Karfiolos, citromos rizottó

          És a halálnak
nem a vágyát éreztem, de a szégyent,
hogy nem döntöttem el még: őt szeressem
mindennél jobban vagy egy eleven lényt
                                                 
                                            (Umberto Saba: In riva al mare - A tengerparton, részlet)

Nagyon szép karfiolt vettem, rengeteg van most a piacon és olcsó is. Csak mindig úgy járok vele, hogy egy fej sok, ezért részletekben fogy el. No ez egy amolyan karfiolmaradék-hasznosítós recept.


Hozzávalók (vagy 1 nagyon éhes emberre, vagy 2 kevésbé éhesnek vagy ha mást is eszünk):
20 dkg kerekszemű rizottó rizs,
20 dkg karfiol kis rózsáira szedve (tisztítás után ennyi),
4 dkg vaj,
1 evőkanálnyi olívaolaj,
5 dkg vöröshagyma (tisztítva),
1 duci gerezd fokhagyma,
8 dl zöldségalaplé (a spárban lehet kapni zöldségleves kockát, én azt használtam 1 kockát plussz pici sót),
2 mokkáskanálka kristálycukor,
1 citrom reszelt héja,
kevés citromlé,
1 nagy tojás sárgája,
5 evőkanál zsírdús tejszín,
és ha van, akkor parmezán sajt ha nincs bármilyen más ízesebb sajt (én füstölt sajtot használtam).

A karfiolt rózsáira szedtem (jó kicsikre). A vizet felforraltam, beletettem a leveskockát, pici sót és a cukrot és megfőztem benne a karfiolt. Elég neki 4-5 perc. Kiszedtem a rózsákat egy tálba, az alaplevet hagytam nagyon kis lángon a tűzhelyen.
Közben az olívaolajon és a vaj felén megdinszteltem a kis kockákra vágott vöröshagymát és a végén a nagyon apróra kockázott fokhagymát is hozzá tettem, majd a rizst is átpirítottam, míg kissé áttetsző lett és a szemek elváltak egymástól. (A hagymákat ne égessük meg, közepes lángon és kevergetve csináljuk.)
Ekkor merőkanalanként hozzáadogattam az alaplevet és kis lángon főztem. Mindig mikor elfőtte a levét, újabb adagot kanalaztam hozzá, és természetesen kevergettem. Nem folyamatosan, de azért rendszeresen. Mikor már megpuhult a rizs, és az összes alaplevet hozzáadtam, belekevertem a reszelt citromhéjat is, és a főtt karfiolrózsákat is. Félrehúztam a tűzről, és a tojás sárgáját jól összekevertem a tejszínnel, majd ezt is a rizottóhoz kevertem, a maradék 2 dkg vajjal együtt. Végül a citrom levével ízesítettem. Lehet egész citromos is, vagy kevéssé, ki hogy szereti.
Reszelt sajttal díszítve tálaltam.
A maradék tojásfehérjét(jéket) felhasználhatjuk panírozáshoz (jó ropogós bunda lesz a végeredmény), vagy sörtésztához (orly-mód), vagy sütikbe, amcsipalacsintába felverve, stb...

Füge cukorszirupban

A reggeleket szeretem itt a legjobban, mert a levegőben ilyenkor még nyoma sincs a későbbi forróságnak. Korán kelek, a pirítóst és a kávét kiviszem a teraszra. Olvasok egy órácskát. A meleg kék ég háttere előtt magasodó sötétzöld ciprusokat nézem, meg az olajfás teraszokat, amelyek pontosan ugyanolyanok, mint az évszakok változását ábrázoló középkori zsoltároskönyvek illusztrációin. Alattunk a völgy néha megtelik párával, köddel. Két fügefán is látok kemény, zöld gyümölcsöket. Látom a körtéket is a fán, amely itt van az eggyel lejjebb lévő teraszon. Jó termés lesz. Leteszem a könyvet. Körtetorta, körteszósz, körteturmix, körtefagylalt, zöld füge malacsülttel, bundásfüge, fügés nocciolo-torta. Bárcsak száz évig tartana a nyár!

(Frances Mayes: Napsütötte Toszkána)

Bárcsak száz évig tartana a nyár! Sóhajtom én is, úgy igazán és nagyon szívből... nem vagyok az ősz leánya, sem a télé, a tavasz vége már elememben talál - és a nyár, az isteni nyár az, amikor úgy érzem, tele vagyok élettel és örömmel. A nyár valahogy felszabadítja az embert. Talán hogy alig kell felöltözni. Hogy meztelenül lehet aludni egy vékony takaróval. Hogy virágillat száll mindenhonnan. Hogy felmelegednek a vizek és csobbanhatunk. Hogy finom gyümölcsök teremnek, és paradicsom és paprika van, hogy éjjel lehet a teraszon hallgatni a lágy melegben a tücsökzenét egy pohár jó hűvös fröccs mellett...
Ó, elkalandoztam. Ősz van. Érik a füge, a körte. Tegnap a kamrapolcokra felkerült pár üveg finomság. Kaptam a piacon az egyik kedves árustól egy nagyon nagy zacskó friss petrezselyemzöldet. Eltettem fűszersónak, csakúgy, mint a fürdőszobaablakban nevelgetett zellerem szép nagy leveleit is. Robotgépben megdaráltam és körülbelül azonos mennyiségű sóval elkevertem, majd üvegekbe tettem. Készítettem fügét és körtét is cukorszirupban. Van nálunk a csarnokban egy árus, akinél nagyon olcsón gyönyörű fügét lehet venni. Először egyébként őszibarackból csináltam meg ezt a fincsiséget és nagyon ízlett, úgyhogy szilvából is készült. Most négyféle gyümölcs várakozik a mesésen édes és fűszeres lében. A recept Elifé, amiért nagyon hálás vagyok.

Hozzávalók:
1,5 kg füge,
1,3 kg fehér cukor,
10 dkg sötétbarna nádcukor,
késhegynyi só,
2 db 5-6 centis fahéjrúd,
8 csepp narancs illóolaj (igazi! 100%-os minőségű IGAZI illóolaj) - vagy a víz helyett átszűrt narancslé,
1 púposkásabb teáskanál holalnd kakaópor,
1 púpos teáskanál vanília (nekem őrleményem van, de a kivonat is jó, vagy az igazi vaníliarúd kikapart magjai),
3,5 dl víz.

Az eljárás az Elifnél megadott: jó sűrű fűszerezett cukorszirupot főzünk, aztán mehet bele a darabolt gyümölcs és együtt is rotyogtatjuk addig, míg a habja megváltozik, vagyis elfővi a fölös vizet. Csak én nem tettem a végén napra, hanem egyből csírátlanított üvegekbe, fejreforítottam 1-1 percre mint a lekváreltevésnél szokás és kidunsztoltam szárazdunsztban. Így eláll hűtés nélkül is, mindig csak a kibontott üveget teszem már hűtőbe.
Isteni finom. Gyümölcsös joghurtnak használom (pohár aljára gyümölcs és szirup, rá natúr joghurt, néha a két réteg közé morzsolok babapiskótát is), de nagyon jó amerikai palacsintához is vagy akár a hagyományos palacsintához is, szárazabb sütikhez, rizsfelfújthoz, tejberizshez, tejbegrízhez, stb....
A körtét citromlével, citromhéjjal, pár szem szegfűszeggel, kardamommal és vaníliával ízesítettem, nagyon finom lett az is, mennyei. De jól illik még hozzá a gyömbér is, vagy a menta hűvös aromája is :)
És bármelyik adható húsok mellé is, például a füge és a szilva vadhoz, a körte szárnyasokhoz, a barack sertéshúshoz.
Idén nagyon jó termés van gesztenyéből és birsalmából is. Mindkettő kitűnő szerintem így elkészítve. A gesztenyét ugyanígy fűszerezném, csak még kevés rummal is megbolondítanám, a birsalmát pedig a körtéhez hasonlóan.

Sütőtökös, diós spagetti

Az objektív valóság sokféle lehetőséget tár elénk. Ennél sokkal szűkebb az a tartomány, amire szubjektíve képesek vagyunk. Múltunkat elfogulatlanul vizsgálva egyértelműen láthatjuk, hogy bár sokféle út állt nyitva előttünk, mindig azt tettük és választottuk – amire belső lehetőségünk volt. Ezért nem lehet az életet „elrontani”.

(Popper Péter)

Nem akartam se fotózni, se közzétenni. De mikor megkóstoltam, másként döntöttem. Egyszerűsége ellenére az egyik legjobb tésztaétel, amit valaha "összerittyentettem".

Hozzávalók 2 főre főételnek (előételként 4 főre):
30 dkg spagetti,
3 közepes gerezd fokhagyma,
20 dkg sütőtök (tisztítva ennyi),
3 evőkanál olívaolaj,
1/2 dl száraz vagy félszáraz fehérbor,
só,
frissen őrölt bors,
2 félmarék dió darálva vagy mozsárban zúzva,
és ha van otthon: parmezán a tetejére.

Föltettem vizet forrni sóval. Közben a sütőtököt megtisztítottam és a nagyobb lyukú reszelőn (tökreszelő) lereszeltem. A fokhagymagerezdeket nagyon apró kockákra vágtam. Olívaolajon átfuttattam sóval a fokhagymát, rádobtam a sütőtököt, aláöntöttem a bort és fűszereztem. Addig főztem, míg a bor elfőtt róla és a tök jó puha lett  (ez kb. 5 perc). Közben persze a spagettit a forrásban lévő vízbe tettem.
Amikor kész volt a tökpüré, belekevertem a diót is. A megfőtt spagettit áttettem a szószba, jól átkevertem.
Tálaláskor a tányérban parmezánnal szórjuk meg - ha van kéznél. Ha nincs, anélkül is tökéletes és nagyon finom.
Más tésztával is jó: szélesmetélttel, pennével, stb...

Török töltött pogácsa

Rácsok mögül nézek az éjszakába,

s hiába ül mellemre a börtön fala,

szívem együtt dobog a messzi csillagokkal.

                                                (Názim Hikmet Rán)

Csíki Sándor oldalán láttam meg ezt a guszta péksüteményt. Török sajttal töltött pogácsa - kissé eltér a mi megszokott pogácsánktól, mert inkább olyan mint egy kis papucs. A tésztája sütőporos, tehát nagyon gyorsan elkészül, amolyan vészhelyzetekre is alkalmas finomság. A tésztában lévő joghurt és olaj miatt nagyon finom lágy és puha, s végül töltelékként bármit tehetünk bele, csak a fantáziánk szab határt. A Food & Wine oldalon látható videóban a hölgy fetával és petrezselyemzölddel tölti meg. Az enyémben edámi sajt és ömlesztett sajt van és görög bazsalikom - mert ez volt itthon most éppen.
Aki a hagyományos kelt tésztákat kedveli jobban, készítheti abból is.

Hozzávalók 18-22 darabhoz:
2 tojás,
1 csésze joghurt (2,5 dl),
0,5 csésze olaj,
só,
1 tasak sütőpor,
liszt, amennyit felvesz a folyékony keverék,
és töltelékként:
fetasajt vagy valamilyen olvadós sajt (kb. 20 dkg), ömlesztett sajt, stb...
zöldfűszer.
+ 1 tojás a kenéshez.

A  tojásokat jól elkeverjük a joghurttal, olajjal, sóval, sütőporral, majd annyi lisztet teszünk hozzá apránként amivel egy lágy, de nem ragadós tésztát kapunk. Letakarjuk, félretesszük, addig elkészítjük a tölteléket.
Begyújtjuk a sütőt.
A tésztából kis golyókat formázunk (kb. 3-4 cm átmérőjűeket), lisztezett deszkán kinyújtjuk, középre egy csíkban tölteléket teszünk, majd két oldalról felhajtjuk a tésztát úgy, hogy egy kevés kilátszódjon a töltelékből is, és a két végét összecsippentjük, hogy papucska formát kapjunk. Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk őket, a tésztát felvert tojással megkenjük, és az előmelegített, kb. 180-200 fokos sütőben megsütjük.