Zelleres, csicseris raguleves

Csak kevés holmi van, ami hű marad az emberhez. Talán néhány könyv, egy szerencsepénz vagy egy folyton gyarapodó bélyeggyűjtemény. És a szülői ház karácsonyfadíszei.

(Stephen King)

A mai napom a kreatív konyha jegyében telt. Csak a krumplis palacsinta volt hagyományos étel a menüsorban, a másik kettőt én kreáltam. Valami gazdagabb ragulevest gondoltam a tejfölös-krumplis palacsintához. Körbenéztem, mi van itthon. És lám, a finom szárzellerről majdnem el is felejtkeztem, pedig jó sok maradt belőle.

A piacon pedig kedvenc biogazdámtól nagyon szép laskagombát vettem. Össze is állt a leves - ugyanis eszembe jutott Joli is, aki a Blody Mary-t emlegette a zellerszár kapcsán... :)

Hozzávalók 4 főre:

40 dkg sertéslapocka,
pár szál halványítózeller a zöldjével együtt,
1 nagy fej vöröshagyma,
egy kevés laskagomba vagy csiperke,
1 konzerv csicseriborsó,
1 kis fémdobozos sűrített paradicsom,
só,
csontlé vagy ennek hiányában 1 erőleveskocka,
1 teáskanál kristálycukor,
1 teáskanálnyi koriandermag mozsárban apróra törve,
frissen őrölt bors,
1/2 evőkanál sertészsír.

A húst kisebb kockákra vágtam és zsíron lepirítottam sóval és borssal. Majd mindig kevés vizet hozzáöntve majdnem teljesen puhára pároltam.

Míg a hús puhult, feldaraboltam a zellerszárakat, a vöröshagymát (nem túl vékony negyedkarikákra), és a gombát.

Mikor már jó volt a hús, hozzákevertem a sűrített paradicsomot, kicsit együtt is pirítottam, majd fölengedtem vízzel. Csontlé lett volna az igazi, de nekem nem volt, úgyhogy erőleveskockát tettem bele. Ízesítettem sóval, cukorral és korianderrel. És persze a feldarabolt hozzávalókat is beletettem: a zellerdarabokat és leveleket, a hagymát és a gombát. Puhulásig főztem, de előtte a lecsepegtetett csicseriborsót is beletettem.

Nagyon finom, pikáns, tartalmas leves.

Intenzíven paradicsomos és zelleres. Készíthetjük kevéssé paradicsomosra is, akkor csak a felét tegyük a levesbe a kis fémdobozosnak. Bármilyen hússal készíthető, akár marhával vagy szárnyassal is.