Konfitált császárhús

.

Valahogy úgy kéne élnünk, hogy minden imádság legyen az életünkben. Az imádság az imádat. Az ember egyszerűen szereti azt, amiben él. Szereti hogy most van itt a Földön, mikor a legnagyobb szükség van rá. Szereti azt, hogy találkozik olyan emberekkel, akikkel tudják egymást emelni. Ezek olyan csuda dolgok... és mindig meg lehet találni a szépséget az életben. Csak hozzászoktunk, hogy állandóan nyavalygunk.

(Géczy Gábor)

Nálam a kerti zöldségek megjelenésétől késő őszig tart a hidegkonyha uralma. Annyira szeretem a kerti újhagymát, fejes salátát, uborkát, no és a paprikát, paradicsomot (meg a gyümölcsöket) - hogy ilyenkor sok kenőke készül, illetve néha sültek, pástétomok ezekhez a roppanós, friss zöldségekhez. Felvágottakat egyáltalán nem eszünk, újabban sajnos szalonnát sem, mert egész egyszerűen nem lehet kapni normálisat. Mind gyorsélelt, tiszta nyers - egyszóval ehetetlen. Sajnálom szegény állatokat, mert nagy tiszteletlenség a húsukat ilyen barbár módon leértékelni...

A konfitált hús nagyon régi találmány. Emlékszem nagyanyámnál a spájzban volt több nagy zsírosbödön is. Az egyikben mindig lesütött hús is volt - ő így hívta. A lényege ennek az, hogy a nagyon lassan sült húsból kimegy minden víztartalom. Így ha teljesen ellepi a zsiradék, nem romlik meg. Tehát ez a másik fontos elem: a zsiradéknak teljesen el kell lepnie a húst. Ezzel a módszerrel tartósították a hús egy részét. Bármikor ki lehetett venni belőle, akár zsíroskenyérre kis cafatkákban, akár serpenyőben újra átsütve valamilyen körettel fogyasztva. Konfitálhatunk kacsa és libahúst is. Én a sertéshúsért vagyok oda bevallom. A császárhús pedig az egyik legízletesebb. Konfitálásra szerintem kifejezetten alkalmas, nagyon ízdús, porhanyóspuha megsülve. Olívaolajban is konfitálhatunk, akár zöldségeket is, halat is, vagy pl. fokhagymát.

A sütést végezhetjük sütőben is, vagy a tűzhelyen is. Tűzhelyen akkor, ha van annyira kis lángunk, hogy a zsír hőfokát olyan 80-85 fokon tudjuk tartani. Ha nem, akkor inkább a sütőt válasszuk. A konfitálás lényege táhát az, hogy olyan hőmérsékleten sütjük a húst, amin nem bugyborékol, forr, de lassan-lassan gyöngyözve mégis sül. Jó 3-4-5 órán át kell sülnie a húsnak, a súlyától függően. Ha kis darabot készítünk elég a 3 óra is, ha nagyot, kell az 5 is. A lesütött hús zsírja nagyon finom, ízletes kenyérre kenve. Érdemes jól fűszerezni, rétegesen. 


Hozzávalók:

80 dkg császárhús,
1 nagy fej vöröshagyma,
5 gerezd fokhagyma,
só,
10-12 szem egészbors,
6-8 szem szegfűbors,
1 mokkáskanál egész köménymag (elhagyható, én viszont nagyon szeretem),
1 mokkáskanál pirospaprika,
3-4 babérlevél,
1 kis ágacska rozmaring,
körülbelül 60 dkg zsír.

A lábos aljára kentem zsírt. Tettem egy réteg hagymakarikát, pár félbe vágott fokhagymagerezdet, borsot, szegfűborsot, egy babérlevelet rá, és erre a besózott, 1 cm vastagra szeletelt császárhúsdarabokat. Megint egy réteg hagyma és fűszerek, megint hús, megint fűszerek, megint hús. Fedőt tettem rá és lángelosztóra és nagyon kis lángra föltettem sülni. Akkor jó, mikor elkezd megváltozni a hangja. Lehet hallani, hogy másképp "serceg", másképp sül és az illata is megváltozik. Én a végefelé levettem a fedőt róla, hogy a víztartalom el tudjon illanni. Ennek a kis mennyiségnek elég volt körülbelül 3 - 3,5 óra sülés.

A zsírban hagytam kihűlni, aztán hűtőbe tettem. Valójában ha lenne jó hűvös kamra, ott tárolva lenne az igazi.
Zsíros bödönben. Ahogy nagyanyám is tartotta.

Apropó, a képen látható remek kis virágládámról - ami most éppen zsíros bödönné avanzsált, de kenyeret is szoktam benne sütni - jut eszembe: most hétvégén Zalaegerszegen a Skanzenben Keramikus Találkozó és Vásár lesz. Ha erre jártok, ne hagyjátok ki. Szépséges étkészleteket, sütőtálakat, csészéket, fazekekat és sok-sok minden egyéb konyhai edényzetet lehet venni. Egyedi darabok és álomszépek mind. Nekem egy kísértéssel ér fel ott körülnézni... :)

Medvehagymás tojáskrém

.

Micimackó ilyenkor, reggel tizenegy óra felé, mindig parancsolt valami harapnivalót, így hát jólesett látnia, hogy Nyuszi tányért és bögrét szed elő, s amikor megkérdezte: - Mézet vagy tejet? - gyorsan és izgatottan megjegyezte, hogy mindkettőt, aztán hozzátette, nehogy túl mohónak gondolják: - Kenyér nem kell. - Most egy darabig szót se szólt... Végül elégedetten dúdolva felállt, barátságosan parolázott Nyuszival, és kijelentette, hogy mennie kell.

- Ilyen hamar? - kérdezte Nyuszi udvariasan.

- Még maradhatnék éppen, ha Te... - habozott Micimackó a zsírosbödön felé pislogva.

- Ami azt illeti - mondta a Nyuszi -, magam is indulóban voltam.

- Akkor hát megyek. Isten áldjon meg.

- Isten veled! Remélem, jóllaktál.

- Mér, van még valami? - csúszott ki Micimackóból.

Nyuszi elrakta a terítéket, és kissé hűvösen ennyit mondott:

- Nincs.

- Nem úgy gondoltam - mondta gyorsan Mackó. - Hát akkor szervusz. Most már sietnem kell.

És már lódult is neki az ajtónyílásnak, mellső lábait kidugta, a hátsókkal nekifeszült, s egy percre az orra ki is került a szabadba.

Aztán a fülei... aztán a két mancsa... aztán a vállai... aztán...

- Segítség! - ordított Micimackó udvariasan. - Azt hiszem, jobb, ha visszafordulok.

- Annál is inkább - mondta Nyuszi -, mert magam is szeretnék kijutni.

- De nem megy ám! - mondta Micimackó. - Teringette!... Illetve azt akartam mondani: Segítség!

Nyuszi hirtelen meggondolta magát, s mivel lakásának volt még egy másik kijárata, gyorsan kiosont rajta, megkerülte a buckát, odaugrált Mackóhoz.

- Bennragadtál? - kérdezte.

- Azt éppen nem - vetette oda Micimackó fölényesen. - Csak pihenek itt egy kicsit... Tűnődöm és dudolászok.

- No, add ide a mancsod!

Micimackó kinyújtotta mancsát és Nyuszi rángatta, és rángatta, és rángatta.

- Bú! - mondta Micimackó. - Ez fáj.

- A dolog úgy áll - állapította meg Nyuszi -, hogy be vagy szorulva.

- Ez mind attól van - jegyezte meg Micimackó kissé idegesen -, hogy ezeknek a modern lakásoknak nincs elég széles kijáratuk. A bejáratok jók, de a kijáratok nem elég szélesek.

- Ez attól van - mondta Nyuszi kereken -, hogy telezabáltad magad. Akartam is mondani, csak nem szeretem figyelmeztetni a vendéget, hogy egyikünk túlságosan sokat eszik. És az az egyikünk nem én voltam. De ezen most kár vitatkozni, elfutok Róbert Gidáért.

Róbert Gida az erdő másik sarkában lakott, s amikor Nyuszival megérkeztek a tett színhelyére, csak annyit mondott magában:

"Csacsi öreg medvém!" - De annyi szeretettel, hogy mindenki reménykedni kezdett.

- Azon tűnődöm - fogadta őt Mackó, erősen szuszogva -, hogy Nyuszi barátunk soha nem használhatja többé ezt az ajtót. Őszintén szólva ez nagyon rosszul esne nekem.

- Nekem is - tette hozzá Nyuszi.

- De igenis - jegyezte meg Róbert Gida. - használhatja.

- Annál jobb - mondta Nyuszi.

- Ha nem tudunk kiráncigálni, vissza fogunk tolni.

Nyuszi gondolkodva simogatta pofaszakállát, aztán kifejtette, hogy amennyiben Micimackót sikerülne is visszatolni, ő a maga részéről, természetesen, mindig szívesen látja barátját házában, de hát mégis... úgy van az a világban, hogy egyik ember a fák tetején lakik, a másik pedig a föld alatt, ez a dolgok szabályos rendje, tehát a maga részéről...

- Úgy érted, hogy sose kerülök ki többé? - mondta Micimackó sértődötten.

- Úgy értem - mondta Nyuszi, és Róbert Gida is helyeslően biccentett.

- Akkor csak egyet tehetünk. Meg kell várnunk, amíg újra lesoványodsz.

- Meddig tart az? - kérdezte Micimackó szorongva.

- Gondolom, egy hét elég hozzá.

- Csak nem akarjátok, hogy egy hetet töltsek ebben a helyzetben?

- Mit tegyünk? Nem megy másképp.

- Majd felolvasunk neked - mondta Nyuszi gyöngéden. - Remélem nem áll be közben havazás. És miután ilyenformán hosszasabban időzöl vendégszerető házamban, remélem, nincs kifogásod ellene, hogy hátsó lábaidat törülközőtartónak használjam, közben úgyse használod őket semmire, nekem meg nincs hová akasztani a törülközőimet.

- Egy egész hét! - mondta Micimackó bánatosan. - És mi lesz a koszttal?

- Attól tartok, erről szó se lehet - mondta Róbert Gida -, hiszen éppen arról van szó, hogy lefogyj... De majd felolvasunk neked!

Szegény Mackó sóhajtani kezdett, de nemigen tudott, mert be volt szorulva, és egy könny gördült ki a szeméből, de csak ennyit mondott:

- Igen ám, de van-e olyan könyved, amelyik meg tud vigasztalni egy "Beékelt Mackót az ő Nagy Megszorultságában"?

Így hát egy héten át Róbert Gida effajta könyveket olvasott fel szegény Micimackó észak felé néző mellső felének, miközben Nyuszi nemcsak törülközőt, de mindenféle más kimosott holmit rakodott a dél felé néző hátsó lábaira.

Micimackó szegény már olyan karcsúnak érezte magát, mint egy núbiai táncosnő. És a hét végén egy este Róbert Gida így szólt: "Gyerünk!"

És megragadta Micimackó mellső mancsait, és Nyuszi megragadta a hátsókat, és Nyuszi minden rokona, barátja és üzletfele segített, és mind együtt rángatták és húzták és tolták.

És hosszú ideig Mackó csak ennyit tudott mondani:

- Bu!

És egyszerre csak ezt mondta:

- Jaj!

Aztán még ennyit mondott: - Hopp! - Mint mikor a dugó kijön a palackból.

És Róbert Gida és Nyuszi és Nyuszi barátai, rokonai és üzletfelei hátrabuktak... És Micimackó hegyükbe esett, szabadon.

Gyors és határozott köszönetet biccentett, aztán nyugodtan folytatta sétáját az erdőn keresztül, elégedetten dudorászva:

"Tralala, tralala, pritty,
pretty, prütty."

De Róbert Gida szeretettel nézett utána, és csak annyit mondott:

- Csacsi öreg medvém!

(A. A. Milne: Micimackó)

Végre itt a medvehagyma! :)
Nálunk itt zalában rengeteg terem szerencsére az erdőkben. És a piacon is lehet venni, sok árusnál van. Nagyon-nagyon szeretem, a tavasz legelső természetes ehető zöldje. Sok ételben kipróbáltam már, nekem tojáshoz nagyon ízlett (rántottában), no meg prószában. Úgyhogy ma tojáskrémet kevertem hozzá, vacsorára tökéletes lesz pirítóssal.
 
Hozzávalók 2 főre:

4 lágyra főtt tojás,
10 dkg juhtúró,
4 dkg vaj,
só,
frissen őrölt bors,
1 félmarék medvehagyma,
1 teáskanál dijoni mustár,
1 púpos evőkanálnyi kapribogyó
a tetejére díszítésként: szardellafilé.



A tojásokat megfőztem úgy, hogy a sárgája még kissé folyós maradjon. Egy tálkában aztán villával összetörtem és kikevertem a fenti hozzávalókkal. Jól illik még hozzá díszítésként a szardellafilé (bele is keverhetünk pár darabot a krémbe csak akkor csínján sózzuk), de nekem épp most fogyott el és elfelejtettem venni. Meg amúgy is böjtölök. Ezért kevés tökmagolajjal locsoltam még meg a krémet. Az mindig jó. :)

Babpüré

.

A lelki, szellemi és anyagi gazdagság egész folyamata egyetlen szóban foglalható össze: hála.

(Joseph Murphy)

Tegnap igencsak sok lett kettőnknek a babfőzelék, úgyhogy mára kissé átvarázsoltam. Kimenekítettem a  babszemeket a főzelékből és babpürét készítettem belőle. Már nagyon régóta készülök amúgy is feltenni a blogra, mert hogy csak kissé fogalmazzak fellengzősen: kihagyhatatlan. Arról nem is beszélve, hogy a (még ma is) ropogós grissinivel valami frenetikusan jó volt...

Hozzávalók 4 főre:

70 dkg főtt bab (vagy 3 babkonzerv),
1 kicsi fej (pingponglabdányi méretű) vöröshagyma vagy édes fehér salátahagyma vagy lilahagyma,
1 kisebb gerezd fokhagyma,
só, frissen őrölt bors (úgy módjával),
1/2 evőkanál szárított bazsalikom,
1 teáskanál koriandermag frissen törve,
extraszűz olívaolaj,
kevés citromlé.

Babpürét készíthetünk konzervből is, bár véleményem szerint a tarkababnak nincs párja. Sem a fehér bab, sem a kidney bab nem veheti fel vele a versenyt ízben. De ebben az ételben erősen fűszerezzük, ezért ha nem akarunk bajlódni az áztatással, főzéssel, akkor jó a konzerv is. De mindenképpen öblítsük át szűrőben, hogy az a sűrű, ragacsos lé lejöjjön róla.
Tehát a puhára főtt babot villával rusztikusra összetörjük (vagy robotgéppel). Fűszerezzük nagyon apróra kockázott hagymával, reszelt fokhagymával, sóval, frissen őrölt borssal és koriandermaggal, bazsalikommal. Annyi olívaolajat adunk hozzá, amitől az állaga finom krémes pürévé lényegül. Végül kevés citromlét csepegtetünk bele és még egyszer jól átkeverjük.
Laza fél órácskát pihentetjük, hogy a mesés ízek összeérjenek. Pirítóson fantasztikus egy csésze finom teával. Vagy habos citromos sörrel. Vagy egy pohárka könnyű, fűszeres száraz fehérborral. Ropogós grissinivel kitunkolni sem utolsó. Tehetjük tortillakenyérbe vagy pitakenyérbe is akár.

Nyáron, mikor van zamatos, csodásízű kerti paradicsom, azt is kockázhatunk bele - a magokat távolítsuk el és csak a héjrészt kockázzuk bele, különben eláztatná a pürét. Kevés levet azért kiválthatunk vele, legfeljebb kevesebb olívaolajat öntünk hozzá. De egyszerűen csak a püré tetejére is karikázhatjuk. Nyáridőben vághatunk bele jó sok petrezselyem- vagy korianderzöldet is. Kínálhatjuk kimagozott, félbevágott paprikacsónakokban is. Mesés étel, én mondom!

Sokáig ropogós grissini

.

Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását...

(A. de Saint-Exupéry: A kis herceg)

Ezzel a bejegyzéssel egy kedves olvasóm kérdésének teszek eleget. Írta hogy nagyon szeretik a grissinit, szokott is sütni. Csak az a baj vele, hogy nem lehet eltartani. Másnapra bepuhul. Olyan receptet keresett, ami akár dobozban is eltartható sokáig. A grissini házi kenyértésztából készül alapvetően. Így ha itthon sütjük, frissen nagyon finom. Kívül ropogós, belül puha.
Csak épp nem tartható el. Mert ha meg megszárad, nagyon keménnyé válik.
Írtam levélben, hogy keresztezni kéne a kenyértésztát és a kekszet. És kutakodtam a neten is ez ügyben. Max konyhájában találtam egy ropogós rágcsát, amit én is elképzeltem magamban.
Ez a grissini a boltban kaphatóhoz hasonlít, mert egyszerűen csak ropogós. Tehát belül sem puha. Viszont nem fogbeletörős, hanem tényleg fincsin roppanós. Igaz, én tettem bele egy kevés sütőport is, biztos ami ziher... Most így elsőre egy teljesen álllánatúre változatot sütöttem.
És jó hogy a fotózáshoz ennyi maradt belőle. Mer' valahogy elkopott a tepsiből a többi. :)
 







Hozzávalók 1 nagytepsinyihez (16 hosszú szálhoz):

16 dkg liszt,
2 evőkanál olívaolaj,
1/2 mokkáskanál só,
8 dkg víz (8 ml),
1 mokkáskanál sütőpor.



A sót és sütőport elkevertem a liszttel, aztán a vizet hozzáadva tésztává gyúrtam. Deszkán még szép simára gyúrtam, aztán kinyújtottam és pizzavágóval hosszú, vékony csíkokra vágtam. Megsodorgattam, kissé lisztezett tepsibe tettem, aztán az előmelegített sütőben körülbelül 180-200 fokon megsütöttem. Inkább száradjon, mint süljön, tehát nem kell neki a nagyon magas hőfok.

A tészta készen van nem egész 5 perc alatt és már lehet is sütni. Délelőtt készítettem és még mindig nagyon ropogós.
Készíthetünk ebből a tésztából sós perecet is. Percre formázzuk a jó vékonyra kisodort tésztarudakat, majd vízzel vagy tejjel kissé higított tojással lekenjük. Folyékony sós masszát csepegtetünk rá vagy nagyszemű tengeri sóval meghintjük.
Sós massza: 1 evőkanál liszt, 1 teáskanál só és annyi víz, hogy folyós, de sűrűbb anyag legyen belőle.

Sós amerikai palacsinta

.

Az igazságot nem lehet hinni... Azt tudni kell, vagy hagyni.

                                                                                                                                                                             (Rejtő Jenő)

A tegnapi vacsim. Még jó hogy maradt belőle mára, mert a tegnap esti lápmafényes fotók kritikán aluliak lettek... Szóval, ez egy nemzetközi palacsinta. Megint vettem egy nagy zacsi ruccolát, ahhoz kreáltam. Először a polenta, vagyis kukoricakása jutott eszembe. De azt annyirán nem szeressem. Néha, tejjel. Meg már napok óta motoszkált bennem, hogy régen sütöttem amerikai palacsintát, mert kedves uram a hagyományosat szereti és mindig az kerül sorra. Pedig én az amcsi változatot jobban kedvelem. Szóval így lett nemzetközi a palacsinta. Hogy Rejtőt plagizáljam: az asztalnál három nemzetiség képviseltette magát: az olasz polenta és ruccola, az amerikai palacsinta, no meg egy magyar háziasszony.

A palacsinta kukoricalisztből készült. Remekül illett a kis édessége a ruccola csípős-kesernyés ízéhez. Könnyű, finom vacsoraétel ez. Egyébként nagyon hasonló a McDonald's-os zsömléhez. Ha kissé sűrűbbre hagyjuk a tésztáját és búzalisztből készítjük és kihagyjuk belőle a tojást és kevesebb vajat teszünk hozzá, és sütünk hozzá hamburgerpogácsát, olyasmi stílusú hamburgert fogunk végeredményként kapni, mint a mekiben. Csak itt 2 palacsinta alkot egy "zsömlét". Csak ez frissebb és egészségesebb lesz. És az egész művelet készen van kerek 15 perc alatt. Sütéssel együtt. :)

Hozzávalók 10 tenyérnyi palacsintához:

10 dkg kukoricaliszt,
2 dkg kukorica finomdara,
1 evőkanál olvasztott vaj,
1 evőkanál olívaolaj,
csipet só,
1 teáskanál sütőpor,
1 kicsi tojás,
2-3 dkg füstölt húsos szalonna,
5 dkg olvadós sajt: mozzarella, parmezán, stb...,
és körülbelül 2 dl tej.

A liszteket, sót, sütőport egy kis tálba tettem, beleütöttem a tojást, hozzáadtam a langyos olvadt vajat és olívaolajat, majd apránként hozzáadva a tejet kikevertem palacsintatésztának. Nem kell sűrűnek lenni, az állaga a normál palacsintatésztára hajazzon. Aztán belekevertem az apróra kockázott szalonnát és sajtot is. Teflonserpenyőben kis palacsintákat sütöttem belőle. Nem kell alá zsiradék sem, mert a tésztában benne van.
Ugyanígy készítsük, ha hambizsömlének szánjuk, csak sajt, szalonna nélkül, sima fehérlisztből. Keverhetünk bele teljes kiőrlésű lisztet is egy keveset.
Így sósan fűszerezhetjük bármivel, keverhetünk a tésztájába bármit. Köretként is kitűnő, sörkorcsolyának, borkorcsolyának, gyors reggelinek vagy vacsorának is tökéletes. Készíthetjük egészen minire is, húsfalatkákkal, húsgombóccal, sajtokkal, sonkával remek előétel vagy étvágyfalatka partykra. Édességként mézzel, szörppel, kompóttal, csoki vagy karamellöntettel, tejszínhabbal isteni.

Sajtos rúd és valami mexikói - képtelen szilveszteri receptek 2.

.

Ismét két képtelen szilveszteri recept. Ha lesz időm és kedvem, holnap el is készítem és akkor kép is lesz hozzájuk.
Az egyik egy sajtos rúd, amit szomszédasszonyomtól tanultam és mondhatom, a legjobb sajtos rágcsa, amit valaha is ettem. És végtelenül egyszerű.
A hozzávalóknál annyi a lényeg, hogy minden egyforma arányban van benne. Vagyis 25 dkg liszt, 25 dkg túró, 25 dkg margarin, plussz 15-20 dkg trappista sajt a tetejére. Én vajjal szoktam készíteni, abból elég a 20 dkg is. Kell még a tésztába ízlés szerint só is (ebbe a mennyiségbe kb.1 teáskanálnyi). És jó sok szezámmag is kell. Vagy ha nincs kéznél, akkor szemes mákkal is megszórhatjuk vagy lenmaggal akár.
Összegyúrjuk (épp csak álljon össze a tészta) és pár órára vagy egy egész éjszakára hűtőbe tesszük folpackba csomagolva. Másnap lisztezett deszkán vékonyra kinyújtjuk (1/2 cm-esre), megkenjük felverrt tojással, nagyon bőven megszórjuk szezámmaggal és szintén bőven reszelt trappista sajttal is. Nagyon vékony csíkokra vágjuk derelyevágóval (maximum1 centi szélesre de inkább keskenyebbre), majd a csíkokra vágott tésztát ismét átvágjuk keresztben olyan távolságra, amilyen hosszú rudacskákat szeretnénk. Én olyan 20 centiseket szoktam sütni, minél vékonyabbak és hosszabbak, annál gusztábbak. Aztán vajazott tepsire tesszük őket és közepes lángon készre sütjük. Hamar sül, figyeljünk oda rá. Kissé macerás - vagyis inkább időigényes, de nagyon finom. A tésztájában lévő túrótól olyan nagyonnagyon sajtos és finom íze van. Kiszaggathatjuk formára is, akkor olyasmi lesz, mint a fornetti, csak sokkal finomabb.

A másik is egy svédasztalra való rágcsa, valami mexikói féle valami... Kell hozzá tortillatészta, darált hús és mártogatók, vagyis salsák. A belevalók: 35 dkg darált hús, só, bors, koriandermag, köménymag, pici őrölt fahéj, 1 közepes fej vöröshagyma, 2-3 gerezd fokhagyma, 1 teáskanál sűrített paradicsom, olívaolaj, petrezselyemzöld vagy korianderzöld. Az olajon üvegesre pároljuk a kis kockákra vágott vörös és fokhagymát, majd fűszerezzük, rádobjuk a  darált húst is, a sűrített paradicsomot is hozzátesszük és megsütjük. Zöldfűszerrel is elkeverjük (petrezselyem vagy korianderzöld) a végén. Készen van 10-15 perc alatt.
A tészta receptje itt található (szezámmag nem kell bele most), csináljuk meg a háromszoros mennyiséget belőle. Nyújtsuk nagyobb lappá és fánkszaggatóval nagyobb köröket vágjunk belőle. Töltsünk minden kör közepébe a húsos töltelékből, majd vizezzük kissé be a tészta szélét és hajtsuk rá az egyik felét. A széleket jól nyomkodjuk össze - kis félköröket kapunk eredményül. Vagy bő, forró olajban süssük ki, vagy tepsibe tegyük és forró sütőben süssük szép pirossasra. Készítsünk mellé valamilyen salsát vagy mártogatóst. Forrón és hidegen is kitűnő.

Halfasírt

Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnapi nap majd gondoskodik magáról. Elég a mának a maga baja.

(Jézus)

Tegnap a szakadó esőben nem volt kedvem boltba menni, így abból főztem, ami itthon volt. A pasztinák krémlevesből kimaradt tojásfehérjéket is el tudtam így használni azonnal.
Konzerves tonhaltörzs mindig van itthon, nagy pusztítója vagyok... Ez az egyszerű halfasírt még számomra is meglepő volt - olyan jóízű, állagú, hogy megtartom máskorra is. Nem is gondoltam volna.

Hozzávalók 14-16 darabhoz:

2 olajos tonhaltörzs konzerv, 150 gramm töltőtömegűek, vagyis 300 gramm összesen (nem kell rio mare hozzá, drága is és olcsóbb kategóriában is létezik nagyon jóízű, én Tuniak márkanevűt használtam),
1 egész zsömle,
1 tojás,
só,
őrölt bors,
1/2 csokor petrezselyemzöld,
morzsa a panírozáshoz,
olaj a kisütéshez.

A konzerveket kinyitottam, az olajat lecsöpögtettem róluk. Hozzáadtam a halhúshoz egy beáztatott zsemlét, sót, borsot, tojást, aprított petrezselyemzöldet és masszává kevertem. Pogácsákat formáztam belőle és zsemlemorzsában meghempergetve közepes menyniségű olajban kisütöttem.
Csak szólnék: nem lehet abbahagyni. :)
Olívaolajos-citromos-picit sós sűrű görög joghurttal ettük, meg sült krumplival. Frissen, forrón is kitűnő volt, de hidegen is tökéletes. (Nem hűtőhidegen, csak szobahőmérsékleten.)

Kelbimbós krumpliropogós

Egy tokiói

Látogatáskor

Buddha találkozott

Egy gésával.

Amikor énekelt,

A fülemülék felfigyeltek.

Amikor táncolt,

A csillagok megálltak,

Hogy nézzék.

Ajkán

Visszanyerte fiatalságát

Az ész.

Buddha el volt bűvölve.

Gyere a szobámba,

Mondta a gésa.

Kőből vagyok,

Válaszolta a Buddha.

Én is,

Mondta a gésa.

(John Drew, versrészlet)

Múltkorában sikerült regement kelbimbót vennem... Jó része már elfogyott, de még mindig találtam a hűtőben egy kis zacsival.
A kelbimbó eléggé megosztó zöldség. Valaki vagy nagyon utálja, vagy nagyon szereti. Ebben a remek zöldséges krumpliropogósban, amit Vegasztrománia oldalán leltem, nagyszerű volt. A miénkbe került azért egy kis szalonna is, így volt kerek az íze. Egyébként a szalonna szerintem remekül illik ehhez a kicsit kesernyés, erőteljes ízű zöldséghez.

Hozzávalók 2 főre:

4 közepes krumpli (60 dkg),
18 db kisebb kelbimbó,
10 dkg füstölt szalonna,
1/2 fej vöröshagyma,
2 dkg vaj,
só,
frissen őrölt bors,
1 evőkanál majoránna,
2 cl száraz fehérbor,
1 tojás,
liszt,
olaj a sütéshez.

A kelbimbót megtisztítottam, negyedeltem hosszában (hogy a kis torzsája egyben maradjon és fogja a leveleket). A szalonnát kis kockákra vágtam és kisütöttem vajon. Kiszedtem a zsiradékból és az apróra kockázott vöröshagymát üvegesre dinszteltem benne, majd visszakerült bele a sült szalonna is és beletettem a negyedelt kelbimbókat is. Felöntöttem éppen annyi vízzel, amennyi ellepte, fűszereztem sóval, frissen őrölt borssal, majoránnával, fedőt tettem rá és hagytam párolódni. Közben a krumplit megtisztítottam, fölkockáztam és sós vízben megfőztem. Leszűrtem, villával csak úgy durván, rusztikusra törtem.
Mikor a kelbimbó megpuhult, levettem a fedőt róla és nagy lángon elfőztem róla a vizet. Meglocsoltam 2 cl száraz fehérborral és forraltam addig, míg ez is lefőtt róla.
Egyébként ez a vajas, szalonnás, fehérboros, majoránnás kelbimbó így magában is isteni volt. El tudtam volna így üresen is kanalazgatni. Tipp: Remek alap ez levesnek is, csak öntsük fel alaplével és forraljuk össze. Szaggassunk bele kis galuskákat, amilyeneket a karalábélevesbe szokás, és egy isteni kelbimbólevest ehetünk belőle. De köretként is tökéletes.

Az áttört krumplihoz hozzákevertem a tojást, aztán a fűszeres, szalonnás kelbimbót is. Pogácsákat formáztam belőle (jól nyomkodjuk össze, hogy ne essen szét a sütéskor), lisztbe forgattam és piros ropogósra kisütöttem közepes mennyiségű olajban.

Melegen is, hidegen is kitűnő. Ezt a krumplipogácsát készíthetjük más zöldségekkel is, szerintem karfiollal, brokkolival, sárgarépával, cukkinivel is nagyon jól működik. Vegák természetesen szalonna nélkül készítsék.

Kapris-vargányás csirkemáj zsírban lesütve

Ha megérem és nagyon öreg leszek, de magas koromhoz megkapom azt a nyájas és derűs bölcsességet is, amelyet annyira el kívánok érni, meg fogom írni a magyar borok kimerítő katalógusát, mert ezt megírni nagy-nagy tapasztalat, és még nagyobb nyájasság, derű és bölcsesség nélkül nem lehet. Remélem, elérem a magas kort és az utolsó években nem kívánok dugáruként semmit sem a hátsó zsebemben a túlvilágra csempészni; remélem akkorra már senkinek sem irigylem ki szájából a falatot és karjából a nőt; nem lesz eldugott bosszúm, nem lesz tartozásom, és nem fogok botorul elmulasztott dolgokon keseregni. Akkor, igen, akkor megírom a nagy borkatalógust, ízek, illatok, olajok, drágakövek, nők szerint csoportosítva, vidékenként és tájanként és fajtánként és megkeresem az ételt, a legillőbb évszakot, még napszakot is, amelyben inni tehet, hozzá a muzsikát és a vele rokon költőt. 

(Hamvas Béla: A bor filozófiája)

Szerintem ez egy igazi őszi estékre való, finom kence. Friss, ropogós házikenyérrel, lilahagymával vagy őszi kerti paprikával. Forralt borral. Lágy zene a háttérben. Könnyed vagy épp mély beszélgetéshez való, amolyan bekucorodós időkre, mikor a lelket is melengetni és kényeztetni szükséges.

Valójában a kertészlevesbe szántam a májat, gombócnak. De sok husi volt a csontokon, így ez a finom vacsoráravaló készült belőle. És még a kapris üvegcsémben is maradt a finom kis bogyókból... szeretem, ahogy az ételek maguktól születnek. Én csak segédkezem világrajöttükben.

Hozzávalók 4 főre:
70 dkg csirkemáj (lehet pulyka- vagy kacsa- vagy libamáj is),
annyi zsír, amennyi ellepi a májakat (disznó- vagy kacsa- vagy libazsír),
1 nagy fej vöröshagyma durván félkarikákra szelve,
3-4 gerezd fokhagyma,
só,
frissen őrölt bors,
1 ágacska rozmaring,
1 közepes darab vargánya (20-30 dkg),
2 evőkanál kapribogyó,
4-5 szem szegfűbors.

A készítése roppant egyszerű. A májakat megtisztítottam, a dupla lebenyeket vágtam csak el egymástól, de amúgy egyben hagytam őket. Mindent beletettem egy edénybe, fedőt tettem rá, aztán szép lassan sütöttem, kis lángon. Úgy fél órán át. Ennyi lenne. :) De az íze... mesés.

Sós és édes pirított mandula

Ma van a holnap tegnapja.

(ismeretlen)

A sós-olajos pirított mandula a kedvenc nasim. Már ha nassolok, mert nem jellemző rám. Viszont mostanában azon kaptam magam, hogy rendszeresen rájárok a mandulás, diós, mogyorós készletre. Meg sült gesztenyézek. Valami lehet ezekben a magokban, hogy ennyire eszem őket - régebben évszámra nem ettem semmi ilyesmit.

Szeretnék mindenkit figyelmeztetni, hogy a világ legegyszerűbb, de legfinomabb csemegéje ez - nem lehet abbahagyni... Függőséget okoz.


A mandulát 1 percre lobogó, forrásban lévő vízbe dobom. Aztán egyből szűrőbe teszem és hideg vízzel átöblítem hogy kihűljön. Lehéjazom. Konyharuhával megszárogatom, aztán egy serpenyőben szárazon megpirítom. Eddig egyezik a készítése az édes változatéval.
A mandulát egy tálba teszem. Kevés mandula-, szőlőmag- vagy olívaolajjal meglocsolom, sózom és jól átforgatom az egészet.

Az édes változatnál először megpirítom a mandulát. Aztán egyszerűen megszórom fahéjas cukorral a  serpenyőben. Időnként megspriccelem kevés vízzel, hogy jobban ráragadjon a karamell a mandulára.A végén még egyszer megszórom a barna nádcukorral, de ezt már nem olvasztom fel, hagyom kristályosra. A mandulákat sütőpapírra vagy tányérra teszem.
Így kellett volna. (Szepykénél olvastam.) Én viszont belekevertem a fahéjas karamellbe a mandulát és jól összeragadt, győztem még forrón szétcincálni. Kezem kicsit odalett, de sebaj. Ez a fahéjas-karamelles mandula megér egy kis égési sérülést is... Komoly mondom, tényleg isteni... Rá lehet szokni, na.

Szendvics helyett: pizzavariációk

Két és huszonkét éves koruk között nagyon sokan drámai változáson esnek át. Rögeszméjükké válik, hogy megteremtsék biztonságukat és bebiztosítsák magukat. Estéiket a tévéhez láncolva töltik el, és celluloidhőseik merész tetteitől el vannak ájulva. Nagy adag szappanoperával és helyzetkomikummal töltik fel magukat, mialatt életük egyre unalmasabb évek sorozata lesz.
Az élet attól izgalmas, ha új dolgokat teremtünk. Ha folyton a biztonság után kutatunk, az elsorvasztja az életerőnket. Az optimális biztonságot, védelmet és megszabadulást a gondoktól majd hat láb mélyen a föld alatt egy dobozban fogjuk megtalálni.

(Andrew Matthews)

Hát, ezt a bagettet inkább csak ötletként dobnám be. Valójában azt a címet is adhattam volna, hogy variációk pizzára. Vagy szendvicsre. Vagy lángosra. Kétféleképpen másképpen készítettem pizzát. Egyszer sem szándékosan.
A pizzabagett akkor született, mikor múltkor sok emberre sütöttem ezt a finom kenyérfélét. Maradt a tésztából is, a töltelékből is. Végül egy nagy vekni kenyérként sütöttem meg a maradékot és nagy sikere volt. Másnap, harmadnap is jó, nem szárad ki, mint a pizza.
A kenyértésztát hagytam kelni szépen, aztán négyzet alakúra kilapogattam. Megkentem pizzaszósszal, rátettem a tölteléket és feltekeretem. Hagytam még 10 percet kelni, aztán forró sütőbe tettem. Húsz perc elég is neki.
Szerintem piknikételnek, sör és borkorcsolyának, és utazáshoz is kitűnő.




A másik variációt is az élet hozta, annyi kellett hozzá, hogy a sütőm felmondja a szolgálatot. És persze ez akkor derül már csak ki, mikor a tészta megkelt, a pizzábavalók előkészítve. Nesze neked pizza... No nem estem kétségbe, kis gombócokat formáztam a tésztából, hagytam kelni 20 percig, aztán kézzel szétlapogattam őket. Megkentem a szélüket vízzel, hogy össze tudjanak ragadni. Majd pizzaszósszal is megkentem az alsó és a felső kis minipizzákat is, tölteléket tettem rá és a csak szószos kis koronggal lefedtem. Jól összenyomkodtam, aztán bő, forró olajban kisütöttem, mint a lángost. Isteni.




Azért szeretem nyáron különösen a pizzát és az olasz ételeket, mert hatalmas telkemen - kb. 1/3 négyzetméter - 14 féle friss fűszernövény burjánzik. A konyhaablakom ilyenkor maga az édenkert. Most is friss fúszereket vágtam a paradicsomszószba: oreganot, bazsalikomot, rozmaringot és zsályát. Annyira finom illatfelhő szállt közben, hogy csak na!Szóval csak egy ötlet. A sima pizzatésztát használtam és a mindig készíteni szokott sajátféle szószomat. Ami belekerült még: mozzarella, olajbogyó, fehér édes salátahagyma.



Ez itt a lila bazsalikom virágja. Legközelebb kipróbálom a bazsalikompesto-s kenyeret is. Olívaolaj, sok bazsalikom, fokhagyma, só. Ezzel fogom megkenni a tésztalapot és feltekerem.



Ez meg az oreganoé, avgyis a szurokfűé.

Isten Veletek, most tényleg elutazom három hétre - viszem magammal a hamuban sült pizzabagettet - és legközelebb csak augusztus végén, vagy szeptemberben leszek.
Mindenkinek kellemes nyárutót kívánok, használjátok ki. Mert már nem soká élvezhetjük a nyár örömeit.

Vargányás sertésoldalas

Az élet olyan, mint egy nyári ruha mellénye: rövid és céltalan.

(Rejtő Jenő)

Nagy melegben a könnyű saláták, a kenyérre kenhető finomságok mellett a hideg sültek azok, amiket rendszeresen készítek. Nálunk a szalámifélék nem fogynak, sosem veszek. Nem szeretjük, drágák is, meg rosszak is. Egy finom egyben sült hús betehető a hűtőbe és bármikor falatozhatunk belőle finom kenyérrel, paprikával, paradicsommal, hagymával, uborkával vagy bármilyen salátával. Az ízletes zsír pedig kenyérre kenhető és milyen finom is tud lenni!

Most jó idő volt az erdei gombáknak. Rengeteg vargánya van mifelénk, és nem csak vargánya, de rókagomba, keserűgomba, őzláb és még sorolhatnám. Ez a finom oldalas most vargányával készült.

Hozzávalók 4 főre:
2 kg sertésoldalas,
só,
10 egész bors,
friss vagy szárított kakukkfű,
1 csokor petrezselyemzöld,
1/2 kg vargánya,
10 evőkanál zsír,
2 közepes fej vöröshagyma,
4 gerezd fokhagyma.

Az olalast megmostam, hogy ne maradjon rajta csontszilánk. Alaposan besóztam. A nagy gáztepsit jól kikebtem zsírral és rászórtam a vastagabb félkarikákra vágott vöröshagymát, a félbevágott fokhagymagerezdeket, a borsszemeket, az aprított petrezselymet, a kakukkfűlevélkéket, és a kisebb darabokra és vékony szeletekre vágott vargányát. A húst ráfektettem erre a finom ágyikóra. Körülbelül 1 dl vizet öntöttem alá, alufóliával jól lefedtem és forró sütőbe tettem. Közepesnél kicsit erősebb lángon sütöttem másfél órán át, majd a fóliát levéve róla szép piros-ropogósra hagytam sülni.
Nagyon finom szaftja lett. Ha valaki zsíroskenyérre is szán belőle, nyugodtan tehet alá még több zsiradékot. Kenyérrel, paprikával, paradicsommal, hagymával, uborkával - kovászossal is - nagyon finom. És persze egy pohár hideg sör vagy bor sem hiányozhat mellőle.
Természetesen frissenforrón is tökéletes, újkrumplival, salátával.
Ha vargányátlan időszakban készítjük, a szárított is tökéletes hozzá csak áztassuk előtte 1/2 óráig langyos vízbe. És persze nem csak vargányával készíthetjük, bármelyik ízletesebb fajta erdei-mezei gomba megteszi.

Kenyérlángos, alias focaccia

Zuigan mester minden nap szólította magát.
- Mester!
És válaszolt:
- Igen, uram!
Akkor azt mondta:
- Legyél nagyon éber!
És válaszolt:
- Igen, uram!

(Mumonkan)

Ismét egy sör és foci mellé való finomság. Sokszor sütök kenyérlángost és meglepődve konstatáltam, hogy a blogon még nincs fenn. Ezennel pótolom a hiányt.

A kenyérlángos alias elegánsan focaccia szerintem mindenki számára ismert.

Sima egyszerű kenyértészta, csak éppen laposan megsütve. Nem annyira vékony, mint a pizzatészta, hanem olyan1- 1,5 cm vastag. Pékségekben is lehet kapni, nálunk itthon inkább csak natúran árulják vagy fokhagymás olajjal megkenve.

A focaccia vagy kenyérlángos azonban rendkívül variálható. Bármit tehetünk a tetejére - ami éppen kéznél van vagy amire gusztusunk van. Ma azért is ez készült vacsira, mert gyakorlatilag semmim nincs most itthon - kifogytam a készletekből. A focaccia tökéletes példája a semmiből valami nagyon finomat varázslatának.

Az olasz verziót általában fűszerezik, vagyis vagy a tésztájába, vagy a tetejére kerülnek fűszerek: oregano vagy bazsalikom, rozmaring vagy ruccola, zsálya. Vagy szárítottan vagy frissen - ha van.

Tehetünk a tetejére hagymát, aszalt vagy friss paradicsomot, olajbogyót, paprikát, cukkinit. A lényeg, hogy ne pakoljuk nagyon túl, mert a kenyérlángos lényege a kenyér maga. Épp csak ízesítse az alaptésztát.

Készíthetünk magyaros verziót is, hiszen a kenyérlángos vagy kenyérlepény nem olasz találmány, nálunk is már nagyon régóta sütik. Tehetünk a tetejére szalonnát vagy kolbászt, tejfölt, sajtot, hagymát - csak módjával. És már ki is lyukadtunk a töki pomposnál... Hiába, nincs új a nap alatt.

Én a dagasztás nélküli kenyér tésztáját használom újabban, tökéletes mindenhez, így kenyérlángoshoz is. Ha úgy tartja kedvünk, 1 teáskanálnyi olívaolajat is tehetünk a tésztába. Ha gyorsítani akarjuk a kelést, 1 mokkáskanálnyi kristálycukrot keverjünk a vízbe, amit a gyorsabb kelés érdekében langyosan (kézmelegen) keverjünk a tésztához.

Mikor megkelt a tészta, áthajtogattam, kicsit átgyúrtam és hagytam letakarva 20 percig még kelni, közben begyújtottam a sütőt hogy jó forró legyen.

Húsz perc elteltével kilapogattam a tésztát és a kissé belisztezett tepsibe tettem. A tetejét megcsorgattam fokhagymás olívaolajjal, majd hagymát, olajbogyót, paradicsomot, ruccolát tettem rá úgy, hogy az ujjaimmal bele is nyomkodtam kissé a tésztába. Ez azért szükséges, mert egyrészt lepotyogna róla a rávaló, másrészt a tészta felfújódna egy nagy léggömbbé. Tehát ha nem is teszünk rá mást, csak olívaolajat, fokhagymadarabkákat és nagyszemű sót pl. , akkor is nyomkodjunk be az ujjainkkal. Megszórtam nagyszemű sóval is. Hagytam még kelni 10 percet, aztán forró sütőbe tettem.

Vághatjuk kis darabokra is, de törhetjük is. Tökéletes sör vagy borkorcsolya. Ezt a verziót olívaolajjal megcsorgatott mozzarellához is ajánlom.

Szamosza ( indiai töltött kenyérke)

Sokáig abban a hitben éltem, hogy a valódi, igazi életem még csak most fog elkezdődni és az ehhez vezető úton mindig voltak megoldásra váró akadályok: gúnyos meg nem értettség, időigényes tennivalók, még nem törlesztett kölcsönök. Aztán kezdődik a valódi élet! 

Végül megértettem, hogy ezek az „akadályok” a Valódi élet. 

És akkor biztosan nem fogunk arra várni, hogy: majd ha vége lesz az iskolának, majd ha elkezdődik az iskola, majd ha lefogyok 5 kilót, majd ha sikerül felszednem 5 kilót, majd ha gyerekem lesz, majd ha végre kirepülnek a gyerekek, majd ha dolgozni fogok, majd ha végre nyugdíjba megyek, ha végre elválok...

(Alfred Souza) 

Ez a finom indiai töltött kenyérke remek sör- vagy borkorcsolya is lehet akár. Focimeccsek mellé... :)

Én most egyszerűen túró-fetasajt keverékével töltöttem, mert hagyományos spenótfőzelék feltétjeként készítettem.

A tésztarecept Vegavarázs oldaláról származik.

Hozzávalók 4-6 főre:
A tésztához:
20 dkg fehér liszt,
20 dkg teljes kiőrlésű liszt,
5 dkg olvasztott vaj,
2 dl víz (kb.)
1 mokkáskanál só.
A töltelékhez:
10 dkg túró,
15 dkg fetasajt vagy krémfehérsajt,
1 evőkanál tejföl,
pici só.

A liszteket elkevertem a sóval, olvasztott vajjal és annyi vízzel, hogy rugalmas, az edény falától elváló tésztát kapjak. Hagytam pihenni 20 percig. Közben a túrót, fetát, tejfölt, sót jól összekevertem. Annyi tejfölt tettem csak hozzá, hogy krémes legyen, ne darabos száraz a töltelék.

Aztána tésztából diónyi nagyságú darabokat csipkedtem, majd golyóvá formáztam a két tenyerem között. Aztán minden golyóbist kinyújtottam kb. 10 cm-es kis köröcskékre. A közepükre halmoztam egy teáskanálnyi tölteléket, majd mindegyiket félbe hajtottam. Így kis félkörök lettek, amiknek a szélét jól összenyomkodtam. Végül körben befelé behajtogattam, így szép is, és jobban össze is ragad a tészta.

Egy kis lábosba 5 cm magasan olajat öntöttem, majd mikor kellően forró lett, beletettem 3 darab szamoszát. Olyan 2-2 percig sütöttem mindkét oldalukat, végül papírtörlős tányérra szedtem ki. Ha jó hőfokot választunk, egy csöppet sem lesz olajos a szamoszánk.

Hémanginál van még kétféle töltelékkel szamosza: egy spenótos és a legklasszikusabb, ami most nagyon idényszerű is ráadásul, a zöldséges: a krumplival, cukorborsóval, karfiollal töltött változat.

Ebbe a kis kenyérkébe bármilyen tölteléket tehetünk, csak a képzeletünk szabhat határt a változatosságának.

Diós-napraforgómagos bagett

.

Két testvér – egy házas és egy agglegény – termékeny közös földje gazdag termést hozott. A termény fele az egyik testvéré lett, a másik fele a másiké.

Egy darabig minden rendben is ment. De aztán néha a házas ember éjjelenként felébredt álmából, és azt gondolta:

– Ez nem igazságos. Testvéremnek nincs családja, teljesen egyedül van, és a föld termésének csak a felét kapja. Nekem viszont itt van a feleségem és öt gyermekem, öregkoromra minden biztosítva van. De ki fog törődni szegény testvéremmel, ha meg öregszik? Sokkal többre lesz szüksége a jövőben, mint amije most van; az ő szükséglete hát természetesen nagyobb, mint az enyém.

Azzal felkelt az ágyából, átlopódzott testvéréhez, és egy zsák gabonát öntött annak magtárába.

Az agglegénynek is kezdtek hasonló gondjai lenni. Néha ő is felébredt álmából, s azt mondta magában:

– Ez egyszerűen nincs rendjén. Testvéremnek felesége és öt gyermeke van, és a föld termésének csak a felét kapja. Nekem viszont csak magamról kell gondoskodnom. Hát igazságos az, hogy szegény testvérem, akinek a szükséglete nyilvánvalóan nagyobb, mint az enyém, csak ugyanannyit kapjon, mint én?

Azzal ő is fölkelt, és egy zsák gabonát öntött testvérének magtárába.

Egyik éjjel egyszerre keltek fel, és egymásba futottak, hátukon egy-egy zsák gabonával.

Sok-sok évvel később, amikor a testvérek már halottak voltak, a történet valahogy kitudódott. Ezért aztán, amikor a környékbeliek templomot akartak építeni, azt a helyet választották, ahol a két testvér találkozott. Nem tudtak ugyanis annál szentebb helyet találni az egész városban.

(A. de Mello)

A dagasztás nélküli kenyér módszerével készítettem.

Hozzávalók:
2 csésze liszt,
1/2 csésze teljes kiőrlésű búzaliszt,
1 csapottabb teáskanál só,
1 mokkáskanál szárított élesztő,
1/2 mokkáskanál köménymag,
1/2 mokkáskanál mozsárban frissen őrölt koriandermag,
1 csésze savó vagy víz,
1 evőkanál olívaolaj,
1 félmarék dió nagyon durvára vágva,
1 félmarék napraforgómag.

Összekevertem a hozzávalókat, és hagytam kelni. A bagett titka - ha dagasztás nélküli kenyérből készül - az, hogy a tésztát kiterítem laposra és téglalap alakban a lisztezett deszkára, és így hagyom kelni, míg bemelegszik a sütő. Csak akkor tekerem fel bagett formára, mikor már teszem is be sülni. Így nem laposodik el, nem terül szét, nincs ideje.


Zalzikivel ettük. De bármilyen sajtkrémmel vagy túrókrémmel is nagyon jól passzol ez a kenyérke. Bruscettának is tökéletes, a paradicsomos és cukkinis verzióhoz ajánlanám.

Csicseriborsókrém a'la Sofia

.

Az ötödik út és a legfontosabb mind a hat tanítás közül: a szamádhi, a mély csönd. Ahhoz, hogy helyesen élhessünk a világban, legfontosabb, hogy a csöndes elme nyugodtságát megismerjük. Ahhoz, hogy tisztán lássunk, megtudjuk hogyan dönthetünk a legjobban, és hogyan tevékenykedjünk a legjobb módon, szükségünk van a csend helyének megismerésére, az elmélyült tudatra.
Bodhidharma egy kiváló szabállyal tanította meg nekünk, hogy hogyan hozható létre ez a csendes tudat; azt mondta, engedjünk el mindent, vágjunk el minden kapcsolatot a rajtunk kívül álló dolgokkal, és a tudatunkat szabadítsuk meg minden feltételezéstől, elképzeléstől. Elvágni minden kapcsolatot a külvilággal, nem azt jelenti, hogy különüljünk el mindentől. Nem hagyhatunk magunk mögött mindent, ami fizikai, vagy külső, nem élhetünk anélkül, hogy ne legyen kapcsolatunk a világgal. Ez azt jelenti, hogy valójában probléma akkor merül fel, amikor a dolgok hatalmukba kerítenek, és elkezdünk ragaszkodni mindahhoz amit hallunk, vagy látunk. Mivel mindig ezt tesszük, nem vagyunk képesek megismerni a tudat csendjét. Mikor beleragadunk dolgokba, elveszítjük a tiszta, eredeti természetünk lényegét. Ugyanakkor tudatunkban oly sokféle gondolat űzi egymást: Ez helyes? Ez rossz? Hogy kéne tennünk? Megtehetjük ezt? Megítéljük mi a jó és mi a rossz. Mindezek folyamatosan kavarognak bennünk. Ugyanakkor pedig állandóan azt gondoljuk, hogy semmire sem kellene gondolnunk. Ez megint csak nem helyes. Ha nem volnának gondolataink, nem tudnánk semmit sem csinálni. Képesnek kell lennünk arra, hogy terveket készítsünk, és tartanunk kell magunkat a megtervezettekhez, azért hogy megtaláljuk a helyünket a világban. De a létünknek, annak, hogy élünk, az igazi lényege az, ami épp ebben a pillanatban történik, minden egyes pillanatban, minden egyes pillanatban, minden egyes pillanatban, minden egyes helyen, minden egyes helyen, minden egyes helyen. Hogy még legyenek körülötünk dolgok, hogy még legyenek gondolataink, de ugyanakkor ezeknek egyike se kössön gúzsba minket, és ne vonzódjunk hozzájuk, ez az, amit tennünk kell.

(Shodo Harada Rosi - Frissen hullott hó az új ezüsttálban)

A héten kicsit kimozdultunk itthonról - a Bakonyban jártunk. Pontosabban az északi részén, így végre megnézhettem Pannonhalmát is, Győrt is, és voltunk még egy fantasztikus helyen, amiről azelőtt sosem halottam. Pedig valami lélegzet-elállító! Majk, a térkép szerint Majkpuszta. Oroszlány mellett található, egy szép erdős részen, van mellette egy tó is. A látnivaló egy barokk kori kamanduli szerzeteskolostor, a hozzá tartrozó kertekkel és egyéb épületekkel. A templom két Szent-György vonal találkozási pontjára épült, vagyis itt egy dupla pont van, ami csillag-kereszteződést hoz létre. Ez nagyon ritka. Európában egyedül a Lourdes-i székesegyház van hasonló energetikájú ponton. Milyen érdekes, hogy a kínaiak a Szent-György vonalakat sárkány-vonalaknak nevezik. Ugyanis Oroszlány előtt van egy falu, Bakonysárkány... Sok minden jelölődik a nevekben...
A kamanduli szerzetesek remeték voltak, minden remetének külön kis cellaháza volt, pici kerttel, falkerítéssel elválasztva. Némasági fogadalmat tettek, egy évben csak kétszer beszélhettek 3-3 napig. Idejüket imával, meditációval, elmélkedésel, kertészkedéssel, kézműves munkákkal töltötték. A cellaházaikat nagyon ritkán hagyták el. Az ételt is úgy adták be nekik, ami csak zöldségeket tartalmazott - ugyanis a remeték vegatáriánusok voltak.
A hely hihetetlen, földöntúli nyugalmat áraszt. Kár hogy ma már nem működik a majki erdőkolostor. Ha férfi lennék, ha működne még a rend, beállnék remetének. És sosem akarnám elhagyni ezt a helyet. Teljesen elvarázsolt...
Képeket majd később teszek fel - új gépem van és fogalmam sincs hova lettek letöltve...
Megtaláltam! :)

Pannonhalma:

A templom

A kerengő egyik ablaka

A csodálatos könyvtár

A majki remeteség:

A kút alól titkos kijáratok indulnak...

A szerzetesek és remeték közös étkezője

A temlom, amiből sajnos szinte semmi sem maradt meg

Fotókiállítás az egyik folyosón a lengyel kamanduliak életéből

A portahelyiség plafonja... sajnos az illatot nem tudtam a képre komponálni

Hazajövetelünk előtt még meglátogattuk Sofia barátnőmet is. Ő készítette nekünk ezt az isteni csicserikrémet (meg finom padlizsánkrémet, és tonhalkrémet is), aminek el is kértem a receptjét, mert nekem még sosem sikerült ilyen finomat csinálnom. Sajnos tahinihez (szezámmagkrémhez) nemigen jutok hozzá, ezért hagyományos hummuszt (arab csicseriborsókrém) nem is tudok csinálni. De ez tökéletes, mert Sofia tejszínnel helyettesítette a tahinit, így nagyon finom lágy és krémes finomság lett a végeredmény.

Hozzávalók:
1 doboz csicseriborsókonzerv,
só,
citromlé,
1 kisebb gerezd fokhagyma,
frissen őrölt bors,
1 pici löttyintésnyi tejszín,
a tetejére csilipehely és citrombors,
extra szűz olívaolaj.

Ha nincs konzerv csicserink, akkor áztassuk be előző nap a borsót, majd másnap főzzük meg enyhén sós vízben. Ha puha, 2 evőkanál főzőlével, 1 evőkanál tejszínnel, a lereszelt gerezd fokhagymával teljesen pépesítsük. Keverjünk hozzá még citromlevet, sót, kevés frissen őrölt borsot. Citromléből elég sokat felvesz.
Végül egy tálban formázzuk meg, locsoljuk meg olívaolajjal, szórjuk meg csilipehellyel és frissen őrölt durva zöldborssal.
Isteni finom - pirítóssal, paprikával, paradicsommal, újhagymával, uborkával, salátalevelekkel kínáljuk.Ha van valakinek arab citrombefőttje (sóban érlelt citrom), egy negyed citromhéjat nagyon apróra belevághat a krémbe. De akkor ne sózza külön! Sőt. A citromhéjról is távolítsa el a felesleges sok sót, mert maga a gyümölcshéj is nagyon sós.

Sóban eltett citrom: 4-6 db vastag! héjú citromot mossunk meg alaposan dörzsis szivaccsal (csak finoman) és hosszában vágjuk négybe. A gerezdeket rakjuk egy réteg tengeri sóra (jódozatlanra, mert a jódtól megfeketedik), majd annyi sóval amennyi ellepi, hintsük meg. Megint egy réteg citromgerezd, egy réteg só, stb... Kicsit nyomkodjuk meg a végén és rázogassuk meg az üveget, hogy a só mindenhol ellepje a citromokat. Felönthetjük teljesen citromlével is, de ha megnyomkodjuk talán enged annyit, amennyi kell. Lényeg, hogy légmentesen fedje a só a citromokat. Az üveget csavaros tetővel zárjuk is le. Ne sajnáljuk a sót rá, mert átveszi az isteni citromaromát, és ha ki is fogy a citromgerezd belőle, visszamarad egy citromaromájú, nagyon finom fűszersó. Három hét alatt készül el.
(Ugyanezt a mutatványt megcsinálhatjuk kristálycukorral is - fantasztikus lesz desszertekhez.)

Sofiától kaptam egy isteni, csodálatos, fantasztikus szakácskönyvet. Akartam főzni belőle a blogra, de sajnos a könyvben az elején a szerzői jogok nem engedik semmilyen formában a másolást, terjesztést. Aki velem együtt rajong az arab, spanyol konyháért, vegye meg - örök darab lesz.

A könyv címe: Casa Moro




"1997-es megnyitása óta a londoni Moro mind népszerűbb és népszerűbb étteremmé nőtte ki magát. Amikor pedig a tulajdonos szakács-házaspár, Samuel és Samantha Clark 2001-ben kiadta első szakácskönyvét Moro - The Cookbook ("Moro - A szakácskönyv") címmel, még a korábbinál is népesebb, s immár igen lelkes közönség ismerkedhetett meg velük.

A kötet történeti szemszögből mutatta be Spanyolország és a muszlim mediterráneum konyháját. Könyvünk, a Casa Moro, szintén ezen a területen mozog, ám hangvétele sokkal személyesebb. Sam és Samantha a mézesheteiket Spanyolországban és Marokkóban utazgatva töltötték, és ezen a háromhetes kiránduláson fedezték fel és fektették le konyhaművészetük és filozófiájuk alapelveit. E kötetben részletesen kifejtik elképzeléseiket, és elmagyarázzák, hogyan jutnak el újabb és újabb ízek, ízösszeállítások kidolgozásáig. Azt is megosztják velünk, mekkora hatást tett rájuk a mór Andalúzia szívében fekvő falucska is, ahol kis családjuk második otthonra talált.

Az első szakácskönyv szenvedélyes, intuitív szemlélete és határozott, egyéni látásmódja a házaspár spanyolországi házáról elnevezett Casa Moro lapjain is érvényesül. A jórészt korábban nem publikált receptek elkészítése épp oly egyszerű, mint az első kötetbelieké, s az ételek is legalább olyan ízesek. A végtelenül változatos tapasvariációk és előételek mellett lassan főtt ragukkal és friss marokkói salátákkal éppúgy megismerkedhetünk, mint a befőzés fortélyaival, vagy a vadon termett növények felhasználásával. Ugyanakkor e kötet jóval több is, mint egyszerű receptgyűjtemény: szubjektív és rendkívül érzékletes beszámoló egy gasztronómiai utazásról, egy útról, ami a történelem és hagyomány évszázadain át elsősorban is nagyszerű ételekhez vezet."
A könyv hátsó borítóján egyébként Hugh Fearnley-Whittingstall (River Cottage) ajánlását olvashatjuk.

(forrás itt)