Tényleg rákattantam az ázsiai konyhára. :)) Villámgyors vegán ebéd - nem csináltam most házitésztát hozzá, durum spagettiből készült -, karanténkaja.
Hozzávalók 2 főre:
35 dkg spagettitészta
2 evőkanál hidegen sajtolt repceolaj
1 natúr tofu (asszem 18 dkg)
1 kisebb szál sárgarépa
2 kisebb újhagyma zöldjével együtt
1 kis gerezd fokhagyma
3 evőkanál világos szójaszósz
1-2 teáskanál sriracha szósz (el is hagyható)
1 púpos teáskanál sötét nádcukor
2 teáskanál rizsecet (vagy más, semleges ecet)
só, frissen őrölt bors
2 púpos teáskanál sűrített paradicsom
Föltettem forrni vizet sóval, mikor felforrt, beletettem a tésztát. Míg a víz melegedett, minden hozzávalót tisztítottam, aprítottam. A wokba olajat öntöttem, rádobtam a kis kockákra vágott tofut és megpirítottam. Hozzáadtam a karikázott újhagymát és a vékony csíkokra vágott sárgarépát is, jól átpirítottam őket is, majd apróra vágott fokhagymát is tettem rá, épp csak érje a hő, aztán jött a sűrített paradicsom, szójaszósz, ecet, cukor, s felöntöttem kb. 1 dl vízzel. Összerotyogtattam, kóstoltam. Mikor kész volt a tészta, átszedtem a wokba és 4-5 percig nagy lángon pirítottam.
Mostanában
rákattantam az ázsiai konyhára. Arra már régen rájöttem, hogy a kínai
konyha nem az, amit nálunk idehaza a kínaiak kínai konyha néven adnak
el, és amit soha nem is szerettem. Olyan jó, hogy a háziasszonyok
világszerte megosztják saját nemzetiségük autentikus fogásait. Sokat
lehet tanulni tőlük.
A gombóc nagyon jellegzetes étel egész Ázsiában. Gombócnak mondják ugyan, de inkább kagyló formájú, általában darált hússal, rákkal töltött tésztabatyuk ezek. Én még soha nem ettem étteremben, ezért is gondoltam, hogy kipróbálom. Az ízekkel is lehet utazni. Egyik kedvenc kínai szakácsnőm receptje után csináltam, de az enyémben nincsen rák, csak darált hús.
Hozzávalók 25 db gombóchoz (ez 2 főre elég szerintem): a tésztához:
20 dkg liszt
2 dkg étkezési keményítő
1 mokkáskanál só
kb. 1,3 dl szobahőérsékletű víz a töltelékhez:
25 dkg darált sertéshús
1 újhagyma vékony karikákra vágva zöldjével együtt
2 evőkanál szójaszósz
1 kisebb tojás
1 csapott mokkáskanál kínai ötfűszer keverék
1 mokkáskanálkányi reszelt friss gyömbér
1 csipet cukor
2 cl víz
só, frissen őrölt bors az öntethez:
1 teáskanál őrölt chilipaprika
1/2 dl olaj (mogyoró vagy szója ha van)
2 gerezd apróra vágott fokhagyma
1 evőkanál szójaszósz
1 teáskanál cukor
1 teáskanál rizsecet (nálem ennek híján fehérborecet)
só
A tésztát összeállítjuk, az a lényeg, hogy apránként adjuk hozzá a vizet, mert jó keménynek kell lennie. Pihentetjük 30 percig, aztán szép simára átgyúrjuk, s még pihentetjük egy órát. Ezalatt beízesítjük és jól kikeverjük a darált húst, és elkészítjük az öntetet vagy mártogatóst. Ha eleget állt a tészta, hengerré formázzuk, kis darabkákra vágjuk, majd kis köröket nyújtunk belőlük. Míg ezzel foglalatoskodunk, addig teszünk fel egy nagy fazék vizet forrni, 2-3 teáskanál sóval. Ha mind betöltöttük a tésztakorongokat, mehetnek a forrásban lévő vízbe olyan 10 percre. A chilis szószba mártogatva fogyasztjuk.
Meglepő módon pillanatok alatt meg lehet csinálni a tésztakorongokat, azt hittem pepecsebb lesz, de nagyon hamar megvolt. Én egy kis tálban vizet is magam mellé készítettem, mert a tésztakorongok széleit vizeztem betöltés előtt, így könnyebben és biztosabban összeragadnak. A betöltés sem olyan lassú, csak nekem még nem állt még kézre a gombóc formázása igazán, de hát először csináltam. Szóval, nem olyan macerás, mint amilyennek látszik, ellenben isteni. Megtartom, eztán sűrűn fog készülni kínai vagy ázsiai gombóc, nagyon finom. Lehet egyébként gőzölni is, ha van valakinek kínai bambuszpárolója. Vagy serpenyőben először kevés olajon lepirítani a gombócok alját, aztán 1-2 evőkanálnyi vizet a serpenyőbe téve, fedővel lezárva meggőzölni a gombócokat. Ekkor is elég nekik 7-12 perc.
Tegnap frankfurti levest főztem, s mivel az egy gazdag, sűrű fogás, csak valami sütifélét terveztem be másodiknak. Mostanában sűrűn készítek piskótatekercset, mert rájöttem: így legalább fogy a lekvár. Mert amúgy nem, pedig mindig teszek el majdnem minden gyümölcsből pár üveggel. Nem vagyok nagy piskóta-rajongó, de tekercsnek szeretem, mert lehet kis mennyiségben is csinálni, ami egyszeri evésre elfogy. A minap pedig szembe jött velem a fészen ez a recept, így most meg is sütöttem. Valójában ez az un. cotton cake, avagy japán vagy kínai gőzölt piskóta. Általában krémsajtot is tesznek bele, de ebben a videóban az nem volt, de így is nagyon finom. Kicsit macerásabb, viszont kiküszöböli a sima piskóta alaphibáját - akármilyen jól is van megsütve -, ami a fojtósság. Ebben a süteményban van vaj is, így csöppet sem száraz, és olyan könnyű, lágy a tésztája, hogy csak na. Nekem jobban ízlik, mint a hagyományos.
Hát, nem lett szép (pedig mielőtt kivettem, pont úgy nézett ki, mint a videóban, csak aztán kicsit összeesett), ellenben tényleg extra könnyű, extra puha és nagyon finom. Legközelebb kipróbálom tekercsnek is, illetve ha tortát sütök (ami ritkán fordul elő, mert a hagyományos tortákért sem vagyok oda), ezt a receptet fogom elővenni. Most feleztem, és a kis, 15 cm átmérőjű formámra kalibráltam, így csak 3 tojásból készült. (El is fogyott az utolsó morzsáig estére.)
Hozzávalók egy 15 cm átmérőjű formához:
3 tojás
0,5 dl tej
5 dkg liszt
5 dkg vaj
5 dkg vaníliás cukor
csipet só
A tejben a vajat felolvasztjuk is lángon, épp csak annyira legyen meleg a tej, hogy elolvadjon benne a vaj. Összekeverjük a tojások sárgájával, majd a liszttel is, szép simára. A fehérjét felverjük a sóval, vaníliás cukorral jó kemény habbá, majd óvatosan hozzákeverjük a sárgájás, lisztes keveréket. Szilikonos papírral bélelt formába öntjük. Ha tortaforma, és kapcsos, érdemes kívülről alufóliával bevonni, hogy a víz ne folyhasson bele, ugyanis egy nagyobb tepsibe állítjuk a tésztát, és forrásban lévő vizet öntünk alá. Így megy az előmelegített, 150-160 fokos sütőbe, 50-60 percre. Mivel ez kis mennyiség volt, én csak 40 percig sütöttem. Lekvárral megkenve ettük.
Ez pedig a kedvenc kínai szakácsnőm piskótája, ebben van krémsajt is:
Ha valakinek lesz kedve, ideje, idegrendszere egy finom süti elkészítéséhez az ünnepre, a (számomra kimondhatatlan) Choux au Craquelin jó választás lehet. Azt hiszem imádnám, mert a képviselőfánk amúgyis talán a leglegkedvencebb sütim. Ez a francia csábos változat még tudja fokozni az egyébként is mennyei alapsüteményt.
