Csokoládés kávékrém

..

Hirtelen rádöbbentem, hogy ha azonnal nem változtatok, olyan életem lesz, ahol a legmeghittebb kapcsolat egy üveg borhoz fűz. Egyedül és kövéren halok meg, és mire három hét múlva rám találnak, már félig megettek a farkaskutyák. Vagy Glenn Close-zá változom a Végzetes vonzerőből. Így hát fontos elhatározásra jutottam. Annak érdekében, hogy jövőre ne végezzem ilyen trágya képpel, az Önsajnáló Rádió harmincon túliaknak szóló slágermúzeumát hallgatva, úgy döntöttem, hogy a kezembe veszem az életem. Naplóba kezdek, és elmondom az igazat Bridget Jonesról. A tejes igazságot.
Egyes számú elhatározás: magától értetődően leadok tíz kilót. Kettes elhatározás: mindig bedobom az előző napi bugyit a szennyeskosárba. Ugyanilyen fontos, hogy találjak egy kedves, érzékeny barátot, akivel járhatok és hogy ezentúl az alábbiak közül egyikkel se alakítsak ki romantikus kötődést: alkoholistákkal, munkaholistákkal, viszonyfóbokkal, nagyzolókkal, kukkolókkal, érzelmi fogyatékosokkal vagy perverzekkel. És főleg nem fantáziálok egy konkrét személyről, aki mindezeket megtestesíti. Sajnos ez a személy történetesen a főnököm. És azt gyanítom, hogy különféle, kissé igazságtalan okokból kifolyólag, ő sem fantáziál rólam.

Fogyókúrázni fogok (most már tényleg), hetente háromszor edzőterembe járok, leszokom a dohányzásról, a fényképeket albumba rakom, nem beszélek ki másokat a hátuk mögött, otthon is rendesen felöltözöm, megtanulom beprogramozni a videót, és végre rendes pasit kerítek magamnak. 

 

(Helen Fielding: Bridget Jones naplója)

Ez egy pikkpakk-krém. Villámgyors. Egyszerű. Olyan alkalmakra, mikor csak 20 percünk van a desszertre. Olyan alkalmakra mikor ránk tör az édességéhség. Vagy olyan alkalmakra... tudjátok. Mint a filmekben mikor a főhősnő szerelmi bánatában a nyitott hűtőajtónál, az éjszaka sötétjében kikanalazza nagy lógó pulcsiban vagy méretes férfiingben, mezítláb vagy vastag kötött zokniban (mackómintával vagy norvégmintával) a nagy doboz krémfagyit... :)) Persze főhősnőnk, ha szerelmi bánata van, biztos nem áll neki házilag pohárkrémet gyártani, de ki tudja?! Én már sütöttem éjjel 2 -kor pogácsát is...


Hozzávalók 4 pohárhoz:

3 tojás,
2 dl tejszín,
3 evőkanál porcukor,
1 vaníliáscukor,
5 cl erős feketekávé,
20 dkg étcsokoládé,
1 cl rum vagy whiskey.





A tojásokat robotgéppel fehéredésig és habosodásig felvertem a porcukorral, vaníliás cukorral és csipetnyi sóval. Vízgőzre tettem és innentől kézi habverővel, állandó keverés mellett besűrítettem a krémet. Vigyázzunk, nehogy rántotta legyen belőle... Hamar sűrűsödik. A vizes lábost a tűzön hagytam, mert egy másik kislábosban étcsokit tettem rá olvadni.
Amikor a krém langyosra hűlt, hozzákevertem a kávét és a rumot is. A tejszínt kemény habbá vertem és összekevertem finoman a kávés krémmel. A közben felolvadt étcsokihoz egy nagyon kevés - 2 cl-nyi vizet kevertem. A poharakba tettem krémet, megcsorgattam az olvadt csokival, megint krém, megint csoki. Hűtőbe száműztem 4-5 órára, hogy jól behűljön. (Ha fagyasztóba tesszük, akkor 20 perc alatt lehűl.)

Ennyi lenne. Isteni, nagyon kávés. Főhősnő bánata tán kissé enyhült. Legközelebb Bridget Jones hupikék levesével jelentkezzem... ??  :))

Puliszka, alias polenta

.

Idehallgass – mondotta azután komolyan –, idehallgass, mert ezt tudnod kell, ha gyermeket akarsz fölnevelni. Ésszel. Embernek. Nemcsak olyan hányd-ide, vesd-odának, hanem embernek. – Ujját magyarázólag emelte föl. – Amennyi az éjtszaka, annyi a nappal. Amennyi az öröm, annyi a bánat. Minden nappalhoz szükséges egy éjtszaka, és minden éjtszakához szükséges egy nappal. Minden éjtszaka sok-sok gyermeket csinálnak ezen a világon, hogy legyen mért dolgozzanak és éljenek nappal az emberek. Minden bánattól megnő az ember itt bent egy kicsit, itt bent – ujjával néhányszor rákopogtatott keszeg mellére –, itt bent, érted. Megnő az ember, meglombosodik, mint a fa. Megtanul valamit. Mint a fa, a lombja által. Több napfényt magába szív, ameddig süt a nap, és félretenni belőle valamit a levelekbe… érted? Jobban örvendeni az örömnek, érted? És félretenni belőle valamit. Ehhez kell értsen az ember. És erre való a bánat, hogy megtanítsa. Éppen annyi van belőle, mint az örömből. Éppen annyi. Úgy, mint a nappal s az éjtszaka. A különbség csak az, hogy a nappal és az éjtszaka dolgát elrendezte az Isten. De az öröm s a bánat dolgát nem rendezte el. Azt csak kiporciózta éppen, mint ahogy a juhoknak a szénát kiporciózza az ember. Hogy ennyi jut ebből, s ennyi abból. Ez a kommenció. Az öröm. Meg amit fizetni kell érte. A bánat. Ennyi jár. Akár tetszik, akár nem. Ennyi jár, s ez elől nem lehet megszökni. Mármost, aki nem egyformán osztja be, hanem előbb végez az örömmel, annak a végin csak a bánat marad. Így van ez. Meg kell enni! Ezt is, azt is. A puliszkát is, a túrót is. Aki nem keveri össze ésszel a kettőt, hanem előbb fölnyalogatja a túrót, annak a végire üresen marad a puliszka! Aki mindég csak puliszkát eszik, mindég csak puliszkát, akarattal... s a túrót félreteszi... annak vigyáznia kell, nehogy végül is a túró megromoljék... Ami pedig másokat illet... nem kell irigyelni azt, aki mind csak pusztán eszi a túrót. A puliszkát, tudod, azt mindenkinek meg kell ennie! A puliszka, az nem romlik el. Az nem. Azt bizony meg kell enni, mind egy szemig. Ha öregen is, ha kutya-fáradtan, kutya.-magányosan is. Azt meg kell enni. 

(Wass Albert: A funtinelli boszorkány)

 

A tegnapi igazán finomra sikeredett túróval töltött hústekercsek mellé ajánlottam a puliszkát - vagy olaszul polentát köretnek. Az az igazság, elég ritkán készítem én is, ezért csak utólag jutott eszembe. No majd legközelebb. De ma reggel készítettem egy kis adagot. Abszolút helye van külön bejegyzésként. A puliszka nagyon sokoldalúan szerepelhet az étlapunkon. Akár főételként, akár köretként, akár vacsora vagy reggeli étekként is. A végtelenségig variálható. 

Régen a szegények eledele volt, népélelmezési cikk. Nálunk magyarhonban ugyanúgy, mint akár Mexikóban, akár az olaszoknál. A kukorica valóban nagyon sokoldalú növény. Nagyon tápláló, emellett magas a rosttartalma és nem tartalmaz glutént sem. Tehát lisztérzékenyek, cukorbetegek is bátran fogyaszthatják.

Még egy nagy előnye, hogy roppant gyorsan elkészül, mindössze egy negyedórácska alatt tálalhatjuk.

Emlékszem anyu mesélte, hogy a háború alatt és után szinte semmi más nem volt, csak kukoricaliszt meg dara. Anyu utálta is rendesen, ha jól rémlik soha nem főzött semmit kukoricalisztből vagy darából. Pedig itt nálunk Zalában is igencsak gyakran főztek-főznek puliszkát. Az is mutatja, hogy még mindig népszerű, hogy a piacon sok idős néninél lehet venni házilag készített kukoricadarát. Nálunk itt talán az édes kukoricaprósza a legtöbbször készített étel belőle. Házi szilvalekvárral megpötyögtetve.

Bevallom őszintén, én a puliszkát a lehető legegyszerűbben szeretem a legjobban. Frissen, forrón tányér aljára tenni, aztán jó hideg tejjel leönteni és elkanalazgatni. Nagyon szeretem a kukorica kissé sós ízét a tej lágy, selymes édességével - csak így egyszerűen, a'la nature. Ezt lehet fokozni például reggelire azzal, hogy megszórjuk durvára vágott pörkölt dióval vagy mogyoróval és megcsurgatjuk mézzel is. Hm... tényleg isteni finomság.
A puliszkát kínálhatjuk finoman-lágyan-remegősen, azon frissen-forrón, ahogy elkészült. Vizes kanállal kis galuskákat formázva belőle. Ha egy vizes tányérra kilapítjuk és hagyjuk állni egy órát, bármilyen formára vághatjuk, szaggathatjuk.

Kínálhatjuk így natúran is, de meg is grillezhetjük.

Megadom az alapreceptet, ez szerintem tökéletes így mert frissen elég lágy, de elég neki 1/2 óra állás és remekül formázhatóvá válik. Ha még folyósabban, remegősebben szeretjük, vegyünk le egy keveset a dara mennyiségéből. Ne 10 dkg-ot tegyünk 4 dl vízbe, hanem elég a 8 dkg is. Víz helyett főzhetjük tejben is, teltebb, krémesebb lesz. És a végén, tálalás előtt keverhetünk bele egy kevés vajat is, szintén a krémességén javít. Ehhez a mennyiséghez 1 dkg vajat körülbelül. A puliszka készülhet kukoricalisztből is, vagy liszt-dara keverékéből is.

Alaprecept puliszkához 2 főre:

6 dl víz,
15 dkg kukoricadara,
1/2 mokkáskanál só.

A sós vizet fölforraljuk, aztán egy kézi habverővel hozzákeverjük a kukoricadarát, állandóan keverve hogy ne legyen csomós. Addig kevergetjük, amíg besűrűsödik. Ez körülbelül 5-8 perc. Ha azonnal tálaljuk köretként, vajat is keverünk bele. És víz helyett, ahogy említettem, tejjel is készülhet.

Ezt a lágyabb puliszkát elteríthetjük sűtőedényben, tehetünk rá juhtúrót, sima túrót, friss gomolyatúrót, szalonnapörcöt, tejfölt, sült hagymát, spenótkrémet, stb... Bármivel rétegezhető.

Nálam egy nagyon finom és egyszerű sóskaleves készült régebben puliszkavirágokkal.

Rukkolás, rikottás hústekercsek

Sietek.
Nem érek rá
leckét írni,
kivinni a szemetet,
kitakarítani.
Be kell majszolnom az egész világot,
mint egy paradicsomot,
mielõtt megöregszem,
mielõtt meghalok.

(Ingrid Sjöstrand : Svéd gyerekversek)

Felavattam a vadiúj öntöttvas serpenyőmet. Jelentem: remekül szuperál! :)
Ez a karajtekercs a látszat ellenére nagyon egyszerű és nagyon gyorsan készen is van. Ráadásul egy igazán finom és különleges fogás sikeredett belőle.


Hozzávalók 4 főre:

80-90 dkg karaj (csont nélkül),
25 dkg ricotta túró vagy sima mezei hazai zsírdús túró,
15-18 szem olajbogyó,
5-6 darab aszalt paradicsom,
ruccolalevelek,
1 doboz hámozott, kockázott paradicsomkonzerv,
4 dkg vaj,
2 evőkanál olívaolaj,
1 dl száraz fehérbor,
2 dl alaplé vagy 1/2 erőleveskocka,
2 csapott teáskanál kristálycukor,
só,
frissen őrölt bors.

A karajt úgy vágtam vékony szeletekre, hogy a hártyájánál kettőt-kettőt egyben hagytam. Így ebből a mennyiségből lesz 6 nagy szelet hús kinyitva. Kiklopfoltam vékonyra, sóztam és borsoztam kissé. A túrót összekevertem karikára szelt olajbogyóval és apró kockákra vágott aszalt paradicsommal. A hússzeleteket beborítottam ruccolalevelekkel, majd tettem rá a túróból is. A két szélén kissé behajtottam a húst és felgöngyöltem. Erős cérnával (horgolócérna) megkötöztem hogy ne essen szét a göngyöleg.
A vaj és olívaolaj keverékén erős lángon jó pirosra körbesütöttem minden oldalán a tekercseket. Aztán hozzáöntöttem a fehérbort és hagytam nagy lángon elrotyogni. Ezután tettem hozzá a darabolt paradicsomkonzervet, némi vizet, egy kevés húsleveskockát, és cukrot. Először kevesebb cukrot tegyünk bele, mert nem egyformán savanykásak a paradicsomkonzervek, szóval kóstoljunk!
Fedőt tettem rá és hagytam kis lángon párolódni 20 percig. Enyni idő elég is volt neki, a tekercsek omlóspuhák lettek. Tálalás előtt kivettem a húsokat és a madzagokat eltávolítottam a húsokról.
Tipp: Ha van otthon pár szelet papírvékonyra szelt nyers, füstölt sonka is, azt is beletehetjüka  töltelékbe. Hús, sonka, rukkola, olajbogyás-aszalt paradicsomos túró akkor a sorrend.

Tálalhatjuk egyszerűen párolt rizzsel is, de szerintem tökéletes valamilyen jóféle olasz tésztával is, hiszen van a hústekercsek alatt bőven finom paradicsomszósz. De talán a legtökéletesebben a polenta illene hozzá. Vagyis a kukoricakása. Na. legközelebb azzal jövök - még nincs fenn a blogon.
Készíthető csirke- vagy pulykamellből is vagy marha fehérpecsenyéből is. Sőt, hidegtálra is kitűnő maga a hústekercs, de akkor nem szükséges hozzá a paradicsommártás. Csak fehérbor-alaplé keverékében pároljuk meg. 

P.s.: Na nagyon nem ájlávjú. Á, nem is vagyok ideges.... Egy kicsit sem. A blogspot új bejegyzésablakja olyan szuper lett, hogy nem tudom szerkeszteni a bejegyzésemet, csak ha átmásolom egy másik ablakba, mint új bejegyzést. Gratulálok a programozóknak. Őszintén remélem, kijavítják ezt a nem is kis hibát.

Kelbimbós krumpliropogós

Egy tokiói

Látogatáskor

Buddha találkozott

Egy gésával.

Amikor énekelt,

A fülemülék felfigyeltek.

Amikor táncolt,

A csillagok megálltak,

Hogy nézzék.

Ajkán

Visszanyerte fiatalságát

Az ész.

Buddha el volt bűvölve.

Gyere a szobámba,

Mondta a gésa.

Kőből vagyok,

Válaszolta a Buddha.

Én is,

Mondta a gésa.

(John Drew, versrészlet)

Múltkorában sikerült regement kelbimbót vennem... Jó része már elfogyott, de még mindig találtam a hűtőben egy kis zacsival.
A kelbimbó eléggé megosztó zöldség. Valaki vagy nagyon utálja, vagy nagyon szereti. Ebben a remek zöldséges krumpliropogósban, amit Vegasztrománia oldalán leltem, nagyszerű volt. A miénkbe került azért egy kis szalonna is, így volt kerek az íze. Egyébként a szalonna szerintem remekül illik ehhez a kicsit kesernyés, erőteljes ízű zöldséghez.

Hozzávalók 2 főre:

4 közepes krumpli (60 dkg),
18 db kisebb kelbimbó,
10 dkg füstölt szalonna,
1/2 fej vöröshagyma,
2 dkg vaj,
só,
frissen őrölt bors,
1 evőkanál majoránna,
2 cl száraz fehérbor,
1 tojás,
liszt,
olaj a sütéshez.

A kelbimbót megtisztítottam, negyedeltem hosszában (hogy a kis torzsája egyben maradjon és fogja a leveleket). A szalonnát kis kockákra vágtam és kisütöttem vajon. Kiszedtem a zsiradékból és az apróra kockázott vöröshagymát üvegesre dinszteltem benne, majd visszakerült bele a sült szalonna is és beletettem a negyedelt kelbimbókat is. Felöntöttem éppen annyi vízzel, amennyi ellepte, fűszereztem sóval, frissen őrölt borssal, majoránnával, fedőt tettem rá és hagytam párolódni. Közben a krumplit megtisztítottam, fölkockáztam és sós vízben megfőztem. Leszűrtem, villával csak úgy durván, rusztikusra törtem.
Mikor a kelbimbó megpuhult, levettem a fedőt róla és nagy lángon elfőztem róla a vizet. Meglocsoltam 2 cl száraz fehérborral és forraltam addig, míg ez is lefőtt róla.
Egyébként ez a vajas, szalonnás, fehérboros, majoránnás kelbimbó így magában is isteni volt. El tudtam volna így üresen is kanalazgatni. Tipp: Remek alap ez levesnek is, csak öntsük fel alaplével és forraljuk össze. Szaggassunk bele kis galuskákat, amilyeneket a karalábélevesbe szokás, és egy isteni kelbimbólevest ehetünk belőle. De köretként is tökéletes.

Az áttört krumplihoz hozzákevertem a tojást, aztán a fűszeres, szalonnás kelbimbót is. Pogácsákat formáztam belőle (jól nyomkodjuk össze, hogy ne essen szét a sütéskor), lisztbe forgattam és piros ropogósra kisütöttem közepes mennyiségű olajban.

Melegen is, hidegen is kitűnő. Ezt a krumplipogácsát készíthetjük más zöldségekkel is, szerintem karfiollal, brokkolival, sárgarépával, cukkinivel is nagyon jól működik. Vegák természetesen szalonna nélkül készítsék.

Édesköményes partykolbászkák

Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban,
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek.

(Babits Mihály)

Tegnap Teréz barátnémat vártam délután-estére. Valami olyan ételt akartam készíteni, hogy tudjunk dumcsizni mellette. Ha együtt vagyunk, be nem áll a szánk... Szerintem több életet végig tudnánk beszélgetni... :))
Úgyhogy jó zsíros dagadót vettem a hentesnél, mert eldöntöttem hogy partykolbászkákat töltök. Legfőképpen, mert Teréz inkább sörös, mint boros.
Annyira fura nekem, hogy mi magyarok ugyanúgy kolbásznemzet vagyunk, mint pl. az olaszok vagy spanyolok vagy németek vagy az angolok, mégis az otthoni kolbásztöltés valahogy kiment a divatból. Pedig annyira egyszerű az egész. Kell hozzá egy egyszerű, hétköznapi húsdaráló és hozzá egy plussz kolbásztöltő előtét. Amit akár a piacon, akár bármelyik ezeraprócikk-szerű boltban meg lehet venni.
Emlékszem, nagyanyáméknál nyaranta sokszor ébredtünk a sülő, frissen töltött házikolbász illatára... Vagy épp ebédre készítette nagyanyám ha télen mentünk, párolt lilakáposztával, finom zsíros tört krumplival. Nincs is ennél jobb.
Szóval tényleg nem értem, miért ment ki a divatból. Pedig az egyik legjobb partyétel is. Bulikra tökéletes. Készíthetünk 2-3 félét is akár. És egyáltalán nem sok idő és nem is ördöngösség elkészíteni sem. Nálunk most kezdődött a családban a névnapok és szülinapok nagy egymásutánja. Naná hogy kolbászkákat is fogok gyártani majd az összegyövetelekre.
Emellett kikísérletezhetjük saját szánk ízére a fűszerezést, a titkos receptúrát. :)

Ez most édesköménnyel, fokhagymával és erőspaprikával készült. Legközelebb a sajtos grillkolbásszal jövök, azt feltétlenül ki akarom próbálni. És a krumplis kolbászt is.


Hozzávalók 4 főre:

1 kg zsírosabb hús (lapocka vagy dagadó),
10 dkg tokaszalonna,
2 hosszú szál sertésbél,
4 nagy gerezd fokhagyma,
1/2 evőkanál sertészsír,
2 teáskanál erőspista,
1 csapott teáskanál édeskömény,
frissen őrölt bors,
só,
1/2 teáskanál kristálycukor.

A sertésbelet csap alatt lemossuk a sótól alaposan, majd legalább 1/2 órára langyos vízbe áztatjuk. A fokhagymákat vékony szeletekre vágtam és pici sóval üvegesre sütöttem kevés sertészsíron, majd a mozsárban jól összetört édesköményt is hozzátettem. Hagytam kihűlni. A húsokat ledaráljuk és fűszerezzük a fokhagymás-édesköményes zsírral (beletettem a darálóba a hús közé és ledaráltam), az erőspistával, sóval és némi frissen őrölt borssal. És ízfokozóként 1/2 teáskanál kristálycukrot is a masszához keverünk.
A darálóról levesszük elől a tárcsát és a kést, és a töltőt tesszük rá. Ráhúzzuk a belet úgy, hogy a végén jó 10 cm-nyi bél lelógjon. Ezt meg kell majd kötni csomóra.Tekerünk a darálónk, hogy a levegőt kinyomja. Mikor már a hús jönne, akkor csomót kötünk a bélre. A darált, fűszerezett húst adagoljuk a darálóba, tekerjük és közben elől rásegítünk a bél könnyebb lecsúszásában is. Erre azért van szükség, mert nem szabad nagyon vastagra tölteni, mert akkor sülésnél kireped, hiszen a hús majd össze fog ugrani. Tehát csak olyan lazán töltsük a belet. Körülbelül 10 cm-enként elválasztjuk a tölteléket és hagyunk 5-6 cm-nyi bélszakaszt üresen. Az üres részen csavarunk jópárat. Jöhet a következő kolbászka. Ezt addig csináljuk, amíg tarta  bélből. A végét szintén csomóval zárjuk le. Ami bennmarad a kolbásztöltő előtét csövében, azt egy vastagabb végű fakanállal be lehet még szépen tölteni. Egyébként ketten sokkal könnyebb készíteni - és sokkal élvezetesebb is. Fűzzük csak meg életünk párját - mindig jó móka együtt főzni szívünk hölgyével vagy urával. Az első szerelmetes éveket juttatja az ember eszébe. :)

Sütés: Kevés zsírt teszünk egy serpenyőbe és kis lángon, egyben sütjük a kolbászszálakat. Legalább 15 percig süssük, hogy a belseje is átsüljön és szép piros-ropogósra süljön a kolbász. Tálalás előtt késsel vagy konyhai ollóval válasszuk el egymástól a kis kolbászkákat. Mustárral, friss fehérkenyérrel, sörrel tálaljuk.
Tipp: kétszer sütöttem belőle. Egyszer fedő alatt (kb. 20-25 percig) kis lángon, csak a végén levéve róla, majd a levet elforralva, kolbászkákat jól megpirítva. Így a bőre vékony lett és ropogós. Másodszor fedő nélkül sütöttem, a bőre így nem volt olyan jól vágható és rágós maradt egy kissé.

Már készítettem házi grillkolbászt, ITT találod. Jó étvágyat hozzá! :)

Lúdláb

.

A DUNÁNÁL

1

A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
minden hullám és minden mozdulás.
S mint édesanyám, ringatott, mesélt
s mosta a város minden szennyesét.

És elkezdett az eső cseperészni,
de mintha mindegy volna, el is állt.
És mégis, mint aki barlangból nézi
a hosszú esőt - néztem a határt:
egykedvü, örök eső módra hullt,
szintelenül, mi tarka volt, a mult.

A Duna csak folyt. És mint a termékeny,
másra gondoló anyának ölén
a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen
és nevetgéltek a habok felém.
Az idő árján úgy remegtek ők,
mint sírköves, dülöngő temetők.

2

Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit száz ezer ős szemlélget velem.

Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak,
öltek, öleltek, tették, ami kell.
S ők látják azt, az anyagba leszálltak,
mit én nem látok, ha vallani kell.

Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Enyém a mult és övék a jelen.
Verset irunk - ők fogják ceruzámat
s én érzem őket és emlékezem.

3

Anyám kún volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.
Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt -
ez az elmulás. Ebből vagyok. „Meglásd,
ha majd nem leszünk!...” - megszólítanak.

Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
gyenge létemre így vagyok erős,
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
mert az őssejtig vagyok minden ős -
az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
apám- s anyámmá válok boldogon,
s apám, anyám maga is ketté oszlik
s én lelkes Eggyé így szaporodom!

A világ vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
szelíd jövővel - mai magyarok!

... Én dolgozni akarok. Elegendő
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés. 

(József Attila)

A lúdlábat már régen ígértem. Tavaly, a képtelen karácsonyi recepteknél. Közeleg a karácsony. Nálunk mindig a lúdláb volt az egyik édesség. Anyu remekül készítette.
Az én kedvencem is. Csokoládés mennyország, meggyes édenkert. A világ egyik legfinomabb csokoládés desszertje. Szerintem. :)
Most feleztem az adagot. A közepes kapcsos tortaformához éppen jó a mennyiség így. Ha az eredeti nagyságrendekkel készítjük, akkor szögletes, nagyobb tepsiben süssük. Mert a lúdláb nem magas sütemény, pont így kell kinéznie.

Hozzávalók a féladaghoz:
a piskótához:
3 tojás,
2,5 dkg liszt,
0,5 dkg kakaópor,
9 dkg porcukor.
A krémhez:
3 tojás,
10 dkg vaj,
1 evőkanál kakaópor,
3 púpos evőkanál porcukor.
A csokimázhoz:
5 evőkanál porcukor,
4 evőkanál víz,
1 evőkanál kakaópor,
5 dkg vaj. Plussz:
rumos vagy pálinkás meggybefőtt.

A formát kivajazzuk és lisztezzük. A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét kemény habbá verjük, a sárgáját fehéredésig és habosodásig keverjük a porcukorral. Majd a cukros sárgáját a fehérjehabhoz keverjük óvatosan, végül szintén vigyázva hozzákeverjük a kakaóval elkevert lisztet is. Közepesnél kicsit nagyobb lángon megsütjük előmelegített sütőben. Kb. 10-15 perc.
A tojásokat robotgéppel jól kikeverjük a cukorral, aztán vízgőz fölött sűrű krémmé főzzük. Ezt már célszerű kézi habverővel csinálni, mert így érezni a krém állagát. Mikor készen van, hagyjuk kihűlni, majd hozzákeverjük a kakaóporral habosra kikevert vajat is apránként. Nagyon sűrű csokikrém lesz a  végeredmény,

A piskóta tetejére meggyszemeket teszünk - nem kell telibe, csak olyan lazán - aztán rákenjük a krémet. Nem könnyű... mert tényleg sűrű a krém.
Végül a cukorból és vízből sűrű szirupot főzünk, hozzáadjuk a vajat és a kakaóport és mikor már csak langyos, a süti tetejére csorgatjuk. Nekem a fele máz kevés lett, ezért a mázból az eredeti menyniséget adom meg. Meggyel, tortadarával díszítjük. 

És én most megcsináltam Chriesi csodás csokileveleit is.

Vadas zsemlegombóccal

Négy főre mondom. 

♨️ Kora reggel bekentem alaposan mustárral a két húsdarabot és hagytam így, míg előkészítettem a zöldségeket. Négy főre 1,2 kg marhahús kell, mert igen sokat veszít sajnos a súlyából a főzés végére. Én nyak-tarjából csináltam, nagyon finom omlós hús, csöppet sem száraz. 

♨️ Megtisztítottam 5 nagy sárgarépát, 3 közepes-kisebb fehérrépát és olyan 10-15 dekányi zellert, egy nagyobb fej vöröshagymát és két nagy gerezd fokhagymát. A zöldségeket nagyobb darabokra aprítottam, a hagymát félkarikáztam. 

♨️ A húst körbe sóztam-borsoztam. 

♨️ A legnagyobb serpenyőmben felolvasztottam 5 dkg vajat és tettem hozzá 5 púposabb teáskanál kristálycukrot. Addig kevergettem, míg megkaramellizálódott a cukor, majd nagy lángon körbe sütöttem a két húsdarabot a karamelles vajon. Mikor szép színe lett, egy tányérra félretettem, és a visszamaradt zsiradékon a zöldségeket is átpirítottam (a fokhagyma kivételével) nagy lángon, olyan 10 percet kaptak. Folyamatosan kevergettem, hogy mindenhol kapjanak hőt és színt. A legvégén pár másodpercre a fokhagymát is hozzátettem, hogy ő is kapjon hőkezelést, de ne égjen meg. Majd aláöntöttem 1 dl száraz rozébort és azzal is sütöttem egy-két percig a zöldségeket. 

♨️ Közben 4 borókabogyót, 2 szem szegfűborsot és egy mokkáskanálnyi koriandermagot mozsárban porítottam és a fűszereket is a zöldségekhez adtam. Aztán az egészet áttettem egy nagy fazékba, hozzátettem a húsokat is és felöntöttem annyi vízzel, amennyi pont ellepte. Sóztam is, és kb. 10 darab szárított vargányaszeletet, illetve egy nagy babérlevelet is a léhez adtam. 

 

 

♨️ Olyan 5-6 deka vajjal és 3 evőkanál liszttel sötét színű rántást készítettem. 

♨️ Amíg főtt a vadas, elkészítettem a zsömlegombócokat. Három szikkadt zsömlét felkockáztam és abban a serpenyőben, amiben a zöldségeket sütöttem, kevés vajjal megpirítottam. Egy tálba szitáltam kb. 35 dkg lisztet, sóztam és két tojással, vízzel nokedlitésztát kevertem, amibe aztán belekevertem a pirított zsömlekockákat is, és egy nagy csokor apróra vágott petrezselyemzöldet. Közben egy jó nagy fazékban sóval vizet forraltam. Amikor felforrt a víz, egy evőkanállal gombócokat szaggattam bele a nokedlitésztából. A kanalat mindig belemártottam a forrásban lévő vízbe, így nem ragadt rá a nokedlitészta. Mikor újra felforrt, és a gombócok feljöttek a víz tetejére, még adtam nekik 10 perc főlést, csak utána szedtem ki őket egy szűrővel egy nagyobb tálba. 

♨️ A puha húst kivettem a fazékból, egy nagyobb vágódeszkára. 

♨️ A forró lével felöntöttem a főzés elején elkészített rántást. 

♨️ A zöldségeket botmixerrel szép simára pürésítettem a főzővizükben, előtte a babérlevelet eltávolítottam. Visszatettem a mártást a tűzre, hozzáadva a felengedett rántást is. Egy citrom csücskét is hozzátettem, a levét előtte belecsavartam. Egy nagy evőkanál tejfölt is hozzákevertem. Hagytam a mártás forrni olyan 5 percig, közben kóstoltam. Itt lehet állítani az ízén, ha valami hiányzik, lehet pótolni: só, citromlé, cukor, mustár. 

 

 

♨️ A húst felszeleteltem, a mártással és a zsömlegombóccal tálaltam. Vajjal csináljátok. Ne olajjal, ne zsírral (esetleg kacsazsírral), hanem VAJJAL. Olyan alapízt ad az egész ételnek a karamellizálódott vaj mind a hús és a zöldségek alatt, mind a rántásban, ami mással nem pótolható. Míg főtt a vadasom, közben leszaladtam a piacra is. Ahogy beléptem a lakásba, hát olyan illata volt az ételnek, hogy valami fenomenális volt, kész aromaterápia. A vaj miatt. VAJ. VAJ és megint VAJ. 🙂

Villámpalacsinta

Az ideges turista nem mert közel menni a szakadékhoz.
- Mihez kezdenék - mondta a vezetőjüknek - ha leesnék?
- Abban az esetben - válaszolta a vezető lelkesen - ne mulassza el, hogy jobbra tekintsen! Nagyon élvezni fogja a kilátást!

(Anthony de Mello)


 

Amilyen gyorsan elkészült a lencseleves, olyan - vagy mégolyanabb - gyorsan megsült közben ez a süti. Valójában palacsintatészta egyben sütve.
A világ leggyorsabb desszertje. :)

Hozzávalók 4 főre:

14 dkg liszt,
2 tojás,
3-4 dl tej,
pici só,
2 csapott evőkanál kristálycukor,
1 vaníliás cukor,
2 evőkanál olaj.
A tálaláshoz:
porcukor,
rummal felfőzött sárgabaracklekvár.

A hozzávalókból kevertem egy palacsintatésztát. Nem kell sűrűnek lennie, úgy normale. Aztán kiolajozott közepes méretű tepsibe öntöttem és nagy lángon 10-15 perc alatt megsütöttem.
Kockákra vágva tálaljuk, porcukrozva. Sárgabaracklekvárt fölmelegítunk rummal elkeverve - ízlés szerint. Azért ne úgy ahogy Fülig Jimmy a teát issza...
Forrón tálaljuk.

(Planétás recept)

Lencseleves füstölt akadékokkal

.

- Tudnál ajánlani egy jó doktort?
- Javaslom, hogy fordulj dr. Csunghoz. Megmentette az életemet.
- Hogy-hogy?
- Az úgy történt, hogy nagyon beteg lévén elmentem dr. Csinghez. Bevettem a gyógyszerét, és rosszabbul éreztem magam. Ezért aztán elmentem Dr. Csanghoz. Bevettem az ő gyógyszerét is, és azt hittem, hogy meghalok. Végül elmentem dr. Csunghoz, de ő nem volt otthon.

(Anthony de Mello)

Végtelenül egyszerű, nagyon finom és fél óra alatt elkészül.

Hozzávalók 4 főre:
35 dkg lencse,
1 szál sárgarépa,
1/2 szál fehérrépa,
1 darabka zeller,
25 dkg füstölt tarja,
10 dkg füstölt parasztkolbász,
só,
1 babérlevél,
bosikafű,
kevés egész köménymag,
pár szem egész feketebors,
1 csapott teáskanál pirospaprika,
csontlé vagy 1/2 erőleveskocka,
1 kisebb fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
1 teáskanál zsír,
1 csapott evőkanál liszt.

A lencsét nem kell beáztatni, anélkül is pillanatok alatt megfő. Alaposan megmostam, majd egy lábosba tettem a félbevágott vörös- és fokhagymával, a fűszerekkel (a pirospaprika kivételével), a karikákra vágott vegyeszöldséggel, a kockákra vágott füstölt tarjával és a karikákra vágott kolbásszal együtt. Vízzel fölöntöttem és egy fél erőleveskockát is beletettem.
Főztem a lencse puhulásáig, ami körülbelül 20-25 perc volt.
Közben a lisztből és a zsírból rántást készítettem, majd belekevertem a pirospaprikát is és berántottam vele a levest.
Tálaláskor tejfölt is kínálhatunk hozzá a friss kenyér mellett.
Ennyi. De nagyon finom.
Megspórolható a leveskocka egyébként, csak én most a legegyszerűbben akartam megfőzni. Ha a vöröshagymát az elején kevés zsíron kis kockákra vágva megüvegesítjük, és a többi hozzávalót ezután adjuk hozzá, akkor teltebb íze lesz és akkor nem kell bele leveskocka.

Vegáknak is ajánlom hús nélkül, mert úgy is nagyon finom. Tegyenek bele hús helyett burgonyakockákat a főzés felénél.

Gombabundában sült hús

A farkasok galamboknak álcázzák magukat. A galambok pedig farkasgúnyát kénytelenek ölteni - különben megennék őket.
Pocsék hely időnként a szamszára.

(duende)

Itt van a pereszkék időszaka. Nagyon szeretem ezeket a késő őszi gombákat. Roppanós húsúak, és nagyon ízletesek, fűszeresek. Létezik lila pereszke, szürke pereszke és lilatönkű pereszke. Ezek a gombák gyakorlatilag bárminek alkalmasak: levesnek, sütve, ragunak, rántva, stb.
A mai ebédünk lilatönkű pereszkéből készült. Nem vettem sokat, csak 20 dekát. Gondoltam, vagy leves lesz belőle, vagy csak valamilyen raguba kerül. Aztán egy harmadik variáció született.Először egy sűrű palacsintatésztát akartam készíteni, végül a mézesmázas csirke tésztájába kevertem. Irtó ropogós lett! De sűrű palacsintatésztával is tökéletes, akkor puhább bundát kapunk végeredményül.

Hozzávalók 4 főre:

60-80 dkg sertéskaraj (csont nélkül és étvágy szerint),
20 dkg erdei gomba,
1 bögre liszt (2,5 dl),
1/2 bögre étkezési keményítő,
1 csapott teáskanál sütőpor,
só,
frissen őrölt bors,
1 csokor petrezselyemzöld,
pár szál friss kakukkfűág vagy szárított kakukkfű,
1 nagyobb dió nagyságú vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
1 evőkanál olaj,
kb. 2 dl hidegvíz.
Plussz bő olaj a sütéshez.

A gombát mosás után robotgépbe tettem és durvára daráltam. Lehet késsel is kisebb darabokra is vágni. Olajon a nagyon apró kockákra vágott vöröshagymát sóval üvegedésig pároltam, majd hozzáadtam az aprított gombát is, az összes fűszerrel együtt. Zsírjára sütöttem. (Én tettem bele fekete tölcsérgombát is, mert nagyon jó fűszergomba és van szárítva belőle itthon bőven.)
Míg sült, a húst vékony szeletekre vágtam, kiklopfoltam és besóztam. Egy tálba tettem a lisztet, étkezési keményítőt, sütőport, sót, a gombamasszát és vízzel sűrű palacsintatészta állagúra kevertem.
A húst először lisztbe, majd ebbe a masszába mártottam és bő olajban közepes tűzön megsütöttem.
Burgonyapürével tálaltam, és savanyúsággal.
Kiválóan működik a recept termesztett laskagombával vagy csiperkével is. Illetve pulyka- vagy csirkemellből is.

Narancsos spenótsaláta gazdagon

.

Olvastam egyszer valamit az orvoslásról, ami szíven ütött. Valahogy így szól:
"A gyógyítás művészetének sajátja a könyörület érzése. Az orvostudomány nem más, mint vallás. A szellem irányítja, mely a szívben ölt testet, a lélek otthonában. Az igazi orvoslás elhiteti velünk, hogy mindannyian fontosak vagyunk, akik ezen a Földön éljük az életünket."

(Miért éppen Alaszka?- A három orvos)

Tegnap salátát kínántam. Piacra menni viszont nem volt kedvem, így körülnéztem, mi van a hűtőben és a konyhapulton.
Ebből a mustrából született ez az igazán laktató, finom kis saláta.

Hozzávalók a salátához 2 főre:
1 nagy marék bébispenót,
1 nagy narancs,
1 alma,
1 darabka kerekrépa (helyettesíthető fehér- vagy jégcsapretekkel),
1 avocado,
1 kis fej lilahagyma,
10 dkg füstölt sajt (parenyica vagy Karaván vagy bármi).
Az öntethez:
1 kisdobozos natúr joghurt,
1/2 evőkanál olívaolaj,
só,
frissen őrölt bors,
zöldcitrom leve,
1 mokkáskanál méz vagy cukor,
1 mokkáskanál mustár.

A hozzávalókat egy nagy tálba tettem, persze szeletelve, kockázva. Az öntethez valókat egy kis tálban laposan kikevertem, majd összeforgattam a salátával. Hagytam egy fél órát állni, hogy kicsit összeérjen. Pirítós rozskenyérrel ettem.
Nagyon telt ízű, gazdag saláta. A narancs és az alma remekül illik a spenót és a retek ízéhez.

Az istenek itala - és ők is fáznak néha...

      a szivárvánnyal együtt megjelent a feloldó ital. A bort én csak egyik legmagasabb kegyelmi aktusként tudom megérteni. A bor felold. Van borunk. Az átkozott sokkot fel tudjuk oldani. A bor visszahozza eredeti életünket, a paradicsomot, és megmutatja, hová fogunk érkezni a végső világünnepen. Ezt a hidat az első és az utolsó nap között az ember csak önkívületben bírja ki. Ez az önkívület a bor. 

(Hamvas Béla: A bor filozófiája)

 

 

Az illat szárnyán érkezik. Kis felhőcskékben megcsiklandoz, és visszatarthatatlanul beáramlik a tüdőnkbe, a vérkeringésünkbe. A piactéren, vagy a karácsonyi vásárban láthatatlanul az orrunkba lopódzik és elcsábít bennünket. Vagy egy hideg éjjelen, a tűzhely fölé hajolva a kislábosból felszálló gőze alkimista páraként varázsol el az első szippantásnál... A bor, a fahéj, a szegfűszeg, a citrom együtt valami egészen különleges illatot ad, olyan illat ez... nem is tudom.
A születés jutott eszembe róla. Valahogy úgy képzelem, annak a szobának van ilyen illata, ahol egy gyermek épp világra jött a félhomályban, gyertyák fényénél, állatbőrök és puha takarók ölelő melegségében. A vér és a virágok illata együtt, és a tisztaságé.

A forralt bor is az "ahány ház annyi szokás" kategóriájába tartozik. Mindenki másképp csinálja.
Készülhet akár fehér, akár vörös borból is, de vegyesen is. Cukor vagy méz mindenképpen kell bele - természetesen ki milyen édesen szereti. A citrom is elmaradhatatlan. A levéből is szoktunk belefacsarni, de egy-két karika egészben is belekerül. Mert a citrom héjában lévő illóolaj nem hiányozhat belőle.
A vörös forralt bor készülhet narancskarikákkal és lével is, nagyon jól illik hozzá - bár nálunk a citromos készül gyakrabban. De a narancsos sem rossz - a bóléra emlékeztető íze van.
Az alapfűszerek ezen kívül a fahéj és a szegfűszeg. Egy liternyi forralt borba szoktunk 2-3 darab fahéjat és 8-10 szem szegfűszeget tenni. Néha szegfűbors is kerül bele 2-3 szem. És néha csillagánizs is, egy darab. De a kardamommag sem illik ehhez az isteni italhoz rosszul.
Sőtebb. A rendes, hagyományos feketebors is jó bele, 4-5 szem egészben.
A bort szoktuk higítani is, nem mindig. Ha higítjuk vízzel, a víz maximum csak 1/5-e körülbelül a bornak.
Mielőtt tűzre tennénk, tegyük bele az összes fűszert, mert nagyon hamar felforr, így valamivel több esélyük van kioldódni. Csak forrásig főzzük, aztán már nem, mert az összes alkoholtartalmat kifőznénk különben belőle. És az úgy meg... hát nem az igazi!

Forrón fogyasztjuk. Persze, mindenki vigyázzon a nyelvén a szőrre, mert leégetheti.

Chirio! :)

Rizsfelfújt (gluténmentesen is)

A béke nem a konfliktus hiánya, hanem a konfliktus kezelésének képessége.

(Dan Millman)

A rizsfelfújt nálunk a rizs egyik kedvelt formája. Ritkán mondok ilyet, mert nem vagyunk rizsesek.

A lucskoskáposzta után kiváló fogás volt, és míg főtt a káposzta, a felfújt is bőven készen volt.

Hozzávalók 6-8 főre (egy 32-szer 22-es tepsihez):

22 dkg rizs (jázminnal a legfinomabb),

8 dl tej (minimum 2,8-as),

1 dl víz,

15 dkg porcukor,

3 dkg szobahőmérsékletű vaj,

1 félmaréknyi mazsola,

2 vaníliáscukor vagy vaníliarúd-magok,

1 citrom reszelt héja,

1/2 csapott mokkáskanál só,

5 közepes tojás,

2 csapottabb evőkanál liszt vagy
4 csapottabb evőkanál rizsliszt.

A rizst szűrőkanálban lemostam és egy lábosba tettem a tejjel, vízzel, sóval, vajjal. Forrás után lassan, kis lángon főztem és időnként kevertem rajta finoman, nehogy a rizsszemek összetörjenek. Kell kevergetni, mert hajlamos leragadni. Mikor már csak kevés tej maradt rajta, lezártam a lángot, fedőt tettem rá és hagytam hogy beszívja a maradék tejet. (Ha miután beszívta a rizs a tejet, szétterítjük egy nagy tányéron, gyorsabban meghűl.)

Begyújtottam a sütőt olyan 180 fokra. A tojások sárgáját egy nagy tálba tettem, a fehérjéket úgyszintén, csak egy másikba. A sárgájához hozzáadtam a vaníliát és a cukor kétharmadát, és fehéredésig, jó habosra vertem. Aztán spatulával hozzákevertem a mazsolát és a reszelt citromhéjat, és a kihűlt tejberizst is.
A fehérjét felvertem, és mikor már tartása volt, hozzáadtam a maradék cukrot és szép csillogó, nagyon kemény habbá vertem. A fehérjéből 2 nagykanálnyit a rizses masszához kevertem (kézzel, nem géppel), hogy lazuljon, majd a többi habot is hozzáadtam, de nagyon óvatosan kevertem az egészet össze, hogy a hab tartása megmaradjon. Végül szintén csak spatulával a lisztet is hozzákevertem óvatosan. Szilikonos sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem, és ment is a sütőbe. 25-30 percig sütöttem.

Málnalekvárral, kicsit megporcukrozva tálaltam. Bármilyen gyümölcsíz illik hozzá, de szokták  gyümölcsszörppel is leönteni.

Tipp:
1. Jázmin rizzsel a legfinomabb, mert annak önmagában is csodálatos illata és íze van.
2. Szerintem rizsliszttel még jobb, mint sima liszttel, sokkal könnyebb, repülősebb lesz, és a gyomornak sem nehéz.
3. Ha keverünk hozzá sütőtökpürét, egészen extra lesz. Én úgy csinálnám, hogy ehhez a mennyiséghez adnék 30 dkg sütőtökpürét, amit higítanék 1 dl vízzel és 5 dl tejjel és ebben főzném meg a rizst. A többi ugyanaz lenne, felvert tojások, stb... Mézzel karamellizált durvára vágott dióval tálalnám.

Lucskoskáposzta sertésoldalassal

Szeretem az egytálételeket. Mert. Szinte egy edényben elkészíthetők. Tartalmasak. Nagyon finomak. És egyszerűek. Plussz még egy előnyük is van: újramelegítéskor általában még finomabbak lesznek.
Ezt a lucskoskáposztát sem először készítem. Mind igaz rá, amit fentebb elsoroltam.
Egy édes második fogással maga a tökély.

Hozzávalók 6 főre:
60 dkg sertésoldalas,
25 dkg füstölt sertésoldalas vagy füstölt karajcsont,
1-1,2 kg fejeskáposzta,
1 nagy fej vöröshagyma,
1 nagy gerezd fokhagyma,
só,
8-10 szem egész feketebors,
1 nagy csokor kapor,
1 csapottabb teáskanál szárított csombor (borsikafű),
1 evőkanál zsír,
2 evőkanál liszt,
tejföl.
Az oldalast csontjaira vágtam, a füstöltet úgyszintén. Föltettem főni bő vízben az apróra kockázott vöröshagymával, a négy darabba vágott fokhagymagerezddel és sóval. Egy jó bő órán át főztem, aztán hozzáadtam a laskára vágott káposztát is. Közben a lisztből és zsírból világos rántást készítettem. Mikor puha volt a káposzta is, berántottam vele az ételt. Ekkor tettem bele az apróra vágott kaprot is. Jól összeforraltam, majd 1 dl tejfölt elkevertem egy kevés forró lével és azt is az ételhez adtam. Forraltam még egy percig. Végül egészen lehelletnyi - 1 teáskanálkányi - 10%-os ecetet kevertem bele. A rántás ki is maradhat belőle.

Friss kenyérrel, tejföllel kínáljuk.

Lucskos 2.: A kockázott húst (60 dkg) feltesszük főni a nagy fej apróra kockázott vöröshagymával. Sózzuk, teszünk bele 10-15 szem egészborsot, egy kicsi babérlevelet, egy egész hosszú piros csilipaprikát és 2 paradicsomot cikkekre vágva. Ha félig megfőtt, hozzáadjuk a laskára vágott káposztát is és készre főzzük. Közben készítünk egy vékony rántást kevés pirospaprikával és ezzel sűrítjük az ételt. A legvégén aprított friss kaprot is adunk hozzá, valamint némi ecetet és cukrot. Ezt a lucskost fermentált káposztával is készíthetjük, még finomabb lesz.