Vannak pillanatok, amiért érdemes megszületni.
Az megvan, hogy sokszoknyás falusi asszonyságok húzzák-nyújtják a nagy asztal körül a rétestésztát? S aztán töltik meg finomabbnál finomabb töltelékekkel, teszik tepsibe, s rakják a kemencébe?
Hát. Ez ma este a hugomék kerti partiján megtörtént. Kis különbséggel. Próbálom illusztrálni: 1,90 magas, kopaszra nyírt, 110 kilós Harley Davidson-os (tényleg az!), tetovált, fülbevalós pasi farmerben és fekete pólóban nyújtja a rétest a nagy asztal körül egy másik hasonló típusú férfiemberrel. És szakavatott társalgást folytat közben a kockás abrosz átláthatóságáról a leheletvékony tészta függvényében, a keletkezett lyukak mibenlétéről és az "amúgy is begöngyölődésükről" a sütemény csiga-alakzatába, mely nem fog rontani szerintük a kész rétes élvezeti értékén, sem küllemén.
Ha megvan a fent leírt kép, akkor sikerült leírnom az est fénypontját.
Sajnos a gépemet itthon hagytam... Pedig ez a két férfiember olyan réteseket sütött, hogy elregélni sem tudom. Bármelyik sokszoknyás, feketeöves rétessütő asszonyság megirigyelhette vóna. El vagyunk kényeztetve mi lányok.
Egy biztos: zseniális sógoraim vannak. :))
Mégiscsak van képem a fiúk réteséről. Külön taxival jöttünk haza, mert hugom kislánya és én is előbb elálmosodtunk. Így reggel konstatáltam, hogy emberem hozott haza a maradékból. Gyorsan meg is örökítettem. Nem egy csigába tekerték, ami az ismertebb rétes forma, hanem a két szélét fogták meg kétoldalról, és közép felé göngyölték ketten. Így amolyan pápaszem formát kaptak a kész darabok. Volt krumplis, édes túrós, túrós-meggyes, mákos-meggyes, tökös-mákos és ami a képen is van, az az utolja. A tészta itt már kicsit vastagabb lett és a maradék töltelékeket beletekerték vegyesen. Nagyon finomak voltak, a tészta gyönyörűen nyúlt, szépre sült. Nagy élmény volt. :)