Feta sütve

A hajnal áldott rózsaszín fényében ím felmerülök,
karom magasba tárva.
A tenger örök-isteni nyugalma hív felszökni már
a kéklő napvilágra.

De jaj, a föld lehelete mellembe zúdul, s összeráz
tetőtől talpig engem.
Nehéz a tenger, ó, Zeusz! s kibontott hajam, mint a kő,
visszahúz menthetetlen!

Jertek, szellők. Néreiszek, kapjatok el hónom alatt,
Glauké s Künothoé te.
Nem hittem, hogy ily hirtelen zsákmányul odahullok a
nap lángoló ölébe!

                           (Angelos Sikelianos: A habokból született, Somlyó György fordítása)

Fahéj és Feta oldalán bukkantam erre az ételre. Ez is a "tudtam, tudtam, csak nem sejtettem hogy ilyen finom" kategóriájába esett kóstolás után. Legrajongottabb nyári ételem eddig a jó csípős natúr lecsó volt. Ez a sült feta holtversenyben az élre került... Egyszerűsége ellenére elképesztően finom, mondhatni abbahagyhatatlan! Egészen más ízt produkál a hagyma-paradicsom-paprika kombináció, ha sül és nem fő.

Hozzávalók 2 főre:

• 1 zacskós feta sajt (25 dkg),
• 3-4 érett paradicsom,
• 1 nagy paprika (lehetőleg kerti, nem fóliás),
• 1 közepes fehér salátahagyma,
• 1,5 dl extraszűz olívaolaj,
• só,
• frissen őrölt bors,
• szurokfű- vagy bazsalikomlevelek,
• olajbogyó (ez most ehte görög, isteni aszalt olajbogyó).

Egy jénai tál aljára szórtam a félkarikákra vágott hagymát, karikázott paradicsomot, paprikát. Fűszereztem kevés sóval (a feta sós, vigyázzunk), frissen őrölt borssal és friss szurokfűlevélkékkel meg némi szárítottal is. A bazsalikom is nagyon jó hozzá, főleg a friss levélkék. Erre került rá a szeletekre vágott feta, olajbogyók. Sok olívával meglocsoltam. Ne sajnáljuk, görögösen használjuk az olajat, vagyis: nagyon bőven!
Előmelegített sütőben 25 percig sütöttem.

Langyosan a legfinomabb, friss kenyérrel vagy kenyérlángossal, mert az olívaolaj átveszi az ízeket és elképesztően jóízű lesz. Csak tunkolod, tunkolod a kenyérrel, nem tudod abbahagyni. :)

Pritaminpaprika cukkinivel töltve

A magány ellentétpárja nem az, hogy nem vagy egyedül. Hanem a meghitt közelség.

(Richard Bach)

A pritaminpaprikának egészen utolérhetetlen íze van. Ilyenkor szezonban mindennap eszem, ha tehetem. Ez a töltött szépség nagyon finomra sikerült. Milyen jó hogy a konyhai kísérleteknek néha egészen fergeteges a végeredménye.

Ez a kiváló töltelék akár paradicsomba, akár krumpliba, akár hagymába töltve tökéletes szerintem.

6-8 pritaminpaprikába való töltelék:

1 kisebb cukkini,

6-8 darab aszalt paradicsom,

12-15 szem olajbogyó,

1 közepes vöröshagyma,

3 gerezd fokhagyma,

2 evőkanál olívaolaj,

1 szép hosszú kosszarv paprika (pfefferoni),

só,

frissen őrölt bors,

1 csokor petrezselyemlevél,

4 csapott evőkanálnyi zsemlemorzsa,

úgy érzésre parmezán (szárított is kiváló hozzá),

10-15 dkg reszelt trappista sajt.

A paprikáknak kalapot vágtam, a magházat eltávolítottam.

A cukkinit lereszeltem a reszelő vastagabb felével, amivel a tököt is szokás reszelni.

Olívaolajon üvegedésig pároltam az apró kockákra vágott vöröshagymát és a vékony szeletekre vágott fokhagymát, majd hozzátettem a cukkinit is. Sóztam, borsoztam, apróra vágott petrezselyemzöldet, olajbogyót, aszalt paradicsomot, kosszarvpaprikát is kevertem hozzá.

Mikor megpuhult a keverék, lezártam alatta a lángot. Zsemlemorzsát, parmezánt és reszelt sajtot kevertem még hozzá, aztán betöltöttem a paprikákba. Hőálló tálba sorakoztattam őket, olívaolajjal kicsit meglocsolgattam és előmelegített, forró sütőben megsütöttem.

 

.

Karamellizált sárgarépa gyöngyhagymával

Minden amit hallunk vélemény, nem tény, és minden amit látunk nézőpont, nem a valóság.

(Marcus Aurelius)

Ez az egyik legkedvencebb köretem vagy ha úgy tetszik, néha főételem.

Ilyenkor a legfinomabb, mert a zsenge sárgarépa egészen más ízű, mint a kifejlődött, öregebb példányok. Azt hiszem, ilyenkor hívják bébirépának.

Hozzávalók 4 főre:

személyenként 10-12 bébirépa,

személyenként 8-10 db gyöngyhagyma,

2 dkg vaj,

1 evőkanálnyi olívaolaj,

kakukkfű (friss a legjobb),

2-3 levél menta,

2 gerzd fokhagyma,

só,

frissen őrölt bors,

1/2 zöldcitrom leve,

1 teáskanálkányi méz,

petrezselyemzöld.

A bébirépát csak megmostam, nem kell tisztítani másképp. A gyöngyhagymát vízbe áztattam - így könnyen lejön a külső száraz héja. A répákat nem túl vékony karikákra vágtam és egy serpenyőben a gyöngyhagymákkal együtt a vajon, olívaolajon pirítani kezdtem sóval, mézzel, borssal.

Mikor jól megpirult, öntöttem alá kevés vizet és fedő alatt félpuhára pároltam. Aztán a fokhagymát is hozzáadtam vékony szeletekre vágva, valamint kakukkfűlevélkékkel és mentával ízesítettem. Zöldcitrom levével pedig meglocsoltam. Ismét nagy lángra téve újra megpirítottam.

Tálaláskor megszórtam petrezselyemlevéllel.

Fenségesen finom. Akár köretként, akár önmagában is. Párolt rizzsel is ajánlom.

Bruschetta

Légy jó, és ne várj ezért jutalmat sem a földön, sem a túlvilágon. A szem sem vár jutalmat azért, mert lát, a láb sem azért, mert jár.

(Marcus Aurelius)

Egészséges és finom.
Fokhagymás pirítós paradicsommal, egészen leegyszerűsítve. De vannak még járulékos elemek hozzá: extraszűz olívaolaj, só, frissen őrölt bors, friss bazsalikomlevelek.

Nem írok mennyiségeket. Étvágy szerint a paradicsomokat felkockázzuk kis darabokra. Meglocsoljuk olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk és friss bazsalikomleveleket vágunk még a keverékbe. Frissen sült, fokhagymával megsimogatott pirítósra halmozzuk és hammm bekapjuk.

Tegnap rozsos kenyeret sütöttem tökmaggal, kevés köménymaggal. Igazán jól illett a bruscettához.

Az egyszerűség valóban nagyszerűség. Ez az egyik nyári kedvenc vacsoraétkem.

Modortalanságok

*

Elolvastam a "modoros" gasztroblog- kritikáját... A kommenteket is.
Van benne igazság is. Meg nem igazság is.
Az írás találó. Tény, s való. Bár könnyű más pipilőjével a csalánt verni.

Azonban hozzászólni ott nem kívánok. A hozzászólások hogy úgy mondjam - modorosak?! Még ha azok lennének. Sajnos kritikán aluliak.
Egy-két kivétellel.

Arra lennék csak kíváncsi, a kommentelők hogy írnák le és milyen fotóval illusztrálnák a kreálmányaikat. Milyen szavakat használnának vajon? Valószínűleg egy új nyelvet kéne kitalálniuk, nehogy őket is modoros jelzővel illessék... Esetleg meg is kéne fizetniük egy fotóst, hogy értékelhető képek tartozzanak a receptekhez? Valószínűleg igen. És az elkészül ételek minőségéről most ne is beszéljünk.

A gasztroblogot írók zöme munka és család mellett ír, fotózik. Talán nem jelöltethetnénk magunkat a következő irodalmi Nobel-díjra - de nem is ez a cél. Sokak saját szórakoztatásukként csinálják, sokak virtuális receptfüzetként nevezik meg oldaluk funkcióját, sokak pedig szeretnék átadni, megosztani a főzés terén meglévő, nem is kevés tapasztalatukat.
Lehet hogy modorosan, igen. De azt gondolom, aki ezen fönnakad az nem mást keres, mint hogy legyen mibe belekötnie. A modoros blog kiváló példa erre. Mindig azok kritizálnak a legélénkebben, akiknek sem tehetségük, sem kitartásuk, sem intelligenciájuk nincs semmihez. Csak a kritizáláshoz.

A férfiak-nők témához. Nem minősítem, hogy a pasik mit és hogyan képesek ömlengeni a fociról, autóversenyről és egyebekről. Mi nők mindezt a főzés-sütés terén csináljuk.
Hagyjuk élni egymást, ha kérhetem.

Végül: kíváncsi lennék a tisztelt hozzászólók vajon hányszor kerestek jó recepteket a neten. Szerintem már sokszor. De persze, ezt nem kell bevallani.

Vannak "sznob" blogok is. Igen. Azok is kellenek. Vannak hétköznapi blogok - igen. Azok is kellenek. És minden blog mögött ott az ember. Az ember, aki nem tökéletes, aki férj, feleség, anya, apa, dolgozik, gyereket nevel, háztartást vezet, különmunkát vállal. Aki huzamosabban olvas egy-egy blogot, meglátja mindezt. És nem azt értékeli a másikban, hogy esélytelen a Pulitzer-díjra, vagy hogy nem egy Capa színvonalú fotós - hanem a munkát, a kitartást, és az adás-megosztás önzetlenségét.

A "modoros" meg csak kritizáljon. Jó időtöltés az is. Bár kreatívnak nem nevezném. Viszont jól el lehet csámcsogni egy darabig a témán... Míg korgó gyomruk nem figyelmezteti őket arra, hogy kritikával még senki sem lakott jól.

Zölborsófőzelék

Mindaz, ami szép, bármi módon is az, önmagában szép, önmagában teljes: a dicséret nem alkotó része. A dicsérettől semmi nem lesz sem silányabb, sem jobb. Mindez vonatkozik a mindennapi életben szépnek mondott dolgokra is: anyagokra, műalkotásokra. Hát ami valóban szép, ugyan rászorul-e még valamire? Éppoly kevéssé, mint a törvény, az igazság, a jóakarat vagy a szemérem. Vajon melyikük azért szép, mert dicsérik, vagy melyiknek árt, ha ócsárolják? Vajon a smaragd hitványabb lesz-e, mint volt, ha nem dicsérik? Vagy az arany, az elefántcsont, a bíbor, a kard, a virág, vagy a zsenge fa?

(Marcus Aurelius: Elmélkedések)

Még van nálunk a piacon zöldborsó. Nagyon szeretem, petrezselymesen. Egyszerű kis étel - de nagyon finom. Emlékszem, anno a suliban mindig bélszínrolóval adták. Na azt nagyon utáltam...
Nagyon sok féle feltéttel ehetjük: fasírttal, lencsefasírttal, gombafasírttal, tükörtojással, főtt tojással, töltött tojással, buggyantott tojással, bundáskenyérrel, borzacskával, sült sonkaszelettel... Szóval bármivel jó. Ja. Virslivel vagy sült párizsival is. Ó igen. Szerintem natúr halfilével, lazacszelettel is isteni.

Hozzávalók 4 főre:
1, 5 kg hüvelyes zöldborsó (vagy 1 kg fejtett),
1 nagyobbacska csokor petrezselyemzöld,
1 teáskanál olaj,
3 dkg vaj,
2 közepesen púpos evőkanál liszt,
2 dl víz,
kb. 1/2 liter tej,
só,
2-3 teáskanál kristálycukor,
esetleg 1 decinyi tejszín.

A borsót kifejtettem, majd az olaj és vaj keverékén fedő alatt, kis lángon sóval, kevés cukorral puhára pároltam. Majd megszórtam lisszttel, jól elkevertem, hogy ne maradjon csomós. Aztán először egy decinyi vízet tettem rá, majd a tejet apránként, mindig jól elkeverve. A végén kevés tejszínnel még krémesebbé tehető. Hozzákevertem az apróra vágott petrezselyemzöldet is. Kóstoltam, még sót és a maradék cukrot is belekevertem.

Mennyei finomság. :) Olyan jó, hogy a magyar konyha "kitalálta" a főzelékeket. Én nagyon szeretem szinte mindet.
Készíthető fagyasztott borsóból is, természetesen. De frissből a legfinomabb.

Szeder"leves"

- Szerintetek melyik a legfontosabb vallási kérdés? - kérdezte egy nap a mester.
Sok feleletet kapott:
- Van-e Isten?
- Ki az Isten?
- Hogyan juthatunk el Istenhez?
- Van-e élet a halál után?
- Nem - mondta a Mester -, a legfontosabb kérdés a következő: ki vagyok én?

A tanítványok jobban megértették, hogy mire utalt, amikor fültanúi voltak a Mester és egy prédikátor beszélgetésének.
- Szerinted, ha meghalsz, akkor a lelked a mennybe megy?
- Igen - válaszolt a prédikátor.
- És a tested a sírba kerül?
- Igen.
- És, ha szabad kérdeznem, te hol leszel?

(Anthony de Mello)

Inkább csak emlékeztetőnek szánom - és mert szederből a legszebb. Elképesztő színe tud lenni. :) Valójában az elmúlt egy-másfél hónapban szinte naponta készült és készül ez az egyszerű "leves" - már tavaly is írtam róla ITT.

Nagyon szeretem az ízét - ha valamilyen formában fel van dolgozva, rajongok e gyümölcsért. Önmagában viszont nem szeretem. Nekem nagyon fanyar. De így isteni.

Vagy fagyinak - az egyik legkedvencebb jeges finomság számomra a szederfagyi. (A citromfagyi után mindjárt...)

A gyártási technológia roppant egyszerű: vettem egy kis dobozka szedret a piacon. Beleburítottam a turmixgépbe, egy nagydobozos natúr joghurttal együtt. Mézet, kevés száraz vörösbort, pici őrölt fahéjat és őrölt szegfűszeget tettem még bele - no meg egy csipet sót. Jól összeturmixoltam, aztán szitán átszűrtem, hogy ne legyen magos.

Jégbe hűtve tálaltam.

Egyébként lefagyasztva szerintem isteni jégkrém lesz belőle.

Tökös-mákos lustarétes

Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes. Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább. Íme, amit ott tanultam: Ossz meg mindent másokkal! Ne csalj a játékban! Ne bántsd a másikat! Mindent oda tegyél vissza, ahonnét elvetted! Rakj rendet magad után! Ne vedd el a másét! Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál! Evés előtt moss kezet! Húzd le a vécét! A frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló. Élj mértékkel! Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset! Délutánonként szundíts egyet! A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét és ne szakadjatok el egymástól! Ismerd fel a csodát!

(Robert Fulghum)

Ismét egy lustaasszony-rétes. De most szűkebb környezetem jellegzetes rétesét ültettem át ebbe az egyszerű formába. Az Őrségben készítik a hagyományos tökös-mákos rétest. Abszolút aktualitása van, azt hiszem. És nagyon finom lett.

Hozzávalók egy közepes ( 24*37) tepsihez:

20 dkg liszt,

15 dkg porcukor,

1/2 sütőpor,

60 dkg legyalult tökhús,

15 dkg darált mák,

1 citrom reszelt héja,

1 félmarék mazsola,

csipetnyi só,

3 tojás,

12 dkg vaj,

2,5 dl tej,

1 dl tejföl.

A tököt megszórtam egy kevés porcukorral, hogy levet engedjen.

A vajat megolvasztottam.

Kimértem a porcukrot.

A lisztet kimértem, aztán elkevertem a sütőporral, a sóval és a porcukor felével.

A darált mákhoz kevertem a porcukor másik felét és a reszelt citromhéjat.

Egy tálban fölvertem a tojásokat és összekevertem a tejjel és tejföllel, és az olvasztott vaj felével.

A tepsi oldalát kikentem vajjal, majd az olvasztott vaj egyik felével meglocsoltam. Rászórtam a lisztkeverék felét, majd a kinyomkodott tököt elterítettem rajta. Megszórtam a mazsolával is, majd meglocsoltam a tojásos keverék 1/3-ável.

Rászórtam a mákot. Ismét meglocsoltam a tojásos keverékkel - a maradék felével.

Rászórtam a megmaradt lisztet, és meglocsolgattam a maradék tojásos tejjel.

Háromnegyedes lángon 40 percig sütöttem. Még forrón megszórtam a tetejét porcukorral.

Az eddig készített lustaréteseim: Kapros-túrós, meggyes-túrós, almás-diós.

Csillagtök töltve - libanoni módra

A valódi önzőség az, ha nem akarom vállalni a felelősséget a saját vágyaimért. Titokban tartom őket és elbújok amögött, hogy csak egy vágyam van: az, hogy a te vágyadat teljesítsem. Az, aki bátran elmondja, hogy mi a vágya, az láthatóvá válik, azt lehet gyűlölni, azt lehet szeretni, arra lehet mérgesnek lenni, de az, aki csak a másik vágyainak akar megfelelni, az abszolút láthatatlan. És aki láthatatlan, az unalmas.

(Feldmár András)

Végre be lehetett kapcsolni a sütőt, a lehűlésnek köszönhetően. Úgyhogy ma már "rendeset" ebédeltünk. Készítettem egy hamis húslevest, ezt a töltött csillagtököt, és egy kis gyümölcsös joghurtot desszert gyanánt.

A piacon nagyon szép, zsenge tököt kaptam. Vétek lett volna otthagyni. Vettem hozzá darált húst is, aztán itthon belelapoztam a Terebess keleti konyhák részlegébe. Az arab receptek érdekeltek kifejezetten. Egyrészről mert kedvencem az arab, török konyha. Másrészről, mert tudom hogy ezek a remek konyhák igencsak sokféle darálthúsos fogással rendelkeznek.

Én pedig most nem vágytam sem magyaros, sem megszokott egyéb más ízekre. Arab ízvilágra vágytam.

Találtam is egy jó kis receptet, így semmi sem állhatott a megvalósulás útjába. :)

Kicsit persze variáltam rajta - az eredeti recept ITT található, a "húsgombóc libanoni módra (KIBBI) név alatt.

Hozzávalók 4 főre:

2 közepes csillagtök,

40 dkg darálthús,

2 közepes fej vöröshagyma,

1 kisebb padlizsán,

2 félmarék bulgur (búzatöret),

1 fémarék fenyőmag vagy mandula vagy kesudió vagy napraforgómag,

1 kávéskanál tört vagy őrölt koriander,

1 kávéskanál tört vagy őrölt köménymag,

1 kávéskanál őrölt fahéj,

6 evőkanál olívaolaj,

só, frissen őrölt bors.

A csillagtököket megmostam, majd kalapot vágtam rajtuk. Egy evőkanállal kivájtam a magházas részt középről.

A bulgurt hideg vízbe áztattam.

A vöröshagymát apró kockákra vágtam és az olívaolajon a hámozott, nagyobb darabokra vágott mandulával; a hámozott, kis kockákra vágott padlizsánnal; valamint a fűszerekkel együtt pirítani kezdtem. Közepes lángon hogy a hagyma is, a padlizsán is megfonnyadhasson, illetve kicsit pirulhasson is. Mikor készen volt, hozzáadtam a darált húst, és együtt pároltam még tíz percig. Végül belekevertem a leszűrt bulgurt is. A tölteléket a csillagokba töltöttem, a kalapot is rátettem. Előmelegített sütőben 3/4-es lángon 50 percig sütöttem.

Jobb, ha a kalap teljesen illeszkedik, mert így kicsit kiszáradt a töltelék széle, ahol kilógott a kalap alól. De csak ennyivel volt több, ezért betöltöttem inkább. Ha több töltelék marad, töltsük paradicsomba vagy paprikába, és tegyük be a patiszonok mellé a sütőbe.

Ehhez az ételhez mindenképpen nagyon friss, zsenge, vékony héjú csillagokat válasszunk. Abszolút ehető így a héja, ugyanúgy mint a kisebb cukkiniknek.

Nagyon finom, igazi könnyű nyári étel, egyáltalán nem gyomorterhelő. Az olívaolaj és hagyma mennyiség soknak tűnhet, de kell bele - különben száraz és ízetlen lenne.

Paradicsommártást, vagy valamilyen citromos mártás ajánlok mellé. Vagy fokhagymás joghurtot.

Vega módon is készíthető ez a töltött tök - csak a húst kell kihagyni belőle. A bulguros, fűszeres padlizsántöltelék is szerintem ugyanilyen finom bele.

Megtartom a receptet. Legközelebb nyersen hagyom a darálthúst, és húsgombócokként sütöm meg.