2009. január 17., szombat

Zöldborsós szelet

.

A fájdalom elkerülhetetlen. A szenvedés választás dolga.



(buddhista közmondás)







A zöldborsós szelet készíthető bármilyen húsból: szárnyasból, vagy disznóból is. Én most sertéshúsból készítettem, kivételesen combot vettem. De karajból, vagy lapockából is finom. Üdítő színfolt, mert a legtöbb ragus hús tejfölös. Ez viszont nem.

Hozzávalók 4 főre:
80 dkg hús,
4 félmarék zöldborsó,
1 közepes fej vöröshagyma,
1 csokor petrezselyemzöld,
3 dkg vaj,
3 evőkanál olívaolaj,
mustár,
só, őrölt bors,
1 gerezd fokhagyma,
csontlé vagy 1 húsleveskocka,
némi liszt,
3 cl száraz fehérbor.

A húst szeleteltem, aztán kiklopfoltam. Sóztam, borsoztam, mustároztam, majd lisztbe forgatva elősütöttem erős tűzön a vaj és olívaolaj keverékén. Mikor minden szelet megsült, az addig félretetteket visszatettem a széles lábosba, a tetejére szórtam a félkarikákra vágott vöröshagymát, a cukorborsót, az aprított petrezselyemzöldet, az erőleveskockát és felöntöttem vízzel. Fedő alatt hagytam párolódni körülbelül fél órát, majd a bort is hozzáöntöttem. Kóstoltam, kell-e még só bele és puhulásig főztem, ami még 10-15 perc volt körülbelül. Közben egyszer pótoltam a vizet. Azért van lisztbe is van forgatva a hús, mert a párolás alatt leoldódik a liszt és finom sűrű szaftot képez.
Egyszerűen főtt burgonyával tálaltam. Rizzsel is nagyon finom, vagy rizsgombóccal. Vagy burgonyakrokettel. Vagy bulgurral. Kinek mi éppen a szíve csücske.
Ha a húst csíkokra vágjuk és ha csirke- vagy pulykamellből készítjük, még hamarabb elkészül. Ez csak egy időspóroló tipp a recepthez.
Zöldborsós szelet 2: a húst csíkokra vágjuk, sózzuk, kissé borsozzuk, lisztbe mártjuk és vajon elősütjük, majd a visszamaradt vajban sóval fedő alatt megpároljuk a borsót is. Mikor már puha a borsó, visszatesszük a húscsíkokat, felöntjük alaplével, ízesítjük petrezselyemzölddel és kevés frissen reszelt szerecsendióval. Forraljuk 5 percig, végül kevés tejszínt is teszünk bele. Végül kóstoljuk, s ha szükséges, kevés cukorral ízesítjük.

5 megjegyzés:

napmátka írta...

"Egy gondolattól a másikig végtelenül hosszabb az út, mint csillagtól csillagig. Az ember a teret végtelennek érzi, de valójában úgy szorong a térben, mint egy börtönkamrában, melynek sem hossza, sem szélessége nincs egy teljes lépés. Aki lényében a végtelen áramokig hatol, a kamra falán kis rést ütött..." (Weöres)

A zöldborsós szelet igazán csinos, ilyenkor sajnálom, hogy nem tudom megszeretni a zöldborsót, párom imádja. Én csak nyersen.

duende írta...

De aranyos vagy! :-)
Detto, mint az egyik hugom... :-))
"De kár, hogy nem szeretem a fíínom tejecskét!" Mondta egyszer egy nagy és őszinte sóhajjal egybekötvén.

És köszönöm. Weörest nagyon szeretem. Amit én leírtam, mint keresztet és középpontot, Ő így fogalmazta meg: alattam a föld, fölöttem az ég, bennem a létra.
Megvilágosodott ember volt. És csodálatos költő.

Hanczur írta...

"A Vadászat a vadász számára egyrészt alkalom a szigorú önfegyelem gyakorlására, másrészt eszköz a többi élőlény megismeréséhez és megértéséhez..."
Fura, de nekem a keresztről Major Tamás hangja jut eszembe, ahogy Hobó lemezén hallgattam bevonulásom előtt sokat, s hazalátogatásomkor is, amikor ledobhattam az egyenruhát, és legalább otthon civil lehettem.
A kereszt pedig a horizont (vízszintes) és a célszemély (függőleges) síkja által megjelölt pont. Ebben a borsó már nem is lehet más, mint a fegyverbe töltendő golyó.
Rossz emlék.
Pedig a borsó finom. :-) Főve is, nyersen is. Sárgán, zölden, mindenképpen.

duende írta...

Igen, Hanczúr, nagyon sokszor asszociatívan működünk. Enélkül nem is lehetne bennünk rend-szer.
Jól beszél Hobo különben...
Vadászként élni nagy előrelépés, jó út.

Igen, a fiók emlékszem régen a suliban olyan fújós fegyverhez használták lőszernek. :-))

duende írta...

Szóval jav.:
fiók=fiúk