2010. október 15., péntek

Sós és édes pirított mandula



Ma van a holnap tegnapja.

(ismeretlen)




A sós-olajos pirított mandula a kedvenc nasim. Már ha nassolok, mert nem jellemző rám. Viszont mostanában azon kaptam magam, hogy rendszeresen rájárok a mandulás, diós, mogyorós készletre. Meg sült gesztenyézek. Valami lehet ezekben a magokban, hogy ennyire eszem őket - régebben évszámra nem ettem semmi ilyesmit.

Szeretnék mindenkit figyelmeztetni, hogy a világ legegyszerűbb, de legfinomabb csemegéje ez - nem lehet abbahagyni... Függőséget okoz.


A mandulát 1 percre lobogó, forrásban lévő vízbe dobom. Aztán egyből szűrőbe teszem és hideg vízzel átöblítem hogy kihűljön. Lehéjazom. Konyharuhával megszárogatom, aztán egy serpenyőben szárazon megpirítom. Eddig egyezik a készítése az édes változatéval.
A mandulát egy tálba teszem. Kevés mandula-, szőlőmag- vagy olívaolajjal meglocsolom, sózom és jól átforgatom az egészet.

Az édes változatnál először megpirítom a mandulát. Aztán egyszerűen megszórom fahéjas cukorral a  serpenyőben. Időnként megspriccelem kevés vízzel, hogy jobban ráragadjon a karamell a mandulára.A végén még egyszer megszórom a barna nádcukorral, de ezt már nem olvasztom fel, hagyom kristályosra. A mandulákat sütőpapírra vagy tányérra teszem.
Így kellett volna. (Szepykénél olvastam.) Én viszont belekevertem a fahéjas karamellbe a mandulát és jól összeragadt, győztem még forrón szétcincálni. Kezem kicsit odalett, de sebaj. Ez a fahéjas-karamelles mandula megér egy kis égési sérülést is... Komoly mondom, tényleg isteni... Rá lehet szokni, na.

9 megjegyzés:

Wise Lady írta...

Jövök nasizni! :D

duende írta...

Gyere! :))

Thrini írta...

Egyetértünk! Ezt tényleg nem lehet abbahagyni. Jó, hogy eszembe juttattad a mandulát. Van egy termelő, akitől szoktam pucolva vásárolni, de az idén még nem vettem fel vele a kapcsolatot.
Te hol szerzed be a magokat?

Padparadsa írta...

Én is, én is jövök!!! :)

4Gyerek írta...

Áloét tettél az elősütött kezedre?
édes nasi jöhet.
na jó, a sóst sem vetjük meg.

Ildinyó írta...

Jöhetek én is nasizni? :D Imádom!

A sós manduláról Anyukám jut eszembe. Ő régebben sokszor készített hasonlót. Sütőben pirította aranysárgára, úgy hogy már megsózta és olajozta is kissé.
Az édes változatról meg a - sajnos méregdrágán árult -, bajor fahéjas mandula... hmmm, de imádom őket... :D Jó, hogy eszembe juttattad!
Ja és a zöldbabkrémlevesed is nagyon tetszett! :)

Ildinyó írta...

Ja és nagyon sajnálom a kezed! :( Azért óvatosan! :)

chriesi írta...

A gesztenyét én sem tudom abbahagyni. Azt hiszem ha elkezdem a mandulát akkor azt se. :D Megint nagyon tetszenek a fotók!

duende írta...

Thrini: zöldségesnél szoktam venni kimérve. Finom nagy szemű mandulájuk van.


Padparadsa: :)


4gyerek: :)) Mindkettő isteni, tényleg. :)
Aloém nincs itthon, de mindig van tihanyi levendulaolajam. Szuper égésre.


Persze, Ildinyó! :)
Igen, szegény anyukám is így készítette. Mindig karácsonyra. Mert ünnepre lehetett, mert a mandula mindig drága.

Ááá, épp csak megégett. :)


Chriesi: köszi szépen!
Szerintem életemben összesen enyni mandulát és gesztenyét nem ettem meg, mint ezen az őszön...