Thai ihletésű gazdag, melengető leves

.

"Vannak emberek, akik szeretik a hatalmat,
másoknak pedig hatalmuk van szeretni."

"Mélyen magamba nézek,
és nem törődöm azzal, amit az emberek tesznek és beszélnek.
Csak a rendes dolgokkal törődöm."

 
"Minek komolyan venni az életet,
ha az élet egy képzelt kaland,
amiből sosem kerülünk ki élve."
 

"Ha reggae-t hallgatsz és nem mozogsz,
akkor te halott vagy."

 
"Isten egy küldetéssel küldött engem a földre.
Csak ő állíthat meg, az emberek sohasem."

 
"Mindig az az otthonom, ahol vagyok.
Az otthonom nem egy anyagi valóság...
az otthonom az elmémben létezik"

(Bob Marley)

A zenét Napmátkának ajánlom. Különös tekintettel a jó szövegre... Is. Meg a reggae-re is, persze. Tánc? :-)

Ma valami igazi melengetőre vágytam és folyadékra. Ami mindezt egyesíti: egy jó, tartalmas leves. (És legalább hűtőt is nulláztam.)
Úgy tűnik, a január nem csak a körkérdések hava nálam, de a nemzetközi konyháé is. :-)
Ez egy gazdag, keleti ihletésű leves. Azt nem tudom, milyen a thai konyha, vagy a kínai vagy a japán, de én bátran elneveztem thai ihletésűnek a levesemet. Nem vak ez a ló csak bátor, alapon.


Hozzávalók 4 főre:
1 kisebb-közepes cékla,
1/2 kisebb zeller,
4-5 kínaikel-levél,
1 közepes sárgarépa,
4-5 kisebb gumó csicsóka,
3-4 mogyóróhagyma vagy fél szál póréhagyma,
2-3 evőkanál olaj,
1 gerezd fokhagyma,
1 nagyobb diónyi friss gyömbér,
1 csokor petrezselyemzöld,
1 teáskanál mustármag,
1 teáskanál koriandermag,
só,
frissen őrölt bors,
3 csillagánizs,
2 evőkanálnyi balzsamecet,
2 teáskanál kristálycukor,
1 chilipaprika,
3 evőkanál szójaszósz,
1 erőleveskocka vagy 1 és 1/2 liter húsleves,
20 dkg darált hús,
3 tojás,
1 csomag üvegtészta,
2 csapott evőkanál étkezési keményítő.


Első lépcsőben a zöldségeket megtisztítottam, a kellevél és csicsóka kivételével mindent kockákra vágtam. Említett kettőt csíkokra.
Az olajon az apróra kockázott mogyoróhagymát üvegesre pároltam a szintén apróra vágott fokhagymával és gyömbérrel együtt, majd hozzáadtam a három nehezebben puhuló zöldfélét is: a zellert, a sárgarépát és a céklát. Fedő alatt 10 percig pároltam. Aztán felöntöttem vízzel és ízesítettem. Sóval, leveskockával és a fűszerekkel - a petrezselyemzöldet kivéve. A koriandert és mustármagot mozsárban megtörtem.
Míg a leves főtt, elkészítettem a többi hozzávalót. A darált húst kevés sóval és borssal, valamint egy tojással jól elkevertem. Az üvegtésztára forrásban lévő vizet öntöttem, hagytam benne úgy 5 percig, aztán leszűrtem egy tálba. A maradék tojásokból kevés olajon sóval rántottát sütöttem.
Mikor a levesben minden puha volt, hozzáadtam a csicsókát és a kelleveleket is. Ezek könnyen puhulnak. Amikor újra felforrt a leves, teáskanállal mini húsgombócokat szaggattam bele. Mikor mind a levesben úszkált, a rántottát is a levesbe tettem kis darabokra vágva. Az étkezési keményítőt nagyon kevés hideg vízben feloldottam és szintén a leveshez adtam. Még 5 percig hagytam kis lángon forrni a levest, aztán lezártam. Ezután kevertem hozzá a balzsamecetet. Ennél a levesnél is muszály szájjal főzni, mert az ízeknek egyensúlyban kell lenniük: édes-sós-csípős-savanyú ízű leves ez - tényleg lélekmelengető, ha jól sikerül. Leves, de olyan gazdag, hogy majdnem nevezhető egytálételnek is.
Az üvegtésztát és a frissen aprított petrezselyemzöldet külön tálaltam hozzá.
Kicsit bonyolultnak tűnik, de nem az. Nagyon finomra sikerült.
Vegák is elkészíthetik, húsgombóc és leveskocka nélkül is nagyon ízletes.

Kukoricapelyhes, lenmagos házikenyér

Miről ismerszik meg a magányos madár?
Először is, hogy a legmagasabbra száll;
másodszor, hogy saját fajtája társaságát is kerüli;
harmadszor, hogy az égre célozza a csőrét;
negyedszer, hogy nem határozható meg a színe;
ötödször pedig megindító, csöndes énekéről.

(Keresztes Szent János: Beszédek a fényről és a szeretetről)

Még mindig tombol a tél és a szél - és kenyérért sem volt kedvem lemenni. Inkább sütöttem egyet. Még jó, hogy túlélésre van berendezve a spájzom... Három előnye is volt. Egy: a frissen sült házikenyér utolérhetetlen, kettő: amíg ment a sütő, isteni meleg volt a konyhában, hiába fütyült be az északi szél az ablakréseken. Három: csipkebokor vessző... :-))


Van egy tartozásom is, Katától nem csak a függőségeim tárgya kérdést kaptam, de egy díjat is. Köszönöm!
Természetesen, akiknek a kérdést továbbítottam, a díj is ugyanúgy jár! Vegyétek át. :-) (Ha nem baj, külön már nem értesítelek ki benneteket.)


A kenyér hozzávalói (sacc/kb.):
50 dkg liszt,
1 teáskanál só,
1 teáskanál kristálycukor,
8-10 szem köménymag,
2 teáskanál lenmag,
5 evőkanál kukoricapehely,
1 csomag szárított élesztő.

A porélesztőt 3 dl langyos vízben a kristálycukorral elkevertem egy nagyobb bögrében. A lisztet tálba szitáltam, elkevertem a sóval, a magokkal és a kukoricapehellyel. Hozzáadtam az élesztős vizet és kidagasztottam, míg elvált a kezemtől és az edény falától is a tészta. Alá és fölé liszteztem és letakartam a tálat egy tiszta nylonzacsival. Hagytam kelni 2 órát. Aztán átgyúrtam, formáztam és tepsibe tettem. Megint hagytam kelni egy fél órát. Bevagdostam és előmelegített, 3/4-es lángú sütőben kb. fél óráig sütöttem.
Holnap isteni lesz az olívás-sós-citromos tört avokádóval... :-)

Mediterán hangulat - narancsos kacsa (csirkéből)

"De hát az ember nem arra született, hogy legyőzzék – mondta. Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni."

(Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger)

 

Ma az orromat sem volt kedvem kidugni a lakásból. Kinéztem reggel az ablakon, és csak latyakot, hóesést láttam, no meg érzékeltem az északi szelet. Átfúj a konyhán...

Még jó hogy múltkor vettem egy egész csirkét, vendégekre számítván. Éppen jól jött most. A naphiány ártalmas, legalábbis rám nézve. Úgyhogy úgy döntöttem, mediterrán ebéd lesz. Megcsináltam a narancsos kacsát, csak csirkéből. Azért kacsából finomabb. De a rizsnek... így is isteni íze lett! A csibe sem volt rossz, de hát szegényke nem veheti fel a versenyt ízességben szárnyas társánál.
A receptet anno leírtam a karácsonyi menüajánlatnál.

És pótolom velünk élő négylábúnk képét, estére előbújt a szekrény második polcáról. Jobb felső sarok, egy puha fekete pulóvert bérel. Már hosszabb ideje... (Kimosni már asszem esélyem sincs, annyira rajta a hófehér szőr...)

Cipolle al balsamico - hagyma balzsamecetben

Ezt az ételt egy kedves barátomnak ajánlom. Mozzarella-függő. :-))

Hatására én is vettem, újrakóstolás céljából. Azt hiszem, az eredeti bivalytejből készült mozzarella lehet az igazi, a nagy ő. Legalábbis nekem. A tehéntej elég semleges ízű, így az ebből a fehér itókából készült sajt is semleges.

Ismerem a szokásos mozzarella-paradicsom-bazsalikom szentháromságot, de most tél van. A paradicsom így szóba sem jöhet... De aztán a múzsa homlokon csókolt. Eszembe jutott, hogy kedvenc olasz szakácskönyvemben van egy egészen zseniális, oltári finom, egyszerű és olcsó csoda. És már sokszor készítettem.

Cipolle al balsamico annyit tesz: hagyma balzsamecetben.

Hozzávalók 4 főre:
0,5 kg apró lilahagyma,
2 evőkanál olívaolaj,
2 evőkanál balzsamecet,
0,5 dl száraz vörösbor,
2 teáskanál méz,
1 szárított erőspaprika (annak csak, aki szereti),
só,
frissen őrölt bors,
5-10 friss zsályalevél.

A megtisztított lilahagymákat hosszában negyedbe vágtam, majd olívaolajon friss rozmaringgal, mézzel, frissen őrölt borssal és sóval erős lángon átsütöttem. Rozmaringgal készítettem, mert friss zsályám most nem volt, pedig nagyon finom hozzá. De rozmaringgal is fenséges lett. Tehát karamellizálódtak-megpirultak a hagymagerezdek. Ezután rájuk öntöttem a bort, a balzsamecetet és némi vizet, és az egészet kicsit beforraltam. Kóstoltam is közben, mert akkor finom, ha egyensúlyban van az édes-sós-savanykás íz. Mikor készen volt, hagytam kihűlni a levében és még hűtőbe is tettem pár órára. Az sem árt meg neki, ha egy éjszakát áll a finom páclében.

A mozarrellát is pácoltam: sóztam, rozmaringot, erőspaprikadarabokat raktam rá és megöntöztem olívaolajjal. A balzsamecetes hagyma egészen fantasztikusan illett a mozzarellához. Hm. Jó kis étel... Fogyókúrához is kiváló egyébként, vagy sült húsok köreteként, vagy el tudom képzelni hajában sült krumplihoz is.