Hogy ne csak sétáljunk, együnk is végre. :)
Ahol laktunk, van erdő is közvetlenül a ház fölött és van rét is, szőlőbirtok meg rengeteg - szóval minden van. Ezeket a csodás ízű szegfűgombákat a szőlő közötti füves sorokban találtuk és a közeli kaszált réten. Az egyik legfinomabb ízű gomba, mesés aromája van.
Figyelem! Csak az fogyassza el biztonságban, aki jól ismeri a gombákat, mert összetéveszthető a susujkafélékkel. Ha van gombaszakértő a közelben, vizsgáltassuk be, az a legbiztosabb. Vagy vásároljuk a piacon, ott csak szakértés után árulhatják.
A mezei szegfűgomáról leírást találsz ITT.
Hozzávalók 4 főre:
3 duplamarék mezei szegfűgomba (kb. 25 dkg),
5 gerezd fokhagyma,
1 dl száraz fehérbor,
1 kisebb szál sárgarépa,
2 evőkanál olaj,
só,
1 mokkáskanálnyi ételízesítő,
frissen őrölt bors,
1 csokor petrezselyemzöld,
kevés cirtomlé.
A tésztához:
1 tojás,
5 dkg márványsajt,
só,
3 csapott evőkanál liszt,
víz.
A szegfűgombának levágtam a szárait, majd folyó víz alatt átöblítettem. A fokhagymát vékony szeletekre vágtam, a sárgarépát úgyszintén. Olajon sóval, borssal, fokhagymával a gombát és a sárgarépakarikákat erős tűzön főzni kezdtem. Körülbelül 5 percig. Levet engedett, de most nem sütöttem zsírjára - hogy a jóízű szaftja ne vesszen el. Felöntöttem a borral, majd vízzel is. Sóztam még és ételízesítőt is adtam hozzá. Fűszerezhettem volna vadkakukkfűvel is, mert találtam. De védett helyen volt, így csak gyönyörködtem inkább benne.
Míg a leves főtt, megcsináltam a tésztát. Felütöttem egy mélytányérba egy tojást, aztán villával beletörtem a márványsajtot és lisztet, sót adtam hozzá plussz annyi vizet, hogy a nokedlitésztánál hígabb állagú legyen.
Mikor készen volt a leves (20 perc), a tányér széléről egy étkezőkéssel belecsurgattam a tésztát a levesbe.
A végén kevés citromlével tettem pikánsabbá. Isteni finom volt! :)
Balatonfelvidéki, száraz fehérborral készítettem, azzal is kínáltam. Egészen konkrétan: a szállásunk egy hegyi pince volt... A gazda finom borával készült a leves, s azt kortyolgattuk utána jóízűen. :)
*
10 megjegyzés:
Jaj de szeretem a szegfűgombát! Régen nagyon sokat szedtünk! Egyszerű gombás rántottaként is isteni volt!
A hegyi pincéért mekkora irigy vagyok :-)))
Újra fakanál a kézben?
A szegfűgomba tényleg isteni finom.
Nem vagyok igazán boros, de a szegfűgombát nagyon szeretem, s a csurgatott tésztád is különleges hozzá! Jó, hogy mindent lefotóztál az úton is!:)
Hm!!!! Kérek!!! :)
Csak lakói vagyunk ókor-ókor Viki. Nem birtoklói. :)
Igen Whise finomakat ettünk! :)
Napmátka, ebben a levesben kifejezetten jó volt a bor, nagyon illett hozzá. A csurgatott tészta azért lett ilyen különleges, mert még itthonról hoztam el a márványsajtot és nem fogyott el. Muszály volt elhasználnom, mert utolsó - még jó - pillanatában volt...
Hát, Mian, sajnos már csak az emléke maradt...
Hűha, de finom lehetett!!!
Na, én vagyok az a kategória, aki tök lüke a gombához-ezért nem szed:))
Inkább vesz...
Mi is csak pár éve járunk gombászni, Trinity. Hamar meg lehet tanulni. Legalábbis a főbb ehető gombákat. Azért mindig bevizsgáltatjuk a zsákmányt, az a biztos!
Megjegyzés küldése