2010. szeptember 8., szerda

Szilvás-szőlős rétes

.


Ma reggel arra gondolok, hogy érettnek lenni annyi, mint megkétszereződve fiatalnak lenni. Az eredeti egyszerűbb és szebb. Minden érett gyümölcs ezt bizonyítja. Íme, az őszibarack. Sárga húsa van, az egyik oldala krapplakkvörös, a másik narancs. Kihívó és kívánatos. Megérni annyi, mint duplán fiatalnak lenni. És érettnek lenni a legnagyobb, mondja Shakespeare, ripeness is all. Semmi sem fiatalabb, mint az ilyen kacér gömbölyűség. Közben már régen a muskotályszőlőt szopogatom és hozzá mandulát harapok, de a fűben mellettem piros alma és két csodaszép szem szilva.

(Hamvas Béla: Gyümölcsóra, részlet)

Körülbelül 3 hete egy kedves olvasóm levélben érdeklődött nálam, milyen sütiket javasolnék, amiket szilvával lehetne elkészíteni. Körülnéztem az oldalamon, és több recept is alkalmasnak tűnt. Köztük volt a sima, egyszerű almás rétes is - javasoltam egy-az-egyben elkészíteni csak szilvával. Ma én is megcsináltam, mert a rétes tényleg egy tökéletes "gyümölcsfaló" süti és emellett nagyon finom is. Azért nem lett csak szilvás, mert a gyümölcstálamban a szőlőfürtök kezdték megadni magukat - muszáj volt felhasználni őket. Szerintem ez a klasszikus desszert így szilvásan, vagy szilvásan-szőlősen igazi szüreti ünnepi desszert is lehet.

Hozzávalók 3 rúdhoz:

ha csak szilvás:1,2 kg kisebb szemű - besztercei - szilva,
ha szilvás-szőlős: 70 dkg szilva, 2 kisebb fürt nagyszemű muskotályos szőlő,
5 dkg édes morzsa,
8-10 dkg darált dió,
kb. 4 teáskanál kristálycukor,
1 dl olaj,
1 csipet só,
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj,
és én tettem bele 2 zöld kardamommagnak a magjait mozsárban összetörve.

A szilvát kimagoztam, a szőlőszemeket úgyszintén. (Nem szeretek kemény magokra harapni.)
A szilvát a cukorral, sóval, fűszerekkel összerottyantottam, épp csak annyira, hogy megpuhuljon. A szőlőszemeket csak ekkor adtam hozzá, de már nem főztem.
A töltés technológiája ugyanaz, mint az almás rétes esetében.
Nagyon finom... Bevallom, ma egy kis édesre vágytam, mert már napok óta csak szürkeség van, köd és eső és borzasztóan lehangoló. Ha belegondolok, hogy három hete még 30 fok volt és én a Balatonban lubickoltam... Vége a szép időknek, mintha a természet a naptárhoz igazodna. Szeptember van? Snitt - és itt a legrosszabb, legutálatosabb lucskos, nedves, nyirkos, párás ősz. Most várhatok megint egy évet a nyárra.

Azért jó is van ebben. Ha kinézek az ablakon, ugyan esőt látok. De itt benn - így is, úgy is - melegség van. Agyő melankólia! :)


12 megjegyzés:

Ms. Poppy írta...

A szilvás rétes nálam is be van tervezve, most újabb hatalmas lökést kaptam tőled, hogy meg is valósítsam. Szőlővel társítva nagyon izgalmasnak hangzik.
Jaj, az utolsó két kép... Valamiért elfogott a honvágy, közben meg mégis olyan jóleső, megnyugtató érzés tölt el.
Jó éjszakát!

Sára írta...

Még egyszer köszönöm a sok szilvás ötletedet Duende! Ezt a rétest a javaslatodra én is elkészítettem, bár szőlő nélkül. Az enyém közel nem lett ilyen gusztusos, de nem adom fel, újra próbálkozom, lehet, hogy szőlővel.

Van egy újabb kérdésem:
Nálunk nagy a keletje a grillázsnak, de legutóbb megígértem a családomnak, hogy tőlem többet ne kérjék, mert folyton késsel, húsklopfolóval, bárddal, kalapáccsal stb. kell megszabadítanom az edényt a ragacsos finomságtól. Próbáltam cseréptányért, fa vágódeszkát olajozni, margarinozni, vizezni, de hasztalan. Mindig bosszankodás lett a vége, soha nem tudtam gond nélkül hozzájutni a pirított cukorhoz. Legutóbb egy építkezésünkből maradt járólappal próbálkoztam, mivel lapos, nincs pereme, így könnyebb lekaparni a pirított cukrot. De ez sem vált be. Lehet, hogy ezért kell beszereznem egy márványlapot? Na nem. Inkább nem terjeng többet a konyhánkban az isteni illat. Nem!!!
Aztán ráakadtam egy régebbi receptedre: 2009. március 2. Grillázs és kókuszdió
Azt írtad, Neked sincs márványlapod. Kérlek, írd le a pontos technikát! Mire, hogyan öntöd a pirított cukrot, utána mivel, mikor és hogyan szeded fel azt?
Nagyon jól néz ki az említett bejegyzésben a magos verziód, szívesen kipróbálnám.
Előre is köszönöm a segítséget!
Sára

Vera írta...

Hm.. most hiányzik a mama rétese :(
de köszi a receptet, legalább az illatát érzm ha ránézek a képre.

duende írta...

Ms. Poppy, szerintem a tiéd még finomabb lesz, mert ha jól láttam, készítettél már igazi házailag nyújtott réteslapot is! Én nem mernék nekiállni - minden tiszteletem a Tiéd! :)
Szép napot Neked! :)



Kedves Sára!

Nagyon szívesen! :) Ááá, biztosan jól sikerül a Tiéd is! :)


Grillázs: mindig nyeles kislábosban olvasztom fel a cukrot, mert abban könnyű kevergetni. A végén, mikor kész a karamell, csak beleszórom a magokat. Nagyon finom dióval, mogyoróval és mandulával is a grillázs.
Kikészítem már az elején a konyhapultra a nagy lapos tányérjaimat. Annyit, amenynin kb. el fog férni a grillázs. Amikor készen van, egész egyszerűen csak kis halmokat teszek rájuk evőkanállal. De ha félsz hogy ráragad, előtte vékonyan kend be óket vajjal. De nem szükséges, feljönnek anélkül is. Szóval kirakoma kis halmokat és egyből a mosogatóba teszem az edényt, teljesen teleengedem vízzel. Hagyom állni jópár órát, azalatt a cukor teljesen feloldódik a vízben. Így tök könnyű elmosni, mert mire a mosogatáshoz érsz, már semmi sincs a lábosban, csak kissé cukros víz.
A grillázskorongocskákat pedig egyszerűen úgy szedtem fel, hogy egy étkezőkéssel kicsit alájuk nyúltam és maguktól szépen leváltak a tányérről. A porcelántányér - vagyis a sima normále tányér hideg. Mikor rárakod a grillázst, az egyből szilárdul, összeugrik - nem is ragadhat oda. :) Lényeg az, hogy a tűről levett grillázzsal egyből dolgozni kell, nem lehet nem gyorsnak lenni.
Remélem, sikerülni fog! :) Majd írd meg légyszíves, jó? :)



Édesn és Keserű: :) Küldjek fénypostával? Még marad néhány szeletke! :)

Bianka írta...

Csodás, nagy ötlet és isteni finom lehet, ahogy a látványa is mesteri

Ms. Poppy írta...

Igen, a hétvégére is rétesnyújtós projekt van betervezve, reméljük, minden adott lesz hozzá. Hidd el, abszolút nem nehéz, csak el kell hessegetni azokat az emlékeket, amikben ezt állítják, és egyszerűen nekikezdeni.:)

Sára írta...

Köszönöm Duende! Megpróbálom, de ez nekem túl egyszerűek hangzik.
Lehet, hogy a magok miatt nem folyik szét annyira, mint amit én eddig készítettem. Talán a mag-cukor arányt nem találtam el eddig. Ígérem, megírom, hogy sikerült.

Csibe írta...

Azt hiszem erről lekéstem, pedig olyan guszta, és olyan finom lehet...no és az illataaaa :)

Raindrop írta...

Napok óta ódákat zengek, hogy a szilva a legjobb sütibe való gyümölcs, de rétesbe eszem ágában nem jutott volna belepakolni.
Fogalmam sincs miért nem jutott ez eszembe, pedig zseniális!
Köszönöm az ötletet! :)
A képek csodálatosak, de már le se merem írni.

duende írta...

Ms. Poppy: Oké, bátorság! :) Értem! :)


Sára: lehetséges, igen. Én nagyon teleraktam magokkal, a karamell épp csak összetartotta.


Csibe: köszi szépen, tényleg fini volt! Kezdem megszeretni a rétest... :)


Raindrop: Nagyon szívesen! :) Én is nagy szilvarajongó vagyok. :)

ZÖLDKOSÁR ∞ MEGYEBIRÓ JOLI írta...

És még merje azt mondani valaki, hogy szex kell a női és a férfi energiák egyesüléséhez.
A rétes se kutya!

duende írta...

Joli: :)))