Csicseriborsókrém a'la Sofia

.

Az ötödik út és a legfontosabb mind a hat tanítás közül: a szamádhi, a mély csönd. Ahhoz, hogy helyesen élhessünk a világban, legfontosabb, hogy a csöndes elme nyugodtságát megismerjük. Ahhoz, hogy tisztán lássunk, megtudjuk hogyan dönthetünk a legjobban, és hogyan tevékenykedjünk a legjobb módon, szükségünk van a csend helyének megismerésére, az elmélyült tudatra.
Bodhidharma egy kiváló szabállyal tanította meg nekünk, hogy hogyan hozható létre ez a csendes tudat; azt mondta, engedjünk el mindent, vágjunk el minden kapcsolatot a rajtunk kívül álló dolgokkal, és a tudatunkat szabadítsuk meg minden feltételezéstől, elképzeléstől. Elvágni minden kapcsolatot a külvilággal, nem azt jelenti, hogy különüljünk el mindentől. Nem hagyhatunk magunk mögött mindent, ami fizikai, vagy külső, nem élhetünk anélkül, hogy ne legyen kapcsolatunk a világgal. Ez azt jelenti, hogy valójában probléma akkor merül fel, amikor a dolgok hatalmukba kerítenek, és elkezdünk ragaszkodni mindahhoz amit hallunk, vagy látunk. Mivel mindig ezt tesszük, nem vagyunk képesek megismerni a tudat csendjét. Mikor beleragadunk dolgokba, elveszítjük a tiszta, eredeti természetünk lényegét. Ugyanakkor tudatunkban oly sokféle gondolat űzi egymást: Ez helyes? Ez rossz? Hogy kéne tennünk? Megtehetjük ezt? Megítéljük mi a jó és mi a rossz. Mindezek folyamatosan kavarognak bennünk. Ugyanakkor pedig állandóan azt gondoljuk, hogy semmire sem kellene gondolnunk. Ez megint csak nem helyes. Ha nem volnának gondolataink, nem tudnánk semmit sem csinálni. Képesnek kell lennünk arra, hogy terveket készítsünk, és tartanunk kell magunkat a megtervezettekhez, azért hogy megtaláljuk a helyünket a világban. De a létünknek, annak, hogy élünk, az igazi lényege az, ami épp ebben a pillanatban történik, minden egyes pillanatban, minden egyes pillanatban, minden egyes pillanatban, minden egyes helyen, minden egyes helyen, minden egyes helyen. Hogy még legyenek körülötünk dolgok, hogy még legyenek gondolataink, de ugyanakkor ezeknek egyike se kössön gúzsba minket, és ne vonzódjunk hozzájuk, ez az, amit tennünk kell.





A héten kicsit kimozdultunk itthonról - a Bakonyban jártunk. Pontosabban az északi részén, így végre megnézhettem Pannonhalmát is, Győrt is, és voltunk még egy fantasztikus helyen, amiről azelőtt sosem halottam. Pedig valami lélegzet-elállító! Majk, a térkép szerint Majkpuszta. Oroszlány mellett található, egy szép erdős részen, van mellette egy tó is. A látnivaló egy barokk kori kamanduli szerzeteskolostor, a hozzá tartrozó kertekkel és egyéb épületekkel. A templom két Szent-György vonal találkozási pontjára épült, vagyis itt egy dupla pont van, ami csillag-kereszteződést hoz létre. Ez nagyon ritka. Európában egyedül a Lourdes-i székesegyház van hasonló energetikájú ponton. Milyen érdekes, hogy a kínaiak a Szent-György vonalakat sárkány-vonalaknak nevezik. Ugyanis Oroszlány előtt van egy falu, Bakonysárkány... Sok minden jelölődik a nevekben...
A kamanduli szerzetesek remeték voltak, minden remetének külön kis cellaháza volt, pici kerttel, falkerítéssel elválasztva. Némasági fogadalmat tettek, egy évben csak kétszer beszélhettek 3-3 napig. Idejüket imával, meditációval, elmélkedésel, kertészkedéssel, kézműves munkákkal töltötték. A cellaházaikat nagyon ritkán hagyták el. Az ételt is úgy adták be nekik, ami csak zöldségeket tartalmazott - ugyanis a remeték vegatáriánusok voltak.
A hely hihetetlen, földöntúli nyugalmat áraszt. Kár hogy ma már nem működik a majki erdőkolostor. Ha férfi lennék, ha működne még a rend, beállnék remetének. És sosem akarnám elhagyni ezt a helyet. Teljesen elvarázsolt...
Képeket majd később teszek fel - új gépem van és fogalmam sincs hova lettek letöltve...
Megtaláltam! :)

Pannonhalma:

A templom

A kerengő egyik ablaka


A csodálatos könyvtár


A majki remeteség:


A kút alól titkos kijáratok indulnak...


A szerzetesek és remeték közös étkezője


A temlom, amiből sajnos szinte semmi sem maradt meg




Fotókiállítás az egyik folyosón a lengyel kamanduliak életéből


A portahelyiség plafonja... sajnos az illatot nem tudtam a képre komponálni


Hazajövetelünk előtt még meglátogattuk Sofia barátnőmet is. Ő készítette nekünk ezt az isteni csicserikrémet (meg finom padlizsánkrémet, és tonhalkrémet is), aminek el is kértem a receptjét, mert nekem még sosem sikerült ilyen finomat csinálnom. Sajnos tahinihez (szezámmagkrémhez) nemigen jutok hozzá, ezért hagyományos hummuszt (arab csicseriborsókrém) nem is tudok csinálni. De ez tökéletes, mert Sofia tejszínnel helyettesítette a tahinit, így nagyon finom lágy és krémes finomság lett a végeredmény.

Hozzávalók:
1 doboz csicseriborsókonzerv,
só,
citromlé,
1 kisebb gerezd fokhagyma,
frissen őrölt bors,
1 pici löttyintésnyi tejszín,
a tetejére csilipehely és citrombors,
extra szűz olívaolaj.

Ha nincs konzerv csicserink, akkor áztassuk be előző nap a borsót, majd másnap főzzük meg enyhén sós vízben. Ha puha, 2 evőkanál főzőlével, 1 evőkanál tejszínnel, a lereszelt gerezd fokhagymával teljesen pépesítsük. Keverjünk hozzá még citromlevet, sót, kevés frissen őrölt borsot. Citromléből elég sokat felvesz.
Végül egy tálban formázzuk meg, locsoljuk meg olívaolajjal, szórjuk meg csilipehellyel és frissen őrölt durva zöldborssal.
Isteni finom - pirítóssal, paprikával, paradicsommal, újhagymával, uborkával, salátalevelekkel kínáljuk.Ha van valakinek arab citrombefőttje (sóban érlelt citrom), egy negyed citromhéjat nagyon apróra belevághat a krémbe. De akkor ne sózza külön! Sőt. A citromhéjról is távolítsa el a felesleges sok sót, mert maga a gyümölcshéj is nagyon sós.

Sóban eltett citrom: 4-6 db vastag! héjú citromot mossunk meg alaposan dörzsis szivaccsal (csak finoman) és hosszában vágjuk négybe. A gerezdeket rakjuk egy réteg tengeri sóra (jódozatlanra, mert a jódtól megfeketedik), majd annyi sóval amennyi ellepi, hintsük meg. Megint egy réteg citromgerezd, egy réteg só, stb... Kicsit nyomkodjuk meg a végén és rázogassuk meg az üveget, hogy a só mindenhol ellepje a citromokat. Felönthetjük teljesen citromlével is, de ha megnyomkodjuk talán enged annyit, amennyi kell. Lényeg, hogy légmentesen fedje a só a citromokat. Az üveget csavaros tetővel zárjuk is le. Ne sajnáljuk a sót rá, mert átveszi az isteni citromaromát, és ha ki is fogy a citromgerezd belőle, visszamarad egy citromaromájú, nagyon finom fűszersó. Három hét alatt készül el.
(Ugyanezt a mutatványt megcsinálhatjuk kristálycukorral is - fantasztikus lesz desszertekhez.)


Sofiától kaptam egy isteni, csodálatos, fantasztikus szakácskönyvet. Akartam főzni belőle a blogra, de sajnos a könyvben az elején a szerzői jogok nem engedik semmilyen formában a másolást, terjesztést. Aki velem együtt rajong az arab, spanyol konyháért, vegye meg - örök darab lesz.

A könyv címe: Casa Moro




"1997-es megnyitása óta a londoni Moro mind népszerűbb és népszerűbb étteremmé nőtte ki magát. Amikor pedig a tulajdonos szakács-házaspár, Samuel és Samantha Clark 2001-ben kiadta első szakácskönyvét Moro - The Cookbook ("Moro - A szakácskönyv") címmel, még a korábbinál is népesebb, s immár igen lelkes közönség ismerkedhetett meg velük.

A kötet történeti szemszögből mutatta be Spanyolország és a muszlim mediterráneum konyháját. Könyvünk, a Casa Moro, szintén ezen a területen mozog, ám hangvétele sokkal személyesebb. Sam és Samantha a mézesheteiket Spanyolországban és Marokkóban utazgatva töltötték, és ezen a háromhetes kiránduláson fedezték fel és fektették le konyhaművészetük és filozófiájuk alapelveit. E kötetben részletesen kifejtik elképzeléseiket, és elmagyarázzák, hogyan jutnak el újabb és újabb ízek, ízösszeállítások kidolgozásáig. Azt is megosztják velünk, mekkora hatást tett rájuk a mór Andalúzia szívében fekvő falucska is, ahol kis családjuk második otthonra talált.

Az első szakácskönyv szenvedélyes, intuitív szemlélete és határozott, egyéni látásmódja a házaspár spanyolországi házáról elnevezett Casa Moro lapjain is érvényesül. A jórészt korábban nem publikált receptek elkészítése épp oly egyszerű, mint az első kötetbelieké, s az ételek is legalább olyan ízesek. A végtelenül változatos tapasvariációk és előételek mellett lassan főtt ragukkal és friss marokkói salátákkal éppúgy megismerkedhetünk, mint a befőzés fortélyaival, vagy a vadon termett növények felhasználásával. Ugyanakkor e kötet jóval több is, mint egyszerű receptgyűjtemény: szubjektív és rendkívül érzékletes beszámoló egy gasztronómiai utazásról, egy útról, ami a történelem és hagyomány évszázadain át elsősorban is nagyszerű ételekhez vezet."
A könyv hátsó borítóján egyébként Hugh Fearnley-Whittingstall (River Cottage) ajánlását olvashatjuk.

Megjegyzések

Delish üzenete…
Tahinit könnyen készíthetsz, hiszen nem más mint szezámmag és olaj. 1 bögre pirított szezámmagot negyed bögre oliva vagy napraforgóolajjal robotgépben vagy mozsárban (kicsit tovább tart)krémes masszává alakítod. Kész is a 'házi tahini'. Én most gyártottam a házi hummust. Tetszik a tejszínes verzió is.
Felhőlány üzenete…
Gyönyörű az a környék, ahol jártatok! :))
Sofiát tegnap kértem, hogy ossza meg velünk a kencék receptjét, és az egyiket már meg is kaptam...:) Minden kívánságom így teljesüljön...:)
Padparadsa üzenete…
Üdv Itthon! Örömmel olvastam a beszámolódat, nagyon tetszik, amit leírtál. A csicseriborsókrém, a fotók fantasztikusak! Nagyon szeretem! :))
Vajda János üzenete…
Minden elismerésem azoknak, akik vissza tudnak vonulni a világból. Nekem ez a Természet, de örökké nem tudnék ott sem élni, egy idő után hiányozni kezd a nyüzsgés, hogy utána meg a Természet iránt vágyakozzak.

Nem rég jártam arra, de nem halottam a helyről, lesz mit felkeresnem. Úgy tudom a szakrális építmények helye, mint tudatosan van kiválasztva. A kőkeresztek például vízpontok (remélem, jól írom, lusta vagyok utána nézni) felett vannak.

Kíváncsi vagyok a képekre, a hely, meg az új gép miatt is.
Ildinyó üzenete…
Én is nagyon nagy örömmel olvastam a beszámolódat! Nagyon nagy élmény lehetett! :)
Olyan régóta készülök én is már humuszt csinálni. Most már muszáj lesz. :) Gyönyőrűek a fotók! Ismét. :D
duende üzenete…
Delish, egyszer próbáltam, de nem lett az igazi. Nem tudtam olyan nagyon-nagyon krémesre pürésíteni, mint a kész tahini.



Úgyúgy Felhőlány! :)


Én is imádom Padparadsa! :) Nagyon klassz pár nap volt, és még nagyokat is úsztam esténként! :))
(Én lenni vizimanó.)


János, ha arra jársz, feltétlenül nézd meg. Egyébként egy fotóművész háza van a remeteségtől cirka 100 méterre... :)

Igen,a szakrális helyek szinte mind (a régiek) a sárkányvonalakra épültek. Ennek a helynek nagyon erős aurája van. Jó lenne egy-két hetet eltölteni ott.

A gépem még annyira új, hogy csak csattintgattam, semmi állítás, meg izé... :)) Szóval még meg kell tanulnom használni.

Ildinyó, neked is kívánok pár nap idegenbevonulást, olyan jót tesz az emberrel...
Köszi szépen! :)
Thrini üzenete…
Nem tudtam elképzelni, hogy mi lehet Veled, ennyi napig. Aztán Sofia írta, hogy vendégeskedsz :)Most pedig megtudtam, hogy kikapcsolódtál, helyes. :)

Új géped van? De jÓ!! Bár eddig is nagyon klassz fotókat készítettél, de kíváncsi vagyok az újakra is .. :)
duende üzenete…
Thrini, tényleg jó! Legalábbis a régihez képest, ami egy angyon egyszerű kis Kodak és ráadásul már fél éve el is törött. Az a csoda, hogy még mindig működik... :)
Sajnos ez sem tükörreflexes még de arra, amire én használom tökéletesen megfelel. Ételfotót ma csináltam vele először a csicserikrémről, de még nem töltöttem le a gépre mert azt sem tudom hogyan kell. Én meg a technika... Ezek még a régi géppel készültek.

Igen, kicsit elvonultunk itthonról, nagyon jó volt. Csak macsekért aggódtam, de szomszédasszony pótmama szuperül gondját viselet. :)
Thrini üzenete…
Nekem is kompakt gépem van, én is úgy vagyok vele, hogy amire használom, arra megfelel.
A tükörreflexesekkel csodákat lehet művelni, de az árukat nem nekem találták ki. Azon a pénzen inkább elküldöm Gyermekemet nyaralni. :)
Egyébként a "kis Kodakoddal" is elégedett voltam :).
Édes és Keserű üzenete…
Én Pannonhalma mellett nőttem fel :) Imádom, ott volt a bérmálásom is. de jó volt nektek :))
Sallai üzenete…
Mindig nagy öröm Nálad lenni!
I.
duende üzenete…
Köszönöm Thrini! :)

Édes és Keserű: képzeld, én most jártam életemben először arra. Csodálatos vidék! És a kilátás fentről, Pannonhalmáról körbe gyönyörű! És maga az apátság is fantasztikus!

Nem jössz valamikor haza? :)


Sallai, nagyon szépen köszönöm! :)
Réka üzenete…
Szokás szerint remek recept :) Nem volt tahinim, és kávédaráló nélkül nem mertem nekifogni az elkészítésének, de ez a tejszínes verzió is isteni finom és nagyon krémes :)
duende üzenete…
Kedves Réka! Örülök hogy ízlett! :) Jó hogy Sofia barátnőmnek sem volt anno otthon tahinije... :)
Ha szereted a tahinit, érdemes beszerezni egy kávédarálót. Jó gombapor előállításához is, meg házi vegetához is, meg hát kávéhoz is. :)