Retro párizsi saláta

Mikor ettetek utoljára retro párizsi salátát? Bevallom, szerintem én vagy 30-35 évvel ezelőtt. Talán egyszer. Régebben, mikor még dolgoztam, sokszor vettem ebédre franciasalátát. A pultban persze mindig volt párizsi saláta is, de én a franciának voltam kedvelője, így mindig kihagytam. Viszont most az árstopp miatt olcsó a COOP-os parizer, így a mai kártyapartihoz úgy gondoltam, egyszer elmegy. Egyébként jobb, mint amire emlékeztem, bár lehet hogy csak azért, mert házilag készült. Sütöttem hozzá 4 kicsi hökkön sült perecet is. 

Hozzávalók 4 főre:

• 40 dkg párizsi szeletelve (olyan 2,5 mm-es vastagságú szeletek legyenek)
• 25 dkg főtt burgonya kis kockákra vágva
• 3 kisebb-közepes csemege uborka apróra kockázva
• 1/2 zöldalma apróra kockázva
• 3 újhagyma teljes hosszú zöld szárai felszeletelve
• kb. 30 dkg majonéz (nálam bolti)
• 20 dkg 20%-os tejföl vagy ugyanennyi sűrű görögjoghurt
• 1 teáskanál kristálycukor
• 1 púpos teáskanál dijoni mustár
• frissen őrölt bors
• pici só (vigyázzunk, majdnem minden sós a salátában!)

A majonézt, tejfölt, cukrot, sót, mustárt, borsot alaposan összekevertem egy nagyobb tálban. A párizsi szeleteket feleztem és csíkokra vágtam. Minden más hozzávalót is aprítottam, és beletettem a kikevert tartármártásba. Jól összekevertem az egész salátát, és cirka egy órát pihent és ért a hűtőben.

Egyre ügyeljünk szerintem: ne ússzon a tartármártásban a saláta. Legyen rajta, de ne legyen túl sok.

Hökkön sült perec

Pünkösd hétfő volt a hét elején, és a hagyományok szerint ilyenkor kalácsot is szoktak sütni régen. Én most Zala hagyományos kalácsszerű kenyerét, a "hőkön sült perecet" sütöttem meg magunknak. Sütötték ezt Hetésben, az Őrségben, Göcsejben is. 

A kerek perec hagyományosan készítve egy natúr, enyhén sós élesztős kelt tészta, ami mintha átmenetet képezne a kenyér és a kalács között. Mondhatnám viccesen azt is, hogy ami a new yorkiaknak a bagel, az a zalaiaknak a hőkön sült perec. 🙂 Ugyanis lehet formázni az egészen kicsitől az egészen nagyig. 

 

"Hökkön, hőkkön, hőkőn: a hőkön sült perec két ágból font kerek, 20-22 cm átmérőjű, általában 250 g tömegű termék (ritkábban készítik 500 g-os tömegben is). Az összefont két ág tésztavastagsága mintegy 3-5 cm. Felülete vörösesbarna színű, fényes a tojjással való megkenésnek köszönhetően. A fo­nások nyomai a tésztaágak találkozási helyein jól láthatóak. Az alsó lapja világosbarna, vastag héjú. Bélzete jól lazított, rugalmas, egyenlete­sen apró lyukacsú. Íze kellemesen aromás, a tejestésztára jellemző. A hagyományos termék­összetétel: búza finomliszt, cukor, tojás, tej vagy aludttej vagy tejföl, zsír és só. Ma zsír helyett inkább margarint vagy vajat használnak. Ha a perec megkelt, forró kemencében a kemence aljára, a forró kőre (ezért hőkőn sült perec) rakják sülni. 15-20 perc alatt elkészül." 

 

Én általában a nagy változatot szoktam sütni. A recept egyébként ahány ház, annyi. Van, aki tesz a tésztába is tojást, van, aki nem. Van, aki kefírrel (aludttejjel) készíti, van, aki csak tejjel. Van, aki mindkettővel. Van, aki zsírral dolgozik, van, aki vajjal vagy margarinnal. Érdemes tehát a saját jól bevált kenyér vagy kalácstésztánkat használni, vagy kikísérletezni egyet direkt ehhez a finom kerek perechez. 

Az én tésztám: 

• 40 dkg liszt 
• 2 dkg élesztő 
• 1 púpos tk kristálycukor 
• 2,3 dl langyos tej (vagy picivel több, liszttől függ, mennyit vesz fel) 
• 3 dkg olvadt, de szobahőmérsékletű vaj (vagy ugyanennyi zsír) 
• 8 gr só (2 mokkáskanálnyi) 
• 1 L-es tojás 
• + 1 tojás a lekenéshez 

A tésztát a szokásos módon kidagasztjuk vagy géppel vagy kézzel, hagyjuk duplára kelni. (Én a vajat is egyből beleteszem.) Ha nagy perecet szeretnénk, akkor egyben hagyjuk, ha kisebbeket, akkor négy vagy öt egyforma darabra vágjuk. A darabokat gombócoljuk, hagyjuk 10 percet pihenni, majd hosszú szálakat sodrunk belőlük. A szálakat kettévágjuk, megcsavarjuk, illesztjük, kör alakra formáljuk és szilikonos papíros tepsin hagyjuk kelni. Ha megkelt, lekenjük a felvert tojással, és előmelegített, 190 fokos sütőben 20-25 percig sütjük alsó-felső sütéssel. 

Receptet még itt találtok és itt.

 

 

Önmagában is nagyon finom vajjal vagy zsírral megkenve, de kitűnő szendvicsalap is lehet, ha nagyon pici darabokat sütünk, kenőkékhez is kiváló, vagy gulyás és más gazdag levesek kísérőjeként egészen különleges, de sült húsok, grillkolbászok mellé is adhatjuk, vagy szaftos húsokhoz, például pörkölthöz "tunkolásra" is szuper. Mi nagyon szeretjük, gyakran sütöm, bár kemencében sütve lenne az igazi.

Nyárelö-burgonyasaláta

Könnyű, finom, hűsítő, ajánlom akár a mostani hosszú hétvégére is. 

 

Hozzávalók 4 főre: 

• 1-1,2 kg újburgonya 
• 2 újhagyma 
• 2 kovászos uborka (csemegeuborka is lehet, ha épp nincs kész kovászos ubink) 
• 500 gr görögjoghurt 
• 1/2 csokor friss kapor 
• 5-6 levél friss menta 
• 1 púposkás teáskanál só (kb., érdemes majd fogyasztás előtt kóstolni) 
• frissen őrölt bors 
• 1 teáskanálnyi mustár 
• 2 teáskanál kristálycukor 

A burgonyát megtisztítjuk, megfőzzük, majd szűrőben hideg vízzel átöblítjük, míg szobahőmérsékletű lesz. Hagyjuk lecsepegni. A joghurtot kikeverjük a sóval, cukorral, borssal, mustárral, aprított zöldfűszerekkel, az újhagymákat is belekarikázzuk, a zöld szárrészéből egy keveset félreteszünk a díszítéshez. Az uborkákat pró kockákra vágjuk, és szintén a joghurtos alapba kerül. Végül a burgonyát is belekeverjük, és hagyjuk állni 30 percig, hogy összeérjen. Tálalásnál kevés olívaolajat is csurgathatunk rá. Köretként is tökéletes sültekhez, rántottakhoz, fasírthoz, grillezett húsokhoz, rántott vagy sült májhoz, sőt, halakhoz is. De akár önálló nyáresti vacsora is lehet, ha például még főtt tojást is kockázunk a salátába.

Paprika saláta

Ha salátákról van szó, általában a következők jutnak eszünkbe: uborka, paradicsom, káposzta, kukorica. Nagyon ritkán készítünk viszont paprika salátát, pedig egy jó pörkölthöz például tökéletes kiegészítő. Vagy adható akár egy isteni sült oldalashoz, vagy pulled porkhoz, de hamburgerben is el tudom képzelni, sőt. 

 

A képen láthatót tegnap csináltam, és nagyon jól sikerült. Eddig nem így készítettem, de eztán mindig így fogom, és sokkal többször is fog asztalra kerülni, mint eddig. Pláne, hogy én nagyon szeretem a jó paprikákat. 

Pontos receptem nincs, mivel nem mértem, csak csináltam. De a lényege a következő: minél színesebb a saláta, annál szebb és finomabb. 

Karikákra vágtam a paprikákat, kevés újhagymát is vágtam hozzá. Majd lesóztam, és hagytam állni úgy 20 percig. Aztán vízzel felöntöttem, nem sokkal, csak hogy lepje el az egészet. És kóstolgatva adtam hozzá 10%-os ecetet (nem sokat, én nem szeretem a vadsavanyú salátákat), cukrot és még egy kevés sót. A cukorral bánjunk abszolút nagyvonalúan, akkor lesz finom, ha kissé édeskés a saláta összhangja. Hagyjuk állni megint 20 percet, és fogyasztható is. Érdemes annyit készíteni csak, amennyi el is fogy, ha túl sokáig áll az ecetes-sós-cukros lében, nagyon megfonnyad, és úgy már kevéssé élvezhető. Így viszont isteni. Főleg ha kicsit csípős is! Ha vége az újhagyma szezonnak, akkor lehet fehér salátahagymával, vagy lilahagymával készíteni, vagy aki hozzájut salottával.