2009. szeptember 23., szerda

Sült zöld paradicsom



Nem véletlenül jutott eszembe a Sült zöld paradicsom... Kb. abban a szituban vagyok, mint a könyvben-filmben Evelin, aki túlsúlyos, középkorú háziasszony és változtatni akar az életén. De jó lenne, ha a jó szél az én utamba is sodorna egy Idgie Threadgoode-ot. Vagy lehet, hogy nekem is csak úgy igazán, erőből Towandát kéne kiáltanom?!
Mindenesetre. A filmet megnézem. És holnap... kiáltok egy égbevaló nagyot.





Én egy csatnit készítettem zöldparadicsomból. Meghámoztam, apróra vágtam és sóval, cukorral, kevés vörös- és fokhagymával, őrölt gyömbérrel, zöld kardamommaggal főzni kezdtem. Kevés vizet is öntöttem alá, mert a zöld paradicsom nem igazán lédús. Főztem, míg puha lett, majd botmixerrel pürésítettem. Kevés ecettel állítottam az ízén a végén. Nagyon finom, nekem jobban ízlik, mint az érett paradicsomból készült csatni. Párolt rizzsel, indiai kenyérrel, vagy szamoszával (töltött indiai kenyérke) szerintem isteni. Húsevőknak sültek mellé is bátran ajánlom. Ha forrón üvegekbe töltjük, majd dunsztba tesszük, télre is spájzolhatunk belőle.

No de lássuk az eredeti sült zöld paradicsom receptjét!


"Hozzávalók: személyenként egy közepes zöldparadicsom, bors, fehér kukoricaliszt, szalonnazsír, só.
A paradicsomot szeld fel körülbelül 1/4-es hüvelykes szeletekre. Ízesítsd sóval, borssal. Panírozd be a szeletek mindkét oldalát kukoricaliszttel. Végül forró szalonnazsírral kikent serpenyőben süsd világosbarnára.
Azt hiszed, hogy meghaltál és a mennyországba kerültél!

Plussz: sült zöld paradicsom tejes mártásban: a serpenyőben maradt minden evőkanál szalonnazsírhoz keverj egy evőkanál lisztet, és jól keverd el. Aztán habarj bele egy csésze meleg tejet, és állandó keverés mellett főzd sűrűre. Tetszés szerint ízesítsd sóval és borssal, végül a szószt öntsd a paradicsomszeletekre. Forrón tálald.
Nincs a világon ennél finomabb."
 
Nos, mindenesetre kipróbálandó! Holnap elkészítem, maradt még néhány zöldparadicsomom. :)
Ha elég bátor voltál és elkészítetted a világhíres sült zöld paradicsomot, akkor csüccs ide a gép elé és majszolás közben olvasgass egy kicsit a regényből ha van kedved.



Weems hetilapja
(Az alabamai Whistle Stop hírlapja)

1936. június 24.

TRAGÉDIA A KÁVÉHÁZ ELŐTT


"Sajnálattal közlöm, hogy Idgie és Ruth kisfia, miközben a kávéház előtt a síneken játszadozott, elveszítette az egyik karját. A vonat mellett futott, mikor megcsúszott, és a sínre zuhant. Barney Cross kalauz szerint a vonat mintegy negyvenmérföldes óránkénti sebességgel haladt.
A gyerek még mindig a birminghami kórházban van, és - bár rengeteg vért vesztett - jól van, és hamarosan hazajön.
Ebebn az évben tehát egy lábat, egy kart és egy mutatóujjat veszítettünk Whistle Stopban. S ott van még az a színesbőrű, aki meghalt. Mindez egy dologra figyelmeztet mindannyiunkat, éspedig hogy a jövőben jóval óvatosabbnak kell lennünk. Már megelégeltük, hogy szeretteink elvesztik végtagjaikat meg egyebeiket.
Ráadásul én már írni is belfáradtam erről."


... Dot Weems...




Rose Terrace Szeretetház

Old Montgomery Highway
Birmingham, Alabama

1986. február 23.


"Mrs. Threadgoode élvezte az Evelyntől kapott Reessz-féle Mogyoróvajas Cupot, és visszaemlékezett élete kedvelt időszakára: amikor még a vonatok a háza előtt robogtak.
Valami azonban, amit a múlt héten mondott, felkeltette Evelyn érdeklődését, és kíváncsisága nem hagyta nyugodni.
- Mrs. Threadgoode, ugye azt mondta, hogy Idgienek és Ruthnak volt egy gyereke?
- Úgy bizony, a Csonka. S maga még nem látott nála férfiasabb kis fickót, amilyen még fél karral is volt.
- Úristen, mi történt vele?
- Leesett az egyik vonatról, és levágta a kezét, éppen a könyöke felett. Ifjabb Buddy Threatgoode volt az igazi neve, de csonkána hívták, mert az egyik kezéből csak egy csonk maradt. Cleo és én meglátogattuk a kórházban, és a gyerek olyan bátor volt, hogy még csak nem is sírt, nem is hallatta a hangját. De hát Idgie nevelte olyanra, keményre és állóképesre.
Idgie elment az egyik barátjához, akinek volt egy kis sírkő készítő műhelye, és egy apró sírkövet csináltatott vele, amibe belevésette:


ITT NYUGSZIK IFJ. BUDDY KARJA
1926-1936
VISZLÁT, ÖREG CIMBORA


A követ a kávéház mögötti mezőn állította fel, és mikor Buddy hazajött, kivitte a sírkőhöz, és nagy hűhóval eltemették a karját. Mindenki ott volt. Onzell és Nagy George gyerekei: Artis, Jasper, Willie Boy, Huncut Madár és az összes szomszéd gyerek. Idgie még egy pár Sas Cserkészt is meghívott, és elkürtöltette velük a Takarodót.
Idgie kezdte el Csonkának hívni, amitől Ruth majdnem rohamot kapott, mondván, hogy nagyon gonosz dologa csúfolódás. De Idgie elmagyarázta neki, hogy ez a lehető legjobb, amit tehetnek, mert így legalább senki sem fogja a háta mögött csúfolni. Aztán azt is mondta, jobb, ha szembesül vele, hogy egyik karja hiányzik, és nem lesz túlérzékeny miatta. S be is bizonyosodott az igaza, mert senki sem tudott többet csinálni egy karral mint Buddy... mert tudott golyózni, vadászni, halászni, amit csak akart. Ő volt a legjobb lövő Whistle Stopban."


"Evelyn soha nem volt vallásos, de ezen a napon szinte felemelkedett üléséből, megszabadult félelmeitől, amelyek mindaddig fogva tartották.
Érezte, hogy szíve kinyílik és megtelik a létezés és az élet megélésének színtiszta csodájával.
Fellebegett az oltárra, ahol sápadt, sovány töviskoronás fehér Jézus lenézett rá a keresztről, és így szólt hozzá: - Bocsáss meg nekik, gyermekem, hiszen nem tudják, mit cselekszenek...
Mrs. Threatwoode-nak igaza volt. Evelyn elvitte a gondjait az Úrnak, és Ő megszabadította a terheitől.
Mély lélekzetet vett, és a harag meg a gyűlölet nehéz terhe Towandát is magával ragadva, feloldódott a levegőben. Evelyn szabad volt, és abban a pillanatban megbocsátott a goromba fiúnak a szupermarketben, anyja orvosának és a lányoknak a parkolóban... és magának is megbocsátott. Szabad volt. Szabad, mint ma ezek az emberek, akik annyi szenvedéssel a hátuk mögött nem hagyták, hogy a gyűlölet és a félelem elpusztítsa a lelkükben élő szeretetet."



Rose Terrace szeretetház

Old Montgomerry Highway
Birmingham, Alabama


1986. szeptember 28.


"Aznapi étrendjük Coca-Colából és Golden Flake krumplisziromból állt, amelyet desszertként Mrs. Threatgoode kívánságának megfelelően, Newton-féle fügével koronáztak. Evés közben az öregasszony elmesélte, hogy Mrs. Otis az elmúlt harminc évben mindennap megeszik három Newton-fügét. Így tartja rendben az emésztését. - Én csak az íze miatt fogyasztom. De hogy valami hasznosat is mondjak magának: Amikor otthon nem volt kedvem főzni, csak átsétáltam Ocie boltjába, vettem egy csomag pirítsd-meg-és-szolgáld-fel roládot, nyakon öntöttem Log Cabin szósszal. Ez volt az ebédem. Nem drága. Egyszer magának is ki kéne próbálnia.
- Megmondom én, mi ám a jó, Mrs. Threatgoode: a fagyasztott mézes fánk.
- Mézes fánk?
- Igen. Olyan, mint a fahéjas fánk. Tudja.
- Ó, szeretem a fahéjas fánkot. Egyszer ehetnénk. Mit szól hozzá?
- Rendben van.
- Tudja, Evelyn, úgy örülök, hogy abbahagyta a fogyókúrázást. A nyers élelsmiszerek tönkreteszik. Eddig nem akartam mondani, de Mrs. Adcock egyszer majdnem belepusztult valamelyik fogyókúrájába. annyi nyers dolgot evett össze, hogy gyomorfájással kórházba kellett vitetni, és bajfeltáró műtétet kellett végezni rajta. Elmesélte, amikor a belső részeinek vizsgálata közben az orvos kivette a máját, hogy jobban megnézze, leejtette a földre. Négyet vagy ötöt pattant, mielőtt fel tudták volna venni. Mrs. Adcock állítása szerint ettől vannak azóta is azok a szörnyű hátfájásai.
- Jaj, mrs. Threatgoode, csak nem hisz el ilyesmit?
- Hát így mesélte valamelyik este az étkezőasztalnál.
- Kedves néni, ez csak kiagyalmány. Az ember mája össze van nőve a testével.
- Nos, lehet hogy összekeverte a veséjével vagy valami mással, de a maga helyében nem ennék több nyers élelmiszert."
(Fanny Flagg: Érdemes élni - Sült zöld paradicsom)


12 megjegyzés:

Névtelen írta...

kedves duende, "túlsúlyos, középkorú, változtatni akaró"? ezt el sem tudom képzelni rólad;-) szeretm olvasni a bejegyzéseidet, mindig olyan jól rendszerezed a gondolataidat és a hozzájuk illö idézeteket. a filmet én is többször láttam, lehet, hogy itt az ideje újra megnéznem?

trinity írta...

Először is: ne higgyetek neki- a középkorú-túlsúlyostól mérföldek választják el, az lehet, hogy változtatni akar-ennyi igaz...
A könyv_hát, nem kicsit bizarr:))

A fotók: megint lenyűgöztél...Ezek a színek-elvesztem bennük....

duende írta...

Pedig így igaz, Nokedli...
És köszönöm! :)

duende írta...

Trinity, 41 év az középkor és 74 kg az túlsúly. :))
Köszönöm, imádom ezt az anyagot! :)
a képen nem látszik, pedig színjátszós is!

lúdanyó írta...

Nagyon szerettem ezt a filmet, a könyvet még nem olvastam, de megszerzem :) Ha úgy érzed, hogy itt az idő a változtatásra, akkor hajrá! Drukkolok neked!

Ági, aki főz írta...

Nekem se ez a jellemzés jut először az eszembe rólad. Sokkal inkább: vibráló, értékes gondolatokkal "dobálódzó", fantasztikusan főző és fotózó.

Ez a második fotó egy gyönyörűség! Mégse tudom elképzelni, hogy megkóstoljam a zöld paradicsomot, esetleg savanyítva.

duende írta...

Köszönöm Ági. Köszönöm!

A csatni fincsi, kellemesen savanykás, pikáns. Sültekhez szerintem isteni. Csirkéhez nagyon el tudom képzelni!

duende írta...

Lúdanyó, Neked is köszönöm!
Érdemes elolvasni - ez az a könyv, ami ugyanolyan jó, mint a film, és ez az a film, ami ugyanolyan jó, mint a könyv. :) Szóval mindkettő szuper!

"saját levében" írta...

Én meg csak kerülgetem a rengeteg zöldparadicsomot a kertben, mert megijesztettek a vegyészek, hogy solanin(?) van benne ami nem egészséges. Pedig a savanyítotton nőttem fel.

erős ildikó írta...

Mostanában megint sokat nézem (esténként) a River Cottage-ot, páromnak köszönhetően, aki tömérdek, számomra új résszel látott el.
Ez a csatnid egy tomatillos-zöldparadicsomos változatot juttatott eszembe a sorozatból, remélem, idővel a Tiédet és az előbbit is kipróbálhatom...

duende írta...

Akkor még főlj egy kicsit saját levedben, és dönts! Tapasztalat kontra elmélet. :)
Szerintem amennyit évről-évre megeszünk, egy hangya kiütéséhez is kevés lenne...:)

duende írta...

Napmátka:
Jé, tényleg! Én is láttam anno.
A tomatillonak egyébként nagyon hasonló íze van a zöldparadicsoméhoz.
Sima lekvárnak sem rossz, mert kellemesen pikáns-savanykás, szerintem.