Hortobágyi húsos palacsinta

Szinte minden magyarosnak hívott étterem étlapján szerepel, elsősorban gyanútlan külföldiekre les. (Józan magyar embert még nem láttam hortobágyit rendelni.) A hazai közönség tapasztaltabb és tájékozottabb része  tudja már régen, hogy az ilyen apróhúsos fogások elsősorban arra valók a magyar vendéglátásban, hogy felszívják a konyhai hulladékot, a visszaküldött fél sült húsokat, maradék pörkölteket, nyesedéket, mindenféle selejtet.

Konyhai hulladék nincs, csak élhetetlen szakács, üzletvezető. Erre a reciklált szemétre még cinikusan eufemizáló szakkifejezést is alkotott a lehúzós vendéglátóipar: pepihús. (A becézgető formából sejthetjük, mennyire bensőséges a szakma viszonya ezzel az anyaggal.)

A hortobágyi talán a legkifejezőbb jelképe a szocializmus gasztronómiagyilkos évtizedeinek. Magát a receptet az 1958-as brüsszeli világkiállításra kreálták: pusztai romantika palacsintatésztában, paprikás mártással. A magyar vendéglátóipar évtizedeken e világkiállításon aratott sikerre hivatkozva tartotta magát világhírűnek, pedig a valóban rendkívüli érdeklődés inkább szólt a vasfüggöny mögül kikandikáló, a forradalom utáni terror időszakát élő ország horroregzotikumának, mint bármilyen szakmai teljesítménynek. A Kádár-rendszer egyik nemzetközi önlegitimációs kísérletét tisztelhetjük tehát a hortobágyiban, ami már önmagában bőven elég lenne ahhoz, hogy utáljuk.

Persze a világkiállításra kreált recept sem eredeti találmány, Kollmanné 1939-es, úriasszonyok számára készült szakácskönyvében [1] (A gyakorlati főzés) szerepel borjúpaprikásos változata: a húst palacsintára rétegezték, a tetejére tejfölt öntöttek, és beküldték néhány percre a sütőbe; ilyen borjús protohortobágyit még a hatvanas években is készített néhány régi stílusú budapesti vendéglő.

1958-ra tulajdonképpen csak a hangzatos, turistavakító „hortobágyi” nevet (nettó hazugság, az ételnek semmi köze a tájegységhez) találták ki, a borjúpaprikást kicserélték közönségbarátabb (és sokkal ízetlenebb), olajon, hagymával sült-párolt csirkemellfilé-kockákra, azt tekerték palacsintába, hozzá a paprikás szósz, annyi. A lehető legjobb indulattal, legfigyelmesebben elkészítve sem egy nagy szám, de aztán a vendéglátóipar legsötétebb bugyraiban egészen megrendítő változatok előfordulnak: a visszaküldött húslevesből kihalászott csirkemell még egyszer megsütve, pörköltmaradékok bedarálva, reciklált fasírt, minden. A palacsintatészta pedig porokból, persze.                                                          

(Cikk forrása: Index)

Nem tudom ki írta a cikket, de az egészet érdemes elolvasni, szívből ajánlom. Ez tehát a híres hortobágyi húsos palacsintánk története. Azóta igazi hungarikummá vált. Csak palacsintát kellett egy pár darabot sütnöm (10 perces művelet) és így már biza ideális volt elkészíteni ebben a rekkenő hőségben...  (A sütőbetételt elspóroltam.) Miután sikerült igen rossz hírét keltenem e nemes éteknek, azt azért hozzátenném: ha jó pörköltből készül, rendes palacsintával, akkor bizony tényleg finom tud lenni. Valójában egy előétel.  Precíze receptet ne várjatok... Kell hozzá maradék pörkölt (bármilyen húsból készülhet), pár darab palacsinta, némi tejföl és tejszín.

A pörköltből kiszedjük a húsokat, kissé szétcincáljuk őket, hogy olyan szálas-darabos legyen, majd betöltjük a palacsintákba. A szaftját kevés tejföl és tejszín keverékével behabarjuk (csak lehelletnyi liszt kell bele, épp csak hogy összetartsa és itt is igaz az, hogy ne tejfölözzük és tejszínezzük agyon, épp csak simítsa ki, lágyítsa a pörkölt szaftját, szóval a tejföllel is csínyján bánjunk), jól beforraljuk hogy semmi lisztíz ne maradjon benne, majd botmixerrel pürésítjük teljesen a szaftot. Szitán is áttörheti akinek nincs botmixere, lényeg hogy szép sima mártást kapjunk. Közben a betöltött palacsintákat vajjal vagy zsírral kikent tűzálló tálba sorakoztatjuk, kevés mártással megöntjük és sütőben pirulásig sütjük. A maradék finom szafttal tálaljuk, díszítésként tejföllel megcsepegtetkük. Ha előételként adjuk, személyenként 1 palacsinta bőven elegendő. Főételként étvágy szerint. Egy palacsintába körülbelül 5 dkg-nyi kész pörkölthús megy bele. Díszíthetjük szalonnával, pirospaprikával, plussz tejföllel, zöldfűszerrel.

Cukkinis húsgombócok

A kertemben vadul nőnek a fűszernövények, így pazarló módon bánok velük. Mindig kerül a tányérra valami zöld: virágzó kakukkfű a zöldségre, zsálya-ágy a sült hús alá, oregano ágacskák a tészta köré. Lehet díszíteni a tányért levendulával, szőlő és fügelevelekkel, az ánizskapor légies zöldjével is. Vadvirágokkal díszítve külön cseréptálban is az asztalra tehetjük a frissen szedett fűszernövényeket.

(Frances Mayes: Napsütötte Toscana)

Az étkezőablakomon már nem látok ki a burjánzó zöldfűszerektől. Mostanában hozzájuk tervezem az ételeket... A tegnapi ebédünk a pillanat szülötte volt. Eredetileg töltött cukkinit szerettem volna csinálni, de páromnak nagyon nem fűlt a foga hozzá. Ráadásul csúszásban is voltam - valami gyors, számára is ehető ételt kellett varázsolnom a cukkiniből és darált húsból. Na így született ez a finomság.

Hozzávalók 4 főre:

a gombócokhoz:

50 dkg darált hús,

50 dkg cukkini (tisztítás után ennyi),

só,

frissen őrölt bors,

félmaréknyi friss oregono levélke,

1 csokor friss bazsalikom,

2 gerezd fokhagyma,

1 közepes fej vöröshagymának a fele,

1 nagyon nagy tojás ( vagy 2 tényleg kicsi).

A paradicsom mártáshoz:

12 db friss nagyobbacska paradicsom vagy

2 db 400 gr-os hámozott paradicsomkonzerv,

a vöröshagyma másik fele,

olívaolaj,

só,

2 cl száraz vörösbor,

ízlés szerint kevés cukor vagy méz.

Köret:

60 dkg spagetti vagy bármilyen más durum száraztészta.

A cukkinit robotgépben a tökgyaluval legyalultam. (Héjastól és ki sem magoztam, mert zsenge volt, de ha öreg a héja, tisztítsuk meg és magozzuk is ki.) Kissé besóztam és állni hagytam, míg a többi hozzávalót egy nagyobb tálba összekészítettem: a darált húst az aprított oregano- és bazsalikomleveleket, az apróra kockázott vöröshagymát, a zúzott fokhagymát, sót, őrölt borsot, tojást tettem a tálba. Aztán a legyalult cukkinit alaposan kinyomkodtam a levétől. Végül mindent kézzel alaposan összedolgoztam. Kóstoltam, hogy elég sós-e.

A paradicsomokat forrásban lévő vízbe dobtam 1/2 percre, majd lehúztam a héjukat és kockákra vágtam. Egy széles, nagy lábosban olívaolajon a vöröshagyma másik felét (apróra kockázva) megdinszteltem, majd beletettem a paradicsomkockákat is. Ízesítettem sóval és kevés vörösborral. Hagytam rotyogni, közben feltettem a vizet egy másik nagy edényben a spagettinek sóval.

Negyed óra intenzív főzés után megkóstoltam a paradicsommártást és utánízesítettem: egy kevés cukor kellett bele. Aztán botmixerrel pürésítettem - nem teljesen simára, csak annyira, hogy nagyobb darabok ne maradjanak benne. Ebbe a már simább, forrásban lévő mártásba kis gombócokat formáztam a cukkinis darálthúsból. Kis lángon főztem, fedő alatt 20 percig.

Közben a spagettit is kifőztem a forrásban lévő vízben. Aki szereti rá a parmezánt, azzal megszórva tálalja.

A húsos massza elég lágy volt, de a tojásnak köszönhetően tökéletesen összeállt és meg is maradt gombóc formában.

Tipp: a cukkinis húsgombócokat süthetjük is - és nem feltétlenül kell hozzá a paradicsommártás. Ha sütjük, készíthetünk hozzá sóval, citromlével, olívaolajjal kikevert joghurtot is mártogatónak.

Mézes sült császár

.

– Egy joghurtot kérek!

– Jéggel?

– Szalonnával; sok szalonnával.

                                                                   (Lusta Dick a Macskafogóból)

A tegnapi ebédünk második fogása a jéghideg gyümölcsleves után (amit most meggyből, cseresznyéből, ribizliből és málnából készítettem és halleluja de finom...). Reggel gyorsan megsütöttem, aztán kimentünk a hegyre cseresznyét, meggyet, málnát szedni. Tegnap kimagoztam egy nagy kosár cseresznyét, és még vár rám egy nagy kosár meggy...

Recept a képen. A császárt sózd be, kend be mézzel elkevert olívaolajjal, a bőrét irdald be 2 centinkét, a résekbe tegyél fokhagymaszeletkéket, rozmaringágacskákat, tedd tálba, önts alá fehérbort, tégy mellé még fokhagymagerezdeket és rozmaringot, szórd meg reszelt citrom héjával (ez lemaradt a képről mert sütőbe tétel előtt jutott eszembe és a fotózás után), fedd le alufóliával, tedd sütőbe és 180 fokon süsd másfél óráig. Végül vedd le a fóliát és hagyd megpirulni. Ha nagyon elpárologna a bor alóla, keveset önts alá, hogy a finom fokhagymagirizdek ne égjenek meg.

Tálald mini újburgonyával, fejes salátával. De hidegen is kitűnő. (Menek meggyet magozni... )

Vadhúsos töltike (töltött szőlőlevél)

.

A szőlővesszőt a föld alá kell temetni, hogy friss hajtásokat hozzon – nekünk is változtatnunk kell az életünkön, ha azt akarjuk, hogy felfrissüljenek a gondolataink.

(Frances Mayes: Napsütötte Toscana)

Elkészült a töltött szőlőlevél. Most kivételesen nem a sima kis rizses-olívaolajos-citromosat készítettem, hanem egy húsos változatot. Imádom a dolmadest, mert a szőlőlevélnek van egy enyhén citromos, pikáns, savanykás nagyon finom íze. A verjus-ben is ez az íz érződik, hasonlítanak. Nem is értem miért ment ki a divatból a töltött szőlőlevél, pedig vagy millióképpen el lehetne készíteni. Gondolkodtam is egy arabos változaton, de először egy egyszerűbbet akartam készíteni. Meg paradicsomos étel is régen volt az asztalon.

Hozzávalók 4 főre:

30 dkg darált vadhús (lehet marha, vagy disznó vagy birka is),
15 dkg rizs (vagy gersli),
30 db szőlőlevél a töltelékhez és még 30 a lábos aljára-tetejére,
1/2 evőkanál zsír,
1,5 dl víz,
só, frissen őrölt bors,
1/2 mokkáskanál koriandermag,
1/2 mokkáskanál köménymag,
5-6 szép zsályalevél,
1 csapott teáskanál pirospaprika,
1 kicsi tojás,
1 közepes fej vöröshagyma,
1 nagy gerezd fokhagyma.
A mártáshoz:
a levelek főzővizéből 8 dl,
3 dl paradicsompüré,
1 diónyi vöröshagyma,
só,
1 teáskanálnyi cukor,
1 evőkanál zsír,
1 evőkanál liszt.

Ha rendes szőlőlevélből készítjük, olyanból tegyük ami nincs permetezve. De ha találunk olyan elvadult szőlőtőkéket amilyeneket én is találtam, arról bátran szedhetünk mert ezeket nem permetezik és nagyobbak is, kevéssé cakkosak mint a nemesített szőlőlevél - tehát alkalmasabbak is töltikének. Ezekből a vadszőlőlevelekből így egészen tavasztól őszig tudunk töltikéket készíteni. Téliesíteni is lehet, el lehet tenni tartósítva üvegekben.

Az őz apróhúst ledaráltam, tettem hozzá 1 tojást, a megmosott rizst, a mozsárban frissen összetört fűszereket, az apróra vágott zsályaleveleket, az apróra kockázott vöröshagymát, zúzott fokhagymát, sót, pirospaprikát, kevés zsírt és a vizet. Kézzel jól összedolgoztam. Ne ilyedjünk meg a víz mennyiségétől, a tölteléknek jó tocsogósnak kell lennie, így nem keményíti majd meg a tojás, és biztosan nem töltjük túl szorosra a leveleket. Tehát hagytam állni addig a tölteléket, míg a levelekről lecsippentettem a tövüknél a szárakat, majd forrásban lévő vízbe tettem őket 1 percre. Szűrővel kiszedtem és hideg vízzel átöblítettem, hogy lehűljenek.

A szőlőleveleket egy lapostányéron töltöttem, egyesével, egy másikra pedig áttettem a kész kis hengereket. A leveleket a fonákjukkal magam felé tettem a tányérra úgy, hogy a levélnyeles rész legyen hozzám közelebb. Kiskanállal tölteléket tettem rájuk, hengerre formáztam, majd úgy göngyöltem fel, hogy a két végüket kissé ráhajtottam a töltelékre, aztán a felém eső részt elkezdtem feltekerni magamtól elfelé. Mikor mind készen volt, a maradék levél felével kibéleltem a lábost, és erre tettem szépen szorosan egymás mellé a töltelékeket. Úgy tegyük, hogy a levelek széle, ahol körbeért a tekerés, alul legyen, így nem fog remélhetőleg kinyílni. Nekem pont két sűrű, teli rétegem lett, 30 töltelékkel. Erre tettem a maradék leveleket, majd egy kistányért. Felöntöttem a levelek főzőlevével és tettem hozzá paradicsompürét, szórtam rá apróra kockázott vöröshagymát, sóztam, kissé cukroztam. A tányért a felöntés után igazítsuk jól rá a töltelékekre, majd kislángra, fedővel tegyük fel főni. Kóstoljuk meg a levet, elég sós-édeskés-e. Közben kevés zsírból és lisztből rántást készítettem és a főzés vége előtt 5 perccel hozzáadtam (persze higítva) a paradicsomos léhez. Összesen elég az ételnek 30 perc főlés a felforrástól számítva, majd zárjuk le a lángot és hagyjuk fedő alatt még 20 percig.

Friss fehér kenyérrel, tejfölt is az asztalra téve kínáljuk.

Nagyon nyárias, könnyű, üdítő kis étel.

Frédi-Béni szelet (joghurtban sült bőrös nagy combszelet)

.

 - Vilma! Tudod hogy hőzöngök, ha nem gőzölög a csülök mikor lecsücsülök! 

Tested kecses, te gyenge nő, szemed kerek, mint serpenyő.

 - Képzeld, Frédi mi történt ma énvelem!

 - Ezt majd később életem, előbb jöjjön az élelem.

(Frédi és Béni, a két kőkorszaki szaki, Romhányi rímei)

Néha van a hentesnél Frédi-Béni husi. Azért nevezem így, mert nekem e két kőkorszaki szaki jut eszembe róla... Nagy combszelet, keresztben elvágva, kis csontdarabkával. Konkrétan ez a szelet 1 egész kilogramm volt.

A comb önmagában nagyon száraz tud lenni. Főleg egyben, sütőben sütve. Szaftosítani kell, ami nálam vaj és joghurt használatát jelenti. A bepácolt hús így olyan porhanyós és finom lesz, mint mondjuk a csülök. Fel sem ismernéd, hogy combot falatozol. Legalább 12 órát volt a pácban, csak utána sütöttem. Nagyon finom egy könnyű salátakörettel, vagy újkrumplival. Vagy mindkettővel.

Hozzávalók 3 főre: 

1 nagy szelet bőrős sertéscomb (1 kg körülbelül)

2 dl joghurt,

1 evőkanál mustár,

mozsárban frissen tört mustármag és édesköménymag,

sok majoránna,

frissen őrölt bors,

fokhagymagranulátum.

Plussz: fokhagymagerzdek (ha valakinek nincs granulátumja 3-4 db.),

1 közepes fej vöröshagyma,

5-8 dkg vaj a sütéshez.

A fűszereket és mustárt összekevertem a joghurttal, majd rákentem ezt a joghurtos pácot a combszeletre. Lefedtem és hűtőben hagytam állni minimum 12 órát. Sütés előtt alaposan sóztam a hússzeletet. Egy tepsit kivajaztam jól, szeletelt vörös- és fokhagymát tettem a  hússzelet alá és a tetejére, plussz vajdarabokat is a tetejére. Aláöntöttem 2 dl vizet, lefedtem alufóliával és közepes, előmelegített sütőben sütöttem 2 órán át. Majd levettem a fóliát és pirosodásig hagytam még sülni.

Szurokfüves, citromos rántotthús citrommártással

.

A mesék azért nyűgözik le a gyerekeket, mert a világot olyannak láttatják, amilyen az valójában: a határtalan lehetőségek birodalmának. Ezek a lehetőségek nem anyagi természetű lehetőségek, hanem abból a világlátásból fakadnak, amely a mesei és a gyermeki gondolkodást összeköti: miként a hős mindig több, mint mi magunk vagyunk, akképpen a világ is több, mint amennyit képesek vagyunk felfogni belőle.

A mese hősei folyton mozgásban, "úton" vannak, mert tudják, hogy nem lehet mindent egy helyen megtalálni. Nem is ott keresik. Mennek, mendegélnek, és bárhol járnak, tapasztalatokat szereznek, hogy azokat a maguk hasznára fordítsák. Nincs múltjuk, az állandó jelenben élnek. Nem tervezgetnek, hanem cselekszenek, nem elképzelik, hogy hogyan szeretnének élni, hanem konkrét lépéseket tesznek ennek érdekében.

A csodához való viszony alapjaiban határozza meg az ember életét. Nem is az a kérdés, hogy hisz-e benne, mit gondol róla, hanem az, hogy él-e vele.

(Boldizsár Ildikó)

Ahhoz képest hogy citrom-függő vagyok, régen fogyasztottam ezt a pazar gyümölcsöt más formában, mint a limonádé. Egyébként Trinity bejegyzéséről jutott eszembe. Csak úgy voltam, hogy rántott szelet is nagyon régen volt már... Kombináltam a dolgokat, ahogy az lenni szokott.
A fúzió olyan jól sikerült, hogy ha lenne kisvendéglőm (szerintem a keresztségben a Citromízű Banán nevet kapná és sok-sok citromos fogása lenne), ez lenne a ház specialitása. Sosem venném le az étlapról... Isteni. De vigyázat: nagyon citromos. Csak függőknek.

Hozzávalók 2 főre:

40 dkg sertéskaraj (csont nélkül ennyi).
A húsra:
1 evőkanál olívaolaj,
1/2 citrom leve,
1 egész citrom reszelt héja,
só,
2 púpos evőkanál szárított szurokfű (oregano),
frissen őrölt bors,
só,
2 nagy gerezd fokhagyma.
A panírba:
frissen készített nagyszemű morzsa szikkadt fehérkenyérből-zsömléből,
2 tojásfehérje,
3 cl tej,
5 dkg parmezán reszelve,
só,
liszt.
A mártásba:
3 nagy gerezd fokhagyma,
4 dkg vaj,
2 dl tejszín,
só,
1 egész citrom leve,
1 mokkáskanálnyi méz,
2 tojássárgája.

A húst kiklopfoltam szép vékonyra. Besóztam. Készítettem egy kencét egy kis tálkában olívaolajból, citromléből, citrom héjából, oreganoból, frissen őrölt borsból és zúzott fokhagymából. Jól kikevertem és a hússzeletekre kentem. Hagytam állni 20 percet. Közben robotgéppel ledaráltam a nagyszemű friss zsemlemorzsát.
A tojásokat kettéválasztottam: a sárgája a mártásba kerül, a fehérjével paníroztam. Bundázás: liszt; tejjel, reszelt parmezánnal és kevés sóval kissé elkavart tojásfehérje; zsemlemorzsa.
Míg a hús sült, elkészítettem a mártást is: a vajon sóval megfuttattam a vékony lapkákra vágott fokhagymagerezdeket. Felöntöttem tejszínnel, hozzáadtam egy citrom levét, pici mézzel ízesítettem. Kóstoljunk és ha még kell só bele, pótoljuk. A tojások sárgáját jól kikevertem egy habverővel. Mikor készen volt a mártás, a tűzről levettem és mikor már nem rotyogott, egy fél merőkanálnyit a tojássárgájához kevertem. Figyelem: ahogy csurgatjuk bele a mártást, egyből lelkesen kavarjuk is, nehogy megfőjön benne a tojássárgája. A cél csak az, hogy kissé besűrűsödjön, selymesen-krémesen gazdagítsa a mártást. Tehát mikor jól elkevertem benne az első adag mártást, adtam hozzá még egy merőkanálnyit, azt is gyorsan kikevertem, majd az egészet a lábosban lévő mártáshoz kevertem. Szépen besárgította, krémessé és teltté tette a mártást.

Ez a citromos rántott szelet ezzel a citrommártással többféle körettel is különleges és tökéletes. Fejes saláta szezonban a mártást öntetként használhatjuk: akár meleg öntetként, akár hagyhatjuk kihűlni is, mindenhogyan jó. Egyszerűen halmozzunk a tányérra salátaleveleket, öntsük meg a meleg vagy a kihűlt mártással, s így ezzel a könnyű körettel fogyasszuk a fűszeres-citromos rántott szeletet.
Eredeti ötletem a házi szélesmetélt lett volna. Tehát a metéltet egyenesen a forró mártásba szedjük ki, jól átforgatjuk, s mellé tálaljuk a rántott szeletet.
Rizzsel is teljesen rendben van, illetve jön az újkrumpli szezon: héjastul sütött steak-burgonyával tálalva is mesés.
Készíthetjük pulyka vagy csirkemellből is, de talán halfilével lenne a legtökéletesebb.

Vega variáns:
Elkészítjük a citrommártást, de egyenlőre a tojássárgája nélkül. Közben sós-cukros vízben előfőzzük a kis darabokra vágott zöld csirágot. (Ne sajnáljuk a főzővízből sem a cukrot, sem a sót.) Közben főzzünk spagettit is. Mikor félig puha a csirág, tegyük át a mártásba kevés főzővízzel együtt és rotyogtassuk össze jó, sűrítsük kissé be a mártást. Mikor készen van, keverjünk hozzá a fentiek szerint tojássárgáját. Ebbe a kész mártásba szedjük ki a spagettit. Jól forgassuk össze, hagyjuk lefedve 2 percet állni, hogy a tészta felszívhassa az öntetet, majd tálaljuk. Kaporrajongók a mártás elkészítésének végén aprróra vágott kaprot is keverhetnek bele, nagyon jól illik az ételhez.

Az első citromvirág a fácskámon! :)

Konfitált császárhús

.

Valahogy úgy kéne élnünk, hogy minden imádság legyen az életünkben. Az imádság az imádat. Az ember egyszerűen szereti azt, amiben él. Szereti hogy most van itt a Földön, mikor a legnagyobb szükség van rá. Szereti azt, hogy találkozik olyan emberekkel, akikkel tudják egymást emelni. Ezek olyan csuda dolgok... és mindig meg lehet találni a szépséget az életben. Csak hozzászoktunk, hogy állandóan nyavalygunk.

(Géczy Gábor)

Nálam a kerti zöldségek megjelenésétől késő őszig tart a hidegkonyha uralma. Annyira szeretem a kerti újhagymát, fejes salátát, uborkát, no és a paprikát, paradicsomot (meg a gyümölcsöket) - hogy ilyenkor sok kenőke készül, illetve néha sültek, pástétomok ezekhez a roppanós, friss zöldségekhez. Felvágottakat egyáltalán nem eszünk, újabban sajnos szalonnát sem, mert egész egyszerűen nem lehet kapni normálisat. Mind gyorsélelt, tiszta nyers - egyszóval ehetetlen. Sajnálom szegény állatokat, mert nagy tiszteletlenség a húsukat ilyen barbár módon leértékelni...

A konfitált hús nagyon régi találmány. Emlékszem nagyanyámnál a spájzban volt több nagy zsírosbödön is. Az egyikben mindig lesütött hús is volt - ő így hívta. A lényege ennek az, hogy a nagyon lassan sült húsból kimegy minden víztartalom. Így ha teljesen ellepi a zsiradék, nem romlik meg. Tehát ez a másik fontos elem: a zsiradéknak teljesen el kell lepnie a húst. Ezzel a módszerrel tartósították a hús egy részét. Bármikor ki lehetett venni belőle, akár zsíroskenyérre kis cafatkákban, akár serpenyőben újra átsütve valamilyen körettel fogyasztva. Konfitálhatunk kacsa és libahúst is. Én a sertéshúsért vagyok oda bevallom. A császárhús pedig az egyik legízletesebb. Konfitálásra szerintem kifejezetten alkalmas, nagyon ízdús, porhanyóspuha megsülve. Olívaolajban is konfitálhatunk, akár zöldségeket is, halat is, vagy pl. fokhagymát.

A sütést végezhetjük sütőben is, vagy a tűzhelyen is. Tűzhelyen akkor, ha van annyira kis lángunk, hogy a zsír hőfokát olyan 80-85 fokon tudjuk tartani. Ha nem, akkor inkább a sütőt válasszuk. A konfitálás lényege táhát az, hogy olyan hőmérsékleten sütjük a húst, amin nem bugyborékol, forr, de lassan-lassan gyöngyözve mégis sül. Jó 3-4-5 órán át kell sülnie a húsnak, a súlyától függően. Ha kis darabot készítünk elég a 3 óra is, ha nagyot, kell az 5 is. A lesütött hús zsírja nagyon finom, ízletes kenyérre kenve. Érdemes jól fűszerezni, rétegesen. 


Hozzávalók:

80 dkg császárhús,
1 nagy fej vöröshagyma,
5 gerezd fokhagyma,
só,
10-12 szem egészbors,
6-8 szem szegfűbors,
1 mokkáskanál egész köménymag (elhagyható, én viszont nagyon szeretem),
1 mokkáskanál pirospaprika,
3-4 babérlevél,
1 kis ágacska rozmaring,
körülbelül 60 dkg zsír.

A lábos aljára kentem zsírt. Tettem egy réteg hagymakarikát, pár félbe vágott fokhagymagerezdet, borsot, szegfűborsot, egy babérlevelet rá, és erre a besózott, 1 cm vastagra szeletelt császárhúsdarabokat. Megint egy réteg hagyma és fűszerek, megint hús, megint fűszerek, megint hús. Fedőt tettem rá és lángelosztóra és nagyon kis lángra föltettem sülni. Akkor jó, mikor elkezd megváltozni a hangja. Lehet hallani, hogy másképp "serceg", másképp sül és az illata is megváltozik. Én a végefelé levettem a fedőt róla, hogy a víztartalom el tudjon illanni. Ennek a kis mennyiségnek elég volt körülbelül 3 - 3,5 óra sülés.

A zsírban hagytam kihűlni, aztán hűtőbe tettem. Valójában ha lenne jó hűvös kamra, ott tárolva lenne az igazi.
Zsíros bödönben. Ahogy nagyanyám is tartotta.

Apropó, a képen látható remek kis virágládámról - ami most éppen zsíros bödönné avanzsált, de kenyeret is szoktam benne sütni - jut eszembe: most hétvégén Zalaegerszegen a Skanzenben Keramikus Találkozó és Vásár lesz. Ha erre jártok, ne hagyjátok ki. Szépséges étkészleteket, sütőtálakat, csészéket, fazekekat és sok-sok minden egyéb konyhai edényzetet lehet venni. Egyedi darabok és álomszépek mind. Nekem egy kísértéssel ér fel ott körülnézni... :)

Pásztortarhonya

.

Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.
Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.
Lelkemet felüdíti,
igaz ösvényen vezet az Ő nevéért.
Ha a halál árnyéka völgyében járok is,
nem félek semmi bajtól, mert Te velem vagy;
vessződ és botod megvigasztal engem.

Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára.
Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam.
Bizony, jóságod és szereteted kísér
életem minden napján,
s az Úr házában lakom egész életemben.

                                                                                                                                         (Zsolt 23. 1-4.)

A pásztortarhonya ilyenkor tavasszal legalább annyira kedvencem, mint a tojásos nokedli. Igen, a saláta miatt. Mindkettőhöz kitűnően illik a tavasz e korai finom zöldje. A pásztortarhonya számtalan variációban készülhet: főzhetjük így vega módra. Aztán tehetünk bele füstölt szalonnát. Vagy füstölt parasztkolbászt. Vagy mindkettőt. Készíthetjük pörkölttel is. Kerülhet bele erdei-mezei gomba is szezonban. Nyáron készíthetjük egészen lecsósan is, sok paprikával, friss paradicsommal.
Ez az az étel, amit nem érdemes túlbonyolítani - a fűszerezésére gondolok. A legegyszerűbben a legfinomabb, csak sóval, hagymával és pirospaprikával ízesítendő. A legfinomabb házi tarhonyából. Én valamiért megmagyarázhatatlanul vonzódom a bolti sörétes tarhonyához is - ezzel is finom. És gyors.

Hozzávalók 4 főre:
25-30 dkg vöröshagyma,
50 dkg tarhonya,
70 dkg burgonya,
6-7 evőkanál olaj,
1 csapottabb evőkanál pirospaprika,
só,
1,5 liter víz,
ilyenkor télen 1 púpos teáskanál sűrített paradicsom
és 1 evőkanál darált paprika (Erős Pista vagy Édes Anna.)
Nyáron 1 paradicsom
és egy nagy paprika.
Ha húsos változatban készítjük:
20 dkg füstölt szalonna,
20 dkg parasztkolbász.
A pörköltes verzióhoz:
körülbelül 2-3 főre való kész pörkölt.

A burgonyát megtisztítottam és pici kockákra vágtam. A hagymát apró kockákra vágtam és az olajon a tarhonyával együtt kis lángon sütni kezdtem. Addig tartsuk kis lángon, míg a hagyma megüvegesedik. Ekkor tegyük nagy lángra és folyamatos kevergetéssel pirítsuk meg a tarhonyát úgy, hogy egészen szép barna színű szemek is legyenek benne. A pásztortarhonyának a jó ízét egy részről a jól lepirított tészta adja meg.
Mikor jó már a tarhonya, húzzuk le a tűzről, keverjük hozzá a burgonyát, a pirospaprikát, sűrített paradicsomot és paprikakrémet, majd öntsük fel vízzel. Hagyjuk nagy lángon felforrni, aztán mikor már forr, tegyük át a tűzhely legkisebb lángára, és ott is kis lángra. Tegyünk rá fedőt, addig főzzük, míg már csak a tetején marad egy kevés víz. Ez körülbelül 10-15 perc. Hagyjuk rajta a fedőt, de kapcsoljuk le a lángot. Hagyjuk a gőzben jó 20 percig. És felforrás után már ne kevergessük, nem szükséges.

Ha szalonnával-kolbásszal készítjük, akkor a kis kockákra vágott szalonnát is tegyük bele az elején a hagyma és a tarhonya mellé. A kolbászkarikákat csak akkor, mikor hozzákeverjük a burgonyakockákat is. A paprika-paradicsom is ekkor kerülhet bele, mindkettőt csak vágjuk félbe.
Ha pörkölttel készítjük, akkor csak annyi a dolgunk, hogy a tésztát kevés olajon jól megpirítjuk, majd a forróra melegített pörkölthöz tesszük, felöntjük a tarhonya mennyiségének a duplája vízzel, hagyjuk felforrni, majd fedő alatt kis lángon a fentiek szerint készre főzzük.
A pásztortarhonya csak burgonyával például köretként is szerepelhet, natúr sültek - tarja, oldalas - mellé.

Így hús nélkül kitűnő böjtös étel is. De bármelyik verzióját is készítsük el, a fejes saláta fantasztikusan finom hozzá így tavasszal (és ősszel), de mennyei uborkasalátával, káposztasalátával, kovászos vagy savanyú uborkával, ecetes almapaprikával vagy ecetes cseresznyepaprikával is.
Ehhez az ételhez nagyon finom a tejfölös lével leöntött fejes saláta is: készítünk egy hagyományos salátalevet vízből-ecetből.-sóból-cukorból, majd keverünk hozzá tejfölt is. Mint az uborkasalátánál. És ezzel öntjük nyakon a salátaleveleket.

És aki kedveli a pásztortarhonyát, annak ajánlom egy távoli földrész kissé hasonló ételét, a jambalaya-t (ejtsd: dzsámbálájá). Eszméletlen finom, érdemes elkészíteni. Ajánlok hozzá jófajta bort vagy sört, s persze valami tüzes, igazi New Orleans-i jazz zenét. :)

Babfőzelék szalonnába tekert kolbászkákkal

.
  
A karám a pásztor nép hajléka: fecskerakású fal, nád födél, kívül kirúgó eresz, az alatt áll a polcra elrakva az egész hétre való kenyér, s nagy fabödönben az étel, amelyet a csikósnak, gulyásnak a városban lakó felesége hoz ki vasárnaponként. Csupa savanyú lére készített ételek: fehér ecetes kaszáslé, töltött káposzta, espékes, savanyú paszuly. Ez a puszták szakácskönyve.

(Jókai Mór)

Ez nagyon furcsa. Mármint az hogy még sosem főztem babfőzeléket. Pedig nagyon szeretem. Anyu istenien csinálta... Tegnap aztán sorra került mert babot áztattam be előző este, lesz belőle ami lesz alapon. A babfőzelékre szavaztunk mindketten. Horváth Ilona szakácskönyvéből néztem ki de nem olyan lett, mint anyué szokott lenni. Nem vagyok megelégedve vele. Anyu szerintem nem tett a rántásba apróra vágott vöröshagymát sem és fokhagymát sem. Szerintem ezeket csak belefőzte a főzővízbe. És nem tett bele pirospaprikát sem. Nem volt így sem rossz, de nem az az íz.
Ti hogy főzitek a babfőzeléket?!
És most melyiket írjam le? Amit gondolok, vagy amit megfőztem?

És a kép sem jó, mert a látszat ellenére rengeteg bab van a tányérban, csak mind az alján, az összes lé meg a tetején...
Leírom mindkettőt, az a biztos.

A Horváth Ilonás változat:

Hozzávalók 4 főre:
40 dkg tarka szárazbab,
1 babérlevél,
só,
1 darab szalonnabőrke,
1 kisebb fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
4 evőkanál olaj,
3 púpos evőkanál liszt,
1 mokkáskanál pirospaprika,
1 teáskanál 10%-os ecet,
1 dl tejföl (20 %-os).

A babot előző napon beáztatjuk. Másnap átmossuk és babérlevéllel, sóval, szalonnabőrkével megfőzzük annyi vízben, amennyi ellepi. Az apróra kockázott vöröshagymát az olajon megdinszteljük, majd a reszelt fokhagymát is hozzáadjuk és azt is átfuttatjuk a zsiradékon. Hozzáadjuk a lisztet is és rántást készítünk. Végül pirospaprikát is keverünk hozzá, majd felengedjük hideg vízzel. Vagy ha a főzés elején készítjük és közben kihűl, akkor a bab főzővizével. Az ételhez adjuk, kissé kevergetjük míg újra felforr. Forrás után még pár percig rotyogtatjuk, hogy a rántás lisztíze eltűnjön és belesimuljon az ételbe. Végül tejfölt is adunk hozzá hőkiegyenlítéssel, hogy ne legyen csomós.
Mikor lezárjuk alatta a tüzet, kevés ecettel pikánsabbá tesszük.

Ahogy (szerintem) anyukám főzte 4 főre:

40 dkg tarka szárazbab,
só,
1 babérlevél,
1 darab szalonnabőrke,
1 nagy fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
1 dl tejföl,
4 evőkanál olaj,
3 púpos evőkanál liszt,
1 teáskanál 10 %-os ecet,
1 csipet cukor.

A babot előző nap beáztatjuk majd babérlevéllel, szalonnabőrkével, a negyedbe bevágott vöröshagymával, az egészben hagyott fokhagymagerezddel, sóval puhára főzzük annyi vízben, amennyi ellepi. Ha közben nagyon lefőne róla a víz, pótoljuk.
Rántást készítünk lisztből és olajból, majd a főzés végén a főzelékhez adjuk. Hagyjuk főni még 5-10 percig, majd hőkiegyenlítéssel a tejfölt is hozzá adjuk. Végül ecettel és kevés cukorral kiegyensúlyozzuk az ízét.

Anyué sima volt, nem voltak benne apró hagymadarabok és nem volt erőteljesen fokhagymás ízű, mint a Horváth Ilonás főzelék. Nekem a fokhagymaíz nagyon nem illett bele. Elvitte azt a jó babos ízt amit a finom tarkabab tud produkálni - nagyon harsogó volt az ételben. Ha csak egészben főzzük a főzelékbe, nem érződik ki csak teltséget, jó ízt kölcsönöz.
Fontos hogy a babon tényleg csak annyi víz legyen amennyi ellepi, mert akkor a bab sűríti a főzeléket és nem a rántás.

Viszont a kolbászkák nagyon finomak lettek, amit hozzá készítettem. Mert szerintem a babfőzelékhez legjobban a jó sült házikolbász illik. Csak most nem volt itthon bél, és nem volt kedvem húst sem darálni és tölteni sem. Nem mintha nagy fáradság lenne csak a grissinik sütésével foglalatoskodtam, szóval darált húst vettem és bél helyett bacon-be tekercseltem.

Hozzávalók 4 főre (feltétként):

60 dkg darált sertéshús,
bacon szalonna (kb. 25 dkg),
só,
frissen tekert bors,
1 csapott teáskanál pirospaprika,
1 gerezd lereszelt fokhagyma,
diónyi nagyságú vöröshagyma,
1 evőkanál olaj,
3 evőkanálnyi víz,
egy csipet cukor.


A darált húst befűszerezzük sóval, borssal, paprikával, hozzáadunk nagyon apró kockákra vágott vöröshagymát, reszelt fokhagymát, olajat és vizet és egy csipetnyi cukrot. Jól összedolgozzuk, majd egy fém tálcán (így könnyű) kis kolbászkákat formázunk-sodorgatunk. Hamar megy, és a fémhez nem ragad hozzá a darált hús.

Majd betekergetjük őket szorosan bacon szalonnába. Ezt is könnyebb a fém tálcán csinálni: csak leterítjük a szalonnacsíkot, rá a kolbászkát és végighengergetjük.
Körülbelül 1/2 cm-nyi olajon, közepes lángon megsütjük.

A babfőzelék (feltétként lesózott lilahagyma karikákkal vagy lisztbe forgatott, ropogósra sütött hagymakarikákkal) kitűnő böjti fogás. Ezek a kolbászkák pedig remekül beválnak parti-ételnek is.

Göcseji rakott káposzta

 .

Sok éve egy kedves szomszédtól, Piritől tanultam ezt a "magyaros jambalaya"-t. Bár akkor nem is tudtam még a jambalaya létezéséről... de én most kinevezem ezt a magyar változatnak. De ha van ötletetek valami jó, frappáns, rövid névre, örömmel fogadnám! Nekem most semmi építő nem jut eszembe a magyaros jambalayán kívül... azért ez így kissé gáz, de remélem valakinek eszébe jut valami jó név erre az ételre és meg is osztja velem... :)
Kép nem lesz hozzá most, csak a recept. Majd ha készítek valamikor, akkor pótolom a fotót is.


Savanyúkáposztás-rizses-pörköltes rakottas a' la Piri

Hozzávalók 5-6 főre:

80 dkg sertéslapocka (csont nélkül),
2 nagy fej vöröshagyma (30 dkg),
1 kg savanyúkáposzta,
50 dkg rizs,
30 dkg füstölt parasztkolbász,
1 evőkanál zsír,
2 csapottabb teáskanál pirospaprika,
1/2 teáskanál köménymag,
2 babérlevél,
1/2 evőkanál sűrített paradicsom,
alaplé vagy víz és só.

A sertéshúsból a hagymával, pirospaprikával, köménymaggal, sűrített paradicsommal zsíron pörköltet készítünk. Kisebb kockákra vágjuk a húst, mint a pörköltbe szokás. Körülbelül 30 perc elteltével a savanyú káposztát ráterítjük egy szép sima rétegben a pörköltre. Kissé rá is nyomkodjuk. Teszünk rá babérlevelet is és felöntjük annyi vízzel (vagy alaplével) amennyi éppen ellepi a savanyú káposztát. Fedő alatt főzzük tovább. Újabb 30 perc elteltével a savanyú káposzta réteget kirakjuk a karikákra vágott füstölt kolbásszal. Erre pedig szintén szép sima rétegben rászórjuk a megmosott rizst. Kissé rá is nyomkodjuk. Felöntjük annyi vízzel, hogy a rizsnél körülbelül egy centivel magasabban legyen. Nagyon óvatosan csurgassuk, hogy a rétegeket ne bontsa szét a vízsugár. Én az edény oldalához szoktam illeszteni a kiöntő csőrét, és így öntöm hozzá finoman a vizet. Fedőt teszünk rá és kis lángon főzzük 25-30 percig. Majd lekapcsoljuk a tüzet alatta, de hagyjuk még fedő alatt 20 percig.
Jó nagy lábosban vagy fazékban készítsük, hogy minden beleférjen. Aki kedveli a csípőset, a pörköltbe főzhet 1-2 szárított erőspaprikát is.
Kitűnő egytálétel, és egy edényben megvan. Húsvétkor szoktam készíteni, a sonka főzőlevével öntögetem fel.
Tálaláskor adunk mellé friss házikenyeret és tejfölt is készítünk az asztalra.
Készíthetjük marhapörkölttel is. Illetve savanyú répával is, savanyú káposzta helyett.

P.s.: Megvan a neve is, köszönöm Zsanuáriának (Anikónak) a névadást! Időközben az a sejtésem támadt, hogy ez valójában szabolcsi rakott káposzta lehet?!

Kreol jambalaya

Talán a legfontosabb dolog, ami segíthet megérteni az emberiséget: létezésünknek az Ismeretlen ad értelmet. Állandóan keresünk valamit, nemcsak válaszokat a kérdéseinkre, de újabb kérdéseket is. Felfedezők vagyunk. Felfedezzük az életünket nap mint nap, és felfedezzük a Galaxist, hogy tudásunk határait kitágítsuk. És ezért vagyok én is itt: nem hódítani jöttem, sem fegyverekkel, sem eszmékkel, hanem hogy együtt legyek veletek és tanuljak.

(Benjamin Sisko kapitány, Star Trek Deep Space Nine)

Megint újranézem (már vagy századszor) a Star Treket. Most éppen a Deep Space Nine-sorozatot. Sisko kapitány apja New Orleansban él és van egy nagyon-nagyon hangulatos kis étterme, ahol remek kreol konyhát visz. Szakács az öreg és állítólag a gumbo-ja (ejtsd: gámbo) és a jambalaya-ja (ejtsd: dzsámbálájá) világhíresen jó. De sajnos a receptek titkosak, sőt. Még a halálos ágyán sem fogja elárulni őket...

Szóval annyiszor hallottam a napokban a jambalaya szót, hogy utánaolvastam és ma meg is főztem. Isteni jó.

Gondolkodtam, titkosítsam-e én is. Vagy mindenkit hallgattassak el, aki elolvassa? Á... nem állok semmilyen titkosszolgálattal, sem maffiával közeli kapcsolatban, úgyhogy közreadom a receptet. Bátran olvassátok. És ha fekete szemüveges, fura alakokat láttok ezután a közeletekben, az kizárólag a véletlen műve!:)

A jambalaya az amerikai dél egyik legelhíresültebb étele. Mind a kreol, mind a cajun konyha készíti, melyek fellegvárai New Orleans és Louisiana.

Nevének eredete nem igazán tisztázott. Vannak akik azt mondják hogy a spanyol sonka - jamón - szóból ered, mely az egyik legfőbb hozzávalója.

A név eredetéről John Mariani: "The Dictionary of American Food and Drink" című könyvében így ír: állítólag egyszer egy férfi megszállt New Orleansban egy fogadóban késő éjjel. Éhes volt. Kérdezte, nem maradt-e valami harapnivaló. A szakács, akit Jean-nak hívtak, így felelt: majd összedobok, összemixelek valamit. E szó a helyi dialektusban így hangzik - mármint az összekeverni, kutyulni hogy: balayez. Így a szakács nevéből és az összeütni szóból született a jambalaya név. Állítólag.

A "The Picayune a kreol Cook Book" (1900) már spanyol-kreol ételként nevezi meg a jambalaya-t.

A Wikipédia viszont egészen mást ír... Ahogy én látom, eredete az ősi homályba vész... és tisztázatlan a mai napig is. No de szerintem ez annyira nem is lényeges.

A jamabalya-ra nézvést nincs fix recept, mert ahány ház, annyi jambalaya. Állítólag mindenkinek megvan a maga titkos receptje. Egy bizonyos. Hogy rizst mindenképpen tartalmaz és vélhetően a spanyol hódítás nyomán a paellából kezdett átalakulni az amerikai dél ízlés- és alapanyagvilága szerint. Még fontos tényező, hogy többféle hús kerül bele. Füstölt sonka, kolbász nélkül nem készíthető. Kerülhet bele emellett bármilyen hús - csirke, disznó, marha. Sőt. Az ottani feketék, a szegény réteg tipikus étele volt, ezért mindenféle állatból készítették amit csak elejtettek vagy amihez hozzájutottak. Került bele aligátor, teknős, vaddisznó, kacsa, őz, stb. Jellemzője még ennek az ételnek, hogy valamilyen rák vagy kagylóféle is kerül bele általában.

A kreol változat az úgynevezett piros jambalaya, mert paradicsomot is tartalmaz. A cajun változat világos, vagyis nincs benne paradicsom, csak sokféle zöldség. Ami még meghatározó és elengedhetetlen ennél az ételnél, az az alap-hármasság: vöröshagyma, szárzeller és paprika alapon készül. Valamint kellően csípősnek és fűszeresnek kell lennie, hiszen mind a kreol, mind a cajun konyha híres fűszerességéről.

Otthon egyébként mindenki kikísérletezheti a maga kreol vagy cajun fűszerkeverékét. Szárított fűszereket használnak inkább és amit biztosan tartalmaz mindegyik keverék: fokhagymapor, vöröshagymagranulátum, feketebors, cayenne bors, köménymag, esetleg koriandermag és valamelyik vagy többféle zöldfűszer: kakukkfű, oregano, bazsalikom, tárkony.

Én egy kreol jambalayát kreáltam ma.

Hozzávalók 4 főre:

20 dkg füstölt parasztkolbász,
20 dkg füstölt sonka vagy tarja,
1 egész csirkemell,
15 dkg friss garnéla (aki hozzájut - aki nem,
ezt a mennyiséget tegye bele vagy húsból
vagy kolbászból pluszban),
25 dkg vöröshagyma (tisztítva ennyi),
4 duci nagy gerezd fokhagyma,
6-7 evőkanál olaj,
40 dkg hosszúszemű rizs,
2 zöld hosszú hegyes erős paprika,
5 dkg zeller vagy egy 30 cm-es szárzeller darab,
1 konzerv hámozott, darabolt paradicsom,
9,5 dl csirkealaplé (vagy 1,5 leveskocka és 9,5 dl víz),
só,
frissen őrölt feketebors úgy meglehetősen sok,
1 csapott teáskanál pirospaprika,
1 csapott teáskanál cayenne bors (őrölt csili),
1 csapott teáskanál szárított kakukkfű,
1 evőkanál szárított bazsalikom,
1 csapott teáskanál koriandermag,
1/2 teáskanál köménymag,
1 csipet cukor ízfokozónak.

Mivel én nem kaptam szárzellert - mifelénk elég ritka látvány - ezért zellergumót reszeltem az alapba a kislyukú reszelőn. Tehát az olajon kevés sóval üvegesre pároltam a kockázott vöröshagymát, a lereszelt zellert és a félkarikákra vágott hosszú, zöld erőspaprikát. Mikor szépen megpuhultak, hozzáadtam a szeletekre vágott fokhagymát is, a karikákra vágott füstölt kolbászt, a kockákra vágott sonkát és csirkemellhúst is és fűszereztem: mozsárban frissen összetört kömény- és koriandermaggal, cayenne borssal, frissen tekert feketeborssal, bazsalikommal és kakukkfűvel. Ezt a fűszeres húskeveréket is pirítottam addig, míg a csirkehús át nem sült. Ekkor hozzáadtam a darabos paradicsomkonzervet és még rotyogtattam egy pár percig őket, aztán felöntöttem alaplével. (Vagy vízben oldott leveskockával.) Beletettem az átmosott rizst is és kóstoltam. Kevés sót tettem még hozzá és egy csipetnyi cukrot. Lefedve nagyon kis lángon főztem körülbelül 25-30 percig. Időnként keverjünk azért finoman alá, nehogy odakapjon. A tűz lekapcsolása után még rajta hagytam a fedőt jó 20 percig. Muszáj nagyon kis lángon főzni, mert a paradicsom miatt a rizs nehezebben puhul be, mint alapjáraton szokás.

Aki hozzájut friss garnélához vagy kagylóhoz, az a főzés vége előtt 5-10 perccel tegye bele az ételbe. Ha nem kapunk - úgy mint én - akkor hússal vagy kolbásszal pótoljuk ki azt a 20 dkg-ot. Vagy mindkettővel.

Nagyon tüzes, finom fűszeres, gazdag, laktató étel. Fantasztikus finom. Megtartom. (Pedig nem is szeretem a rizst...) Sisko kapitánynak asszem ízlene a jambalayám... :)

Részlet a "Holomaffia" című részből. És milyen remek hangja is van Avery Brooksnak...

Sok éve egy kedves szomszédtól, Piritől tanultam egy "magyar jambalaya"-t. Kép nem lesz hozzá most, csak a recept. Majd ha készítek valamikor, akkor pótolom a fotót is. Lásd a következő bejegyzésben ITT.

Savanyú répa árpagyöngyös húsgombóccal

.

Ötezer éve, tízezer éve nem változott az emberi anyag. Csak a jelmezek változtak, az együttélés rendszerei és feltételei. Az, ami az ember – a lélek és jellem -, nem változott. Ur városában, Babilonban ugyanazok az emberek éltek, mint ma Budapesten: s lelkükben ugyanúgy érzékelték a világot és pontosan úgy feleltek a világra. Csak éppen – műszerek nélkül – közelebb voltak a világ titkaihoz, az időhöz, a csillagokhoz, a természet jelbeszédéhez.  Hallásuk finomabb volt, látásuk – távcső nélkül is – élesebb, érzékelőbb, sejtőbb, megragadóbb. Az emberi anyag nem változott, de az ember – hála néhány lángésznek és műszernek – vakabb és süketebb a civilizációban, mint volt az emberi idők elején. Tunyább és bambább. Értesültebb és ugyanakkor tudatlanabb. Azt hiszi, gombnyomásra igazgatja a világegyetemet. Ez az óriási szerkezet, a civilizáció, száműzte az embert a világ nagy, titkos, bensőséges közösségéből.

(Márai Sándor)

Tegnap megfőztem a tél utolsó savanyú répáját. A Répakönyv még nem érkezett meg, így kénytelen voltam magam kreálni egy újfajta módot az elkészítésére - mert pénteken a máj mellett még darált húst is vettem "majdcsak lesz belőle valami" jeligére. Aztán tegnap megláttam egy néninél a piacon a házi hordósan savanyított répát. (No meg a pult alól előkerült egy üveg jóféle vilmoskörte pálinka is... :)  )
E két hozzávaló házasságot kötött hát meglehetősen méretes, négyliteres fazekamban...

Hozzávalók 6-8 főre:
A lébe:
1 kg savanyított répa,
40 dkg füstölt húsos csont
vagy füstölt oldalas,
1 dió nagyságú vöröshagyma,
1 evőkanál sűrített paradicsom,
só,
10 szem egészbors,
3 szem szegfűbors,
2 babérlevél,
1 mokkáskanál köménymag.
A rántáshoz:
2 kissé púspos evőkanál liszt,
6 evőkanál olaj vagy 2 evőkanál zsír,
esetleg pirospaprika.
A gombócokhoz:
60-65 dkg darált sertéshús,
15 dkg gersli (árpagyöngy),
1 nagyobb tojás,
só,
frissen tekert bors,
1 teáskanál pirospaprika,
1 közepes fej vöröshagyma,
2 duci gerezd fokhagyma,
1,5 dl víz.
A tálaláshoz:
tejföl,
házikenyér.

A füstölt karajcsontot egyben hagyattam a hentessel, mert ha bárddal vágják, tiszta szilánkos lesz mindig. Az egyben hagyott csontot itthon bevagdostam a csontok között, hogyha majd puhul szét tudjon esni az ételben. Így tettem fel főni a 4 literes fazekamban annyi vízzel, amennyi bőven ellepte. A lébe tettem babérlevelet, köménymagot, szegfűborsot, egész borsot, apró kockákra vágott kevés vöröshagymát, sűrített paradicsomot és sót a forrás után. Kóstoljuk meg a levet, mert nem egyformán sósak a füstölt dolgok - jártam már úgy hogy egyáltalán nem kellett sózni, annyira túlsózott volt.
Hagytam egy negyed órát forrdogálni, aztán hozzátettem a kiló savanyított répát is. Egy órát főztem és közben elkészítettem a gombócnak való masszát is, mert jó ha áll egy kicsit.
A darált húst összekevertem az apróra kockázott vöröshagymával, a reszelt fokhagymával, sóval, borssal, pirospaprikával, gerslivel, tojással és a vízzel. Azért kell bele a víz, mert a gombócnak való masszának tocsogósnak, lágynak kell lennie. Így nem lesz kemény az ételben sem, és a gersli ha áll benne egy kicsit, magába tud szívni némi vizet is. Így előbb puhul meg a főzés során.

Egy órányi főzés után vizes kézzel gombócokat formáltam a masszából és a forrdogáló lébe tettem. Körülbelül 20 percig főztem. Közben elkészítettem a rántást is. Én nem tettem bele pirospaprikát, mert elfelejtettem. Szebb színe lesz, ha teszünk hozzá. Végül berántottam ezzel a vékony rántással a kész ételt. Hagytam még 5 percig forrni, hogy a rántással együtt is tökéletesen összeálljon az íze.
Saját sütésű friss házikenyérrel és tejföllel tálaltam.
Mit mondjak... Isteni. :)

P.s.: Aki nem jut savanyú répához, készítheti savanyú káposztával is.
Vegák is elkészíthetik csak gersligombóccal. (Csak nem kell morzsába forgatni, csak gombóccá formálni és a répás lében kifőzni.) Múltkorában vettem füstsót - sózzák azzal, így lesz füstös aromája az ételnek. Gersligombóc helyett nagyobb szemű babbal is készíthető szerintem vega módra.

Bíbor, bíbor és bíbor

.

- Na végre - mondta a keselyű, és elengedte Prométheusz máját.

A hős felsóhajtott - ez volt évezredek óta az első kín nélküli perce -, megmozgatta elgémberedett tagjait, láncai csörögtek.

- Lejárt a büntetésem? - kérdezte.

A keselyű megrántotta a vállát.

- Ugyan! De minek strapáljam magam? Nincs már tűz a Földön.

A leláncolt férfi haragosan előreugrott, s bár láncai visszarántották, öklét rázva kiáltotta:

- Hazudsz, kutya!

- Nem kutya. Keselyű - mondta egykedvűen a robusztus madár, s szárnyait próbálgatta, működnek-e a több évezredes kényszerszünet után.

Prométheusz haragja nem csillapodott.

- Végezd a kötelességedet! - rivallt a keselyűre. - Tépd a májam!

- Majd megőrültem! - mérgelődött a keselyű. - Nem érted, hogy nincs már tűz a Földön?

- Azt akarod mondani, hogy az istenek elpusztították az utolsó embert is?

- Ördögöt - legyintett a keselyű -, többen vannak, mint valaha is.

Prométheusz megnyugodott.

- Tűz nélkül nincs élet - mondta magabiztosan -, gyerünk, láss munkához!

- Értsd meg, hogy nincs tűz! Az emberek már nem ismerik a tüzet. Nincs szükségük rá.

- Nem igaz - kiáltott a hős -, tűz nélkül nem tudják elkészíteni az ételeket, télen megfagynak, vakon tapogatóznak az éjszakában.

- Lárifári - mondta a keselyű -, főzőlapokon főznek, központi fűtéssel fűtenek, és mesterséges fénnyel világítanak.

- Igen, de mitől kapja melegét a főzőlap, mi táplálja a fűtőtesteket, mi szüli a mesterséges fényt? A tűz!

- Nem a tűz! Az atom, ha annyira tudni akarod. Megnyomnak egy gombot, s máris árad a fény, a meleg. Semmi füst, semmi lángnyelv, semmi faropogás. Sokkal tisztább, veszélytelenebb!

Prométheusz egy ideig komoran hallgatott, aztán felcsillant az arca.

- És a háborúk? Meg a gyújtogatók?

- Sugarakkal háborúznak - mondta a keselyű -, egy szép, láthatatlan sugár, és porrá omlik egy ház, egy város, egy ország. Semmi durrogtatás, semmi füst, csak steril por. A gyújtogatás elfelejtett, elavult módszer. Még a tűzoltóság is megszűnt. Még az önkéntes csapatok is. Nincs tűzoltóbál. Önkéntes sugárvédők bálja, az van.

Prométheuszban még egyszer fölcsillant a remény.

- A tábortüzek - mondta -, bujdosók, vándorok, kirándulók tüzei!

A keselyű legyintett.

- Rég nincs. Bármely üzletben egyötvenért kapni műtábortüzet. Fény, meleg elsőrangúan garantált. Nem kell gallyat szedni, fújni, összeégetni az ujjad... egy gombnyomás, és kész. Ráadásul többször is felhasználható.

- Nem igaz! - üvöltött Prométheusz. A sziklák visszhangozták: "nem igaz, nem igaz."

- Ugyan, mit idegeskedsz? - zsörtölődött a keselyű. - Gyere, nézd meg magad!

Átballagtak ázsiai falvakon, afrikai dzsungeleken, véget nem érő nagyvárosokon. Az emberek megbámulták őket. Egy keselyű meg egy láncait csörgető, meztelen ember. Hm. Dél-Amerikában kitűnő ajánlatokat kaptak egy cirkusztól. Ausztráliában büntetést fizettek közerkölcs elleni vétség, Európában csendháborítás miatt. Mert Prométheusznak nagyon csörögtek a láncai. És nagyon meztelen volt. A tüzet az emberek nem ismerték. Micsoda? - kérdezte valamennyi, és bambán rázta a fejét. Tűz, fire, ogony, feuer. Nem, ilyen szó nincs is.

- Hehe - röhögött a keselyű, Prométheusz meg vadul csörgette láncait.

Egy tengerparti ódon városkában találtak egy öregembert.

- Még ezt az egyet kérdezzük meg! - kérte a keselyűt Prométheusz. A keselyű bólintott.

- Tűz - ismételte a szót az öreg, és értelmes fény villant a szemében. - Ott - mondta -, az a nagy ház!

A keselyű alig tudott lépést tartani Prométheusszal.

A hatalmas, düledező épület homlokzatát vasbeton oszlopok tartották. A homlokzaton kissé megkopott, málladozó festékű felirat fehérlett:

TŰZMÚZEUM

- Ez az! - kiáltott Prométheusz -, oda nézz!

- Nono! - mondta a keselyű.

Nesztelenül nyíltak ki előttük a fotocellás ajtók. Hosszú, rideg folyosón baktattak végig petróleumlámpák, gyertyavégek, rozzant kandallók halmai között. Nagy, vitrinekkel teli terembe értek, Prométheusz boldogan rohant az elsőhöz, arcát az üveghez szorította. Pásztortűz - ezt írták a vitrin alá. Bent egy nagy szarvú bika és egy botjára támaszkodó kalapos, csizmás ember lobogó pásztortüzet bámult.

- Tűz! - kiáltott boldogan Prométheusz.

- Föstött - mondta a keselyű.

Prométheusz a pásztortűzre meredt, arca elé kapta a kezét. A tűz nem élt, mint ahogy viaszból volt az ember és a bika is. Sorra rohant a vitrinekhez. Kazántűz, kandallótűz, tábortűz, tűzvész, kovácstűz, futótűz...

- Festve, villanykörte, cinóber, optikai csalódás - kommentálta valamennyit szakszerűen a keselyű.

Mire a terem végére értek, Prométheusz haja megfehéredett.

- Még ott! - kiáltott aztán.

Az egyik sarokban kicsi üvegbura állt, amilyennel a fűszeresek takarják le az élesztőt. Alatta cédula: "Belső tűz". A bura alatt nem volt semmi, a keselyű rekedten felnevetett.

Prométheusz ekkor fölkapta a fejét, a fogát összeszorította, az álla kemény lett. Elhatározta, hogy újra fölmegy az istenek birodalmába, és ellopja a tüzet.

Az épület előtt búcsúzáskor a keselyű így szólt:

- Tudom, hogy megint el akarod lopni - gunyorosan nevetett -, csak azt mondd meg, hogy minek! A májad úgyis olyan már, mint a darált mák!

Prométheusz aznap éjszaka mégis ellopta újból a tüzet. Égő fáklyával rohant végig a földön, olyan volt, mint egy látomás. Az emberek boldog ámulattal nézték, és felkiáltottak: Tűz!

(Lázár Ervin: Buddha szomorú)

Egy egyszerű ebéd. Hamar elkészül. Ma úgy indultam piacra, hogy fogalmam sem volt, mit főzzek. Körülnéztem, mi van kínálaton így tél végén. Cékla még mindig van szerencsére, lilahagyma is. Nem csak nyersen, sülve is isteni, és ilyen zöldségszegény időszakban a hagymafélék a titkos bevethető készletlista elején állnak. Aztán sorban álltam a hentesnél és előttem vett egy hölgy májat. Szép friss volt, így azt vettem én is. Meg régen is ettünk már. Remélem, nem szegény Prométeuszé volt...

Hozzávalók a májhoz 2 főre:



50 dkg sertésmáj,
8 szem szegfűszeg,
8 szem szegfűbors,
1 mokkáskanál koriandermag,
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj,
4-5 gerezd fokhagyma,
1 dl száraz vörösbor,
1 teáskanál méz,
1 narancs kifacsart leve.
A sütéshez: vaj vagy olívaolaj.

A mozsárban összetörtem a koriandermagokat és a szegfűborsot, a húsra szórtam az őrölt fahéjjal egyetemben. Plussz tettem a tálba néhány szem szegfűszeget és egészben hagyott fokhagymagerezdeket is. Öntöttem hozzá vörösbort (nekem édes volt itthon mot mert kaptam valakitől, de nem szeretem - viszont pácolni, ételekbe jó) és narancslevet. Ha száraz vörösborral készítjük, kevés mézet is tegyünk hozzá.

Körülbelül 2 órát hagytam pácolódni.

Közben betettem a céklát és lilahagymát sülni a sütőbe.

Hozzávalók 2 főre:
4-5 fej kisbb céklagumó,
4 kisebb fej lilahagyma,
só,
1 dl vörösbor,
2 narancs kifacsart leve,
kevés olívaolaj.
Ha száraz a bor: 1 teáskanál méz is.

A céklát, lilahagymát megtisztítottam, és gerezdekre vágtam. A lilahagymát csak négybe. Elterítettem a sütőtálban, sóztam, bort, olívaolajat, narancslét öntöttem rá. Alufóliával teljesen lezártam és 1 órára háromnegyedes lángon sütöttem. Mikor majdnem készen volt a cékla-lilahagyma, akkor sütöttem meg a májat.

Ha 2 főnél többre készítjük a grillezett májat (vagy bármilyen húst), inkább úgy készítsük hogy elősütjük, aztán a páclét és kevés vizet vagy még plussz narancslét és vörösbort hozzáadva fedő alatt pároljuk puhára és készre. A májnak nem kell több, csak 10-12 perc fedő alatt az elősütés után.

A grillezés szép és jó szabadban, nagyobb gillezőrostélyon, de a hirtelensültek nem alkalmasak szerintem házi körülmények között két embernél nagyobb létszámú éhes embernek. Egy 4-5 tagú családnál nem próbálkoznék, mert kihűl az eleje, mire elkészül a vége. A blogokon, újságokban és éttermekben baromi jól néznek ki a grillezett, frissen sült húsok, de ne akarjátok családi ebédre elkészíteni. Hacsak nincsen minden emberre 1-1 szakács a tűzhely mellett.

Emellett én speciel nem szeretem, ha nincs átsülve bármilyen hús. Tőlem ajánlgathatják a rozé kacsamellet is - másnak. Én a lassan, omlósra sült-párolódott húsokat szeretem. A máj azonban bármilyen elkészítési formáját nézzük, gyors műfaj. Túlsütés esetén lesz cipőtalp kemény, ha rövid idő alatt sütjük-pároljuk omlós puha marad.

Krémes burgonyapürét készítettem még hozzá.

Ha csak a sült céklát-lilahagymát készítjük a máj mellé, akkor tökéletes fehérjenapra a 90 napos diétába.

A céklaköret miatt kapott vega címkét is az étel.

Kókusz is szereti a májat. Nagyon. Persze a csirkemájat és nyersen... Ő nálunk a véres-hús rajongó. Üsse kavics, megosztozunk... :)

Csokoládés aszaltszilva mártás/leves

 .

A görög kultúrával foglalkozó és a Papadelosz által Görögország minden vidékéről meghívott értelmiségiek és szakemberek vezette két hetes szeminárium utolsó délelőttjének utolsó előadásán Papadelosz felemelkedett a terem végében álló székéből, előre ment, ott megállt az egyik nyitott ablakon beözönlő ragyogó görög napfényben és kinézett. Mi pedig követtük tekintetét az öblön át egészen a német temetőt jelző vaskeresztig. Azután megfordult. 

 - Van valakinek kérdése?
Csend ülte meg a termet. 

Ez a két hét egy egész életre elegendő kérdést vetett fel, de pillanatnyilag csak a csönd létezett.
 -Nincs kérdés?
Papadelosz tekintete végigpásztázott a termen.
Nos jó.
Föltettem a kérdést:
  - Dr. Papadelosz, mi az élet értelme?
A szokványos nevetés jött válaszul, mindenki indulásra készen mocorgott. Papadelosz kezével csendet intett, hosszasan rám nézett, szemével azt firtatta, komolyan kérdeztem-e. A szememből pedig azt olvasta ki: igen.
  - Rögtön válaszolok a kérdésére.
Nadrágzsebéből elővette tárcáját, egy darabig egy bőr pénztárcában kotorászott, aztán kihalászott egy apró kerek tükröt, nagyjából akkorát, mint egy negyeddolláros, és a következőket mondta:
  - Kisgyerek koromban, a háború alatt nagyon szegények voltunk. Egy eldugott faluban éltünk. Egy nap az úton találtam egy darabokra tört tükröt. Egy német motorbiciklit lőttek ki azon a helyen. Megpróbáltam összeszedni a tükör összes darabját, hogy összerakjam, de lehetetlen volt, így csak a legnagyobb darabot tartottam meg. Ezt itt ni. Aztán egy kövön kör alakúra csiszoltam. Játszani kezdtem vele, mint valami játékszerrel, és elbűvölt az, hogy olyan sötét helyekre tükrözhettem vele a fényt, ahova a nap sohasem sütött be, - mély lyukakba, repedésekbe és sötét beugrókba. Sportot űztem abból, hogy fényt bocsássak a legeldugottabb helyekre is.
  - Megtartottam a tükröcskét és ifjú korom üres pillanataiban elővettem és újra elfogadtam a játék nyújtotta kihívást. Amikor férfivá értem, rájöttem, hogy ez nem egyszerűen gyerekjáték, hanem annak a metaforája, mit is kezdhetek az életemmel. Rájöttem, hogy nem én vagyok a fény, még csak nem is a fényforrás. De a fény, az igazság, a megértés, a tudás létezik, sok sötét helyen csak akkor fog fényleni, ha én odatükrözöm.
  - Csak egy szilánkja vagyok annak a tükörnek, amelynek teljes alakját és formáját nem ismerem. Ennek ellenére azzal, ami rendelkezésemre áll, fényt tükrözhetek a világ sötét zugaiba - az emberek szívében lévő fekete foltokra -, és némely emberben bizonyos dolgokat megváltoztathatok. Ez az, amire én törekszem. Ez az én életem értelme.
Aztán fogta tükröcskéjét, óvatosan tartva befogta az ablakon beáramló nappali fény sugarait és az arcomra, meg a padon összekulcsolt kezemre irányította. Sokat elfelejtettem már abból, amit azon a nyáron a görög kultúráról és történelemről tanultam. De emlékezetem tárcájában még ma is ott hordok egy kis kerek tükröt... ,,Van valakinek kérdése?'' 

(Robert Filghum)

 

"Hétköznapokon egyszerű, takarékos ételeket készítettek. Reggelire gyakran ettek olcsó, laktató levest /pl. káposztalevest, rántott levest, savanyú levest./ vagy különböző módon elkészített krumplit /pl. paprikás, főtt, héjában sültet/. Főleg a szegényebbek kukoricából főzött kását, pépet, gánicát, gombócot fogyasztottak. Délben kétféle étel került az asztalra, valamilyen leves mindig megtalálható volt /bableves, gulyásleves, tejfölös répaleves, tejfölös aszalt szilvaleves/. Mellé valamilyen tésztaételt ettek, pl. kifőtt tésztát, amit itt mácsiknak neveznek, kelt rétest, pogácsát, búzagánicát stb.

Vacsorára a délről maradt ételeket ették vagy levest főztek. A vacsorát nyáron aludttejjel fejezték be, télen főtt, aszalt gyümölcsöt ettek. Az aszalt gyümölcsök felhasználása széleskörű volt, nemcsak főzve, önállóan, de levesként, és tésztaételekbe töltelékként is fogyasztották.

Télen volt a disznóvágások időszaka. Mégis télen is inkább csak vasárnap ettek húst, tartalékolták azt a nyári nagy munkák idejére. Lesütötték vagy füstölték, szokás volt egy disznólábat a következő évi disznóvágásra eltenni. Baromfit inkább csak ünnepeken vágtak vagy ha beteg volt a háznál. A vasi parasztember sok tejet, tejes ételt fogyasztott, Zalában inkább gombát, gombás ételeket ettek.

A késő esti vacsora már csak egyszerűbb ételekből állt, paprikástúró, aludttej, paprikás krumpli. Ezen a vidéken az ételek egy részét tökmagolajjal készítették, amelyet otthon, házilag sajtoltak.

Érdekes szokás volt az ország nyugati vidékén a paszita, ami a keresztelői lakomát jelentette. A katolikus családoknál igyekeztek az újszülöttet minél előbb megkeresztelni. A paszita délutántól másnap reggelig tartott és hagyományos étrendje alakult ki:

• Tikleves /tyúkhúsleves/
• Főtt tikhús paradicsom vagy zsemlemártással
• Rétes /mákos, diós, túrós, káposztás, tökös-mákos/
• Sült hús/sertés, baromfi vagy borjú/
• Köret / hajdinakása, burgonya, újabban rizs/
• Aprósütemény
• Fumu"

                                                                                                          (Tusor András: Gasztronómia, tájegységek étkezési szokásai)

Miért idéztem? Az aszalt szilva leves miatt és az aszalt gyümölcsök jelentős szerepe miatt a téli étkezéseknél. No meg az is érdekesség, hogy itt nálunk egy lakodalmon a húsleves után jön a főtt hús mártással, aztán a rétesek, aztán a sültek, s végül a sütemények. Minden nem zalai elcsodálkozik ezen, pedig itt ez a normále menüsor - ez gondolom a keresztelői menüből vevődött át.
No de most a mártások az érdekesek. A tél a jó húslevesek időszaka. Tavasszal, nyáron nemigen kívánjuk, de ilyenkor télen nagyon jól tud esni. Ezért a tél jellegzetes ételei a főtt húsok mellé való mártások is. Van egy régi szakácskönyvem, abban vagy 40 féle mártás szerepel. Ma megalkottam a 41.-et. :) Ugyanis aput vártam ebédre. Nagyon szereti a jó húslevest, így azt főztem a fiúknak. És nagyon szereti a főtt húst mártással. Leginkább édes gyümölcsmártással. Nála a paradicsom és zsemlemártás nem játszik. Minden héten egyszer ő is főz magának húslevest mártással, s mivel tél van, minden héten ugyan az a menü: almamártás. Mert ilyenkor ez a gyümölcs a legelérhetőbb. Gondoltam megtöröm ezt a monotóniát. De mivel? Gondolkodtam, gondolkodtam. S eszembe jutott, hogy régen jellegzetes téli paraszti étel volt az aszaltszilva leves. Volt is itthon finom magozott, nem csontszárazra aszalt, hanem krémes és lágy. Isteni. És eszembe jutott a finom szilvalekvárom is a spájzpolcról. A kettőből kombináltam egy nagyon különleges, főtt hús mellé való mártást. Különösen marhahús mellé kitűnő.

Hozzávalók 4 főre:
5 nagy evőkanálnyi szilvalekvár,
15-20 dkg aszalt szilva (magozott),
3-4 dl víz,
egy nagy csipet só,
ízlés szerint cukor,
2 darabka fahéj,
1 csillagánizs,
8-10 szegfűszeg vagy 1 késhegynyi őrölt szegfűszeg,
2 kocka étcsokoládé,
1 dl tejszín,
1 púpos teáskanál liszt.

A szilvalekvárt felengedtem vízzel, fűszereztem és hagytam forrni 20 percig, hogy jól átvegye a fűszerek ízét. Aztán eltávolítottam őket és két kocka keserű csokit felolvasztottam a mártásban. Behabartam a kevés tejszínnel és liszttel, s végül botmixerrel teljesen krémesre alakítottam. Az aszalt szilva szemeket félbe vágtam, s beletettem a mártásba. Jól összerottyantottam.

Ha kissé darabos maradna a mártás, szitán szűrjük át. És a csokoládé ne riasszon senkit. Csak elmélyíti, bársonyossá teszi a mártást.

Tipp: Ez a mártás levesként is felszolgálható, ha jóval hígabbra hagyjuk. Ebben az esetben én kevés rummal vagy vörösborral még izgalmasabbá tenném. Levesként felszolgálva díszíteném tejszínhabrózsákkal is a tetején, őrölt fahéjjal gyengéden megszórva. Melegen is tálalható, de én inkább jól behűteném. Tél ide vagy oda. :)