2010. október 20., szerda

Kapris-vargányás csirkemáj zsírban lesütve

Ha megérem és nagyon öreg leszek, de magas koromhoz megkapom azt a nyájas és derűs bölcsességet is, amelyet annyira el kívánok érni, meg fogom írni a magyar borok kimerítő katalógusát, mert ezt megírni nagy-nagy tapasztalat, és még nagyobb nyájasság, derű és bölcsesség nélkül nem lehet. Remélem, elérem a magas kort és az utolsó években nem kívánok dugáruként semmit sem a hátsó zsebemben a túlvilágra csempészni; remélem akkorra már senkinek sem irigylem ki szájából a falatot és karjából a nőt; nem lesz eldugott bosszúm, nem lesz tartozásom, és nem fogok botorul elmulasztott dolgokon keseregni. Akkor, igen, akkor megírom a nagy borkatalógust, ízek, illatok, olajok, drágakövek, nők szerint csoportosítva, vidékenként és tájanként és fajtánként és megkeresem az ételt, a legillőbb évszakot, még napszakot is, amelyben inni tehet, hozzá a muzsikát és a vele rokon költőt. 

(Hamvas Béla: A bor filozófiája)



Szerintem ez egy igazi őszi estékre való, finom kence. Friss, ropogós házikenyérrel, lilahagymával vagy őszi kerti paprikával. Forralt borral. Lágy zene a háttérben. Könnyed vagy épp mély beszélgetéshez való, amolyan bekucorodós időkre, mikor a lelket is melengetni és kényeztetni szükséges.

Valójában a kertészlevesbe szántam a májat, gombócnak. De sok husi volt a csontokon, így ez a finom vacsoráravaló készült belőle. És még a kapris üvegcsémben is maradt a finom kis bogyókból... szeretem, ahogy az ételek maguktól születnek. Én csak segédkezem világrajöttükben.

Hozzávalók 4 főre:
70 dkg csirkemáj (lehet pulyka- vagy kacsa- vagy libamáj is),
annyi zsír, amennyi ellepi a májakat (disznó- vagy kacsa- vagy libazsír),
1 nagy fej vöröshagyma durván félkarikákra szelve,
3-4 gerezd fokhagyma,
só,
frissen őrölt bors,
1 ágacska rozmaring,
1 közepes darab vargánya (20-30 dkg),
2 evőkanál kapribogyó,
4-5 szem szegfűbors.




A készítése roppant egyszerű. A májakat megtisztítottam, a dupla lebenyeket vágtam csak el egymástól, de amúgy egyben hagytam őket. Mindent beletettem egy edénybe, fedőt tettem rá, aztán szép lassan sütöttem, kis lángon. Úgy fél órán át. Ennyi lenne. :) De az íze... mesés.

13 megjegyzés:

Bianka írta...

Most elaléltam a gyönyörtől :)

chriesi írta...

Mennyei!

flatcat írta...

Kedves Duende! Egyre csak gyönyörködöm ebben a csodaszép tálban, amivel mostanában olyan sok gyönyörű fotó készül. Szabad megkérdeznem, hogy honnan származik? :)
A recept pedig csodásan hangzik. Ismét. :)

Adri írta...

Amióta megtudtam, hogy Anyósom által készített hagymás máj mindig zsírban sül, azóta én is zsírban sütöm!
Gyönyörű képek, csodás recept! :)

Dió Bisztró írta...

Kitűnő fotó, remek étel!!!!
Gratulálok!!

duende írta...

Bianka: :))



Chriesi: :) az bizony. :)


Flatcat: köszi szépen! :)
Az edények - mert három van: kettő kisebb kerek és egy kétszemélyes ovális nagyobb - a bolhapiacról vannak. Francia öntöttvasak. A háromért fizettem 1500 Ft-ot. :)


Adri: szerintem is így az igazi. És köszönöm szépen! :)


Dió: köszönöm szépen! :)

Ildinyó írta...

Csak segédkezel... DE micsoda bába vagy!!!!!! :D
Csodásan hangzik (és néz ki)! Nagyon szeretem sima hagymásan is, de ez fenséges lehet! :)

trinity írta...

Kenegethetnékem támadt:)))

Anikó írta...

Elhiszem,hogy mesés az íze :-)))

Thrini írta...

Ha máj, csak jó lehet, az ízesítés pedig éppen a kedvemre való! Igaz már vacsiztam (házi füstölt sült kolbászt, héjában sült krumplival, mártogatva!!!), de egy-két falat lecsúszna. Tudod, csak az íze kedvéért! :)

duende írta...

Örültem volna Lányok egy jó kis eszegetős-csacsogós esti partynak... :) Kár hogy még csak a Star Trek sorozatban találták fel a transzportert...

Felhőlány írta...

A recept nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik! Kedvem támadt hozzá, a héten sort kerítek rá. Köszönöm szépen! :)

duende írta...

Felhőlány: én köszönöm és szívesen! :)