Tengeri herkentyűk mandarinos szószban



"Ha az ember igazán él, akkor nagyot mer, nagyokat bukik, és a bukásokon, poklokon, tisztítótüzeken át azért eljut az üdvösségig."


(Gyurkovics Tibor)


„A szerelmes dalban kell, hogy legyen duende. Ezért soha nem igazán boldog a szerelmes dal. Magához öleli a fájdalom lehetőségét. A fájdalom, vagy sóhaj nélküli szerelmes dalok valójában inkább gyűlölet-dalok szerelmes daloknak álcázva, nem szabad bízni bennük. Ezek a dalok tagadják ember voltunkat, és a szomorúsághoz való istenadta jogunkat. ”

(Nick Cave)

"Angyal és múzsa kívülről jön; az angyal fényt (inspirációt) hoz, a múzsa formát... De a démont (duende) a vér legbelső mélyéről kell buzdítani. El kell küldenünk az angyalt, száműzni a múzsát, és felül kell kerekedni az ibolyaillattól való félelmen, amit a 18. századi költészet izzad ki magából, és a félelmen a csodálatos távcsőtől, aminek a lencséi között alszik a múzsa, betegen a bezártságtól". (F. Garcia Lorca)
Duendének hívják a démont, aki transzba ejti a flamencoművészeket. De a cante jondo (mély érzelmeket kifejező, komoly flamencoének) belső természete ellentmond mindenféle transzteóriának. Tudunk például olyan transzállapotról az afroamerikai kultúrában, amelyet a médiumokon egy folyamatosan kántált egyszerű dallam vált ki, de természetesen a test és lélek cante jondo előadása közben megkövetelt intellektuális-érzelmi megerőltetése nem járhat ilyen hatással. Létezik egy olyan elmélet a duendéről, amelyet könnyen érthetőnek találtam. Eszerint a duende megegyezés a belső hallás és egy külső hang között. Amikor a dal, amelyet a cantaor a belső fülével hall, azaz a cantaor lelkében megszülető dal azonos azzal, amit elénekel, elönti egy érzés, elér egy, az extázishoz hasonló állapotot. Ugyanez elmondható a táncosok és a gitárosok esetében is.

(Kinczel Ákos: Andalúz tűz)





Még mindig hűtőt nullázok... Mert jön a karácsony és kell a hely és mert pl. ezeket a tengergyümölcsöket nem lehet sokáig eltárolni. És tegnapról volt maradék rizsem, úgyhogy valami szószost találtam ki.


Hozzávalók 4 főre:
1 zacskó tengergyümölcs,
3 gerezd fokhagyma,
2 fej mogyoróhagyma,
1 evőkanál olaj (mogyoróolaj is lehet ha van),
1 diónyi darab friss gyömbér,
4 mandarin leve,
3 cl konyak,
3 cl szójaszósz,
só,
1 púpos teáskanál étkezési keményítő.
A hagymát nagyon apró kockákra vágtam és olajon megfuttattam a zúzott fokhagymával és a lereszelt gyömbérrel, kevés sóval együtt. Aztán hozzáadtam a tengeri herkentyűket is és addig sütöttem nagy lángon, míg minden vizet, amit eresztett elfőtt. Ezután felöntöttem a kifacsart és átszűrt mandranilével, hozzáadtam a szójaszószt és a konyakot is. Körülbelül még öt percig főztem így, aztán vízzel elkevert étkezési keméynítőt adtam hozzá. Pikáns, kicsit keleties étel.
A zölborsós rizs nem az igazi hozzá, natúr főtt rizst javaslok hozzá, vagy üvegtésztát vagy sima spagettit összetördelve. Azt hiszem, tésztával még jobb, finomabb lett volna.

Megjegyzések

KataKonyha üzenete…
Ez biztosan nagyon finom lehetett:)
duende üzenete…
Annak ajánlom csak, aki tényleg szereti a halakat. Elég intenzív ízű. De én szeretem!