A fekete... nem. Nem leves. Csók.

Ha megtanulom Afrika dalát – a zsiráfokét, a hátán utazó újholdét, az ekékét kinn a földeken és a verítékes arcokét kávészüret közben – vajon Afrika tudja-e majd az én dalom? Megrezdül-e a levegő a síkság felett, ha előtűnik egy szín, mit egykor viseltem? Belefoglalják-e a nevem a gyerekek játékaiba, rajzol-e néha hozzám hasonló árnyat a telihold az út porába? És vajon meddig keresnek majd odafentről eltűntem után a Ngang keselyűi?

(Karen Blixen: Távol Afrikától)

Mindenkinek vannak konyhai bal fogásai. Vagy balfogásai? Nekem is. Írtam már régebben, hogy van egy-két bóti rágcsa, amiért rajongok. Egy jó virsliért, a finom parizerért, a kaszinótojásért... és a négercsókért. Gyerekkorom óta imádom. Beleharapni a roppanós csokoládékéregbe, hogy aztán a belül rejtőző pihekönnyű hab elolvadjon a szájban, az embert vaníliás vagy epres mennyországba repítve... Ó csodás fekete angyalok... Csókoljatok!
Hát én megadtam az esélyt egy forró fekete csókra. Megjelentem a randin, minden kellékével együtt: izgalom, heves szívdobogás, idő és ráérőség is megbeszélve. Csak őkelme maradt távol. Afrikától. No meg tőlem...
Kerek ostyalapot nem kaptam, csak szív alakút. De hát egy szerelemhez pont ez illik. A hab egészen olyanra sikeredett, mint kell lennie: rózsaszín felhőcskék lebegtek a habzsák végén. No meg szerte a konyhában. Ha azt mondom, rózsaszín felhőkben úsztam, nem túlzok. Ugyanis a recept szerinti 2 tojásfehérjéből annyi hab lett, ami a mosogató nagyságú hatalmas vájlingomból is kirepkedett. Szomszédasszony egy pohár bor mellett csillogó pajkos szemekkel vihogott rajtam, mert még a hajamon is rózsaszín habpamacsok ültek. Miután felhőcskék java részét feltakarítottam a csempéről, konyhakőről, pultról és a tűzhelyről, már sejtettem, hogy ez a nap nem Afrikáé lesz...

Varjútestvérek is összegyűltek a szemközti fán és ha jól hallottam, kárkárkár örvendően károgtak. No de semmi gátló tényező nem állhatja útját egy szerelmesnek, ha csókra vágyik. A szerelem vak meg rózsaszín köd, nem hallgattam lelkem hangjára. Felolvasztottam a  csokoládét, befejezendő művemet. Ahogy én azt elképzeltem... Csokoládé elolvasztotta gyönyörű rózsaszín habszíveimet, lefolyt és szörnyű masszává rútultak szép kis csókjaim... Hiába. Sok beteljesületlen szerelem van egy életben.

Így hát.
Hozzávalók a négercsókhoz:
kívánalom, vágy a csókra,
jó lábak, amikkel el lehet jutni egy boltig,
majd hazaérve el lehet majszolni a boltban árult mennyországot.

Alternatív recept:
végy egy jóképű fekete férfit,
hódítsd meg,
s aztán... jöhet a fekete mennyország fekete csókja.

Második számú alternatív recept:
ha nem találsz szép fekete férfit, Afrika iránti rajongásodat öntsd kreatív formába. Pl. Fess egy képet. Vagy próbálj meg négercsókot készíteni házilag. De ezzel vissza is kanyarodtunk az első számú recepthez - hacsak nem akarsz kár-örvendést magadnak.
Vagy hallgass - mindjárt kettő - szép fekete férfit gyönyörűen zenélni. :)