Sárgatúró

Ígértem a sárgatúróról képeket, mert tavaly csak a hidegtálon fotóztam le. Idén pótolom a hiányt.

Készítése: Ahány dl tej, annyi tojás kell hozzá. Plusz ízlés szerint cukor, vaníliás cukor, csipetnyi só, és mazsola. Én általában egy liter tejből készítem. A cukrot ne sajnáljuk, édesen finom.

A hideg tejet fölteszem a tűzre kis vagy közepes lángra (nem szabad nagy lángra tenni, mert akkor nagyon keményre fő meg benne a tojás és olyan csikorgós lesz, nem lágy és krémes), cukrozom, sózom és a mazsolát is hozzáadom. A tíz tojást felverem, és az is mehet a többihez. Végig kevergetem, míg felforr. Csak úgy finoman, hogy nehogy leégjen, nem kell nagyon vadul kevergetni. Ekkor a savó kicsapódik a tejből, és az egész túrós állagú lesz. Egy tálba nagy gézdarabot vagy konyharuhát teszek, és beleöntöm a masszát. A négy sarkát összefogva olyan helyre kötöm föl, ahol alá tudom tenni a tálat is, ugyanis ki kell csöpögnie. Két-három órát hagyom csöpögni, aztán kiveszem a gézből. Folpackba csomagolom, és mehet a hűtőszekrénybe. Pár óra dermedés után gyönyörűen összeáll, és szépen lehet szeletelni. Aki nem szereti édesen, készítheti sósan is, zöldfűszerekkel. De ha rám hallgattok, az édeset választjátok, mert az egészíti ki tökéletesen a sós, füstölt sonka ízét.

A sárgatúró egyébként Alföldön és Erdélyben a húsvét nélkülözhetetlen étele. Szenteltetni is vitték a templomba, ugyanúgy, mint a sonkát és a kalácsot.

Nagypénteki menü: krumpli leves, tojásos nokedli

Ha megmaradtok tanításomban, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.

(Jézus mester - János könyve)

Végre kaptam csodás, zsenge fejes salátát! Nem azt a műtrágyázott bőrleveles fajtát, hanem igazi kerti harmatgyenge gyönyörűséget. Ez el is döntötte a nagypénteki menü java részét: tojásos nokedli dukál hozzá. Emellé készítettem ezt az egyszerű és gyors kis levest. A hűtőben ugyanis még lapult egy kicsi cukkini, és teljesen jó állapotban volt - gondoltam itt az ideje elhasználni ezt is.

Tehát a leves hozzávalói 4 főre:
1 kicsi cukkini,
4 kisebb burgonya,
1 kisebb fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
2-3 evőkanálnyi olaj,
só,
1 csapott teáskanál pirospaprika,
zellerlevelek,
1 mokkáskanálnyi ételízesítő.
A kölesegombóchoz:
4 evőkanál köles,
2 evőkanál tojás,
só,
1 púpos evőkanál liszt.

A vöröshagymát, fokhagymát, burgonyát apró kockákra vágtam, és az olajon pici sóval 5 percig pároltam. Aztán pirospaprikáztam, felöntöttem vízzel, tettem hozzá még zellerleveleket, sót és némi ételízesítőt. Mikor már majdnem puha volt a krumpli, beletettem a kis kockákra vágott cukkinit is. Puhulásig főztem.

A kölest megfőztem sós vízben, majd leszűrtem. Kevertem hozzá tojást és lisztet, olyan állagúra hogy formázni tudjam. Lobogóan forró sós vízben főztem 4-5 percig. Kölön kis tálkába szedtem.

A kölesgolyó helyettesíthető grízgaluskával is, aki szereti.

De el is hagyható. Zellerlevél sem kötelező bele, de én nagyon szép csokrot kaptam kedvenc árusomtól, és nagyon fini volt a levesben. Egyébként szinte teljesen azonos a krumlilé levessel, csak most benne is maradt a burgonya is. A kedvenc levesem!

A tojásos nokedli nagy kedvenc nálunk így tavasszal. De csak és kizárólag fejes salátával vagyok hajlandó megenni, és csak és kizárólag hagyományosan készítve: sós-cukros-ecetes bő lében.

Szeretem a mindenféle olívaolajas, balzsamecetes, stb. salátákat, de a tojásos nokedli csak ezzel a salátával finom és igazi. Sosem készítenék mellé más salátát. Kóstoltam már mással is - szomszédban, barátoknál - de nem jött be.

A tojásos nokedlinek is van egy titka. No semmi komolyra ne gondoljunk. Mindössze annyi a csínja, hogy sok olajat kíván. Ha nem elég a zsiradék rajta, akkor ehetetlenül ízetlen és száraz lesz. Nem egy élmény. Tehát bőven locsoljuk meg a kész nokedlit olajjal, mielőtt ráütnénk a tojást.

Hozzávalók 4 főre a nokedlihez:
45 dkg liszt,
2 tojás,
1 teáskanál só,
kb. 3 dl víz.
A rávaló:
6-8 evőkanál olaj,
5 db tojás,
1/2 dl tej vagy tejszín.

A nokedlitésztát csak akkor keverjük ki, amikor a bő, sós főzővíz már forr. a hozzávalókat épp-csak rusztikusan keverjük össze, nem kell teljesen simára, mert nem palacsintát készítünk. A tojás azért keveredjen teljesen el benne, de akkor jó ha kicsit csomóskás marad. A vizet részleteiben adjuk hozzá, liszttől is függ, mennyit vesz fel. Amikor forr a víz, gyorsan beleszaggatjuk több részletben a tésztát. Minden alkalommal öblítsük át kicsit a csap alatt hideg vízzel a szűrőkanálban, jól rázzuk le, és így tegyük a lehetőleg teflonos lábosba. Mikor az összes nokedli kész, keverjük el az olajjal. Sok kell hozzá. A tojásokat felverjük a tejjel vagy tejszínnel (krémesebb lesz), sóval, és a nagy lángra tett nokedlire öntjük. Végig kevergetjük, míg a tojás egésze megszilárdul rajta. Túlsütni sem ajánlatos, éppen csak ne legyen nyers rajta a tojás.

A fejes salátát én mindig leveleire szedem, és alaposan, folyó vízben levelenként átmosom. Vendéglőkben szokták nagyon elegánsan félbe vagy negyedbe vágva tálalni a salátát, de én nem szeretem. Képtelenség rendesen megtisztítani. A közepe tele lehet homokszemcsékkel és élőlényekkel. A léhez nem tudok mennyiségeket írni, csak nagyjából, mert attól függ, mekkora tálban készítjük. Az én tálamba körülbelül 1 liter víz fér. Ehhez kell 1 púpos teáskanál só, 3 púpos evőkanál kristálycukor, és 2-3 teáskanál 20 %-os ecet. Mindenképpen kóstoljunk. Csak szájjal lehet a jó salátalé arányait eltalálni. És ízesebbnek kell lennie, mert a megmosott levelekről belekerülő víz még higít rajta.

A salátaleveleket csak étkezés előtt tegyük a lébe, mert hamar megfonnyadnak az ecettől-sótól. Tehát frissen készítsük, vagy tartsuk külön a megmosott leveleket és a levet, és mindig csak annyit tegyünk a salátalébe, amennyit megeszünk. Több helyütt divat a forrázott saláta, de én nem kedvelem. A frisset szeretem.

A jól elkészített tojásos nokedli friss fejes salátával az egyik legfinomabb étel tud lenni. :)

Csírák, csíráztatás

A nyers ételek: élő ételek. Nagyon sok tápanyag, vitamin, és ásványi anyag található bennük. Nem beszélve az enzimekről, amik ha főzünk egy ételt, lebomlanak. Pedig ezek az enzimek végzik el a zsírbontást is. Aki fogyni szeretne, egyen minél több nyers táplálékot. Télen nem sok mindenből válogathatunk, de most már hogy a tavasz tényleg itt van - többől. Azonban mindig elérhetők a csírák. Rengeteg éltető elemet tartalmaznak, igazi életkoktélok. Ugyanis ha egy magocska csírázni kezd, a benne lévő tápanyagok megsokszorozódnak. Akár több száz százalékkal is! Hihetetlen, igaz? Pedig már az ókori kultúrákban is fogyasztottak őket. Mi most kezdjük újra felfedezni…
Csírát vásárolhatunk boltokban is, vagy a piacon, vagy elkészíthetjük otthon is. Nem nagy ördöngösség.

Az erre szánt magokat ha lehet, bioboltban vegyük, mert akkor garantáltan vegyszermentesek lesznek. A magok csomagolásán általában rajta is van, hogy kell csíráztatni. A legtöbb esetben a módszer a következő:

Egy nagyobb dunsztosüvegbe tesszük a magokat, és vizet engedünk rá. Egy régi konyharuhából – aminek ritkább a szövése -, vágunk egy akkora kockát, amekkorát rá tudunk gumizni a szájára. Ezt tegyük is meg. Aztán fejjel lefelé tartva csurgassuk le róla a vizet, és mikor mind eltávozott, egy olyan edénybe tegyük az üveget, amelyikben szájával lefelé megáll. Naponta kétszer – reggel és este – öblítsük ugyanígy át. Mikor már lecsöpögött, kis nyílást hagyhatunk is az üveg száján, nehogy túl nedvesek maradjanak a magok, mert akkor megpenészednek vagy elrohadnak.
Pár nap elteltével megnőnek a hajtások. Ekkor egy nagyobb lukú szűrőn mossuk át, hogy a felesleges maghéjak el tudjanak távozni. Hagyjuk elől pár óráig, hogy kicsit megszáradjon, mert ha túl nedvesen tesszük a hűtőbe, megrohad. Amúgy akár két hétig is eláll, és növekszik. Én nylonzacskóban szoktam betenni a hűtő zöldséges fakkjába, de úgy, hogy a zacskót több helyen is meglukasztom, hogy kapjon levegőt. És akkor semmi baja nem lesz.
A napraforgót jobb ültetni, és úgy hajtatni. A zsázsacsírát pedig egy laposabb, de peremes tálba tegyük, mert összeragadnak a magok. Csak finoman meg kell spriccelni naponta kétszer. Ennyi a titok. A képen a tányérban lévő növény a zsázsa, a másik pedig vöröshere. Csíráztathatunk tálban is, csak akkor sűrűbben permetezzük meg vízzel. Naponta 4-szer.
Csíráztathatunk hüvelyeseket is: lencsét, többféle babot (szója, adzuki bab), csicseriborsót. Ezeket azért negyedórát pároljuk fogyasztás előtt, mert nyersen nehezen, vagy egyáltalán nem emészthető fehérjét tartalmazhatnak. A búza is nagyon finom csíráztatva. Édes lesz az íze és csodálatos.
Bátran kísérletezzünk, és először talán szokatlan lesz az ízük, de minél többször kóstoljuk, annál inkább meg fogjuk kedvelni. Én salátákba szoktam belekeverni szezonban, illetve szendvicsekre tenni télen, paprika és paradicsom helyett.
Váljék egészségünkre!

(duende)

Medvehagymás prószatekercs salátaágyon

Régen a világ sokkal egyszerűbb volt. Manapság viszont roppant bonyolult világban élünk. Ennek az a fő oka, hogy túlságosan sok ember él a bolygón. A népesség túl gyorsan növekszik. 1945-ben nagyjából kétmilliárd ember élt ezen a világon, és ugyanennyi ember élt a történelem hosszú évezredein át is a földön, és ez elég volt. Ma közel hatmilliárd ember él a világban. E tények közvetlen összefüggésben vannak azzal, hogy hirtelen jelentősen megnőtt az emberek és más élőlények által tapasztalt szenvedés.

Napjainkban az emberek sokkal közelebb élnek egymáshoz, így a közöttük lévő viszonyrendszer sokkal összetettebbé vált. Az anyagi javak utáni vágy elmélyült és erősebb lett. Az emberek gondolkodásmódja és élete is sokkal komplikáltabbá vált, ennek következtében ma sokkal több a szenvedés, mint korábban bármikor. Manapság sokkal több szenvedést okozunk az összes többi lénynek e világban. Mindennek ártunk: a levegőnek, a víznek, a fűnek és a fának is. Egész erdőségeket vágunk ki és mind több zöld övezetet tüntetünk el. Szennyezük a vizeket, a légkört és a talajt. Az emberek új fegyvereket fejlesztettek ki és egyre újabb módokat találnak ki arra, hogyan ártsanak egymásnak. Az emberek folyton azt mondják, hogy szabadságot akarnak, de a valóságban ők az első számú diktátorok a földön.

Emiatt olyan fontos manapság, hogy az emberek fölébredjenek. Minél előbb fel kell ismerjék, hogy mi az igazi feladatuk. Miért élünk ezen a világon? Mit csinálunk itt? Amikor megszületünk, honnan jövünk? Amikor meghalunk, hová megyünk? Mindenki azt mondja, "nem tudom". Ilyen az ember. Nagyon okos állatnak gondolja magát. De ha közelebbről megvizsgáljuk, hogy mi történik a világban, akkor rájöhetünk, hogy minden intelligenciája ellenére az ember valójában a legostobább állat, hiszen nem érti önmagát. A kutya tudja, hogy mit kell egy kutyának csinálnia, egy macska is érti, hogy mit kell tennie. Minden állat tudja a dolgát, és csak azt teszi, amit tennie kell. Mi viszont nem ismerjük igazi feladatunkat, sem igazi utunkat ezen a világon, helyette csupán önmagunknak élünk.

(Seung Sahn: A zen iránytűje)

Hát kérem, most fogyott el az az egy adag rettentő drágán - 150! forintért - vett medvehagymám. Ma valami gyors ebéd mellett döntöttem. A prósza mindig jó, mindig finom, és nem túlzok: 20 perc alatt cakumpakk készen is van. Szomszédasszonyom pedig a hétvégén már nem bírta saláta nélkül, vett egy szép nagy fej jégsalátát, aminek a felét nekem adta. Aki még nem salátázik, az a salátaágyat készítheti szép reteklevelekből is. Az is nagyon finom!

Egyébként a medvehagyma prószában is isteni. És ebbe az ételbe tehetünk bőségesen, elbírja.

Hozzávalók 4 főre:

A prószatésztához:

1 kg burgonya (tisztítatlanul mértem),

1/2 liter kefír vagy aludttej (az aludttej az autentikus),

1 púposabb teáskanál só,

15 dkg liszt (körülbelül),

4 evőkanál olaj.

Plussz: 1 jó marék medvehagyma.

A töltelékbe:

1 dl tejföl,

só,

40 dkg kecsketúró.

A salátához:

1 nagy fej saláta,

pár csepp tökmagolaj,

lehelletnyi só,

nagyon pici almaecet.

A burgonyát nyersen lereszelem - mint a sajtot szokás, úgy - a vékonyabb, kisebb lyukú reszelővel. Hozzáöntöm a kefírt (aludttejet), az olajat, sózom, és a jó apróra fölvágott medvehagymát is hozzákeverem. Hozzákeverem a lisztet is. Annyi kell hozzá, hogy olyan jó sűrű palacsintatészta-állaga legyen. Ezért írtam csak körülbelüli mennyiséget. Ha túl lisztes úgy sem jó, ha túl folyós úgy sem, mert nem fog összeállni a tészta - és mindez a krumpli víztartalmától is függ.

Teflonserpenyőben sütöm ki. Egy merőkanálnyit belemerek, aztán evőkanállal jó vékonyra ellapítom. Közepes láng kell neki, úgy átsül, és szép piros-ropogós lesz.

A kecsketúrót elkeverem a tejföllel és kissé sózom is. A jégsalátát vékony szálakra vágtam, icipicit sóztam és pár csepp ecetet, kevés tökmagolajat tettem rá, aztán jól elkevertem. Elterítettem a tányér alján, mintha füves rét lenne... :)

Jó vékony prószát sütöttem, amit elkészülte után megkentem a tejfölös kecsketúróval, majd föltekertem. A salátaágyon tálaltam. Felséges volt. :)

Ha nem jutunk kecsketúróhoz, természetesen tehéntúróval - vagy akár juhtúróval is - készíthető. Én szerencsés vagyok, nálunk van egy néni a piacon, aki felséges krémes kecsketúrót szokott készíteni, tőle vásárolom.