Minestrone (olasz zöldségleves)


A bőség az élet alaptermészete. Nem hiszek a hiányban, a válságban és más effélében.

Mert nem hiszek a töretlen, egyenesvonalú fejlődésben sem, bárhogy is szeretnék ezt a lehetetlenséget a gazdasági guruk a világra kényszeríteni.
Az élet hullámzó, olyan mint a természet. Egyszer gazdag és bőséges, egyszer visszahúzódó és terméketlen. Ősz, tél, tavasz és nyár. Mindennek a körforgás az igaz természete. Mindig bőség van, mert ha együtt élünk ezzel a természetes ciklussal, tudunk tartalékokat képezni is, visszahúzódni is, "lefelé" menni is.
A túltermelés nem tartalékolás. Az kizsákmányolása az erőforrásoknak. És ma ez zajlik. Ráadásul aránytalanul - a Föld kisebb hányada felfoghatatlan pazarlásban él, nagyobb hányada pedig végtelen szegénységben.

Mikor jön már rá sok ember, hogy a természet a legbölcsebb tanító?

(duende)



A piac augusztus végén, szeptemberben fantasztikus. Olyan gazdag, olyan bőséges a kínálata, hogy sokszor vagy tízféle zöldséggel érkezem haza - pedig csak egyfélét akartam igazán venni. De kínáltatják magukat és nekem nincs szívem otthagyni őket.
Épp ezért, a minestrone igazi őszi leves számomra. Minél gazdagabb, minél többféle zöldségből készül, annál finomabb. Persze lehet készíteni fagyasztott vagy konzerv zöldségekből is, de szerintem frissből az igazi.

Bármi kerülhet tehát a fazékba: padlizsán, cukkini, csillagtök, bab, zöldbab, karfiol, brokkoli, zöldborsó, kelkáposzta, stb. Sárgarépa, zeller, zellerszár levéllel mindig kerül bele, csakúgy mint a burgonya is, paradicsom, tészta is.
A többi szabadon variálható - attól függ mi van éppen otthon.

Az én levesem hozzávalói most éppen:
sárgarépa,
fehérrépa,
zellerdarab,
zellerszár és levelek,
spenót,
csillagtök,
kiflikrumpli,
friss fejtett puhabab,
zöldbab,
6 lucullus paradicsom (az a hosszúkás),
1 nagy fej vöröshagyma,
2 gerezd fokhagyma,
15 dkg húsos szalonna,
5 evőkanál olívaolaj,
bármilyen levestészta,
parmezán.

Nem írok mennyiségeket, tetszés szerinti ez is. Én mindenből körülbelül egy összmaréknyit tettem a levesbe.
A zöldségeket megtisztítottam majd feldaraboltam.
Az olívaolajon elkezdtem kisütni a kis kockákra vágott húsos szalonnát. A bőrkéjét is beletettem egyben. Mikor kisült a zsírja, hozzátettem az apró kockákra vágott vöröshagymát is és a vékony szeletekre vágott fokhagymát is. Üvegesre pároltam, majd a lehéjjazott és szintén apró kockákra vágott érett paradicsomokat is a lábosba tettem. Sütöttem pár percig ezt a hagymás-szalonnás-paradicsomos alapot majd a zöldségeket is hozzátettem (a csillagtök és a spenót kivételével) és együtt pirítottam körülbelül 5 percig. Ekkor felöntöttem vízzel, sóztam, borsoztam, friss aprított bazsalikommal fűszereztem.
Ha van otthon zöldség- vagy húsalaplé, azzal még finomabb. De így is tökéletes, mert a szalonna és a sokféle zöldség fantasztikus ízt produkál alaplé nélkül is.
Körülbelül háromnegyed óráig főztem, aztán beletettem a levestésztát is, és a kimaradt két zöldségfélét: a csillagtököt és a darabokra vágott spenótleveleket is. Bármilyen tészta mehet bele, akár kisebb darabokra tördelt makaróni vagy spagetti is.
A tészta puhulásáig rotyogtattam a levest. Végül beleszórtam egy marék reszelt parmezánt is.


A levesnek nagyon sűrűnek, gazdagnak kell lennie. Igazán ideális nagycsaládos étel, mert a sokféle hozzávaló miatt nem lehet kis adagban főzni. Hiszen ha mindenből csak egy-egy félmaréknyi kerül is a levesbe, akkor is szép nagy fazéknyi lesz belőle.
Tálaláskor még megszórhatjuk parmezánnal.
Vegáknak is bátran ajánlom, persze szalonna nélkül - úgy is tökéletes.
Apropó, parmezán. Most már én is hozzájutok, az Aldiban vettük. Grana Padano - isteni.
Olasz ételeket ha lehet, tényleg csak parmezánnal készítsünk. A trappista és más sajtok sajnos alkalmatlanok, meg sem közelítik a parmezán ízét. Ha nincs itthon parmezán, akkor inkább sajt nélkül eszem az olasz szószokat, ételeket.
Nem olcsó, de nagyon erőteljes aromájú sajt, így nem kell belőle sok.
Kétféle parmezán létezik egyébként. Az egyik a már említett Grana Padano, a másik pedig a Párma városában készülő Parmigiano Reggiano. Ez a kétféle sajt nevezhető igazi parmezánnak. A Parmigiano Reggiano drágább, mert kizárólag szabadon tartott tehenek reggeli, zsírdús tejéből készül, és az érlelési ideje is jóval hosszabb, mint a Padanoé. Íze markánsabb, erőteljesebb, zsírtartalma magasabb.
Mindenesetre a Grana Padano tökéletesen megfelel olasz ételek készítéséhez, tökéletes ízű és minőségű igazi parmezán sajtról beszélünk.
Még egy: a héja nagyon kemény, nem ehető. Viszont a levesbe nyugodtan főzzük bele - Dolce Vitánál olvastam az ötletet. Ha kicsit meggrillezük olívaolajon akkor is puhábbá válik, elrágcsálható lesz.

*

Megjegyzések

Mian üzenete…
Imádom a Minestronét! :) és még sosem ettem két egyforma levest! Jó ötletet adtál, mert idötlen idök óta nem csináltam! :) Szerdán megyek is a piacra!
duende üzenete…
Én is nagyon szeretem. :)