Nektarinos házi rétes

   Vannak dolgok, amikre meg kell érnünk. Amikor elkezdünk főzni, a legegyszerűbb ételekkel kezdjük. Pörkölt, sült húsok, levesek. Aztán mikor már gyakorlottabbak vagyunk, bele merünk fogni bonyolultabb műveletekbe is, mint például egy rakott étel elkészítése. 

   A főzés az egyetlen olyan művészet, aminél minden érzékünk bevetésre kerül. Ezért egyformán kell fejlődnie a kézügyességünknek is, az ízérzékünknek, a művészi érzékünknek is - lásd tálalás -, a hallásunknak is, mert sokszor egy étel sercegése, hanga mondja meg, elkészült-e már. Vagy néha csak az illata.

   Ha minden érzékünk kiélesedett már, akkor jön elő a mindent átfogó, legfontosabb érzék, az a bizonyos "hatodik": az intuíció. Azt hiszem azokat nevezik mesternek az adott szakmájukban, akik kiélesítették érzékeiket, játékos könnyedségre tettek szert a sok gyakorlás által, s emiatt már minden munkájukban az intuíció vezeti őket. Ekkor készülnek olyan művek, amikre azt mondjuk: mestermű.

   A főzésben a kézzel készített tészták - akár a főtt tészták, akár a keltek, akár a rétestészta - a mesterfokozatok azt hiszem. Ki ne emlékezne a nagymamájára vagy a dédire, akit nézni is gyönyörűség volt, mikor nyújtotta, darabolta a metéltet a túrós vagy mákos tésztához. S azt mondjuk: sosem fogok tudni olyat csinálni, mint ő. Ez így is van, mert a mesterműben a mester a lényeg: benne van ő, az ember, a lénye, ami áthatja a kész alkotást.

   Gyakorlat teszi a mestert. Mély igazság van ebben a kurta mondatban.

Végre sikerült bekalibrálnom a "kicsinyített" házi rétes módját és mennyiségeit is. Amit most leírok, az pontosan 6 kicsi rúd réteshez elegendő tészta. Az állaga tökéletes volt, gyönyörűen nyúlt, öröm volt dolgozni vele.

Hozzávalók 6 gombócka tésztához:
25 dkg liszt
1/2 tojás
1 mokkáskanál ecet (10%-os)
1/2 teáskanál só
2 dkg aj vagy zsír
1,5-2 dl langyos víz.

A vízben elkevertem a sót, ecetet, a lisztet tálba szitáltam, beleütöttem a tojást, hozzátettem a vajat és szétmorzsoltam kissé, majd a vizet apránként hozzáadva összegyúrtam a tésztát. Azért apránként, mert a folyadékmennyiség attól függ, milyen liszttel dolgozunk. A tészta lágy legyen, de ne ragadjon, hanem váljon el a kéztől is, az edény falától is. Én a dagasztós masinámmal dolgoztattam ki, csodálatos sima tésztát kaptam végeredményül. De kézzel is meg lehet csinálni. Ez alapján a videó alapján csináltam a tésztát, csak a mennyiségek felét vettem.

Ha nagyobb mennyiségű rétest készítenénk, érdemes a fiatalember módszerét követni. De mi ketten vagyunk, és az én emberem nagyon szereti a rétest. Süteményeket egyáltalán nem eszik, de a rétesért odavan. :) Tehát ki kellett találnom, hogyan tudok kis mennyiségben is házilag rétes készíteni.

Tehát az elkészült tésztát 6 egyforma gombóckára gömbölyítettem, vajaztam és letakarva hagytam pihenni minimum 1 órát.

Aztán a konyhapultot alaposan letisztítottam, majd vajjal bekentem. Ezen a vajas felületen nyújtottam a lapokat téglalap alakúra, amilyen hosszan a pult engedte. Így körülbelül akkora lett, mint 2 bolti réteslap egymás mellett. Megszórtam a töltelékkel - most nektarinos, és túrós-nektarinos rétest készítettem - és szépen felgöngyölítettem. A vajazott pulton megy ez abrosz nélkül is.

A töltelék 0,5 kg nektarin volt (tisztítva ennyi), amit lecukroztam, fűszereztem vaníliaporral és őrölt kardamommaggal, valamint kevés citromlével, és állni hagytam. Három rúdba csak gyümölcs került, háromba pedig túró és gyümölcs. A túrót, ami 20 dkg volt, egy evőkanál tejföllel elkevertem, hogy krémszerű legyen. Amikor megpöttyöztem vele a rétestésztát, még kevés kristálycukorral is megszórtam, majd a gyümölcsöt is elszórtam közé. A nektarin levet engedett, azt is ellocsolgattam a lapokon, és mindegyik rétes töltését azzal kezdtem, hogy megszórtam édes morzsával kissé. Ezt babapiskótából szoktam készíteni.

A kész rudakat hagytam kicsit szikkadni, aztán még egy kevés vajjal lekentem őket és 20 percre, olyan 170 fokos, előmelegített sütőbe tettem. Végül porcukorral megszórtam őket, mikor még forróak voltak.

Arra kell ügyelni, hogy nagyon vékony a tészta, így csak kevés töltelék kell, így lesz arányos. Nem szabad túltölteni, mert akkor nem lesz tésztája a rétesnek.

Így nagyon hamar és könnyen elkészítettem egy kisebb adag házi rétest. Formázhatjuk burek vagy gibanica módra is, készülhet tehát sós töltelékekkel is.

Herbatea émelygésre

A gyógyítás nem az orvostól, hanem a természetből ered. Az orvosnak tehát nyitott elmével a természetből kell kiindulnia.

(Paracelsus)

Néha elkapom az aktuális vírust. Tudjátok azt a fajtát, amitől futni kell egy bizonyos hely felé, ahova a királyok is gyalog jártak. Általában együtt jár émelygéssel, hányingerrel is. 

Ilyenkor

1. herbateát készítek és azt iszogatom 2-3 napig

2. krumplit főzök simán vízben, közben egy egész fej fokhagymát megtisztítok, lereszelem, és kevés sóval, kevés olívaolajjal krémesre keverem, majd a főtt burgonyát a tányéron megcsepegtetem az ütős vámpírriasztó-krémmel és megeszem. A fokhagyma az egyik legerősebb természetes antibiotikum, és nekem nagyon jót szokott ilyenkor tenni.

A herbateában van: egy 3 cm-es darabka gyömbér vékonyan felszeletelve, 1 púpos evőkanál kamillavirág, 2 csapott teáskanál rooibos tea (vöröstea), és 2 teáskanál orbáncfű + 1/2 citrom leve. 

Fél liter vizet felforralok, majd lezárom. Beleteszem a füveket, gyömbért, lefedem és 15-20 percig állni hagyom. Egy 2,5 literes üdítős üvegbe hideg vizet öntök a feléig (vagy előzetesen felforralt, majd lehűtött vizet), és beleszűröm a kész teát is. Hozzáadom a 1/2 citrom levét, és felöntöm egészen vízzel.

Hűtőbe teszem. A kész teát kortyonként, jéggel iszom, mert a jó hideg folyadék is gyomornyugtató.

Gyros tányéron

Konyhaművészetünk szabadtéri gyakorlását illetően az első problémát a tűzrakás szokta jelenteni. Van, amikor ez egyben az utolsó probléma is, minthogy a többi gondot a helyszínre siető tűzoltók veszik le a vállunkról, mely esetben annak kell örvendenünk, ha a tisztelt ünnepi vendégkoszorú - darabra legalábbis - megvan, és esetleg annak, hogy csak a házunk égett porig, holott ezzel az erővel háromszáz hektár erdőt is felperzselhettünk volna.

(Váncsa István)

Megkívántam a gyrost. De olyan rettenet hőség volt, hogy egyszerűsítettem mindent. Süthetünk hozzá pitát, ha van merszünk bekapcsolni a sütőt, nekem most nem volt... így csak egyszerű laposkenyeret készítettem mellé. (Liszt, víz, só és olaj nélkül, száraz serpenyőben sütöttem a kenyereket.) Úgyhogy ez tulajdonképpen a török gyros, vagyis a dürüm. A húst sem sütőben készítettem, hanem serpenyőben. A sült krumpli pedig igazából dinsztelt krumpli: vagyis kevés olívaolajon pároltam fedő alatt, végül rápirítottam a fedő levétele után. A tzalziki pedig most nem görögjoghurtból, csak sima joghurt és kevés tejföl keverékével készült, kapor híjján friss mentával.

Gyros fűszerkeverék:

• 3 púpos evőkanál durvább szemű só
• 1 csapott evőkanál fokhagyma granulátum
• 1 csapott teáskanál pirospaprika (az enyémben bükkfán füstölt édes paprika van)
• 1 csapott teáskanál frissen őrölt bors
• 1,5 púpos evőkanál szárított szurokfű (oregano)
• 1/2 csapott mokkáskanál őrölt fahéj
• 1/2 csapott mokkáskanál frissen reszelt szerecsendió
• 1/2 mokkáskanál mozsárban porrá tört ánizsmag
• 1 mokkáskanál mozsárban porrá tört édesköménymag

A fűszerkeverékből fog maradni, mert ez legalább 3-4 kg húshoz elég cirka. El lehet tenni egy kis üvegcsébe, és bármikor felhasználható, mert csupa száraz fűszer van benne. 

Én lapockát vettem, az nem annyira zsíros hús, viszont omlóspuhára tud sülni. Négy főre 80-90 dkg hús bőven elég a gyroshoz. 

Tehát a húst két centiméter vastag szeletekre vágtam, megszórtam a fűszerkeverékkel, és egy evőkanál olívaolajon serpenyőben nagy lángon mindkét felére rápirítottam a szeleteknek. Majd felöntöttem annyi vízzel, ami a szeleteket félig ellepte, fedőt tettem a serpenyőre, és kis lángon puhára pároltam. Egy óra gőzölődés elég is neki. A végén levettem a fedőt és elforraltam az összes vizet a hús alól.

A gyrosba csak fel kell szeletelni a húsdarabokat, meglepően hasonló az eredetihez. Adjunk mellé paradicsomot, édes lilahagymát is.

Csokis-túrós-meggyes kevert sütemény

A legértékesebb idő az, amit a családunkkal tölthetünk. Egymásból tudunk leginkább energiát meríteni.

(Csisztu Zsuzsa)

Én is készítettem sütit a kertipartira, mert nem tudtam, hogy sógorom rétest készül sütni. :)

Sajnos egyetlen mini kockát sikerült lefotóznom, mert a gépemet elfelejtettem elvinni, és ennyit hagytam itthon kóstolóban. 

Itt az eredeti recept, de azt írom le, amit én készítettem. Másfeles adagot csináltam a nagy létszám miatt, így módosultak az arányok. 

Az enyém nem lett olyan látványos mint amit belinkeltem, viszont mindenkinek nagyon ízlett. Ez a süti szerintem jól működik meggy helyett áfonyával, sárgabarackkal, ribizlivel vagy málnával is.

Hozzávalók egy közepes tepsihez:

• 15 dkg étcsokoládé
• 20 dkg vaj
• 25 dkg cukor (lehet kristály is)
• 5 tojás
• 25 dkg liszt
• 1,5 tk. sütőpor
• 50 dkg túró
• 1/2 dl tejszín
• 50 dkg meggy (magozva ennyi)
• kevés só
• 1/2 mokkáskanál vaníliapor, őrölt szegfűszeg, őrölt fahéj.

A meggyet kimagoztam, 2 csapott evőkanál kristálycukorral és a fűszerekkel jól elkevertem. Hagytam állni. Közben összeállítottam a túrós és a csokis réteget is, begyújtottam a sütőt is. 

A túrót 2 felvert tojással, a tejszínnel és 10 dkg cukorral jól elkevertem. 

A csokit apróra vágtam és a vajjal, valamint a közben a meggyből kicsorgó lével egy lábosban kis lángon felolvasztottam a maradék 15 dkg cukorral és kevés sóval együtt. Három tojást felvertem, és hozzákevertem a csokis masszához. Végül a sütőporos lisztet is belekevertem.

A tepsit kibéleltem szilikonos sütőpapírral, aztán rétegeztem a hozzáavlókat: csokis tészta, túró, megszórva a meggy felével, tészta, túró másik fele a maradék meggyel, végül ismét tészta.

Olyan 160 fokon sütöttem 40 percig.