2011. április 7., csütörtök

Nokedli

Van egy elmaradásom. Sokszor írtam már a nokedlikészítésről, de precíze még nem. És itt a tojásosnoki-szezon.
Sokan azért nem készítenek nokedlit, mert félnek tőle, azt hiszik ez valami bonyolult ördöngőssség. Pedig ennél egyszerűbb dolog kevés van, mint nokedlit készíteni. És hát. Egy jó perkeltet csakis nokedlivel  - hacsak nem vadpörköltről van szó mert ahhoz a dödölle dukál - érdemes asztalra adni. El ne rontsátok holmi bóti tésztával a jó pörköltet!
Az egészből az a leghosszabb idő, míg felforr a főzővíz. Mert ezzel kezdjük: felteszünk egy nagy fazékban vizet forrni bő sóval. Három literhez kell körülbelül 2 csapottabb teáskanál só.
Míg a víz felforr, addig el is készül a nokedlitészta.
Háromféle nokedliszaggató létezik egyébként. Van a kis szeműt gyártó (a szögletes), vagy a nagyobb szeműt készítő (a nagy kerek) - ezt sztrapacskához szoktam használni -, és van a hagyományos deszka. Ezt vagy hosszúnyelű kiskanállal, vagy étkezőkéssel használjuk. Ezen lehet azt az igazi nagyszemű, csodás nokedlit szaggatni. Én ez utolsót szeretem a legjobban. Bevallom, a hagyományos nokedliszaggatóimat már nem is használom, mert mindig deszkán szaggatom a nokedlit. A nagyszemű a legfinomabb - legalábbis nekem.

Tehát kimérjük a lisztet és egy nagyobb tálba szitáljuk. Elkeverjük a sóval. A közepébe beleütjük a tojást, majd a fakanállal elkeverincöljük. Hozzáadunk hideg vizet. Addig keverjük csak, míg a tojás elkeveredik benne, de a tészta még csomóskás marad. Nem szabad simára keverni, mert akkor egy nyúlós massza lesz belőle, és nem lesz finom a nokedlink. Azért sem szabad elkészíteni a víz felforrása előtt sokkal a nokedlitésztát, mert akkor is nyúlóssá válik, ha sokáig áll. Ezért én csak akkor keverem össze, mikor már fel is forrt a víz.
A forrásban lévő vízbe szaggatjuk a tésztát, kisebb adagokban. Mikor feljön a víz tetejére a tészta, készen is van. Szűrőkanállal kivesszük és hideg folyó víz alatt leöblítjük. Épp csak öblítsük át, ne hűtsük el. Csak meg akarjuk állítani a főlését és le akarjuk öblíteni a tésztafőző víz ragacsosságát. Tálba tesszük. Mikor az összes nokedli készen van, elkeverjük 1 evőkanál olajjal vagy 1/2 evőkanálnyi zsírral, hogy ne ragadjon össze.
A deszkáról is kis adagokban szaggatjuk a nokedlit. Kiskanállal gömbölyűbb formákat kapunk, étkezőkéssel hosszúkásabbakat. Ez is ugyanolyan gyorsan megy, mint nokedliszaggatóval - csak ne álmodozzunk közben. :) Igyekezzünk gyorsan dolgozni. Nem baj ha nem egyformák a nokedliszemek és az sem ha jó nagyok. Sőt. A nagyszemű a legfinomabb.
Ha maradunk a szűkös adagnál, akkor készítsük 2 főre 20 dkg lisztből és 1 nagy tojásból a tésztát. Körülbelül 1,5 dl víz kell így hozzá. Négy főre a normál adag pedig 60 dkg lisztből, 3 nagy tojásból és 4 dl vízből készül. A nokedlitészta ne legyen túl sűrű, de híg sem. Ezért érdemes a vizet kisebb adagokban hozzákeverni, mert így tutira jó állagot kapunk, nem higíthatjuk el a tésztát. Mert hát a nokedli sem egy méricskélős műfaj... Ha mégis hígabbra sikerülne, egyszerűen szitáljunk hozzá még egy kevés lisztet és úgy jó lesz. Nokedlinél körülbelül 15-20 dkg lisztenként szoktam 1 tojást számolni.
A nokedlit úgy tarthatjuk melegen, hogy nem öntjük el egyből a főzővizét, hanem akkora tálat választunk a nokedlihez, amekkora megáll a főzővizes fazék tetején. Tehát lefedjük a kész nokedlit (én jénaiba szoktam kiszedni) és föltesszük a főzővíz tetejére, így alulról gőzölődik: vagyis melegen marad.
Amiért még sokan nem szeretnek nokedlit készíteni, az a mosogatás. Pedig egyszerű. A nokedliszaggató eszközöket egyből mossuk el kézzel. Ne szivaccsal, mert beleragad. Kézzel könnyen eltávolítható a nokedlitészta. A tálra ugyan ez igaz. Van mikor beáztatom a tálat, és fél óra múlva csak kézzel átmosogatom, mert így feloldódik teljesen a tészta a tálban. Szivacsot ne használjunk, csak mikor már nincs az eszközökön a nokedlitésztából. Egyszerű ez is.
Ez a kisszemű nokedli, a szögletes szaggatóval készítettem:
És ez a nagyszemű, a deszkáról kiskanállal szaggattam:
Még egy megjegyzés. Én sem vagyok ellene a reformosításoknak, de nokedlit soha nem csinálnék teljes kiőrlésű lisztből. Semmilyen arányban sem. Ha nokedlit akarunk enni, éljünk veszélyesen, vállaljuk a kihívást, essünk bűnbe, mit tudom én. Csak ne akarjunk fából vaskarikát csinálni. Lehetetlen.
Egyet megkísérelhetünk azonban. Durumlisztből készíthetjük tojás nélkül is, mert az bírja. Ebből a lisztből készülnek a jó minőségű olasz tojás nélküli száraztészták is.
Egy a lényeg: nokedlihez is jó minőségű lisztet vásároljunk. 

Tojásos nokedlit pedig úgy készítünk, hogy a kész nokedli alá még bőven teszünk zsiradékot (mert a tészta is, a tojás is felveszi és ha kevés a zsiradék, a tojásos nokedli bűnrossz lesz, mert száraz lesz), jól felmelegítjük nagy lángon és kevés tejjel vagy tejszínnel, és sóval jól felvert tojást öntünk a forró nokedlira. Kevergetjük, míg a tojás megszilárdul rajta. Ne süssük túl, csak épp ne maradjon nyers rajta a tojás. Ha túlsütjük, megint csak nem lesz finom a tojásos nokedli. Körülbelül 10 dkg lisztből készült nokedlihez 1 nagy tojást ütünk fel. Tehát ahány főre készült a nokedli, annyi tojást ütünk rá. A 30 dkg lisztes nokedlihez 3 nagy vagy 4 kisebb tojást.

16 megjegyzés:

Szemi írta...

Duende, hidd el, nem lehetetlen! :) Én fele-fele arányban kevertem a nokedlihez graham lisztet a finomliszttel, és nem lett rossz.
Csak tk lisztből biztosan túl sűrű lenne, de így jó volt. Se nem kemény, se nem rossz ízű.

duende írta...

Szirámisz: nem is azt mondtam, hogy lehetetlen. :)
Én maradok a fehérlisztnél. Ettem már ilyen nokedlit, és nagyon nem ízlett.
Szeretem a teljes kiőrlésű lisztet. Kenyérfélékhez. De sem pizzatésztában, sem nokedliben nem ízlik. Pizzát sem csinálnék soha kevert liszttel.
Ízlések és pofonok. :)

Szemi írta...

Igazán nem akarok veled a saját blogodon vitatkozni, de pont azt mondtad. :)) Hogy fából vaskarika, és lehetetlen. :))

Egyébként én sem azért így csinálom, mert így jobb,mint az eredeti! Nem jobb. Viszont nem szabad fehérlisztet ennem, tehát muszáj kompromisszumot kötnöm. És nekem ez még így tényleg finom volt.
Van, ami nekem sem jön be, például a palacsinta. Attól meg akarok fulladni, ha tk. lisztből csinálom.

De így van, ahogy írtad. Ízlések és pofonok. :)

duende írta...

Oké. :) Számomra lehetetlen-ség. :)

Sajnálom, hogy nem ehetsz fehér lisztet. :( Sok jóból kimaradhatsz így. Valami allergia?

Szemi írta...

Inzulinrezisztencia. :(
Pedig mindent imádok, ami kenyér,kalács,tészta... Lehet,hogy épp ennek is lett a következménye.
Mondjuk kenyérnél én sem bánom a tk. lisztet, de például kalácsot sosem csinálnék vele. Az tényleg úgy van, hogy akkor inkább nem eszem.
Persze néha becsúszik ez-az, mert az ellenállóképességem sem túl erős. :))
De azért ahol lehet, ott igyekszem kerülni, vagy kiváltani a finomlisztet.

Egyébként igazán guszta lett a nokedlid, a képek,mint mindig, nagyon szépek! Én nem tudok ilyen jól fotózni, mostanában időm sincs vele sajnos sokat bíbelődni.

duende írta...

Sajnálom. :(
Bár nem hiszem hogy a liszt az oka. Minden rendellenesség gyökere pszichés eredetű.
Ha találkozol ilyen könyvvel (pl. Dethleffsen: Út a teljességhez vagy Rüdiger Dhalke: A betegség mint szimbólum), a cukorbetegség illetve az immungyengeség, allergia, gyulladás kiváltó okait érdemes elolvasni.
Az alapmotívum a szeretet (elfogadása, érdemlése-nem érdemlése, kapása-adása).

Köszönöm szépen! :)

Szemi írta...

Igen, biztosan vannak a betegségeknek ilyen pszichés okai is, de azért ott vannak a genetikai tényezők is. Sajnos anyukám is cukorbeteg, apu részéről pedig a nagymamám...
Szóval én azt hiszem, hogy általábn nem csak egy oka van, hanem sok minden közrejátszik egy betegség kialakulásában. Amin lehet, igyekszem segíteni, változtatni. :)

duende írta...

Igen, belejátszik a genetika is, no meg a civilizációs ártalmak is.
Hiszen a testben hordozzuk az egész családfánk emlékezetét, és van környezetünk is. Semmitől sem vagyunk elszigetelve, így igaz.

Anazar írta...

Nekem is szert kellene tennem már egy rendes szaggatóra. Jó sok éve kávéskanállal próbálkoztam, a nyersen még helyes darabok mire kifőttek, hatalmasak lettek, páromnak a szája is tátva maradt, meg az enyém is. Aztán mama beavatott a vágódeszkáról késsel, evőkanálból késsel megoldásba, de mondanom sem kell, csőd lett ez is, úgyhogy rég volt nálunk olyan, amit apróra kell szaggatni ;-))

duende írta...

Anazar: :)) Én pont a nagyszemű nokedlit szeretem. Amit Te is csinálsz. :)

Elküldöm Neked megbódogult nokedliszaggatóimat, én úgy is a deszkát használom kiskanállal. :)

Thrini írta...

Én másképp kezdek a nokedli tészta gyártásához. Először felverem a tojást villával, hígítom picit vízzel és beleszórom a lisztet. Soha nem mérem, nagyjából tudom, hány tojáshoz mennyi liszt kell. Szoktam fele-fele arányban finom és réteslisztet használni, úgy sztem finomabb. Van amikor tejfölt is teszek bele, a barátnőmtől lestem el, na az is nagyot dob rajta.
Nekem a spaklis szaggatóm van, de a spaklit nem használom, villával vagy fakanállal masszírozom át a tésztát. Korábban másfajta szaggatóm volt, (egy lyukacsos fémdarabon egy műanyag kör alakú, pohár alakú valamit kellett húzgálni, mert abban volt a tészta), de azt anyukámnak adtam, mert tetszett neki, hogy olyan mini nokedliket lehetett vele készíteni. Ugyanabból a típusból van nagyobb lukakkal is nekem, de nem szeretem elmosni, mert vannak rajta mindenféle peremek, hajlítások és telemegy tésztával. Kézzel nem igen szoktam, max. ha levesbetétnek gyártom. Nálunk a kis méretű a népszerű nokiból.

duende írta...

Thrini: én a palacsintatésztát is így csinálom, nekem egyszerűbb a szárazanyagoktól elindulni és higítani. :)

A rétes liszttel nem vagyok jóban, nem igazán szeretem. Olyan grízes és a grízgaluska az egyetlen étel, amit egyáltalán nem eszek meg. Jó minőségű liszthez véleményem szerint nem szükséges rétesliszt. Legfeljebb a nem jó minőségűhöz. A tüskeszentpéteri liszt viszont nagyon jó minőségű.
Igen, sokan a kicsi nokit szeretik. Én is azt szerettem, míg nem kezdtem el egyik nyaraláskor deszkán szaggatni a nagyszeműt. :)

Dett írta...

Köszi a részletes leírást! Ma készítettem életemben először, a fentiek alapján és fantasztikusan sikerült.Deszkáról szaggatva, ahogy Anyukám is csinálja :)
Ez a legjobb nokedli-post! :)

duende írta...

Kedves Bonbonlány! Nagyon szívesen! :) Mindig nagyon örülök, ha valakinek sikere van a konyhában, és persze annak is, ha hozzájárulhattam egy kevéssel. :) Köszönöm! :)

Ascyrae írta...

köszönöm a receptet, és a leírást-tippeket! sikerült jól kinéző nokit gyártanom! (holnap esszük, valszeg fini is lesz:)))

duende írta...

Nagyon szívesen! :)