Az ember olyan lény, akinek meg se kottyan hét év várakozás, ha tudja,
hogy Ráchel vár rá a hetediknek a végén. Még újabb hét évre is telik.
Ha viszont nincs róla fogalma, hogy hová is rohan és minek, akkor azt
sincs türelme kivárni, míg a közlekedési lámpa zöldre vált.
(Ancsel Éva)
Nagyon szeretem a franciasalátát. De csak amit én gyártok. A bolti általában illúzióromboló, úgyhogy inkább mindig megcsinálom, ha rákívánok.
Hozzávalók 2-3 főre:
2 közepes krumpli,
2 nagy sárgarépa,
1 nagy fehérrépa,
2 félmaréknyi cukorborsó,
1 körülbelül a fehérrépa súlyának-nagyságának megfelelő zellerdarab,
2 közepes csemegeuborka,
1/2 alma,
1 fél diónyi darab vöröshagyma,
3 dl majonéz,
2 dl tejföl,
1 mokkáskanál mustár,
kristálycukor,
só, pici őrölt bors.
A krumplit héjában megfőztem, és egyből hidegvíz alá tettem hűlni. A zöldségeket megtisztítottam, kockákra vágtam, majd forrásban lévő sós- kissé cukros vízben megfőztem, leszűréskor szintén hideg vízzel alaposan leöblítettem, hogy kihűljön. A csemegeuborkát és az almadarabot kis kockákra vágtam, a vöröshagymát pedig egészen apró kockákra. A közben kihűlt burgonyát meghámoztam, és szintén kockákra vágtam.
A majonézt vegyítettem a tejföllel, adtam hozzá sót, őrölt borsot, cukrot és mustárt is. Jól elkevertem, és az összes hozzávalót belekevertem. Egy órát hagytam összeérni. Önmagában is finom kenyérrel (rozskenyérből készült pirítóssal a legfinibb), de sültek, rántott finomságok mellé köretként is fenséges.
Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. Valahol érzed, hogy az ő szájában biztonságban van a neved.
Zsolti - 4 éves
A szeretet az, ami Karácsonykor a szobában van. Ha egy pillanatra abbahagyod az ajándékok kicsomagolását, akkor lehet meghallani.
Robi - 7 éves
A szeretet az, amikor elmondod egy fiúnak, hogy tetszik neked az inge, erre ő ezután minden nap csak azt hordja majd.
Nóri - 7 éves
Amikor nagyinak begyulladtak az ízületei, nem tudott már előrehajolni, hogy kifesthesse a lábán a körmeit. Most mindig a nagypapa festi a nagyi körmeit, pedig neki is izlületgyulladása van. Ez a szeretet.
Rebeka - 8 éves
A szeretet az, amikor a kutyusom megnyalja az arcom akkor is, ha egész nap nem foglalkoztam vele.
Marika, 4 éves
Amikor szeretsz valakit, akkor sokat pislogsz, és apró csillagocskák jönnek ki belőled.
Judit, 7 éves
A prósza egy remek étel. Gyorsan elkészül, és szinte a végtelenig variálható. A finomságáról nem is beszélek, mert isteni... :-)
Hozzávalók 4 főre:
1 kg burgonya (tisztítatlanul mértem),
1/2 liter kefír vagy aludttej (az aludttej az autentikus),
1 púposabb teáskanál só,
1 gerezd fokhagyma (elhagyható),
15 dkg liszt (körülbelül),
4 evőkanál olaj.
A burgonyát nyersen lereszelem - mint a sajtot szokás, úgy - a vékonyabb, kisebb lyukú reszelővel. Hozzáöntöm a kefírt (aludttejet), az olajat, sózom, és a fokhagymagerezdet is belereszelem. Hozzákeverem a lisztet is. Annyi kell hozzá, hogy olyan jó sűrű palacsintatészta-állaga legyen. Ezért írtam csak körülbelüli mennyiséget. Ha túl lisztes úgy sem jó, ha túl folyós úgy sem, mert nem fog összeállni a tészta - és mindez a krumpli víztartalmától is függ.
Teflonserpenyőben sütöm ki. Egy merőkanálnyit belemerek, aztán evőkanállal jó vékonyra ellapítom. Közepes láng kell neki, úgy átsül, és szép piros-ropogós lesz.
A képen látható prószát most szalonnásra csináltam. Kisütöttem a kis darabokra vágott szalonnát, és zsírjával együtt belekevertem a prószatésztába. (Olajat így nem tettem bele, a szallonnazsír helyettesítette.)
Ehető így önmagában is, vagy megtejfölözve. De reszelhetünk rá sajtot is.
A tésztájába bármi belekeverhető, én készítettem már spenóttal, reszelt cukkinivel is. Ehetjük úgy is, hogy készítünk egy vegyes salátát hozzá. Süthetünk apróhúst, azt rátehetjük a prósza egyik felére, a másikkal meg betakarjuk. Tejfölözzük, ketchupot, mustárt teszünk rá... Így lesz magyaros gyros belőle... :-)
Használhatjuk a tésztát bundázásra is. Csirke- vagy pulykamell darabkákat sózunk, lisztbe forgatjuk, majd a prószatésztába, és így sütjük ki.
A legnagyobb igazság, amivel szembe kell néznünk - s ami valószínűleg
megfoszt életem hátralévő részében a jókedvre való hajlamtól - az, hogy
szerintem az emberek le se szarják, hogy fennmarad-e ez a bolygó, vagy
sem. Nekem úgy tűnik, mintha mindenki úgy élne, mint a Névtelen
Alkoholisták: egyik napról a másikra. És mintha mindenkinek elég lenne
még néhány nap. Nagyon kevés olyan embert ismerek, aki az unokái
világáról álmodozik.
(Kurt Vonnegut)
Hozzávalók 8-10 főre:
1,5 kg marhahús (lábszár vagy lapocka),
5 közepes nagyságú burgonya,
1 nagyon nagy fej, vagy két közepes fej vöröshagyma,
2 gerezd fokhagyma egészben,
5 evőkanál olaj,
1 közepes fehérrépa,
2 közepes sárgarépa,
1 darabka zeller,
2 kisebb paradicsom,
1 sárga paprika,
1 piros csípős paprika,
só,
1 teáskanálnyi egészbors,
1 teáskanálnyi köménymag,
2 babérlevél,
2 teáskanál pirospaprika,
1 teáskanál ételízesítő.
Gulyást képtelen vagyok kisebb mennyiségben készíteni. Javaslom, aki nem egy hadsereget lát vendégül, csinálja a fele mennyiséget. Második fogásnak is készíthetünk klasszikusokat: túrós csuszát, grízes tésztát (a kedvencem), diós- vagy mákostésztát, palacsintát, barátfülét, vagy valamilyen kelt tésztát: buktát, fánkot, túrósbagyut, stb...
Lássuk a gulyást: Az apró kockákra vágott vöröshagymát az olajon üvegesre párolom, majd a kockázott húst hozzáteszem, a pirospaprikát is, és kevés vizet gyorsan aláöntök. Sózom, és hagyom nagy lángon rotyogni vagy tíz percig, aztán felöntöm 3-4 liter vízzel. Hozzá teszem a kisebb darabokra vágott zöldségeket is, és a fűszereket is. Mikor puha a hús benne, beleteszem az apróbb kockákra vágott burgonyát is, és annak puhulásáig főzöm. (Ha nagyon elfővi a levét, pótolom, mikor a krumplit is beleteszem a levesbe.)
A végén a nem belevalókat kiszedegetem: paradicsomhéj, paprikahéj, stb.
Friss kenyérrel tálalom.
Néha csipetkével készítem, Alföldön így szokás. Ehhez az adaghoz 2 egész tojás kell, némi só, és annyi liszt, hogy jó kemény tészta legyen belőle. A tésztát aztán kis gombócokká kell csipkedni: a hüvelyk- és a mutatóujjal lecsippentünk egy kis darabot és a két ujjunk között kis gombóccá formáljuk. Nagyjából borsónyi méretűeket kell gyártani. (Nem egy gyors munka... )
Gulyás készülhet sertés vagy szárnyashúsból is. A csipetke pedig Alföldön és a cigány konyhában egy klasszikus tésztaféle, a cigány konyhában nem csak levesbetétként szolgál, de köretként is, például lecsós ragukhoz (lecsós máj).
A tökéletes virág nagyon ritka. Van, aki egy életen át keresi. És az élete... nem hiába való. Te láttál már sok mindent.
- Úgy van.
- Nem félsz a haláltól... sőt, néha vágysz a a halálra. Vagy tévedek?
- Nem.
- Ezt ismerem. Azok vannak így ezzel, akik látták, amit mi... Sokszor eljövök ide, az őseim otthonába, és itt eszembe jut, hogy akárcsak e virágok, mind meghalunk. Az élet ott van minden sóhajban, minden csésze teában, minden kioltott életben. Ezt látja meg a harcos. Ez a Bushido.
(Az utolsó szamuráj)
Nagyon egyszerű, könnyű megcsinálni, és nagyon finom.
Hozzávalók:
20 dkg liszt,
15 dkg vaj (a margarint ehhez a sütihez nem ajánlom),
6 tojás, 2 dl víz,
egy csipet só,
a töltelékhez:
1 habfixáló,
4 dl tejszín,
0,5 dl tej,
1 vaníliás pudingpor,
és kb. 3 evőkanál kristálycukor.
A vizet fölteszem forrni, és mikor már buzog, beleteszem a sót, a vajat és a lisztet is, folyamatosan kevergetve. Mikor összeáll, leveszem a tűzről, és egyenként hozzákeverem a tojásokat is. El kell válnia a lábos falától, és szép simán egyben maradnia. A masszát nyomózsákba teszem, és vajazott tepsire kis halmocskákat nyomok belőle. Körülbelül olyan nagyobbacska diónyi méretűeket, mert nőni fognak. Tehát helyet is kell hagyni a halmocskák között. Ha nincs nyomózsák, egy kanál is megteszi. Előmelegített, közepes sütőbe teszem a tepsit, és kb. 10-15 percig sütöm, majd mérsékelem a lángot, és még úgy öt percig benn hagyom a fánkocskákat a sütőben. Közben végig ne nyissuk ki a sütőajtót, mert az nem tesz jót a tésztának.
Míg a fánkok sülnek, megcsinálom a vaníliás pudigot a kristálycukorral. A tejszínt pedig felverem habfixálóval.
A fánkocskákat kettévágom és ha kell, a közepüket kikaparom. Megtöltöm félig a pudinggal, félig a tejszínhabbal őket. Végül porcukorral megszórom.
Mikor egy kocsmai asztalnál azt mertem mondani, én bizony teszek a lecsóba fokhagymát, a közismert konyhahős, B. szemrehányóan villantotta rám ördögi tekintetét. Azután egy másik barátommal, P-vel keveredtem heves vitába, álltunk hajnalban a sötét utcán, és órákig ordítoztunk lecsóügyben.
Lassacskán rá kellett döbbennem, talán nincs a jelen magyar gasztrozófiának szimbolikusabb és sorsdöntőbb kérdése a lecsónál.
Hát kérem szépen... Idén utoljára ehetem a csúcs, a fantasztikus, az isteni lecsót.
Minden véget ér egyszer... :-)
A lecsó egyszerű étel ugyan, mégis minden körülmény fontos. Kevesen tudnak igazán jó lecsót főzni. Legalábbis saját tapasztalataim alapján. Mint minden nagyszerű étel, a lecsó is a jó alapanyagokról és az egyszerűségről szól. Zsiradék, hagyma, paprika, paradicsom, pirospaprika, só. Ennyi a lecsó. Ha gazdagítjuk, akkor szalonna, jóféle füstölt kolbász kell még bele.
Először is.
1. A lecsóban a paprika súlyaránya kb. kétszer annyi, mint a paradicsomé. A hagymának is minimum annyinak kell lennie, mint a paradicsomnak. Vagyis jó lecsót kevés hagymával nem lehet főzni szerintem. A hagyma édessége ellensúlyozza a paradicsom savasságát.
2. Aztán. Jó lecsót nem lehet túl lájtosan sem készíteni, kell alá a bő zsiradék. Akár zsír, akár olaj.
3. Az igazi lecsóba nem szabad nagyon apróra vágni a paprika húsát sem. Nagyobb darabokra, rusztikusra kell vágni, nem pedig 5 miliméteres karikákra. Rusztikusan, elnagyolva az igazi, hogy lehessen mire ráharapni.
4. Az alapot: a hagymát és a paradicsomot kevés sóval jól meg kell dinsztelni, hogy a paradicsom szinte szétfőjön. Mert a paradicsomot akarjuk szétfőzni, nem pedig a paprikát... Ugyanis a lecsóba mindig az abszolút édesre, puhára érett paradicsomokat használjuk. Ezért kerüljön előbb az alapba, mint a paprika. Annak kell egyben maradnia és a paradicsomnak kell szétfőnie: levet, szaftot adnia. A paradicsomot csak negyedekbe vagy félbe vágom, hogy ne legyen sok pöntyörödött paradicsomhéj a lecsóban. (Ha van időm és kedvem, forró vízbe teszem a paradicsomot és lehúzom a héját. De ez ritkán van.)
5. Ekkor tegyük csak bele a paprikadarabokat és nagy lángon, vagy minimum közepes lángon süssük fedő alatt többször megkeverve, míg megpuhul. De épp csak puhuljon meg, ez a lényeg. Ha túlsütjük, a héjak pöntyörödnek, a paprika meg szétfő és az gusztustalan. A lecsót tehát sütjük, nem pedig főzzük vagy pároljuk - mert nem paprikafőzeléket készítünk...
6. Ezen kívül. A lecsó szerintem csípős vagy erős. Édes lecsó? Brr... Na az olyan, mint a halászlé csípőspaprika nélkül, vagy a csilis bab csili nélkül... A lecsó csípős és ebből nem engedek! :)
Készíthetjük jó kis füstölt szalonnaalapra is vagy tehetünk bele pár karika füstölt parasztkolbászt is, de én most a tényleg az a' lanature változatot írtam-írom le.
7. A lecsó akkor szép, akkor guszta, ha színes paprikából van. Ha van benne sárga, zöld, narancs és piros színű paprika is. Legyen vastagabb húsú, tudjon mi megsülni, különben csak a héja marad. A hagymát vághatjuk a lecsóban úgy is, mint a pörkölthöz szokás kis kockákra, vagy vághatjuk negyed vagy félkarikákra is. Kinek melyik szimpi. Én félkarikákra szoktam.
8. Igazán jó lecsót csak igazi, napérlelte paradicsomból és paprikából lehet főzni. Júliustól egészen októberig.
9. Mióta készítek shaksukát is, a mi lecsónkat is paradicsomosabban szeretem és fokhagymát is teszek bele.
Hozzávalók 2 főre:
8-10 paprika (ilyenkor ősszel vannak a legfinomabbak),
3 érett paradicsom,
1 nagyon nagy fej vöröshagyma,
5-6 evőkanál olaj,
1 teáskanál pirospaprika.
Az olajon megdinsztelem sóval a félkarikákra vágott hagymát, aztán rádobom a félbe vagy negyedbe vágott paradicsomot, hagyom fonnyadni, kicsit szétfőni. Ezután már jöhet is bele a paprika és a pirospaprika. Erős tűzön, fedő alatt készítem, többször megkeverem. Saját levet kell engednie, úgy lesz az igazi. Ha nagyon nem engedne levet, egy kevés vizet önthetünk alá, de tényleg csak keveset. A paprika maradjon egyben, ne legyen ressenőskemény, de ne is legyen túl puha sem. Körülbelül 10-15 perc alatt elkészül.
Ez az alap-lecsó, amit aztán lehet variálni. Kolbásszal, virslivel, szalonnával, tojással. Ha szalonnával készítjük, akkor a szalonnakockákat a hagymával együtt sütjük, már az elejétől legyen benne a lecsóban. Így jó kis alapot ad. Köretként friss házikenyeret javaslok. Kizárólag fehérkenyeret, mert a lecsó csak fehérkenyérrel az igazi szerintem. A magos meg barna kenyerek lecsóhoz nem játszanak. Még az enyhén rozsos kenyér elmegy, de magok nélkül. Nálunk zalában a lecsót sokszor eszik nokedlivel, tejfölösen. Isteni finom. A tányérra halmozzuk a nokedlit, rá a lecsót, amit meglocsolunk egy nagy kanál tejföllel. A világ legjobb étele. A nagyapám kedvenc étele a lecsó volt. De nem magában. Hanem túrós csuszával ám! :) Kóstoljátok csak meg, fergeteges!
A lecsónak természetesen minden délibb népnél megvan a maga változata. Tesznek bele padlizsánt, cukkinit is.
És a lecsó Gundel Károly szerint:
A húsos zöldpaprika magházát eltávolítjuk, hosszúkás cikkekre vágjuk. A
paradicsomot néhány másodpercre forró vízbe mártjuk, héját lehúzzuk, és
negyedekre (a nagyobbakat cikkekre) daraboljuk.
A hagymákat hosszában ketté, majd a rostokra keresztben, félkör alakú szeletekre vágjuk.
Elég nagy lábast vegyünk, hogy az anyag kellően szétterülhessen benne!
Zsírban a bőr nélküli, apró kockákra vágott szalonnát üvegesre, majd a
hozzáadott hagymát világosbarnára pirítjuk. Ezután gyorsan elkeverjük
benne a fűszerpaprikát, és azonnal hozzátesszük a zöldpaprikát és a
paradicsomot. Megsózzuk, majd előbb fedő nélkül gyors tűzön, később - ha
levének egy része már elfőtt - fedő alatt, mérsékelt tűzön puhára
pároljuk. (Gundel Károly: Kis magyar szakácskönyv)
A húst kockákra vágom, és fölteszem sok vízbe főni. Mikor forr, a habját leszedem, aztán beízesítem: sóval, egészborssal, babérlevéllel, csomborral, köménymaggal, kevés ételízesítővel, és az apró kockákra vágott vöröshagymával. (Elég sok levét elfővi, de nem pótolom, mert a pótlás a paradicsomlés rántás lesz majd.) Mikor félig puha a hús, hozzáadom a káposztát is. Közben elkészítem a rántást az olajjal és a liszttel. A paradicsomlével öntöm fel. Mikor már puha a káposzta is, a levéből teszek a paradicsomos rántáshoz, elkeverem, majd így adom a rántást az ételhez. Kevergetem, míg fölforr, és még hagyom vagy úgy 5 percig főni.
A Birodalom az elmezavar intézménye, kodifikációja; őrült, és őrületét erőszakkal kényszeríti ránk, hiszen a természete az erőszak. Ki a Birodalommal harcba száll, azt megfertőzi az elmezavar. Ez a paradoxon: aki legyőzi a Birodalom egy szegmensét, maga lesz a Birodalom, vírusként szaporodik, ellenségeire erőlteti akaratát. Így lesz saját ellenségévé.
(Tractatus Criptica Scriptura, a Valis függeléke, Philip K. Dick)
Talán az egyik legfinomabb étel, ami zöldbabból készül.
Hozzávalói 8 főre:
1 kg dkg marhalábszár (azt hiszem, eredetileg birkahusiból készül),
1 kg zöldbab,
2 fej vöröshagyma,
2 gerezd fokhagyma,
1/2 kg burgonya,
6-7 evőkanálnyi olaj,
2 teáskanál pirospaprika,
1 paradicsom,
1 zöldpaprika,
köménymag vagy őrölt kömény,
só, kevés ételízesítő,
egészbors,
2-3 babérlevél,
2 dl tejföl,
1 evőkanál liszt.
Úgy készül, mit a gulyás. Tehát olajon üvegesre pároljuk a kockázott vöröshagymát, aztán rádobjuk a kockázott húst, pirospaprikát és kevés vizet. Sózzuk,és és 5 perci erős lángon kevergetjük, majd felöntjük 2 dl vízzel. Ezt addig tesszük, míg a hús puha nem lesz. Tehát egy pörköltalapot csinálunk.
Aztán hozzáadjuk a darabolt zöldségeket, a többi fűszert is, felöntjük és puhulásig főzzük. Végül tejföllel behabarjuk. Friss kenyérrel vagy pogácsával, erőspaprikával kínáljuk.
Vegetáriusok figyelmébe is ajánlom, mert hús nélkül is egy nagyon ízletes és gazdag - és finom! - leves ez. Ekkor a krumpli és a zöldbab adja a "pörköltalapot". A fűszerezés teljesen megegyezik.
– Nem. Ha halhatatlan vagy, akkor nem. De ha halandó vagy, akkor nincs idő a bátortalankodásra, egyszerűen azért, mert ettől valami olyasmihez ragaszkodsz, ami csak a fejedben létezik. A bátortalanság nyugtat, amíg a dolgok átmenetileg csendesek, csakhogy aztán a lélegzetelállító, titokzatos világ kitátja száját, hogy bekapjon, ahogy ez mindannyiunknál bekövetkezik. És ekkor rájössz, hogy biztos módszereid egyáltalán nem voltak biztosak. A bátortalanság megakadályoz abban, hogy megvizsgáljuk és kihasználjuk emberi sorsunkat.
– Évekig tart majd, mire meggyőzöd magad, és azután további évekig, mire megfelelően is cselekszel. Csak azt remélem, hogy van időd.
– Megijedek, amikor ezt mondod – szóltam. Komoly arckifejezéssel vizsgált meg.
– Említettem már, hogy fura ez a világ – mondta. – Az embereket vezérlő erők kiszámíthatatlanok, lenyűgözők, ám tündöklésük tanújának lenni nem akármi.
(Castaneda: Ixtláni utazás)
A piacon nagyon olcsón gyönyörű vastaghúsú piros paprikákat lehet vásárolni. Hm... finomak, igazi őszi csodák. A paprika, paradicsom nálunk Magyarországon ilyenkor ősszel a legízletesebb és ilyenkor találhatjuk a legváltozatosabb fajtákat is az árusoknál. (Már akinek nincs kertje, ugye...)A paprikákat egy hosszúnyelű fogó segítségével nyílt láng fölött szenesre-feketére kell sütni. (Ha nagyobb mennyiséget készítünk, érdemes faszénparázs fölött csinálni, vagy a jó forró sütőben.) Sülés után egy tálba kell tenni őket, majd pár percre letakarni egy fedővel, így még könnyebben lejön a héjuk. Attól ugyanis megszabadítjuk őket. Aztán kicsit le kell mosni, hogy ne maradjanak fekete darabkák a paprikahúson. Aztán ki kell vágni a magházukat, és eltávolítani a magokat is, majd csíkokra vágni a szép piros húst.
Én a következőképpen ízesítettem: kevés hagymát és még kevesebb fokhagymát adtam a paprikaszeletekhez. Dióolajat, citromlét csöpögtettem rá, aztán sóztam. Hagytam összeérni egy órácskát. Tálaláskor frissen tört koriandermaggal megszórtam.
Készíthetjük hagyományos salátalében is, úgy is nagyon finom: víz, ecet, só, cukor, olívaolaj. Így igazi marinált paprika lesz belőle. Felséges!
Egyszer egy tavaszon provance-i házában főzni tanutam Simone Becktől. Tisztán emlékszem minden szavára. Volt ott egy diák, egy szakács-oktató, valami vendéglátó-ipari iskola tanára, aki örökké a dolgok "technikájára" volt kíváncsi, és Simca minden szavát leírta a noteszébe, folyamatosan jegyzetelt. A többi négy diákot sokkal jobban érdekelte, hogy milyen lett az íze az ételnek, amelyet Simca főzött. Simca egyszer megelégelte a kérdezősködését, és kissé durván csak ennyit mondott: "Nincs technika! Egyszerűen csinálni kell. Most méricskélünk, vagy főzünk?"
Itt, Toszkánában én is megtanultam, hogy az egyszerűség felszabadít. Simca filozófiájának jegyében már mi sem méricskélünk a konyhában, csak főzünk. Minden szakács tudja, hogy az éppen rendelkezésre álló hozzávalók határozzák meg, hogy mit lehet, és mit nem. Különben is, a legtöbb étel, amelyet itt főzünk, annyira egyszerű, hogy lehetetlen megadni a receptjét, csak azt lehet elmondani, hogyan csináljuk.
(Frances Mayers: Napsütötte Toscana)
A dödölle... szerintem mindenki szereti. :-) Hm...
A burgonyát meghámozzuk, kockákra vágjuk, és sós vízben megfőzzük. Majd a fele vizet leöntjük róla. Annyi maradjon csak, hogy a burgonya háromnegyedéig érjen körülbelül.
Aztán úgy ahogy van a burgonya, a főzővízzel együtt jó alaposan összetörjük, majd lisztet adagolunk és keverünk hozzá. És ha szükséges, még sózzuk. A keverés műveletét feltétlenül úgy végezzük, hogy a fazekat visszatesszük a tűzre, kis lángra.Ha nem így teszünk, az egész massza csak elfolyósodik. Szóval láng fölött csináljuk, és annyi lisztet adjunk hozzá, hogy teljesen kemény állagot kapjunk. A fakanálnak meg kell állnia benne, és a végén már annyira nehéznek kell lennie a keverésnek, hogy leizzadjunk tőle... :-) Na, ekkor jó! Igazság szerint annyira sűrűnek kell lennie, hogy a végén már nem is tudjuk keverni, csak a Jóisten tudja, hogyan, de valahogy elkalimpáljuk a burgonyás masszában a lisztet. Na ez a végső állag: "a-Jóisten-tudja-hogyan-bírtam-összekeverni"-sűrűség. :))
Úgy nagyjából azonban 6 főre: 80 dkg burgonya (lisztesebb fajta, én agriát használtam, és hámozva ennyi a krumpli), 20-30 dkg liszt.
Serpenyőben szoktam készíteni. Egy evőkanállal kisebb darabokat szaggatok a kevés olajba, és apróra vágott vöröshagymát is szórok rá. Szép piros-ropogósra süljön mindkét fele.
Ha több emberre készül, úgy szokták csinálni, hogy kiolajoznak egy tepsit, és abba szaggatják a dödölletésztát, majd megszórják vöröshagymakockákkal, és a tetejét is meglocsolják olajjal. A sütöben is szép pirosra tud sülni.
Ehetjük főételként önmagában tejföllel, vagy valamilyen salátával. Szaftos húsételek körteként is nagyon finom. Itt Zalában a vadpörkölthöz kizárólag dödölle jár köretként.
A nyári újkrumpli nem igazán alkalmas dödöllének, mert nagyon friss, vizes olyankor még ez a föld-csemege. Nyár végére, és aztán egészen az újkrumpli-szezonig alkalmas rá a régi, keményítős-lisztes érett burgonya.
A legfinomabb másnap, mert ha van maradék a dödölletésztából, az még szárad, keményedik, így a kis dödölléket még ropogósabbra, pirosabbra lehet sütni. Ha van maradékunk, hagyjuk hűvös helyen és ne tegyünk rá fedőt - hagy száradjon csak meg egy kissé.
Ha elfolyósodik a masszánk, az azt jelenti, hogy a lisztel való kikeverés műveletét elfelejtettük a tűzön, láng fölött végezni. Nem kihagyható "apróság", hanem ez a dödöllekészítés egyetlen és nagy titka. Ha ezt nem tesszük meg, nem dödöllét készítünk, hanem valamiféle krumplis masszát, ami ahogy adagoljuk hozzá a lisztet, csak egyre folyósabbá fog válni. Meg mi is egyre folyósabbá válunk: sírni fogunk és nem értjük, miért nem sikerült a dödöllénk.
A káposztát vékony szeletekre vágjuk, közben a vöröshagymát nagyon apróra kockázva megdinszteljük az olajon. Mikor üveges a hagyma, hozzátesszük a káposztát is, jól megsózzuk,és fedő alatt pároljuk hogy levet engedjen. (Ha kissé gyorsítani akarjuk a folyamatot, kevés vizet alá-aláöntve végezzük a párolást, s a végén a fedőt levéve elsütjük a fölösleges levet alóla.) Mikor már félig készen van, ecetezzük és cukrozzuk ízlés szerint és puhulásig pároljuk. Csak így magában is nagyon finom, de általában sültek és hurkafélék köreteként tálaljuk.
Többször kóstoljuk ecetezés és cukrozás után, mert felveszi, magába issza e két hozzávalót. Lehet hogy csak a 3.-4. utánízesítésre lesz tökéletes a káposztánk - muszáj kóstolni többször is, csak így lehet igazán finom, ízletes, pikáns, jó párolt káposztát készíteni. A só-cukor-ecet aránynak tökéletesnek kell lennie és azt csak ízleléssel tudjuk beállítani. És még egy tipp: van, aki köménymagot is tesz bele, úgy is finom. És lehet pezsgővel vagy borral is savanyítani, lehet almát, gesztenyét is belepárolni.
- Nos, az élőknek mindössze két csoportja van, akikkel ebből a szempontból érdemes foglalkoznunk: a mágusok és a halandók - kezdte Merlin. - A halandó nem magányos, hiszen annyiféle személyiség küzd benne. A mágus pedig azért nem magányos, mert nem lakozik benne személyiség. - Nem értem. Ki más volna bennem saját magamon kívül? - Először is azt kéne megvizsgálni, ki vagy mi az, amit saját magadnak mondasz. Ugyan egyedülálló személyiségnek érzed magad, valójában számos személyiség összessége vagy, s ezek a személyiségeid nem mindig jönnek jól ki egymással, sőt! Tucatnyi részre szabdaltak, ezek aztán a tested birtoklásáért küzdenek. - Így vannak ezzel mások is? - kérdezte a fiú. - Igen. Amíg nem találod meg saját szabadságodat, addig a benned lakó egyéniségek harcának foglya vagy.
(Deepak Chopra: A mágus útja)
Tízperces "gyorsleves" és olcsó. És finom.
Hozzávalók 4 főre:
2 közepes, zsenge karalábé,
1 nagy csokor petrezselyemzöld,
3 evőkanál olaj,
1 evőkanál liszt,
só, fél mokkáskanálnyi kristálycukor,
1/2 húsleveskocka. A galuskához:
1 tojás,
só, 4 evőkanál liszt,
kb. 1 dl víz.
A karalábét megtisztítom, és kis kockákra vágom. Olajon sóval fedő alatt, kis lángon puhára párolom, majd lisztet adok hozzá. Egy pecig együtt kevergetem, aztán felöntöm apránként 1-1,2 dl hideg vízzel. Sózom, beleteszem a leveskockát, az apróra vágott petrezselyemzöldet, a cukrot, és néhányszor keverve felforralom. Mikor már forr, beleszaggatom a galuskát, amit egy levesestányérba felütött, felvert tojásból készítek. Sózom, és lisztet és vizet keverek hozzá, galuska-sűrűségűre. Amikor feljön a tetejére az összes galuska, kész is a leves.
Van, aki tejfölösre készíti, én így natúran sokkal jobban szeretem. és a csipetnyi cukor kell bele, kihozza a karalábé felséges ízét.
. Eredeti küldetésed az, hogy örömöd legyen, boldogan éld az életed, élvezd, amid van, és amit adsz. Boldogságra születtél.
(Theodor)
Ezt az nagyon finom lekvárt (csatnit) tulajdonképpen szósznak, vagy mártásnak készítettem sült hús mellé.
Hozzávalók 4 főre:
1 kg körte,
1 kg alma,
1 db birsalma,
1 darabka friss gyömbér,
1 citrom leve,
csipet só,
cukor ízlés szerint (én jó édesre csináltam),
csipet őrölt szegfűszeg és fahéj,
és a titkos összetevő: egy mokkáskanálnyi jázminos zöld tea.
A gyümölcsöket meghámoztam, és levágtam nagyobb darabokban a magházukról, és egy nagyobb lábosban föltettem főni, a fűszerekkel együtt. A gyömbért hámoztam, és reszeltem bele. A birsalmát nagyon vékony szeletekre vágtam, mert az nehezebben puhul. Mikor már elfőtte a levét, botmixerrel kicsit pürésítettem, és készen is volt.
1 púposkás evőkanál zsír (felolvadva olyan 2 evőkanálnyi), vagy ugyanennyi olaj
2 csapott evőkanál liszt (4 dkg)
1 nagyon nagy fej vöröshagyma (15 dkg tisztítva)
2 db nagy babérlevél
1 púpos teáskanál pirospaprika
1 és 1/2 csapott teáskanál só (kb.)
2-3 teáskanál 10%-os ecet + tálalásnál kínáljunk a leves mellé még
4-5 db tojás + fejenként egy-egy ha egészet is ütnénk bele
2 liter víz
🌿🥚A vöröshagymát nagyon apró kockákra vágom, és a zsiradékon kis sóval üvegesre párolom, majd lisztet adok hozzá és kevergetem egy-két percig, majd a tűzről levéve pirospaprikázom, aztán apránként hideg vízzel felöntöm. Visszateszem a tűzre, beleteszem a babérleveleket és a sót. Közben néha keverek egyet rajta mert lisztes, így az alja leragadhat. Figyeljünk nagyon a forrásra, mert felhabzik és kifut, ha nem kevergetjük és nem tesszük kis lángra, mikor forr. Forrás után már elpötyög, de addig vigyázzunk rá. 🙂
🌿🥚Forrás után még 10 percig főzöm. Végül a felvert tojásokat belecsurgatom úgy, hogy folyamatosan finoman keverem a levest, hogy a tojás ne nagy tömbökben szilárduljon, hanem egyenletesen. Hagyom hogy újra fölforrjon, és már kész is a leves.
🌿🥚Az ecetet csak a láng elzárása után adom hozzá, mert fölhabzik tőle. Első körben kevés ecettel ízesítem csak, mert mindenki eltérő savanyúan szereti, ezért az asztalon a tálalásnál még kínálok mellé ecetet, így tetszés szerint ízesíthető a leves.
🌿🥚Aki szereti benne az egyben buggyantott tojást, nyugodtan a legvégén üssön bele személyenként egy-egy darabot. Hagyja nagyon kis lángon főni még 3-4 percet és azonnal tálalható a leves.
🌿🥚Anyu a savanyú tojáslevest babérral főzte, én is így szoktam. De aki köménnyel szereti, az az elején, mikor kellő hőfokra felmelegszik a zsiradék, dobjon bele egy púpos teáskanál köménymagot és hagyja hogy kipattogjanak. A hagymát csak eztán dinsztelje kis lángon üvegesedésig, majd jön a liszt bele, s a többi ugyanaz, mint a babérleveles változatnál.
Ez a süti ugyan nem a gasztronómia csúcsa, de nálunk nagy kedvenc. Sőt, azt kell mondanom, valahányszor vendégeknek csináltam, el voltak ájulva tőle. Pedig csak egy kis pudinggal rétegezett piskóta, némi mazsolával, dióval, csokiöntettel és tejszínhabbal. A sütit egyszer anyu kreálta azt hiszem, és az egyik hugomtól származik a csócsamócsa név, de hogy ez honnan jött neki, arra már nem emlékszem. Az idők homálya fedi, de a recept megmaradt. Egyfajta hamis somló-szerűség, talán.
A tojásokat a cukorral robotgéppel jól kihabosítom, adok hozzá vizet is, majd spatulával összekeverem a sütőporos liszttel, és szilikonos papírral bélelt tepsiben előmelegített, 180 fokos sütőben 10-15 percig sütöm.
✍️Hozzávalók a krémhez:
2 db vaníliás pudingpor,
kb. 6-8 evőkanál kristálycukor (ízlés szerint, ki milyen édesen szeretné),
1 liter tej.
A hozzávalókból pudingot főzök.
✍️Hozzávalók a csokiöntethez:
6 evőkanál kakaópor,
6 evőkanál kristálycukor,
egy csipet só,
5 dl víz,
3 dkg vaj.
A kakaóport a cukorral együtt folyamatosan kevergetve fölforralom a vízzel. Hagyom kb. 5 percig kis lángon forrni, majd lekapcsolom a lángot. A vajat ekkor keverem el benne.
✍️ Egyéb hozzávalók:
durvára darált dió, rum, mazsola, tejszínhab.
Soknak tűnik a leírás, pedig egyszerű a történet:
Egy nagyobb tálba rétegezem a hozzávalókat. A tésztát kisebb darabokra tépkedem. Alulra egy sor tészta, ezt megcsöpögtetem rummal, megszórom darált dióval, megszórom mazsolával. Aztán egy réteg puding jön, aztán megint tészta, rum, darált dió, mazsola. Amíg a készlet tart... 🙂
A tetejét darált dióval díszítem, hagyom kihűlni, a tálat folpackkal lefedem és hűtőbe teszem pár órára. Ha vendégeket várunk, érdemes előző este elkészíteni.
Vagy kistányérra, vagy üvegpohárban tálalom. Evőkanállal galuskákat szaggatok a nagy tálból, meglocsolom csokiöntettel, tejszínhabot teszek a tetejére, és még egy kis csoki, csak a díszítés kedvéért.
A klasszikusok... mindig jók. :-)
Spenótfőzelék tükörtojással, krumplival. Egyszerű és mennyei.
Hozzávalók 2 főre:
1 nagy kupóc spenót (két nagy markolásnyi, kb. 20 dkg),
2 dkg vaj,
2 evőkanál liszt,
kb. fél liter tej,
1 dl tejszín,
só,
csipet szerecsendió reszelve,
2 gerezd fokhagyma,
1 csipet kristálycukor.
A spenótot megtisztítottam, és forrásban lévő vízbe dobtam pár percre, majd leszűrtem, hideg vízzel hűtöttem és a vizet jól kinyomkodtam belőle. Deszkán kicsit összeaprítottam. Vajas rántást készítettem, majd a spenótot is hozzáadtam, és tejjel apránként, állandóan kevergetve fölengedtem. Sózta, reszeltem bele fokhagymát, pici szerecsendiót, és némi cukrot, tejszínt is. Állandóan kevergetve fölforraltam, aztán botmixerrel még krémesítettem.
A spenótnak van egy másik változata. Apu mindig így eszi, az alföldön divat. De tudom ajánlani kisgyerekeseknek is, mert isteni, szerintem így megeszik a gyerekek is.
Ugyanígy készítjük a főzeléket, csak nagyon-nagyon kevés, vagy semennyi fokhagymával. Viszont, sok cukrot teszünk bele. Egy teljesen édes krémet kell végeredménynek kapnunk. Először nekem is szokatlan volt, régebben nem szerettem, de mostanság sokszor én is így eszem.
És van egy harmadik verzió is, mikor tejbe áztatott zsömlével sűrítjük be a főzeléket. Az is nagyon finom.
Aki egy szeretőhöz köti magát, az eltöri az életet jelentő szárnyát. Azonban aki a szeretőt röptében csókolja, az az örökkévalóság napfelkeltéjében él.
(William Blake)
A nudli mindig jó ötlet, bármilyen formát is öltsön... :-)
Most a hagyományos, édes változatát készítettem.
Hozzávalók 4 főre (jó bőven...):
1 kg megpucolt krumpli (Agria),
2 kisebb tojás (vagy 1 nagy),
2 púpos evőkanál búzadara vagy rétesliszt,
3 evőkanál olaj,
só,
30 dkg + 10 dkg liszt,
20 dkg zsemlemorzsa,
10 evőkanál olaj.
A krumplikat hámoztam és kockákra vágva, sós vízben megfőztem. Leszűrtem (a levéből ilyenkor mindig krumplilé-levest csinálok, nem öntöm ki), összetörtem jó alaposan, és hagytam kihűlni.
Közben egy széles, nagy lábosban az olajon zsemlemorzsát pirítottam.
A kihűlt tört burgonyához hozzáadtam a tojásokat, a búzadarát, az olajat, kevés sót és 30 dkg lisztet. Összedolgoztam, majd lisztezett deszkára borítottam a tésztagombócot. Közben egy nagy fazékban sós vizet tettem föl forrni. Azért írtam 30 dkg + 10 dkg lisztet, mert eredetileg 30 dkg ment hozzá a krumplihoz. A plussz tíz elment a lisztezésekre, illetve arra, hogy a tésztát két darabba vágtam és először csak az egyik gombócot nyújtottam ki és alakítottam nudlivá. Mire a második gombóc sorra került, kissé meglágyult a tészta, ezért azt még egy kevés liszttel átgyúrtam a deszkán a nyújtás előtt. Ez a 30 dkg lisztmennyiség elég pontos, de ha 5-8 dkg-mal több megy bele az is lehetséges, mert a krumplik nem egyformán lisztesek. Azért is írtam oda, hogy én Agriát használok hozzá. Ez egy sárga belű, nagyon jó ízű krumpli és mindennek alkalmas. A lényeg az, hogy a nudlitészta ne legyen túl lágy sem, ne ragadjon, de ne gyúrjuk be keményre sem, mert akkor nem lesz finom. Ezek a mennyiségek így jók, pontosak.
Sodrófával a tésztát fél centi vastagra kilapítottam, és pizzavágóval másfél centis csíkokra vágtam. Milyen jó találmány is a pizzavágó! Régebben mindezt késsel csináltam, de folyton ráragadt a tészta, és csak gezemicéltem vele, de vágni?! A pizzavágó viszont nagyon éles, forog... isteni dolgozni vele.
Szóval, a csíkokat aztán fél centis kis csíkokra metéltem, és a deszkán átsodorgattam őket.
A lobogó, forrásban lévő vízben kisebb adagokban kifőztem. Meg kell várni, míg följönnek a víz tetejére, és még egy percig hagyni őket, aztán szűrővel kiemelni, és zsupsz a morzsába! És nem keverni, csak rázogatni.... Mit szólna ehhez James Bond?! :-) Szóval jó méretes, nagy lábosba készítsük a morzsát, hogy legyen hely rárázogatni a morzsát. Különben összetörne a nudli.
Az olaszok gnocchija ugyan ez.
A nudli kitűnő natúran is, zsírra vagy olajra kiszedve. Köretként szaftos ragukhoz fantasztikus. De bármivel ehető, ugyanúgy, mint a tészták, túróval, tejföllel, stb... Egyszerűen szalonnapörcös-hagymás zsírba forgatva is tökéletes.
A mákos nudli is nagyon finom. Akkor nem kell morzsára szedni csak csupaszon hagyni, kevés olajjal elkeverve hogy ne ragadjon össze. A tetejére szórjuk egyszerűen a tányérokon a porcukorral elkevert darált mákot.
Nőnek kor nem árt; a megszokás
Örök varázsát nem koptatja el.
(William Shakespeare)
Megunhatatlan és örök. Ha villámgyors ebédre vágyom, akkor a tészta mindig jó ötlet. Köztük is az egyik legegyszerűbb és legfinomabb a sajtos-tejfölös tészta.
A spagettit kifőzöm, jó forrón vajdarabkákkal elkeverem, reszelt sajtot és tejfölt locsolok rá, és a titkos összetevő: szerecsendiót reszelek rá nem is keveset. Voilá! És már lehet is nyammogni. :-)
Van egy másik variációm is, ez pedig a petrezselymes-fokhagymás változat.
Fél csokor petrezselyemzöldet jó apróra vágok, amit némi olívaolajon egy gerezd reszelt fokhagymával és sóval kis lángon megfuttatok. Mikor kész, lekapcsolom a lángot, és hozzákeverem a tejfölt, aztán mindezt elkeverem a spagettitésztával. Sajttal megszórva tálalom.
Aki vétkezik, maga ellen vétkezik, aki igazságtalan, magával szemben igazságtalan, hiszen önmagát teszi gonosszá.
(Marcus Aurelius)
Ha már csirkepörkölt, akkor zuza. Fűszeresebbre szoktam készíteni, mint egy hagyományos pörköltet.
Hozzávalók 4 főre:
1 kg csirkezuza,
1 nagyon nagy fej vöröshagyma,
1 nagyobb gerezd fokhagyma,
1 kisebb babérlevél,
1/2 mokkáskanál köménymag,
1 teáskanál majoránna,
frissen őrölt bors,
só,
1/2 mokkáskanál ételízesítő,
1 nagy paradicsom,
1 sárga paprika,
1-2 cseresznyepaprika,
3 evőkanál olaj.
A zuzát nagyon alaposan meg szoktam tisztítani. A nagyobb darabokat kettőbe vágom. A vöröshagymát apró kockákra vágva kevés sóval az olajon megdinsztelem, majd félrehúzom a tűzről, és beleteszem a pirospaprikát, aztán a zuzát. Egy dl vizet aláöntök, és mehet a tűzre rotyogni. Fűszerezem, és fedő alatt párolom puhára. Kell neki jó két óra, és a paradicsomot csak a közepe felé teszem bele, mikor már kicsit puhult a hús. A főzési idő alatt a folyadékot természetesen sokszor kell pótolni. A fokhagyma félbevágva kerül a pörköltbe.
Tarhonyával szeretem a legjobban, amit úgy készítek, mint a rizst szokás: kevés olajon jól megpirítom (ez fontos, mert így lesz íze a tarhonyának és nem kell megijedni a túlpirítástól, mert úgyis fakul mikor a vizet hozzáöntjük), aztán két és félszeres mennyiségű vízzel felöntöm, sózom és kis lángon főzöm fedő alatt. Nem kevergetem. Mikor már csak kevés víz marad rajta (kb. fél cm-nyi a tetején), lekapcsolom a lángot, és fedő alatt hagyom hogy beszívja a maradék vizet és teljesen megpuhuljon. 20 perc elég is neki.
Savanyúsággal, káposzta-, fejes- vagy uborkasalátával isteni. Házi tarhonyával is szuper.
Én Spinoza Istenében hiszek, aki minden létező harmóniában megnyilvánul, és nem abban az Istenben, aki az emberek cselekedeteivel és végzetével törődik. Vallásosságom a végtelenül felsőbbrendű szellem alázatos csodálata,
mert nem tudja elképzelni, hogy ő az első, aki kigondolta a rendkívül törékeny szálakat, amelyek észleléséhez kötődnek. E szellem kis dolgokban nyilvánul meg, hogy megérthessük valóságát.
(Albert Einstein)
Végtelenül egyszerű, de nagyon finom leves.
Hozzávalói 4 főre:
1/2 kg zöldbab
30 dkg burgonya
1 nagyon nagy fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma reszelve
2 evőkanál olaj
1 púpos evőkanál liszt
2 liter zöldségalaplé (leveskockából is jó)
2 csapott teáskanál pirospaprika
1 csokor petrezselyemzöld (vagy kapor)
só (az alaplé sós, vigyázzunk)
1 csapott teáskanál kristálycukor
2 teáskanál 10%-os ecet
A kis darabokra vágott zöldbabot és a karikázott burgonyát fölteszem főni alaplében. Közben vöröshagymával, fokhagymával rántást készítek, és mikor puha a zöldség a levesben, berántom. Hagyom forrni pár percig, végül pici cukorral, ecettel ízesítem. Tényleg finom, tényleg egyszerű.
Megsárgult a pohár, mert tőle lopta színét,
gondolhatnád, arany olvadt fel üvegében.
Oly kellemes és úgy száll szaga szerte, mintha
napsugár meg zefír áradna szét a légben.
(Ibn Rúmi: A bor)
Ma reggel a Terebessen arab recepteket olvasgattam. Megihlettek, bár ezt az arab stílusban fűszerezett kolbászkát már többször készítettem. Isteni finom, az egyik kedvenc ételem. Saját kreálmány egyébként. Nem autentikus arab étel, csak stílusában az.
Hozzávalók a kolbászkákhoz 4 főre: 75 dkg darálthús (lehet vegyes is), 1 tojás, 1 közepes fej vöröshagyma, 2-3 gerezd fokhagyma, 1/2 dl víz, szezámmag, és a fűszerek: só, frissen őrölt bors, mozsárban tört koriander, köménymag, szegfűbors, őrölt fahéj, reszelt szerecsendió. (Én most zöldhagyma zöldjét is vágtam bele, mert gyönyörűt kaptam a piacon.)
A hozzávalókat kézzel alaposan összedolgozom. Egyedül a szezámmagot nem kell beletenni. Kis fanyársakat metszőollóval kettévágtam, majd vizes kézzel rájuk varázsoltam a darált húst. Aztán megforgattam a szezámmagban.
Köret: Bulgur vagy kuszkusz, és sült vegyes zöldség.
A bulgurt elég ha csak dupla mennyiségű forrásban lévő vízzel leöntjük, és lefedve állni hagyjuk 10-15 percig. A kuszkusz a kisebb szemű változata a bulgurnak, mindkettő búzatöret, csak egyik nagyszemű, a másik kisszemű.Ugyanúgy készítjük, mint a bulgurt, de csak másfélszeres vízzel.
Vegyesköret:
Cukkinit és sütőtököt daraboltam bele egy tepsibe, sóztam-borsoztam-olívaolajoztam, és kevés zöldhagymazöldjét is kevertem hozzá. Húsz percre előmelegített sütőbe tettem.
Megálltunk egy árusnál, vettünk valami forró fekete italt a ráncos
öregtől, aki kalap gyanánt cserzett madártetemet hordott a fején.
Megmutatta, hogyan készíti az italt: valami magot megpörkölt, aztán
porrá őrölte és forró vízbe keverte. Mindezt kénytelen volt elmutogatni,
merthogy olyan nyelven beszélt, amihez hozzá se tudtunk szagolni. Aztán
mézet kevert az italba, és odanyújtotta, de amikor belekóstoltam, még
mindig nem volt jó. Olyan, nem is tudom, sötét volt. Egy nő épp egy
kecskét vezetett arra, én meg kikaptam Józsua kezéből a csészét, és
utánaszaladtam. A nő engedélyével a kecske tőgyéből egy kis tejet fejtem
mindkét csészébe. Az öreg kézzel-lábbal tiltakozott, mintha
szentségtörést követnénk el, de a meleg és habos tej elvette a fekete
ital keserű ízét. Józsua lehajtotta az övét, aztán még kettőt kért az
öregtől, és a kecskés nőnek is adott egy rezet. A második csészét
odaadta az öregnek, hogy kóstolja meg, aki nagy fintorogva belekortyolt,
s lássatok csodát, széles vigyor terült el fogatlan száján, és egyből
nekiállt üzletet kötni a kecskés nővel. Az öreg megőrölte a magokat a
rézhengerben, az asszony meg egy mély agyagedénybe fejte a kecske tejét.
Mellettük egy fűszerkereskedő árult. Mélyen beszívtam a földön
kosarakban kirakott fahéj, fokhagyma és szegfűbors illatát.
– Tudod, mit? – mondtam a nőnek. – Ha ez már megy, hintsetek rá egy kis őrölt fahéjat. Szerintem tuti lesz.
(Christopher Moore: Biff evangéliuma)
Van egy jó kis (nagy) süteményes könyvem. A tiramisut ebből készítettem, bár kicsit módosítva. Én több cukorral szeretem, mert egy édesség igenis legyen édes!
Hozzávalók egy 17-szer 28-as jénaihoz vagy tepsihez (ez 8 adag):
20-25 dkg porcukor,
1 csomag vaníliás cukor,
8 adag erős feketekávé,
fél dl Amaretto likőr (más is jó),
50 dkg mascarpone,
4 tojás (ha a mennyiséget növelni akarjuk 5, ha sűrűbb krémet akarunk akkor 4 és mindkét variáció jó és finom),
27-30 darab babapiskóta (az az olasz, aminek az egyik oldala cukormázas és 4-szer 12 db van egy nagy csomagban),
2-3 evőkanál kakaópor.
A tojássárgájákat a cukrokkal habosra keverem robotgéppel, majd hozzákeverem a mascarponét is, aztán a fehérjéket habbá verem. Majd a kettőt óvatosan összekeverem.
A kávét egy levesestányérba öntöm, a likőrrel együtt. Aztán a babapiskótákat egyesével belemártogatom, és rétegezem egy téglalap alakú, nagyobb jénai tálba. Egy réteg piskóta, egy réteg krém, egy réteg piskóta, egy réteg krém. A tetejét meghintem kakaóporral, és hűtőszekrénybe teszem pár órára.
Isteni, krémes és könnyű! A legkedvencebb desszertjeim között van az első 5-ben. És még sütni sem kell...
Hozzávalók 4 főre:
1 kg (lehetőleg kifli) krumpli,
1 egész alma,
1 nagy fej lilahagyma,
1 csokor zellerlevél (vagy 1 szár angolzeller),
1 púpos teáskanál só,
1 és 1/2 púpos evőkanál kristálycukor (vagy ennek megfelelően méz),
kb. 1/2 dl 10%-os ecet (lehet balzsam- vagy dióecet is),
1 evőkanál extraszűz olívaolaj vagy hidegen sajtolt repceolaj,
1/2 evőkanál tökmagolaj (opcionális)
8 dl víz
A burgonyát hideg vízben héjastul fölteszem főni. Mikor kész, hideg víz alatt hagyom hogy kihűljön, csak utána tisztítom meg a héjától. (Ha hagyjuk egy-két óráig hidegben, akár víz alatt, akár hűtőbe téve a burgonyát, sokkal szebben szeletelhető lesz. De mindenképpen nem szétfővős fajtát válasszunk.)
Kikeverem a salátalevet, és a krumplit belekarikázom. Belevágok egy almát is vékony szeletekben, és a hagymát félkarikákban. A zellerleveleket is beleteszem. Finoman átkeverem, a tetejét meglocsolom olívaolajjal vagy repcével és kevés tökmagolajjal, és hagyom összeérni. Amikor nincs zellerlevél, akkor papírvékonyra és gyufaszál alakúra vágott zellergumóval, vagy angolzellerrel készítem. Egy kisebb darabka elég ehhez az adaghoz.
Nagyon finom forró frissensültekhez, fasírthoz, rántott finomságokhoz.
Először a szemünkkel kóstolunk, de az orrunk ébreszti fel a gyomrunkat.
(Brian Wansink)
Ki ne tudná felidézni a forró olajból felszálló fokhagyma semmihez sem fogható illatát? Azt az illatot, amitől rögtön megjön az étvágyunk, beindulnak a gyomornedveink és nagyokat nyelünk az elkövetkezendő finom falatokra gondolva? Azt hiszem, a fokhagymát nem lehet nem szeretni. Az egyik legnagyobb kedvenc a krémlevesek tárházából.
Hozzávalók 4 főre:
1 nagy fej fokhagyma,
3 dkg vaj, 1 evőkanálnyi olaj,
3 csapott evőkanál liszt,
1 erő- vagy húsleveskocka,
2 dl tejszín vagy 3 d tej és 1 dl tejföl,
só, őrölt bors,
frissen reszelt szerecsendió,
korpás kenyér, füstölt sajt.
A fokhagymát megtisztítottam, lereszeltem. (Fokhagymanyomóval is csinálhatjuk, csak nekem nincs.) Egy lábosban vajat és olajat melegítettem, és a reszelt fokhagymát kis lángon dinszteltem benne, majd hozzáadtam a lisztet is, és pár percig még együtt pirítottam. Aztán felengedtem apránként kb 4 dl vízzel. Tettem bele erőleveskockát, sóztam, borsoztam, szerecsendiót reszeltem bele. Hagytam forrni kis lángon vagy tíz percig, majd hozzáadtam a tejszínt is. Tejjel + tejföllel is jó. Botmixerrel még krémesítettem rajta, és még egyszer hagytam fölforrni.
Ha tejszínnel készítjük, pici fehérbort is tehetünk bele. A tejes változatba nem ajánlom, mert összekaphatja a tejet.
Pirított kenyérkockákkal és reszelt füstölt sajttal tálaltam.
Egyszerű és finom. Sűrűbbre készítve mártásként adható főtt, vagy sült húsokhoz.
A változatos étrend élvezetesebbé teszi az étkezést, ráadásul segít
elszakadni az általában kedvelt zsíros, sós és édes ízektől, és
kifinomultabb ízlést alakít ki.
(Brian Wansink)
Olyan csipegethetnékem volt... nem voltam éhes, csak...
A dolog roppant egyszerű: alulra egy szelet körte, rá egy kis kecsketúró, arra finom házi sonka, s végül mindezt megkoronázza egy karika chili.
Ha tanulni akarsz,
nyisd ki a szemed
és csukd be a szád.
(Bud Spencer)
Hogy lesz Piedone hagymás babjából lencse? Hát úgy, hogy tegnap hagymás babot ettem vóna. Csakhogy nem áztattam be előző este a belevalót, mer' hirtelen jött rákívánás volt. A lencsét meg legalább annyira szeretem mint a babot, és fél óra alatt meg is fő áztatás nélkül is - a lencse igazi "gyorsétel". Szóval így lett Bud Specer hagymás babjából hagymás lencse... A képen látható szép nagy edényt csurig főztem. Ehhez képest mára már csak az edény alján maradt belőle.
Hozzávalók 4-5 éhes emberre:
60 dkg lencse,
60 dkg vöröshagyma,
1 fej fokhagyma,
1 babérlevél (zsályával is tökéletes),
1 csilipaprika,
1 púpos teáskanál pirospaprika,
só,
frissen őrölt bors,
jó sok olívaolaj (kb. 1 dl),
1 doboz hámozott, darabolt paradicsomkonzerv,
1 csapott evőkanál étkezési keményítő (el is hagyható).
A lencsét alaposan megmostam, aztán feltettem főni babérlevéllel és sóval. Közben a hagymákat megtisztítottam és félkarikákra vágtam. Bő olívaolajon sóval megpároltam a hagymát, mikor már majdnem készen volt, a vékony szeletekre szelt fokhagymagerezdeket is hozzáadtam és azt is megpároltam. Levettem a tűzről és borsoztam, meg csilipaprikát karikáztam bele (szárított volt készleten) és elkevertem a pirospaprikával is. Mikor a lencse megfőtt, hozzáadtam a hagymát és beletettem a paradicsomkonzervet is. Jól összerotyogtattam - egy negyed órát főztem még felforrás után. Végül kevés keményítővel besűrítettem. Ezt el is hagyhatjuk.
Az étel variálható, mert szelhetünk bele parasztkolbász karikákat, szalonnát, tehetünk hozzá darált húst (a hagymán süssük át, mielőtt a lencséhez adnánk), és készülhet paradicsomkonzerv nélkül is, csak hagymásan-pirospaprikásan is. Fehér házikenyeret vagy házi rozskenyeret adjunk mellé és egy jó pohár vörösbor is dukál hozzá. Tálaláskor még meglocsolhatjuk a tetejét extraszűz olívaolajjal is.
"A szokás -
E szörny, ez ördög, mely öntudatát
Elnyeli tetteinknek - angyal ebben:
Hogy a szép s jó foglalkozásra is
Oly mezt, ruhát ad, mely tággá viselve
Ráillik éppen.
Türtözzél ma éjjel;
S a holnap-éji megtartózkodás
Könnyebb leend; még könnyebb azután;
Mert képes a természet bélyegét
Kicserélni mintegy a szokás, lebírni
Az ördögöt, vagy csuda hatalommal
Kidobni."
(Shakespeare: Hamlet)
Hozzávalók 4 főre:
4 db közepes nagyságú krumpli,
egy csokor vegyes friss zöldfűszer: kapor, zellerlevél, petrezselyemzöld,
2 maréknyi spenótlevél,
1 kis fej vöröshagyma,
2 dl tejföl,
só,
1 mokkáskanál ételízesítő,
1 csapott evőkanál liszt.
A krumplit megtisztítottam és kis kockákra vágva föltettem főni sós, ételízesítős vízben az apróra vágott zöldfűszerekkel és vöröshagymával együtt. Mikor már majdnem megpuhult benne a krumpli, beletettem a laskára vágott spenótot is. Pár perc elteltével behabartam, és hagytam forrni még kb. 2 percet, és el is készült a leves. Figyelem! Nagyon finom, és tízperces gyorsleves. Előbb elkészül, mint egy zacskós műanyag "leves".
