Karácsonyi borhabtorta

Amíg nem érzed ezt, olyan vagy a földön, mint egy idegen - nem érzed, mi köt a rajtad kívüli világhoz. Apró-cseprő bajokkal vacakolsz: itt fáj, ott fáj. Jelentéktelen dolgokkal bíbelődsz: ki mit, miért tesz. Életedet nem érintő dolgokat életed számára lényegesnek ítélsz. De amikor megérzed, minden megváltozik. A világ, ami eddig idegen volt, olyan, mintha minden szegletében téged várna. Ahol otthontalanul lődörögtél, most otthonként nyújtja utánad karjait. Része vagy a világnak, most érzed, megfoghatatlan erővel. Ez a világ te is vagy. Nem különbözik számodra immár a kicsi lény, ami te vagy, és a mindenség. Eggyé váltál azzal, amiből – eddig úgy hitted – kiszakadtál.
A szerelem kiemel az anyag fogságából, és testedet is a lélek magasába emeli. Könnyű vagy, mint a szellemek, akik a világ működését őrzik.
 

(Marion Clever: Az eszkimó asszonyok bölcsessége)

Ezt a tortát már tavaly karácsony előtt fel akartam tenni a blogra, mert valami eszméletlen finom. És igazán illik egy ünnepi asztalra. A muskotályos bor átlényegül benne valami nagyon finomra hangolt, behatárolhatatlan ízzé és lágy krémként olvad el a szájban, arra kényszerítve az embert hogy újra és újra megízlelje ezt a finoman titokzatos élményt. Sógornőm készítette anno a Planétásból és mindenkinek nagyon ízlett.

Én most a kicsi formában készítettem, de az eredeti mennyiségeket adom meg, mert ha társaság elé kerül, kábé 20 perc múlva a tortát eltűntnek nyilváníthatjátok. Wanted: dead or alive... :)

Hozzávalók a közepes méretű tortaformához:

A piskótához:
3 tojás,
6 dkg kristálycukor,
6 dkg liszt,
1 evőkanál olaj.
A borhabhoz:
4 tojássárgája,
5 dkg liszt,
4 dl muskotályos, édes fehérbor,
20 dkg kristálycukor,
1 darab fahéj,
8-10 szem szegfűszeg,
(szerintem zöld kardamommag is illene bele),
1 púpos evőkanál zselatin (Horváth Rozis),
1 dl víz,
6 dl tejszín.
A díszítéshez:
vagy egy kis krém, vagy porcukor,
vagy durvára tört dió vagy mandula
vagy pisztácia.

A sütőt előmelegítjük, a tojásokat kettéválasztjuk, a formát kiolajozzuk és lisztezzük. A sárgájákat a cukorral habosra, világosra keverjük, a fehérjét kemény habbá verjük. A fehérjéhez hozzákeverjük finoman a sárga krémet, majd ehhez a lisztet szintén finoman. Formábe tesszük és háromnegyedes lángon kb. 10-12 percig sütjük.
Míg hűl a tészta elkészítjük a borhabkrémet. A tojássárgákat a liszttel és kevés borral simára keverjük, közben a bort felforraljuk a fűszerekkel és a cukorral. Az eredeti recept fahéjat és szegfűszeget ír, de legközelebb zöld kardamommaggal és fahéjjal fogom csinálni - biztos vagyok benne, hogy remekül illik a muskotályos ízhez. Tehát a bort felforraljuk, majd átszűrve így forrón, folyamatos keverés közben a tojássárgákhoz adjuk. Föltesszük a tűzre és állandó keverés mellett besűrítjük. Amint jó sűrű, kapjuk is le gyorsan és tegyük hidegvízfürdőbe. Közben a zselatint feloldjuk hideg vízben, majd felforraljuk. Hagyjuk langyosra hűlni, míg a tejszínből kemény habot verünk. A langyos zselatint a tojássárgájás krémhez keverjük, majd a teljesen kihűlt krémet óvatosan elkeverjük a felvert tejszínnel.
A piskótát két lapba vágjuk, és ami a teteje volt, azt tesszük alulra. Ráhalmozzuk a krémet (a díszítéshez kicsit hagyhatunk, de nem muszáj), majd rátesszük a másik lapot, aljával fölfelé, így a legsimább felület kerül legfölülre. Díszítjük vagy a félretett krémmel, vagy egyszerűen csak megszórjuk porcukorral, vagy darált diós porcukorral. Én most pisztáciával díszítettem.
Pár órára hűtőbe tesszük. Érdemes előző este elkészíteni, úgy másnapra tökéletes lesz.
A maradék tojásfehérjéből pedig készíthetünk diós csókot, vagy habcsókot, vagy Pavlova tortát vagy... püspökkenyeret. (Kénytelen leszek a héten még sütni, mert a püspökkenyér is hiányzik a repertoárból még.)

Igazán illik az időjáráshoz is: habos-havas könnyed gyönyörűség...
Mert gyönyörű ma a világ... nem győzöm csodálni. Tiszta fehérség, pihepuha csillogó paplan mindenen. Valahogy a hó magával hozza a csöndet is.

Valahogy ha hó van, mikor esik, csönd borul a világra... Szerelem.

Szalontüdő (savanyú tüdő, pájsli)

Semmilyen munka nem jelentéktelen. Ha az a munka az emberiséget segíti, akkor méltóságteljes és fontos, csak úgy szabad hozzáfognunk, hogy minél jobban végezzük. Akinek az utcaseprés a feladata, söpörjön úgy, ahogy Michelangelo festett, Beethoven komponált vagy Shakespeare szonettet írt. Olyan szépen söpörje az utcát, hogy a mennyei seregek mind így dicsérjék: „Íme, a nagy utcaseprő, ki jól végezte feladatát!” 

(J. Canfield - M.V. Hansen: Erőleves a léleknek)

 

Nos, ez is egy nagyon megosztó étel. Van aki rajong érte, van aki utálja - középút nem nagyon létezik, ha szalontüdőről - más néven pájsliról - van szó. Nálunk anyu szokott készíteni, mert Ő nagyon szerette. Az apu már kevésbé, csak a szaftját. A tüdőt és szívet nem ette meg belőle. Ezért anyu mindig úgy főzte, hogy hús is került bele. Én sem vagyok oda a tüdőért, a szívet még csak-csak megeszem, és én is valójában a mártásért és a zsömlegombócért szeretem. Úgyhogy maradtam a családi hagyománynál és az én változatomba is került hús.

Amiért még szerintem kevesen készítik, az az időigényessége és munkaigényessége. Nem egy instant kaja, az biztos!

Hozzávalók 6 főre:
a főzővízbe:
1 fél tüdő,
1 szív,
40 dkg lapocka,
5 db babérlevél,
1 közepes fej vöröshagyma,
2 csapott teáskanál só,
8-10 szem egészbors.
A mártásba:
5 evőkanál olaj vagy ennyinek megfelelő zsír,
4 evőkanál liszt,
1 csapott evőkanál kristálycukor,
1 csapott evőkanál mustár,
1 kisebb-közepes fej vöröshagyma,
1 nagy gerezd fokhagyma,
1 mokkáskanál 20%-os ecet,
1/4 citrom leve és héja,
lehelletnyi őrölt bors,
1 babérlevél,
2 dl tejföl,
1 kisüvegnyi kapribogyó.
A zsömlegombóchoz:
személyenként 12 dkg liszt,
személyenként 3/4 zsömle,
só, 25 dkg lisztenként 1 tojás,
kevés olaj a zsömlekockák megpirításához,
és aki szereti bele: 1 csokor petrezselyemzöld.

A belsőségeket és a húst alaposan megmostam, aztán feltettem főni az ízesített vízbe. Méghozzá úgy, hogy a tüdőre tettem 2 kistányért. Tehát akkora nagy fazékba tegyük főni, hogy elférjen benne a kistányér, mert a tüdő különben följön a víz felszínére. A húsdarabot is a tányér tetejére tettem. Fedő alatt hagytam főni kis lángon 2 órát. Nagyon puha lett, könnyű volt eltávolítani a tüdőből a hörgőket. Tehát ha megfőttek a húsok, kivesszük őket egy deszkára és a tüdőből kiszedegetjük a hörgőket. Én olyan szívet kaptam a hentesnél, hogy szét volt nyitva és ki volt tisztítva a nagy erektől, tehát a szívvel nem volt dolgom, csak szeletelni kellett. Tehát ha megvagyunk a tisztítással, akkor a húsokat vékony csíkokra szeleteljük és félretesszük. Elkészítjük a mártást. Az olajon megkaramellizáltam a cukrot, aztán félrehúztam a tűzről. hogy kissé lehűljön az olaj. Mikor már hűlt egy kicsit, belekevertem a lereszelt vörös- és fokhagymát és kissé megfuttattam visszatéve a tűzre az olajban. Végül a lisztet is belekevertem és rántást készítettem belőle. Apránként felengedtem a húsok főzővizével. Ha nem lenne szép sima, botmixerrel krémesítsük, én is így tettem. Ízesítettem a mártást mustárral, babérlevéllel, ecettel, a citrommal, borssal és kapribogyóval. Kóstolgassuk, mert ez is tipikusan egy olyan étel, hogy minden hozzávaló belekerülése után nem árt megízlelni, mert a jó mártás az ízesítőanyagok tökéletes harmóniájával érhető el. És az kóstolások nélkül nem megy.

Legvégül hőkiegyenlítéssel a tejfölt is hozzáadtam és hagytam felforrni. Körülbelül 10-15 percig hagytam főni, hogy az ízek összeálljanak tökéletesen. Ekkor beletettem a mártásba a húsdarabokat és még egyszer hagytam felforrni. A kapribogyó el is hagyható de én imádom, és ebben az ételben is nagyon jó szerintem.

A zsömlegombóc leírását lásd ITT.

A zsömlegombócot készítsük el az alatt az idő alatt, míg a húsok főnek.

Ecetes céklasaláta

.

Kislány: Bab' Azíz, nem mész a gyűlésre?

Bab' Azíz: De, angyalom, megyek.

Kislány: Egyedül mész?

Bab' Azíz: Majd csak megtalálom az utat.

Kislány: De eltévedsz.

Bab' Azíz: Aki bízik, nem téved el, kicsi angyalom. Aki békében él, nem veszik el soha.

Kislány: De hol van a gyűlés?

Bab' Azíz: Nem tudom, angyalom.

Kislány: A többiek tudják?

Bab' Azíz: Nem, ők sem tudják.

Kislány: Hogyan lehet elmenni, ha nem tudják hol van a gyűlés?

Bab' Azíz: Elég menni, menni... Akiket meghívtak, megtalálják az utat."

(Bab' Azíz, a sivatag hercege)

Sok céklás étel szerepelt már a "fazekamban", de ez a hagyományos ecetes-tormás céklasaláta még nem. Pedig a tél jellegzetes savanyúsága - a káposztasaláta mellett.




Hozzávalók 4 főre:


1 kg hosszúkás cékla (nyersen),
1 darabka tormagyökér (vagy ecetes torma),
8 dl víz,
2 teáskanál só,
7 teáskanál kristálycukor,
5 teáskanál 20 %-os ecet.




A céklákat körömkefével alaposan megsikáljuk, majd folyó vízben szintén alaposan megmossuk. Föltesszük fedő alatt főni annyi vízben amennyi ellepi, körülbelül 50 percre. (Tehetjük sütőbe is, alufóliával lefedve, de akkor kicsit több idő kell neki.) Mikor elkészül, azonnal csap alá tesszük a lábost és hideg vizet engedünk rá. Hagyjuk pár percig, aztán a héját egyszerűen kézzel leszedjük róla. Könnyen elválik.
A céklát karikákra vágjuk, a tormát vagy reszeljük, vagy csak kisebb darabokba vágjuk. (Én jobban szeretem csak darabolva.) Salátalét készítünk a fentebb megadott mennyiségekkel vízből, ecetből, sóból és cukorból. A céklakarikákat és tormadarabokat beletesszük és hűvös helyen hagyjuk összeérni pár napig. Elég neki körülbelül 4-5 nap.
Ez a mennyiség egy 4-5 tagú családnak egy étkezéshez elegendő. Ha többet készítenénk, akkor azt célszerű nagy 5 literes savanyúságos üvegbe tenni, mert hűvös helyen több hétig is eláll - persze csak ha mindig teljesen tiszta evőeszközzel veszünk ki belőle. Tálaláskor frissen reszelt tormával díszíthetjük.
Ha nagyobb mennyiséget készítünk, akkor kevés tartósítószert (szalicilt vagy NaBenzoátot keverjünk a lébe) is adjunk hozzá, és akkor nagyon sokáig eláll.

Ezt a salátát ízesíthetjük másképp is, jól illenek hozzá szerintem fűszerként még: a fahéj, a szegfűbors, a borókabogyó, a kardamommag, a csillagánizs, a koriandermag, a mustármag, a köménymag, a római kömény, a citromos kakukkfű, az édesköménymag, a csilipaprika, a friss vagy szárított gyömbérgyökér, a lepkeszegmag, a kurkuma, a rózsabors, a friss vagy szárított menta és a vékonyan levágott narancshéj is, illetve a salátalébe is mehet szerintem narancslé is. Azt ajánlom, egyszerre csak 2-3 féle fűszert válasszunk ki, a túl sok fűszer elnyomná a cékla ízét. Alaplének a megadott salátalé tökéletes. A fűszerezés pedig már egyéni ízlésre szabott lehet. A cukrot helyettesíthetjük mézzel, vagy nyírfacukorral is.
Együnk sok céklát a télen, mert igazi vitaminbomba! :)

Capuccinio képviselőfánk

 .

Legyetek önmagatok fénye. A menedéket leljétek fel önmagatokban, idegen menedék nélkül.

(Buddha)

Igazából csak egy kis karácsonyi sütiajánló. A képviselőfánk, vagy a profeteroles szerintem kitűnő ötlet az ünnepekre. Mert a tésztája roppant egyszerű és jó előre elkészíthető. Betölteni pedig ráérünk az elfogyasztása előtt pár órával.
Ez most egy capuccinos változat, igazából csak ötletadónak szántam. Tölthetitek akármilyen kencével: citromossal, narancsossal, kókuszossal, epressel, málnással, stb... Nagyon szeretem az égetett tésztát, mert bármivel tölthető és nagyon könnyű, lájtos valami. Ha édes töltelékkel készül, akkor persze desszertté válik, de tölthetjük bármilyen sós kencével is és akkor az ünnepek egy fogása lehet előételként vagy éppen egy svédasztalt is gazdagíthatunk vele. Sós töltelékként túrókrémeket, majonézes salátákat is el tudok képzelni benne. De akár egy jó házimájkrém vagy tojáskrém is illene hozzá.

A krém pedig a lúdláb mintájára készült: 3 tojást jól kikevertem habosra 5 evőkanál porcukorral és 2 csapott evőkanál nescafeval, gőz fölött besűrítettem, majd lehűtöttem, 5 dkg habosra kevert vajat és fél kupaknyi rumot hozzákevertem, végül 25 dkg mascarpone került még a kávékrémbe. A kis fánkok aljába ez a krém került, a tetejébe pedig egyszerűen jó keményre fölvert tejszínhab. Én 4 dl tejszínt vertem habbá. A krém kb. 26-28 kis fánk töltéséhez elegendő, a profiteroles-nál megadott tészta viszont kicsit több. Ezért elég hozzá 2 dl víz, 10 dkg vaj, 2 dl liszt, só, 3 tojás. Így egyezni fognak a mennyiségek a krémmel.

A profiteroles-t egyébként lehet készíteni úgy is, hogy egy hígabb, lágyabb csokiöntettel öntjük nyakon, de akkor egy nagy sütőtálba kell egymás mellé sorakoztatni őket, hogy a csokiöntet is megmaradjon a süti alatt. A tészta készítésének menetét ITT megtaláljátok.

Sok kicsi 2010

Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek, megtanulnak türelmesek lenni.
Ha a gyerekek bátorítva élnek, megtanulnak bízni.
Ha a gyerekek dicsérve élnek, megtanulják megbecsülve érezni magukat.
Ha a gyerekek méltányosságban élnek, megtanulják az igazságosságot.
Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat, megtanulnak hittel élni.
Ha a gyerekek megerősítve élnek, megtanulják magukat szeretni.
Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek, megtanulják megtalálni a szeretetet a világban!

(Dorothy Law Holte: Egy élet a kezedben… - részlet)

A Sok kicsi akció a múlt évben ugyanilyentájt indult útjára, méghozzá nagy sikerrel. Idén Nemisbéka, az akció kitalálója és háziasszonya engem is felkért, vegyek részt benne. Örömteli felkérés! Tavaly a Gyermekétkeztetési Alapítvány kapta a befolyt összeget, amivel 6 családot tudtak egy éven át segíteni.
Az idén az Igazgyöngy Alapítvány fog támogatást kapni a Sok kicsi révén. Az alapítvány lelke L. Ritók Nóra grafikus-tanárnő, aki már 10 éve szociális munkásként segíti a Hajdú-Bihar megyei mélyszegénységben élő, halmozottan hátrányos helyzetű családokat, gyerekeket. A szokásos szociális gondozói feladatokon túl a tanárnő művészeti oktatással, a tehetségek felkarolásával is inspirál, motivál, segít. Nagy feladat, nagy kihívás ez, a nyomor szélén élőket felkarolni.

Tizenöt cég, tizenöt gasztoblogger felajánlásaira lehet licitálni tehát. Ki-ki választhat a kínálatból kedvére valót. Szerintem fantasztikusak a nyeremények.
Az én felajánlásom egy ajándékcsomag, sok általam készített kis apróság kerül bele. Gasztro témában, persze. A csomag tartalmaz majd kétféle kekszmintázót, hűtőmágnest, szalvétagyűrűket, mécsestartókat, egy hímzett kenyértartó zsákot, egy konyhai emlékeztetőtáblát - ezeket én készítettem. Lesz benne még egy vas gyümölcstál és bortartó - sógorom munkái. Ezen kívül aprósüti(k), szilvalekvár. (Ha a képre kattintasz, nagyobb méretben is megnézheted.)

Emellett a nyertesnek jár még egy két főre szóló meghívás is, egy közös ebédre vagy vacsorára - zalai tájételekkel. (Ha a licitet elnyerő véletlenül zalai lenne, akkor természetesen más menüben gondolkodom majd, de ezt úgyis leegyeztetjük majd a nyertessel.) A nyereményátadásra vagy a két ünnep között még idén, vagy január első hét hetében valamikor kerülne sor. Ezt is egyeztetjük majd. (Ha pedig nagyon messzi lakó lesz a nyertes és nem tudna eljönni hozzánk, akkor postán küldöm el a csomagot.)

Mikor sötétedni kezd,
akkor jó sétálni.
Járom az utcát,
belesek az ablakokon.
Az emberek odabenn
úgy mozognak az ablak mögött,
mint halak az akváriumban,
ha felgyújtjuk benne a lámpát.
Mikor egész sötét lesz,
jó beúszni
a saját akváriumomba.
Valaki mondja: Szervusz.
Hol jártál?
És felelek: Csak úgy sétáltam.
És arra gondolok, hogy most én is
hal vagyok a kivilágított tartályban,
és azokra gondolok, akik belesnek,
akiknek nincs fénytartályuk,
ahol melegedjenek.
Mind a rókákra és a nyulakra,
az otthontalan macskákra
és emberekre.

                             (Ingrid Sjöstrand: Svéd gyerekversek)

Pasztinák krémleves

A leves kettéválasztása nem csoda, csak bűvésztrükk. Az egyedülálló anya aki két helyen melózik, mégis szakít rá időt, hogy elvigye a fiát edzésre, az a csoda. A tinédzser, aki a drog helyett inkább a tanulást választja, az a csoda. Mindenki mindent tőlem vár, de nem veszik észre, hogy volna hatalmuk.
Csodát akar látni? Tegyen csodát!

(Minden6ó c. film)

A paszternák is egy méltatlanul elfeledett, századok óta használatos kultúrnövény. Még nagyanyáink idejében rendszeresen termelték és fogyasztották, mára azonban a petrezselyemgyökér szinte teljesen kiszorította a mind a konyhakertekből, mind az ételeinkből. Pedig termesztése is egyszerű, nagyon igénytelen növény. Íze sokkal aromásabb, teltebb, gazdagabb mint társáé. Szerencsére nálunk a piacon kedvenc árusomnál lehet kapni - a készlet erejéig. 

Nagyon hasonlít a fehérrépára, ami azonban megkülönbözteti őket: a paszternák nagyobbra és vastagabbra, dundibbra nő. A fehérrépa a levelek kiindulásánál kúposan kicsúcsosodik, a pasztináknál a levelek töve kis mélyedésből indul. A színe is más: fehér ugyan, de egy krémes, nagyon világos tojáshéjszín csontfehérnek mondanám. Levele nem fogyasztható, egyeseknél allergiát is okozhat az érintése. Gyökere azonban nagyon finom, ásványi anyagokban és vitaminokban is sokkal gazdagabb, mint a petrezselyemgyökér.

Egy jó húslevesből elmaradhatatlan - lenne. Aki hozzájut, csak egy kicsi darabot főzzön a levesbe, mert nagyon intenzív ízű, ugyanakkor egy kis darab használata gazdagítja egy jó húsleves zamatát.

Krémlevesnek kitűnő. Aki kedveli például a zellerkrémlevest, annak ez is nagyon fog ízleni.

Most a legalapvetőbb krémlevest készítettem belőle, mert én is most kóstoltam először így önállóan. Tényleg nagyon finom. Ha valaki nem jut pasztinákhoz, ezt a krémlevest bátran készítse el ugyanígy sárgarépából, zellerből, karfiolból, kerekrépából, burgonyából is akár. Ez tényleg egy alap-krémleves recept, sok zöldségfélével működik. 

Fűszere a frissen reszelt szerecsendió, ami az egyik legfinomabb fűszernövény. Kitűnően illik szinte bármilyen zöldséghez. És egy jó húsleves sem készülhet - legalábbis nálam - szerecsendió nélkül. A porított változatát nem ajánlom. Mindig frissen reszelve használjuk, igazi aromáját így adja ki. A szerecsendió-virág is nagyon finom, húslevesbe pl. inkább azt használom, ha épp van itthon készleten.

Hozzávalók 4 főre:

40 dkg paszternák, 1 kisebb fej vöröshagyma, 4 dkg vaj, só, frissen reszelt szerecsendió, 8 dl zöldség alaplé vagy 8 dl víz és 2 zöldségleveskocka, 1 dl száraz fehérbor, 1 csapott mokkáskanál kristálycukor,1 dl tejszín, 2 tojássárgája.

Az apróra kockázott  vöröshagymát megdinszteljük kevés sóval a vajon, majd a vékony karikákra vágott pasztinákot is hozzáadjuk. Fedő alatt 10 percig kis lángon pároljuk, majd felöntjük a borral, zöldségalaplével vagy vízzel és adunk hozzá leveskockát. Ízesítjük sóval még ha szükséges, cukorral fokozzuk az ízét és szerecsendiót reszelünk még bele. Hagyjuk puhulásig főni, aztán botmixerrel pürésítjük. Kóstoljuk és ha valami még hiányzik, pótoljuk. A két tojássárgáját elkeverjük a tejszínnel és a forró leveshez adjuk, alaposan elkeverjük. Figyelem! A tejszínes tojássárgáját már csak a láng lekapcsolása után keverjük a leveshez, ekkor már nem főzzük, mert a tojás kicsapódna. Így viszont selymesen krémessé teszi a levest. Azonnal, forrón tálaljuk. 

 

Pirított kenyérkockákkal, vajon pirosra-ropogósra sütött gombaszeletekkel vagy ropogósra sütött bacon-szalonna darabokkal, vagy reszelt sajttal is gazdagíthatjuk.

Halfasírt

Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnapi nap majd gondoskodik magáról. Elég a mának a maga baja.

(Jézus)

Tegnap a szakadó esőben nem volt kedvem boltba menni, így abból főztem, ami itthon volt. A pasztinák krémlevesből kimaradt tojásfehérjéket is el tudtam így használni azonnal.
Konzerves tonhaltörzs mindig van itthon, nagy pusztítója vagyok... Ez az egyszerű halfasírt még számomra is meglepő volt - olyan jóízű, állagú, hogy megtartom máskorra is. Nem is gondoltam volna.

Hozzávalók 14-16 darabhoz:

2 olajos tonhaltörzs konzerv, 150 gramm töltőtömegűek, vagyis 300 gramm összesen (nem kell rio mare hozzá, drága is és olcsóbb kategóriában is létezik nagyon jóízű, én Tuniak márkanevűt használtam),
1 egész zsömle,
1 tojás,
só,
őrölt bors,
1/2 csokor petrezselyemzöld,
morzsa a panírozáshoz,
olaj a kisütéshez.

A konzerveket kinyitottam, az olajat lecsöpögtettem róluk. Hozzáadtam a halhúshoz egy beáztatott zsemlét, sót, borsot, tojást, aprított petrezselyemzöldet és masszává kevertem. Pogácsákat formáztam belőle és zsemlemorzsában meghempergetve közepes menyniségű olajban kisütöttem.
Csak szólnék: nem lehet abbahagyni. :)
Olívaolajos-citromos-picit sós sűrű görög joghurttal ettük, meg sült krumplival. Frissen, forrón is kitűnő volt, de hidegen is tökéletes. (Nem hűtőhidegen, csak szobahőmérsékleten.)

A fekete... nem. Nem leves. Csók.

Ha megtanulom Afrika dalát – a zsiráfokét, a hátán utazó újholdét, az ekékét kinn a földeken és a verítékes arcokét kávészüret közben – vajon Afrika tudja-e majd az én dalom? Megrezdül-e a levegő a síkság felett, ha előtűnik egy szín, mit egykor viseltem? Belefoglalják-e a nevem a gyerekek játékaiba, rajzol-e néha hozzám hasonló árnyat a telihold az út porába? És vajon meddig keresnek majd odafentről eltűntem után a Ngang keselyűi?

(Karen Blixen: Távol Afrikától)

Mindenkinek vannak konyhai bal fogásai. Vagy balfogásai? Nekem is. Írtam már régebben, hogy van egy-két bóti rágcsa, amiért rajongok. Egy jó virsliért, a finom parizerért, a kaszinótojásért... és a négercsókért. Gyerekkorom óta imádom. Beleharapni a roppanós csokoládékéregbe, hogy aztán a belül rejtőző pihekönnyű hab elolvadjon a szájban, az embert vaníliás vagy epres mennyországba repítve... Ó csodás fekete angyalok... Csókoljatok!
Hát én megadtam az esélyt egy forró fekete csókra. Megjelentem a randin, minden kellékével együtt: izgalom, heves szívdobogás, idő és ráérőség is megbeszélve. Csak őkelme maradt távol. Afrikától. No meg tőlem...
Kerek ostyalapot nem kaptam, csak szív alakút. De hát egy szerelemhez pont ez illik. A hab egészen olyanra sikeredett, mint kell lennie: rózsaszín felhőcskék lebegtek a habzsák végén. No meg szerte a konyhában. Ha azt mondom, rózsaszín felhőkben úsztam, nem túlzok. Ugyanis a recept szerinti 2 tojásfehérjéből annyi hab lett, ami a mosogató nagyságú hatalmas vájlingomból is kirepkedett. Szomszédasszony egy pohár bor mellett csillogó pajkos szemekkel vihogott rajtam, mert még a hajamon is rózsaszín habpamacsok ültek. Miután felhőcskék java részét feltakarítottam a csempéről, konyhakőről, pultról és a tűzhelyről, már sejtettem, hogy ez a nap nem Afrikáé lesz...

Varjútestvérek is összegyűltek a szemközti fán és ha jól hallottam, kárkárkár örvendően károgtak. No de semmi gátló tényező nem állhatja útját egy szerelmesnek, ha csókra vágyik. A szerelem vak meg rózsaszín köd, nem hallgattam lelkem hangjára. Felolvasztottam a  csokoládét, befejezendő művemet. Ahogy én azt elképzeltem... Csokoládé elolvasztotta gyönyörű rózsaszín habszíveimet, lefolyt és szörnyű masszává rútultak szép kis csókjaim... Hiába. Sok beteljesületlen szerelem van egy életben.

Így hát.
Hozzávalók a négercsókhoz:
kívánalom, vágy a csókra,
jó lábak, amikkel el lehet jutni egy boltig,
majd hazaérve el lehet majszolni a boltban árult mennyországot.

Alternatív recept:
végy egy jóképű fekete férfit,
hódítsd meg,
s aztán... jöhet a fekete mennyország fekete csókja.

Második számú alternatív recept:
ha nem találsz szép fekete férfit, Afrika iránti rajongásodat öntsd kreatív formába. Pl. Fess egy képet. Vagy próbálj meg négercsókot készíteni házilag. De ezzel vissza is kanyarodtunk az első számú recepthez - hacsak nem akarsz kár-örvendést magadnak.
Vagy hallgass - mindjárt kettő - szép fekete férfit gyönyörűen zenélni. :)

Sütőtökös gnocchi zsályás vajjal

Elhiszek mindent, amit csak mondanak nekem. Szeretem, ha szokatlan dolgokat hallok. Álmélkodásra való képességemnek nincsenek határai. Nincs, ami hidegen hagyna. Épp ellenkezőleg: óvakodom, nehogy a képzeletemet bármi is korlátok közé szorítsa. Nem az a dolgom, hogy mindenben rendet teremtsek: a magam világa is kusza és változékony. Annyi biztos, hogy nem vagyok a világos gondolkodás embere, fenntartom magamnak a jogot, hogy ellentmondjak önmagamnak. Nem szándékozom hagyni, hogy megfosszanak attól a jogomtól, hogy ostobaságokat beszéljek, és teljes tisztelettel kérek engedélyt, hogy olykor-olykor tévedjek.

(Federico Fellini)

Nagyon szeretem a sütőtököt. Gondolom ezzel többen is így vagyunk... Mindig tartok itthon készleten egy-két darabot és ha fogy, azonnal pótolom. Bár sokáig eláll - a természet a legjobb csomagolóanyagba öltöztette - és az almáriumpolcon is jól mutat. Tegnap ebédre sütöttem magamnak egyet, de ezzel a példánnyal úgy jártam, hogy nem volt igazán édes. Csak pár kanállal fogyott belőle, pedig legeslegjobban így alanatúre, egyszerűen megsütve szeretem. Sajnáltam kidobni. Nemrégiben ment a paprika tévén David Rocco édes élet sorozata, abban láttam a sütőtökös gnocchit. Rá is kerestem a receptre a neten, és Dolce Vitánál - nomen est omen - találtam rá. Csak annyit mondhatok: isteni finom! És ismét egy karamellizált vajas recept. Mostanában nagyon rákattantam, hiába. Isteni tud lenni.


Hozzávalók 4 főre:

1 nagy kanadai sütőtök (kb. 1 kg),
3 közepes burgonya (kb. 30-35 dkg),
1 tojás,
1 púpos evőkanál búzadara,
liszt, amennyit a tészta felvesz (kb. 40 dkg),
8 dkg vaj,
12-15 zsályalevél (friss).



A sütőtököt forró sütőben megsütjük, körülbelül 30-40 perc kell neki. Hagyjuk kihűlni. Közben a kockákra vágott burgonyát sós vízben megfőzzük, majd leszűrjük és krumplinyomóval szép simára összetörjük. Hagyjuk kihűlni. Elkészítjük a zsályás vajat is, lásd lentebb. Majd egy nagy tálba tesszük a tök kikapart húsát, amit szintén a krumplinyomóval pépesre alakítunk. Hozzátesszük a krumplit is, a tojást, egy kevés búzadarát, sót, és annyi lisztet, amennyit felvesz. Sok kell hozzá, jó bő 40 dkg biztosan. Mikor már összeáll a tészta, lisztezett gyúródeszkára tesszük és még egyszer egy kevés liszttel összegyúrjuk. Nem kell keménynek lennie, csak álljon össze lágyan, de formázhatóan.
Sodrófával kinyújtjuk fél centi vastagra, aztán pizzavágóval vagy egy éles nagy késsel centis csíkokra vágjuk. A csíkokat megint centis darabokra, tehát kis kockákat, párnácskákat kapunk végeredményül. Jól lisztezzük, bőven kell rá, hogy ne ragadjanak össze. A kis kockák közepét nyomjuk meg az egyik ujjunkkal és egyből húzzunk is rajta egyet finoman. Így lesz egy kis mélyedés a közepén. Ez a mozdulat el is hagyható, helyette elég ha finoman meghempergetjük a deszkán bő lisztben a kis darabokat. Forrásban lévő sós vízben kifőzzük kisebb adagokban. Ha feljöttek a víz felszínére, két percig hagyjuk őket főni aztán szűrőkanállal a zsályás vajra szedjük ki őket.

Zsályás vaj: a zsályaleveleket késsel aprítsuk fel, a vajat közepes-kis lángon melegítsük fel az aprított zsályával együtt. Hagyjuk a tűzön amíg a habját elfővi és szép aranybarna színt kap, valamint karamelles illatot kezd árasztani. Ekkor szűrjük le és tegyük a nagy tálba, amibe majd a gnocchit ki fogjuk szedni. Dolce Vita reszelt parmezánt ír hozzá de bevallom, nem igazán szeretem. Nekem túl erőteljes az íze ennek a híres sajtfélének. Mindig úgy érzem, elnyom minden más ízt. De aki szereti, szórja meg vele. Nekem egyáltalán nem hiányzott róla, tökéletes harmóniában volt így is az étel. Minden kiérződött belőle: a sütőtök, a kis krumplis íz, a zsálya és a vaj is. Egyszerű. Tökéletes.
Így önmagában is, de izgalmas körete lehet szaftos raguknak is.