2010. október 11., hétfő

A "valódi" és "hamis" túrógombóc


Ki jó úton jár, kétkedik, mérlegel, meggyőződik. Nem hiszi, ez így van maradandón, az úgy van kétségbevonhatatlanul, mert mondták, rótták, kötötték érte az ebet, vagy mert írva vagyon.

(táltos hagyomány)




Az íze rendkívül hasonlít az igazi túrógombócéra. És elronthatatlan. :) Horváth Ilona szakácskönyvéből való.

Hozzávalók 4 főre:
1/2 liter kefír vagy aludttej vagy joghurt vagy író (nálunk Zalában kultúra),
1/2 liter víz
25 dkg búzadara,
1/2 mokkáskanálnyi só,
2 vaníliás cukor,
2 csapott evőkanál kristálycukor,
3 evőkanál olaj,
15 dkg zsemlemorzsa.

Ebből a mennyiségből kb. 24 darab, pingponglabdányi gombóc jön ki. Ha nagyobb étkű a család, érdemes 4 főre 1,2 liter folyadékból készíteni, arányosan annyival több darával.
A kefirt habverővel simára kevertem a fél liter vízzel, sóval, cukrokkal és felforraltam. Hozzáadtam a darát is, és kis lángon kevergetve főztem addig, míg a daraszemek kissé megduzzadtak, és jól besűrűsödött a massza. Hagytam állni, hogy még sűrűbb legyen és kissé kihűljön.
Közben az olajon megpirítottam a zsemlemorzsát. Mikor már hozzányúlhatóra hűlt a massza, kissé vizes kézzel gombócokat formáztam belőle és meghempergettem a zsemlemorzsában, tejföllel és porcukorral tálaltam.




Kell hozzá 2-3-4 főre (nálunk általában a túrógombóc második fogás egy gazdagabb leves után, így több fogy belőle, de ha egy kétfogásos ebéd után csak desszertként ennétek, akkor 4 embernek is elég):
 
50 dkg krémes túró (én jobban szeretem, mint rögössel)
2 nagy tojás
8 dkg búzadara
fél csapott teáskanál só.
A 3 liter főzővízbe: 3 teáskanál só.
A morzsához: 2 evőkanál olaj vagy vaj, 4 púpos evőkanál apróbb szemű szemlemorzsa.
A tálaláshoz: porcukor és tejföl.
 
A túrót alaposan összedolgozzuk a sóval, búzadarával, tojásokkal. Lefedjük és 3-4 órára hűtőbe tesszük. Legjobb reggel korán megcsinálni, és ebéd előtt közvetlenül kifőzni.
 
A zsiradékon a morzsát szép világosra pirítjuk. Figyeljünk oda rá, mert hajlamos megégni, már akkor vegyük le a tűzről, mikor még csak éppenhogy színe van, és kevergessük tovább a tűzről levéve még 2-3 percig, míg a lábos alja már nem lesz tűzforró.
 
Kifőzés: a sóval felforraljuk a vizet, közben vizezett kézzel egyforma gombócokat formázunk a masszából. Mikor forr a víz, beletesszük. Ha feljöttek a felszínre, még egy percig főzzük, majd a morzsára kiszedjük 4-5 darabonként. A lábast körkörösen mozgatva finoman hagyjuk, hogy a gombócok felvegyék a morzsát, majd áttesszük egy tálba őket. És így járunk el, míg az összes gombócot meghempergettük a morzsában. Tejföllel és porcukorral tálaljuk.

2010. október 10., vasárnap

A klasszikus kaszinótojás

Ha leereszkedsz lelked mélységeibe, megtalálod a boldogsággal kevert szomorúságot. Vajon lehetnek-e boldogok a napok, ha nem ismerjük a szomorúságot? Ott van ő mindenben, a lombját hullató fa koronájában, a szirmát vesztő virágban, a medréből visszavonuló tenger hullámában és a felhők mögött lebukó nap búcsúzásában. A hegyek szívében is ott lapul a szomorúság. Bánkódnak, hogy nem nőttek az égig, s ha egykor az egek lábát is súrolták, az évek múlásával ormuk megkopott, színük elhalványult. Ezt teszi velünk az idő: a szépség is törékeny, mért volna kegyesebb az örömökkel? Hogy minden boldog pillanatba egy csepp szomorúság vegyül - sosem vagyunk maradéktalanul boldogok -, úgy a szomorúság felkészít a boldogabb időkre. Emberi ez is: alászállás és felemelkedés. Ahogy a nap és az évszakok búcsúznak, majd magukhoz ölelik újra a csillagokat, úgy változandóság honol mindenben: az emberi szívben, a hangulatokban, a körülményekben. 

(Tatiosz) 


Régebben, mikor még az ebédeim rohanósak voltak egy-egy munkahelyen, sokszor vettem magamnak kaszinótojást franciasalátával. Nem tudom miért, de imádtam.
Egyik nap jártomban-keltemben megláttam az egyik boltban a pultban. Nem vettem, mert volt itthon más ennivaló.
De elraktároztam mint vacsoraötletet. Ma ebédfőzés közben el is készítettem, nagyon gyorsan és egyszerűen megvan. Most nem csináltam mellé franciasalátát, lájtosabbra vettem. A piac tele van finom őszi fejes salátákkal, hát vettem egy fodros szépséget hozzá.
Biztosan mindannyiunknak vannak ilyen bolti kedvencei... Ti milyen bolti szörnyecskéért vagytok oda? :)
Nekem a kaszinótojás ilyen. Meg a parizer. Meg a grillcsirke. Meg a mignon. És a virsli, a jó roppanós bécsi vagy frankfurti virsli. Szomszédasszonyom pl. a bolti fasírtpogácsáért érez megmagyarázhatatlan vonzalmat, pedig elmondása szerint ízetlen, tiszta zsömle, és mégis. Neki ez szokott lenni a bevett gyorskajája, ha dolgozik és nincs idő rendes ebédre.




Nem adok meg mennyiségeket, mert étvágyfüggő. Kell hozzá friss tanyasi tojás, majonéz, frissen őrölt bors, szardellapaszta, mustár, tejföl, pici cukor.
A főtt tojásokat kettévágtam hosszában, a sárgáját egy tálkában kikevertem szardellapasztával (ne sajnáljuk), pici sóval (kóstoljuk meg mert a szardellapaszta nagyon sós), majonézzel (csak vigyázva, nehogy elhigítsa a sárgáját), mustárral (ezzel is óvatosan, ne legyen nagyon mustárízű), tejföllel (épp csak kategória), frissen őrölt borssal (ízlés szerint).
A majonézt összekevertem negyede annyi tejföllel mint a majonéz volt, kevés mustárt, pici cukrot és frissen őrölt borsot adtam hozzá.
A tojásokba visszatöltöttem a sárgájakrémet és vágással lefelé egy nagy tálra tettem. A tartármártást rácsurgattam a tojásokra. Díszítettem és ennyi lenne.

A boltin a tartármártás sűrűbb, kissé gumiszerű - szerintem abba egy kevés zselatint is tesznek, hogy jobban megálljon a tojáson, hogy formásabb legyen és díszíthetőbb.


Ha valaki abszolút klasszikusan enné, ITT megtalálja a franciasaláta receptjét.
Én most a salátára csak lehelletnyi sót, olívaolajat és pici citromlevet tettem.



Ma alkotó napom volt. Elkészítettem a fejlécemet koszorúként is. A levelek, amiket fotóztam, szépen megszáradtak időközben. Semmi más nincs a kis koszorún, mint falevelek és gesztenye. A konyhaablakomba tettem. Bár a képen sok nem látszik belőle - nem tudtam lefotózni, mert kevés a fény, az is hátulról jön... De nagyon jó kis őszi hangulatot varázsol a konyhámba a nagy tál mellett, ami telis-tele van almával és gesztenyével, a vázában pedig rőtnarancs őszirózsa van. Szép évszak az ősz is.




2010. október 9., szombat

Mogyorós almatorta



Vannak nagy tettek, mint a kőbalta, a gőzgép felfedezése, az első kosár megfonása. Vannak kis tettek, mint egy ház megépítése, egy síp megfaragása; vannak önkéntelen megnyilatkozások, mint a lélegzetvétel, s az, hogy az ember a szúnyogot éjszaka, ha a fülébe muzsikál, elhajtja. Van játékos és gondtalan tett, ha egy kavicsot a tengerbe hajít, vagy füttyent, vagy virágszálat tép le. De nincsen egyetlen kicsiny tett sem, amely ne az egész emberiség nevében, minden idő számára, egyszer s mindenkorra és az egész emberiségért történne meg. Minden tett visszhangot kelt a világban, s e visszhang a világegyetemben évezredekig szól és nem hal el soha.


(Hamvas Béla)




Irtó nagy sikere volt. Tegnap vendégeim voltak este és mindenkinek nagyon ízlett. Ez egy nagyonalmás, könnyű kis torta.

Hozzávalók egy 28 cm átmérőjű formához: A tésztához:
12 dkg fehér liszt,
12 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt,
10 dkg szobahőmérsékletű vaj,
2 tojás sárgája,
3 evőkanál tejföl,
1 csipet só,
8 dkg porcukor.
Az almás töltelékhez:
1,3 kg alma (tisztítatlanul),
1/2 rúd vanília vagy 2 csapott evőkanál
vaníliás cukor vagy vanília-kivonat,
kb. 3 evőkanál barna nádcukor,
1 csipet só,
1 csapott mokkáskanálnyi őrölt fahéj,
1/4 citrom leve és héja.
A tetejére:
2 tojásfehérje,
2 evőkanál vaníliás cukor.
Plussz:
10 dkg pörkölt, sózatlan földimogyoró.

A tészta hozzávalóit egy tálban összeállítottam. Nem kell nagyon összedolgozni, csak éppen álljon össze. Lefedtem a tálat és egy órára hűtőszekrénybe tettem, csakúgy, mint a 2 tojásfehérjét.
Közben meghámoztam az almákat, kimagházaztam és szeletekre vágtam. Egy nagy lábosban a cukrokkal, fahéjjal, citromlével, sóval és citromhéjdarabbal addig főztem nagy lángon, míg megpuhult és a levét annyira elfőtte, hogy nem volt már nagyon folyós. Kóstoljuk, a cukrot ízlés szerint adjuk hozzá, mert van savanykásabb alma is, édesebb is, szóval a cukor mennyisége ettől is, a szánk ízétől is függ. A végén távolítsuk el a citromhéjdarabot belőle.
A tojásfehérjéket fölvertem habossá, de nem keménnyé, aztán lassanként hozzáadagoltam a cukrot, végül jó kemény habbá vertem.



A tésztát lisztezett deszkán kissé nagyobbra nyújtottam a formánál, majd rátekertem a sodrófára, és a forma fölött kitekertem. Így nem szakad és biztosan a helyére kerül. A forma oldalán is legyen tészta, ha magasabb, vágjuk le késsel.
A tésztát megszórtam durvára darált pirított földimogyoróval, erre került az almatöltelék. A tetejére pedig a fehérjehab, amit végül szintén megszórtam mogyoróval.
Háromnegyedesnél kicsit kisebb lángon sütöttem 30 percig, előmelegített sütőben.
Így utólag: a mogyorót akár hozzá is keverhetjük az almatöltelékhez, és tehetünk bele többet is, úgy 15 dkg-ot. És ha van maradék tojásfehérjénk, lehet többet is felverni a tetejére. csak én most nem akartam azért felütni még 2 tojást.

Tökmagos-fűszeres rozsos kenyér



A szerelembe - mondják - belehal, aki él.

De úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér.

(József Attila)





Ez a kenyér is a dagasztás nélküli kenyér módszerével készült. És persze kipróbáltam a remek új öntöttvas sütőedényemet. Kenyérformának is tökéletesen bevált, amint a képen látszik is.
Ez a rozsos kenyér az egyik kedvencem. Nagyon jó íze van, ezért is kerül fel a blogra. Rozsos, ugyanakkor könnyű, nem ragacsos. Finom.

Hozzávalók:
2 csésze* fehér kenyérliszt,
2 csésze* teljes kiőrlésű rozsliszt,
kb. 2 csapott teáskanál só,
2 csapott teáskanál szárított élesztő,
1 evőkanál méz,
3 evőkanál tökmag,
2 evőkanál lenmag,
1/2 csapott mokkáskanál egész köménymag,
1/2 mokkáskanál koriandermag,
4-5 szem édesköménymag,
2 csésze* kézmeleg víz.

* (1 csésze = 2,5 dl)
Egy nagy tálba tettem liszteket, a sót, élesztőt, a tökmagot, lenmagot és a mozsárban teljesen porított fűszereket és az egészet alaposan összekevertem. (Én úgy szoktam ellenőrizni hogy menynire sós lesz a kenyér, hogy megkóstolom a száraz, sóval elkevert lisztet. Tökéletesen lehet érezni. Ha sótlan lenne, lehet még pótolni.) A mézet feloldottam a langyos vízben és hozzákevertem a liszthez. A lényeg az, hogy ne legyen folyós a tészta, hanem csak anyni víz kell hozzá, hogy éppen pont összeállítsa a lisztet tésztává.
Tiszta nylonzacskóval letakartam és hagytam kelni 3 órát. Hamar kel, mert a langyos víz és a méz meggyorsítja a folyamatot.




Amikor megkelt minimum duplájára, lisztezett munkalapon kicsit áthajtogattam és letakartam, hagytam még 1/2 órát kelni. Közben a sütőt begyújtottam és a sütőtálat is betettem. Fél óra elteltével kivettem a forró tálat, beliszteztem alaposan, aztán az újra átformázott kenyértésztát beletettem. Azonnal menta forró sütőbe. Tíz percig teljes nagy lángon sütöttem, aztán kissé mérsékeltem a hőfokot. Körülbelül 45-50 perc sülés kell neki.

2010. október 7., csütörtök

Joghurt grillezett fügével





Ez volt ma a reggelim. Vagy ebédem. Sosem veszek semmilyen gyümölcsjoghurtot. Mindig itthon készítem, natúr joghurtból, friss gyümölcsből.

Alkalmas reggelinek, desszertnek, nasinak, könnyű vacsorának is.

A fügét fél centis szeletekre vágtam. A mogyorót, mandulát és diót összevágtam nagyobb darabokra és összekevertem sűrű mézzel, őrölt fahéjjal, és kevés jó gyümölcspálinkával. A szendvicssütő tálcájára sorakoztattam a fügeszeleteket, rájuk halmoztam a mézes magokat és rágrilleztem a gyümölcsre. Egy kehelybe sűrű joghurtot kanalaztam - görög joghurtot - és a tetejére tettem a karamellizálódott mézes fügéket.





Nem csak fügével működik a recept. Készíthetjük körtéből, almából, szilvából - ha van még -, narancsból is.



Programajánló: VII. Őrségi Nemzetközi Tökfesztivál

.

VII. Őrségi Nemzetközi Tökfesztivál
2010. október 9. Őriszentpéter

Az Őrségi Tökfesztivál a Nyugat-dunántúli régió legnagyobb gasztroturisztikai rendezvénye.

Október 9-én a tököt, valamint a magjából nyert, sűrű, aromás – és nagyon egészséges – tökmagolajat ünneplik az Őrségben.

A központi rendezvények új helyszínen, Őriszentpéter városközpontjában zajlanak. Az Őrség fővárosa mellett számos kiegészítő program lesz Szalafőn (ökoporta sajtvásárral, tökmagolaj-ütés néprajzilag hiteles bemutatása), a Pityerszeri Néprajzi Műemlékegyüttesnél (vetélkedők, tökös ételek, játszóház, színjátszók,, könyvbemutató, túrák, stb.), Magyarszombatfán (vadászati kiállítás, hagyományos fazekasság bemutatása), Nagyrákoson (már a fesztivál előestéjén tökmagköpesztés és múltidéző utazás Eszti nénivel), Veleméren (bográcsos ételek), Kondorfán (tökkel készült ételek), Kercaszomoron (hajdina és tönkölybúzából készült hagyományos őrségi ételek vására, kóstolója), valamint Apátistvánfalván csuhébábu készítés, illetve fazekas bemutató és korongázás várja az érdeklődőket.

2010. október 8. (péntek)

Nagyrákos – Tájház - 18.00
Múltidéző utazás Eszti nénivel – A tök szerepe az őrségiek mindennapi életében, tökmagköpesztés

2010. október 9. (szombat)

VII. Őrségi Nemzetközi Tökfesztivál
Őriszentpéter, Sportpálya
Nagyszínpad
11:00 Ünnepélyes megnyitó (V. Németh Zsolt – vidékfejlesztési államtitkár, Őr Zoltán – Őriszentpéter polgármestere, Dr. Markovics Tibor – az Őrségi Nemzeti Park igazgatója, Hutflesz Mihály – a Régiófókusz Nonprofit Kft. ügyvezetője)
11.15 Őrségi Baráti Kör és Petőfi Sándor Népdalkör
11.30 Terményáldás
11.45 Lábas Pajtások
12.00 Őrségi Baráti Kör és Petőfi Sándor Népdalkör
12.15 Lábas Pajtások
12.30 Kinizsi Táncegyüttes, Tapolca (Tökmagok, Tökmanók, Tökvirágok, Tökjófejek)
13.00 CS.A.T- vidám, zenés gyerekműsor
13.30 Mutassunk szamárfület! - Nagy Bandó András interaktív, verses-dalos műsora gyerekeknek, szüleiknek és nagyszüleiknek
14.30 Gyöngyvirág Tánccsoport, Farkasgyepű
15.00 Ivánci Szakosított Otthon Néptánccsoportja
15.15 Moldva Expressz
15.45 Ivánci Népdalkör
16.15 Viszáki Asszonykórus
16:30 Romungro-fiúk
17:00 Eredményhirdetés: sütőverseny, töklökő- és gyermek rajzverseny, valamint töklámpás faragó versenyek alapján
"Legnagyobb és Legérdekesebb Tök" cím elnyerésének versenye
- Tökkirály és töklovagok megválasztása

Folyamatos programok
10:00 – 18:00 Játszóház: Gyermekfoglalkoztató programok
10:00 – 15:00 Gyermek rajzverseny – helyszíni nevezéssel
10:00 – 15:00 Tökös ételek versenye – helyszíni nevezéssel
10:00 – 15:00 Töklámpás faragó verseny – helyszíni nevezéssel
10:00 – 18:00 Nyugat - Pannon Vásározó Céh kézműves kirakodó vására
12:00 – 13:00 Töklökő verseny

Gasztrosátor
12:00 – 17:00 Gasztronómiai bemutatók

Fórum Sátor
14:00 „Egészséges étel az egészséges élethez” - előadás

Töklámpás felvonulás 18:30-tól, utána táncház a Művelődési Házban

A Tökfesztivál központi helyszínétől indulva, városnéző Tökvonat közlekedik.

A rendezvény ingyenesen látogatható! Parkolási díj: 500,- Ft/személyautó, 1.000,-Ft/autóbusz.

Népi Mesterségek Műhelye Egyesület – Városszer 95.
· kemencés sütés
· kézműves bemutatók (csuhé, fazekas, szövés)

Szalafő
Őrségi Népi Műemlékegyüttes
10.00 – 17.00
Helyi termék vásár, kiállítók
Játszóházak
- Korongozás
- Mézeskalács sütés
- Íjászat
- Elektro autó bemutató

Tök jó túrák, avagy fedezzük fel Szalafőt…
- 10.00 -17.00-ig minden egész órai indítással (első indulás 10.00. utolsó indulás 16.00-kor): Az Őrségi Népi Műemlék-együttes bemutatása szakvezetéssel az aktuális belépőárak szerint
12.00.; 13.00., 14.00. garantált szekértúra Pityerszerről
11.30. gombaismereti túra
15.00., garantált gyalogtúra Pityerszerről-Felsőszerre (1,6 km-es barangolás a népi építészet emlékeinek és a szerek közti természeti értékek nyomában)

Közönségprogramok, műsorok
- 11.00-11.30.. Az Őrségi Nemzeti Park legszebb portája cím eredményhirdetése
- „Tökjó” gyermekrajzok versenyének eredményhirdetése

- 12.00-14.00. Tökös ételek kóstolója és vására a Pajta büfénél
- 13.00-15.00. szalafői szüreti mulatság harmonikaszóval és Bunyós Pityuval a pityerszeri lugasban
- 15.00-16.00 Tökös vetélkedések (tökhajítás, tökmagköpő verseny, tárgyterelés célbadobás, …)

15.00-16.00 Alkalmi népi szabadegyetem
- Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága könyvbemutatója: Őrségi Táj-és Népkutató Tábor Szalafő – Őriszentpéter, 1940-1941. Archív fotók segítségével nyerhetünk betekintést Szalafő egykori mindennapjaiba
- Mi a jó pálinka titka? Gyümölcstermesztés és pálinkafőzés az őrségben-
Kovács Gyula előadása tradícionális gyümölcsfajtákról és a pálinkakészítésről
16.00-17.00
- Őrségi színjátszók darabjai (Őriszentpéter)
- Őrségi mesék Baksa Eszti tolmácsolásában

Őrségi tejüzem-Őrszem Fogadó: tökös ételek, tejtermékek
Jakosa Porta – A tökmagolajütés néprajzilag hiteles bemutatása
Ferencz Porta – házi tejtermékek kóstolója és vására

Nagyrákos – Tájház
10.00 – 17.00 A Tájház látogatható

Apátistvánfalva - Apát Hotel és Étterem
2010. október 8-10. között szállásból 10% kedvezmény
- tökös ételek kavalkádja
- igény szerint gombatúra vezetővel
- tökfaragás
- tökfelvonulás lámpásokkal

2010. október 10. (vasárnap)
Őriszentpéter, Nemzeti Park Igazgatóság
10 óra 10 perc 10 másodperc – Gombász Emlékhely avatás
Petres Lajos tanár úr által készített kopjafa felavatása

10 órakor Kerékpártúra Szalafőre (tökmagolajütő, Pityerszer)
Indulás: Őriszentpéter Égésszer 53. szám alatti kerékpárkölcsönzőtől. Táv: 23 km.

16:00 - 17:00 Orgonahangverseny az Őriszentpéteri Árpád – kori templomban
Előadó: Papp Dezső kántor

Nagyrákos – Tájház
10.00 – 17.00 A Tájház látogatható


Magyarszombatfa

- Vadászati kiállítás (egész héten)
- Fazekasház
kulturális programok
játékos vetélkedők
fáskemencés égetés bemutató
a kemence szájánál cserépedényben főzés

Apátistvánfalva - Apát Hotel és Étterem
10.30 Csuhé virág és -bábu készítése
Fazekas bemutató, korongozás

Kercaszomor
Hajdina és tönkölybúzából készült hagyományos őrségi ételek vására, kóstolója

Velemér – 2010. október 2. hetében
Cipó Borozó - Bográcsos ételek és tökös-mákos rétes vására

Kondorfa – 2010. október 2. hetében
Vadkörte Fogadó – tökkel készült ételek

2010. október 6., szerda

Sütőtökös tepsis krumpli



Az összevisszaságban találd meg az egyszerűséget, a hangzavarban a harmóniát. A nehézségek közt mindig ott van a lehetőség.


(Albert Einstein)




Villámegyszerűfinomebéd. A mivanitthon-kategóriából. :)


Hozzávalók 2 főre:
6 db közepes burgonya,
1 hokkaido tök vagy egy tenyérnyi darab sima sütőtök,
1 pici cukkini,
2 közepes fej lilahagyma,
só,
jó sok frissen őrölt bors,
1 mokkáskanál mozsárban összetört koriandermag,
2-3 babérlevél,
1 evőkanál mustár,
1/2 mokkáskanál őrölt cayenne bors
(csípős őrölt pirospaprika de aki nem szereti a csípőset annak sima édes),
4-5 evőkanál olívaolaj.



Mindent hámoztam, daraboltam és egy nagy tálba tettem. Ráöntöttem a fűszereket, mustárt, olajat - mindent és jól összekevertem az egészet. Sütőtálba tettem, alufóliával lefedtem és fél órán át pároltam, aztán a fóliát levéve ropogósra sütöttem. (Előmelegített sütőben.) Nagyon finom, nagyon egyszerű. Önmagában is tökéletes, de akár hal vagy natúr hús köreteként is különleges fogás lehet.

A bíbor kalap

.






A nő:

3 évesen: Amikor tükörbe néz, egy királynőt lát.

8 évesen: Amikor tükörbe néz, Hamupipőkét látja.

15 évesen: Amikor tükörbe néz, egy rémséget lát. (Anya, ilyen fejjel nem mehetek iskolába!)

20 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" – de mégis úgy dönt, azért még kimegy az utcára.

30 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" - de úgy érzi nincs már ideje változtatni rajta, ezért így megy ki az utcára.

40 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör"- ám azt mondja, "de legalább tiszta vagyok" és kimegy az utcára.

50 évesen: Amikor tükörbe néz 'saját magát' látja, és oda megy, ahova akar.

60 évesen: Tükörbe néz, és azokra az emberekre emlékezik, akik nem láthatják magukat a tükörben soha többé. Kilép az ajtón és meghódítja a világot.

70 évesen: Amikor tükörbe néz bölcsességet, tudást és vidámságot lát, és élvezi az életet.

80 évesen: Nem nyűglődik a tükörrel. Csak felteszi a bíbor kalapját és megy, hogy nevessen a világgal együtt.

2010. október 4., hétfő

Mese - Az állatok világnapjára

.

Rudyard Kipling

A magányosan sétáló macska

fordította: Jékely Zoltán

Hallgass, várj és figyelj; ez az eset akkor esett, édes gyermekem, amikor a háziállatok még vadak voltak. Vad volt a kutya, vad a ló, a tehén, a juh, és vad volt a disznó – vadabb már nem is lehetett –, s ott járkáltak a ringó-rengő rengetegben a maguk vad csapásain. De minden vadállatok legvadabbika a macska volt. Magányosan kószált, s minden hely egyforma volt neki.
Természetesen vad volt az Ember is. Borzasztó vad. Nem is szelídült meg addig, amíg az asszonnyal nem találkozott, s az meg nem mondta neki, hogy semmi kedve vad módjára élni. Kinézett egy takaros, száraz barlangot, hogy nyirkos avarvacka helyett abban aludjék; a barlang földjére tiszta homokot hintett, csinos rőzsetüzet gyújtott a barlang zugában, s egy vadló száraz bőrét akasztotta keresztbe – farkával lefelé – a bejárat elé. Aztán így szólt:
– Töröld meg a lábad, lelkem, mikor belépsz; mostantól már ez lesz a lakásunk.
És azon az estén, édes gyermekem, tüzes kövön sütött vadjuhot ettek, és vadfokhagymával, vadborssal ízesítették; aztán vadrizzsel, vadmajoránnával és vadkoreanderrel töltött vadrucát, később vadökör velős csontját, vadcseresznyét és vadgránátalmát. Azután a férfi nagy boldogan lefeküdt aludni a tűz mellé, míg az asszony fennmaradt, s hosszan fésülte a haját. Fogott egy birkavállcsontot – a nagy, sima lapockát –, a rajta lévő csodálatos jelekre bámult, még több fát rakott a tűzre, s elkezdett varázsolni. Ő űzte az első énekes varázslatot a világon.
Odakünn a ringó-rengő rengetegben minden vadállat egy helyre sereglett össze, hadd láthassák a tüzet messziről, s álmélkodtak, mi fán teremhet.
Aztán a vadló csak dobbantott egyet vad patájával, s így szólt:
– Ó, barátaim és ellenségeim! Az ember s az asszony ugyan miért csapta azt a nagy világosságot ott a nagy barlangban, s vajon miféle kárunk lesz belőle?
A vadkutya felütötte vad orrát, s a sült birka szagát orrontva, így szólt:
– Én odamegyek, megnézem, s majd megmondom; ha szimatom nem csal, valami jó. Macska, jer velem!
– Hogyisne! – mondta a macska. – Én vagyok a magányosan sétáló macska, nekem minden hely egyforma. Nem megyek biz’ én.
– Akkor hát többé nem lehetünk barátok – mondta a vadkutya, s kullogva indult a barlang felé. De alig tett meg egy darab utat a kutya, a macska így szólt magában:
– Mindenütt egyforma nekem. Miért ne mehetnék hát magam is hogy bekukkantsak, majd odébbálljak kedvem szerint? – És a vadkutya után surrant halkan, nagyon halkan, s elbújt valahova, ahonnan mindent hallhatott.
A vadkutya pedig szépen megérkezett a barlang szájához, a száraz lóbőrt félretolta orrával, s nagyokat szippantott a sült birkahús illatából. Az asszony a lapockát bámulva megérezte, hogy ott van, elmosolyodott, s így szólt:
– Itt jön az első. Mit akarsz, vadon erdő vad jószága?
A vadkutya így szólt:
– Ó, ellenségem és ellenségem asszonya, mi az, ami oly jól illatozik a vad erdőben?
Erre az asszony fogott egy sült birkacsontot, s a vadkutya elé dobta, mondván:
– Vadon erdő vad jószága, nesze, kóstold meg!
A vadkutya beleharapott a csontba: hát jobb ízű volt az minden eddigi falatjánál; mire így szólt:
– Ó, ellenségem és ellenségem asszonya, adj még egyet!
Az asszony így szólt:
– Vadon erdő vad jószága, segíts az uramnak vadászni napközben, éjjel pedig őrizd ezt a barlangot, s adok én majd neked annyi sült koncot, amennyi beléd fér!
– Tyű! – mondta a macska, amint ott hallgatózott. – Igen bölcs asszony, de nem olyan bölcs, mint én vagyok.
A vadkutya besündörgött a barlangba, fejét az asszony ölébe hajtotta, s mondta:
– Ó, barátom és barátom asszonya, majd segítek én nappal vadászni az uradnak, éjjel pedig őrizni fogom a barlangotokat.
– Tyű! – mondta a leskelődő macska. – Szörnyű ostoba ez a kutya.
Azzal surrant is vissza a ringó-rengő rengetegbe, s vad farkát csóválva tovább járkált vad csapásain. De sohasem szólt senkinek.
Amikor az ember felébredt, így szólt:
– Mit keres itt a vadkutya?
Mire felelt az asszony:
– A neve többé nem Vadkutya, hanem Első Barátunk, mert barátunk lesz örökös-örökkön-örökké. Vidd magaddal, ha vadászni mész.
Másnap az asszony nagy csomó friss zöld füvet vágott a csermelyes mezőn, megszárogatta a tűznél, hogy úgy illatozott, mint a frissen kaszált széna, aztán leült a barlang ajtajában, a lóbőrből kihasított egy kötőfékre valót, aztán elkezdte nézni, nézni a birkavállcsontot – a nagy birkalapockát –, és varázslatba fogott. A második énekes varázslatba a világon.
Tova a vad erdőkben minden állat csodálkozott, mi ütött a vadkutyába, s a vadló egyszer csak nagyot dobbantott, s így szólt:
– Odamegyek s megnézem, s majd elmondom, miért nem jött vissza a vadkutya. Macska, jer velem!
– Hogyisne! – mondta a macska. – Én vagyok a magányosan sétáló macska, nekem minden hely egyforma. Nem megyek én.
De azért a vadló után óvakodott halkan, nagyon halkan, s megbújt valahol, hogy mindent hallhasson.
Ahogy az asszony meghallotta a ló dobogását s botladozását hosszú sörényében, így szólt, elmosolyodva:
– Itt jön a második. Vadon erdő vad jószága, mit kívánsz?
A vadló így szólt:
– Ó, ellenségem és ellenségem asszonya, hol van a vadkutya?
Az asszony nevetett, fogta a lapockacsontot, belenézett, s mondta:
– Vadon erdő vad jószága, nem a vadkutyáért jöttél te ide, hanem a jó fű illatáért!
S a vadló, dobogva és sörényében botladozva, azt mondta:
– Ez igaz. Hadd egyem meg.
Az asszony így szólt:
– Vadon erdő vad jószága, hajtsd le vad fejed, s viseld, amit rád adok, s akkor majd eheted a csodálatos füvet, háromszor napjában.
– Tyű! – szólt a macska, amint ott hallgatózott. – Okos asszony ez, de nem olyan okos, mint én.
A vadló lehajtotta a fejét, s az asszony rádobta a kötőféket; a vadló fújt egyet az asszony lábára, s szólt:
– Ó, úrnőm, asszonya az én uramnak! Szolgátok leszek a csodálatos fű kedvéért.
– Tyű! – mondta a macska hallgatózván –, szörnyű ostoba ez a ló.
Azzal surrant is vissza a ringó-rengő rengetegbe, s vad farkát csóválva járkált tovább vad csapásain. De nem szólt senkinek soha.
Amikor az ember s a kutya megjött a vadászatról, megszólalt az ember:
– Mit keres itt a vadló?
És felelt az asszony:
– Az ő neve többé már nem Vadló, hanem Első Szolgánk, mert ő fog hordozni bennünket helyről helyre örökös-örökkön-örökké. Kapj a hátára, ha vadászni mész.
Másnap a vadtehén, vad fejét magasra tartva, hogy vad szarvai bele ne akadjanak a vad bozótba, felment a barlanghoz; a macska persze, nyomában, s ismét elbújt, mint azelőtt. És a vadtehén odaígérte mindennapi tejét az asszonynak a csodálatos fűért cserébe; a macska pedig visszasurrant a ringó-rengő rengetegbe, s vad farkát csóválva járkált tovább vad csapásain, éppen úgy, mint azelőtt. De nem szólt senkinek soha.
S amikor az ember a lóval s a kutyával hazajött a vadászatról, s ugyanazt kérdezte, amit máskor, az asszony így felelt:
– A neve többé már nem Vadtehén, hanem Jó Táplálékadó. Ő adja majd nekünk a meleg tejet örökös-örökkön-örökké, s majd én gondját viselem, mialatt te Első Barátunkkal és Első Szolgánkkal odajársz vadászni.
Másnap a macska lesbe állt; figyelte, hogy vajon megy-e még valami vad a barlang elé, de semmi sem mozdult a ringó-rengő rengetegben. Így hát a macska maga járult oda; és látta, amint az asszony tejet fej, s látta a barlangi tűz világát, s érezte a meleg, fehér tej szagát. S a macska megszólalt:
– Ó ellenségem s ellenségemnek asszonya, ugyan hová ment a tehén?
Az asszony elmosolyodott, s így szólt?
– Vadon erdő vad jószága, eredj csak vissza a vadonba! Hajamat már befontam, a varázscsontot félretettem, s különben sincs szükségünk több barátra vagy szolgára a barlangunkban.
A macska így szólt:
– Én nem vagyok barát és nem vagyok szolga. Én a magányosan sétáló macska vagyok, és be akarok kerülni a barlangba.
Az asszony így szólt:
– Akkor miért nem jöttél az Első Baráttal az első este?
A macskát elöntötte a méreg, s mondta:
– Tán mesélt rólam valamit a vadkutya?
Az asszony pedig nevetve mondta:
– Te vagy a magányosan sétáló macska; és minden hely egyforma jó neked. Sem barát, sem szolga nem vagy. Magad mondtad. Most hát eredj, s sétálj tovább magányosan, hisz jó neked mindenütt.
A macska erre szomorúságot színlelt, s azt mondta:
– Hát én sohasem kerülhetek be a barlangba? Sohasem ülhetek le a meleg tűzhöz? Sohasem ihatom meleg, fehér tejet? Te nagyon bölcs és nagyon szép vagy. Nem lehetsz szívtelen még egy macskához sem.
Az asszony így szólt:
– Tudtam, hogy bölcs vagyok, de hogy szép is: nem tudtam. Kössünk hát egyezséget. Mihelyt egyetlen dicsérő szót mondok neked, ám bejöhetsz a barlangba.
– S ha két dicsérő szót mondanál? – kérdezte a macska.
– Soha! – mondta az asszony. – De ha netán mégis mondanék, akkor a tűz mellé ülhetsz a barlangban.
– S ha hármat mondanál? – kérdezte a macska.
– Soha! – mondta az asszony. – De ha netán mégis mondanék, háromszor ihatsz naponta meleg, fehér tejet örökös-örökkön-örökké.
Erre a macska felgörbítette a hátát, s így szólt:
– Most vésse emlékezetébe a lóbőr a barlang bejáratán, a tűz a barlang zugában s a tűz mellett a tejesfazék, amit ellenségem és ellenségemnek a felesége mondott! – Azzal eliramodott a ringó-rengő rengetegbe, s vad farkát csóválva tovább kószált vad csapásain.
Este, amikor az ember a lóval s a kutyával hazajött a vadászatról, az asszony semmit sem szólt nekik a macskával kötött egyezségről, mert attól tartott, hogy nem fog nekik tetszeni.
A macska pedig mind beljebb s beljebb került a ringó-rengő rengetegbe, a maga vad csapásain – s oly hosszú időre, hogy az asszony teljesen megfeledkezett róla. Csupán a denevér, mely a barlang zugában csimpaszkodott, a kicsi lábánál-feje denevér tudta, hova rejtőzött a macska. S a denevér minden este elrepült a macskához, hogy elújságolja, mi történt.
Egy este azt mondta a denevér:
– Kisbaba van a barlangban. Friss, kövér, apró és piros kisbaba, s az asszony odavan érte, úgy szereti.
– Úgy? – szólt a macska fülét hegyezve. – Hát a baba mit szeret?
– Minden puha és csiklandós holmit – mondta a denevér. – Meleg dolgokat szeret a kezébe venni, amikor aludni készül. Szeret játszani velük. Minden effélét szeret.
– Ó – mondta a macska fülét hegyezve –, akkor itt az időm!
Másnap este a macska átszelte a ringó-rengő rengeteget, s reggelig megbújt a barlang táján. Az ember, a kutya s a ló elment vadászni. Ezen a reggelen az asszony buzgón sütött-főzött, de a baba kiabálása abba-abbahagyatta vele. Fogta s kivitte a barlang elé, s kezébe nyomott, játszani, egy marék kavicsot. De a baba csak tovább óbégatott.
A macska pedig kinyújtotta bársonyos talpát, megcirógatta a baba arcát, mire az gügyögni kezdett; aztán kövér térdéhez törleszkedett, s kövér tokáját megcsiklandozta a farkával. A baba pedig kacagott. Az asszony meghallotta, s elmosolyodott.
Aztán a denevér, a kicsi fejénél-lába denevér, aki most a barlang szájában csüngött, megszólalt:
– Ó, asszonykám és gazdámnak asszonya s gazdám fiának anyja, a vadon erdőnek egy vad jószága csodálatosan eljátszadozik a kicsinyeddel.
– Áldásom a vad jószágra, akárki az! – szólt az asszony kiegyenesedve. – Rengeteg dolgom volt ma reggel, s ő jó szolgálatot tett nekem.
Nos, ebben a szempillantásban, édes gyermekem, a száraz lóbőr, mely farkával lefelé lógott a barlang nyílásán – zsupp! – lezuhant, mert az egyezséget, melyet az asszony a macskával kötött, nem felejtette el, s mire az asszony odament, hogy felrakja – láss csudát! –, a macska bent ült nagy kényelmesen a barlangban.
– Ó, ellenségem, ellenségemnek asszonya és ellenségemnek anyja – mondta a macska –, itt vagyok! Mert egy szót mondtál dicséretemül, most már nyugodtan ülhetek a barlangban örökös-örökkön-örökké. De azért én most is a magányosan sétáló macska vagyok, s nekem minden hely egyforma.
Az asszony nagyon bosszankodott, ajkát összeszorította, aztán rokkájához ült, s elkezdett fonni.
De a baba kiabált, amiért a macska elment, s az asszony hiába csitítgatta, csak hánytorgott, rúgkapált, hogy az arca is belekékült.
– Ó, ellenségem és ellenségemnek asszonya és ellenségemnek anyja – mondta a macska –, húzz ki egy szálat fonott fonalaid közül, kösd az orsóhoz, s húzd végig a földön, s én olyan varázslattal szolgálok, hogy kisbabád oly hangosan fog kacagni tőle, ahogy most kiabál.
– Megteszem – mondta az asszony –, mert fonalam lejárt; de ne hidd, hogy meg is köszönöm neked!
Fogott egy szálat, rákötötte a kicsi agyag orsónehezékre, s végighúzta a földön, a macska pedig utána vetette magát, mancsával elkapta, egyet-kettőt bucskázott vele, hol a vállára dobta, hol hátsó lábai közé fogta, majd úgy tett, mintha elvesztette volna, aztán rávetette magát, míg végre a baba csakugyan oly hangosan kacagott, ahogyan azelőtt kiabált, majd a macska után totyogott, s addig hancúroztak a barlangban, míg csak bele nem fáradt, s a macskával a karjai közt, álomra nem hajtotta fejét.
– Most pedig – mondta a macska – olyan nótát énekelek a babának, hogy egy jó óráig aluszik tőle.
Azzal elkezdett dorombolni, hol hangosabban, hol halkabban, hol halkabban, hol hangosabban, míg a babát el nem nyomta az álom. Az asszony elnézte őket mosolyogva, majd így szólt:
– Ez igazán csodálatos volt! El kell ismerni, roppant ügyes állat vagy, te macska!
Hát abban a szempillantásban, édes gyermekem, a tűz füstje odabent a barlang zugában csak – hu! – elkezd hömpölyögni a mennyezetről, mert jól emlékezett az asszony és a macska egyezségére. És mire eltisztult onnan – láss csodát! –, a macska ott ült a tűz mellett nagy kényelmesen.
– Ó, ellenségem és ellenségemnek asszonya és ellenségemnek anyja – mondta a macska –, ládd, itt vagyok! Mert a második dicsérő szót is kimondtad, s most már nyugodtan ülhetek itt a tűznél a barlang zugában örökös-örökkön-örökké. De azért most is a magányosan sétáló macska vagyok, s nekem minden hely egyforma.
Az asszony erre már nagyon-nagyon megmérgelődött, haját leeresztette, a tűzre még több fát tett, elővette a birkacsontot, a széles lapockát, s varázslatba fogott, ami majd megóvja attól, hogy a harmadik szót is ki kelljen a macska dicséretére mondania. De ez már nem énekes varázslat volt, édes gyermekem, hanem néma varázslat; s fokról fokra olyan, de olyan csendes lett a barlang, hogy egy icurka-picurka egér előbújt az egyik lyukból, s végigfutott a barlang földjén.
– Ó, ellenségem és ellenségemnek asszonya és ellenségemnek anyja – mondta a macska –, ez az egérke is a varázslathoz tartozik?
– Jaj, dehogy tartozik! – visított az asszony. A lapockacsontot elejtette, felugrott a zsámolyra a tűz mellett, s haját ijedtében – nehogy az egér felszaladjon rajta – villámgyorsan kontyba rakta.
– Úgy – szólt a macska ravaszul –, akkor hát nem fog ártani nekem, ha megeszem?
– Dehogy fog ártani – mondta az asszony, haját fonogatva –, csak edd meg gyorsan, s örökké hálás leszek!
A macska egyet szökött, s az egérkét megfogta; az asszony pedig így szólt:
– Ezer hála! Még az Első Barát sem eléggé fürge ahhoz, hogy az egeret ilyen ügyesen elfogja. Te roppant okos lehetsz!
Ebben a szempillantásban, édes gyermekem, a tűzön lévő tejesfazék – reccs! – kettérepedt, mert emlékezett az asszony és a macska egyezségére. Mire pedig az asszony leszállt a zsámolyról, a macska – láss csudát! – javában lefetyelte a meleg tejet a fazék egyik darabjából.
– Ó, ellenségem és ellenségemnek asszonya és ellenségemnek anyja – mondta a macska –, itt vagyok! Mert a harmadik szót is kimondtad dicséretemre, így hát nyugodtan ihatom meleg tejet naponta háromszor is, örökös-örökkön-örökké! De azért most is a magányosan sétáló macska vagyok, s nekem minden hely egyforma.
Erre már az asszony is elkacagta magát, egy fazék meleg tejet tett a macska elé, s így szólt:
– Hej, te macska, bölcsebb vagy, mint az ember! De ne feledd, hogy az egyezséget nem az emberrel s nem a kutyával kötötted, s nem tudhatom, mit tesznek, ha hazajönnek.
– Törődöm én avval? – mondta a macska. – Ha megvan a helyem a barlangban a tűznél, s meleg tejem naponta háromszor, felőlem tehet az ember s a kutya, amit akar.
Este, mikor az ember s a kutya bement a barlangba, az asszony elmesélte nekik az egyezség történetét; a macska somolyogva ült a tűz mellett azalatt. Aztán az ember így szólt:
– Jó, jó, de nem velem s nem az utánam jövő igazi férfiemberekkel csinált egyezséget!
Azzal levetette két bőrbocskorát, letette kis kőfokosát (ez összesen három), aztán fogott egy darab tűzifát meg egy fejszét (ez összesen öt), mindent szép sorjában a keze ügyébe rakott, s így szólt:
– Most pedig mi kötünk egyezséget! Ha nem egerészel, amikor a barlangban vagy örökös-örökkön-örökké, én hozzád vagdosom ezt az öt dolgot, mihelyt meglátlak, s így tesz majd minden utánam jövő igazi férfiember!
– Ó – szólalt meg az asszony figyelmezve –, bölcsnek bölcs ez a macska, de nem olyan bölcs, mint az én emberem.
A macska szemügyre vette az öt dolgot (szörnyű bütykösnek látszott valamennyi), s így szólt:
– fogok ugyan egerészni, amikor a barlangban vagyok, örökös-örökkön-örökké; de azért mégis a magányosan sétáló macska vagyok, s nekem minden hely egyforma.
– De bezzeg nem, ha én itthon vagyok! – mondta az ember. – Ha nem mondtad volna ezt az utolsót, ezeket a vackokat mind félretettem volna örökös-örökkön-örökre; de ezentúl bizony hozzád vágom a két bocskoromat s a kis kőfokosomat (ez már három), valahol csak meglátlak! S ugyanígy tesz majd minden utánam jövő igazi férfiember!
Erre megszólal a kutya:
– Álljunk meg egy szóra. Sem velem, sem az utánam jövő igazi kutyákkal nem kötött a macska egyezséget!
Fogát kimutatta, s folytatta:
– Ha nem vagy kedves a babához, amíg én a barlangban vagyok, örökös-örökkön-örökké: addig hajkurászlak, amíg meg nem foglak, s ha megfogtalak, megharaplak. S így tesz majd utánam minden igazi kutya.
– Ó – szólt az asszony –, bölcsnek nagyon bölcs a macska, de mégsem olyan bölcs, mint a kutya.
A macska szemügyre vette a kutya fogait (bizony nagyon élesnek látszottak!), s ezt mondta:
– Én kedves is leszek a babához, amikor csak a barlangban vagyok, örökös-örökkön-örökké, amíg csak túlságosan meg nem cibálja a farkamat! De azért mégis a magányosan sétáló macska vagyok, s nekem minden hely egyforma.
– De nem amikor én itt vagyok! – acsarkodott a kutya. – Ha nem toldottad volna hozzá ezt az utolsót, örökös-örökkön-örökre becsuktam volna a számat, de ezentúl felkergetlek a fára, valahányszor találkozom veled. S így tesz utánam minden igazi kutya.
Erre az ember két bocskorát s kis kőfokosát (összesen három) egymás után a macskához vágta, a macska pedig uzsgyi, ki a barlangból, a kutya pedig felkergette egy fára; és attól a naptól fogva, édes gyermekem, öt igazi férfiember közül három mindig a macskához vagdossa a keze ügyébe kerülő holmikat, valahányszor találkozik vele, s minden igazi kutya felkergeti a fára. De a macska is állja a maga részét az egyezségben. Egeret öldös, és szórakoztatja a kisdedeket, amikor bent van a házban, mindaddig, amíg meg nem húzzák túlságosan a farkát. De ha ezt meg is tartja, időről időre, különösen, ha a hold felkél, s leszáll az éjszaka, ismét csak az a macska, aki magányosan sétál, s akinek minden hely egyforma. Ilyenkor aztán kiszökik a ringó-rengő rengetegbe, vagy a nyirkos, vad fákra, vagy a nyirkos, vad háztetőkre, s vad farkát csóválva járkál a maga vad csapásain.


(A képek CoffeeCup képek.)

Híres macskák listája ITT.