2010. december 30., csütörtök

Vendégposzt: Csirkefalatok őzgerinben sütve

.

Mítoszaink talán tévelyegnek, de bármily tétován is, az igaz cél felé haladnak, míg a materialisztikus "haladás" csak az ásító szakadék felé vezet, a gonosz hatalmának vaskoronája felé. 

(J. R. R. Tolkien)
Van, mi arany, bár nem fénylik,
   van, ki vándor, s hazaér;
régi erő nem enyészik,
   fagyot kibír mély gyökér.

Lángját a tűz visszakapja,
   árnyékból a fény kiszáll;
összeforr a törött szablya,
   s koronás lesz a király.

                                                             (Tolkien, Aragorn verse) 
     


Ezt a finomságot sógorom készítette karácsonykor, előételként. Irtó nagy sikere volt! Örültem roppantmód, hogy elküldte nekem a receptet és a fotókat, mert azt gondolom ez szilveszterre is fantasztikus fogás lehet egy svédasztalon. Ha valaki babonás, készítse disznóhúsból. Mondjuk karajból vagy szűzpecsenyéből. Tudjátok, hogy el ne kaparódjon a szerencsétek. :)
A leírás is az övé, hagytam eredetiben.

Hozzávalók:
80 dkg csibemell
20 dkg szeletelt bacon
15 dkg ementáli
1 db piros kaliforniai paprika
4 evőkanál tejföl
3 evőkanál liszt
2 db tojás

bors
1 csomó petrezselyemzöld

A csirkemellet felkockázzuk (uszkve hüvelykujj körömnyi kockák), a sajtot lereszeljük.  Három evőkanál tejfölt, a lisztet, a paprikát, a sajt 2/3-át, a tojásokat, ízlés szerint sót, frissen reszelt borsot, az apróra vágott petrezselyemzöldet jól kikeverjük. (Lehet kanállal is, én részemről kézzel keverek ki minden ilyen masszát. Sokkal jobban érezni az állagát, és könnyebb kóstolgatni is.) Miután ez kész belekutyuljuk a csirkét is.
Fogjuk az őzgerincünket (nem a vadállatét, hanem amiben püspökkenyeret szoktunk sütni), jó alaposan kivajazzuk és megszórjuk zsemlemorzsával. Kibéleljük baconnel (a szalonnaszeleteket én vágódeszkán, a kés hátoldalával kisimogatom, mert szélesebb és szebb szeleteket kapunk), a szalonna végei lógjanak ki a formából. A csirkés kutyulmányunkat belekanalazzuk az így előkészített őzgerincbe, a szalonna végeit ráhajtjuk, és hosszában is ráteszünk pár csíkot. Megkenjük a maradék tejföllel, megszórjuk a maradék
sajttal, és már mehet is a 170 fokra (kb. közepes láng) előmelegített sütőbe. 40-45 percig sütjük, aztán kiborítjuk sütőlapra vagy tepsire, és rápirítunk a tetejére. (Nem úgy, hogy azt mondjuk neki, hogy irgum-burgum, hanem felső sütésen, vagy akinek van grillel 5-10 percre visszatoljuk a sütőbe.) Szép pirosra kell sütni.
Hidegen és melegen is kiváló kaja.  Én egy egyszerű salátát adtam hozzá köretnek.

P.s.: ha disznóhúsból készítjük, kicsit több sütési időt szánjunk rá.  Én egy órát sütném közepes lángon, utána pirítanám meg.

6 megjegyzés:

Ritmus írta...

Azta, de jól néz ki! Imádom, ha egy pasi jól főz!! :DDD

duende írta...

Én is! :))

Szemi írta...

Ez nagyon finom! Én is hasonlót csináltam már tavaly is, és annyira tetszett mindenkinek, hogy idén ismétlés lesz. :)

duende írta...

Szemirámisz: remek változata ez a vagdalthúsnak - egész más jellegű, mégis a fasírtok minden jó tulajdonsága megvan benne! Ízes, zamatos, kerek.

Bianka írta...

Nálunk is hasonló volt szenteste isteni finom

duende írta...

Bianka: Bizony az! :)