2010. április 30., péntek

Magyaros sertésszelet a'la duende

.

Ha te meg én barátok vagyunk, akkor a kapcsolatunkat áthatja egyfajta várakozás. Amikor látjuk egymást, vagy távol vagyunk egymástól, ott vibrál a levegőben az együttlét, a nevetés és a beszélgetés várakozása. Ennek a várakozásnak nincs konkrét meghatározása; eleven és dinamikus, és minden, ami kialakul az együttlétünkből, az a valami különleges, egyedi ajándék, amelyen senki mással nem osztozunk.

(William paul Young)





Lezajlott a tegnapi nagy vendégjárás. Szép nap volt, számomra nagyon kedves emberekkel. A medvehagymás pogácsa is elkészült és nagy sikere is volt. A jól bevált túrós pogácsa receptjét használtam, csak tettem a tésztájába sok-sok vágott medvehagymát is. Tényleg nagyon finom a pogi ezzel az erdei zölddel, jól illenek egymáshoz.



Csináltam egy krumplitortát is, ami valójában az egyszerű, sima krumplis rétes, csak tortaformában megsütve. Mégsem ugyanaz. Kevés így valahogy a tészta, szinte csak a pürét lehetett érezni. Szóval ezt a formát inkább a krumplipüré egy extra tálalási módjaként javaslom elkészíteni. Annak viszont nagyon látványos! Ma aput vártam ebédre, és maradt a tortából. Kitaláltam hát hozzá egy szaftos húst - mert apu abszolút húsos és a magyaros ízeket kedveli. (Ehhez képest Kata indiais sárgaborsólevesét az utolsó cseppig jóízűen megette... Érik még meglepetések az embert... :) )
Na szóval. A hús valami fergetegesen finomra sikerült. Ezt az ételt felvettem az étlapunkra és igencsak elől van a listán. Karajból és szűzpecsenyéből készítettem, és egyáltalán nem volt száraz. Nagyon finom lett és a krumlitorta kevés tejföllel meglocsolva tényleg irtó jól illett hozzá.



A magyaros sertésszelet hozzávalói 4 főre:

1,5 kg sertéskaraj (csontos),
1 és 1/2 nagy fej vöröshagyma,
3 nagy gerezd fokhagyma,
só,
frissen őrölt bors,
mustár,
2 csapott teáskanál pirospaprika,
2 teáskanál majoránna,
1 teáskanál köménymag,
liszt,
olaj a sütéshez,
fűstölt tajaszeletek vagy
szalonnaszeletek.

A karajt leválasztottam a csontról, valamit a szűzérmét is, az enyémen az is volt. A csontot félretettem a levesnek. A húst szeletekre vágtam, sóztam, frissen őrölt borssal és köménymaggal megszórtam, bemustároztam, majd lisztbe forgattam és kevés olajon hirtelen mindkét oldalát megpirítottam. A vöröshagymát negyedkarikákra vágtam, a fokhagymát vékony szeletekre és mindkettőt kevés sóval a visszamaradt olajon kissé átsütöttem. A hagymához pirospaprikát és majoránnát kevertem és elterítettem a tepsi alján. Erre tettem a hússzeleteket. Ráöntöttem 6 dl csontlevest (kockából is jó), majd a tarjaszeleteket is rátettem. Igazából kakastaréjosra vágott szalonna kellett volna, de az nem volt itthon. Alufóliával letakartam és forró sütőbe tettem 1 órára. A sütés végefelé én megnéztem, menyni szaftot maradt rajta. Ha kevés, pótoljuk, mert ez úgy jó, ha jócskán marad finom szaft is rajta.
A tejföllel meglocsolt krumplitortával tálaltam.



Krumlitorta:
1 csomag 6 lapos réteslap,
5 kisebb-közepes krumpli,
só,
5 dkg vaj,
1 natúr tejszínes krémsajt,
kb. 1 dl tej.
A díszítéshez és tálaláshoz tejföl,
pirospaprika, petrezselyemlevél.

A burgonyát sós vízben megfőztem, aztán leszűrtem, összetörtem, vajat, tejszínes krémsajtot és tejet adtam hozzá. A kisebb kapcsos tortaformát kétszer rátettem a kinyitott réteslapokra és körbevágtam. A tortaformát olajjal kikentem és 3 lapot tettem az aljára, mindegyik lapot olajjal megkentem. Rásimítottam egyréteg krumplimasszát. Megint 3 lap (minden lap olajozva), krumlimassza, stb... Így 4 réteg lap lett és 3 réteg krumplipüré, mert felülre is lap került. Azt is megolajoztam és majdnem forró sütőbe tettem 15-20 percre.
Kidíszítettem és tálaltam.
A krumlis rétes ugyanez, csak ott 2 egész réteslapot teszünk egymásra olajozva, egy csík krumplipüré jön középre és feltekerjük, ahogy a rétest szokás. Olajozzuk a tetejét és megsütjük. Tejföllel leöntve tálaljuk.

Répafőző világrekord kísérlet

.

A Közművelődési és Városszépítő Egyesület, valamint a Kanizsa és Környéke Gasztronómiai Egyesület 2010. május 2-án Nagykanizsa-Miklósfán a Mindenki Háza és környékén 1500 adagos csülkös-babos répa elkészítése tesz világrekord kíserletet. Várhatóan a 750 liter készételt egy 1000 literes bográcsban fogják elkészíteni. A VILÁGREKORD kísérlethez színvonalas, színes, egész napos kulturális műsort társítanak a szervezők. Ezen a napon kívánják megjelentetni a MIKLÓSFAI KERÉKRÉPA című kiadványt, amely tartalmazza a kerékrépa termesztését, savanyítását, étrendi, egészségügyi hatását és sok speciális-különleges receptet.


PROGRAM:
10.00 Ünnepélyes lánggyújtás
11.30 Szent Flórián napi ünnepi szentmise
12.30 Szent Flórián szobor avatása és szentelése
A csülkös-babos répa megáldása
12.45 Ünnepi megnyitó – megnyitó beszédet mond Marton István polgármester
13.00 „Kép a falon” – Fény-ecset fotóklub országos pályázatának győztes fotóiból kiállítás
Helyszín: kisterem
13.15 Tüttő János Nótakör előadása – „Jó ebédhez szól a nóta”
13.45 Zalagyöngye Táncegyüttes
14.10 SZAN-Dia Fitness csoport előadása
14.50 Kanizsa Csillagai
15.30 Tótszentmártoni Tambura zenekar
16.10 Borsos Beatrix-Maronics Ferenc-Tulman Géza előadásában
(operett, musical, film slágerek)
17.00 Rozmaring táncegyüttes kamara csoportja
Aranymetszés Művészeti Iskola növendékeinek előadása
18.00 TOMBOLA sorsolás
19.00 Sztárvendég: KACOR FERI
Világrekord RÉPAÉTEL kóstolás 13 órától BÓNOK ellenében!
13-19 óráig KÉZMŰVES KIRAKODÓVÁSÁR
GYERMEKPROGRAMOK: 13 órától-18 óráig
OLLÓVÁGTA – Lengyák István gyermekjátszóháza
gyöngyfűzés, bőrözés
GUMI UGRÁLÓVÁR, PÓNI lovaglás
HÁZIAS RÉTESEK! EGÉSZ NAPOS BÜFÉ!
MINDEN ÉRDEKLŐDŐT SOK SZERETETTEL VÁRUNK!

2010. április 27., kedd

Reggeli horror: mikrohullám és aszpartam

.

Ezeket e-mailben kaptam. Már régebben is körbejártak, de most közzéteszem.


"Csak a bogrács az egészséges? !!!!!!!!


Elvégezték a következő kísérletet, vizet forraltak fatüzelésű kályhán, gázégős tűzhelyen, elektromos főzőlapon és mikrohullámú sütőben, majd a felforralt vízben magokat csíráztattak. A fatüzelésű kályhán forralt vízben a magok 75%-a, gázégős tűzhelyen a magok 50%-a, elektromos főzőlapon a magok 25%-a, mikrohullámú sütőben 0%-a kelt ki. A mikrohullámú sütő tökételesen alkalmas csírátalanításra, fertőtlenítésre.
Hogy mire nem, azt a lenti levélben olvashatják.


Mikrohullámú sütőben a villámgyors rezgések következtében az ételek molekulái rövid időn belül degenerálódnak. A degenerált ételtől, degenerált molekuláktól a sejtépítés sem lesz egészséges. Az ilyen ételeket fogyasztó ember szervezetében előbb-utóbb egyre jobban elhatalmasodó degeneráció indul meg éppen ott, ahol a szervezetén belül a leggyengébb az immunrendszer állapota. Környezetbiológiával foglalkozó szakemberek már azt a kérdést teszik fel: meddig árusíthatók még büntetés nélkül a mikrohullámú sütők? Svájcban, Franciaországban és több más országban is tilos reklámozni a Mikrohullámú sütőket! Svájci orvosok nyolc önként jelentkező, makrobiotikusan táplálkozó személyen végezték el a kísérleteket (a lausanne-i Biokémiai Intézetben és a wattenwili Környezetbiológiai Tanácsadó Intézetben). A kísérlet során a résztvevők 2-5 naponként megváltoztatott táplálékot kaptak. Elsőként egy biotermelő nyers tejét, másodikként ugyanezt hagyományos módon felforralva, harmadikként a berni cégtől származó pasztőrözött tejet, negyedikként ugyanezt mikrohullámú sütőben felforralva. Ötödikként nyers biozöldséget, hatodikként ezt a zöldséget hagyományos módon megfőzve, hetedikként ugyanezt lefagyasztva, majd mikróban megfőzve. Meghatározott idővel a táplálékfelvétel után minden esetben vért vettek, és a kapott vérmintát bizonyos kritériumok szerint elemezték. Az eredmény a következő lett:

A mikrohullámú sütőben melegített, felengedett vagy főzött ennivaló (a tej és a zöldség) a kísérleti alanyok vérében szignifikáns (döntően meghatározó) elváltozásokat okozott, csökkent valamennyi hemoglobin érték (vastartalmú fehérje, vérfesték, amely megköti az oxigént), valamint a HDL és az LDL (koleszterin) aránya. A limfociták (nyiroksejt,nyirokszövetekben termelődő fehérvérsejt) esetében pedig rövid ideig tartó, erőteljes csökkenést állapítottak meg, ha a vizsgált személy előzőleg mikrohullámban előkészített zöldséget fogyasztott. A fényérzékeny baktériumokkal pedig azt is megállapították, hogy a mikrohullámú energia a táplálék útján továbbadódik az emberi szervezetnek.

Ezt a fizikai folyamatot előzőleg már több széleskörű tanulmány is megállapította. A mikrohullám hatásának kitett emberi táplálékok vizsgálata azt is igazolta, hogy fogyasztásuk az emberi szervezetben patogén (kórokozók, valamely betegség kifejlődését elősegítő) folyamatok kezdetét váltja ki. S így rákos elváltozásokat is előidézhetnek, okozhatnak."

Kedves Mindenki!
Egy Amerikai orvosi intézet ( Walter Reed Army Medical Center )kutatócsoportja nemrég adta közre, hogy

NEM SZABAD MŰANYAG EDÉNYBEN ÉTELT MELEGÍTENI A MIKROHULLÁMÚ SÜTŐBEN !!!!
CSAKIS KERÁMIAEDÉNYEKET, ILLETVE EDZETT ÜVEGET LEHET HASZNÁLNI, MERT A MŰANYAG ÉS AZ ÉTELBEN LÉVŐ ZSÍR KEVEREDÉSE A HŐ HATÁSÁRA EGY DIOXIN NEVŰ ANYAGOT VÁLT KI, AMI RÁKOT OKOZ, FŐLEG MELLRÁKOT.

A DIOXIN NAGYON MÉRGEZŐ ANYAG, AMI A SEJTEKET TÁMADJA MEG. AZ ÉTEL TETEJÉRE PEDIG NEM A MŰANYAG EDÉNY FEDELÉT KELL TENNI, HANEM EGYSZERŰ PAPÍRTÖRÜLKÖZŐT.

Küldjétek el és mondjátok meg azoknak, aki fontos Nektek - ezt kéri az üzenet küldője.
Ezt a felhívást egy amerikai orvosi intézet kutatócsoportja adta közre ( Walter Reed Army Medical Center )

(Viva Natura Word körlevél)

Az aszpartam-mérgezés a nyolcvanas évek óta jól őrzött titok! Számos kutatás és a tapasztalatok egyértelműenkimutatták mérgező és betegségeket előidéző hatását. Az aszpartam egy veszélyes adalékanyag, ami a testbe kerülve rákkeltőanyagokra bomlik és elmegy modernkori horrornak, amit odabent művel. Vajon miért nem lehetett hallani erről eddig? A diéta-ipar egy dollármilliárdos üzlet. Az ember azt gondolná,hogy a könyvek szerzői, vagy az élelmiszeripari cégek húzzák a nagy hasznot belőle. És nem. Persze nekik sem megy rosszul, de a játszma igazi nyertese a gyógyszeripar. Hogy hogy jön a gyógyszer az aszpartamhoz? Egyszerű.
Egy gyógyszercég kutatója fedezte fel véletlenül az aszpartamot, egy fekély elleni szerrel való kísérletezés közben. A cég pedig a G.D. Searle, aki gyógyszergyártó létére képes volt 28 millió dolláros veszteséget elkönyvelni és többszáz, a gyógyszereik miatti káros mellékhatások ügyében indított pert elveszteni. Ugye, milyen megbízhatónak tűnnek? A Searle egyik leányvállalatát végül a Monsanto vásárolta meg és NutraSweet néven dobta piacra az édesítőszert.

Izgalmuk érthető volt, hiszen ez a szer többszázszor édesebb a cukornál, fillérekbe kerül előállítani és a diéta-nemzet minden ilyenre vevő. A probléma ott kezdődött, hogy az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző Hivatal, az FDA nem óhajtotta engedélyezni a felhasználását, lévén az anyag bizonyítottan rákkeltő és az idegeket is károsítja. Később valahogy eltűntek a vizsgálati dokumentumok, a kísérletekhez használt egerek nem voltak hozzáférhetőek boncolásra és a kormányhoz eljuttatott dokumentumokban már csak néhány homályos következtetés szerepelt. Ennyi elég is volt a frissen megválasztott Reagan elnöknek, aki beiktatása másnapján(!) leváltotta az FDA addig tiltakozó elnökét és Arthur Hayest ültette a helyébe, aki azonnal felülvizsgálta a "túl szigorú" megkötéseket és engedélyezteaz aszpartam használatát a száraz élelmiszerekben.

Nem sokkal később elindult az a rémálom, ami a mai napig nem hajlandó alábbhagyni. 1992-re a Nutra-Sweetnek már engedélye volt az aszpartam üdítőitalokban és gyerekvitaminokban való felhasználására, szerződést kötöttek a Coca-Cola és a Pepsi céggel, mint a cégek kizárólagos aszpartam-ellátója és az FDA ekkor fogadta el a NutraSweet kérvényét az aszpartam nagy mennyiségű, szabad forgalomba hozataláról. Ekkoriban kezdődött, hogy emberek megmagyarázhatatlan betegségekkel, tünetekkel fordultak orvoshoz és a tudomány széttárta a karját: nem tudtak rájönni, mi okozza a bajt. Az aszpartam mellékhatásai lehetnek fokozatosak, vagy azonnali reakciók is.
Dr. Lendon Smith amerikai orvos szerint rendkívül sok ember szenved az aszpartam káros mellékhatásaitól, defogalmuk sincs, hogy a gyógyszerek, kezelések és gyógynövények miért nem enyhítik a tüneteiket.
Több, mint 90 mellékhatást tulajdonítanak az aszpartam fogyasztásának.
Hihetetlennek tűnik, nem? Pedig nagyon igaz. Hogy képes egyetlen vegyi anyag ekkora kárt okozni?
Az aszpartam a vérbe kerülve lebomlik, és így képes keresztülutazni az egész testen, és bármilyen szövetbe lerakódni.
A ciklamáttal vagy a szacharinnal ellentétben az aszpartamot megemészti a szervezet. Elfogyasztása után a benne lévő metanol (faszesz) formaldehiddé, majd hangyasavvá változik. A formaldehid belégzése halálos, rákkeltő.
További összetevői, a fenil-alanin és az aszparginsav pedig mérgezőek. Ha a később felsorolt mellékhatásokból többet is észleltél már magadon, esetleg fizikailag megmagyarázhatatlanul gyengülsz, azonnal tedd le a diétás kólát.... És ha még semmilyen reakciót nem észleltél, azon szerencsések közé tartozol, akik visszafordíthatatlan károsodások nélkül úszhatják meg az eddigi aszpartam-fogyasztást, már amennyiben egy életre elfelejted az ezzel édesített élelmiszereket.
És ez nem vicc. Az FDA-hoz mindössze néhány év alatt több, mint tízezer NutraSweettel kapcsolatospanaszbejelentés érkezett , amely az összes beérkező panasz 80 százalékáttette ki. Ennek ellenére az Élelmiszer-és Gyógyszerellenőrző Hivatal semmit nem tett annak érdekében, hogy tájékoztassa a közönséget, akik egyértelműnek gondolják azt, hogyha egy termék agyon van reklámozva, az csakis egészséges lehet. Az aszpartam-ellenesek elnöke szerint: "Az aszpartam az egyetlen olyan génmanipulált termék, amelyről tényleges bizonyítékaink, világos nyilvántartásaink és esettörténetek vannak, melyek azt bizonyítják, hogytömegbetegségeket és halált okozhat".
Valószínűleg nem véletlen, hogy a gyógynövényből nyert és teljesen ártalmatlan szteviát, mint elterjedt versenytársat viszont betiltották jó időre az Egyesült Államokban. Épp pár hónappal az előtt, hogy a NutraSweet, mint asztali édesítő forgalomba került volna. És talán az sem véletlen, hogy Új-Zélandon ma már tiltott adalékanyagnakszámít az aszpartam. Hogy miért nem mindenhol? Szenzációs PR-úthengert vezet a NutraSweet. Nagyon meggyőzőek, és ahol az aszpartam ellen szólók felütik a fejüket, "ők megjelennek éselhiteltelenítik a forrást. Azért a több milliárdért évente ...â01D Szerencsére az Egyesült Királyság és azEurópai Unió is elfogadta azt a javaslatot, hogy végezzenek független kutatásokat az aszpartam "biztonságos" mivoltával kapcsolatban.
Ha ez mind hihetetlennek is hangzik számodra, "biztos, ami biztos" alapon azért olvasd el a címkét és légy résen mindennel, ami "light", mert aki cukormentesen szeretne táplálkozni, lépten-nyomon csak aszpartamba botlik.

Néhány tipikus termék, amit ezzel édesítenek:
- szénsavas és rostos üdítőital,

- joghurt,

- fagylalt,

- reggeli készítmények,

- pezsgőtabletta(!),

- sportital,

- gyerekvitamin(!),

- lekvár,

- szinte minden rágógumi és diabetikus termékek,

- kevés kivétellel maguk az édesítőszerek akár folyékony, tabletta, kristályos és por alakban .

Az aszpartam néhány mellékhatása :
látászavarok, szemfájdalom, fülcsengés, hallásgyengülés, epilepsziás görcsök, migrénes fejfájás, egyensúlyzavarok, memóriavesztés, állandó álmosság, végtagzsibbadás, részleges bénulás, remegés, depresszió, ingerlékenység, agresszió, álmatlanság, fóbiák, szapora szívverés, légzési nehézségek, hányinger, hasmenés, véres széklet, hasfájás, nyelési fájdalom, bőrviszketés, kiütések, asztma, herpesz, tályog, menstruációs zavarok, a haj elvékonyodása, hajhullás, hirtelen súlyvesztés, fokozatos súlygyarapodás, fájdalmas vizelés, túlzott szomjúság , bedagadt lábak, visszafordíthatatlan agykárosodás, születési rendellenességek, gyomorfekély, izületi fájdalmak.

2010. április 23., péntek

Csirág pikáns zöldfűszeres öntettel

.

“Hajlamosak vagyunk arra, hogy a kertből kinövő dolgokra figyeljünk, és nem magára a talajra. De ha jó szüretre vágysz, a legfontosabb, hogy a földet termékennyé tedd, és kellően megmunkáld.”

(Sunrjú Szuzuki)





Ma délelőtt sok elintéznivalóm volt, piacozás is többek között. Jó későn értem haza, de a szatyraim tele voltak mindenféle tavaszi finomsággal. Vettem egy zacskó zöld spárgát is. Gondolkodtam mi legyen az ebéd, mert főzni már nem sok időm maradt. A spárga mellett döntöttem. Nem csak azért mert gyorsan elkészül, hanem amiatt is, mert ez az a zöldség, amit vásárlás után mielőbb célszerű elfogyasztani. Ugyanis nagyon hamar fás lesz, és így is mire a zöldségesekhez kerül már legalább 3-4 naposak.

Ezt a végtelenül egyszerű receptet az egyik olasz szakácskönyvemben találtam. A spárga szerintem minél egyszerűbben van elkészítve, annál finomabb. Legalábbis, én a legjobban szinte natúran, csak valamilyen finom öntettel szeretem.

Hozzávalók 1-2 főre:
1 csomag zöldspárga (0,5 kg),
a főzővízbe 1 csapott teáskanál só és
2 csapott teáskanál kristálycukor,
az öntethez:
1/3 csokor petrezselyem,
1/3 csokor kapor,
1/3 csokornyi friss tárkony vagy
oregano vagy bazsalikom vagy majoránna,
4-5 evőkanál extraszűz olívaolaj,
1 púpos teáskanál szardellapaszta,
ízlés szerint citromlé (héjat is reszelhetünk bele, isteni finom lesz tőle).

A csirágot megfogtam az aljánál és lepattintottam róla a fás részt. (Ne középen fogjuk, csak a végénél.) Forrásban lévő sós-cukros vízbe tettem úgy, hogy a virágja nem ért bele a vízbe. Főztem 5 percig. Közben elkészítettem az öntetet: egy nagyon kevés olívaolajban teljesen simára kikevertem a szardellapasztát kevés citromlével, majd hozzáadtam az apróra vágott zöldfűszereket és felöntöttem még bőven olajjal.Tálaláshoz előmelegítettem a tányérat és erre szedtem ki a kész spárgát. Nyakonöntöttem az öntettel és már ettem is.
Amilyen egyszerű, olyan finom. Ha van nagyon jó minőségű, nagyon finom olívaolajunk otthon, akkor azzal érdemes készíteni.
Kitűnően illik hozzá a buggyantott- vagy lágytojás is.
Ez az adag 1 fős - én mind megettem burgonypürével. De ha köretként vagy előételként adjuk asztalra, akkor 2-3 főnek is elég lehet.
Kitűnő frissen sült natúr húsokhoz, halakhoz is. Sőt, ez az öntet főtt zöldbabhoz is kitűnő, vagy akár fejes salátához, paradicsomhoz is. Hm... brokkolihoz, karfiolhoz is... :)

Vegák a szardellapasztát természetesen hagyják ki belőle.
(Forrás: Simeoni Szekeres Magda: Itáliai ízek)

2010. április 22., csütörtök

Reberbaraleveles lasagne

.

Ma van a Föld napja...

"A Földet nem szüleinktől örököltük, hanem gyermekeinktől kaptuk kölcsön. A Washingtoni nagyfőnök azt üzente, hogy meg akarja venni a Földünket. Hogyan veheted és adhatod az égboltot, a Föld melegét? Ez idegen tőlünk. A levegő frissessége, a víz pezsgése nem a miénk, hogyan vehetnéd meg ezeket? Ennek a Földnek minden része szent az én népemnek. Minden egyes fénylő fenyőtű, minden homokos part, a homályos zugok az erdőkben, minden tisztás és a zümmögő rovarok is szentek az én népem emlékezetében és tapasztalatában. A nedv, amely a fákban áramlik, a vörösbőrű ember emlékezetét hordozza.
A fehér ember halottai elfelejtik szülőföldjüket, amikor a csillagok felé indulnak. A mi halottaink sohasem felejtik el ezt a gyönyörű Földet, mert Ő a vörösbőrű emberek Anyja. Részei vagyunk a Földnek és Ő a mi részünk. Az illatozó virágok nővéreink; a szarvas, a ló, a sas a mi fivéreink. A sziklataréjok, a legelők harmata, a ló testmelege és az ember - mind ugyanazon családnak tagjai. Így aztán, mikor a Nagy Főnök Washingtonból azt üzeni, hogy meg akarja venni a Földünket, sokat kér tőlünk.
A csillogó víz a patakokban és a folyókban nem egyszerűen víz, hanem őseink vére. Ha eladjuk a Földet, emlékezz rá, hogy megszentelt föld, meg kell tanítanod a gyermekeidnek is, hogy a folyók a testvéreink, és a tied is. Ezért ugyanolyan gyengédséggel kell a folyókkal bánnod, ahogy testvéreidet szereted.
A vörösbőrű ember mindig meghátrált a fehér közeledése elől, ahogy a köd a hegyekben elfut a reggeli nap elől. Tudjuk, hogy a fehér ember nem érti meg a mi utunkat. A Föld egy darabja ugyanolyan neki, mint a másik, mert ő idegen, aki éjszaka jön és elveszi a Földtől, amire csak szüksége van. A Föld neki nem testvére, hanem ellensége, és amikor legyőzte, továbbáll. Elhagyja apái sírját és nem törődik velük. Az apja sírját és gyermekei szülőhelyét elfelejti. Anyját, a Földet, és testvérét, az égboltot úgy kezeli, mint birkákat, vagy üveggolyókat. Étvágya felfalja a Földet.
A városokat látni fájdalom a vörös ember szemének. Ez talán azért van, mert a vörös bőrű ember mű
veletlen és nem ért semmit. Nincs nyugodt hely a fehér ember városaiban. Sehol nem hallgathatod a rügyek kipattanását tavasszal, vagy a rovarok szárnyának zizegését. A kocsizörgés sérti a fület. És mi marad még az életből, ha az ember nem hallhatja a varjú magányos kiáltását, vagy a békák vitáját a pocsolya mellett éjszaka? Az indián jobban szereti a szél hangját, amint a tó vizéhez ér, a szél szagát, ha a déli eső átmosta, vagy a fenyők illatát hozza.
A levegő kincs a vörös embernek, mert minden dolog ugyanazt lélegzi - a vadállat, a fa, az ember. A fehér ember, úgy látszik, észre sem veszi a levegőt, melyet belélegez. Mint a sok napja haldokló, érzéketlen a bűzre. De ha eladjuk a Földet, emlékezned kell, hogy a levegő kincs nekünk, a levegő szelleme egy minden élővel, melyet fenntart. A szél, amely nagyapánknak az első lélegzetvételt adta, az utolsó sóhaját is befogadja. Ha eladjuk a Földet, szentként kell kezelned, hogy a fehér ember is elmehessen megízlelni a szél ízét, amikor a rét virágai megédesítik.
Megfontoljuk ajánlatodat. Ha úgy döntök, hogy elfogadom, egy feltételt fogok szabni: a fehér ember úgy kezelje a vadállatokat a földjén, mint testvéreit. Láttam ezernyi rothadó bölénytetemet a prérin, a fehér ember a vonatból lövöldözte le őket. Műveletlen vagyok és nem értem, hogyan lehet a füstölgő vasparipa fontosabb, mint a bölény, amelyet mi csak azért ölünk meg, hogy életben maradjunk.
Mi az ember az állatok nélkül? Ha minden állat elpusztul, az ember meghal a lélek magányosságától. Mert bármi történjék az állatokkal, az hamarosan az emberrel is megtörténik. A dolgok összefüggenek. Meg kell tanítanod a gyermekeidnek, hogy a talaj a talpuk alatt nagyapáink hamva. Hogy tiszteljék a Földet, mondd el gyermekeidnek, hogy a Föld a mi törzsünk életével gazdag. Taníttasd gyermekeidet, ahogyan mi tanítjuk gyermekeinket, hogy a Föld az anyánk. Bármi történik a Földdel, a Föld fiaival történik. Ha a Földre köpsz, magadat köpöd le. A Föld nem az emberé; az ember a Földé. Minden dolog összefügg, ahogy a vér összeköti a család tagjait. Az élet szövedékét nem az ember szőtte; csak egy szála annak. Bármit tesz a hálóval, saját magával teszi. A mi halottaink sohasem feledik ezt a gyönyörű világot, amely a létet adta nekik. Tovább szeretik a kanyargó folyóit, hatalmas hegyeit és magányos völgyeit, és mindig gyengéd szeretettel vonzódnak a magányos szívű élők felé, és gyakran visszatérnek, hogy az élőket meglátogassák és vezessék. Nem sokat számít, hol éljük hátralévő napjainkat. Nem sok van már hátra. Az indián éjszakája sötétet ígér. Nem lát fényes csillagot a láthatár felett. Gyászos hangú szelek sóhajtanak a távolban. De jönnek és mennek, mint a tenger hullámai. A fehérek is el fognak tűnni - talán még előbb, mint a mi törzseink. Szennyezd be ágyadat, és egy nap meg fogsz fulladni saját szemetedben. Nem értjük, amikor a bölényeket mészárolják, a vadlovakat befogják, az erdő titkos zugai sok-sok ember kipárolgásától bűzlenek, a vad hegyek gerincén beszélő drótok feszülnek. Hol van a sűrű bozót? Vége már. Hol a sas? Eltűnt. Így aztán, ha eladjuk neked a Földünket, szeresd úgy, ahogy mi szeretjük. Gondozd úgy, ahogy mi gondoztuk. Minden erőddel, teljes lekeddel, egész szíveddel őrizd meg őt gyermekeidnek, és szeresd úgy, ahogy Isten szeret valamennyiünket!"
(Seattle indián törzsfőnök híres beszéde)





Hugoméknál beindult a kert - kaptam friss zöldeket, többek között egy kupóc zsenge rebarbara levelet. Ilyenkor még fogyasztható ennek a finom növénynek a harsogó zöld levele is. Ízben hasonlít a sóskára, pikánsan savanykás. Egy résztét vegyes zöldséglevesbe vágtam bele, a maradékkal pedig ezt a húsmentes lasagne-át dúsítottam. Előfőztem a leveleket, így a nagyon savanykás íze eltűnt, egyáltalán nem vad, nagyon finom. Ez a lasagne egyébként spenótlevéllel is kitűnő - a tavasz finom zsenge zöldje az is, a piacon is bőséggel látni már.

Hozzávalók 4 főre:

1 hámozott, szeletelt paradicsomkonzerv,
2 kisebb-közepes fej vöröshagyma,
3-4 gerezd fokhagyma,
4-5 evőkanál olívaolaj,
4 cl vörösbor,
1 csipet cukor,
só,
1 teáskanál szárított bazsalikom,
2 teáskanál szárított oregano,
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj,
2 közepes szál sárgarépa,
rebarbara vagy mángold vagy spenótlevelek,
lasagne-lapok,
3 csapott evőkanál liszt,
5 dkg vaj,
kb. 6 dl tej,
reszelt sajt (parmezán, trappista, ami van kéznél.)





A kockázott vöröshagymát, szeletelt fokhagymát és sárgarépát az olívaolajon sóval megpároltam, majd hozzáadtam a paradicsomkonzervet. Fűszereztem és hagytam rotyogni a répa puhulásáig. (A vörösbort, pici cukrot is beletettem.)
A rebarbaralevelek középső vastag erét kivágtam, aztán forrásban lévő vízbe tettem 3-4 percre, majd leszűrtem.
Tettem föl vizet forrni a tésztalapoknak és közben elkészítettem a besamel-mártást: a vajat a liszttel kicsit átforrósítottam-pirítottam, majd apránként hozzákevertem a tejet is. Végül sóztam. Sűrű palacsintatészta állaga legyen.
Mikor a víz forrt, kettesével előfőztem a lapokat (nekem kettő fért el egy sorban egymás mellé). Egy jénait kiolajoztam, majd két lapot lefektettem. A sárgarépás szószt kevés vízzel higítottam, kb. 2 dl-rel. Ebből mertem egy réteget a tésztára, majd besamel jött, reszelt sajt és rebarbara-levelek. Közben megint főztem két lapot, ez jött a levelekre, majd szósz, besamel, sajt, levelek. Nekem négy rétegem lett. A tetejét tésztalappal zártam és besamellel elkevert reszelt sajttal, amit kevés olívaolajjal is megcsorgattam. Harminc percre forró sütőbe tettem.

Laktató, ízletes, finom!

2010. április 21., szerda

Babéros, citomos hal

.

Aki tudja, hogyan nézzen és érezzen, annak szabad, vándorló élete minden perce varázslat.

(Alexandra David-Neel)





Most nem hoztam új receptet Nektek, ez nyáron már készült (sőt azóta többször is) - csak fotóm nem volt akkor hozzá, mivel estéli grillezés alkalmával ettük. Annyira finom volt, hogy megtartottam a receptemet.

A húst ugyan száműztem az étrendemből, de a halat megtartottam. Egyrészt mert szeretem nagyon, másrészt mert egészséges. Talán a hal az egyedüli húsféle, amit még nem tudnak telenyomni antibiotikumokkal és ki tudja mivel és a hal még szabadon, normális körülmények között élhet, míg ki nem fogják. Ami a nagyüzemi állattartásról egyáltalán nem mondható el... Nagyon érzékeny vagyok, és a szervezetem erősen tiltakozott az egészségtelen húsok ellen. Nem maga a hús ami nem jó, hanem a rengeteg vegyszer, hormonális anyag, amit tartalmaznak, az állatok szenvedéséről nem is beszélnék... Bár sajnos, a zöldségek is ki tudja mi mindent tartalmaznak. Gondoljunk csak a nemrégi marokkói paprikára... Igyekszem ezért kistermelőktől vásárolni, szezonális zöldségeket és gyümölcsöket. No de térjünk vissza a babéros, citromos, hagymás halhoz.

Most balatoni busafiléből csináltam meg és mondhatom, nem csak tengeri halból jó.
Az étel hozzávalói nemesen egyszerűek, a finomságát a pácolás adja a hozzávalókon kívül.

Hozzávalók 4 főre:
személyenként 35 dkg halfilé,
3 citrom karikázva
1 citrom leve,
2 nagy fej vöröshagyma (vagy 3 közepes),
12 - 14 db babérlevél,
4 szem szegfűbors mozsárban teljesen finomra törve,
5-6 szem szegfűbors egészben,
só,
2-3 evőkanálnyi olívaolaj,
8 dkg vaj.

A hagymát karikákra vágtam, nem túl vékonyakra. A hal bőrét beirdaltam, majd a szeleteket megcsepegtettem egy citrom levével és alaposan besóztam - a beirdalt részekbe is belekenve a sót. valamint megszórtam a finomra tört szegfűborssal. Három citromot alaposan megmostam, majd karikákra szeltem. Egy tálban rétegeztem a hagyma-, citromkarikákat és babérleveleket felváltva a halszeletekkel, minden szelet halra egy kevés olívaolajat is locsolva. Ezt reggel elkészítettem és 4-5 óra állás után sütöttem csak meg.
A Balcsin úgy készült, hogy adagonként fóliába csomagoltam a pácolt szeleteket reggel, és este rátettük a parázsra. Így megpárolódott a zárt alufóliában és utána átsütöttem serpenyőben - mivel elkapott egy zápor grillezés közben bennünket, ha jól rémlik. Mik nem járulnak hozzá egy jó recept sikeréhez! :)





Egy serpenyőben pici olívaolajat és szeletenként 2 dkg vajat olvasztottam, majd közepesnél kicsit erősebb lángon megsütöttem a halszeleteket. Először a bőrös oldalukat. 4-5 perc kell kb. oldalanként. Mikor minden halszelet megsült, a visszamaradt zsiradékban pici sóval megsütöttem a hagyma- és citromkarikákat is, annyira, hogy meg is barnuljanak. Finom karamelles íze lesz a citromszeleteknek.
Minden halszelet mellé tálaltam ebből a finom babéros sült hagymából és citromból.

Petrezselymes burgonyával és csak egy kevés sóval, olívaolajjal, citromlével finoman összekevert fejes salátával nagyon finom.

2010. április 18., vasárnap

Cocco panna cotta

.

Viszlát és kösz a halakat! - mondták a delfinek, és elhagyták a Földet.

(Douglas Adams: Galaxis Útikalauz Stopposoknak)






Pár napja készítettem azt a bizonyos kreol csirkét, és maradt fél doboz kókusztejem. (Persze lehet egész doboznyiból is készíteni... ) Meg hát valami kis desszertet is akartam készíteni a marharagu utánra. Valami könnyűt.
Egyértelmű volt a panna cotta.

Hozzávalók 5 pohárhoz:
1/2 doboz kókusztej,
3 dl tej,
3 dl tejszín (zsírdús),
1 csipet só,
ízlés szerint krisztálycukor (én kb. 5-6 evőkanálnyit tettem bele),
1/2 szál vaníliarúd,
1 púpos evőkanál zselatin (Horváth Rozi féle).

A tejben elkevertem a cukrot, sót, zselatint és a vaníliarudat is beletettem. (Vaníliával érlelt cukor is jó ha nincs vaníliarúd kéznél.) Föltettem főni nagy lángra és habverővel végig kevergettem míg fölforrt. Ezután már csak a kókusztejet és a tejszínt kellett hozzáönteni, majd poharakba elosztani. Pár óra dermedés után fogyasztható. Ha enm túl édesre készítjük, tálalhatjuk málnalekvárral vagy karamellöntettel is. Vagy kissé kesernyés-pikáns citromdzsemmel. Isteni.

(A kis kókuszkép innen való.)

Marharagu argentin módra a' la duende

.
Kétszobányi pincemûhelyében fohásszal fordult egyszer Paracelsus Istenhez – az ô megfoghatatlan istenéhez, bármelyik istenhez –, hogy küldjön néki egy tanítványt. Alkonyodott. A kandallóban pislákoló tûz kósza árnyakat vetett. Paracelsusnak nehezére esett volna felállni és meggyújtani a vaslámpát. Olyannyira erôt vett rajta a kimerültség, hogy meg is feledkezett az iménti kérésérôl. Már eltûnt az éjszaka homályában az olvasztókemence, a sok porlepte lombik, amikor egyszerre csak kopogás hallatszott. Paracelsus félálomban feltápászkodott, felment az apró csigalépcsôn, és kinyitotta az ajtó egyik szárnyát. Ismeretlen férfi lépett be. Ugyancsak elcsigázott volt. Paracelsus hellyel kínálta; az idegen leült egy padra, és várt. Egy ideig egyetlen szót sem váltottak.
A mester törte meg a csendet.
– Emlékszem nyugati arcokra, emlékszem keleti arcokra – mondta némi ünnepélyességgel. – De a tied más. Ki vagy hát, s mit akarsz tôlem?
– Nem fontos a nevem – válaszolta a másik. – Három nap és három éjjel gyalogoltam, hogy a házadba léphessek. Tanítványod szeretnék lenni. Íme, elhoztam minden vagyonomat.
Elôvett egy pénzeszacskót, s kifordította az asztal fölött. Temérdek arany hullott ki belôle. Mindezt a jobbjával végezte el. Paracelsus eközben háttal állt neki, mert épp lámpát gyújtott. Mikor aztán visszafordult, egy rózsát pillantott meg a férfi bal kezében. Nyugtalanságot keltett benne az a rózsa.
Leheveredett, összezárta az ujjait, s megszólalt:
– Te most azt hiszed, hogy én tudom annak a kônek a titkát, amely minden elemet arannyá alakít, ezért hoztad el az aranyaidat. Csakhogy én nem aranyat keresek; sosem lehetsz a tanítványom, ha téged az arany érdekel.
– Nem érdekel az arany – válaszolta a másik. – Ez a pénz csupán azt jelzi, hogy elszántam magam a munkára. Azt akarom, hogy taníts meg a Tudományra. Melletted akarok végigmenni a Kôhöz vezetô úton.
Paracelsus megrágott minden szót:
– Az út maga a Kô. A kiindulópont is a Kô. Ha ezt nem érted, még el sem indultál a megértés útján. Minden lépésed maga a cél.
A férfi gyanakodva tekintett rá. Megváltozott a hangja, amikor megszólalt:
– Hát mégis van cél? Paracelsus felnevetett.
– Rágalmazóim szerint, kiknek számánál csak az ostobaságuk nagyobb, nincsen cél, ezért csalónak neveznek. Nincs igazuk, ám nem lehetetlen, hogy álmodozó vagyok. Tudom, hogy "van" Út.
Csend lett, aztán megszólalt a férfi.
– Kész vagyok végigmenni veled azon az úton, még ha hosszú évekig kell is gyalogolnunk. Hadd keljek át a sivatagon. Hadd lássam meg legalább távolról az ígéret földjét, ha már a csillagok nem engedik meg, hogy rálépjek. Ám mielôtt útnak indulnánk, bizonyítékot kérek.
– Mikor óhajtod? – kérdezte izgatottan Paracelsus.
– Máris – vágta rá hirtelen elhatározással a tanítvány. Mindeddig latinul beszéltek; ekkor németre váltottak.
– Az a hír járja rólad – mondotta –, hogy ha elégetsz egy rózsát, a tudományoddal életre tudod kelteni a hamuból a virágot. Hadd legyek tanúja e csodának. Ha teljesíted kérésemet, egész életemet neked szánom.
– Nagyon hiszékeny vagy – mondta a mester. – Nekem nem hiszékenység kell; én hitet akarok. Hajthatatlan volt a másik.
– Épp azért akarok szemtanúja lenni a rózsa mégsemmisülésének és feltámadásának, mert nem vagyok hiszékeny.
Paracelsus kivette a kezébôl a virágot, s beszéd közben játszadozott vele.
– Hiszékeny vagy – mondta. – Gondolod, hogy el tudom pusztítani ezt a virágot?
– Bárki elpusztíthatja – válaszolta a tanítvány.
– Tévedsz. Csak nem hiszed, hogy bármit is visszaküldhetünk a semmi birodalmába? Csak nem hiszed, hogy Ádám, az elsô ember akár egy virágot vagy fûszálat is elpusztíthatott volna a Paradicsomban?
– Most nem a Paradicsomban vagyunk – válaszolt makacsul a fiú –; itt, a hold alatt, minden halandó. Paracelsus talpra állt.
– Hát akkor hol vagyunk? Talán azt hiszed, hogy az istenség tud egyáltalán olyan helyet teremteni, amelyik nem a Paradicsom volna? Mi más a bûnbeesés, ha nem annak a tagadása, hogy a Paradicsomban vagyunk?
– Akkor is el lehet égetni a rózsát – mondta kihívóan a tanítvány.
– Éppenséggel van még parázs a kandallóban – mondta Paracelsus. – Ha most tûzre vetjük ezt a rózsát, még azt hiszed, hogy vége a virágnak, s valóságos hamu lett belôle. Holott én azt állítom, hogy a rózsa örökkévaló, csupán a megjelenési formája változik. Egyetlen szóval a szemed elé varázsolhatnám.
– Egyetlen szóval? – furcsállotta a tanítvány. – Hiszen kialudt már a tûz az olvasztókemencédben, s belepte a por a lombikjaidat. Ugyan mivel keltenéd életre a rózsát?
Paracelsus bánatosan nézett tanítványára.
– Kialudt már a tûz az olvasztókemencémben – ismételte –, s belepte a por a lombikjaimat. Csakhogy hosszú utamnak ezen a szakaszán más eszközöket használok.
– Meg sem merem kérdezni, melyek azok – mondta a másik álnokul avagy alázattal.
– Arról az eszközrôl beszélek, amellyel Isten megteremtette az eget és a földet és azt a láthatatlan Paradicsomot, amelyben élünk, s amelyet az eredendô bûn eltakar a szemünk elôl. Arról a Szóról beszélek, amelyre a Kabala tudománya tanít bennünket.
A tanítvány ridegen válaszolt:
– Mutasd meg, kérlek, hogy tûnik el s hogyan kel életre a rózsa. Nem érdekel, hogy a lombikjaidat használod–e hozzá vagy az Igét.
Eltûnôdött Paracelsus. Majd így szólt:
– Ha most teljesíteném a kérésedet, azt mondanád, hogy szemfényvesztô káprázatról van szó. E csoda láttán még nem nyernéd el az áhított hitet. Hagyd hát a rózsát.
Az ifjú még mindig bizalmatlanul nézett rá. A mester ekkor emelt hangon szólt hozzá:
– Egyébként is, ki vagy te, hogy csak így betolakszol egy mester házába, s csodát követelsz tôle? Vajon mivel érdemeltél ki ekkora kegyet?
Remegve felelt a másik férfi:
– Jól tudom, hogy nincs semmiféle érdemem. Így hát azokra a hosszú esztendôkre kérlek, amelyeket melletted fogok tanulással eltölteni, hogy mutasd meg nekem a hamut s aztán a rózsát. Többé semmit sem kérek. Hinni fogok a szememnek.
Az ifjú hirtelen felkapta a vérvörös rózsát, amelyet Paracelsus a padon felejtett, s a lángok közé vetette. Eltûnt a színe, s csak egy kis hamu maradt a virágból. Örökkévalóságnak tûnt a pillanat, míg várta a mester szavát s a csodát.
Paracelsus nem jött zavarba. Titokzatos egyszerûséggel csak ennyit mondott:
– Baselban minden doktor, minden patikus csalónak tart. Talán igazuk is van. Íme, a hamuvá lett rózsa, mely sosem kel többé életre.
Elszégyellte magát az ifjú. Sarlatán vagy csupán látnok ez a Paracelsus, ô meg csak úgy betolakodott a házába, s most még azt is beismertette vele, hogy üres beszéd ama híres, bûvös tudománya.
Letérdelt a mester elé, és így szólt:
– Megbocsáthatatlan, amit tettem. Épp az a hit hiányzott belôlem, amit az Úr is megkövetelt a hívôktôl. Hadd lássam csak a hamut! Majd ha megerôsödött a hitem, visszatérek, tanítványod leszek, s az Út végére érvén meglátom a rózsát.
Ôszinte szenvedéllyel beszélt, csakhogy szenvedélyessége mögött az idôs mester iránti irgalom húzódott meg, a köztiszteletnek örvendô, sokat támadott, felettébb jeles, következésképpen felettébb üres mester iránti könyörület. Hisz ki ô, Johannes Grisebach, hogy szentségtörô kézzel csak úgy felfedi, hogy senki sincs amaz álarc mögött?
Az aranyaiból csak alamizsnára futotta volna. Inkább
magával vitte ôket. Paracelsus kikísérte a lépcsô aljáig, s azzal búcsúzott, hogy mindig szívesen látja a házában. Mindketten tudták, hogy soha többé nem találkoznak.
Paracelsus egyedül maradt. Mielôtt eloltotta a lámpát, s leült a kopott karosszékbe, begörbített tenyerébe öntötte az alig maroknyi hamut, s elsuttogott egy szót. A rózsa szárba szökkent.

(Jorge Luis Borges: Paracelsus rózsája)





Ismét egy (majdnem) magától készülő finomság.
Tegnap asszem a paprikán néztem a biomániát, abban csináltak egy argentin marharagut. Nem ilyet, de elfelejtettem mi volt az övékben. No mindegy, nagyon jól sikeredett, megtartom. (Viszont nem egy fotogén étel... )

Hozzávalók 4 főre:
1 kg marhahús (fehérpecsenye, comb, lábszár - bármelyik jó hozzá),
1 nagy szál sárgarépa,
1 csokor újhagyma zölddel együtt vagy 1 póréhagyma,
1/2 doboz darabolt paradicsom lével együtt,
só,
kb. 4 evőkanálnyi olívaolaj,
4 nagyobb gerezd fokhagyma,
1 közepes fej vöröshagyma,
meglehetős sok tekerés friss bors,
2 csapott teáskanál köménymag,
2 babérlevél,
1 csapott evőkanál liszt,
3 félmarék szárazbab,
1 liter marhahúsleves (kockából is lehet ha nincs éppen),
2 dl vörösbor.

A cseréptálat hidegvízbe áztattam. A húst nagyobb kockákra vágtam, borsoztam és köménymagoztam, aztán forró serpenyőben nagy lángon, kevés olívaolajon minden oldalon körbesütöttem. Aztán a römertopfba tettem. Egyszerre csak kevés húskockát tegyünk a serpenyőbe, hogy tényleg piruljon és ne főjön.
Mikor a husik mind a tálban voltak, sóztam is majd mehintettem a liszttel. Rászórtam a nyers babot és rátettem a paradicsomkonzerv felét is. (Mivel hirtelen felindulásból jutott eszembe, nem áztattam be. De csodásan megfőtt így is a raguban.) Aztán a serpenyőben átpirítottam kissé a fokhagymát, az újhagymát, a vöröshagymát és a sárgarépát is (ezeket is kicsit sóztam), majd ez is a tálba került. Fölöntöttem marhahúslevessel, jóbőven. Teljesen lepjen el mindent. Öntöttem hozzá száraz vörösbort is.
Hideg sütőbe tettem - a tálra rátettem a fedelét is, és kis lángon 5 órán át pároltam.
A hús szó szerint szétomlik a szájban, a bab is tökéletesen megpuhul az ételben.



Burgonyás lepénykenyeret-lepénylángost javasolnék mellé, no meg a vörösbor maradékát.

Nézegettem egyébként a neten, hátha találok valami bővebb anyagot az argentin konyháról - de sajnos nem találtam szinte semmit... Kár.

2010. április 17., szombat

A konyha alapfelszerelése

.

Már régóta tervezem megírni ezt a bejegyzést. Arra gondoltam, kezdő konyhatündéreknek jól jöhet... Sok felesleges gép és konyhai cucc van az üzletek polcain, amiért kár pénzt adni, mert gyakorlatilag egyszer használatosak. Úgy értem, kipróbáljuk őket, aztán elfelejtjük - mert elővenni, majd elmosni bonyolultabb és időigényesebb, mintha kézzel végeznénk az adott műveletet. Ráadásul rengeteg helyet elfoglalnak fölöslegesen.

Tehát. Mire van szüksége egy újsütetű háziasszonynak(embernek)? Mi kell egy új konyhába minimálisan és maximálisan is? Én most 4-5 fős családban gondolkodom. (Ha egyedül vagyunk, ugyanezek kellenek, legfeljebb egy-két nagyobb edény nem szükséges. De ha egyedül vagy kettecskén vagyunk, akkor is kellenek tulajdonképpen, mert ha vendégekre is főzünk, akkor viszont már kellenek.)

Ha valamit kifelejtenék, kérlek benneteket, a kommentekben írjátok meg nyugodtan! :)


Edények

Szükségünk van: 2 db. kislábosra (literesre), mert ebben készülhetnek mártások, levesek, de a rántás is.
Lábosból még kell három méret: másfél, 2, 2,5 és 4 literes. Nagyjából - szóval ahogy mennek fölfelé a méretek, úgy 4 darab. (A lábos az az alacsonyabb és szélesebb.) Általában készletben is kapható.

Fazék: kell 1 literes, 2 literes, 3 vagy 4 literes.

És szerintem kell egy 10 literes is, kocsonyafőzésre, töltött káposztának és persze a nyári lekvárfőzésekhez.

Serpenyők: 2 db, egy kisebb és egy nagyobb teflonserpenyő, 2 db - egy kisebb és egy nagyobb fém serpenyő. Ha tudunk venni öntöttvas serpenyőt az nagyon jó, tehát egy darabot abból is szerezzünk be.

És a nagy kedvencem, ami nagy segítség: egy nagyobb méretű kőmozsár törővel.


Eszközök

Kell egy konyhai eszköz-készlet, amiben van húsvilla, szűrőkanál, krumplinyomó, habverő, nagykanál, húsfogó villa.

- konzervnyitó
- fakanalak: 4 db normale, 2 db lyukas, 2 db lapos, 2 db villa alakú, és 2 db amit megjelölünk a végén mert csak édességekhez használunk
- nokedliszaggató
-szűrő: 1 nagyobb és egy kis méretű fémszita, 1 nagy lyukú zománcos a nokedliszűréshez és egy nagy gyümölcsmosószűrő
- dugóhúzó, sörnyitó
- 2 db merőkanál (egy kisseb és egy nagyobb)
- egy húsklopfoló
- egy négyoldalú reszelő


Kések

Kell 2 db zöldséghámozó kiskés, egy közepes méretű kés, egy csontozókés (hosszú és vékony), 3 db nagy kés: egy széles pengéjű, egy keskenyebb pengéjű és egy nagy recés kés kenyérvágáshoz, valamint egy zöldséghámozókés (billenős vagy fix kinek melyik áll kézre).
Kell egy késélező is, akár az a fémhengeres, akár egy sima fenőkő, akár a késkészletek mellé adott fém fenőeszköz.

A kés a legfontosabb konyhai eszköz. Nem kell feltétlenül eleinte a legdrágábbat és legszuperebbet megvenni. Egy a lényeg: olyat vegyünk, aminek nem túl vastag a pengéje, és mindig élezzük! Egy éles késsel bármi megvalósítható, egy botélűvel viszont kínszenvedés a főzés!!!

Vágódeszkák

Én a fa vágódeszka híve vagyok.
Kell 2 kisebb méretű és kell 1 nagy méretű. Vehetünk egy nagy műanyagot is, sütikhez.

Tálak

Fémtálak az egész kis méretűtől az egészen nagyig. Készletben kaphatók. Ezekben keverjük a habarást, dagasztjuk-kelesztjük a tésztafélékek, keverjük össze a salátákat, stb.
És 2 kerámiatál, egy kisebb és egy nagyobb a szép tálalás miatt.

Étkészlet

Nem feltétlenül szükséges először egy egész étkészletet megvenni. Vehetünk külön darabra tányérakat, poharakat, csészéket. Kistányér, levesestányér (vagy leveses csésze), lapos tányér. És jó ha van 2 db nagyméretű lapos tányérunk is pizzának vagy tálaláshoz.

Evőeszközkészlet

Szükségünk lesz erre is, ezt is megvehetjük akár darabra is: mokkáskanál, kiskanál, evőkanál, villa, kések.

Fűszertartók

Eleinte elég ha van 4-5 darab nagyobb fűszertartónk a cukornak, pirospaprikának, sónak, házi vegetának. Ezek kellenek sokszor és jó elől és kéznél vannak. (Később úgyis beszerzünk kis fűszertartókat is, de eleinte zacskóból is használhatjuk őket.)

Konyhai gépek

Ami feltétlenül kell: egy botmixer. Rengeteg dolgot megvalósíthatunk vele: krémleveseket, turmixitalokat, mártásokat. Nagyon egyszerű használni és nagy-nagy segítség.

Egy kézi robotgép. (Nagyon sok márkának van botmixer része is, tehát külön nem is kell botmixert sem venni.) Lehet vele habot verni, dagasztani.

Egy multifunkciós konyhai robotgép: tudunk vele darálni (húst, diót, bármit), többféle módon szeletelni és általában turmix is tartozik hozzá.

Dió és mákdaráló.

És ennyi! Kenyeret serpenyőben is kiválóan lehet pirítani, tehát eleinte erre sincs szükség.

Tepsik- tálcák

Kell 3 méret a tűzhely nagy gáztepsién kívül: egy kicsi, egy közepes és egy nagy tepsi. Általában ezt is lehet kapni készletben - én a rozsdamentes fémtepsiket ajánlom. Az egyik lehet fedeles is, nagyon praktikus.

És kell 2 tortaforma, a kapcsos: egy kicsi és egy közepes méretű.

Valamint egy hosszúkás forma kenyérhez vagy püspökkenyérhez.
És kell egy kisebb és egy nagyobb szép fémtálca. Ez a neve? Na szóval, amin sütiket és hidegtálakat szervírozhatunk.

Konyharuhák

10 db jó minőségű, pamut konyharuha

Ez az alapfelszerelés szerintem. Később úgyis beszerzünk sok apróságot is ezek mellé: sütiformákat, még késeket, fűszertartókat, jópofa nagy tálakat és hasonlókat. De az a legjobb ebben, hogy ezeket már tényleg úgy fogjuk venni, hogy tudjuk hogy kellenek.


Amiket kifelejtettem és a kommentekben írtátok: jénai tálak, pataki-tál, egy-két mázas kerámiatál sütéshez, tölcsér, konyhai mérleg, deszka és sodrófa, edényfogó kesztyűk, és légmentesen zárható műanyag dobozok a hűtőben tároláshoz.
Illetve opcionálisan - aki szereti használni - a kukta.
Valamint: egy alapszakácskönyv, egy konyhai mérleg vagy nagyobb űrtartalmú mérőedény, kávéfőző, egy liszthez való szita, konyhai olló.

2010. április 16., péntek

Aphrodité asztala - VKF 34. - Kiírás

.


"Édesanyám!
nem perdül a rokka, olyan

szakadós ma a szál! -
vágy nehezül rám;

mert a sudár, szép Aphrodité letepert!

szerető, szerető

kell ma nekem!"

(Szappho: Töredék, Radnóti fordítása)





Nohát... Kiválasztottam a témát: sok ötlet közül az egyetlen egyet. :)
Mivel a 34. VKF éppen május hónapra esik, s ez a hónap a szerelem és vágy ideje, ezért Aphrodité istennőt hívtam segítségül. Az Ő uralma alá tartozik az évnek e legszebbike - választásom így az afrodiziákumokra esett.
Aphorodité asztala - így hangzik a hivatalos cím. Olyan ételeket, italokat várok tőletek, amelyek vagy fűszerben, vagy alapanyagukban afrodiziákumot, vagyis vágykeltő összetevőt tartalmaznak.
S mivel Aphrodite istennő a kreativitás istennője is, ha épp megszáll benneteket az ihlet és vissza nem tartható íráskényszer tör rátok, verseket, kis novellákat is kanyaríthattok a pályaművek mellé.

Aphrodité istennő a szépség és szerelem istennője. S mint ilyen, képes az átváltoztatásra - varázserejű istennő. Mágikus hatalma képes az élettelen anyagot, élettelen-szoborszerűvé mumifikálódott emberi lényt élő, izzó lényeggé változtatni. Ihletet ad és szenvedélyt, az élet tüzét. Múzsa és szerető, lánglelket kölcsönző erő. Mindannyiunkban jelen van. Ha nem is állandóan, de időről-időre átlényegülünk hatalmának hatására.
Ő képviseli a szabadságot, az alkotóerőt, a sebezhetetlenséget, a választás erejét és a változtatásra hívó szót.
Mikor Ő ural bennünket képesek vagyunk a józan ész fölé emelkedni, túllépni hétköznapi életünk korlátain. Kapcsolataink, munkánk ilyenkor nem érdeken, hanem a szív szenvedélyének választásán alapulnak. Ilyenkor nem gondolunk a jövőre, hanem megéljük a pillanat varázsát. Minden mélységével, vágyával és szenvedélyével együtt. Aranyként izzunk, különlegesnek, szépségesnek érezzük magunkat is, és mindenkit, akit az Istennő magnetikus vonzása köreinkbe csábított. Eltűnik a földi nő, s megszületik bennünk az Istennő - Aphrodité. A ragyogó, a szépséges, a vonzó, az alkotó.
Aphrodité ideje a termékenység időszaka, életünk legszebb és legőrültebb pillanatainak drága kincse.
Ő ural bennünket, mikor valamit mélységesen megismerünk - mikor behatolunk a dolgok leglényegébe - mint egy szerelmeskedés során. Olyan közelséget, szavak nélküli tudást ad, amit sosem felejtünk, mert amellett hogy extatikus élményt nyújt, szó szerint átalakítja egész lényünket, s a másik lényét is. Legyen az egy ember, egy eszme vagy egy művészi alkotás.
Az Istennő épp ezért a kapcsolataink ura is. A kommunikációé, ami kitágít, behatol, elegyít, új életet fakaszt. Aphrodité a virágzás maga, az élet csúcsponton való megnyilvánulásának gyönyörű tánca.
Aphrodité az álmok hordozója is, lévén múzsa természtű. Sokszor szeretnénk változtatni, sokszor szeretnénk átlépni saját határainkat és korlátainkat... És mégis... sokszor saját erőnk, saját álmaink kevésnek bizonyulnak. A másik válhat ilyenkor az álmaink hordozójává - hiszen a szeretet, a szerelem szemével tekint ránk, s mi ettől erősnek, gyönyörűnek és legyőzhetetlennek érezzük magunkat. Aphrodité hatalma testesül meg ilyenkor - akkor, mikor van legalább egy ember, aki a szeretet bátorító és inspiráló szemével néz ránk. Csodának lát minket, szépségesnek és különlegesnek. Varázslat ez bizony, nagynagy mágia - ez az alkímia.
Talán e pályaművekben megmutathatjátok nekünk a Másik Feleteket is - akit nem látunk, mégis ott van a háttérben, kitartásával, támogatásával és szeretetével. Becsüljük meg! Kicsit mutassuk meg Őt is. A Férfit! (Nem kötelező, hiszen az Istennő szabad!... de....... szerelemes!:) )
Aprhrodité szemével látni egy csoda. Mert a leghétköznapibb dolgokat is, amik mellett máskor észrevétlenül elmegyünk, gyönyörűnek, megismételhetetlennek és ragyogónak látunk. Egy kis virág szépsége, egy felhő alakja, egy fűszer illata, egy gyümölcs alakja és színe mind-mind isteni minőséget, szentséges szépséget hordoz.

A főzés, a gasztroblogírás az Istennő alá tartozik. Elképzelhetetlen az Ő hatalma nélkül: szenvedély, széplátás kell hozzá. Minden alkotómunka ehhez az egyszerre félelmetes, egyszerre lenyűgöző istennőhöz rendelt.
Hiszen hogy is lennénk képesek egy egyszerű zöldségről vagy gyümölcsről ódákat zengeni Aphrodité nélkül?! Ó, sehogy. A májusi bodza vagy akácillattól bódulatba esni míly csodás - az istennő érzékenysége jelenik meg bennünk ilyenkor.
Eggyéválást élünk meg a Földanyával, a Természettel, minden lénnyel. A Nagy Egyesülés - ez az evés. A főzés öröme pedig Aphrodité kreatív termékenyítő erejét hordozza.
Nem ragozom tovább... Legyetek szerelmesek! Legyetek szépek, érzékenyek, alkotók! Azok vagytok így is, tudom! Csak... fokozzátok! :)

Aphrodité legyen Veletek! :)

(duende)



És a hivatalos rész.

A Vigyázz, Kész, Főzz!!! nem verseny. Hanem a kreativitás öröme. Bárki pályázhat, nem csak gasztoblogírók, hanem "amatőrök" is, akik lelkesek és szeretnének részt venni a játékban. Nincsenek vesztesek, csak győztesek. Hiszen összefoglalva egy helyen, sok jó receptet megtalálhattok.
Akik nem pályázhatnak: hivatalos, hivatásos személyek.
A pályaműveket a szellemafazekban@gmail.com e-mail címre kérném május 16.- ára (vasárnap) legkésőbbre. Egy-két napos csúszás belefér még.

2010. április 15., csütörtök

VKF staféta

.

Limarától - nagy köszönettel - megkaptam a VKF stafétabotját. Örömmel vettem részt a kiírásán, mert a gabonafélék nekem is a szívem csücskei. Bár Limarát messze meg sem közelítem ha finom kenyerekről, péksüteményekről van szó! :)

Eddig fantasztikus témák és pályaművek születtek, igyekszem én is valami érdekeset és inspirálót kitalálni. Ötleteim már vannak, de még nem választottam és még gondolkodni szeretnék egy kicsit rajta. Ma este, éjszaka lesz rá módom és lehetőségem. Holnap jövök az új témával reményeim szerint.

Lehet hogy megint kalapból kell húznom?! :) Már ezer ötlet jár a fejemben... :)

2010. április 14., szerda

Kreol csirkecombok

.

Minden macskatulajdonos tudja, hogy az önző kis bestiák elképesztően hálátlanok tudnak lenni.


Vannak napok, amikor dorombolnak, dörgölőznek, hízelegnek és minden elképzelhető módon udvarolnak kenyéradó gazdájuknak, más napokon viszont következetesen keresztülnéznek gazdájukon, hacsak nincs a kezében konzervnyitó.

Ha ön érzelmileg kiegyensúlyozatlan típus, és könnyekre fakad valahányszor a kis szörnyeteg oda se bagózik önre, térjen át a házilag elkészíthető macskabarát illatszerek használatára. A szükséges hozzávalókat megtalálja a kamrában és a konyhaszekrényben.

Ajánlat: szardellás arcszesz, tonhalas kölni, pisztrángos parfüm, füstölt makrélás tusfürdő.


(Martin Baxendale: A macska működése - Túlélési kalauz gyakorló gazdiknak)




Ma bútorpakolás, falfúrás, rendrakás - egyenlőre rendetlenségfokozás - és egyéb szépségek voltak soron. Valami "könnyen-gyorsan" ételben gondolkodtam, amit csak be kell tenni a sütőbe. Körülnéztem a spájzban, a gyümölcsöskosarakban, és ezt a kókuszos csirkét kreáltam.

Hozzávalók 4 főre:
4 egész csirkecomb,
1/2 doboz kókusztej,
2 evőkanál kókuszreszelék,
2 banán,
2 evőkanál mazsola,
3 teáskanál barna nádcukor,
1 citrom leve és reszelt héja,
só,
2-3 dkg vaj,
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj,
5-6 szem szegfűszeg.




A csirkecombokat alaposan megtisztítottam, megmostam, majd alul - a nem bőrős oldalán - bevágtam kissé a csontok mellett. Így sóztam be a combokat, a bevágásokba is a csontokig juttatva a sóból. Egy jénaiban egymás mellé sorakoztattam őket.
A vajat egy kislábosban felolvasztottam és elkevertem a barnacukorral, a kókusztejjel és reszelékkel, a mazsolával, a citrom levével és héjával és pici sóval. Ezt a keveréket ráöntöttem a húsra és végül a két banánt is rákarikáztam. Alufóliával lefedve hideg sütőbe tettem, és lefedve egy órát sütöttem nagy lángon. Majd a fóliát levéve kicsit mérsékeltebb tűznél megpirítottam. Egyszerű párolt rizzsel tálaltam.

2010. április 13., kedd

Reteksaláta avocadoval

.

Nyereség és veszteség, helyes és helytelen:
végül fel kell számolni az ilyen gondolatokat.

Ha a szem sohasem alszik,
akkor magától megszűnik minden álom.
Ha az elme nem tesz különbséget,
akkor a tízezer dolog úgy van, ahogy,
egyetlen lényeggel.

Megérteni ennek az Egy-lényegnek a rejtélyét
nem más,
mint megszabadulni minden bonyolultságtól.

Amikor minden dologra egyformán tekintünk,
elérjük az időtlen Ön-lényeget.

(Seng-ts’an)





A tavasz első idényzöldségeinek megjelenésétől egészen késő őszig a különféle saláták nálam nagy előszeretettel fordulnak elő az étkezőasztalon.
Főleg nyáron, nagy melegben, leves helyett szoktam készíteni bevezető fogásként. Vagy főfogásként hússzeletekkel vagy egyszerűen csak krumplival vagy pirítóssal esszük.
Szerencsére én tényleg szeretem a salátákat - ahogy egyszer anyukám elszólta magát. Fogyózni akart és én a saláták előnyeit ecseteltem neki és rajongással beszéltem finom ízükről és fogyasztó, közérzetjavító hatásukról. Na ekkor kiáltott fel az én anyukám, hogy de te tényleg szereted a zöldségeket! :)
No és a színek! A salátákban a látványt is nagyon szeretem, igazi művészi kompozíciók tudnak lenni. A szemnek is tápláló, látványos színkavalkádok a tányéron.

Ez az egyszerű kis saláta volt a mai ebédem rántott sajttal.
Az avocado szerintem remekül illik a retekhez, pont ellentétei egymásnak: az egyik lágy és krémes és semleges ízű, a másik ressenős-roppanós, erőteljes ízzel.

A recept csak ennyi: retket szeltem kis gerezdekbe, újhagymát zöldjével együtt karikákra, avocadot kis kockákra. Egy tálban összekevertem finoman őket, majd sóztam kissé, olívaolajat, kevés tömagolajat és nagyon kevés zöld citrom levét csepegtettem a zöldségekre. Tálaláskor tökmaggal és kevés csírával díszítettem. Azonnal fogyasztandó.



A retket egyébként különösen szeretem. Ilyenkor szezonjában napi 2-3 csokorral is megeszek, amíg csak lehet kapni. Sokszor csak magában is elrágcsálom.
Nagyon egészséges zöldség, valójában gyógynövénynek mondható.

Ezt írja róla a házipatika.com:

Fekete, vörös, bíborszínű variációja, valamint fehér hosszúkás változata, a jégcsapretek, földrészünk egyik legkedveltebb zöldsége és értékes gyógynövénye. Tápértéke jelentős C-vitamin-tartalmában rejlik.
Egyes történeti források szerint a retek már a piramisokat építő egyiptomi rabszolgák mindennapi tápláléka volt. A középkori orvosok szerint a retket a férfias és harcias Mars növényének tartották, amely serkentőleg hat a nemi vágyra is. A pogány időkben a germán törzsek kora tavasszal ünnepelték Thor istent, ezért feltételezik, hogy a kereszténység előtt a retek Thor isten szent növénye volt. Érdekes, hogy az ógermán mitológia szerint ez az istenség hirtelen haragú, ugyanakkor nagyon termékeny volt.

Vitaminforrás

A retek ófelnémet eredetű neve "radih", Európában Bajorföldön termesztenek belőle a legtöbbet. A vékonyra szeletelt, sózott zöldség évszázadokon át a bajorok mindennapos téli eledele volt, amely a szűkös és mostoha évszakban segített megőrizni az emberek egészségét.
Mivel a retekben igen sok C-vitamin van, ezért védhette meg fogyasztóit a valaha oly rettegett téli betegségtől, a skorbuttól. Ezenkívül jelentős A- és B-vitamint, káliumot, foszfort és sok más nyomelemet is tartalmaz. Mustárolaj-glikozidjai antibakteriális és gombaölő hatásúak, így kiválóan alkalmas a megfázás és cseppfertőzések megelőzésére. Ha valaki túl gyakran emelgette a söröskorsót, a retek támogatta a máj méregtelenítő munkáját, hiszen serkenti a májfunkciókat, de legfőképp az epekiválasztást.

Szeplő ellen is jó

Számos alakját és fajtáját ismerjük, a kertészek megkülönböztetik a hónapos, a nyári és az őszi-téli retket. Magas C-vitamin-tartalma (100 grammban 20-50 mg van) erősíti az ellenálló képességet, valamint a bőr, a csontozat, a fogak és a fogíny egészségében is szerepet játszik. Az ásványi agyag összetétele rendkívül előnyös a szervezetnek, mivel káliumban gazdag és nátriumban szegény. A kálium-nátrium arány fontos a keringési betegségek kialakulásában. A magas vérnyomás egyik oka e két ásványi anyag arányának megváltozása (a káliumé csökken, a nátriumé megnő). A retek káliumtartalma - ha nem sózzuk meg nagyon - biztosítja a megfelelő arány helyreállítását.
Fogyókúráknál is előnyös, mivel magas a rost- és alacsony az energiatartalma (100 grammban csak 15 kcal).
A népi orvoslás a retket ajánlja reuma, ízületi gyulladások és köszvény esetére, valamint a tavasszal kialakult virágpor-allergiák tüneteire. Egy régi mondás a retek fogyasztását így ajánlja: "reggel méreg, délben étek, este orvosság".


2010. április 12., hétfő

Julia Child

.

Most néztem meg a Julie és Julia-át.
A film Julia Child életéről szól, illetve egy mai Juliáról, aki blogot ír Julia Child ételeiről. Egy gasztro-blogot.
Tudom, le vagyok egy kissé maradva...

Szóval a film. Nagyon jól szórakoztam. Leginkább azon, mennyi közös van bennünk. Nagyon vicces volt látni.
Julia Child írt egy fantasztikus szakácskönyvet a francia konyhából. Ami leginkább megfogott benne, az a szenvedélye. Lobogó tűz volt. Imádott enni, imádott főzni - imádott élni.
Makacs volt, nagyon kitartó - és a főzés, az evés, az élet minden pillanatát élvezte.
Temperamentumos nőszemély volt, nagyon magával ragadó. Legalábbis, amilyennek Maryl Streep megformázta.



Azt hiszem, a gyerekeknek az iskolában kötelező olvasmányként föl kéne adni egy-két híres ember életrajzát. Én emlékszem anno, sok színészét elolvastam. Énekesekét. Mert tudni akartam a titkot. Nem a hírnév titkát, hanem a boldogságét. Gyerekként azt láttam az általam nagyra tartott művészeken, hogy azt csinálják, amit igazán szeretnek. És hogy ez a boldogság titka. Szóval tudni akartam, ők miért emelkedtek ki, mi volt az a más vagy több, ami nem hagyta őket beleveszni a szürke ember-masszába.

És mindnél ugyanazt találtam. Ugyanazt, amit Julia Childnál is. Szenvedélyesek voltak.
És az általuk választott utat követték, azt ami a szívükből, a lényükből fakadt. Persze nem mindig voltak boldogok, de legalább elégedettek lehettek. Mindegyikük nagyon sokat is tett azért, amit választott. Minden "nagy" ember mögött láttam a hihetetlen szorgalmat, tanulni akarást és kitartást is.

Jó volt megnézni ezt a filmet. Rólam szólt és nekem.
No nem vagyok egy Julia Child... félre ne értsetek. De azt csinálom, amit szeretek. Boldog ember vagyok. És persze örök elégedetlen. Ami aztán sarkall tettekre és visz tovább előre... Örök nyughatatlanság ez. :)
Nézzétek meg a filmet.




Ki volt Julia Child?
Az első amerikai celebszakácsnő öröksége

A hazai mozikban október 15-én bemutatásra kerülő Julie&Julia című film kapcsán aktuális a kérdés: hogyan lett egy dekoratívnak nem kimondottan nevezhető, furcsa hanghordozású óriás asszonyból az első amerikai televíziós sztárszakács, aki még a Time magazin címlapját is elfoglalta.

Nincs olyan amerikai, aki ne tudná azonnal megválaszolni a kérdést. Julia Child az ő főzőikonjuk, az első „sztárszakácsuk”, az a személy, akinek köszönhetően az - akkor, azaz a 60-as években, még mondhatni nem létező - igencsak egysíkú amerikai kulináris kultúra hétköznapjaiban megjelent a francia klasszikus konyha. Child amerikaiak százezreit vitte be a tűzhely mögé, főzési divathullámot indított el, ezzel a 70-es években induló amerikai gasztroforradalom egyik előfutára. Akik addig dobozos készételeken és hamburgeren éltek, hatására hirtelen elkezdtek francia omlettet és beuf bourgignon-t főzni.

A hazai mozikban október 15-én bemutatásra kerülő Julie&Julia című film kapcsán aktuális a kérdés: hogyan lett egy dekoratívnak nem kimondottan nevezhető, furcsa hanghordozású óriás asszonyból az első amerikai televíziós sztárszakács, aki még a Time magazin címlapját is elfoglalta (íme a Time 1966-os átfogó vezércikke).

A kis doboz nagy szerepe

Child legalább annyit köszönhet a hatvanas évek televíziós forradalmának, mint kortársa, Kennedy elnök, aki a kis képernyő nélkül nem lett volna az, aki. Hihetetlen érzékkel és ösztönös tehetséggel használta az akkor még valódi tradíciók nélküli médiumot, a tévé nyilvánosságot. Előképei ugyan akadtak, például James Beard (1946 – első televíziós főző műsor), Alma Kitchell (1947 - In the Kelvinator Kitchen című másor) vagy Dione Lucas személyében. Utóbbi példaképnek is tekinthető, ugyanis az angol séf volt az, aki 1948-ban és 49-ben To The Queen's Taste című, CBS-n vetített műsorával bevezette a már akkor a gyorsételek bűvöletében élő amerikaiakat a francia konyha rejtelmeibe. Child az először 1963. február 11-én adásba kerülő The French Chef című produkciójával a képernyőn keresztül minden háztartásban megjelent.

Hasonlóan a mi Öveges professzorunkhoz, mindketten néptanítói attitűdöt képviseltek. Számos mai profi a kulinária területéről, - legyenek akár Amerika szerte hírességek, vagy ígéretes tehetségek, akik csak ezután emelkednek a vágyott gasztronómiai magasságokba - képletesen szólva, mind Julia Child szoknyája mögül bújtak elő.


Érdemes belenézni főzőműsorainak néhány pillanatába: a mai tévéműsorok többségétől teljes mértékben eltérnek, mégis kifejezetten élvezetesek. A műfaj mai karakterjegyeivel szemben Child szépen, komótosan, sietségtől mentesen kavargatta az ételeket, fizikailag és mentálisan is kimerülve a műsor végére a nagy munkában: a főzés örömének izzadságcseppei a hitelesség forrásaként szolgáltak. Tévéshowja paradox módon nem tévéműsornak, hanem a valóság leképezésének (egyfajta főzős dokumentumfilmnek) tekinthető, az „ő konyhája, a mi konyhánk”, „az ő edényei és tálai ugyanúgy csörömpölnek, mint a mieink”, „ráadásul ugyanannyi ideig tart megfőznie valamit, mint nekünk”. Életszag, a jól ismertség érzete csapta meg a nézőket a tévéképernyőjén keresztül. Ráadásul csak hab volt a tortán, hogy Child nem is akármit főzött, rögvest a kifinomult francia konyha klasszikus fogásait. Elégetett szufflé, elrontott palacsinta

„Ne feledje, a konyhában egyedül van, és senki nem látja” – hangzik egyik leggyakrabban emlegetett mondata, amely akkor hangzott el, amikor a serpenyő helyett a tűzhelyen végezte a készülő burgonyás palacsinta. A jelenet napjaink műsoraiban elképzelhetetlen: a jellegzetes ingekben főző Child az étel készítése közben hibázott. A szakács megvakarta a tarkóját, a nézők szemébe nézett és leginkább a Monty Python egyes tagjainak eltorzított kappanhangjára emlékeztető módon kijelentette: amikor feldobsz valamit, biztosnak kell lenned magadban. Ez volt az a mozzanat, amikor az amerikai közönség egyként sóhajtott fel és kollektíve felszabadult a hibázás bűnének rabigája alól. A korábban „szent”-ként emlegetett konyha ebben a pillanatban „váltott át” profán helyszínné, a főzés maga pedig demisztifikálódott.


Child azt mutatta meg, hogy elsősorban a főzés öröméért kell köpenyt ölteni, aminek aztán szerencsés végkifejlete, hogy másokkal is megosztható. A Child-jelenség pikantériája, hogy a The French Chef egyidőben jelent meg egy másik „fronton” rendkívül népszerűvé vált munkával: Betty Friedan feminista alapműve, a The Feminine Mystique a nők felszabadítása mellett tört pálcát. Le a házimunkával, ami az elnyomás egyik fajtája – szólt a lózung. Elsőre mintha Child és Friedan más nyelvet beszélt volna, pedig az éremnek ugyanarról az oldaláról szóltak.

Párizs, főzőiskola, végül a forradalmi kötet

Julia Child Julia McWilliams néven született 1912-ben Kaliforniában. Húszas éveiben New Yorkban dolgozott egy lakberendezési cég hirdetési osztályán. A második világháború alatt többek között Ceylon szigetén teljesített hírszerzői feladatokat, mint önkéntes. 1945-ben Kínába küldték hasonló titkos küldetéssel, ahol összeismerkedett a szintén hírszerző Paul Child-dal. A háború végén visszatértek Amerikába és összeházasodtak.

Pault a munkája Franciaországba szólította. Julia Child itt lett rajongója a francia konyhaművészetnek és, hogy jobban megismerje azt, beiratkozott a világhírű Le Cordon Bleu főzőiskolába. Hathónapnyi intenzív tanulást követően összeállt két másik iskolatársával, Simone Beck-kel és Louisette Bertholle-el, akikkel L’Ecole des trois Gourmettes (A három inyencnő iskolája) nevű vállalkozásuk keretében párizsi lakásukban főzőtanfolyamokat tartottak, elsősorban amerikai hölgyeknek. Közben elkezdtek dolgozni –eredetileg hárman együtt – az amerikai alapanyagokra adaptált francia alapszakácskönyvön. A kötet kiadása majdnem tíz évig húzódott, leginkább azért, mert a kiadók megijedtek a vaskos, túl részletes receptgyűjteménytől. Child azonban nem volt kész kompromisszumokra: sem a recepteket nem óhajtotta egyszerűsíteni, sem a könyv terjedelmét nem volt hajlandó csökkenteni. Egy fiatal, tehetséges szerkesztőnek köszönhetően (aki nem mellesleg az Anna Frank naplójának kéziratát is felfedezte), végül a neves Knopf kiadó vágott bele a merész vállalkozásba, és 1961-ben kiadták a kétkötetes szakácskönyvet, Mastering the Art of French Cooking címmel. A 800 oldalas könyv terjedelmével és úttörő tartalmával ma is forradalmi műnek számít, kevés amerikai háztartásban hiányzik a szakácskönyves polcról.

Visszatérve az Egyesült Államokba, Child a bostoni közszolgálati tévében népszerűsítette szakácskönyvét. Itt derült ki, hogy az egész további pályafutására jellemző szívmelengető humora, sajátos hanghordozása tömegeket képes megszólítani.

1963-ban indult a The French Chef című tévésorozat. A sikert jellemezte, hogy egyszerre 96 csatorna vette át a műsort. A hórihorgas Child egy pillanat alatt kilépett a „helyi híresség” szerepköréből. Szinte borítékolható volt az Emmy díj, amit 1966-ban meg is kapott. Neve az igényes főzés szinonimájává vált.


A hetvenes, nyolcvanas években rendszeresen megjelent az ABC Good Morning America című műsorában. Újabb tévéprogramok következtek, mint a Julia Child and Company, vagy a Dinner at Julia’s és számos új szakácskönyv, amelyek a kulináris ismeretek szinte minden vetületét érintették. Ő volt az első nő, aki felkerült a világhírű Amerikai Kulináris Intézet (Culinary Institute of America /CIA) Hírességek Falára.

2000 novemberében megkapta a legmagasabb francia állami elismerést, a francia Becsületrendet (Ordre national de la Légion d'Honneur), két évre rá pedig az Amerikai Történeti Múzeumban kiállították azt a konyhát, teljes felszerelésével együtt, ahol három műsorát is forgatták. Child 2004. augusztus 13-án hunyt el, két nappal 92. születésnapja előtt. Nem sokkal később megjelent önéletrajza, amelyben újságíró unokaöccse tolla által vall arról, hogy miként fedezte fel magában az életre szóló hivatástudatot, elkötelezettséget a gasztronómia iránt. A könyv a mai napig bestseller.

Részlet egy 1999-es interjúból, amelyben életéről mesél: