Vargányás krumplileves - zalai tájétel

Iszogattunk, fecsegtünk, a bor hamar a fejembe szállt. Láttam, hogy arca kivörösödik, kopasz fején verejtékcsöppek gyöngyöznek; rajtam meg valahogy bő lett a ruha, alig éreztem a testemet, a fejem meg mint könnyű léggömb, föl akart szállni a magasba. A kertet, az akáclombokat, a piros nyelvű kis pulikutyát, de még az ő csillogó szemeit is mintha álmodtam volna... szinte észrevétlenül elillant az a rögeszmém, hogy minden "valóságos".
Szabad lettem.
Szabad, lebegő, kötetlen.
És ekkor rám pillantott a kisöreg, s azt mondta:
- Most úgy vagyunk, ahogy köll!

 (Müller Péter: Boldogság) 

Ez a leves igazi jellegzetes zalai finomság. Mostanában rengeteg az erdei gomba, s mifelénk különösen gazdag a vidék vargányában. Aki nem is jut ki az erdőbe, a piacon megveheti - most csak 1200 forint kilója ennek az ínycsiklandó finomságnak.
 
Hozzávalók 4 főre:
30 dkg vargánya,
2 nagyobb-közepes burgonya,
1 közepes fej vöröshagyma,
3-4 evőkanál olaj,
1 mokkáskanál pirospaprika,
só,
frissen őrölt bors,
1 csokor petrezselyemzöld,
2 dl tejföl,
1 csapott evőkanál liszt.
Ha savanykásabban szeretjük:
1 teáskanálka enyhe gyümölcsecet,
vagy kevés citromlé is mehet bele a végén.

A vöröshagymát apró kockákra vágva az olajon dinsztelni kezdjük, a darabokra vágott vargányával együtt. Először kis lángon, kevés sóval, borssal. Majd ha a hagyma már üveges, nagy lángon zsírjára sütjük az egészet. A végén hozzákeverjük az apróra vágott petrezselyemzöldet is, a pirospaprikát is, majd fölengedjük hideg vízzel. Beletesszük az apróbb kockákra vágott burgonyát is, még sózzuk és puhára főzzük. A tejfölt kikeverjük a liszttel csomómentesen, aztán a leves levéből keverünk hozzá, s végül a fölhigított habarást a leveshez adjuk. Még 2-3 percig forraljuk.
Friss házikenyeret kínálunk mellé, és egy pohár jóféle száraz fehérbor sem esik rosszul utána.
Nagyon-nagyon finom, laktató, gazdag leves.

Ezt a levest itt Zalában főzik télen is, tavasszal is, mikor nincs friss vargánya. Olyankor szárított darabokat áztatnak langyos vízbe, és azt adják a leveshez.

Kukoricaleves a'la duende

Ez a leves is a "tudtam-tudtam-csak nem sejtettem" kategóriába tartozik. Gondoltam hogy rossz nem lehet - de hogy ennyire finom lesz... Minden várakozásomat felül múlta a végeredmény. Az is hozzá tartozik, hogy a piacon évek óta egy helyen vásárlom eme istenek ajándékát - mert annál a bizonyos hölgynél mindig mézédes darabok vannak.
Valójában maradékhasznosításból született ez a leves, mert tegnap főztem kukoricát és nem fogyott el az összes.

Hozzávalók 4 főre:

2 cső főtt kukorica,

1 liter kukoricafőzővíz,
2 nagyobb burgonya (kb. 30-40 dkg),
5 dkg vaj,
2 nagy csokor újhagyma vagy
2 kisebb-közepes fej vöröshagyma vagy
4-5 db kisebb fehér főzőhagyma,
só,
csipet fehérbors,
1 dl tejszín.
Ha van otthon:
3 cl száraz fehérbor,
vékonyra szelt füstölt tarja vagy
angolszalonna vagy bacon.

Kukoricafőzés:

Egy nagy lábos alját kibélelem szebb levelekkel. Rárakom a félbe tört kukoricákat, majd a tetejét befedem szintén szép kukoricalevelekkel. Felöntöm vízzel hogy teljesen ellepje és forrástól számítva 10-20 percig főzöm fedő alatt. Ha nagyon tejes a kukorica, 10 perc is elég neki, ha már érettebb, akkor kb. 20 perc. De enyni a maximum. A kukoricát minél tovább főzzük, annál keményebb lesz.

Leves:

Az újhagymákat karikákra vágtam, a zöldje nagyját pedig félretettem. A vajon sóval megpároltam a hagymát, aztán a kisebb kockákra vágott krumplit is hozzátettem és azzal együtt is pároltam még vagy 5 percig. Aztán felöntöttem a kukorica főzővizével és késhegynyi fehérborsot adtam hozzá. Ha szükséges, még sózzuk.
Közben a főtt kukoricákról késsel levágtam a szemeket és szétmorzsoltam. Az előzőleg félretett zöld újhagyma-szárrészeket kis karikákra vágtam.
Amikor minden puha volt a levesben, botmixerrel teljesen simára pürésítettem. Beletettem a kukoricaszemeket és hagytam rotyogni még 3-4 percig. Ha lett volna itthon fehérborom, tettem volna bele egy keveset. De bor nélkül is tökéletes.
Mikor lekapcsoltam alatta a lángot, akkor hozzáöntöttem 1 dl tejszínt is és beletettem a zöld újhagymakarikácskákat is.
Lehet sütni a tetejére szalonnát vagy sonkát is - de inkább ezt csak zöldségkerülő férfiemberek kedvéért. Mert önmagában is tökéletes. A kukorica vizétől eszméletlen, igazi kukoricaízt produkál ez a leves, tényleg nagyon finom. És nagyon gyorsan készen is van.
Ha túl sűrű lenne, kukoricafőzővízzel higítsuk.
Készíthetjük konzervből is, de akkor biztosan nem lesz ilyen finom. Ez egy igazi szezonális leves.

Rácponty

Az igazság szabaddá tesz.

(Jézus)

A rácponty azt hiszem elég megosztó étel. Van aki nagyon szereti, van aki nagyon nem. Én az első kategóriába tartozom. Bár nem pontyból készítettem, mert eme halféléért én sem vagyok túlzottan oda. Busafiléből készült és tökéletesnek bizonyult ehhez az ételhez.

A rácponty többféleképpen is készíthető. Szerintem mindenki másképp csinálja - hogy a klasszikusokat idézzem.

Ez az én verzióm.

Hozzávalók 4 főre:

1 kg busafilé,

1 kg burgonya,

3 közepes paradicsom,

3 csípős csöves paprika (piros, zöld),

2 közepes fej hagyma,

2 csapott teáskanál pirospaprika,

kevés liszt,

só,

15 dkg füstölt nyers húsos szalonna,

3 dkg vaj,

2 evőkanál olaj,

2 dl tejföl.

Az újkrumplit megtisztítottam és hosszában négy gerezdre vágtam. Sós vízben megfőztem, de roppanósra - ne főjön szét. A vizet leszűrtem róla.

A szalonnából 4 vékonyabb csíkot vágtam és bevagdostam, kakastaréjnak. A többi szalonnát kis kockákra vágtam. Egy serpenyőben a 2 evőkanál olajon megsütöttem a kis kockákat és a kakastaréjt is, majd kivettem a zsírjából. Félretettem, majd a negyedkarikákra vágott vöröshagymát és paradicsomot, valamint a karikákra szelt csípős paprikákat kevés sóval átsütöttem a serpenyőben. Egy tálba tettem és pirospaprikával elkevertem. A visszamaradt zsiradékon és 3 dkg vajon a besózott, belisztezett halszeleteket körbesütöttem minden oldalukon.

A lábosban, amiben a krumpli várakozott, összekevertem a szalonnapörcöket és az elősütött paprikát, paradicsomot, hagymát a főtt burgonyával, csak finoman hogy ne törjem össze. Aztán egy sütőtálba öntöttem. A tejfölt kissé meghigítottam vízzel - mert a mostani tejfölök nagyon sűrűk - és a krumplis keverékre öntöttem. Mindennek a tetejére helyeztem az elősütött halszeleteket, minden szeletre pedig egy kakastaréj szalonnát tettem. Forró sütőben 15-20 percig sütöttem.

(Én a tejfölhöz kevertem most a pirospaprikát, mert kifelejtettem a lecsóból, de jobb, ha a zsíros hagymáspaprikásparadicsomhoz keverjük.)

Ha télen készítjük, nem kell bele paprika, paradicsom - csak hagyma. Nyáron azonban vétek szerintem kihagyni őket ebből az ételből, mert igazi mediterrán, nyárias ízt kölcsönöznek. A lecsóalapot épp csak pirítsuk-süssük pár percig, hogy a szalonna zsírjának ízét átvegye. Ne süssük túl, mert akkor a sütőbe téve semmi sem marad majd belőle a kész ételben, csak pöntyörödött paprika és paradicsomhéjak és az nem is finom, nem is guszta. Ha kissé pikánsabbra készítenénk, szerintem sűrűbb natúr joghurtot is használhatunk tejföl helyett.

Valamint szintén pikantéria: a tányéron meglocsoltam kevés citromlével, nem rontotta el.

A rácponty készülhet nyersen is. Akkor a burgonyát vékony karikákra szeljük és ehhez keverjük az elősütött pirospaprikás lecsót, az elősütött szalonnát, a tejfölt. Sütőbe tesszük letakarva alufóliával 30 percre. Közben elősütjük a halszeleteket, amiket a már puha burgonyás keverék tetejére teszünk és még 20 percig sütjük az egészet. Egy pohár jóféle fehérborral igazi könnyű, nyári finomság.

Nyárelő burgonya

.

Nem egy különösebben bonyolult vagy extra recept. Cukorborsó krémlevest akartam készíteni, de aztán kevésnek bizonyult hozzá a kifejtett borsó. Így köretként szerepelt - igaz, csak mellékszereplőként.

Hozzávalók 4 főre:
90 dkg újkrumpli,
60 dkg csöves borsó,
2 csokor zsenge bébisárgarépa,
1 nagy csokor petrezselyemzöld,
só,
1-2 löttyintésnyi olívaolaj,
2 dl tejszín.

A burgonyát megtisztítottam, a cukorborsót kifejtettem, a sárgarépákat csak alaposan megmostam. Egy nagy tálba vékony karikákra felszeltem a krumplit, hozzátettem a sós-cukros vízben megfőzött cukorborsót, és a kis negyedhasábokra vágott sárgarépát. (Őket nem főztem elő.) Valamint az apróra vágott petrezselyemzöldet, sót, kevés olívaolajat. Kézzel jól átkevertem, hogy a só mindenütt egyenletesen érje. Egy tálba terítettem, majd ráöntöttem a tejszínt is. Alufóliával lefedtem és sütőbe tettem. A fóliát 30 perc után levettem, és addig sütöttem, míg kissé pirosasra megsült a teteje.

Jó szaftos, gazdag köret, így egyszerű grillezett csirkemellet sütöttem hozzá.
A csirkemellről levágtam azt a kis szárnyacskát - azt a kissebb részt. A nagy darabot kettőbe szeltem és besóztam, megborsoztam. A csirkemell akkor finom grillezve, ha nem sütjük túl - mert akkor ehetetlenül száraz lesz. Emellett én mindig vajjal sütöm, kifejezetten jót tesz neki. A lényeg az, hogy akár grillserpenyőnk van, akár sima teflonserpenyőnk, jó forróra kell hevíteni és csak ekkor beletenni a vajat, valamint a mellszeleteket. (Így nem ragad a grillre.) Egy-egy oldalát 2-3 percnél nem szabad tovább sütni. És már készen is van - szaftos, omlós lesz így a húsunk.

Készíthetjük természetesen más évszakokban is fagyasztott borsóval, sárgarépával.

Padlizsános tepsis újkrumpli

..

A személyi erő érzés. Mintha szerencsés lenne az ember. Nevezhetnénk hangulatnak is. Személyi erőt mindenki a saját származásától függetlenül szerezhet. A személyi erőt fel lehet használni, s el lehet raktározni.

Minden, amit csinálunk, a személyi erőnktől függ. Ezért hihetetlenek az erős ember tettei annak számára, akinek nincs ereje. Már ahhoz is erő kell, hogy el tudjuk képzelni, milyen az erő. Bízni kell a személyi erőnkben, ez minden, amink van ezen a rejtélyes világon. A harcos akkor feddhetetlen, amikor megbízik személyi erejében, legyen az kicsi vagy óriási.

Mindaz, amit teszünk, ami és aki vagyunk, a személyes erőnkön nyugszik. Ha elegendő erő áll a rendelkezésünkre, egyetlen kimondott szó is sorsfordító jelentőségű. Ám, ha nincs elég személyes erőnk, feltárulhat előttünk a legkáprázatosabb bölcsesség is, és egy hajszálnyi változást sem idéz elő.

(Don Juan tanításaiból)

Úgy látom, most két két bejegyzésem ad ki egyet. Az előzőhöz receptet nem írtam, de kép volt hozzá. A mostanihoz csak recept lesz, kép nélkül. Most vacsorára készítettem, már nem volt elég fény fotózni. Vakuval pedig nem szeretek.
Az étel finom volt így megosztom veletek, az esti kilátással együtt - könyökölj csak ki az ablakomon Te is, s nézd az Esthajnalcsillagot. Már szépen látszik az alkonyban.
Szeretem a vacsora utáni cigimet az ablakban elszívni, közben nézni az ég azúr-, király- és sötétkékjét, a sárga, narancs, rózsaszín és vörös izzását a horizont fölött.
Szép. Mindig.

A tepsis krumpli hozzávalói 2 főre:
60-70 dkg aprószemű újkrumpli,
1 padlizsán,
2 kisebb-közepes fej vöröshagyma,
2 kisebb paradicsom,
1 félmarék olajbogyó,
só,
4 meglehetős löttyintés olívaolaj,
frissen őrölt bors,
oregano,
friss rozmaringágacskák (őrölt si jó),
2-3 babérlevél,
1 csapott evőkanálnyi liszt,
2 dl natúr joghurt (vagy 2 nagy evőkanál sűrű tejföl vízzel duplájára higítva),
10 dkg olvadós sajt (trappista) vagy
15 dkg feta sajt.

A krumplik héját letisztítottam, majd megmostam az apró jószágokat és egy nagy tálba tettem. A padlizsánt az újkrumpliéhoz hasonló méretű kockákra vágtam (kb. másfélszer másfél centis kockákra), a hagymát, paradicsomot negyedkarikákra s ezek is mentek a tálba a krumpli mellé az olajbogyók társaságában. Fűszereztem sóval, oreganoval, babérlevéllel, borssal és meghintettem a liszttel. Meglocsoltam olajjal is, aztán kézzel alaposan összekevertem.
Egy hosszúkás laposabb jénaiba öntöttem az egészet (tepsi is jó), ide-oda tettem egy ágacska rozmaringot is. Mindezt nyakonöntöttem a joghurttal és megszórtam reszelt sajttal. Fetával csináltam volna szívem szerint de most nem volt itthon csak trappista. A fetát csak morzsoljuk a krumplis keverékre, azután locsoljuk meg a joghurttal.
Alufóliával lefedtem és sütőbe tettem nagy lángra. 25 perc elteltével levettem a fóliát és szép piros-ropogósra sütöttem.
Újhagymás, pertezselymes-olívás-balzsamecetes paradicsomsalátával ettem. Nagyon finom!

Joghurtos újkrumpli

.

Nem volt olyan idő, amikor Én nem léteztem, s öröktől fogva
vagy te és ezek a királyok is. A jövőben sem fog megszűnni
életünk, létünk végtelen.

(Bhagavad-Gíta; 12. vers, 2. fejezet)

Ismét egy indiai étel. A Terebessen találtam Rosta Erzsébet: Vegetáriánus konyha Indiában című könyvében.
Valójában Fűszeres Eszter nagyon guszta újkrumli-egytálját néztem ki, de elfelejtettem krémasajtot venni. Házi joghurtom viszont volt itthon. Eszterét majd legközelebb, ki nem hagynám fejes salátával!

Hozzávalók 4 főre:
1-1,2 kg apró szemű újkrumpli (étvágy szerint),
6 dl joghurt,
2 dl víz,
1 csapott mokkáskanál római kömény,
1 teáskanál kurkuma,
1 csokor összevágott petrezselyem vagy korianderlevél,
1 összevágott zöld csili vagy jópár karika hegyes erős zöldpaprika,
2 teáskanál alap maszala,
só,
1 mokkáskanál őrölt piros csilipor vagy csilipehely,
5 dkg vaj,
jó bő olaj a sütéshez.
(Én tettem bele egy kis gerezd fokhagymát is, apróra kockázva.)

A krumplikat megkapargattam, megmostam, majd leszárítottam konyharuhával. Nagyon bő, forró olajban pirosra sütöttem. Közben elkészítettem a joghurtos alapot: egy nagyobb lábosban vajat melegítettem, mikor már elég forró volt, beledobtam a római köményt és kissé kipattogtattam. Aztán hozzákevertem a kurkumát is és egyből beleöntöttem a joghurtot. A kurkumával vigyázzunk, mert ha megég, keserű lesz. Aki fél ettől, inkább a joghurthoz keverje. Vizet is öntöttem a lábosba, sóztam, a fokhagymát is beletettem, az alap masalát is, a petrezselyemzöldet és a zöldpaprikát is. Forraltam pár percig, aztán a kisült krumplikat ebbe a mártásba szedtem bele az olajból. Fedő alatt addig főztem kis lángon, míg a burgonya megpuhult. Nekem nem volt elég sok a joghurtom, teljesen beszívta a krumpli, mire elkészült. De így is nagyon finom volt.
Az alap masala a következő fűszerekből áll: 1 csésze köménymag, 1/2 csésze koriandermag, 1 teáskanál fahéj, 6 kardamommag, 12 szem szegfűszeg. A fűszereket szárazon serpenyőben pirítsuk meg, majd porrá őrölve használjuk. (A kardamom száraz héjából szedjük ki a kis fekete magokat és csak azokat használjuk.)

Az ételt szegfűszeges párolt rizzsel és puri-val ettük. A puri is lapos indiai kenyér, de bő olajban sütik.
Én 1/2 csésze teljes kiőrlésű lisztből és 1 csésze fehérlisztből készítettem. Kell bele 1/2 teáskanál só és kb. 1-2-3/4 csésze melegvíz. Rugalmas, jól összeálló tésztát kell kapnunk. Se kemény, se lágy ne legyen.
Pihenni hagyjuk 20 percig, aztán diónyi kis golyókat formázunk belőle. Vékonyra nyújtjuk és bő, forró olajban mindkét felét megsütjük. Nagyon gyorsan sül, szinte azonnal kell is fordítani. A lapáttal mikor beletesszük az olajba, nyomkodjuk le a felszín alá, így szépen felfújódik.
De itt egy videó róla, így egyszerűbb ha látható is:

Nagyon laktató és finom volt ez a joghurtos újkrumpli így rizzsel és purival. Szerintem még egy kis csatnit is készíthettem volna mellé, de majd legközelebb. A puri finom ropogós, oylan mint a lángos, csak sokkal vékonyabb a tésztája.

Naan kenyér töltve (Aloo naan)

.

Aki ragaszkodás nélkül végzi kötelességét,
és minden eredményt átad az Istenség Legfelsőbb Személyiségének,
azt nem éri bűn,
mint ahogyan a víz sem éri a lótuszlevelet.

(Bhagavad-Gitá, V, 10.-ik vers)

Ennek a kenyérnek valami fantasztikus tésztája van - állapítottam meg a készítésekor. Nagyon rugalmas, eszméletlen jó dolgozni vele. Azt hiszem, majd más formákban is fogok kísérletezni vele, pl. kis cipócskákra gondoltam.
Ez a kenyér is Vegavarázs konyhájából származik, köszönet érte.

Hozzávalók 6 darabhoz:
2,5 dl fehér liszt,
2,5 dl teljes kiőrlésű liszt,
1 teáskanál száraz élesztő (vagy 1 dkg friss),
1,5 teáskanál só,
1 teáskanál cukor,
2 evőkanál olaj,
2 evőkanál joghurt,
1/2-1 dl langyos víz.
A töltelékhez:
3 kisebb- közepes krumpli,
só,
1/2 teáskanál őrölt római kömény,
1/2 teáskanál amchoor (mangópor) - én 1 mokkáskanál őrölt gyömbérrel helyettesítettem,
1/2 teáskanál garam masala,
1/2 zöld erőspaprika,
1 csokor koriander- vagy petrezselyemlevél.

Az élesztőt elkevertem a langyos vízben a cukorral. A liszteket tálba tettem és elkevertem a sóval, majd hozzáadtam az olajat, a joghurtot és a kissé felfutott élesztős vizet is. Összedolgoztam, míg szép fényes lett a tészta. Nem kell sokat babusgatni, hamar összeáll. Kicsit bekentem olajjal, lefedtem a tálat és hagytam kelni 2 és fél órát.
Közben a burgonyát sós vízben megfőztem, leszűrtem és alaposan összetörtem. Hozzáadtam a fűszereket is.

Begyújtottam a sütőt.
Mikor megkelt a tészta, hat kis gombócot formáztam belőle. Mindegyiket kissé kinyújtottam (olyan 15 cm átmérőjűre) és a közepükbe tettem egy-egy pingponglabdányi méretű golyóvá formált krumplimasszát. A tésztát ráformáztam (mint ahogy a szilvás gombócnál szoktuk), jól összenyomkodtam és hagytam még kelni 15 percig a tésztagombócokat.
Végül vékonyra kinyújtottam őket (kb. 1/2-1 cm vastagra) és nagyon forró sütőbe tettem sülni.

Sajnos az én sütőm meglehetősen "lassú". Ehhez a kenyérhez nagyon magas hőfok kell. Akinek van kis kemencéje az udvarán, abban süsse ha teheti. Úgy az igazi szerintem.
Ez a kenyér készülhet töltelék nélkül is, más töltelékekkel is.
Isteni.

Kenyérleves

..
Míg kerekét hajtja a víz,
a malom őrli a szemet.
Míg a szívét hajtja a vágy,
a lány szeretőt keres.

(Cangjang-Gjaco, a VI. Dalai Láma verse - a Lelked szélfútta madártoll c. szerelmes kötetéből)

Ez az egyszerű leves is Rézi néni szakácskönyvéből való. Írója Dolecskó Terézia és 1876-ban jelent először meg, Szegedi szakácskönyv címen. Hihetetlen!
Mintha megállt volna az idő - ma is aktuális receptek vannak benne.
Húslevest főztem a héten és mára már elfogyott belőle minden, csak lé maradt. Ideális alap volt ehhez a kortalan recepthez.

Serpenyőben kevés zsíron vagy olajon szép pirosra pirítsunk meg tányéronként fél-karéj házikenyeret. Míg pirulnak, aprítsuk fel a hagymát, szeleteljük fel a kolbászt. Minden tányérba tegyünk egy darab megpirult kenyérszeletet. Ismét öntsünk kevés zsiradékot a serpenyőbe, majd a felkarikázott (vagy apróra kockázott vöröshagymát) újhagymát és kolbászt kicsit futtassuk meg a forró zsíron. Ezt is adagoljuk szét a tányérokba. Majd minden tányérba üssünk fel egy nyers tojást is, valamint reszeljünk rá szerecsendiót és őröljünk friss borsot is rá.
Merjük a tányérokba a tűzforró húslevest. (Célszerű a tányérokat is előmelegíteni - na a mikró erre pl. tökéletes!)

Ennyi. És nagyon finom. Tartalmas, ugyanakkor könnyű leves.
No és libidónövelő is - a tojás köztudottan afrodiziákum.
Ha férfi jönne hozzám... nekem tetsző... ezzel a levessel kínálnám meg. :) Természetesen szép piros, tüzes erőspaprikát is asztalra téve hozzá - egy ilyen levesnél azt hiszem elmaradhatatlan.

Gyorslevesnek is ajánlom elfoglalt emberkéknek, mert ha nincs is mindig otthon húsleves, leveskocka bizonyára van. Lehet hogy szentségtörés, de nem mindig ér rá az ember komoly hozzávalókból komoly ételt főzni. És szerintem kenyér, szárazkolbász, vöröshagyma, tojás szinte mindenkinél mindig van otthon.
Még a bóti leveskocka is elfogadható és finom levessé alakul át így - aligmunkával, alighozzávalóval.

De ha valaki nagyon-nagyon kerülné a leveskockát, annak alapléként a sima mezei főtt krumpli levét ajánlom még ehhez a recepthez. Nem kiönteni! Megvan belőle a nagyon látványos, nagyon finom leves is! :)

Vega borscs

.

Először megtűrnek téged, később nevetnek rajtad, később harcolnak ellened, majd győzöl.

(Mahatma Gandhi)

Van egy elmaradásom is. A Whise Ladynél látott vega borscsot elkészítettem, méghozzá a vadi új cserépedényemben. Isteni finom, az utolsó cseppig elfogyott.

Hozzávalók 6 főre:

1 és 1/2 öklömnyi cékla,

kb. ugyanennyi fehérkáposzta,

teniszlabdányi méretű zellerdarab,

1 nagy sárgarépa,

1 kisebb fej vöröshagyma,

2 közepes krumpli,

1 csapott evőkanál sűrített paradicsom,

só,

8-10 szem egészbors,

2 zöldségerőleves kocka vagy ha van,

zöldség erőleves 2 liter.

A céklát vékony szeletekre vágtam és aztán kis kockákra és az erőlevesben föltettem főni a sárgarépakarikákkal és zellerkockákkal együtt. Valamint beletettem félbevágva a vöröshagymát is és a borsszemeket is. Mikor már puha volt minden hozzáadtam a szélesmetéltre majd kisebb darabokra vágott káposztát is és a kis kockákra vágott krumplit is. Készre főztem.

Én nem sűrítettem semmivel, így ettük. Tálaláskor tejfölt is kínálhatunk mellé. Nagyon tartalmas mégis diétás, egészséges és ízletes.

Magyaros sertésszelet a'la duende

.

Ha te meg én barátok vagyunk, akkor a kapcsolatunkat áthatja egyfajta várakozás. Amikor látjuk egymást, vagy távol vagyunk egymástól, ott vibrál a levegőben az együttlét, a nevetés és a beszélgetés várakozása. Ennek a várakozásnak nincs konkrét meghatározása; eleven és dinamikus, és minden, ami kialakul az együttlétünkből, az a valami különleges, egyedi ajándék, amelyen senki mással nem osztozunk.

(William paul Young)

Lezajlott a tegnapi nagy vendégjárás. Szép nap volt, számomra nagyon kedves emberekkel. A medvehagymás pogácsa is elkészült és nagy sikere is volt. A jól bevált túrós pogácsa receptjét használtam, csak tettem a tésztájába sok-sok vágott medvehagymát is. Tényleg nagyon finom a pogi ezzel az erdei zölddel, jól illenek egymáshoz.



Csináltam egy krumplitortát is, ami valójában az egyszerű, sima krumplis rétes, csak tortaformában megsütve. Mégsem ugyanaz. Kevés így valahogy a tészta, szinte csak a pürét lehetett érezni. Szóval ezt a formát inkább a krumplipüré egy extra tálalási módjaként javaslom elkészíteni. Annak viszont nagyon látványos! Ma aput vártam ebédre, és maradt a tortából. Kitaláltam hát hozzá egy szaftos húst - mert apu abszolút húsos és a magyaros ízeket kedveli. (Ehhez képest Kata indiais sárgaborsólevesét az utolsó cseppig jóízűen megette... Érik még meglepetések az embert... :) )
Na szóval. A hús valami fergetegesen finomra sikerült. Ezt az ételt felvettem az étlapunkra és igencsak elől van a listán. Karajból és szűzpecsenyéből készítettem, és egyáltalán nem volt száraz. Nagyon finom lett és a krumlitorta kevés tejföllel meglocsolva tényleg irtó jól illett hozzá.



A magyaros sertésszelet hozzávalói 4 főre:

1,5 kg sertéskaraj (csontos),
1 és 1/2 nagy fej vöröshagyma,
3 nagy gerezd fokhagyma,
só,
frissen őrölt bors,
mustár,
2 csapott teáskanál pirospaprika,
2 teáskanál majoránna,
1 teáskanál köménymag,
liszt,
olaj a sütéshez,
fűstölt tajaszeletek vagy
szalonnaszeletek.

A karajt leválasztottam a csontról, valamit a szűzérmét is, az enyémen az is volt. A csontot félretettem a levesnek. A húst szeletekre vágtam, sóztam, frissen őrölt borssal és köménymaggal megszórtam, bemustároztam, majd lisztbe forgattam és kevés olajon hirtelen mindkét oldalát megpirítottam. A vöröshagymát negyedkarikákra vágtam, a fokhagymát vékony szeletekre és mindkettőt kevés sóval a visszamaradt olajon kissé átsütöttem. A hagymához pirospaprikát és majoránnát kevertem és elterítettem a tepsi alján. Erre tettem a hússzeleteket. Ráöntöttem 6 dl csontlevest (kockából is jó), majd a tarjaszeleteket is rátettem. Igazából kakastaréjosra vágott szalonna kellett volna, de az nem volt itthon. Alufóliával letakartam és forró sütőbe tettem 1 órára. A sütés végefelé én megnéztem, menyni szaftot maradt rajta. Ha kevés, pótoljuk, mert ez úgy jó, ha jócskán marad finom szaft is rajta.
A tejföllel meglocsolt krumplitortával tálaltam.



Krumlitorta:
1 csomag 6 lapos réteslap,
5 kisebb-közepes krumpli,
só,
5 dkg vaj,
1 natúr tejszínes krémsajt,
kb. 1 dl tej.
A díszítéshez és tálaláshoz tejföl,
pirospaprika, petrezselyemlevél.

A burgonyát sós vízben megfőztem, aztán leszűrtem, összetörtem, vajat, tejszínes krémsajtot és tejet adtam hozzá. A kisebb kapcsos tortaformát kétszer rátettem a kinyitott réteslapokra és körbevágtam. A tortaformát olajjal kikentem és 3 lapot tettem az aljára, mindegyik lapot olajjal megkentem. Rásimítottam egyréteg krumplimasszát. Megint 3 lap (minden lap olajozva), krumlimassza, stb... Így 4 réteg lap lett és 3 réteg krumplipüré, mert felülre is lap került. Azt is megolajoztam és majdnem forró sütőbe tettem 15-20 percre.
Kidíszítettem és tálaltam.
A krumlis rétes ugyanez, csak ott 2 egész réteslapot teszünk egymásra olajozva, egy csík krumplipüré jön középre és feltekerjük, ahogy a rétest szokás. Olajozzuk a tetejét és megsütjük. Tejföllel leöntve tálaljuk.

Marharagu argentin módra a' la duende

.

Kétszobányi pincemûhelyében fohásszal fordult egyszer Paracelsus Istenhez – az ô megfoghatatlan istenéhez, bármelyik istenhez –, hogy küldjön néki egy tanítványt. Alkonyodott. A kandallóban pislákoló tûz kósza árnyakat vetett. Paracelsusnak nehezére esett volna felállni és meggyújtani a vaslámpát. Olyannyira erôt vett rajta a kimerültség, hogy meg is feledkezett az iménti kérésérôl. Már eltûnt az éjszaka homályában az olvasztókemence, a sok porlepte lombik, amikor egyszerre csak kopogás hallatszott. Paracelsus félálomban feltápászkodott, felment az apró csigalépcsôn, és kinyitotta az ajtó egyik szárnyát. Ismeretlen férfi lépett be. Ugyancsak elcsigázott volt. Paracelsus hellyel kínálta; az idegen leült egy padra, és várt. Egy ideig egyetlen szót sem váltottak.

A mester törte meg a csendet.

– Emlékszem nyugati arcokra, emlékszem keleti arcokra – mondta némi ünnepélyességgel. – De a tied más. Ki vagy hát, s mit akarsz tôlem?

– Nem fontos a nevem – válaszolta a másik. – Három nap és három éjjel gyalogoltam, hogy a házadba léphessek. Tanítványod szeretnék lenni. Íme, elhoztam minden vagyonomat.

Elôvett egy pénzeszacskót, s kifordította az asztal fölött. Temérdek arany hullott ki belôle. Mindezt a jobbjával végezte el. Paracelsus eközben háttal állt neki, mert épp lámpát gyújtott. Mikor aztán visszafordult, egy rózsát pillantott meg a férfi bal kezében. Nyugtalanságot keltett benne az a rózsa.

Leheveredett, összezárta az ujjait, s megszólalt:

– Te most azt hiszed, hogy én tudom annak a kônek a titkát, amely minden elemet arannyá alakít, ezért hoztad el az aranyaidat. Csakhogy én nem aranyat keresek; sosem lehetsz a tanítványom, ha téged az arany érdekel.

– Nem érdekel az arany – válaszolta a másik. – Ez a pénz csupán azt jelzi, hogy elszántam magam a munkára. Azt akarom, hogy taníts meg a Tudományra. Melletted akarok végigmenni a Kôhöz vezetô úton.

Paracelsus megrágott minden szót:

– Az út maga a Kô. A kiindulópont is a Kô. Ha ezt nem érted, még el sem indultál a megértés útján. Minden lépésed maga a cél.

A férfi gyanakodva tekintett rá. Megváltozott a hangja, amikor megszólalt:

– Hát mégis van cél? Paracelsus felnevetett.

– Rágalmazóim szerint, kiknek számánál csak az ostobaságuk nagyobb, nincsen cél, ezért csalónak neveznek. Nincs igazuk, ám nem lehetetlen, hogy álmodozó vagyok. Tudom, hogy "van" Út.

Csend lett, aztán megszólalt a férfi.

– Kész vagyok végigmenni veled azon az úton, még ha hosszú évekig kell is gyalogolnunk. Hadd keljek át a sivatagon. Hadd lássam meg legalább távolról az ígéret földjét, ha már a csillagok nem engedik meg, hogy rálépjek. Ám mielôtt útnak indulnánk, bizonyítékot kérek.

– Mikor óhajtod? – kérdezte izgatottan Paracelsus.

– Máris – vágta rá hirtelen elhatározással a tanítvány. Mindeddig latinul beszéltek; ekkor németre váltottak.

– Az a hír járja rólad – mondotta –, hogy ha elégetsz egy rózsát, a tudományoddal életre tudod kelteni a hamuból a virágot. Hadd legyek tanúja e csodának. Ha teljesíted kérésemet, egész életemet neked szánom.

– Nagyon hiszékeny vagy – mondta a mester. – Nekem nem hiszékenység kell; én hitet akarok. Hajthatatlan volt a másik.

– Épp azért akarok szemtanúja lenni a rózsa mégsemmisülésének és feltámadásának, mert nem vagyok hiszékeny.

Paracelsus kivette a kezébôl a virágot, s beszéd közben játszadozott vele.

– Hiszékeny vagy – mondta. – Gondolod, hogy el tudom pusztítani ezt a virágot?

– Bárki elpusztíthatja – válaszolta a tanítvány.

– Tévedsz. Csak nem hiszed, hogy bármit is visszaküldhetünk a semmi birodalmába? Csak nem hiszed, hogy Ádám, az elsô ember akár egy virágot vagy fûszálat is elpusztíthatott volna a Paradicsomban?

– Most nem a Paradicsomban vagyunk – válaszolt makacsul a fiú –; itt, a hold alatt, minden halandó. Paracelsus talpra állt.

– Hát akkor hol vagyunk? Talán azt hiszed, hogy az istenség tud egyáltalán olyan helyet teremteni, amelyik nem a Paradicsom volna? Mi más a bûnbeesés, ha nem annak a tagadása, hogy a Paradicsomban vagyunk?

– Akkor is el lehet égetni a rózsát – mondta kihívóan a tanítvány.

– Éppenséggel van még parázs a kandallóban – mondta Paracelsus. – Ha most tûzre vetjük ezt a rózsát, még azt hiszed, hogy vége a virágnak, s valóságos hamu lett belôle. Holott én azt állítom, hogy a rózsa örökkévaló, csupán a megjelenési formája változik. Egyetlen szóval a szemed elé varázsolhatnám.

– Egyetlen szóval? – furcsállotta a tanítvány. – Hiszen kialudt már a tûz az olvasztókemencédben, s belepte a por a lombikjaidat. Ugyan mivel keltenéd életre a rózsát?

Paracelsus bánatosan nézett tanítványára.

– Kialudt már a tûz az olvasztókemencémben – ismételte –, s belepte a por a lombikjaimat. Csakhogy hosszú utamnak ezen a szakaszán más eszközöket használok.

– Meg sem merem kérdezni, melyek azok – mondta a másik álnokul avagy alázattal.

– Arról az eszközrôl beszélek, amellyel Isten megteremtette az eget és a földet és azt a láthatatlan Paradicsomot, amelyben élünk, s amelyet az eredendô bûn eltakar a szemünk elôl. Arról a Szóról beszélek, amelyre a Kabala tudománya tanít bennünket.

A tanítvány ridegen válaszolt:

– Mutasd meg, kérlek, hogy tûnik el s hogyan kel életre a rózsa. Nem érdekel, hogy a lombikjaidat használod–e hozzá vagy az Igét.

Eltûnôdött Paracelsus. Majd így szólt:

– Ha most teljesíteném a kérésedet, azt mondanád, hogy szemfényvesztô káprázatról van szó. E csoda láttán még nem nyernéd el az áhított hitet. Hagyd hát a rózsát.

Az ifjú még mindig bizalmatlanul nézett rá. A mester ekkor emelt hangon szólt hozzá:

– Egyébként is, ki vagy te, hogy csak így betolakszol egy mester házába, s csodát követelsz tôle? Vajon mivel érdemeltél ki ekkora kegyet?

Remegve felelt a másik férfi:

– Jól tudom, hogy nincs semmiféle érdemem. Így hát azokra a hosszú esztendôkre kérlek, amelyeket melletted fogok tanulással eltölteni, hogy mutasd meg nekem a hamut s aztán a rózsát. Többé semmit sem kérek. Hinni fogok a szememnek.

Az ifjú hirtelen felkapta a vérvörös rózsát, amelyet Paracelsus a padon felejtett, s a lángok közé vetette. Eltûnt a színe, s csak egy kis hamu maradt a virágból. Örökkévalóságnak tûnt a pillanat, míg várta a mester szavát s a csodát.

Paracelsus nem jött zavarba. Titokzatos egyszerûséggel csak ennyit mondott:

– Baselban minden doktor, minden patikus csalónak tart. Talán igazuk is van. Íme, a hamuvá lett rózsa, mely sosem kel többé életre.

Elszégyellte magát az ifjú. Sarlatán vagy csupán látnok ez a Paracelsus, ô meg csak úgy betolakodott a házába, s most még azt is beismertette vele, hogy üres beszéd ama híres, bûvös tudománya.

Letérdelt a mester elé, és így szólt:

– Megbocsáthatatlan, amit tettem. Épp az a hit hiányzott belôlem, amit az Úr is megkövetelt a hívôktôl. Hadd lássam csak a hamut! Majd ha megerôsödött a hitem, visszatérek, tanítványod leszek, s az Út végére érvén meglátom a rózsát.

Ôszinte szenvedéllyel beszélt, csakhogy szenvedélyessége mögött az idôs mester iránti irgalom húzódott meg, a köztiszteletnek örvendô, sokat támadott, felettébb jeles, következésképpen felettébb üres mester iránti könyörület. Hisz ki ô, Johannes Grisebach, hogy szentségtörô kézzel csak úgy felfedi, hogy senki sincs amaz álarc mögött?

Az aranyaiból csak alamizsnára futotta volna. Inkább

magával vitte ôket. Paracelsus kikísérte a lépcsô aljáig, s azzal búcsúzott, hogy mindig szívesen látja a házában. Mindketten tudták, hogy soha többé nem találkoznak.

Paracelsus egyedül maradt. Mielôtt eloltotta a lámpát, s leült a kopott karosszékbe, begörbített tenyerébe öntötte az alig maroknyi hamut, s elsuttogott egy szót. A rózsa szárba szökkent.

(Jorge Luis Borges: Paracelsus rózsája)

Ismét egy (majdnem) magától készülő finomság.
Tegnap asszem a paprikán néztem a biomániát, abban csináltak egy argentin marharagut. Nem ilyet, de elfelejtettem mi volt az övékben. No mindegy, nagyon jól sikeredett, megtartom. (Viszont nem egy fotogén étel... )

Hozzávalók 4 főre:
1 kg marhahús (fehérpecsenye, comb, lábszár - bármelyik jó hozzá),
1 nagy szál sárgarépa,

1 csokor újhagyma zölddel együtt vagy 1 póréhagyma,
1/2 doboz darabolt paradicsom lével együtt,
só,
kb. 4 evőkanálnyi olívaolaj,
4 nagyobb gerezd fokhagyma,
1 közepes fej vöröshagyma,
meglehetős sok tekerés friss bors,
2 csapott teáskanál köménymag,
2 babérlevél,
1 csapott evőkanál liszt,
3 félmarék szárazbab,
1 liter marhahúsleves (kockából is lehet ha nincs éppen),
2 dl vörösbor.

A cseréptálat hidegvízbe áztattam. A húst nagyobb kockákra vágtam, borsoztam és köménymagoztam, aztán forró serpenyőben nagy lángon, kevés olívaolajon minden oldalon körbesütöttem. Aztán a römertopfba tettem. Egyszerre csak kevés húskockát tegyünk a serpenyőbe, hogy tényleg piruljon és ne főjön.
Mikor a husik mind a tálban voltak, sóztam is majd mehintettem a liszttel. Rászórtam a nyers babot és rátettem a paradicsomkonzerv felét is. (Mivel hirtelen felindulásból jutott eszembe, nem áztattam be. De csodásan megfőtt így is a raguban.) Aztán a serpenyőben átpirítottam kissé a fokhagymát, az újhagymát, a vöröshagymát és a sárgarépát is (ezeket is kicsit sóztam), majd ez is a tálba került. Fölöntöttem marhahúslevessel, jóbőven. Teljesen lepjen el mindent. Öntöttem hozzá száraz vörösbort is.
Hideg sütőbe tettem - a tálra rátettem a fedelét is, és kis lángon 5 órán át pároltam.
A hús szó szerint szétomlik a szájban, a bab is tökéletesen megpuhul az ételben.

Burgonyás lepénykenyeret-lepénylángost javasolnék mellé, no meg a vörösbor maradékát.

Nézegettem egyébként a neten, hátha találok valami bővebb anyagot az argentin konyháról - de sajnos nem találtam szinte semmit... Kár.

Citromos, zöldborsos tarja

.


Mióta elkészült a citrom"befőttem" - sóban eltett citrom -, azóta sok ételhez használom. Mindenkit csak bátorítani tudok hogy készítse el, mert az íze semmihez sem fogható. Teljesen más, mintha sóznánk + citromoznánk a húst, vagy a halat.






Hozzávalók 4 főre:

6-8 szelet tarja (étvágy szerint),
1 darab sóban érlelt citrom,
1/2 üvegnyi sós lében eltett zöldbors,
angol vagy német mustár (az a darabos, édes),
1 szál rozmaring,
6-8 gerezd fokhagyma,
2 evőkanányi olívaolaj.




Kivettem egy egész citromot a só alól, deszkán négybe vágtam. A citromgerezdekkel bedörzsöltem a tarjaszeleteket - ugyanis sok só van bennük. A húst ezen kívül bekentem a darabos, édes mustárkrémmel is, majd olívaolajjal meglocsolt jénaiba fektettem a szeleteket egymás mellé. Apróra vágtam a már emlegetett citromot és a húsok tetejére szórtam belőle. Megszórtam zöldborssal is, tettem rá egy több darabba vágott ág rozmaringot is, és egész fokhagymagerezdeket. Még egy sor hús következett, amire ugyanezek kerültek. Lefedtem alufóliával a jénait és 250 fokos sütőbe tettem. Mikor fél órája már sült a hús, a sütő rácsára a jénai mellé betettem megmosott, egész krumplikat héjukban. Még egy órát sütöttem a tarjákat, az alatt a krumpli is elkészült.

Isteni finom. Ebéd közben jutott eszembe, hogy legközelebb mozsárban török össze mustármagot, elkeverem majd mézzel, kis olajjal és ezt a keveréket kenem a húsra. Meglátjuk, mennyiben lesz más az íze.

Napmátka egyszerű gombalevese

.

Mi, asszonyok fűzzük össze az igazság pillanatait. Újra hiszünk benne, hogy jogunk van a teljességre. Fekete, sárga és fehér testvéreink találnak egymásra, s az elszórt részekből megpróbálnak egészet alkotni. Csakhogy az általunk megmentett és megőrzött részigazságok nélkül nem tud kialakulni a teljesség. Az általunk őrzött igazság nélkül az asszonyok nincsenek felvértezve, pedig szükségük van a védelemre. Ha titkainkat továbbra is magunknak őrizzük, ezzel a Gonoszt segítjük az asszonyok szellemének elpusztításában.

Ezért testvéreinknek - valamennyi Nővérünknek - kezet kell nyújtanunk, s arra kell kérnünk őket, hogy osszák meg velünk igazságukat. Nem marad más választásunk, mint hinni abban, hogy az asszonyok az egymásnak átnyújtott ajándékot szeretettel és tisztelettel fogadják. Mindez gátat vet a Gonosz hatalmának, ahogy ez már máskor is megtörtént ezen a szigeten. Az egykor tiszta vizű folyóink most szennyezettek, a zöld erdőkkel borított hegyeink kopaszok, a tenger élet-halálharcát vívja. Ahol régen halak milliói úszkáltak, most egy szál sincs belőlük. S ez a hideg Gonosz műve. Utolsó kincsünk, ami megmaradt nekünk, ami megóv a Gonosz hatalmától, az asszonyok titkos igazságai.

(Nootka indián asszony - A csend ajándéka)

Ismét egy finom levesrecept. Úgy tűnik ez a hónapom a kolleginák receptjeinek sorát fogja hozni. Láttam sok blogon nagyon sok jó receptet, amiket elmentettem - hogy az örökbecsű Hercule Poirot idézzem - szürkeállományom kis rekeszeibe. Most kerülnek elő.

A mai recept Napmátka édesanyjának receptgyűjteményéből való. Első látásra beleszerettem. Szó szerint a világ legegyszerűbb leveseinek egyike. Talán éppen ezért - roppant finom is. Megtartom, Napmátkának és anyujának pedig nagyon köszönöm.

Ez a recept is kicsit módosult, mert a konyhaművészet a pillanat intuitív művészete is. Mert mindig van maradék, egyik ételből következik a másik. Volt ugyanis előző napról 10-15 dkg-nyi főtt krumpli maradékom. És semmit sem dobok ki - minden hasznosul a konyhámban.

Az alaplevest majdnem változtatás nélkül készítettem. A burgonyából készült bele levesbetét - tulajdonképpen ennyit a módosítás.

Hozzávalók a leveshez 4 főre:

70 dkg csiperke gomba,

3 evőkanál olaj,

1 nagy csokor friss petrezselyem,

frissen őrölt bors,

só,

1 csipetnyi kristálycukor,

és ha van otthon: néhány darab szárított vargánya

vagy erdei gombapor.

A levesbetéthez:

15 dkg főtt burgonya,

5 dkg szalonna,

1 kisebb tojás,

1 teáskanál búzadara,

kb. 4 csapottabb evőkanál liszt.

A gombát megtisztítottam (ha nagyon friss akkor csak mosni kell, ha nem akkor lehántom a külső héját), majd vékony szeletekre vágtam. Az olajon sóval és frissen őrölt borssal majdnem teljesen zsírjára sütöttem, aztán felengedtem vízzel. Ismét sóztam, én egy teáskanál erdei gombaport is tettem bele, mert jó sok van még a tavalyi gombászásból. Ha van szárított vargányánk, az még jobb bele.

Ahogy Napmátka írta, egy órán át pötyögtettem kis lángon. Hihetetlenül intenzív, jó íze van. A petrezselyemzöldet én csak a végén tettem bele.

Míg forrdogált a leves, elkészítettem a levesbetétet. A krumplit összetörtem. A szalonnát kis darabokra vágtam és zsírjára sütöttem, majd a zsiradékkal együtt a pörcöt hozzákevertem egy tojás, a búzadara és a liszt társaságában a törtkrumplihoz. Külön sós vízet forraltam, abban főztem ki a masszát - kis gombóckákat formázva. Ha rögtön elfogy a teljes levesmennyiség, akkor nyugodtan főzzük ki a levesben. Ha nem, jobb külön mert másnapra nagyon sok levet beszívhat.

Körülbelül 3-4 percig hagytam a kis gombóckákat táncolni a forrásban lévő víz tetején. Ennyi idó alatt átfőttek, aztán szűrőkanálba szedtem, csap alatt hideg vízzel leöblítettem és egy kis jénaiba tettem őket. Tipp 1: A krumpligombócokat elkészíthetjük szalonna nélkül is. Tipp 2: Ez a szalonnás burgonyagombóc önálló fogásként is megállja a helyét - kizsírozott jénaiban locsoljuk meg tejföllel, szórjunk rá reszelt sajtot és pirítsuk piros-ropogósra.

A levesbe én egy lehelletnyi cukrot is tettem, nekem így volt teljesen kerek az íze. Szerintem laskagombából is, erdei gombákból is finom leves ez.

Kata indiais sárgaborsólevese

A jelen pillanat olyan, amilyen. Mindig. Tudod-e lenni hagyni?

(Echart Tolle)

Mikor Kata föltette a blogjára ezt az egyszerű kis sárgaborsólevest, már tudtam hogy valamikor asztalra kerül nálunk is. Igencsak előnyben részesítem az ehhez hasonlóan egyszerű, ám ízletes ételeket. Egyébként is a tél nekem a leves évszaka. Nyáron szinte nem is főzök ebben a műfajban - hacsak hideg gyümölcsleveseket nem. De ilyenkor! Ha egy nap nem lenne leves a tányérunkban ebédkor, hiányozna. Nem is ettem mást ma, csak ezt a finom levest. Igaz, két jó nagy tányérral.

Először az eredeti receptet akartam megcsinálni, de aztán módosult útközben. Ahogy az lenni szokott... :)

Hozzávalók 2 főre:

2 púposan félmarék sárgaborsó,

1 nagyobb burgonya,

só,

1 csipet római kömény,

1/2 mokkáskanál kurkumapor,

1/2 mokkáskanál őrölt gyömbér,

1/2 mokkáskanál koriandermag,

1 csokor petrezselyem,

diónyi nagyságú vöröshagyma,

1 kisebb gerezd fokhagyma,

2 evőkanál olaj.

Mozsárban a római köményt és a koriandert összetörtem. Az olajat kissé felmelegítettem, majd a fűszereket - római kömény, kurkuma, gyömbér, koriander - beleszórtam és kb. fél percig pirítottam kevergetve. (Vigyázni kell, nehogy túl forró legyen az olaj, mert akkor a kurkuma megkeseredik.) Sajnálom hogy a lábasból felszálló illatot nem tudom reprodukálni, mert valami fergeteges volt... 
Mikor a fűszerek kiadták az illatukat-ízüket, vízzel felöntöttem - körülbelül egy-másfél literrel. Beletettem a megmosott sárgaborsót, az apróra kockázott vöröshagymát, a félbe vágott fokhagymagerezdet és sóztam is. Hagytam főni fedő alatt jó 20 percet. Ekkor tettem bele a kisebb kockákra vágott burgonyát is és a levelekre csipkedett petrezselyemzöldet is. A hozzávalók puhulásáig főztem.

Fenségesen finom, Katának köszönet az ötletért - sokszor fogom még készíteni!

Krumplis palacsinta csőben sütve

A horizont ma ködökbe vesző,
s a nagy világ egyetlen
csöndes hómező.

Pelyhet kavarva dudorász a szél
és nagy titokról halkan
meséket mesél.

...Merő szemekkel nézek lefele,
mert énbennem talán
most minden fekete,

s reszkető térdem csöndben földet ér
és megcsókolom a havat
csak azért, - mert fehér.

(Dsida Jenő: December)

Ez az étel férjuram egyik kedvence. Egyszerűen krumplipürével töltött palacsinta, tejfölözve, sütőben piros-ropogósra sütve.
Anyóska szokta csinálni, én meg eltanultam tőle.

Szóval. Kell hozzá másnapos, vastag palacsinta. Mert ha friss és túl vékonyra van sütve, akkor elázik a krumplitól és a tejföltől. Tehát a legjobb a soktojásos, másnapos palacsinta.
A töltelék simára tört krumpli, némi tejjel kikeverve, estleg kevés vaj vagy olaj mehet hozzá.
A palacsintákat betöltöttem, majd rétegeztem egy kiolajozott jénaiban. Tejfölt elkevertem nagyon kevés vízzel (mert én mindig 20%-ost veszek és az nagyon sűrű) és kevés olajjal, majd a kész tekercsekre öntöttem. (Ennyire nem kell higítani a tejfölt, mint a képen, csak nekem most így sikerült... megburult a vizescsésze.) Forró sütőben aztán megsütöttem.
A kész palacsinta jelentem pillanatok alatt elfogyott, tehát esélyem sem volt lefotózni...



Salátaszezonban nagyon finom hozzá a hagyományos cukros-ecetes-sós-vizes fejessaláta. Ilyenkor télidőben pedig plussz tejfölt is kínálok mellé.

Csirkemellcsíkok prószában

A söjtöri kocsmába betértek az éhes pesti vendégek. Kérdezik a kocsmárost, mit lehetne enni. A kocsmáros rávágta hogy hát prószát. "Az meg mi?" - kérdezték a pesti emberek. Kocsmárosunk derekasan elmagyarázta nekik. "Jó lesz, jó lesz" - bólogattak nagyokat a vendégek. "Akkor én kérnék egyet kecsöppel" - szóla a fővárosi vendég.
Kocsmáros meg aszongya: Azt én ugyan ki nem hozom...

(egy megtörtént eset Söjtörön)

Nagyon egyszerű étel, és nem is újdonság, mert a prószáról már többször írtam. De az az igazság, hogy a prósza megunhatatlan. És a végtelenségig variálható. Most hússal készítettem. A prószatésztába pedig vöröshagymát is tettem.

Prószatészta 4 főre:
3 közepes-nagyobbacska krumpli,
0,5 liter kefír vagy aludttej,
só,
1/2 fej vöröshagyma,
10-15 dkg liszt.

A krumplit a kislyukú reszelőn lereszeltem, aztán hozzákevertem a kefírt, a sót, az apró kockákra vágott vöröshagymát és a lisztet. Sűrű palacsintatészta állaga legyen. Éppen csak annyi liszt kell hozzá, hogy sütéskor összeálljon. Teflonserpenyőben jól ellapítva egyben, nagy kerek formákat sütöttem. Közepes tűzön és kevés olajat mindig aláöntve persze.
(Prószareceptek még itt, itt, és itt pedig az édes változat.)

A húscsíkok hozzávalói 4 főre:
1 nagy csirkemell csont és bőr nélkül,
só,
1 nagy teáskanál mustár,
bazsalikom,
szurokfű (oregano),
kakukkfű,
pici rozmaring,
frissem őrölt bors,
1 evőkanál olaj.

A csirkemellhúst csíkokra vágtam, és az összes fűszert rátéve jól elkevertem, hogy mindenütt egyenletesen kerüljön rá a keverékből. Mustárt is, az olajat is beleértve természetesen. Először ezt készítettem el és hagytam állni, míg a prószákat sütöttem.
Mikor készen voltak, a serpenyőbe 1 evőkanálnyi olajat forrósítottam és erős tűzön, hirtelen megsütöttem a húscsíkokat. Nem szabad túlsütni! Mert kiszárad a hús és ehetetlen lesz. Muszály nagy lángon csinálni éppen ezért, és alig hogy megpirul, készen is van.

A húsdarabokat a prósza egyik felére tesszük, a másikat pedig ráhajtjuk. Így ala natúr is jó, de lehet tejfölözni, ketchupozni, mustározni - kinek hogyan. Készíthetünk egy jó kis fokhagymás joghurtöntetet is hozzá. Lehet reszelt sajtot is rászórni a húsdarabokra. Lehet párolt lilakáposztát is tenni a húsrétegre. Szóval tényleg variálható.
Disznóhúsból is jó, karajt javasolnék hozzá.

Gombabundában sült hús

A farkasok galamboknak álcázzák magukat. A galambok pedig farkasgúnyát kénytelenek ölteni - különben megennék őket.
Pocsék hely időnként a szamszára.

(duende)

Itt van a pereszkék időszaka. Nagyon szeretem ezeket a késő őszi gombákat. Roppanós húsúak, és nagyon ízletesek, fűszeresek. Létezik lila pereszke, szürke pereszke és lilatönkű pereszke. Ezek a gombák gyakorlatilag bárminek alkalmasak: levesnek, sütve, ragunak, rántva, stb.
A mai ebédünk lilatönkű pereszkéből készült. Nem vettem sokat, csak 20 dekát. Gondoltam, vagy leves lesz belőle, vagy csak valamilyen raguba kerül. Aztán egy harmadik variáció született.Először egy sűrű palacsintatésztát akartam készíteni, végül a mézesmázas csirke tésztájába kevertem. Irtó ropogós lett! De sűrű palacsintatésztával is tökéletes, akkor puhább bundát kapunk végeredményül.

Hozzávalók 4 főre:

60-80 dkg sertéskaraj (csont nélkül és étvágy szerint),
20 dkg erdei gomba,
1 bögre liszt (2,5 dl),
1/2 bögre étkezési keményítő,
1 csapott teáskanál sütőpor,
só,
frissen őrölt bors,
1 csokor petrezselyemzöld,
pár szál friss kakukkfűág vagy szárított kakukkfű,
1 nagyobb dió nagyságú vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
1 evőkanál olaj,
kb. 2 dl hidegvíz.
Plussz bő olaj a sütéshez.

A gombát mosás után robotgépbe tettem és durvára daráltam. Lehet késsel is kisebb darabokra is vágni. Olajon a nagyon apró kockákra vágott vöröshagymát sóval üvegedésig pároltam, majd hozzáadtam az aprított gombát is, az összes fűszerrel együtt. Zsírjára sütöttem. (Én tettem bele fekete tölcsérgombát is, mert nagyon jó fűszergomba és van szárítva belőle itthon bőven.)
Míg sült, a húst vékony szeletekre vágtam, kiklopfoltam és besóztam. Egy tálba tettem a lisztet, étkezési keményítőt, sütőport, sót, a gombamasszát és vízzel sűrű palacsintatészta állagúra kevertem.
A húst először lisztbe, majd ebbe a masszába mártottam és bő olajban közepes tűzön megsütöttem.
Burgonyapürével tálaltam, és savanyúsággal.
Kiválóan működik a recept termesztett laskagombával vagy csiperkével is. Illetve pulyka- vagy csirkemellből is.

Zsályás csirkemáj

Rálátásunk a valóságra olyan, mint egy térkép, melynek segítségével igyekszünk eligazodni az élet területén. Életük delén az emberek rendszerint fölhagynak térképük rajzolásával. Úgy érzik, térképük teljes, világnézetük helyes (sőt: szent és sérthetetlen), és semmi szükségük nincsen újabb értesülésekre. Mintha kifáradtak volna. Csak viszonylag kevés ember elég szerencsés ahhoz, hogy élete végéig folytassa a valóság titkainak feltérképezését, hogy a világ és az igazság megértését újra és újra felülvizsgálja, térképét nagyobbítsa, vonalait finomítsa, egy-egy vonalat újrarajzoljon. A térképezés legnagyobb problémája nem az, hogy a semmiből kell kezdeni, hanem az, hogy állandóan felül kell vizsgálni a munkát. Maga a világ állandóan változik. 

(M. Scott Peck) 

Már vagy két hete májas ételre fájt a fogam... Úgyhogy ma sort kerítettem rá. Finom, gyors, egyszerű.

Hozzávalók 4 főre:

80-90 dkg csirkemáj,

30 dkg szalonna vékonyra szelve,

2-3 közepes fej vöröshagyma,

só, frissen őrölt bors,

1 csapott teáskanálnyi szárított zsálya,

1 mokkáskanálnyi frissen tört koriandermag,

1 mokkáskanálnyi vegeta vagy ha van akkor hús- vagy csontlé,

liszt, 4-5 evőkanálnyi olívaolaj.

A májat megtisztítottam a szívtől - cicóka lelkesen meg is ette. :)

Aztán a májat lebenyeire vágtam csak és befűszereztem egy tálban: sót, borsot, koriandert és zsályát tettem rá egy kevés olívaolajjal egyetemben. Hagytam picit állni. Közben megtisztítottam és félkarikákra vágtam - nem túl vékonyan - a vöröshagymát.

Egy serpenyőben 3-4 evőkanálnyi olívaolajon kisütöttem szép piros-ropogósra a szalonnaszeleteket. Félre tettem, majd a májat lisztbe forgatva pirosra-ropogósra sütöttem. Szigorúan fedő alatt végzendő művelet, mert irtó nagyokat tud durrogni és szanaszét fröcsköli a forró olajat. Szóval fedő alatt, közepes lángon, 3-4 perc elég is egy-egy oldalának.

Aztán a visszamaradt zsiradékban (ha nagyon eltűnne, pótoljuk olajjal) erős tűzön megsütöttem a belisztezett hagymakarikákat is. Ezt is félretettem egy tányérra. A serpenyőbe aztán visszatettem a májdarabokat és felengedtem vízzel. Kevés vegetát adtam hozzá - csontlével finomabb - és jól összeforraltam. Legyen egy kis szaftja, ez a lényeg.

Tálaláskor a májat egy nagy tálra tettem, rá a szalonnaszeleteket, erre pedig a sült hagymakarikákat.

Sima tört krumplival ettük.

Az ételhez remekül illik egyébként a rozmaring is. De nem együtt a zsályával. Vagy ezzel, vagy azzal fűszerezzük - mindkettővel nagyon-nagyon finom.