A fekete... nem. Nem leves. Csók.


Ha megtanulom Afrika dalát – a zsiráfokét, a hátán utazó újholdét, az ekékét kinn a földeken és a verítékes arcokét kávészüret közben – vajon Afrika tudja-e majd az én dalom? Megrezdül-e a levegő a síkság felett, ha előtűnik egy szín, mit egykor viseltem? Belefoglalják-e a nevem a gyerekek játékaiba, rajzol-e néha hozzám hasonló árnyat a telihold az út porába? És vajon meddig keresnek majd odafentről eltűntem után a Ngang keselyűi?

(Karen Blixen: Távol Afrikától)


Mindenkinek vannak konyhai bal fogásai. Vagy balfogásai? Nekem is. Írtam már régebben, hogy van egy-két bóti rágcsa, amiért rajongok. Egy jó virsliért, a finom parizerért, a kaszinótojásért... és a négercsókért. Gyerekkorom óta imádom. Beleharapni a roppanós csokoládékéregbe, hogy aztán a belül rejtőző pihekönnyű hab elolvadjon a szájban, az embert vaníliás vagy epres mennyországba repítve... Ó csodás fekete angyalok... Csókoljatok!
Hát én megadtam az esélyt egy forró fekete csókra. Megjelentem a randin, minden kellékével együtt: izgalom, heves szívdobogás, idő és ráérőség is megbeszélve. Csak őkelme maradt távol. Afrikától. No meg tőlem...
Kerek ostyalapot nem kaptam, csak szív alakút. De hát egy szerelemhez pont ez illik. A hab egészen olyanra sikeredett, mint kell lennie: rózsaszín felhőcskék lebegtek a habzsák végén. No meg szerte a konyhában. Ha azt mondom, rózsaszín felhőkben úsztam, nem túlzok. Ugyanis a recept szerinti 2 tojásfehérjéből annyi hab lett, ami a mosogató nagyságú hatalmas vájlingomból is kirepkedett. Szomszédasszony egy pohár bor mellett csillogó pajkos szemekkel vihogott rajtam, mert még a hajamon is rózsaszín habpamacsok ültek. Miután felhőcskék java részét feltakarítottam a csempéről, konyhakőről, pultról és a tűzhelyről, már sejtettem, hogy ez a nap nem Afrikáé lesz...


Varjútestvérek is összegyűltek a szemközti fán és ha jól hallottam, kárkárkár örvendően károgtak. No de semmi gátló tényező nem állhatja útját egy szerelmesnek, ha csókra vágyik. A szerelem vak meg rózsaszín köd, nem hallgattam lelkem hangjára. Felolvasztottam a  csokoládét, befejezendő művemet. Ahogy én azt elképzeltem... Csokoládé elolvasztotta gyönyörű rózsaszín habszíveimet, lefolyt és szörnyű masszává rútultak szép kis csókjaim... Hiába. Sok beteljesületlen szerelem van egy életben.

Így hát.
Hozzávalók a négercsókhoz:
kívánalom, vágy a csókra,
jó lábak, amikkel el lehet jutni egy boltig,
majd hazaérve el lehet majszolni a boltban árult mennyországot.

Alternatív recept:
végy egy jóképű fekete férfit,
hódítsd meg,
s aztán... jöhet a fekete mennyország fekete csókja.



Második számú alternatív recept:
ha nem találsz szép fekete férfit, Afrika iránti rajongásodat öntsd kreatív formába. Pl. Fess egy képet. Vagy próbálj meg négercsókot készíteni házilag. De ezzel vissza is kanyarodtunk az első számú recepthez - hacsak nem akarsz kár-örvendést magadnak.
Vagy hallgass - mindjárt kettő - szép fekete férfit gyönyörűen zenélni. :)


Megjegyzések

dióhéj üzenete…
most akkó nem értem...nem sikerült? mert a szív alakú ostyán a rószín köd...bocsánat, hab, nagyon jól néz ki...nem tettél rá csokit?
duende üzenete…
De. Tettem rá. De alaktalan folyós masszává váltak szép rózsaszín szív-felhőcskéim. Elolvasztotta őket a forró, fekete csók - vagyis a csokoládé. Tulajdonképpen, az én végeredményem valóban forró négercsókra sikeredett... :))
Thrini üzenete…
Káár-káár... pedig olyan jól indult, legalábbis a fenti képen nagyon csinik a habos ostyák. Pedig biztos van rá megoldás! Szerintem előbb-utóbb rá fogsz jönni! :)
Névtelen üzenete…
és ha megtartanád a bolti formát, előbb kiöntenéd csokival, hagynád megdermedni, majd abba töltenéd a rózsaszín felhőket? mondjuk szívecske alakú nem lenne így. :(

nem okoskodni akarok, csak tök jó lenne, ha lehetne házi négercsókot gyártani. :)

Arwen
Anikó üzenete…
Imádom a négercsókot, bevallom rendszeresen szoktam venni, ha látok valahol és együltő helyemben megeszem a fél dobozzal, a másik felét csak azért később, mert a család úgy néz rám és olyanokat mondanak...:-))))
dióhéj üzenete…
ajajjj...kíváncsi vagyok, ha valaki ír okosat, hogy miért...
Wise Lady üzenete…
Ez így csoki nélkül már tökéletes, az a jó ötlet, hogy előbb a csokit, aztán bele a habot. De nekem így is kéne.
líbuc üzenete…
Nekem ez az örömzene még azt is megérte, hogy a négercsók nem sikerült! :) Na, jó, könnyű nekem, de azért köszönet! Ez "szívrecsók" volt!
duende üzenete…
Thrini: :)) Igen, rájöttem: irány a bót! :)


Arwen, nem is rossz ötlet! Bár kiönteni nem tudnám, mert nem lenne üreges, de ecsettel kikenni olyan mély bonbonformát, azt valóban lehetne! Köszi a tippet! :)


Anikó: Én is így szoktam! :)) De a bejegyzésbe ezt mégsem írhattam... :))


Wise Lady: Külön ettük: egy harapás ostyás csók, egy kanál folyós csoki. :)


Libuc: szívesen! :) Én is vagy 10-szer hallgattam egymás után... :)
Gabriella üzenete…
A fotód gyönyörü lett!!!!
duende üzenete…
Köszönöm Gabriella! :)