Csalamádé télre



Nem találom a helyem. Mintha a lakás felfordítása hű tükre lenne önmagam belső káoszának és remélem, majdani rendeződésének is.

Vannak szigetek melyek már tiszták, rendesek, s vannak közvetlen közel a csillogó áttetszőtisztasághoz még káoszban és koszban lévő részek.
Polcz Alain-nek voltak nagyon jó gondolatai a rendről. Úgy tartotta a házunk, a lakásunk önmagunk meghosszabítása, külső kifejeződése. Azt hiszem mélységesen igaza van.
Úgy érzem minden meghittsége a réginek elveszett, s vele vesztem én is. Most minden olyan új, ismeretlen. Mintha a falakba beivódott puha otthonosság eltűnt volna, melyet az álmaim, gondolataim, érzéseim teremtettek meg láthatatlanul, de annál érzékelhetőbben.
Valójában nem sok elfeledett darab került a kezembe. Évente egyszer úgy igazán, fenekestül felfordítom a lakást és könyörtelenül szanálok. Nem szeretem a limlomot, a felesleges tárgyakat, ruhákat. Minden embernek más a térigénye, vannak akik egy életen át gyűjtik a kacatokat. Én megfulladnék. Nekem nagy és átlátható térre van szükségem.
Valójában ez abból fakad, hogy nomád fajta vagyok. Lennék. Szívem szerint 3-4 évente útra kelnék, új helyet keresnék. Most is. Nyomaszt a helyhez kötöttség. Nincs szabadságom, nincs messzi látóhatár.
A felfordulásban nem csak tárgyak kerültek elő a múlt homályából, de a lelkem mélyéről is felszabadult az indulat, sok-sok kalitkába zárt tenni és élni akarás, ami elgyöngült börtönében. A rácsa félelemből készült. Most kiszabadult és sokszor irányíthatatlan... Van jó is ebben. Az hogy van, hogy nem tűnt el végleg, hogy nem halt ki belőlem.
Így hát most úgy vagyok, hogy békében-rendben vagyok békétlen-rendetlen önmagammal.

(duende)



"…a rend-rendetlenség, mint a cselekvés jellemzője, nem önálló tulajdonság, hanem a lelkiállapot függvénye, a lelkiállapot jellegzetes kivetülése a tárgyi világra. Természetesen a lelkiállapot egyrészt alkati adottságokon alapul, másrészt nevelés, szoktatás, különböző élmények és környezeti hatások következtében alakul, harmadrészt az aktuális külső-belső hatások következménye."


(Polcz Alaine: Rend és rendetlenség)


Bár még mindig nagy a káosz, a télre muszáj gondolni. Mivel eddig elég kevés savanyúságot tettem el (és nálunk sok fogy), maradt még eshetőségnek a csalamádé. Amit már nagyon régen készítettem - nem emlékeztem a pontos receptjére. A neten, a mindmegettén találtam rá arra a verzióra, amely emlékezetem szerint a legjobban hasonlít a saját módszeremhez.
Ez egy kisebb mennyiség. A hozzávalókat tisztítás előtt mértem le.

Hozzávalók:
30 dkg salátahagyma,
70 dkg paprika (piros, zöld, sárga vegyesen),
90 dkg káposzta,
40 dkg uborka,
40 dkg zöld paradicsom,
2 csapott evőkanál só (3 dkg),
4 csapott evőkanál kristálycukor (10 dkg),
1 dl 20%-os ecet,
1 csapott mokkáskanál borkén,
1 csapott mokkáskanál szalicil,
4-5 babérlevél,
1 mokkáskanál köménymag,
1 mokkáskanál koriandermag.


A hozzávalókat legyalultam szép vékonyra. Ma kaptam az eszközt hozzá, a Lidl-ben lehet hozzájutni olcsón. Jelentem lehet hogy olcsó, de szuper éles. Fantasztikusan lehet vele dolgozni. Ez még hiányzott a konyhámból - ezért készült olyan ritkán káposztasaláta is, mert kézzel felszelni szép vékonyra a káposztát..., hát az tényleg művészet... Ezzel a szeletelővel viszont csodás vékonyra lehet pillanatok alatt gyalulni.
Ez volt a reklám helye. :))


Miután minden zöldséggel végeztem, egy nagy tálban lesóztam, cukroztam, eceteztem és a fűszereket is hozzátettem, majd alaposan összekevertem. Kóstoltam, ha valamiből hiányt éreztem pótoltam, majd a szalicilt és a borként is hozzákevertem. Hagytam állni 24 óráig és üvegekbe tettem. Elég levet enged, azzal öntöttem fel.
A receptet Mazúr Eszteré, itt található.
A felfordulást cicóka egész jól tűrte és tűri. Bárhol képes kis lakosztályt találni magának... :)



Rend és rendetlenség - interjú Polcz Alaine-nel

Rend és rendetlenség


Az ötvenes években írta megPolcz Alaine a Rend és rendetlenség címû, Nívó-díjas könyvét, amelyben a környezetünk és a lelki betegségeink összefüggéseit taglalja. A könyv nemrég újra napvilágot látott, de óhatatlanul felmerül az emberben, vajon változott-e a rendhez való viszonyunk az elmúlt évtizedekben.

- Az emberek alaptermészete nagyon keveset módosult, miközben a tárgyi világ alaposan megváltozott körülöttünk, mindent elborít, és ezzel a dömpinggel nehéz megbírkózni. Elõször a hatvanas-hetvenes években, külföldön járva tapasztaltam, milyen rendetlenek az amerikai fiatalok. Egy szállodában az egyik takarítónõ panaszkodott arról, mennyire nehéz az õ szobáikat kitakarítani, mert egy csomó "kacattal" veszik magukat körül. Ez a folyamat nálunk most ért a tetõpontjára. A mai fiatalokra egyre jellemzõbb a tárgyi zsúfoltság, amely együtt jár az életritmus gyorsulásával is, így pedig nagyon nehéz kívül és belül harmóniát teremteni. Egyre több tárgyról kell gondoskodnunk, egyre kevesebb az idõnk, kapkodunk, sietünk - rendetlenné válunk.
Van, aki a poroszos körülmények között érzi jól magát, és van, aki összevissza dobál mindent. Ami az egyiknek belsõ kényszer, az a másiknak büntetés. Nagyon nehéz, ha családon belül kerül össze két különbözõ elvárásokkal élõ ember. Az élet rendjéhez tartozik az otthon rendje is, ez pedig az asszony dolga, de nem az õ kizárólagos munkája. Nagy hiba, ha nem szoktatjuk a családtagjainkat arra, hogy mindennek megvan a saját helye, és mindenkinek adott a saját dolga. Ha a nõ egyedül végzi a házimunkát, nem marad ideje a melegségre és a meghallgatásra. Még a fiúk is az anyjukkal beszélik meg a gondjaikat, mert az anya az érzelmi támasz, az apa pedig a szabály és az engedelmesség, még ma is. Ez is az élet rendje. Ahhoz, hogy ez így is maradjon, meg kell keresni a harmóniát a család életében. Ki mit csinál a háztartásban, a nevelésben, a pénzkeresésben.
Tekintettel kell lenni az átmeneti állapotokra is: betegség, haláleset, lelki, házassági krízis vagy éppen a kamaszkor idején kieshetünk a megszokott ritmusból. Ahhoz, hogy ez rendbejöjjön, idõ és türelem kell. A tárgyi rend vagy rendetlenség által küldött üzenetet érteni kell: ilyen vagyok, így élek. Berendezhetem a lakásomat egy csodálatos vendégszobának, és közben nem marad idõm a barátokra. Vagy élhetek kellemes rendetlenségben, ahol azért mindennek van helye. Egy biztos: a jó rend kevés merevséggel és sok melegséggel jár, és van rossz rend és jó rendetlenség is.
- Hogyan tehetünk rendet a közvetlen környezetünkben?
- A reklámok, a társadalmi ösztönzés hatására olyan tárgyakat és szokásokat halmozunk fel az életünkben, amelyektõl már nem lehet élni. Ez súlyos hatással van a lelkiállapotunkra is. Ha valaki nem érzi jól magát, üljön le a szobájában, nézzen körül, és kérdezze meg magától: "Miért rendeztem így be? Mi az, ami zavar engem? Miért nem tudom elpakolni a holmikat, miért nem tudok könnyen, gyorsan tisztaságot teremteni?" Végig kell gondolni, mi fölösleges a lakásunkban, és azt vagy el kell adni, vagy oda kell ajándékozni a rászorulóknak.
Egyetlenegy szobát is jól ki lehet használni, és 4-5 szobában is lehet rosszul rendezett életet élni. Nagyon egyszerû megoldásokra kell gondolni: egymás életterének tiszteletben tartására elég lehet egy vastag függöny vagy egy térelválasztó szekrény. A fontos, hogy beszéljük meg és tartsuk tiszteletben minden családtag igényét. Elgondolkodhatunk azon is: miért fertõtlenítünk, mosunk és mosakszunk állandóan? Aztán a ruhánkból és a bõrünkbõl drága szerekkel kioldott anyagokat másik drága szerrel pótoljuk. Máris egy körforgásban találjuk magunkat, aminek a vége a pazarlás, ami nemcsak a pénztárcánkat érinti, hanem az egész életünket. Mindenbõl kevés van már. Sokkal jobban kellene becsülnünk a levegõt, a vizet és az ételt is, mert a végén mi magunk pusztulunk el. Lánykoromban természetes volt, hogy a fahamuból nyert mosószódával mosogattunk, ami olcsó volt, és a környezetet sem szennyezte. Ma mindenféle csodaszereket használunk, meg mosogatógépet vásárolunk, amelynek a költségeit aztán még több munkával teremtjük elõ, és emiatt még kevesebb idõt tudunk szánni a családunkra és önmagunkra.
- Mi az oka, hogy nem lépünk ki ebbõl a körforgásból?
- A csomagolás és a reklám õrülete az egész világunkat áthatja, és tönkreteszi a környezetünket, végsõ soron pedig bennünket. A legnagyobb felelõsség ebben a helyzetben a nõké, mert mi döntjük el, mit esznek és milyen szereket használnak a családtagjaink. Miért vásárolok mûanyagba csomagolt terméket? Mennyit dobok ebbõl a szemétbe? Miért veszünk méregdrága déligyümölcsöt, amikor a lila hagyma, a káposzta, alma és sárgarépa sokkal több vitamint tartalmaz? Miért használok drága és erõs szereket, miközben választhatok természetes alapanyagú tisztítókat is? Miért adok naponta tiszta felsõruhát a gyerekre? Valóban piszkos, vagy kikefélhetem, kirázhatom, és holnap felveheti még? Hogyan élek, mennyi idõm van a háztartásra, mennyit költök, és mennyi pénzem megy el fölösleges dolgokra? Elég egy hónapig vezetni a háztartási költségeket, hogy kiderüljön, mennyi pazarlás történik a családban. Üdítõre sem lenne szükségünk, mint ahogyan az étkezések közti rágcsálásra sem, mert a nassolás rossz szokása már a gyermekkorban megteremti a cigarettázás és kábítószerezés alapjait.
Mindenkinek tanácsolom, hogy elsõ lépésként vegyenek egy jó szakácskönyvet, amelyben olcsó és gyorsan fõzhetõ ételek leírása van. Lehetõleg ne vásároljanak készételeket! Egy jól megszervezett háztartásban naponta fél óra alatt meleg vacsorát varázsolhatunk az asztalra. Ugyanilyen fontos megszervezni a napirendet. A család rendszeresen üljön le, és közösen beszéljék meg, kinek mi az igénye. Mennyit tévézünk, mennyit dolgozunk, mennyit beszélgetünk, milyen tárgyakat, gépeket használunk? Eleget segítenek a családtagok egymásnak? Sokan élnek a televíziózás bûvöletében, ami senkinek sem jó. Különösen a gyerekeknek káros, a legkisebbeknek még a mesefilmek megtekintését sem ajánlom. Olvassanak és beszélgessenek inkább. Mindennek megszervezése az asszonyok dolga. A rendet belülrõl kell elindítani - az egyén és a család belsõ világából -, és ha ezt megtettük, elõször a környezetünk, majd az életünk is rendbe jön.
- Mi a rendje a férfi és nõ közötti kapcsolatnak?
- Úgy szeretem a világot, hogy ránézésre láthassam, ki kicsoda. Például ki a férfi, és ki a nõ. Ma a nõk sokszor túljátsszák a szerepüket, vagy pedig gátlástalanul mutogatják a bájaikat. Pedig a helyünk õsidõk óta adott: a nõiesség, a gyermek és az otthon. A nõk egy része mindenáron férfinak szeretne látszani: lágyság és szeretet helyett a fizikai és lelki erõvel kérkedik. Az üzleti életben megkeményednek, tudatosan nyomják el magukban az ösztöneiket, férfias sportokat ûznek, határozottak és kezdeményezõk lesznek, a szerepváltással fölényhelyzetbe akarnak kerülni. Mindez oda vezet, hogy nagyon nehéz most férfinak lenni.
A nõk és férfiak egyenrangúsága nem jelenti az egyformaságot. Más az agyunk, a fizikai felépítésünk, az érzelmeink is különböznek a férfiakéitól, és ez ellen nem lehet és nem is kell tenni semmit. Természetesen alkotómunkát nekünk is végeznünk kell. A szerepváltást ráadásul Magyarországon nem az emancipáció hozta, hanem a gazdasági helyzet. A jóléti államokban harcoltak az asszonyok a munkába állás lehetõségéért, nálunk pedig dolgozniuk kellett. A falusi asszonyok mindig is dolgoztak, de a saját házuk táján, és egész nap mellettük volt a gyerekük is. Ma pedig a nõi szerep elvesztése miatt egyre kevesebbet vannak a gyermekükkel, aki ettõl szintén rendetlenné válik.
- Hol kezdõdik a gyermekkor rendje?
- Már egy hathónapos kisbaba is képes alkalmazkodni a körülötte élõkhöz. Az én gyermekkoromban például természetes volt, hogy a felnõttek beszélgetésébe a kicsik nem szólhattak bele. A személyes tárgyainkat, ruhánkat, cipõnket már néhány éves korunkban el kellett raknunk. Koszos cipõvel nem mentünk be a lakásba, mert nekünk kellett feltakarítani. 6-7 évesen már kissámlira állva mosogattunk, és fokozatosan kellett egyre többet segítenünk a háztartásban. Mégis rengeteg idõnk volt játszani, olvasni, gyereknek lenni. A mai gyerekek túlterheltek, ami oda vezet, hogy ugyan okosabbak, mint mi voltunk ennyi idõs korunkban, de az élethez nincs képességük. Nem elég bölcsek. Nem tanítjuk meg õket az alapvetõ fegyelemre, a munkára, a rendre, alkalmazkodásra. Aztán kikerülnek az iskolapadból, és az elsõ nehezebb élethelyzetben, munkahelyi vagy magánéleti konfliktusnál összeomlanak. Sok a fiatal öngyilkos, egyre többen lesznek depressziósok, alkoholisták és kábítószer-élvezõk. Régebben a szülõk, az iskola és a társadalom egységesen nevelték a gyerekeket. Ma nagyon sokat engedünk meg nekik, és szinte már senki nem büntet. Pedig a korlát nemcsak korlátoz, hanem véd is. A gond az, hogy nincs idõ nevelni õket. Ez pedig, bármilyen körülményeket is teremtünk, elsõsorban az anyák dolga. A mai fiatalokat nem tanította meg senki beilleszkedni az élet rendjébe, ezért gyereknek lenni is nagyon nehéz manapság.
- Milyen a rend Polcz Alaine életében?
- Hajnalban kelek, olyankor rendszerint írok, és az elõadásaimra készülök. Ápolom a férjemet, naponta háromszor ülünk asztalhoz, kétszer készítek meleg ételt. A kertemet és a pesti lakást is magam gondozom. Emellett rendszeresen tartok elõadásokat, oktatok, társadalmi életet élek, és már nyolcvan felé közeledem. Igyekszem jól beosztani az idõmet, és mindig tartom is magam ehhez a beosztáshoz. Mindennek adott a ritmusa a mindennapjaimban. Sosem unatkozom, mindent el tudok végezni. Folyamatosan rendet teszek az fejemben is, és ha már tudom, mire kell vigyáznom, akkor felelõsséggel viseltetem a környezetem iránt. Nem használok fölösleges tárgyakat, és nem pazarlom az idõm haszontalan dolgokra. Tudatosítom magamban, hogy a világmindenség és én összefüggünk. Ezért egyre inkább foglalkoztat a kozmosz rendje. Megyõzõdésem, hogy minden mögött ott áll a teremtõ szellem léte.

(A riportot készítette Bíró Tünde szakíró, lifeness tanácsadó 2001-ben, a cikkre itt találtam rá)


"

Megjegyzések

napmátka üzenete…
Már a színei is lenyűgöznek - a nyarat idézik. A harmadik képpel megint nevezhetnél a trikolor naptárba!
És milyen finom is ez!
Wise Lady üzenete…
Fogd fel úgy, hogy ez most új hely lett, s nomád lényednek ez megfelel. Újat kezdhetsz, új rendet termthetsz, és újra kezdheted építeni a megszokottat, régit.
KataKonyha üzenete…
Nahát, én holnap megyek piacolni, hogy a meglévő uborka mellé vegyek "zőccségeket" csalamádénak. Az én recim kicsit más, majd ha ráérek, hozom én is.

Off: sok sikert a rendrakáshoz!
trinity üzenete…
Most egy ideje magamhoz képest nálam is a rumli az úr. Meg bennem is.
Van ebben valami, de ezt sejtettem korábban is....Most jön a nagy szanálás ideje....
Mian üzenete…
Csodás csalamádé! Holnap készülök én is, hogy teszek el. Az én receptem kicsit más; majd posztolom, ha tudom!
Hidd el, lassan-lassan minden a helyére kerül. Kívül-belül! :)
sedith üzenete…
Sosem gondoltam a változásra így, pedig igazad van részben! Valahogy úgy vagyok vele, hogy azért változtatok, mert a régi már nem jó, nem megfelelő, nem elég, stb..., esetleg nem érzem jól magam benne. És akkor kell az új. Igen, természetesen, nem mindig jó az új, van, hoyg megbánunk dolgokat, de legtöbbször csak a szokatlansággal van bajunk. Ahogy megszoktuk, hoyg mi hol van, mit hová tettünk át, hogy a hajunk már nem hátközépig ér, stb. minden könynebbé válik és egy idő után már azt vesszük észre, hogy az tetszik, ami van, a régi csak ... volt.

Gyönyörű színe van a csalamádénak! Én is szoktam eltenni hamarosan következik nálam is.:)
sedith üzenete…
Jaj, és ne haragudj, de kölcsönvettem az interjút és megjelentettem a naplómban. Nem a gasztro-ban!
Palócprovence üzenete…
"Valahányszor új helyre jutunk, új világ ébred bennünk is. A változással és fejlődéssel szükségszerűen együtt járó szorongást elkerülendő, sokszor csökönyösen ragaszkodnánk a megszokotthoz. A veszélytelen egyformaságba csimpaszkodva mindent és mindenkit szeretnénk olyan biztosra venni, mint a napfelkeltét, olyan állandóan tudni, mint a csillagokat. De nem lehet. Az élet folyamat, mozgás, átalakulás. Bármennyire szeretetnénk "visszatartani a hajnalt", a változás az egyetlen, amiben biztosak lehetünk." (Harriet Lerner)
Chef Viki üzenete…
Sikeres rendrakást kívánok, a szó minden értelmében!

Az első betűtől az utolsóig elolvastam a postot, nagyon megfogott. Nagyon igaz minden szava.
duende üzenete…
Köszi Napmátka és jé... tényleg! :)
Én is nagyon szeretem!
duende üzenete…
Whise Lady, csak az a kérdés, akarom-e a régit...
duende üzenete…
Köszönöm Kata! Kíváncsian várom! :)
duende üzenete…
Trinity, akkor neked is kitartást! :)
duende üzenete…
Remélem, Mian!
És várom a Te verziódat is! :)
duende üzenete…
Így igaz Edit, jól megfogalmaztad a lényeget!

Nagyon szívesen, rülök hogy tetszett! :)
Vároma Te csalamádédat is! :)
duende üzenete…
Köszönöm Palócprovanc, nagyon jó kis idézet! És passzos! :)
duende üzenete…
Köszi Viki, örülök hogy tetszett!
Éva üzenete…
Jaj, de kellett ez a bejegyzés nekem!
Köszönöm, nagyon jó. Még olvasgatom párszor, és a gyakorlatban is hasznát veszem.