Bögrés leves brokkolival

Szeretek szépen tálalni. Akkor is, ha csak magam vagyok. Ha már elkészítettem egy finom ételt, meg is

szeretem adni a módját az elfogyasztásának. Sok ember, sok család külön-külön eszik - tálcán -, ami még rosszabb, a TV előtt. Pedig az étellel nem csak a tápanyagokat fogyasztjuk el, hanem láthatatlan energiákat is veszünk magunkhoz. Ezért nem mindegy, milyen körülmények között étkezünk. A külső mindig híven tükrözi a belsőt és fordítva is igaz. Ezért fontos az, hogy mindennek adjuk meg a módját.
Más energiát teremtünk vele önmagunkban is, és a környezetünkben is. Ez egy gesztus. Megtiszteljük vele nem csak a saját, de mások munkáját is. Mert hogy az a bizonyos étel az asztalunkra kerülhessen, azért rajtunk kívül még sokan megdolgoztak. A nyugodt, szépen megterített asztalnál elfogyasztott közös étkezés energiateret hoz létre, amely messze túlér otthonunk falán. Köszönet ez, csak szavak nélkül. A Földnek a befogadhatatlan hatalmas gazdagságért amivel nap mint nap táplál minket, állat és növénytestvéreinknek, hogy táplálnak minket és embertársainknak is munkájukért.

Mikor elkészült a leves, a boltok polcain található "nagyon finom bögrés levesek" ugrottak be róla... Mert 10 perc alatt elkészült, mégsem instant porleves, de nem ám!

Gyönyörű brokkolit kaptam, ráadásul nagyon olcsón, a sorsa így meg is pecsételődött: a kosaramban kötött ki.

Hozzávalók 4 főre:

1/2 kg brokkoli,

3-4 közepes burgonya,

10 dkg parasztsonka,

1 gerezd fokhayma,

1 húsleveskocka vagy ételízesítő,

2 evőkanál olaj,

1 kicsi konzerves sűrített paradicsom,

1 evőkanál liszt,

levesbetét tészta,

szerecsendió,

1/2 csokor petrezselyemzöld.

A brokkolit megtisztítottam és kicsike rózsákra bontottam. A burgonyát apró kockákra vágtam és feltettem enyhén sós vízben főni a szintén apróra darabolt parasztsonkával és a fokhagymagerezddel együtt. Mikor majdnem megfőtt, hozzátettem a brokkolirózsákat, a paradicsompürét és a levestésztát is. Szerecsendiót reszeltem bele és apróra vágott petrezselyemzöldet is szórtam hozzá. Közben készítettem a lisztből és az olajból egy vékony rántást. Addigra az összes hozzávaló megpuhult, tehát be is rántottam. Forrás után még 1 percig hagytam rotyogni, és készen is volt. Az egész 10 percig tartott!

Vegetáriusok is elkészíthetik, persze sonka nélkül. Úgy is nagyon ízletes és laktató leves.

Kapros márványsajtkrém

A márványsajtot vagy nagyon szereti valaki, vagy nagyon nem. Én az első kategóriába tartozom. És a kaporért is rajongok.

Hozzávalók:
15 dkg márványsajt,
25 dkg krémes túró,
2 evőkanál 20%-os sűrű tejföl,
1 csokor friss kapor,
1 gerezd fokhagyma.

A hozzávalókat elől hagyjuk hogy puhák legyenek, így könnyebben összeáll a kence. Aztán 1-2 óra elteltével egyszerűen robotgéppel összedolgoztatjuk. Lehet villával is, de így gyorsabb, könnyebb és krémesebb lesz.
Pirítósra kenve tökéletes.

Zen a konyhában: húsos ravioli

A hedonisták gyorslifttel mennek Istenhez.

(Sofia L. Devi)

Előre bocsátom, sajnos még soha nem ettem valódi olasz raviolit. De egy eredeti olasz szakácskönyvből van a recept, és csörgedezik bennem némi olasz vér, cirka 1/8-as arányban. Ez számít vajon a hitelességhez?!
Ez az étel igazi zen gyakorlat. Nekem ne mondja senki, hogy a való élet nem egyeztethető ösze a meditációval. Ezt a tésztát csak gyakorló buddháknak ajánlom, mert megkívánja a valódi jelenlétet és rettentő türelem kell hozzá. (De persze tudjuk, mindenki potensen buddha...)
Az is készítheti, aki éppen agycsillapításra vágyik. A "szedjen hangyát" konyhai válozata. :-)
Tehát, utolsó figyelmeztetés: csak akkor álljunk neki, ha van időnk, kedvünk pepecselni!

Hozzávalók:
A tésztához:
40 dkg liszt,
3 tojás,
só,
annyi víz, hogy jól gyúrható tésztát kapjunk.
Töltelék:
40 dkg kétszer darált hús,
tejszínes krémsajt,
2 evőkanál olívaolaj,
só, őrölt bors,
1 kisebb fej vöröshagyma.
A szószhoz:
6-8 gerezd fokhagyma,
3 evőkanál olívaolaj,
2 hámozott paradicsomkonzerv,
só,
némi cukor,
bazsalikom,
zsálya.

Az apróra kockázott vöröshagymát az olívaolajon megfuttattam, majd hozzáadtam a darált húst is. Sóztam, borsoztam, puhára pároltam. Mikor kihűlt, kevertem hozzá annyi krémsajtot, hogy összeálljon a darálthús - nem kell bele sok.
A lisztet elkevertema sóval, hozzáütöttem a tojásokat és annyi vízzel tésztává dolgoztam, hogy se túl kemény, se túl puha ne legyen. Több bucira osztottam, és mindegyikkel a következőképpen jártam el:
Jól kinyújtottam, aztán pizzavágóval 6-szor 6 cm-es kockákra vágtam. Mindegyik közepébe egy kis kanálnyi töltelék került. A tésztát háromszög alakban hajtottam össze, és lisztezett villával jól összenyomkodtam.
Forrásban lévő sós vízben főztem ki.
A mártás:
A fokhagymát vékony szeletekre vágtam és kevés sóval megfuttattam az olívaolajon, majd hozzáadtam az apróra kockázott konzervparadicsomokat. Sóztam, nagyon pici cukrot adtam hozzá, zsályával és bazsalikommal fűszereztem. Jól beforraltam.
Reszelt parmezzánnal tálaltam. Igaz, nekem csak olyan szárított-szerű volt itthon, de errefelé nem nagyon kapni igazi parmezánt, sajnos.

Avocado for ever...

Vannak emberek, akikből árad a vonzerő.
De mi is ez valójában?
Mit érzünk egy olyan valaki kapcsán,
aki pusztán a jelenlétével mágnesként hat?!
Azt hiszem, ezt hívják hitelességnek.
Igazságnak. Az ilyen ember igaz, vagyis
teljesen önmaga.
A titok pedig szerintem az, hogy egységben
vannak a gondolatai a szavaival, a szavai
pedig a tetteivel.
Tehát igaz, úgy ahogyan van.
Ítélhetjük ezt pozitívnak vagy negatívnak,
akkor is az, ami: hiteleség és teljesség,
vagyis: erő.

(duende)

Jó mexikói lennék. Az avocadot minden nap meg bírnám enni, egyszerűen függő vagyok, nincs mit tenni. Sokszor készítem quacamolénak, de a legtöbbször csak egyszerűen kettévágom, kiveszem a magját, és úgy ahogy van a héjában felkockázom, aztán egy nagy kanállal kikaparom a darabolt gyümölcshúst egy tálba. Sózom, olívaolajjal és citromlével megöntözöm, és már falom is. :-) Csak úgy magában vagy pirítósra kenve, vagy salátába keverve.
Isteni gyümölcs! A fogyókúrámhoz pl. nélkülözhetetlen.

A Jóisten fantasztikus dolgokat teremtett, hiába... :)

Zöldborsós szelet

A modern kor hozta magával először a városi ember számára azt a jogot, hogy önmaga lehessen. Ezért szeretem annyira a várost. A város esélyt jelent. Sokan rossz szemmel nézünk a városra. Negatív, pesszimista képünk van róla. Úgy gondoljuk, hogy a város lélekvesztő, hiszen csupa elszigetelt, individualista, egoista embert nevel. Szerintem megteremti azt a távolságot, amely mindenkinek megadja, hogy megválassza önmagát, akarja önmagát, kitalálja önmagát.

(Henri Boulad)

A zöldborsós szelet készíthető bármilyen húsból: szárnyasból, vagy disznóból is. Én most sertéshúsból készítettem, kivételesen combot vettem. De karajból, vagy lapockából is finom. Üdítő színfolt, mert a legtöbb ragus hús tejfölös. Ez viszont nem. Nem szeretem a tejfölös ragukat.

Hozzávalók 4 főre:

80 dkg hús,

4 félmarék zöldborsó,

1 közepes fej vöröshagyma,

1 csokor petrezselyemzöld,

3 dkg vaj,

3 evőkanál olívaolaj,

mustár,

só, őrölt bors,

1 gerezd fokhagyma,

csontlé vagy 1 húsleveskocka,

némi liszt,

3 cl száraz fehérbor.

A húst szeleteltem, aztán kiklopfoltam. Sóztam, borsoztam, mustároztam, majd lisztbe forgatva elősütöttem erős tűzön a vaj és olívaolaj keverékén. Mikor minden szelet megsült, az addig félretetteket visszatettem a széles lábosba, a tetejére szórtam a félkarikákra vágott vöröshagymát, a cukorborsót, az aprított petrezselyemzöldet, az erőleveskockát és felöntöttem vízzel. Fedő alatt hagytam párolódni körülbelül fél órát, majd a bort is hozzáöntöttem. Kóstoltam, kell-e még só bele és puhulásig főztem, ami még 10-15 perc volt körülbelül. Közben egyszer pótoltam a vizet. Azért van lisztbe is van forgatva a hús, mert a párolás alatt leoldódik a liszt és finom sűrű szaftot képez.

Egyszerűen főtt burgonyával tálaltam. Rizzsel is nagyon finom, vagy rizsgombóccal. Vagy burgonyakrokettel. Vagy bulgurral. Kinek mi éppen a szíve csücske.

Ha a húst csíkokra vágjuk és ha csirke- vagy pulykamellből készítjük, még hamarabb elkészül. Ez csak egy időspóroló tipp a recepthez.

Zöldborsós szelet 2: a húst csíkokra vágjuk, sózzuk, kissé borsozzuk, lisztbe mártjuk és vajon elősütjük, majd a visszamaradt vajban sóval fedő alatt megpároljuk a borsót is. Mikor már puha a borsó, visszatesszük a húscsíkokat, felöntjük alaplével, ízesítjük petrezselyemzölddel és kevés frissen reszelt szerecsendióval. Forraljuk 5 percig, végül kevés tejszínt is teszünk bele. Végül kóstoljuk, s ha szükséges, kevés cukorral ízesítjük.

Almatorta 'csokito

Sok ember boldogtalan körülöttem...
Valami mindig hiányzik, valami soha nem O.K.
Folyton keresnek valamit, célokat tűznek
ki és mikor elérik, rájönnek: még rosszabb
a lelkük, mint előtte. Mert most már a
csalódás is ott van, mert azt hitték,
az a valami lesz az, ami meghozza majd a beteljesülést.
Vagy túl a múltban élnek, és azon keseregnek,
vagy túl a jövőbe néznek, és azt gondolják:
majd akkor leszek boldog, ha lesz
egy házam, ha lesz szerelmem, ha lesz
házimozim, ha az Antillákon nyaralhatok.
A lényeg a ha szócskán van...
A boldogságot a jövőbe tenni, feltételekhez
kötni nem jó, mert akkor a jelenben vagy
boldogtalan. És akkor ez így is marad.
Mert mindig a jelenben élsz, a jövőben nem tudsz.
A jövő még soha nem vált jelenné.
Így keletkeznek az illúziók és így takarják
el a valóságot. Az illúzióink miatt felejtünk
el élni a mostban, miattuk megyünk el
önmagunk, a most valósága mellett. Amellett, hogy
élvezzük az élet nyújtotta örömöket a jelen pillanatban.
Ha külső feltételekhez kötjük a boldogságunkat,
ha a jövőbe helyezzük, megtévesztettek vagyunk.
Saját magunk által.

(duende)

Nem vagyok egy nagy sütőgetős. De az almás édességeket szeretem, és ma megtáltosodtam. Ez a torta teljesen saját kreálmány. Annyit fogok legközelebb módosítani rajta, hogy a tésztának csak felét veszem, az almakrémnek meg a kétszeresét, tehát pont fordítottan, mint a képen van. Amit leírok most receptként, az már a módosított, tehát a jó arányos recept. Ronda, de finom! :-)

Hozzávalók a kisebb tortaformához:
A tésztához:
10 dkg liszt,
10 dkg porcukor,
1 tojás,
1/2 sütőpor,
1/2 dl tejszín,
1 csipet só,
5 dkg vaj vagy margarin.
Az almakrémhez:
12 db nagy alma,
1 evőkanálnyi rumab áztatott mazsola,
1 púpos evőkanál durvára vágott dió,
1 csipet só,
ízlés szerint cukor,
1/2 citrom leve,
1 vaníliás cukor,
2 tojásfehérje,
1 dl tejszín.
A tetejére:
20 dkg kristálycukor.

Egy kis méretű tortaformát kivajaztam, liszteztem.
Az almákat meghámoztam, és vékonyabb szeletekre vágtam. Cukorral, vaníliás cukorral, citromlével, csipet sóval, a mazsoláról leöntött rummal addig sütöttem míg a levét elfőtte. Ekkor hozzákevertem a durvára vágott diót és a mazsolát is. Hagytam kihűlni, aztán a 2 tojásfehérjét jó kemény habbá vertem és hozzákevertem az almás mixhez.
Míg hűlt az almakrém, kikevertem a tésztáját is. A vajat épp csak felolvasztottam és a csipet sóval, porcukorral, sütőporral elkevert liszthez adtam. Hozzáütöttem a tojást is és hozzátettem a tejszínt is. Robotgéppel alaposan elkevertem. Jó sűrű palacsintatészta állagúnak kell lennie. Ha túl sűrű lenne, icipici tejszínt vagy vizet lehet még hozzá adni.
A tortaformába simítottam a tésztát, rá az almakrémet. Jó 3/4 órán át sütöttem előmelegített, 3/4-es sütőben.

Mikor kihűlt szeleteltem, és egy tálcára tettem úgy hogy ne érjenek össze a szeletek. A cukrot fölolvasztottam és rácsorgattam a tetejére. Mikor megszilárdult, újra összeállítottam a tortát, hogy ne száradjanak a szeletek. Legközelebb úgy csinálom, hogy egyben hagyom. Mert pár óra elteltével az almás krém magába szívja és megpuhítja a karamellt.

Még egy variációt is el tudok képzelni. A megszilárdult karamellt robotképben durvára aprítani, és azt szórni a tetejére! Tényleg, így sem lenne rossz! :-)

Lebbencsleves

Ha a nekünk magyaroknak jobb lenne a marketingünk, ez a leves Gordon Ramsayn, Nigella Lawsonon és Jamie Oliveren át már elhíresült volna. Imádják a chorizot, ami gyakorlatilag majdnem megfeleltethető a mi füstölt parasztkolbászunknak, imádják a füstölt szalonnát, és az egyszerű, de roppant jóízű leveseket, arról nem is beszélve, hogy az olaszos tésztaételekért is odavannak, ebben a levesben pedig egészen különleges az, hogy a tésztát alaposan meg kell pirítani a zsiradékon, és ez adja többek között a jellegzetes ízét. Melyik olasz ételben van ilyen? :) Szóval pocsék a marketingünk, mert ezt a levest imádnák külföldön, meg a trendi főzős műsorokban, az tuti.

Hozzávalók 4 főre:
1 nagy fej vöröshagyma,
1 nagy gerezd fokhagyma
8-10 dkg lebbencstészta kisebb darabokra törve (ez bolti száraztésztából ennyi),
30 dkg burgonya,
10 dkg szép húsos szalonna,
2-3 evőkanál olvasztott zsír vagy olaj (attól is függ, mennyi zsírt ereszt a szalonna),
10-15 dkg szárazkolbász,
1 teáskanál pirospaprika,
1 csapott teáskanál köménymag,
fűszercsokor: pár szál petrezselyemzöld, egy kis szál lestyán, pár levélke zellerzöld
1 babérlevél,
só,
1 szárított chilipaprika,
nyáron 1 paradicsom és 1 paprika is.

Egy nagyobb (olyan 3 literes) fazékban a kis csíkokra vágott szalonnát 2-3 evőkanál zsiradékon a zsírjára kisütöttem, majd kiszedtem szűrőkanállal és félretettem. A szalonna zsírjában a tésztadarabokat pirítani kezdtem közepes tűzön. A tészta akkor jó, ha majdnem sötétbarnára pirul, mert az étel ízének java részét ez adja meg. Amikor már jó színe volt, kiszedtem a zsírból és félretettem, ahogy a szalonnakockákat is. A visszamaradt zsiradékon megfonnyasztottam a kis kockákra vágott vörös és fokhagymát, aztán félrehúztam a tűzről és pirospaprikát kevertem hozzá, valamint visszatettem a szalonna- és tésztadarabokat is, illetve a kisebb kockákra vágott burgonyát is hozzáadtam, a zöldfűszereket csokorrá kötve, a fűszereket is, és felöntöttem vízzel. A karikákra vágott kolbászt is beletettem a fazékba, kóstoltam, sóztam, aztán visszatettem a tűzre. Puhulásig főztem.

Jó sűrű levesnek kell lennie.

Mikor tésztát gyúrok, egy keveset félre szoktam tenni megszárítani. Kicsit vastagabbra nyújtom mint szokásos, nagyobb darabokba vágom és jól szellőző helyen hagyom teljesen megszáradni. A lebbencsleveshez ugyanis az igazi a házitészta. Jó boltiból is (a lasagne lapok tökéletesek hozzá), de házival még finomabb.

Vegáknak tipp: Főzzétek meg. Vargányával. Vagy szegfűgombával. Vagy rizikével, vagy igazi csiperkével, vagy pereszkével...stb... stb... más finom erdei-mezei gombával. Isteni lesz! :)

Csörögefánk, vagy forgácsfánk

Az a kevés őszinteség, ami a világon van, az olyanoké, akiket valami bánat megpróbált.

(Tennessee Williams)

Ma későn kecmeregtem ki az ágyból, vagyis elaludtam rendesen. Pedig fánkot akartam sütni. De ha az ember lánya fél 12-kor áll neki ebédet készíteni, akkor ugye valami "kapkodósabb" ételt kell választani. Így hű maradtam az elképzelésemhez, mégis gyorsan készen lett az ebéd.
A csörögefánk, vagy forgácsfánk a farsang egyik jellegzetes édessége. Gyorsan elkészül, nem igényel nagy gyakorlatot és emellett nem is egy drága édesség. Finom, én szeretem. Talán jobban is, mint a hagyományos fánkot. Könnyebb, "repülősebb", mint testvére, a szalagos fánk. De majd azt is sütök, mindenképpen.

Hozzávalók:
21 dkg liszt,
3 tojás sárgája,
1/2 csapott mokkáskanálnyi só,
2 teáskanál porcukor,
1 vaníliás cukor,
1 citrom reszelt héja,
és kb. 1- 1és 1/2 dl tejföl (amennyit felvesz a tészta).

Én a szokásos mennyiség felét csináltam meg, a fentiek már a csökkentettek. De 4 főre ez is bőven elég.
A lisztet elkevertem a sóval és cukrokkal, a tojások sárgájával és annyi tejföllel, hogy gyúrható tésztát kapjak. Az állaga olyan legyen, mint a kifőtt tésztáké, ha házilag készítjük. Talán kicsit lágyabb annál.
Két gombócba gyúrtam, aztán jó vékonyra nyújtottam. Fölvágtam derelyevágóval kb. 5-6 cm széles csíkokra, majd téglalap alakra. Minden téglalapot hosszában párhuzamosan behasítottam, és a két hosszabb csücsköt áthúztam a nyílásokon. Kis masniszerű formát kell kapnunk.
Jó bő, forró olajban kisütöttem a kis tésztákat. Az olaj legyen forró, de ne égessen, a fánkoknak gyöngyözve kell sülniük benne. Ne tegyünk sokat egyszerre, mert megdagadnak kicsit. Szalvétára szedtem ki, és egyből szitából megszórtam porcukorral.
Lekvárral fogyasztandó. Nagyon finom rummal fölforralt sárgabaracklekvárral, vagy narancslekvárral. Citromlekvárral, jajj, az de finom! :)
(Ha kicsit még ropogósabbra, lágyabbra csinálnánk, kevés sütőpor is mehet bele, fél csapott mokkáskanálnyi elég is.)

Ez a tészta tölthető is.

Tejszínes kelbimbó natúr halfilével

Ram Tzu tudja:

A félelem soha nem hagy el.
Olyan szervesen része lényednek,
Mint a lélekzeted.

Érintsd meg!
Simogasd!
Ismerd ki jól!
Amíg "te" leszel,
Ő veled marad.

Visítasz,
Üvöltesz,
Dühöngesz,
Végezni akarsz vele,
Minden erőddel eltaszítod.

De hallgass ide!
Ő erősebben kerül ki
Minden neki szánt csapásból,
Hatalmasabb lesz,
Amikor adsz valamit, aminek nekifeszülhet.

Magára hagyva elszárad és meghal.

Ám te tudod, hogy nem hagyhatod békén.
A félelemmel mindig harcolnod kell,
Természeted az állandó küzdelem.

Mégis, időnként ott a Kegyelem...
Te eltűnsz benne,
S az ütközetnek vége.

A harcosnak befellegzett.

(Ram Tzu)

Már pár napja pihengetett a hűtőmben egy kisebb zacsi kelbimbó. Muszály volt felhasználnom. Nagyon szeretem, irtó jóízű zöldségféle. Halat is régen készítettem. Elmentem hát halászni (a vásárcsarnokba), fogtam két szép pangrasius-filét. A kelbimbó most extra köretként lépett színre. A halat csak natúran kisütöttem.
A kelbimbót megfőztem sós vízben. Míg főtt, egy másik lábosban szalonnát, vöröshagymát, fokhagymát dinszteltem. Erre szedtem rá a már puha kelbimbót, aztán felöntöttem tejszínnel. Sóztam, borsoztam, egész köménymagokat tettem bele, és kevés sörrel fanyarítottam kicsit. Egy csipetnyi ételízesítő is került bele, ha jól rémlik. A végén még megszórtam jó sok friss, vágott petrezselyemlevéllel.
Hogy ne csak a kelbimbó legyen a hal mellé, kevés borzacskát is sütöttem köretként.
Vegáknak is ajánlom, hagyják ki a szalonnát és akkor nagyon finom pl. párolt rizzsel.

Indiai rablónyárs

.

Ha szabad kívánsz lenni,

Tudni, hogy te vagy Magad,

Mindezt látni;

A tudatosság szíve.

Tedd félre a tested.

A tudatosságban ülj.

Egyszerre boldog leszel,

Örökké nyugodt,

Örökké szabad.

Alaktalan és szabad,

Az érzékek határán túl,

Mindent látsz.

Hát légy boldog!

Rossz vagy jó,

Öröm és baj,

Mindez az elméd szülötte.

Nem a tiéd.

Mindenhol vagy,

Örökké szabad.

                                              (Bhagavad Gita, a tudatosság szíve)

Elméletileg tandori csirkére készültem. De keveselltem a csirkemellet amit vettem, így átkalibráltam az agyam a rablóhúsra. Aztán fejen talált az isteni szikra: a kettő egy is lehet. A szintézis jól sikerült, a fejem is még egyben.

De tandorinak nem nevezhetem, mert

1. nem tandorban sült (ugyanis a tandori csirke arról a különleges sütőalkalmatosságról kapta a nevét, amiben sül: ez egy mély, csőszerű kemenceszerűség),

2. sajnos nincs birtokomban sem az eredeti recept, sem tandori masala.

A neten kutattam receptek után és azt hiszem, a Mindmeggettén találtam a kiinduló leírást.

Tandori vagy nem tandori, mindenkinek nagyon ízlett.

Hozzávalók 4 főre:

2 csirkemell.

A páchoz:

1 natúr joghurt,

1 kicsi sűrített paradicsom,

1-2 piros chilipaprika,

1 evőkanál olaj,

1/4 citrom leve,

1 gerezd fokhagyma,

1/2 diónyi friss gyömbér,

1 mokkáskanál koriandermag,

1/2 mokkáskanál köménymag,

1/2 mokkáskanál kurkuma,

2 db zöld kardamommag,

2 teáskanál méz.

A nyársra még:

1 és 1/2 alma,

2 nagy fej vöröshagyma.

Én csontos csirkemellet veszek mindig, mert a csontokat el szoktam tenni a fagyasztóba. Majd valamikor jó lesz egy csont- vagy húslevesbe.

A csirkemelleket tehát kicsontoztam és nagyobbacska kockákra vágtam.

Egy akkora tálba öntöttem a joghurtot, amekkoráról sejtettem, hogy beleférnek majd a csirkemellkockák is, és belekevertem a fent felsorolt összes fűszert. A koriander-, kardamom-, köménymagot mozsárban összetörtem. A fokhagymát reszeltem, a chilit nagyon apróra vágtam. Az én keverékem messze nem lett olyan hupipiros, mint amilyen az indiai keverék - mint megtudtam, ételszínezéktől kapja az erős bíbor árnyalatát. De lehet beletenni egy kevés céklaport, és máris olyan lesz, mint az eredeti.

Ebbe a pácba kevertem bele a csirkemellkockákat, lefedtem és egy éjszakára hűtőbe tettem. Másnap készítettem el a nyársakat belőle. Az almát kockáztam, a hagymát nagyobb darabokra vágtam. A sort hagymával kezdtem, majd hús, aztán alma, hús, hagyma, hús, alma, stb. Hagymával fejeztem be, mert az jó szorosan megáll a nyárson, így biztosan nem csúszik le semmi róla. Igen, majd elfelejtettem. A húst csak a sütés előtt, a nyárson sóztam meg.

Serpenyőben kevés olajon, közepes lángon és fedő alatt minden oldalát körbesütöttem a nyársaknak. Lehet készíteni sütőben is ha több főre csináljuk, nem olyan macerás.

Szegfűszeges rizzsel, és körtelekvárral tálaltam.

A szegfűszeges rizs teljesen egyszerű, csak főzéskor teszek bele 3-4 szem szegfűszeget. Nagyon finom illatos lesz tőle a rizs.