Tavaszi tojásos saláta

Rácsodálkozni.
Nap, mint nap
- egy retek piros színére
mint csodára,
harsogó roppanós lédússágára,
ízének csípős és erőteljes fanyarságára,
a pittypang sárgaözönére
hogy majd' a szemem vakítja,
ó, de elébb,
elébb
még meg is csiklandozza huncut kis szirmaival azt.

(d.)

Semmi extra, csak tavasz a tányéron. De épp ezért jó. Ajánlom húsvét utánra is, ha maradna főt tojás készleten, tökéletesen hasznosítható ebben az egyszerű salátában.

Hozzávalók 4 főre:
az öntethez:
1,5 dl kefír vagy joghurt vagy kultúra (író, vagyis vajkultúra),
1 teáskanál mustár,
só,
pici méz,
őrölt bors,
aprított petrezselyemzöld,
1 mokkáskanál valamilyen finom salátaecet,
1 teáskanál olívaolaj,
1 mokkáskanál tökmagolaj.
A salátába:
1 nagy fej saláta leveleire szedve és kisebb darabokra tépkedve,
8-10 retek gerezdekre vágva,
1 csokor újhagyma zöldjével együtt,
4-5 főtt tojás kockákra vágva (vagy csak tálalásnál a saláta tetejére téve gerezdekben),
opcionálisan: medvehagyma levelek aprítva.

Az öntetet szép simára keverjük. A hozzávalókat egy tálba tesszük, és alaposan átforgatjuk az öntettel. Azonnal tálaljuk és fogyasztjuk. Rozskenyérpirítóssal fenséges. Eccerű. Fincsi...
Tökéletes előételnek is, köretnek is, de önálló fogásnak is pl. vacsira.

Csírák, csíráztatás

A nyers ételek: élő ételek. Nagyon sok tápanyag, vitamin, és ásványi anyag található bennük. Nem beszélve az enzimekről, amik ha főzünk egy ételt, lebomlanak. Pedig ezek az enzimek végzik el a zsírbontást is. Aki fogyni szeretne, egyen minél több nyers táplálékot. Télen nem sok mindenből válogathatunk, de most már hogy a tavasz tényleg itt van - többől. Azonban mindig elérhetők a csírák. Rengeteg éltető elemet tartalmaznak, igazi életkoktélok. Ugyanis ha egy magocska csírázni kezd, a benne lévő tápanyagok megsokszorozódnak. Akár több száz százalékkal is! Hihetetlen, igaz? Pedig már az ókori kultúrákban is fogyasztottak őket. Mi most kezdjük újra felfedezni…
Csírát vásárolhatunk boltokban is, vagy a piacon, vagy elkészíthetjük otthon is. Nem nagy ördöngösség.

Az erre szánt magokat ha lehet, bioboltban vegyük, mert akkor garantáltan vegyszermentesek lesznek. A magok csomagolásán általában rajta is van, hogy kell csíráztatni. A legtöbb esetben a módszer a következő:

Egy nagyobb dunsztosüvegbe tesszük a magokat, és vizet engedünk rá. Egy régi konyharuhából – aminek ritkább a szövése -, vágunk egy akkora kockát, amekkorát rá tudunk gumizni a szájára. Ezt tegyük is meg. Aztán fejjel lefelé tartva csurgassuk le róla a vizet, és mikor mind eltávozott, egy olyan edénybe tegyük az üveget, amelyikben szájával lefelé megáll. Naponta kétszer – reggel és este – öblítsük ugyanígy át. Mikor már lecsöpögött, kis nyílást hagyhatunk is az üveg száján, nehogy túl nedvesek maradjanak a magok, mert akkor megpenészednek vagy elrohadnak.
Pár nap elteltével megnőnek a hajtások. Ekkor egy nagyobb lukú szűrőn mossuk át, hogy a felesleges maghéjak el tudjanak távozni. Hagyjuk elől pár óráig, hogy kicsit megszáradjon, mert ha túl nedvesen tesszük a hűtőbe, megrohad. Amúgy akár két hétig is eláll, és növekszik. Én nylonzacskóban szoktam betenni a hűtő zöldséges fakkjába, de úgy, hogy a zacskót több helyen is meglukasztom, hogy kapjon levegőt. És akkor semmi baja nem lesz.
A napraforgót jobb ültetni, és úgy hajtatni. A zsázsacsírát pedig egy laposabb, de peremes tálba tegyük, mert összeragadnak a magok. Csak finoman meg kell spriccelni naponta kétszer. Ennyi a titok. A képen a tányérban lévő növény a zsázsa, a másik pedig vöröshere. Csíráztathatunk tálban is, csak akkor sűrűbben permetezzük meg vízzel. Naponta 4-szer.
Csíráztathatunk hüvelyeseket is: lencsét, többféle babot (szója, adzuki bab), csicseriborsót. Ezeket azért negyedórát pároljuk fogyasztás előtt, mert nyersen nehezen, vagy egyáltalán nem emészthető fehérjét tartalmazhatnak. A búza is nagyon finom csíráztatva. Édes lesz az íze és csodálatos.
Bátran kísérletezzünk, és először talán szokatlan lesz az ízük, de minél többször kóstoljuk, annál inkább meg fogjuk kedvelni. Én salátákba szoktam belekeverni szezonban, illetve szendvicsekre tenni télen, paprika és paradicsom helyett.
Váljék egészségünkre!

(duende)

Szeretlek zöld - Parajsaláta elegánsan, gazdagon

Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Zöld szél. Zöldbe borult ágak.
Bárka ring a tenger fodrán,
ló és lovas hegyre hágnak.
Lány álmodoz könyöklőben,
árnyék borul derekára,
zöld a haja, zöld a húsa,
hűlt ezüst a szeme-párja.
Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Cigányhold süt cigánylányra.
Már minden a leányt nézi,
ő nem érzi, nem is látja.

(Frederico Garcia Lorca: Alvajáró románc - részlet)

Ez egy roppant egyszerű, viszont nagyon finom saláta. Nekem legalábbis az egyik nagy kedvencem - ma dél óta. :)) Minden van benne, amit nagyon szeretek, remek kombinációnak sikeredett. Mivel fejes saláta még nincs, spenót viszont már van - átsegíthet bennüket ezen a tavasz eleji "már nagyon zöldre vágyom" időszakon.
Kell hozzá:
friss spenótlevelek,
olajbogyó (az én salátámba chilivel töltött került),
füstölt lazac (lehet nyers, lehet olajos konzerv - a salátámban ez utóbbi van),
feta sajt,
újhagyma,
extraszűz olívaolaj,
némi só,
kevés citromlé.

A spenótleveleket megtisztítottam, a középső vastag ereket eltávolítottam, majd nagyobb darabokra tépkedtem. A tál aljára került ágyként, picit sózva. Rászórtam a haldarabokat, a morzsolt fetát, a félbevágott oljabogyókat, a karikákra vágott újhagymát és a csíkokra szelt aszalt paradicsomot. Olívaolajjal meglocsoltam, citrom levével megcsepegtettem. És már ettem is. Isteni!
Halat sem fogyasztó vegák természetesen készíthetik hal nélkül is, úgy is nagyon finom.

(Carlos Saura: Flamenco - Verde que te quero verde: Zöld, szeretlek zöld)

Babsaláta lilahagymával

Nagyobb házunk van, de kisebb családunk;
több gép vesz minket körül, az időnk mégis kevesebb.

Több a diplománk, de kevesebb az ítélőképességünk;
nagyobb a tudásunk, de kevesebb a bölcsességünk;
több a szakértőnk, mégis több a problémánk;
több a gyógyszerünk, de kevesebb az egészségünk.

Eljutottunk a Holdra és visszatértünk,
de nehezünkre esik átmenni az utcán
és üdvözölni az új szomszédot.

Annyi számítógépet építettünk, amely több információt hordoz
és több másolatot készít, mint az emberiség valaha;
mégis egyre kevesebbet kommunikálunk.
Gazdagok lettünk mennyiségben,
de szegényekké váltunk minőségben.

Ez a kor a gyorséttermeké, de a lassú emésztésé;
a kigyúrt embereké, de a törpe jellemé;
a hatalmas profitoké, de a sekélyes kapcsolatoké.

Olyan kort élünk, amikor tele a kirakat,
de a benső üres.
 
(a XIV. Dalai Láma: Korunk paradoxona)

Nagyon szeretem a hagyományos babsalátát. Forrófriss rántott finomságok mellé fantasztikus köret. Legyen az akár hús, akár zöldségféle.
Elkészítése nagyon egyszerű.

Hozzávalók 4 főre:

70 dkg nagyszemű bab,
1 babérlevél,
2 közepes fej lilahagyma,
só,
csombor (borsikafű),
cukor,
ecet,
olívaolaj.


A babot előző este beáztatom. Másnap sós, babérleveles, csomboros vízben megfőzöm. Mikor puha már, a főzőlevéből egy merőkanálnyit teszek a salátástálba, ugyanennyi sima vízzel együtt kikeverem hagyományosan salátalének. Sózom, cukrozom, ecetezem. Kóstoljuk a levet, hogy jó arányban legyenek az ízei. A salátalének kicsit töményebbnek kell mindig lennie, mert a belevalók felszívják a sót-cukrot-ecetet. Tehát ne legyen sevízízű, mert akkor nem lesz finom a saláta. Miután kikevertem a lét, beleteszem melegen a babot, hozzávaágom félkarikákra a lilahagymát is. Öntök rá egy kevés olívaoljat és jól elkeverem. Hagyom kihűlni, aztán hűtőbe teszem pár órára. A babsalátának kifejezetten jót tesz, ha hagyjuk összeérni.
Ennyi az egész.

Kelkáposzta saláta

Te vagy a nő! Te nem vagy ember és nem közülünk való. A becézés és imádás új szavait találtuk ki érted, a halál új formáit, és szaggattuk az élet kereteit, hogy Te többet élhess. Hegyeket bontottunk le, hogy messzibb lássál. Kitaláltuk a telefont, hogy felhívhassad ágyadból a kedvesedet. Hajót csináltunk, hogy megállhass az esti szélben a jachton, lila fátylakban, kissé hunyorítva a szemed. Megépítettük a szibériai expresszt, mert hátha egyszer kedved lesz arra járni. Komoly nagy népek jogrendszert alkottak, hogy Te egyszer megtaposd. Isteneket faragtunk és hittünk, hogy érted megtagadjuk őket, s túl minden képén az Istenségnek, mellünket verve feléd tartottuk ajkainkat: Te vagy a Fény!

(Márai Sándor)

Ezt a salátát már régóta készítem, mert nagyon finom. Péter Jánosné 404 darab salátát tartalmazó kis könyvecskéjében találtam még jó tizenx éve.

Hozzávalók:
30 dkg kelkáposzta,
1 nagy alma,
15 dkg ecetes uborka,
1 nagy fej vöröshagyma.
Az öntethez:
2 evőkanál olaj (szőlőmag avgy olíva),
1 kiskanál mustár,
só,
1 kiskanál méz,
frissen őrölt bors,
pár csepp citromlé.

A hozzávalókat vékony csíkokra vágjuk, és az öntettel meglocsoljuk a salátát. Érdemes kicsit állni hagyni és összekverni, finomabb lesz. Csak egy 20 percet, aztán fogyasztható is kenyérrel vagy rizzsel vagy krumlival.

Joghurtos-fetás padlizsánsaláta

Mert csak az a jó varázslat, amelynek a földhöz is köze van, melyben a mennyei és a hétköznapi elemek szerencsésen vegyülnek.

(Márai Sándor)

Padlizsán törökösen. De hogy ne csak hideget egyek ebédre, most éppen krumplit sütöttem hozzá. De pitakenyérrel is nagyszerű.

Hozzávalók 4 főre:
2 nagyobb padlizsán,
1 fej lilahagyma,
4 pradicsom,
2 zöld húsú paprika,
2 gerezd fokhagyma,
só,
frissen őrölt bors,
1/2 evőkanál szumák,
1/2 mokkáskanál köménymag (római is lehet),
1 mokkáskanál koriandermag,
1 evőkanálnyi oregano
1 kis csokor menta,
1 csokor friss petrezselyem,
2 nagy dobozos natúr joghurt (lehet sűrű török vagy görög joghurt),
25 dkg füstölt fetasajt,
olívaolaj,
citromlé.

A padlizsánt felkockáztam, egy nagyobb serpenyőben fölhevítettem az olajat és a padlizsánkockákat jó sötétbarnásra-ropogósra sütöttem. Persze sóztam, borsoztam. Mindenképpen rendesen süssük meg a padlizsánkockákat, mert csak így lesz finom a salátánk. (A padlizsán csak rendesen megsütve jó, mikor kissé "szenes-füstös" ízt kap. A sületlen padlizsán nagyon ízetlen, szinte "nyálkás" érzetet hagy maga után, tényleg nem jó.) A hagymát vastag karikákra, majd negyedbe vágtam és nagy lángon átpirítottam a kis kockákra vágott fokhagymával együtt, a kimagozott paprikát és paradicsomot úgyszintén. Mindent 1-2 evőkanálnyi olívaolajon sütöttem.
Hagytam kihűlni langyosra, majd elkevertem a közben elkészített fűszeres joghurttal: só (óvatosan, a feta sós), menta, oregano, petrezselyem, mozsárban tört fűszerek, citromlé. A fetát is belemorzsoltam-törtem.
Ezzel a fűszeres-fetás joghurttal kevertem el a sült hozzávalókat. Hűtőbe tettem és hagytam összeérni minimum 2-3 órát. Minél hosszabban áll, annál finomabb lesz, mert a padlizsán jól beszívja a finom joghurtos öntetet.

Svéd gombasaláta

Svéd gombasalátát akkor szoktam készíteni, mikor buli van nálunk és sok a vendég. Ilyenkor a svédasztalos megoldást szoktam előnyben részesíteni, és ha már svédasztal... hát szokott lenni rajta svéd gombasaláta is. Múltkorában sok gombát vettem, nem használtam el mindet a rizottóhoz. A maradékból lett a saláta.

Hozzávalók 4 főre:

1 kg sampion gomba,

2 közepes fej vöröshagyma,

5-8 evőkanál sűrített paradicsom,

2-3 babérlevél,

1 mokkáskanál kakukkfű,

1/2 mokkáskanál bazsalikom,

1 mokkáskanál oregano,

frissen őrölt bors,

1/2 citrom vékonyan levágott héja,

1/2 citrom leve,

só,

3 evőkanál olívaolaj,

kb. 1 teáskanál kristálycukor.

A gombát felszeleteltem, és olívaolajon a fűszerekkel zsírjára sütöttem. A hagymát negyedkarikákra vágtam, azt is hozzáadtam és kis lángon a hagyma üvegesedéséig pároltam. Ekkor hozzáadtam a sűrített paradicsomot, vizet, a cukrot, a citromlevet és héjat, a babérlevelet.

Főztem 20 percig, addig míg a sűrített paradicsom újra besűrűsödött kicsit.

Hagytam kihűlni és hűtőbe tettem pár óraára. Tálalásnál a babérleveleket, citromhéjdarabokat eltávolítottam belőle.

Az eredeti svédgombában nincs bazsalikom és oregano, van mikor úgy készítem. De ma fűszeresebb kedvemben voltam.

Gombaszezonban erdei gombából szoktam csinálni, még finomabb.

Pirítóssal felséges. Tipp: ha nincs kedvünk hidegen fogyasztani, melegszendvicsre is kiváló, jó sok reszelt sajttal. Én tegnap így ettem, és nagyon finom volt. :)

Sárgarépa-zalziki

… és a világ forog tovább,
… és a világ forog tovább...

És én nem nézek hátra,
nem nézek hátra.

(duende)

Ezt a kencét a Mindmegettén találtam. Aztán rájöttem, hogy kétféleképpen is elkészíthető, és isteni finom.
Az egyik variáció - ez volt amit találtam:

Hozzávalók:
40 dkg sárgarépa,
20 dkg füstölt sajt,
1-2 dl majonéz,
1 evőkanál 20 %-os tejföl,
durvára vágott dió.

A neten talált receptben egyébként a dió helyett petrezselyemzöld szerepelt.

A sárgarépát lereszeljük, és picit besózzuk. Hagyjuk állni hogy levet engedjen, aztán jól kinyomkodjuk. Hozzáadjuk a reszelt füstölt sajtot is, a majonézt és a tejfölt, a durvára vágott diót. Jól összekeverjük, hagyjuk kicsit összeérni.

A második - saját - varia:

Csöpögtessünk ki joghurtot, hogy jó sűrű legyen. A reszelt sárgarépát szintén jól kinyomkodva hozzákeverjük, a dióval együtt. Ebbe nem kell füstölt sajt, mert a sűrű joghurtnak magában is nagyon finom, krémsajtra emlékeztető íze van. Ebbe a variációba a darált dió helyett tehetünk egy kevés szárított mentát, aki szereti. Véleményem szerint jól illik a sárgarépához.

A fűszeres minibagettekkel ettem, felséges volt.

Céklavarázs

Ékszer

Múló 
pillanataim gyöngysorát
viselem.

                                   (d.)

Az jutott eszembe, hogy párolt káposztát ennék. De káposzta nem volt itthon, helyette Kata és Mamma eszembe juttatta a céklát. Tehát arra gondoltam, ugyanúgy fogom elkészíteni, mint a párolt káposztát. Lila, lila, gondoltam. Majdnem úgy is lett, csak főzés közben még földerengett a cipolle al balsamico is, úgyhogy ténykedésem némi kanyart vett.

Hozzávalók 4 főre:
személyenként 6-7 bébicékla vagy 1-1 nagyobb cékla,
1 nagy fej lilahagyma,
2 evőkanál olívaolaj,
só,
friss rozmaringág vagy zsályaágacska,
3-4 gerezd fokhagyma,
0,5 dl száraz vörösbor,
balzsamecet.

A céklát meghámoztam és cikkekre vágtam. A lilahagymát apró kockákra vágtam és az olívaolajon pici sóval üvegesre fonnyasztottam, majd hozzáadtam a vékony szeletekre vágott fokhagymát is, és még így együtt pároltam 1-2 percig. Ezután tettem hozzá a darabolt céklát. Sóztam, rozmaringágat dobtam mellé, vörösbort és kevés vizet öntöttem alá. Fedő alatt pároltam puhulásig. Kétszer pótoltam alatta a vizet, mert mindig csak keveset öntöttem alá. Mikor már puha volt a cékla, meglocsoltam kevés balzsamecettel és fedő nélkül nagy lángon elforraltam majdnem az összes levét. Ami maradt, az egy hihetetlen sűrű, finom ízű kivonat volt... Az jutott eszembe, hogy olyan, mint a lekvár.

Ez a párolt cékla nagyszerű köret, egészen különleges. Vadhúsokhoz abszolút ajánlanám. Előételnek is kiváló például ruccola levelekkel.

De finom barnarizzsel is, vagy hajában sült vagy főtt burgonyához is. Sajnos, mind megettem. Pedig kihűlve majonézzel vagy joghurttal elkeverve isteni lett volna hideg salátának is. Jó étvágyat hozzá! :)

Tartármártás, füstölt lazac moszkvai mártással

egyetlen percem
sincs, amit elcserélnék
egy másik percért

                                                                                                                                              (Fodor Ákos)

Említettem már, hogy múlt hétvégén elutaztam egy barátnőmhöz. Többféle ételt is készítettünk együtt. Egyik a majonéz, illetve a tartármártás volt. Szerette volna megtanulni a házi majonéz elkészítését.
Így aztán ettünk tartármártásos krumplisalátát rántott karfiollal, és ő készített nekem reggelire majonézes tonhalkrémet pirítósra. Isteni volt. Lássuk akkor a majonézt, mint alapmártást.


A majonéz hozzávalói:

tojássárgája, olaj, só, citromlé. Ez az alap. Ahány tojássárgája, annyi dl olaj kell hozzá. Egy tojássárgájához pedig 1/2 citrom kifacsart leve kell körülbelül. A tojássárgájához szinte csak cseppenként adagoljuk az olajat, és mindig jól elkeverjük, hogy a tojássárgája fölvegye. Menet közben többször sózzuk, és a citromlémennyiséget is többször adjuk hozzá. Elég lassú munka. Ha véletlenül túllöttyintenénk az olajat, és összekapná a sárgáját, ne dobjuk ki. Üssünk fel még egy tojjássárgáját, és ezt az összekapott olajos sárgáját adagoljuk cseppenként a frissen felütött sárgájához. Szépen el lehet keverni, nem megy kárba.
Tehát ez az alapmajonéz. Én nagyon ritkán csinálom így, mert általában mindenhez tartármártást készítek, az nem olyan tömény, mint a majonéz.

A tartármártás hozzávalói, ha 4 főre készítünk pl. krumplisalátát:
3 tojássárgája,
3 dl olaj vegyesen (olíva, szőlőmag, napraforgó),
só,
1 és 1/2 citrom kifacsart és átszűrt leve,
őrölt bors,
kb. 3 csapott teáskanál kristálycukor,
1 teáskanál mustár,
2-3 dl tejföl.
A tartárnál lehet trükközni. Ugyanis ha az elején elkeverjük a mustárt a tojássárgájával, akkor lehet nagyobb adagokban hozzáadni az olajat, nem fogja összekapni. Én robotgéppel csinálom, mert azzal nincs öt perc, és készen van. Olajból mindig többfélét használok, mert érdemes jóminőségűeket hozzáadni - hiszen nyersen fogjuk fogyasztani. Ezért mindig teszek hozzá extraszűz olívaolajat is, nem sokat. Mert elvinné az ízét. A szőlőmagolaj kiváló, mert semleges ízű. Dióolajat is szoktam bele tenni, például rántott őzlábgombához készülő tartármártásba. Isteni finom, nem kell belőle sok, csak egy evőkanálnyi.
Tehát sárgája, mustár, jól kikeverve, aztán az olajak, só, őrölt bors, citromlé. Jó sűrű, finom alapot fogunk kapni. Mikor készen van, hozzákeverem a tejfölt is és a cukrot is. Ahány deci majonéz, annyi deci tejföl mehet bele, vagy egy kicsit kevesebb. Lényeg, hogy ne legyen több a tejföl, mint a majonéz. És ha lehet, 20 %-os tejfölt használjunk, mert az krémesebb. Én mondjuk soha nem veszek semmihez sem 12%-ost, nem jó, nincs is igazi tejföl íze.

Ennyi a tartármártás. Ha kavirát is keverünk hozzá - ahogy most én is tettem -, akkor nevezik moszkvai mártásnak.
Krumplisaláta: Hajában megfőzöm a krumplit, hidegvíz alatt jól lehűtöm, aztán tiszítom és karikákra vágva megy a tartárba. Újhagymát, lilahagymát vagy pórét teszek hozzá. (Most tettem bele olajbogyót is, mert rémülten fedeztem fel, hogy a levén egy kis penészfolt megjelent - szóval el kell használni gyorsan.)
Halas krém:
füstölt lazackonzervet lecsöpögtettem, a halhúst kézzel nagyobb darabokra szedtem. Kevertem hozzá tartárt, kaviárt és kisebb karikákra vágott olajbogyót. Isteni! Készíthetjük aprított tonhalkonzervből is, vagy szeletelt füstölt lazacból is. A kapribogyó is remekül illik hozzá, hétvégén azzal ettük.

Cipolle al balsamico - hagyma balzsamecetben

Ezt az ételt egy kedves barátomnak ajánlom. Mozzarella-függő. :-))

Hatására én is vettem, újrakóstolás céljából. Azt hiszem, az eredeti bivalytejből készült mozzarella lehet az igazi, a nagy ő. Legalábbis nekem. A tehéntej elég semleges ízű, így az ebből a fehér itókából készült sajt is semleges.

Ismerem a szokásos mozzarella-paradicsom-bazsalikom szentháromságot, de most tél van. A paradicsom így szóba sem jöhet... De aztán a múzsa homlokon csókolt. Eszembe jutott, hogy kedvenc olasz szakácskönyvemben van egy egészen zseniális, oltári finom, egyszerű és olcsó csoda. És már sokszor készítettem.

Cipolle al balsamico annyit tesz: hagyma balzsamecetben.

Hozzávalók 4 főre:
0,5 kg apró lilahagyma,
2 evőkanál olívaolaj,
2 evőkanál balzsamecet,
0,5 dl száraz vörösbor,
2 teáskanál méz,
1 szárított erőspaprika (annak csak, aki szereti),
só,
frissen őrölt bors,
5-10 friss zsályalevél.

A megtisztított lilahagymákat hosszában negyedbe vágtam, majd olívaolajon friss rozmaringgal, mézzel, frissen őrölt borssal és sóval erős lángon átsütöttem. Rozmaringgal készítettem, mert friss zsályám most nem volt, pedig nagyon finom hozzá. De rozmaringgal is fenséges lett. Tehát karamellizálódtak-megpirultak a hagymagerezdek. Ezután rájuk öntöttem a bort, a balzsamecetet és némi vizet, és az egészet kicsit beforraltam. Kóstoltam is közben, mert akkor finom, ha egyensúlyban van az édes-sós-savanykás íz. Mikor készen volt, hagytam kihűlni a levében és még hűtőbe is tettem pár órára. Az sem árt meg neki, ha egy éjszakát áll a finom páclében.

A mozarrellát is pácoltam: sóztam, rozmaringot, erőspaprikadarabokat raktam rá és megöntöztem olívaolajjal. A balzsamecetes hagyma egészen fantasztikusan illett a mozzarellához. Hm. Jó kis étel... Fogyókúrához is kiváló egyébként, vagy sült húsok köreteként, vagy el tudom képzelni hajában sült krumplihoz is.

Avocado for ever...

Vannak emberek, akikből árad a vonzerő.
De mi is ez valójában?
Mit érzünk egy olyan valaki kapcsán,
aki pusztán a jelenlétével mágnesként hat?!
Azt hiszem, ezt hívják hitelességnek.
Igazságnak. Az ilyen ember igaz, vagyis
teljesen önmaga.
A titok pedig szerintem az, hogy egységben
vannak a gondolatai a szavaival, a szavai
pedig a tetteivel.
Tehát igaz, úgy ahogyan van.
Ítélhetjük ezt pozitívnak vagy negatívnak,
akkor is az, ami: hiteleség és teljesség,
vagyis: erő.

(duende)

Jó mexikói lennék. Az avocadot minden nap meg bírnám enni, egyszerűen függő vagyok, nincs mit tenni. Sokszor készítem quacamolénak, de a legtöbbször csak egyszerűen kettévágom, kiveszem a magját, és úgy ahogy van a héjában felkockázom, aztán egy nagy kanállal kikaparom a darabolt gyümölcshúst egy tálba. Sózom, olívaolajjal és citromlével megöntözöm, és már falom is. :-) Csak úgy magában vagy pirítósra kenve, vagy salátába keverve.
Isteni gyümölcs! A fogyókúrámhoz pl. nélkülözhetetlen.

A Jóisten fantasztikus dolgokat teremtett, hiába... :)

Hupirózsaszín tésztasaláta

Mindegy, hogy egy csillag az égen,
egy madár dala az éjben,
vagy a szellő a réten,
minden te és én vagyok.

Egy könnycsepp az arcon,
egy mosoly a buszon,
édes ébredés egy szép hajnalon,
minden te és én vagyok.

Minden csak ez az egy Élet,
ezernyi álarca bújócskázott vélem.
De már látom, látom a sok csodát,
fény lettem, kő és virág.

(duende)

Vendégeket vártam és egyikük szétválasztós diétázó. Mivel a tésztanapokat nehezen tudja változatossá tenni, megleptem ezzel a salátával.

A fokhagymás-rozmaringos sült céklának már egy ideje rajongója vagyok. A kiindulópont tehát ez a régi kedvencem volt.

Hozzávalók 4 főre:

1/2 zacskó (25 dkg) penne tészta,

2 kisebb cékla,

a céklának kb. fele mennyisége zeller,

1/2 alma,

2 evőkanál durvára darált vagy vágott dió,

2 evőkanál szőlőmagolaj (vagy bármilyen nem feltűnő ízű olaj),

1 gerezd citrom leve,

1 kiscsi gerezd fokhagyma,

1 teáskanál méz,

frissen őrölt bors,

pár levélke friss rozmaring nagyon apróra vágva,

só.

A tésztát megfőztem sós vízben, ahogy az olaszok mondják: al dente. Vagyis figyeljünk rá, nehogy túl puhára főzzük. Főzés után egyből átöblítettem hideg vízben. Így nem lesz gezemicés, és nem puhul tovább. A céklát is megfőztem hajában, a zellert szintúgy megfőztem sós vízben, de ez utóbbit kisebb kockákra vágva.

A céklát is hidegvíz alá tettem kis időre, hogy lehűljön, majd meghámoztam és kockáztam. A zellert szintén leszűrtem, mikor megfőtt.

Egy nagy tálba tettem a tésztát, a zeller-, cékla-, almakockákat. Hozzáadtam kb. 2 evőkanálnyi durvára darált diót, olajat, sót, citromlevet, cukrot, őröltem rá némi borsot, a rozmaringleveleket aprítva, és a fokhagymát reszelve. Mindezt alaposan összekevertem, majd hűtőbe tettem egy órácskára.

Nagyon extrán néz ki, szépen lehet tálalni.

Igen. Utóirat: a cékla nagyon színez. Pirosat lehet pisilni tőle. Csak gondoltam, szólok. Mielőtt bárki orvoshoz rohanna. :-)

A tél egyik finomsága, a káposzta saláta

Maya

Az élet nem lehet illúzió.
Papucsomban
ott a lábam nyoma.

A káposzta saláta szerintem az egyik legfinomabb és legegészségesebb saláta. Főleg így télen. Mindenki ismeri, úgyhogy nagy szakmai titkokat különösebben most nem fogok elárulni. De általában az egyszerűség együtt is jár a nagyszerűséggel...
Én most egy nagy fej káposztának csak a negyedét szeltem le és készítettem el. De érdemes többet is csinálni belőle, mert üvegbe téve a hűtőszekrényben két-három hétig is eláll. Ha tiszta evőeszközzel nyúlunk bele minden alkalommal, persze csak akkor.

Hozzávalók:
1 közepes fej káposzta,
1/2 diónyi vöröshagyma,
1 teáskanál köménymag,
2-3 teáskanál só,
4-5-6 teáskanál kristálycukor,
2-3 evőkanál 10%-os ecet.

A káposztát szép vékonyra leszeljük és egy nagy tálba tesszük. Belevágunk egy fél diónyi vöröshagymát is nagyon apró kockákra vágva, és rászórjuk a köménymagot is. Sózzuk is, majd forrásban lévő vízzel leöntjük. Annyi víz kell amenyni ellepi. Így a káposzta kicsit lágyabb lesz. Mikor már langyos, én le szoktam önteni a léből mert túl sok az, amit először ráöntök. Ahhoz túl sok, hogy épp akkora edénybe tudjam tenni, ami befér a hűtőbe is.
Tehát öntök le róla némi levet, aztán ízesítem: cukorral, ecettel és általában még só is kell rá. A káposztasaláta akkor lesz finom, ha a lé elég ízes, ha nem vízízű.
Kihűlés után hűtőbe teszem még fogyasztás előtt pár órára. Jót tesz neki, ha áll egy kicsit - így igazán összeérik. Sokszor járok úgy, hogy az ecetet evés előtt pótolnom kell egy picinykét, mert a káposzta magába szívja.
Ez egy időigényesebb változat, érdemes előző nap elkészíteni.

Van egy másik variációm is, a hozzávalók ugyanazok, csak sokkal gyorsabb. A káposztát a leszelés után a hagymával együtt besózom és hagyom állni fél órát. Aztán jól kinyomkodom, így kerül bele a salátalébe. Ebben az esetben is jót tesz neki, ha fogyasztás előtt egy-két órán át van lehetősége összeérni. De így el lehet készíteni a főzés kezdetekor, és mire asztalra kerülnek a finomságok, a saláta is fogyasztható.
Egy finomra sikeredett káposztasaláta teljességet és kerekséget ad olyan egyszerű ételeknek is, mint a paprikás krumpli, a rakott krumpli... és még sorolhatnám. :-)

Nyavalyaűző saláta

Mindenkinek csak egyetlen igazi megbízatása van: hogy önmagára találjon. Végezheti, mint költő, mint őrült, mint próféta, vagy mint bûnöző. Ez nem a mi dolgunk, sőt végső soron jelentősége sincs. Nem az a dolgunk, hogy kitaláljunk magunknak egy sorsot, hanem az, hogy megtaláljuk saját magunkat, s azt teljességgel és töretlenül éljük végig.

(Hermann Hesse)

Még mindig nem bírtam kilábalni az influenziából, csúnyán köhögök...

Hiszek abban, hogy az étel orvosság is, így ma egy nyavalyaűző étket készítettem és ettem. Emellett az év végi eszem-iszom is sok volt. Salátára vágytam.

Reszeltem le sárgarépát, csicsókát, zellert, friss gyömbért. Karikákra vágtam sok lilahagymát, és hogy valami lazább-könnyebb is legyen az ételben - egy kis kínai kelt és némi almát csíkoztam bele.

A piritós sem egyszerűen pirítós ám. Jó alaposan bedörzsöltem fokhagymával. (Annyira hogy még öt vámpírt is visszatartottak volna. Nesze neked Dracula gróf... )

Az öntetbe került egy kávéskanál repceméz, egy kávéskanál tökmagolaj, egy mokkáskanál mustár, jó sok extraszűz olívaolaj, rengeteg frissen őrölt bors, némi só és némi citromlé. Nagyon szép krémesre ki tudtam keverni a mustár miatt.

Jelentem, a lehelletem nem a legfrissebb, viszont határozottan szakad föl a köhögés! :-)

Sült oldalas kelbimbóval, hagymás törtkrumplival

Öleld magadhoz a pillanatot.
Éld a jelent.
Ennyi csupán a boldogság titka.

Remélj egy szebb jövőt,
és soha nem lelsz békére.

                                                                       

Hozzávalók 4 főre:
1-1,2 kg oldalas,
személyenként 2-3 darab krumpli,
1 közepes fej vöröshagyma,
só,
1 evőkanál mustár,
1 evőkanál édes anna,
1 evőkanál ketchup,
egy kis darabka rozmaring-ág,
1 teáskanálnyi koriandermag,
4-5 evőkanál olaj,
személyenként 8-10 darab kelbimbó,
pici ételízesítő,
1 mokkáskanál cukor.
A kefíres uborkasalátához:
2 nagy kígyóuborka,
1/2 liter kefír,
2 gerezd fokhagyma,
1 púpos teáskanál kristálycukor,
2-3 teáskanál 10%-os ecet,
só.

Az oldalast jó alaposan megmostam, nehogy csontszilánk maradjon rajta. Aztán sóztam, és a mustárt-ketchupot-édesannát összekevertem egy csészében és rákentem az oldalasra. Egy tepsibe 2 evőkanál olajat csurgattam, erre tettem a húsdarabokat, végül megszórtam kevés friss rozmaringlevéllel és mozsárban durvára tört koriandermaggal a tetejüket. Három-négy dl vizet öntöttem még a tepsibe a husi alá, és jól lefóliáztam. Fél-háromnegyedes láng közé állítottam a sütőt, és egy és negyed órán át hagytam a fólia alatt. A fóliát ezután levettem róla és addig sütöttem, míg szép piros-ropogós lett.

Míg az oldalas sült, az uborkasalátát is volt idő elkészíteni. Csíkosra hámoztam az ubikat, jól megmostam őket és karikákra gyalultam. Sóztam és hagytam állni tíz percet. Közben a kefirben elkevertem a cukrot, a reszelt fokhagymát és az ecetet. Ezután a már levet engedett uborkát kinyomkodtam, így tettem a kefíröntetbe. Elkevertem, kóstoltam. Sót csak most tettem bele, mert nem lehet tudni, hogy az uborkára mennyi jutott, ugye...

Végül, mikor már az oldalas szép pirosacska volt, elkészítettem a hagymás tört krumplit és a kelbimbót. A kelvirágokat félbevágtam, és sós, kicsit cukros, ételízesítős vízben megfőztem, majd leszűrtem. Ugyanakkor tettem föl, mikor a krumplit is, egyforma idő alatt elkészültek. A hagymás burgonyához három evőkanál olajban a kis kockákra vágott hagymát kevés sóval üvegesre pároltam kis lángon. Egy másik lábosban pedig föltettem főni a kockákra vágott burgonyát sós vízben. Mikor elkészült, leszűrtem, összetörtem, és hozzákevertem a hagymás olajat.

Az oldalas egyébként hidegen is kiváló. Kenyérrel, és habos sörikével...

Jó étvágyat hozzá.

Kecskesajt olívaolajban

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya magába.
Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.

                                               (Weöres Sándor)

A kecskesajtot fölkockáztam, friss fűszernövényeket és fokhagymát tettem az üvegekbe, aztán olívaolajjal - naná hogy extraszűzzel - nyakon burítottam a fűszeres sajtkockákat. Az egyik üvegcsébe jócskán került tökmagolaj is, persze... A fűszerek az erkélyemen található kiskertemből származnak. Szurokfű, bazsalikom, kakukkfű, rozmaring, zsálya. Igazán csodás kombináció! Hagyom érni pár napot, aztán saláták tetejére téve mennyei lesz! Az öntet nagy részét természetesen a fűszeres olívaolaj fogja képezni. A fűszeres olívaolajos sajt egyébként fetából is készíthető, valami varázslatosan finom az is. Leforrázott szőlőlevélbe is csomagolhatjuk a kockákat, isteni hozzá.

Franciasaláta

Az ember olyan lény, akinek meg se kot­tyan hét év várakozás, ha tudja, hogy Rá­chel vár rá a hetediknek a végén. Még újabb hét évre is telik. Ha viszont nincs róla fogalma, hogy hová is rohan és minek, ak­kor azt sincs türelme kivárni, míg a közleke­dési lámpa zöldre vált.

(Ancsel Éva)

Nagyon szeretem a franciasalátát. De csak amit én gyártok. A bolti általában illúzióromboló, úgyhogy inkább mindig megcsinálom, ha rákívánok.

Hozzávalók 2-3 főre:
2 közepes krumpli,
2 nagy sárgarépa,
1 nagy fehérrépa,
2 félmaréknyi cukorborsó,
1 körülbelül a fehérrépa súlyának-nagyságának megfelelő zellerdarab,
2 közepes csemegeuborka,
1/2 alma,
1 fél diónyi darab vöröshagyma,
3 dl majonéz,
2 dl tejföl,
1 mokkáskanál mustár,
kristálycukor,
só, pici őrölt bors.

A krumplit héjában megfőztem, és egyből hidegvíz alá tettem hűlni. A zöldségeket megtisztítottam, kockákra vágtam, majd forrásban lévő sós- kissé cukros vízben megfőztem, leszűréskor szintén hideg vízzel alaposan leöblítettem, hogy kihűljön. A csemegeuborkát és az almadarabot kis kockákra vágtam, a vöröshagymát pedig egészen apró kockákra. A közben kihűlt burgonyát meghámoztam, és szintén kockákra vágtam.

A majonézt vegyítettem a tejföllel, adtam hozzá sót, őrölt borsot, cukrot és mustárt is. Jól elkevertem, és az összes hozzávalót belekevertem. Egy órát hagytam összeérni. Önmagában is finom kenyérrel (rozskenyérből készült pirítóssal a legfinibb), de sültek, rántott finomságok mellé köretként is fenséges.

Sültpaprika saláta

– Olyan szörnyű bátortalannak lenni? 

– Nem. Ha halhatatlan vagy, akkor nem. De ha halandó vagy, akkor nincs idő a bátortalankodásra, egyszerűen azért, mert ettől valami olyasmihez ragaszkodsz, ami csak a fejedben létezik. A bátortalanság nyugtat, amíg a dolgok átmenetileg csendesek, csakhogy aztán a lélegzetelállító, titokzatos világ kitátja száját, hogy bekapjon, ahogy ez mindannyiunknál bekövetkezik. És ekkor rájössz, hogy biztos módszereid egyáltalán nem voltak biztosak. A bátortalanság megakadályoz abban, hogy megvizsgáljuk és kihasználjuk emberi sorsunkat. 

– Évekig tart majd, mire meggyőzöd magad, és azután további évekig, mire megfelelően is cselekszel. Csak azt remélem, hogy van időd. 

– Megijedek, amikor ezt mondod – szóltam. Komoly arckifejezéssel vizsgált meg. 

– Említettem már, hogy fura ez a világ – mondta. – Az embereket vezérlő erők kiszámíthatatlanok, lenyűgözők, ám tündöklésük tanújának lenni nem akármi. 

(Castaneda: Ixtláni utazás)

 

A piacon nagyon olcsón gyönyörű vastaghúsú piros paprikákat lehet vásárolni. Hm... finomak, igazi őszi csodák. A paprika, paradicsom nálunk Magyarországon ilyenkor ősszel a legízletesebb és ilyenkor találhatjuk a legváltozatosabb fajtákat is az árusoknál. (Már akinek nincs kertje, ugye...)A paprikákat egy hosszúnyelű fogó segítségével nyílt láng fölött szenesre-feketére kell sütni. (Ha nagyobb mennyiséget készítünk, érdemes faszénparázs fölött csinálni, vagy a jó forró sütőben.) Sülés után egy tálba kell tenni őket, majd pár percre letakarni egy fedővel, így még könnyebben lejön a héjuk. Attól ugyanis megszabadítjuk őket. Aztán kicsit le kell mosni, hogy ne maradjanak fekete darabkák a paprikahúson. Aztán ki kell vágni a magházukat, és eltávolítani a magokat is, majd csíkokra vágni a szép piros húst.

  

Én a következőképpen ízesítettem: kevés hagymát és még kevesebb fokhagymát adtam a paprikaszeletekhez. Dióolajat, citromlét csöpögtettem rá, aztán sóztam. Hagytam összeérni egy órácskát. Tálaláskor frissen tört koriandermaggal megszórtam. Készíthetjük hagyományos salátalében is, úgy is nagyon finom: víz, ecet, só, cukor, olívaolaj. Így igazi marinált paprika lesz belőle. Felséges!

Ecetes burgonyasaláta

Örök kedvenc, megunhatatlan.

Hozzávalók 4 főre:
1 kg (lehetőleg kifli) krumpli,
1 egész alma,
1 nagy fej lilahagyma,
1 csokor zellerlevél (vagy 1 szár angolzeller),
1 púpos teáskanál só,
1 és 1/2 púpos evőkanál kristálycukor (vagy ennek megfelelően méz),
kb. 1/2 dl 10%-os ecet (lehet balzsam- vagy dióecet is),
1 evőkanál extraszűz olívaolaj vagy hidegen sajtolt repceolaj,
1/2 evőkanál tökmagolaj (opcionális)
8 dl víz

A burgonyát hideg vízben héjastul fölteszem főni. Mikor kész, hideg víz alatt hagyom hogy kihűljön, csak utána tisztítom meg a héjától. (Ha hagyjuk egy-két óráig hidegben, akár víz alatt, akár hűtőbe téve a burgonyát, sokkal szebben szeletelhető lesz. De mindenképpen nem szétfővős fajtát válasszunk.)

Kikeverem a salátalevet, és a krumplit belekarikázom. Belevágok egy almát is vékony szeletekben, és a hagymát félkarikákban. A zellerleveleket is beleteszem. Finoman átkeverem, a tetejét meglocsolom olívaolajjal vagy repcével és kevés tökmagolajjal, és hagyom összeérni. Amikor nincs zellerlevél, akkor papírvékonyra és gyufaszál alakúra vágott zellergumóval, vagy angolzellerrel készítem. Egy kisebb darabka elég ehhez az adaghoz.

Nagyon finom forró frissensültekhez, fasírthoz, rántott finomságokhoz.