2009. február 28., szombat

Citromos joghurttorta



Az önfejlesztés a pokolba vezető út. Minden erőfeszítés, amely arra irányul, hogy valamivé alakítsd magad - valami ideállá -, egyre nagyobb és nagyobb őrületet teremt. Az ideál minden őrület alapja.

Az állatok nem neurotikusak, mert nincsenek ideáljaik. A fák nem neurotikusak, mert nincsenek ideáljaik. Nem próbálnak valaki mássá lenni. Egyszerűen élvezik azt, amilyenek.
Te te vagy. És az egész, a létezés azt akarja, hogy te - te legyél. Ezért teremtett téged a létezés, máskülönben egy más modellt teremtett volna. Azt akarta, hogy itt légy, ebben a pillanatban.
Ezért egyszerűen fogadd el magadat. Ha el tudod fogadni magadat, megtanultad az élet legnagyobb titkát, és akkor minden magától érkezik. Csak légy önmagad. Felesleges felfelé húzni magadat; felesleges más magasságúnak lenned, mint amilyen vagy. Felesleges másik arcot viselned. Egyszerűen légy, ami vagy, és ebben a mély elfogadásban megindul a virágzás, és egyre jobban és jobban önmagad leszel.
Amint egyszer eldobod azt az ideát, hogy másvalaki légy, nincs több feszültség. Hirtelen minden feszültség eltűnik. Itt vagy, ragyogsz, ebben a pillanatban is. És nincs más tennivalód, mint ünnepelni és örülni.

(Osho: Mindennapra)






Családunkban novembertől megkezdődik a szüli- és névnapok végeláthatatlan sora... Egészen március elejéig.
Ez a torta a keresztfiunknak készült, névnapjára. Kérdeztem, mit szeretne. Azt felelte, süssek valamit... Rendes gyerek! :))

Hozzávalók a kisebb tortaformához:
a piskótához:
3 tojás,
3 evőkanál kristálycukor,
3 evőkanál liszt,
1 mokkáskanál olaj.
A jogurtkrémhez:
4 kisdobozos natúr joghurt vagy 2 nagydobozos,
2 dl tejszín,
kb. 1 - 1 és 1/2 citrom leve,
csipet só,
jó sok porcukor (kb. 8-10 evőkanálnyi),
2 citrom reszelt héja,
1 zacskó Horváth Rozi féle zselatinpor.
A díszítéshez:
2 tábla fehércsoki,
4 dl tejszín,
1 egész citrom,
jó sűrű cukorszirup.

Három tojásból piskótát sütöttem. A tojásokat szétválasztottam külön tálakba. A nagyobbik tálban felvertem a fehérjét robotgéppel. A kisebbik tálban a sárgáját kikevertem a cukorral és az olajjal, míg kifehéredett és szép sima, kicsit habos lett. Aztán a cukros sárgáját hozzákevertem óvatosan a fehérjehabhoz, majd 3 kanál lisztet is hozzákevertem. A tortaformát kivajaztam és liszteztem, beleöntöttem a masszát és 3/4-es lángon megsütöttem. Mikor kihűlt, két lapba vágtam.



A joghurtokat és a tejszínt beleöntöttem egy nagyobb tálba, belereszeltem a citromok héját, hozzáöntöttem a citromlét és cukroztam. Csipet sót is tettem bele. A joghurtnak erősen citromosnak-édesnek kell lennie, mert hűlés után a zselatinnal veszít az ízességéből. Szóval ne sajnáljuk sem a citromlét, sem a cukrot belőle.
A zselatint nagyon kevés vízben feloldottam - kb. 2 decinyiben - és fölforraltam, állandó kevergetés mellett. Míg hűlt, addig is kevergettem, nehogy megszilárduljon, mert a joghurthoz csak épp langyosan lehet csak hozzáönteni. Apropó, zselatin. Ezentúl csak Horváth Rozi félét fogok használni, mert gyorsan és szépen megköt, nem csomósodik és nincs semmi mellékíze. Meg vagyok elégedve vele, amit a többi, másfajta zselatinokról nem mondhatok el.
A tortaformát kibéleltem folpackkal, aztán alulra beletettem a piskóta alsó lapját. Ráöntöttem a joghurtot, a tetejére pedig a piskóta másik lapja került. Hűtőbe tettem. Egy óra múlva már szilárd volt, ekkor gőz fölött felolvasztottam a fehércsokit, és a tetejére kentem. Visszatettem a hűtőbe. Mikor a csoki is megszilárdult, kivettem a formából, leszedtem az oldalairól a folpackot, és óvatosan, 3 lapos fakanalat alácsúsztatva áttettem a tortapapíros tálcára.
A tejszínt kevés porcukorral és 2 habfixálóval fölvertem kemény habbá, ezzel díszítettem a torta oldalát és a teteje szélét. Nagyon sűrű cukorszirupot főztem (2-3 evőkanál kristálycukor és épp csak annyi víz, amennyiben oldódott és még ezt is beforraltam), a citromdarabkákat ebbe tettem kihűlésig, aztán díszítettem vele a tortát.
Könnyű torta, olyan igazi lájtos édesség.
A tetejét nehéz szelni, a csoki miatt. Később jutott csak eszembe, hogy úgy kellett volna csinálnom, mint a dobos tetejét. Előre el kellett volna vágnom cikkekre a felső piskótalapot, és különtéve kenni rá az olvasztott csokit, végül szilárdulás után, már csokisan ráhelyezni a cikkeket a joghurtkrém tetejére... Ha valaki így csinálja, akkor a piskóta kihűlése után egyből ezt a lépést csinálja meg, a jogurtkrémet csak utána.
Még egy. A citromok héját én dörzsis szivaccsal és mosogatószerrel nagyon alaposan meg szoktam mosni. Állítólag valamilyen vegyszerrel vannak kezelve, szóval soha ne reszeljünk belőle mosás nélkül!

Gombás rizotto



A szerelem valahogyan a legutolsó és legmagasabb, amihez az emberi lét fel tud szárnyalni.

(Viktor E. Frankl)



Ritkán eszem rizst, de a rizottókat néha megkívánom. Nagyon változatosan készíthetők, akár zöldségfélékkel, akár hússal, akár hallal.
Én most gombásan készítettem.

Hozzávalók 2 főre:
18 dkg kerekszemű rizs,
30 dkg vargánya vagy más ízletes erdei gomba (ha nincs, akkor sampion gomba),
1 közepes fej vöröshagyma,
2 gerezd fokhagyma,
0,5 dl száraz vagy félédes fehérbor,
só,
frissen őrölt bors,
kakukkfű,
9 dl alaplé,
parmezán,
2 dkg vaj,
2 evőkanál olívaolaj.

A gombát megmostam, és szeletekre vágtam. Az olívaolajon elkezdtem sóval, borssal és kakukkfűvel erős lángon pirítani, egészen addig, míg zsírjára nem sült és szépen meg nem pirult egy kicsit. Ekkor hozzáadtam az apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát is, és innentől kis lángon pároltam a hagyma üvegesedéséig. Mikor megfonnyadt a hagyma, beletettem a rizst is. Addig kevergettem-sütöttem, míg a rizsszemek is megüvegesedtek, majd kevés alaplevet öntöttem hozzá. Folyamatosan kevergettem, mindig csak annyi lével öntve fel, amennyit a rizs magába szívott. Mikor már puha volt a rizs is, reszelt parmezánt és vajat is kevertem hozzá.
Az olaszos rizotto - mert ez most annak készült - kicsit tocsogós, nagyon sűrű, kevés szaftja marad, a rizs pedig al dente benne. Tehát nem kell pépesen puhára főzni a rizst, a szaftját sem szabad teljesen elfőzni róla. A vajat mindig csak a végén teszem bele, ettől még krémesebb lesz.
Figyelem! Azonnal fogyasztandó, mert ha állni hagyjuk, beszívja a szaftját, gezemicévé válik, és úgy már nem az igazi.
Az olasz rizottókba szoktak tenni fehérbort is, akinél épp akad kéznél, ne habozzon! Bátran tegyen bele, méghozzá a legelején még az alaplé előtt, és hagyja elfőni. Nekem most nem volt itthon csak vörösborom, az pedig elszínezte volna. De bor nélkül is finom volt.

2009. február 27., péntek

Sárgarépa-zalziki



… és a világ forog tovább,
… és a világ forog tovább...
És én nem nézek hátra,
nem nézek hátra.
(duende)





Ezt a kencét a Mindmegettén találtam. Aztán rájöttem, hogy kétféleképpen is elkészíthető, és isteni finom.
Az egyik variáció - ez volt amit találtam:

Hozzávalók:
40 dkg sárgarépa,
20 dkg füstölt sajt,
1-2 dl majonéz,
1 evőkanál 20 %-os tejföl,
durvára vágott dió.

A neten talált receptben egyébként a dió helyett petrezselyemzöld szerepelt.

A sárgarépát lereszeljük, és picit besózzuk. Hagyjuk állni hogy levet engedjen, aztán jól kinyomkodjuk. Hozzáadjuk a reszelt füstölt sajtot is, a majonézt és a tejfölt, a durvára vágott diót. Jól összekeverjük, hagyjuk kicsit összeérni.

A második - saját - varia:

Csöpögtessünk ki joghurtot, hogy jó sűrű legyen. A reszelt sárgarépát szintén jól kinyomkodva hozzákeverjük, a dióval együtt. Ebbe nem kell füstölt sajt, mert a sűrű joghurtnak magában is nagyon finom, krémsajtra emlékeztető íze van. Ebbe a variációba a darált dió helyett tehetünk egy kevés szárított mentát, aki szereti. Véleményem szerint jól illik a sárgarépához.

A fűszeres minibagettekkel ettem, felséges volt.

Fűszeres minibagettek


A múlt nem határoz meg semmit sem, legfőképpen a jelenünket nem, a jövőnket pedig még kevésbé. A „jövő” határozza meg a „jelent”, és megváltoztatja a „múltunkat” is. Furcsa, igaz? Az „idő” visszafelé teremt, a jövőből.


Élet
A mag csírának álmodja magát,
a csíra szárnak álmodja magát,
a szár levelekkel álmodik,
a bimbó virágnak álmodja magát.


S az Élet újra magnak álmodja magát.
(duende)





Hozzávalók:
1/2 kg liszt,
2 dkg élesztő,
3-4 dl langyos víz,
1 teáskanál kristálycukor,
1 csapott teáskanál só,
1 mokkáskanálnyi szárított bazsalikom,
2 mokkáskanálnyi szárított oregano,
2 teáskanál lenmag,
1 evőkanál napraforgómag,
1 gerezd fokhagyma,
olívaolaj.

A langyos vízben elkevertem az élesztőt és a cukrot. A lisztet egy tálba szitáltam, hozzáadtam a sót, a fűszereket - a fokhagyma kivételével - és a magokat. Hozzáöntöttem az élesztős vizet és alaposan kidolgoztam a tésztát. Míg fényes lett, elvált a kezemtől és az edény falától is. A munkalapot beliszteztem, és alaposan átgyúrtam azon is, aztán liszteztem, tálat borítottam rá és hagytam kelni egy órát. Közben egy gerezd fokhagymát lereszeltem egy kávéspohárba, és felöntöttem fél deci olívaolajjal, jól elkevertem. Majd újra átgyúrtam, és sodrófával kb. másfél centi vastagra kinyújtottam, téglalap alakúra. Késsel csíkokat vágtam belőle. A csíkokat megtekertem, vagy gömbőjűre sodortam és kettőt összetekertem, aztán lisztezett tepsibe tettem a minibagetteket. A tetejüket megkentem a fokhagymás olívaolajjal.
A sütőt begyújtottam, és míg bemelgedett, addig hagytam kelni a tésztarudakat. Kb. 3/4-es lángon megsütöttem.
Nagyon illatos, nagyon ízletes, és nagyon veszélyes. Nem lehet abbahagyni az evését, ha egyszer belekóstoltál! :))

2009. február 26., csütörtök

Olívás burgonyasaláta



„Mindannyiunkat arra tanítottak, hogy általában a baloldali agyféltekénkkel dolgozzunk, s lineárisan, láncszerűen fejtsük ki a gondolatainkat. Ez a férfias gondolkodás. S mivel a férfiaknak van hatalmuk a mi világunkban, a nők is arra vannak szocializálva, hogy úgy gondolkodjanak, úgy beszéljenek, ahogy a férfiak gondolkodnak vagy beszélnek. De ha egy nőnek nem kell úgy beszélni, mint ahogy egy férfi akarja, akkor úgy beszél, mint ahogy sző. A szövés nagyon női dolog. Az ember a végén meglátja, hogy kialakul valami ebből a szövésből. A nők úgy szeretnek beszélgetni, mintha egy festményt festenének. Egy kis színt ide meg oda, s úgy látszik, hogy az egész semmit nem jelent. De ha az embernek van egy kis türelme, akkor később valami kiderül belőle.
Én inkább festeni s szőni szeretnék, és ha ez nagyon frusztrál titeket, akkor sajnálom, de én már nagyon unom a lineáris beszélgetéseket.”

(Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa)




Ez a saláta készült a lencsefasírt mellé, köretnek. Igazából egy újabb nem-recept, de nagyon finom, és egészséges. Végtelenül egyszerű.

Hozzávalók 4 főre:
10-12 db közepes burgonya,
1 piros kaliforniai parika,
3 evőkanálnyi zöld vagy fekete olajbogyó,
1 csokor zellerzöld,
1 csokor petrezselyemzöld,
1 nagy fej lilahagyma vagy 1 csokor újhagyma vagy 1/2 szál póréhagyma,
só,
sok-sok olívaolaj,
ízlés szerint citromlé.

A burgonyát megfőztem hajában, és egy villa segítségével azon forrón megtisztítottam, ahogy megfőtt. Míg a krumpli főtt, feldaraboltam a többi hozzávalót. A zeller- és petrezselyemzöldet csak lecsípkedtem, nem vágtam apróra. A burgonyát kockákra vágva a többi salátaanyaghoz tettem. Sóztam, rengeteg extraszűz olívaolajat locsoltam rá, és némi citromlével pikánssá tettem. Tökéletes melegen, langyosan és szobahőmérsékleten is.

Lencsefasírt


Diogenész, a filozófus lencsét evett vacsorára. Meglátta ezt egy másik filozófus, Arisztippusz, aki kényelmesen élt, mivel hízelgett a királynak.
Arisztippusz megjegyezte:
- Ha megtanulnád a királyt szolgálni, nem kellene ilyen szeméten élned.
Mire Diogenész ezt válaszolta:
- Ha megtanultál volna lencsén élni, nem kellene a királynak hízelegned.

(Anthony de Mello)





Ez a kedvenc vega fasírtom, irtó jó íze van! Viszont senki se próbálja meg tojás nélkül elkészíteni... Én ma megpróbáltam. Nem lehet, teljesen szétesik.

Hozzávalók 4 főre:
40 dkg lencse,
2 tojás,
só,
őrölt bors,
1 teáskanál pirospaprika,
1 mokkáskanál frissen tört köménymag,
1 mokkáskanál frissen tört koriandermag,
1 mokkáskanál ételízesítő,
1 közepes fej vöröshagyma,
1 nagyobb gerezd fokhagyma,
2 babérlevél,
1 csapott evőkanál búzadara,
zsemlemorzsa,
1 teáskanál olaj.

A lencsét jó alaposan átmostam, majd föltettem főni a babérlevelekkel és sóval. Mikor megpuhult (elég neki 30 perc), leszűrtem és egy nagyobb tálba tettem. Villával csak úgy rusztikusra törtem. Mikor langyosra hűlt, a hagymákat apró kockákra vágva adtam hozzá és fűszereztem. Beleütöttem a két tojást is, hozzátettem a darát, olajat és jól összedolgoztam. Ha folyós lenne, kevés áztatott zsömlével, vagy zsemlemorzsával lehet javítani az állagán. Én zsemlemorzsát kevertem még hozzá egy keveset. Formáztam, zsemlemorzsába forgattam és bő, forró olajban kisütöttem. Nem kell kislángon sütni, hiszen a lencse már főtt benne és csak beszívná az olajat, ha túl hosszadalmasan sütnénk.

Nagyon emlékeztet az igazi fasírtra, tényleg nagyon finom. Alkalmas bármilyen főzelékhez feltétként is. Finom rizzsel is, krumplipürével is, franciasalátával vagy krumplisalátával is. Én ez utóbbit készítettem hozzá. Mennyei ebédünk volt! :)

2009. február 25., szerda

Hamvazószerda: Céklakrémleves a' la Renáta




Mindig csak a mulandóság üres tarlóit nézegetjük - és nem vesszük észre azokat a tele csűröket, amelyekbe életünk termését elraktároztuk - a megtett cselekedeteket, a megalkotott műveket, a megélt szerelmeket és a bátran, méltósággal kiállt szenvedéseket. Ez adja meg egy ember értékét, a jelen minden hasznosságán túli értékét: ez az érték a múltból vezethető le, ezért eltörölhetetlen.

(Viktor Emil Frankl)




A recept Renátától, a Léttudatos Konyha szerzőjétől származik. Köszönöm Neki a receptet, mert isteni finom leveske!
Módosítottam egy kicsit rajta, de csak a fűszerezésben. Én elhagytam a kurkumát, a szerecsendiót, a petrezselymet, helyette viszont jó sok őrölt gyömbért tettem a levesbe. Finom melengető-csípős lett tőle. Az őrölt kömény az én levesemben is maradt, plusz még egy kevés ételízesítőt is adtam a leveshez.
Én bulgurt (búzatöretet) is főztem bele a végén, már a pürésítés után.
Nagyon telt ízű, roppant egyszerű és finom leveske. A csilit is elbírja, aki szereti az erőset.

Hozzávalók:

1 nagy fej cékla
3 db burgonya
1 közepes fej zeller
1 ek só
1 mk kurkuma
1 mk őrölt fűszerkömény
kevés reszelt szerecsendió
petrezselyemlevél


Elkészítése:

A zöldségeket megtisztítom, feldarabolom. Nagyjából annyi vizet öntök rá, hogy kétszeresen ellepje.
Hozzáadom a fűszereket. Puhulásig főzöm. A végén beleteszem a petrezselymet. Langyosra hűlt állapotban botmixerrel krémesítem. Ha nagyon sűrű lenne, kevés vízzel hígítom.


Van egy keleti ihletésű, szintén nagyon finom céklalevesem is, ha valaki nagyon "rákattanna" a céklára... ITT.

2009. február 24., kedd

Pasta carbonara



LILIOM. A másik világon... mikor az Úristen elébe megyünk, hát annak mit mondok?
FICSUR. Mink nem kerülünk elejibe.
LILIOM. Miért?
FICSUR. Hát kerültél te már főkapitány elejibe?
LILIOM. Nem.
FICSUR. Ellenőrig megyünk... legföljebb kapitányig, ha megyünk.
LILIOM. A másik világon is így van?
FICSUR. Csak úgy. Az is rendőri hivatal, csak másik kerület.
LILIOM. Hivatal?
FICSUR. Úrnak mennyország. Ilyen rongyosoknak rendőrség. Pénzes embernek finom muzsika.
LILIOM. Nekünk nem muzsika?
FICSUR. Nem, fiam. Nekünk igazság. Mer a másik világon csupa igazság van. Ahol pedig igazság van, ott köll kapitánynak lenni.

(Molnár Ferenc: Liliom)





A pasta carbonara az egyik kedvenc tésztaételem. És ma még lehetett enni, mert húsos.
A recept nagy embertől való. Paolo Magelli a világ egyik legjobb színházi rendezője. Anno Molnár Ferenc Liliomát rendezte nálunk, és én ráadásul statisztáltam is a darabban.
Az előadás fantasztikus volt, mert Magelli nem volt hajlandó a színház épületében megcsinálni. Külső helyszínt keresett. Talált is. Egy lebontásra ítélt gyárcsarnokot, két kisebb épülettel és udvarral. A darab jóval előbb megkezdődött, mint ahogy Molnár Ferenc anno megírta.
Éjszaka.
Tél, akkor épp szinte állandóan esett a hó.
Beléptél, és igazi vursli fogadott. Hordókban tüzek égtek, ihattál forralt bort és pálinkát, lőhettél célba, felülhettél a körhintára, vehettél - tőlem - mézeskalácsot. A darab csak fél óra múlva kezdődött, mire már igazi vurslis hangulatba kerültél.

Hozzáteszem: Molnár Ferenc Lilioma nekem a világirodalomban úgy cuzammen az egyik legkedvesebb darabom. Imádom Liliom figuráját... Mert él, mert szeret, mert nem politikus, hanem a szív embere. Ártatlan és naív, tiszta.
A pasta carbonara nekem már mindig a Liliomhoz kötődik.

Hozzávalók 4 főre:
0,5 kg száraztészta (spagetti, széles vagy keskeny hosszúmetélt),
20-25 dkg szalonna (kolozsvári vagy vagy valamilyen nyers, érlelt vagy füstölt húsos szalonna),
2 gerezd fokhagyma,
4 evőkanál reszelt parmezán,
olívaolaj,
őrölt bors,
1-2 dl tejszín,
személyenként 1 tojássárgája.

A tésztának tettem föl sós vizet forrni, mikor már gyöngyözött, beletettem a tésztát is és közben elkészítettem a mártást is rá. A szalonnát apró kockákra vágtam és kevés olívaolajon megsütöttem, de közben a nagyon apró kockákra vágott hagymát is hozzáadtam, megfuttattam a zsiradékon.  Borsoztam, hozzáöntöttem a tejszínt, hagytam egyet rottyanni, majd lehúztam a tűzről és beletettem a reszelt parmezánt.
A megfőtt tésztát átszedtem a mártásba, és jól összekevertem. Ha túl sűrű lenne a mártás, kevés tésztafőzővízzel higíthatunk rajta.
Minden tányér aljára ütöttem egy tojássárgáját. (A fotón a tetejére került, hogy látható legyen.)
A tányérban mindenki maga keveri el a sárgáját a tésztával, ez adja a igazán a krémességét, teltségét.
Laktató, és nagyon finom.


Van egy másik verzióm is, mikor nem teszek hozzá fokhagymát. Csak szalonnát, tejszínt, parmezánt, frissen őrölt borsot. Így is nagyon finom. És tudom, az autentikus pasta carbonaraban nincs tejszín, hanem tésztafőző vízet adnak hozzá. Mert a pasta carbonara igazi szegény-étel volt. Bevallom - szerencsére a szűkös időknek vége - én ki nem hagynám a pasta carbonara szószából a tejszínt. És legtöbb helyen egész tojást tesznek a mártásba. Szerintem csak sárgájával sokkal-sokkal krémesebb, lágyabb, finomabb.
Készíthetjük úgy is, hogy a 4 tojássárgáját is hozzákeverjük az egész tésztamennyiséghez, mikor a tésztát beleszedjük a füstölt szalonnás, tejszínes-parmezános alapba. De akkor tényleg húzzuk le a tűzről, nehogy rántotta legyen belőle. Nekem szimpibb a külön tányérokba tett egy-egy sárgája. Spagettivel vagy tagliatellével a legfinomabb. Csak nekem épp most egyik sem volt itthon.

Körözött



Ha a feszültség és a nyomás eluralkodik rajtam, lemegyek a folyóhoz.

Énekelek. Sírok és imádkozom, beszélek Anyámmal és Nagyapámmal, egyszerűen csak ennyit mondok: "Adjatok erőt."
Gyakran, mikor ott ülök, arra száll egy sas, és átrepül a folyón. Leül épp velem szemben a folyó túlpartján egy fa ágára. Erre én azt mondom: "Mindíg itt vagy, ha szükségem van rád. Mindíg tudod, mikor kell jönnöd."
Ez aztán igazán megnyugtat és erőt ad.

(Mary Leitka, Hoh indián asszony)




Nagyon szeretem a juhtúrót. Bármilyen formában. Sztrapacskára, vagy csak kikeverve kis vajjal, tejföllel natúran. De a körözöttet is nagyon szeretem. És már régen készítettem, pedig jó kis vacsoraétel egy bögre forró teával.

Hozzávalók:
juhtúró (brinza),
vaj,
tejföl,
őrölt pirospaprika,
őrölt bors,
őrölt köménymag,
vöröshagyma vagy lilahagyma vagy újhagyma,
fokhagyma.

A hozzávalókat kikeverjük. És kész. :))


Na jó, csak vicceltem. Szóval, amennyi juhtúróm van, annak a harmadát szoktam beletenni vajból és jól összedolgozni. Aztán egy nagyon kevés tejföllel lazítok rajta. Tényleg csak kevéssel. Fűszerezem, a fokhagymát reszelve, a vöröshagymát nagyon pici kockákra vágva szoktam hozzákeverni. Most zöldhagyma zöld szárát tettem bele. Hagymából és fokhagymából nem kell sok bele, csak épp hogy ízt adjon neki. A juhtúrónak önmagában is erős a karaktere.
Szoktak még hozzákeverni egyébként egy lehelletnyi sört is, illetve egy nagyon kevés szardellapasztát. valamint nagyon finom benne a kapribogyó is.
Alapvetően a köménymag az, ami nélkül a körözött számomra elképzelhetetlen.
Pirítóssal isteni finom, jó étvágyat hozzá!

2009. február 23., hétfő

Fish and chips - mediterrán módra




,A  túlságosan tiszta vízben nincsen hal."

                                                                                                                        (Caj Ken-tan)


Volt egy kibontott fél doboznyi hámozott paradicsomom a hűtőben, el kellett használni. Ez a recept azt hiszem, talán göröghonból való. Igazi mediterrán íze van.

Hozzávalók így télen 4 főre:
1 doboz hámozott paradicsomkonzerv,
12-14 db közepes burgonya,
2 közepes fej vöröshagyma,
1/2 citrom,
1 teáskanál szárított oregano,
só,
frissen őrölt bors,
1 csapott teáskanálnyi kristálycukor,
3-4 evőkanálnyi olívaolaj.

A burgonyákat alapos mosás után hajában előfőztem, fölforrással együtt úgy fél órát. Aztán hidegvízfürdőbe tettem, hogy kicsit lehűljön, majd megtisztítottam és vékony karikákra vágtam egy nagy tálba. A hagymát is negyedkarikákra vágtam, a citromot pedig alaposan megmostam és a felét karikáztam, aztán a gerezdek mentén kis darabokra vágtam, bele a tálba. A paradicsomokat is apróra vágtam, a levébe belekevertem a cukrot, és azt is a burgonyához adtam. Nyáron véleményem szerint nem kell bele cukor, mert az édes kerti paradicsom nem annyira fanyar, mint a konzerv. Az egészet sóztam, borsoztam, oreganót és olívaolajat csurgattam hozzá. (Nyáron természetesen ha van friss oreganónk, azzal készítsük.) Mindezt jól összekevertem, és egy jénai tálba tettem. Egy fél deci vizet is öntöttem alá, majd fóliával letakarva előmelegített sütőbe tettem, nagy lángra. Fél órát hagytam a gőzben, aztán levettem a takarót róla, és hagytam hogy kicsit megpiruljon.
Sózott, lisztbe forgatott halat sütöttem hozzá.

Figyelem! Aki nem rajong a kesernyés ízért, az hámozza meg a citromot úgy, hogy a fehér részt teljesen vágja le. Én szeretem, úgyhogy héjastul használom mindig a citromot.

2009. február 22., vasárnap

Joghurtos torta



Torták, rózsák, égő gyertyák,

s néhány szívből jövő kívánság -
Ha elmúltál már ennyi meg ennyi,
nem kell azt úgy a szívedre venni.

(LGT)



Megszületett! Ma van anyukám szülinapja, és ezt a gyönyörűséget Mennyei Manna oldalán találtam.
Nem is írom le a receptet, kattintsatok IDE.

Nagyon izgultam ám... Igazából nem tudok sütni, nem is szeretek. De a mai alkalom megkívánta. Ez a torta nem jöhetett volna létre, ha kedvenc sógornőmtől nem kaptam volna tegnap telefonos segítséget. :)

2009. február 21., szombat

Joghurtos kiwiturmix



A képzelőerő? Fontosabb, mint a tudás.


(Albert Einstein)




Mostanában - mint általában így tél vége felé - nagyon sok turmixot iszom. Nevezhetjük lassi-nak is indiai nevén, vagy a mostanában divatosabb és kimondhatatlanabb smoothie elnevezést is ráaggathatjuk - de nem kedvelem a sznobságot gaszto-témában sem, úgyhogy maradnék a szimpla turmix névnél. :) Mindenféle gyümölccsel szeretem. Télen narancs-, alma-, banán- és kiwiturmixot szoktam készíteni. Nyáron természetesen mindig idénygyümölcsből.
Hozzávalói: gyümölcs, tej vagy natúr joghurt vagy e kettő keveréke (ez most joghurtos), ízlés szerint cukor vagy méz, esetleg fűszerek (kardamommag, fahéj, szegfűszeg, bazsalikom, stb...) és egy csipet-leheletnyi só. A kiwishez jól illik a menta vagy citromfű, a kardamommag is, ha van.
Jó kis reggeli ez! Egészséges és finom. Anyukák figyelmébe: ezekkel a virágocskákkal díszítve szerintem egy gyerek sem utasítaná vissza... :)


2009. február 20., péntek

Szilvalekváros kukoricaprósza



„A képek, amelyeket festeni szándékozok, átmeneti állapotot képeznek és megpróbálnak a jövő irányába mutatni anélkül, hogy teljesen eljutnának oda.”


(Jackson Pollock)





Ezer és egy éve nem sütöttem kukoricaprószát, pedig nagyon szeretjük. Ráadásul, a spájzban még sok üveg, tavalyról eltett szilvalekvárom várja hogy beteljesedjen léte értelme: a pocakunkba kerülhessen. Azt hiszem, legutóbb akkor készítettem, mikor egy művészeti galériában dolgoztam, egy megnyitóra. Mindenkinek annyira ízlett, hogy pár perc alatt eltűnt a nem is kis mennyiségű prósza. Apropó, művészet.




Hát nem olyan, mint egy Jackson Polock festmény?
Szerintem teljesen olyan, és még ehető is... :)



A felső kép a prósza, az alsó pedig Jackson Pollok alkotása.


Hozzávalók egy nagy gáztepsi prószához:
20 dkg kukoricadara,
20 dkg kukoricaliszt,
4 dl kefír vagy aludtej,
1 dl tejföl+ a tetejére a csurgatáshoz,
1 tojás,
1 csapott mokkáskanál só,
1 teáskanál sütőpor,
1/2 dl víz,
zsír vagy olaj,
szilvalekvár.

Mint felvilágosítottak - amit köszönök szépen - nem csak zalai tájételről van szó. Erdélyben is készítik.
Tehát, a hozzávalókat egy tálban alaposan összekeverjük - én tettem hozzá egy kis vizet is, hogy lazább legyen -, és alaposan kizsírozott tepsibe öntjük. Megpöttyözzük szilvalekvárral, megcsorgatjuk olvasztott zsírral és vízzel kicsit higított tejföllel. Forró sütőben megsütjük. Hamar sül, és nem is ajánlott sokáig sütni, mert akkor nagyon kiszáradhat. Kockákra vágva tálaljuk. Aki édesebben szereti, megszórhatja porcukorral is. Finom forrón is, kihűlve is.




Jackson Pollockról a Wikipédiában ITT olvashatsz.

2009. február 19., csütörtök

Citromillatú forróság



Óda a citromhoz és a nyárhoz



Ó nyár!

Várlak.
Ó forróság!
Várlak.

Citromízű és illatú télben...

Várlak.


(duende)



A pumukliversemet senki se vegye komolyan. :) Fáztam... És várom a forróságot, a nyarat, az éjjeli hűvös limonádékat...
Ezt ma reggel, most alkottam.

Viva la vida és viva la nyár! :)

2009. február 18., szerda

Becsináltleves (gyerekkori ízek)


A múltkor, mikor Edit felkérésére írtam gyerekkorom ízeiről, egy nagyon fontosat kifelejtettem.

A kőlevest. Igen, kőleves.


Egyszer az egyik nagyimmal egész nyáron kint voltunk a hegyen. Hét éves lehettem. Nagyszerű volt, reggeltől estig levegőn voltunk, fára másztunk, a mezőn a vadvirágokat rajzoltam és a kis kápolnát. Akkoriban rengeteg gyerek volt kint, velük bóklásztunk és játszottunk. Emlékszem, akkor ment valamelyik dalfesztivál. És mi megrendeztük, mert kiadták a dalokat füzetben is. Mindannyian választottunk egy dalt és elő is adtuk. Kimittudokat is csináltunk, az egyik nagyobb fiú a hársfáról zsűrizett... Isteni zöldalmákat ettünk és napon érett paradicsomot, meg paprikát, cseresznyét és meggyet, őszibarackot - a leve csak úgy csurgott az állunkon.

Nos, kedvenc játékom - az egyik - az volt, hogy kőlevest főztem. Összegyűjtöttem mindenféle vadvirágot és szép levelet, meg kisebb köveket-kavicsokat. Felöntöttem vízzel és a nap melege fejezte be a műveletet. Tálaltam is, szépen. Katángkóróvirággal díszítettem, és láthatatlan barátaimat hívtam meg ebédre. Hát igen... Akkoriban abszolút kezdő voltam, de a kőlevesemet még ma is emlegetik a hegyen a fák közt suhanó tündérek...





Ma abszolúúúúút klasszikus ebédet főztem. Csirkebecsinált levest - gyerekkori ízek - és túrógombócot. A leves receptjét az aputól kérdeztem, ő szokott nagyon finomat készíteni. Kicsit módosítottam rajta - de annyira finom lett, hogy mostantól ezt a variációt nevezem ki klasszikus becsináltlevesnek. A hozzávalók hosszú sora ne rémítsen el senkit, egyszerűen csirkeaprólék és vegyeszöldség kell bele - de leírom, miből mennyit tettem a levesbe.
Egyébként becsinált levest sem lehet igazán kis mennyiségben főzni. Így holnapra is maradt bőven, a túrógombócnak viszont csak a féladagját készítettem el. Holnap tehát ismét egy klásszikussal jövök, egy abszolúúút zalai édességgel, a szilvalekváros kukoricaprószával.

Hozzávalók 8-10 főre:
3 db csirkemáj szívvel,
4 db csirkeszárny,
3 db csirkezúza,
2 db csirkenyak,
3 db csirkeláb,
4 db csirke felsőcomb,
5-6 evőkanál olaj,
1 nagy fej vöröshagyma,
1 közepes szál sárgarépa,
1 kisebb szál fehérrépa,
1/2 teniszlabdányi zeller,
1/2 teniszlabdányi karalábé,
só,
őrölt bors,
3 teáskanál pirospaprika,
1 csapott evőkanálnyi tárkony,
1 púpos evőkanálnyi majoránna,
1/2 csokor petrezselyemzöld aprítva,
1 babérlevél,
1 teáskanálnyi 10 %-os ecet (tárkonyecet ha van),
4-5 evőkanálnyi árpagyöngy (gersli),
1 pici gerezd fokhagyma.

A leveshezvalókat előkészítettem: a zöldségeket tisztítottam és kis darabokra vágtam. A húsokat szintén megtisztítottam, kicsit daraboltam. A szárnyákat félbevágtam, a májról leválasztottam a szíveket, a felsőcombokról két oldalt levágtam a színhúst és ezeket is feleztem. A csont is természetesen ment a levesbe. A csirkelábakról levágtam a körmös ujjavégeket.
A nagy fej vöröshagymát jó apró kockákra vágtam és az olajon kevés sóval üvegesre pároltam. Ezután hozzáadtam a csirkedarabokat, még sóztam és pirospaprikát tettem rá. Aláöntöttem egy kevéske vizet és nagy lángon pirítottam körülbelül 10 percig. Mint ahogy a pörköltnél szoktuk.
Ezután hozzáadtam a feldarabolt zöldségeket is, és még jó 10 percig fedő alatt pároltam így együtt. Végül felöntöttem vízzel, fűszereztem. A fokhagymát egyben tettem bele. Mielőtt kész lett volna teljesen a leves, beleszórtam az árpagyöngyöt is és még 15 percig főztem. A végén egy nagyon kevés tárkonyos ecetet adtam hozzá.
Általában grízgaluskával ettük otthon, de én azt soha nem tudtam megszeretni. Apu néha rizzsel csinálja, de szerintem a gersli - ez volt a módosításom - abszolúúút telitalálat volt bele! :)

2009. február 17., kedd

Céklavarázs



Ékszer


Múló 
pillanataim gyöngysorát
viselem.

                                   (d.)



Az jutott eszembe, hogy párolt káposztát ennék. De káposzta nem volt itthon, helyette Kata és Mamma eszembe juttatta a céklát. Tehát arra gondoltam, ugyanúgy fogom elkészíteni, mint a párolt káposztát. Lila, lila, gondoltam. Majdnem úgy is lett, csak főzés közben még földerengett a cipolle al balsamico is, úgyhogy ténykedésem némi kanyart vett.

Hozzávalók 4 főre:
személyenként 6-7 bébicékla vagy 1-1 nagyobb cékla,
1 nagy fej lilahagyma,
2 evőkanál olívaolaj,
só,
friss rozmaringág vagy zsályaágacska,
3-4 gerezd fokhagyma,
0,5 dl száraz vörösbor,
balzsamecet.

A céklát meghámoztam és cikkekre vágtam. A lilahagymát apró kockákra vágtam és az olívaolajon pici sóval üvegesre fonnyasztottam, majd hozzáadtam a vékony szeletekre vágott fokhagymát is, és még így együtt pároltam 1-2 percig. Ezután tettem hozzá a darabolt céklát. Sóztam, rozmaringágat dobtam mellé, vörösbort és kevés vizet öntöttem alá. Fedő alatt pároltam puhulásig. Kétszer pótoltam alatta a vizet, mert mindig csak keveset öntöttem alá. Mikor már puha volt a cékla, meglocsoltam kevés balzsamecettel és fedő nélkül nagy lángon elforraltam majdnem az összes levét. Ami maradt, az egy hihetetlen sűrű, finom ízű kivonat volt... Az jutott eszembe, hogy olyan, mint a lekvár.
Ez a párolt cékla nagyszerű köret, egészen különleges. Vadhúsokhoz abszolút ajánlanám. Előételnek is kiváló például ruccola levelekkel.
De finom barnarizzsel is, vagy hajában sült vagy főtt burgonyához is. Sajnos, mind megettem. Pedig kihűlve majonézzel vagy joghurttal elkeverve isteni lett volna hideg salátának is. Jó étvágyat hozzá! :)

Calzone



A hazugságok kényelmesek, de megóvnak az üdvösségtől, igazságtól, létezéstől. Az ember pontosan olyan, mint a hagyma. És a művészet a hagyma lehámozásában rejlik: hogyan jutunk el legbensőbb magjáig:
1. Fizikai érzékek.
Az első réteget a megrontott fizikai érzékek alkotják. Egyetlen pillanatra se gondold, hogy érzékeid olyanok, mint amilyennek lenniük kellene. Alapos edzést kaptak - megrontották őket. Minden érzékünk leromlott. Nem lehetünk természetesek - ezért vesztette el az ember a méltóságát, az ártatlanságát, a kecsességét, az eleganciáját. Ez az első réteg. Éleszd fel az érzékeidet.
2. Rögzültségek.
A második réteg a beléd nevelt társadalmi, politikai, vallási, ideológiai - rögzültségek, hitrendszerek rétege. Ezek tesznek kommunikációképtelenné. Pedig az élet kommunikáció.
3. Kimagyarázás.
A harmadik réteg az álindokok keresése, a kimagyarázás, a mentségek. Ezek mind kölcsönözöttek. Egyetlen egy sem a te, saját hiteles élményed, mégis egyfajta kielégülést ad: azt gondolod, hogy racionális lény vagy. A valódi józan ész csak akkor születik meg, ha intelligens vagy. Az intellektualitás és az intelligencia nem ugyan az.
4. Szentimentalizmus.
A negyedik réteg az érzelmesség, a szentimentalizmus. Álérzések, sok hűhó semmiért. Tehetetlen együttérzés, semmire sem jó, hamis érzések. A valódi érzés részvétel, elkötelezettség. Ez az ismérve: az érzésed cselekedetté válik. Ha csak érzés marad, akkor hamis.
5. Elfojtás.
Az ötödik réteget a megrontott, megmérgezett ösztönök adják: az elfojtás. Gurdjieff gyakran mondta, hogy minden központod áthelyeződött, átfedésben van egymással, zavarja a másikat, áttéved a másik területére, ezért nem tudod, mi micsoda. Így az egész rendszer neurotikussá válik.
6. Leromlott intuíció.
Majdnem teljesen öntudatlanná váltunk az intuíció jelenségével szemben. Nem tudjuk, hogy létezik valami efféle, mert az intuíció a hatodik réteg. Az az öt réteg olyan vastag, hogy sosem sikerül megéreznünk a hatodikat. Az intuíció egészen más jelenség, mint a józan ész. A józan ész egy sort követ, egy logikát, következtet, lépésről lépésre halad. Az intuíció ugrik: ez egy kvantumugrás. Az intuíciónak nincsenek eljárásai, a problémáról egyszerűen átugrik a megoldáshoz. Egy villanás az egész. Amikor eldobod a józan ész rögzültségeit, mikor átjutsz az öt rétegen, akkor kivirágzik az intuíció.
Az intuíció azt jelenti, hogy összhangban vagy önmagaddal, tökéletes összhangban. Ennek eredményeképpen a megoldások a semmiből bukkannak fel.

(Osho: Intuíció)





Nagyon sokszor sütök pizzát... Meg tudnék élni rajta, imádom. Hiába, az olasz vér, ugye... :)
Egyszer lesz egy igazi kemencém is, mert abban az igazi. De addig is, házi Vesta tűzhelyem is jó szolgálatot tesz. Köszönet néki, mert élőlény számomra, társ.

Calzone-t még nem csináltam, most ez volt soron.

Hozzávalók 4 főre:


A tésztához:

40 dkg liszt,
1 teáskanál só,
2 evőkanál olívaolaj,
2 dkg friss élesztő,
1 mokkáskanál kristálycukor,
kb. 2,5 dl langyos víz.
A töltelékhez:
1 dobozos hámozott paradicsomkonzerv,
1/2 szál füstölt parasztkolbász,
rengetegsok sajt (én vegyesen füstöltet és trappistát tettem bele),
1 közepes fej vöröshagyma,
1 teáskanálnyi olívaolaj,
némi só,
1 mokkáskanálnyi kristálycukor,
1 mokkáskanál bazsalikom,
késhegynyi őrölt rozmaring (vagy friss, vágott rozmaring),
1 teáskanál oregano (szurokfű).
A kenéshez:
olívaolaj,
1 gerezd reszelt fokhagyma.

A lisztet tálba szitáltam, elkevertem a sóval, adtam hozzá olívaolajat is. Egy csészében langyos vízzel és cukorral simára kevertem az élesztőt, majd ezt is a liszthez adtam, és tésztává dagasztottam. Addig, míg szép sima lett, elvált a kezemtől és az edény falától. Liszteztem, tiszta nylonzacsival letakartam és kb. 3/4 órát hagytam kelni.
A töltelék: A hagymát negyed karikákra vágtam, a kolbászt fél szeletekre, a sajtot és a paradicsomokat kisebb kockákra vágtam. Mindezt egy tálba tettem, a konzerv paradicsom levével együtt. Sóztam, pici cukrot tettem hozzá, fűszereket és olívaolajat. Jól összekevertem.
Mikor a tészta megkelt, négy darabba vágtam, és minden darabot gombóccá formáztam. Hagytam kelni 20 percet, aztán kisebb kerek lapokká nyújtottam. A tészta egyik felére tettem a töltelékből, de a szélén hagytam kb. 2 centi helyet üresen, amit aztán megvizeztem, majd ráhajtottam a töltelékes részre a másik felét - az üresen hagyott tésztát. Jól összenyomkodtam. Kiolajozott tepsibe tettem, és megkentem a fokhagymás olívaolajjal. Körülbelül 25 percig sütöttem, háromnegyedes lángon.
A töltelék bármi lehet... Csak sok sajt legyen benne. Vegák természetesen zöldségekkel töltsék: gomba, spenót, cukkini, stb...

Hideg almakrémleves



Először is, elszigeteltségben nem létezik élet. Létezni annyit tesz, mint kapcsolatban állni, és kapcsolatok nélkül nincs élet. A kapcsolat a két ember közötti kölcsönhatásra való tudatosságot jelenti.
Vajon mire alapulnak általában a kapcsolatok? A kölcsönös egymásrautaltságra és segítségnyújtásra - nemde? Legalábbis ezt állítjuk. Ám vajon mit látunk, ha félretesszük a szavakat, az egymás előtt viselt érzelmi álcáinkat?
A kölcsönös kielégülést - igaz? Ha nem szerzek örömöt neked, megszabadulsz tőlem, ha viszont a kedvedben járok, elfogadsz engem házastársként, barátként, vagy szomszédként. Ez egyszerűen tény... De mit jelent a valódi kapcsolat? A valódi kapcsolat félelem nélküli közösséget jelent, amelyben kellőképpen szabadok vagyunk ahhoz, hogy megértsük egymást, és közvetlen módon kommunikáljunk egymással. Ha két ember között valódi kapcsolat van, azaz közösségben élnek egymással, az óriási hatásokkal jár. Ilyenkor nem létezik elszigeteltség, nincs felelősség és kötelesség, csak szeretet van. A felelősség és kötelesség szavakat mindig az elszigetelten, falak mögött élő emberek hangoztatják. Aki szeret, az nem beszél ilyesmiről - egyszerűen csak szeret, és ezért megosztja másokkal az örömét, a bánatát, vagy akár a vagyonát is. Vajon elmondható ez általában a családokra? Nyilvánvalóan nem. Következésképp a család pusztán egy ürügy arra, hogy továbbvidd a neved, a hagyományaidat, hogy szexuális és pszichológiai értelemben megkapd, amire vágysz, azaz a család csupán az én folytonosságát szolgálja, és a halhatatlanság, az állandóság egy formájává vált. A családot ezenkívül használjuk még a kielégülés eszközeként is: a külső, üzleti, politikai vagy társadalmi életben kegyetlenül kihasználjuk embertársainkat, otthon pedig próbálunk kedvesek és nagylelkűek lenni. Ez abszurd! A világban szenvedünk, ezért otthon igyekszünk békére és kényelemre lelni, azaz kapcsolatainkat használjuk az öröm, a kielégülés eszközeként, ez pedig annyit tesz, hogy nem szeretjük, ha bármiféle zavart okoznak az életünkben. Azaz, akkor törekszünk kapcsolatokra, ha azokban kölcsönös kielégülésre lelünk; és ha ez nem következik be, változtatunk a kapcsolatainkon - elválunk, vagy együtt maradunk ugyan, de máshol keresünk örömöt, vagy egyik kapcsolatból a másikba vetjük magunkat, míg rá nem lelünk arra, amit keresünk, azaz kielégülésre és a biztonság, a kényelem érzésére. ha nem lelem örömömet valakiben, ha az adott személy nem okoz számomra kielégülést, holott én arra törekszem, akkor természetes, hogy konfliktusok lépnek fel közöttünk, hiszen mindketten egymás által vágyunk elérni a biztonságot, és ha ez a biztonság bizonytalanná válik, féltékenyek, erőszakosak és birtoklóak leszünk. Vagyis kapcsolataink folyton birtoklásba és ítélkezésbe torkollnak, mindig megjelennek bennük az "én" biztonságra, kényelemre és kielégülésre vonatkozó követelései, és ez természetesen nem azonos a szeretettel.
A kapcsolatok a megnyilatkozásról szólnak, azonban mivel nem akarunk megnyilatkozni, elrejtőzünk a biztonságban, így kapcsolataink elsekélyesednek, elveszítik a jelentőségüket és szépségüket. Valódi kapcsolatok csak a szeretetben létezhetnek, a szeretet azonban nem azonos a kielégülésre való törekvéssel. A szeretet csak akkor létezhet, ha önzetlenek vagyunk, és ha közösséget élünk meg, nem csupán a partnerünkkel, de a legmagasabb rendű entitással, a valóssággal is - ez pedig csakis akkor következhet be, ha megfeledkezünk az énünkről. Általában azonban nem a szeretet fontos a számunkra, hanem szeretetünk tárgya, a másik személy; a szeretet helyett az ember válik fontossá, akinek a szeretetünket adjuk... A szeretet az egyik legnehezebben megérthető dolog. Semmiféle intellektuális késztetés nem eredményezhet szeretetet, semmiféle módszer, eszköz vagy önfegyelem nem képes erre. A szeretet olyan létállapot, amelyben megszűnnek az én tevékenységei, ám ez nem következhet be azáltal, hogy pusztán elfojtjuk vagy megfegyelmezzük e tevékenységeket - vagy igyekszünk kitérni előlük. A tudatosság minden szintjén meg kell értenünk énünk tevékenységeit. Időről időre megéljük a szeretet pillanatait, amikor nincsenek bennünk gondolatok és indítékok, ám az ilyen pillanatok nagyon ritkák, ezért hát igyekszünk ragaszkodni hozzájuk, és így falat emelünk az élő valóság és a mindennapi lét közé.

(J. Krishnamurti: Végső szabadság)





Rövid és egyszerű leszek, mint ez a leveske... :)
Mint említettem, nagyon szeretem télen az almakompótot. Most is azt főztem, de már elég tottyadt volt az almácska. Így krémleves lett belőle.
Főztem egy almakompótot, csak most a kardamommagot és a grapefruitot kihagytam belőle, a többi ugyan az. És kicsit tovább főztem most. Jól lehűtöttem, a levéből vettem el pürésítés előtt, mert soknak találtam (megittam szörp gyanánt). Botmixerrel pürésítettem és némi tejszínt öntöttem hozzá. Voilá, ennyi a leves. Ja, jól behűtve az igazi. Tejszínhabbal és durvára vágott dióval tálaltam.
Aki szereti benne az "akadékot", főzzön bele mazsolát, de azt ne turmixolja össze, vegye ki pürésítés előtt. Valamint: megbolondítható valamilyen jóféle alkoholos itallal, egészen nyugodtan... Elbírja.
Isteni könnyű leveske lehet valamilyen forró-friss-fűszeres sülthusi előtt. És univerzális a dolog. Mert lehet enni desszertként is. :))

2009. február 16., hétfő

Krumplis pogácsa



Egy zen mester, Rinzai haldoklott, a halálos ágyán feküdt. Valaki megkérdezte tőle:

- Mester, az emberek meg fogják kérdezni a távozásod után, mi volt a tanításod lényege? Sok dolgot mondtál, sok dologról beszéltél, nehéz lesz összesűrítenünk. Mielőtt elmész, kérlek sűrítsd össze te magad, egy mondatba, s mi majd gondosan megőrizzük.
A haldokló mester kinyitotta szemét, eleresztett egy hatalmas kiáltást, egy oroszlánüvöltést. Alig akarták elhinni, hogy ebben a haldokló öregemberben ennyi energia lehet. Nem számítottak rá. Rinzai viselkedését nem lehetett kiszámítani, mindig is ilyen volt, de még egy ilyen kiszámíthatatlan embertől sem várták, hogy utolsó pillanatban ilyen oroszlánüvöltésre legyen képes. És ahogy mindannyian döbbenten nézték - persze leállt az elméjük - Rinzai azt mondta:
- Ez az!
Majd lehunyta szemét és meghalt.
Ez az...
Ez a pillanat, ez a csendes pillanat, ez a gondolatoktól nem fertőzött pillanat, ez a csend, mely körülölelte a meglepődést, ez az utolsó oroszlánüvöltés a halál torkában - ez az.

Igen. Az irány ennek a pillanatnak a megéléséből születik. Ebben rejlik a szépség.

Légy éber, mindig meglepő, kiszámíthatatlan, lüktessen benned az élet, az ismeretlen. Nincs térkép, merre indulj. A pillanat csak a felfedezés nagy szenvedélyével ajándékozhat meg.
Az az ember, aki bízik, akit izgalom borzongat még a halál kapujában is, az képes az oroszlánüvöltésre. Még haldokolva is - mert tudja, hogy semmi sem hal meg -, még a halál pillanatában is ezt mondja: ez az!
Mert minden egyes pillanat: ez az! Lehet élet, lehet halál; lehet siker, lehet kudarc; lehet boldogság, lehet boldogtalanság.

Minden egyes pillanat... ez az.


(Osho: Intuíció)




Hát a krumplis pogácsa receptjével bajban vagyok, mert sosem mérem ki a hozzávalókat. Általában akkor készítem, ha van maradék főtt burgonya. Nagyon finom például székelykáposztához, vagy egyszerű vacsoraételnek kefírrel vagy teával. Vagy almával. Én almával szeretem a legjobban.
Megpróbálom összeszedni a hozzávalókat:
kb. 3 nagyobb krumpli főve és összetörve,
35-40 dkg liszt,
2 meglehetős kanál zsír vagy vaj vagy margarin,
1 teáskanál só,
2 dkg élesztő,
1 tojás,
1 kiskanál kristálycukor,
és annyi kefír vagy joghurt (vagy tejföl), amennyivel dagasztható tésztát tudunk készíteni (kb. 4 dl).

Az élesztőt nagyon kevés langyos vízben a cukorral simára kevertem. A lisztet egy tálba szitáltam, összekevertem a tört krumplival, a sóval és hozzáadtam a felolvasztott zsiradékot is, valamint az élesztőt és a kefírt. Összedolgoztam, míg elvált a kezemtől és az edény falától a tészta. Beliszteztem, egy tiszta nylonzacsit húztam a tálra és hagytam kelni. Mikor megkelt duplájára, deszkára borítottam, újra átgyúrtam kicsit, hagytam pihenni 20 percet, aztán kinyújtottam kb. centi vastagra. A tetejét késsel berácsoztam és kiszagattam. Zsírozott tepsibe tettem és a tetejüket megkentem a felvert tojással. Hagytam sütés előtt ismét 20 percet állni őket, majd előmelegített forró sütőben megsütöttem. Ezek most kicsit lapik lettek, mert elfelejtkeztem a tésztáról, és kicsit túlkelt, nagyon lágy lett a tészta. De így is jó volt. :)

2009. február 15., vasárnap

Resztelt máj

.
Egy tibeti mondás szerint az ember ott van otthon, ahol otthon érzi magát, és ott érzi otthon magát, ahol béke van.


(Tenzin Gyatso, a XIV. Dalai Láma)




Mostanában kívánom a májat. Valószínűleg vas- vagy vitaminhiányból kifolyólag. A szervezet olyan ösztönös és bölcs, jelzi ha valamire szükségünk van. Ráadásul igyekszem minél előbb pótolni, mert a húsvét előtti 40 napos böjtöt szeretném végigcsinálni.
A resztelt máj szintén gyerekkori íz, anyu sokszor készített, imádtuk.

Hozzávalók 4 főre:
80-90 dkg disznómáj,
2 nagy fej vöröshagyma,
1 nagy gerezd fokhagyma,
4 evőkanál olaj,
2 teáskanálnyi pirospaprika,
őrölt bors,
1 evőkanálnyi majoránna,
1/2 mokkáskanálnyi őrölt kömény,
2 teáskanál édes anna vagy erős pista,
1 teáskanál sűrített paradicsom (a fenti kettőt nyáron friss paprikával és paradicsommal helyettesíthetjük).

A vöröshagymát negyedkarikákra vágtam, az olajon kis lángon pároltam, míg üveges és egészen puha lett. Közben a májat megmostam és először 1/2 cm széles szeletekre, majd 1 cm széles, rövidebb csíkokra vágtam. A hagymát félrehúztam a tűzhelyről és elkevertem benne a fűszereket (kivéve az erős pistát, mert az sós, azt csak a végén kevertem hozzá), a fokhagymagerezdet csak félbe vágtam. Hozzátettem a májat is, plusz kb. 1/2 dl vizet is öntöttem alá. Visszatettem mindezt a tűzre, most már nagy lángra. Zsírjára pirítottam, közben kevergettem. A resztelt májat végig nagy lángon érdemes csinálni, mert így fog sűrű szaftot adni a szétfővő hagyma. Amiatt is végig rotyogva sütöm, mert a májnak elég 10-15 perc. Ha túlsütjük, megkeményedik. Ez az egyik titka. A másik, hogy csak a tányéron sózzuk meg, mert a disznómáj a sótól szintén megkeményedik.
A resztelt máj egyszerű főtt krumplival a legfinomabb, vagy friss kenyérrel. Mert e két körettel ki lehet tunkolni a szaftját.
Bármilyen házi savanyúsággal, vagy salátával tálalható.

Fokhagymás zellerkrémleves



A szó legigazabb értelmében vett kreativitás azt jelenti, hogy minden pillanatban magunk mögött hagyjuk a múltat, mert a múlt folyamatosan beárnyékolja a jelent.


(J. Krishnamurti)


A krémleveseket nagyon szeretem. Mert egyszerűek, villámgyorsan készen vannak és nem drágák. Emellett nagyon laktatóak és egészségesek is.
Ebben a "műfajban" is nekem a legkedvesebb a zellerkrémleves. Ezt most fokhagymásan készítettem.

Hozzávalók 4 főre:
1 nagy gumó zeller,
4-5 nagyobb gerezd fokhagyma,
3 dkg vaj,
só,
zöldség-alaplé vagy egy csapott mokkáskanálnyi ételízesítő,
úgy meglehetősen frissen reszelt szerecsendió,
egy lehelletnyi cukor,
2 dl zsírdús tejszín (30%-os),
3 csapott evőkanál liszt,
valamilyen füstölt sajt (Karaván),
pirított kenyérkockák,
frissen vágott petrezselyemzöld.

A fokhagymát vékony karikákra vágtam, és a vajon kis lángon pároltam 1-2 percig, majd hozzáadtam a vékonyabb szeletekre, majd kockákra vágott zellert is. Sóztam, és fedő alatt hagytam vagy 5 percig párolódni, aztán felöntöttem vízzel. Szerecsendiót reszeltem bele, sóztam, egy kis csipet kristálycukrot és némi ételízesítőt adtam hozzá. Közben a tejszínt csomómentesen elkevertem a liszttel, és némi vízzel. Mikor a zeller megpuhult, botmixerrel pürésítettem, aztán a habarást is hozzáadtam. Forrásig kevergettem, és készen is volt a leves.
Én most krumplispogácsából készítettem a pirított kockákat, mert volt belőle maradékom - eléggé szikkadt maradékom.
Füstölt sajtot vékony szeletekre, majd csíkokra vágtam, ezzel szórtam meg a tetejét, valamint friss petrezselyemzölddel. Nagyon finom volt!

2009. február 14., szombat

Valentin-keksz



- Mit mondtál?

- Szeretlek.
- Nem értem.
- Én sem.

                                (Paulinyi Zsuzsa)






A recept egyszerű, a szilveszteri keksz tésztáját vettem alapul, csak vágtam bele rózsaborsos keserűcsokit, és tettem bele mazsolát is. Ennyi. Mert a szerelem egyszerre édes-keserű-csípős, nyílik a szívünk, mint a rózsa... Szalagot is kötöttem rá, mert a szerelem: kötelék is. És persze, szív alakú szaggatót használtam. Ja igen. Meg ezüstgyöngy-cukrokat nyomkodtam a tetejükre. Mert hogy mikor szerelmesek vagyunk, akkor ragyogunk is, mint a fény.
Boldog valentin-napot mindenkinek!

Azért jövőre úgy csinálom, hogy a szilvesztei keksz-tészta marad. De csinálok hozzá tojásfehérjehabot, amilyet a mézecskalácsok díszítésére használnak. Csak keverek majd bele meggy-aromát, és attól szép rózsaszín lesz! :)

2009. február 13., péntek

Tartármártás, füstölt lazac moszkvai mártással



egyetlen percem

sincs, amit elcserélnék
egy másik percért


                                                                                                                                              (Fodor Ákos)




Említettem már, hogy múlt hétvégén elutaztam egy barátnőmhöz. Többféle ételt is készítettünk együtt. Egyik a majonéz, illetve a tartármártás volt. Szerette volna megtanulni a házi majonéz elkészítését.
Így aztán ettünk tartármártásos krumplisalátát rántott karfiollal, és ő készített nekem reggelire majonézes tonhalkrémet pirítósra. Isteni volt. Lássuk akkor a majonézt, mint alapmártást.


A majonéz hozzávalói:

tojássárgája, olaj, só, citromlé. Ez az alap. Ahány tojássárgája, annyi dl olaj kell hozzá. Egy tojássárgájához pedig 1/2 citrom kifacsart leve kell körülbelül. A tojássárgájához szinte csak cseppenként adagoljuk az olajat, és mindig jól elkeverjük, hogy a tojássárgája fölvegye. Menet közben többször sózzuk, és a citromlémennyiséget is többször adjuk hozzá. Elég lassú munka. Ha véletlenül túllöttyintenénk az olajat, és összekapná a sárgáját, ne dobjuk ki. Üssünk fel még egy tojjássárgáját, és ezt az összekapott olajos sárgáját adagoljuk cseppenként a frissen felütött sárgájához. Szépen el lehet keverni, nem megy kárba.
Tehát ez az alapmajonéz. Én nagyon ritkán csinálom így, mert általában mindenhez tartármártást készítek, az nem olyan tömény, mint a majonéz.

A tartármártás hozzávalói, ha 4 főre készítünk pl. krumplisalátát:

3 tojássárgája,
3 dl olaj vegyesen (olíva, szőlőmag, napraforgó),
só,
1 és 1/2 citrom kifacsart és átszűrt leve,
őrölt bors,
kb. 3 csapott teáskanál kristálycukor,
1 teáskanál mustár,
2-3 dl tejföl.
A tartárnál lehet trükközni. Ugyanis ha az elején elkeverjük a mustárt a tojássárgájával, akkor lehet nagyobb adagokban hozzáadni az olajat, nem fogja összekapni. Én robotgéppel csinálom, mert azzal nincs öt perc, és készen van. Olajból mindig többfélét használok, mert érdemes jóminőségűeket hozzáadni - hiszen nyersen fogjuk fogyasztani. Ezért mindig teszek hozzá extraszűz olívaolajat is, nem sokat. Mert elvinné az ízét. A szőlőmagolaj kiváló, mert semleges ízű. Dióolajat is szoktam bele tenni, például rántott őzlábgombához készülő tartármártásba. Isteni finom, nem kell belőle sok, csak egy evőkanálnyi.
Tehát sárgája, mustár, jól kikeverve, aztán az olajak, só, őrölt bors, citromlé. Jó sűrű, finom alapot fogunk kapni. Mikor készen van, hozzákeverem a tejfölt is és a cukrot is. Ahány deci majonéz, annyi deci tejföl mehet bele, vagy egy kicsit kevesebb. Lényeg, hogy ne legyen több a tejföl, mint a majonéz. És ha lehet, 20 %-os tejfölt használjunk, mert az krémesebb. Én mondjuk soha nem veszek semmihez sem 12%-ost, nem jó, nincs is igazi tejföl íze.



Ennyi a tartármártás. Ha kavirát is keverünk hozzá - ahogy most én is tettem -, akkor nevezik moszkvai mártásnak.
Krumplisaláta: Hajában megfőzöm a krumplit, hidegvíz alatt jól lehűtöm, aztán tiszítom és karikákra vágva megy a tartárba. Újhagymát, lilahagymát vagy pórét teszek hozzá. (Most tettem bele olajbogyót is, mert rémülten fedeztem fel, hogy a levén egy kis penészfolt megjelent - szóval el kell használni gyorsan.)
Halas krém:
füstölt lazackonzervet lecsöpögtettem, a halhúst kézzel nagyobb darabokra szedtem. Kevertem hozzá tartárt, kaviárt és kisebb karikákra vágott olajbogyót. Isteni! Készíthetjük aprított tonhalkonzervből is, vagy szeletelt füstölt lazacból is. A kapribogyó is remekül illik hozzá, hétvégén azzal ettük.

2009. február 12., csütörtök

Tejbegríz - kicsit másképpen


A hála érzése a szívben.


Kinyitja a kapukat.

Áttöri a korlátokat,
és szabaddá tesz.


(duende)




Egy újabb pohárkrém... De ne szidjatok! Nem vagyok egy sütögetős fajta... :)
Ez egy régi, bejáratott édesség nálunk. Horváth Ilona szakácskönyvében található, váratlanvendég-krém néven. Sokszor készítem, mert 10 perces édességről van szó. És múltkor olvastam Mamma isteni tejbegrízreceptjét, arról jutott eszembe, hogy régen csináltam már.
Most narancsos lett, mert ez volt itthon. Ennek a desszertnek az a nagy előnye, hogy ezerféleképpen variálható, finom és villámgyorsan kész van. Melegen és jól behűtve egyaránt tálalható. És olcsó. És nem igényel nagy gyakorlatot. Én most búzadarából csináltam, de kukoricadarából is isteni, csak az most nem volt készleten. Egyébként katalán krém a neve, ha kukoricadarát használunk hozzá. Sapanyolországban legalábbis így hívják.
Bármilyen idénygyümölccsel készíthető. Málna, eper, meggy, stb... Kókusz, ananász, stb... Most tél van, ezért lett narancsos. De citromosan is isteni! Vagy kompóttal. Vagy csokoládéval. Vagy... bármivel! :) Leginkább.
Amúgy. Ellenállhatatlanul finom. Csak szólok. Előre. :))



Hozzávalók 4 főre:
1/2 liter tej,
6 dkg dara (búza vagy kukorica),
2 tojás,
ízlés szerint porcukor,
2-3 vaníliás cukor,
csipet só,
3 narancs leve,
2 narancs reszelt héja,
olvasztott cukor,
őrölt fahéj.

A tojásokat külön tálba szétválasztottam. A vaníliás cukrot és porcukormennyiséget elosztottam a sárgájás és fehérjés tálkába, és mindkettőt felvertem robotgéppel. A sárgájához kevertem a narancsok levét is.
A tejbe reszeltem a narancsok héját, adtam hozzá egy csipet sót, és megfőztem a darával. Mikor készen volt, hozzákevertem a narancsos-cukros tojássárgáját, majd a kemény habbá vert cukros tojásfehérjét is. Poharakban tálaltam, naranccsal, karamellel díszítettem és őrölt fahéjjal megszórtam. Isteni könnyű, üdítő krém lett.




Igazából kukoricadarát használtam volna a narancsos változathoz, de majd legközelebb. (A molyok megették, váljék egészségükre... :)) )

2009. február 11., szerda

Lilahagymás, kolbászos, sajtos rántotta



Az Igazság szeretetnek nevezett aspektusa ugyanúgy ott van mindenhol, ahol maga az Igazság jelen van. Ez a szeretet túl van az érzelem hullámzásán; ez egy örökké nyitott állapot. Ha beszűkíted ezt a nyitottságot, a szeretet meghal, és meghal vele együtt az Igazság is. Ez a szeretet az, amelyik nagyon mélyen, megfogalmazhatatlan módon összekapcsol minket, embereket. Azonnal megtapasztaljuk, ha megnyílunk, és elérhetővé válunk a számára. A szavak nem tesznek hozzá és nem vesznek el belőle semmit. Ha nem ezekre, hanem a ki nem mondott, megfogalmazhatatlan oldalra figyelünk, máris ott van. Érezhetjük ezt a köztünk lévő, gyönyörű és bensőséges kapcsolatot. Ha a szavak mögé nézünk és megnyílunk, megélhetjük, ahogyan a nyitottság találkozik önmagával.

Mindenki átélte már ezt az állapotot, csak a legtöbben lemondtak róla valamiért, valami egyéb terv kedvéért. Mindaddig, míg kapcsolatban maradsz a szíveddel, ösztönösen kerülöd a hazugságokat és a féligazságokat. Épp ezért légy hűséges a szeretethez! Ha így teszel, minden kapcsolatod - még az is, amely saját magadhoz fűz - teljesen átalakul.
Mindez talán meglep kicsit, hiszen valószínűleg neked is azt tanították, hogy a szeretetedet különleges pillanatokra, helyzetekre és emberekre tartogasd. A feltétel nélküli szeretet, amely nem zár ki semmit és senkit, mintha tabu lenne. Az igazi szeretet azonban rokon értelmű az Igazsággal; nem különbözik tőle. Nem azt jelenti, hogy boldogok vagyunk a nekünk tökéletes valakivel. A szeretet legmélyebb lényege nem hullámzik, nem változik folyton. Egyszerűen csak van, és pont. Még azokat az embereket is szereti, akiket te egyáltalán nem kedvelsz. De nehogy azt gondold, hogy valami olyasmi, amelyet nemes lelkeddel, jámborságoddal vagy szenthez illő viselkedéseddel kellene kiérdemelned vagy elérned. A szeretet egy nagyon mély és egyben nagyon egyszerű felismerés, amelyben valami - minden egyes tapasztalatban, létezőben és szempárban - ösztönösen fedezi fel saját magát. minden történésben önmagával találkozik. Ha ezt tapasztalod, az már igazi szeretet. Ahol ez jelen van, ott jelen van az Igazság is. De vigyázz, nehogy félreértsd a dolgot: ennek a szeretetnek semmi köze a nemeslelkűséghez vagy a szentekhez illő jámborsághoz. Ez a szeretet öröktől fogva, mindenek előtt létezett és létezik. Mindig is volt és mindig is lesz. Egyszerűen csak van.
Ahhoz, hogy megosztott éneddel élj tovább, előbb el kellett vetned magadtól ezt a szeretetet. Ez azonban nem azt jelenti, hogy megszűnt. Ugyanúgy benned él. Épp itt található az emberi félelem egyik legmélyebb gyökere: félünk felismerni hogy valójában olyan dolgokat és embereket is szeretünk, akiket elménk megvet vagy éppenséggel gyűlöl. A halálnál talán csak a szeretettől félünk jobban.
Az igaz szeretet nem arról szól, hogy kedvelünk-e valakit, egyetértünk-e vele vagy épp összeillünk-e vele. Az igaz szeretet az Egység szeretete. Annak szeretete, hogy minden emberi álarc mögött Istent látjuk, ismerjük fel."

(Adyashanti: Az üresség tánca)



Ma ismét egyedül voltam itthon, és nem volt kedvem igazán nagy főzöcskéhez. Megszemléltem hát a hűtőszekrény kínálatát. Ó, már tudtam is: rántottát eszek! Elegánsan: omlettet. :)
Nem vagyok nagy tojás-rajongó, de a jó rántottát nagyon szeretem. Bármily furcsa, kedvenc párom tanított meg jó rántottát csinálni.

A jó rántotta titkai:
1.: Alaposan fel kell verni a tojást, igazán habosra, könnyűre. Kell beletenni egy kis löttyintésnyi tejet, vagy tejszínt, és csak nagyon pici sót. A tojásnak önmagában is sós íze van.
2: Kell alá olaj vagy zsír vagy vaj, szárazon nem az igazi. Ne sajnáljuk. Három tojáshoz 2 dkg vaj, vagy 1 csapott teáskanálnyi zsír vagy 3 evőkanál olaj. (A jó tojásos nokedlinek is ez a titka, csakúgy, mint a rakott krumplinak. Nagyon bőven kell rájuk olaj vagy zsír, mert különben ehetetlenül szárazak lesznek, ráadásul az ízük sem jön elő, mert az ízt is a zsiradék hozza ki egy ételből.). Nem baj, ha tocsog, majd kenyérrel kitunkoljuk a szaftját.
3.: Mikor a tojást beleöntjük a serpenyőbe, az legyen jó forró. Igazán forró, majdhogynem füstöljön. És csak finom mozdulatokkal nyúljunk az omletthez, csak emelgessük meg a széleit, hogy a még folyós tojás a serpenyőre tudjon folyni. Ne törjük össze, ne gezemicéljünk bele, inkább csak rázogassuk. Egyébként is, ha kellően forró serpenyőbe öntöttük a tojást, körülbelül 5-10 másodperc alatt elkészül az omlettünk..
4.: A jó rántottának remegős a teteje. Nem kell teljesen átsütni, úgy a legfinomabb, mert így krémes marad.




Na és most lássuk a mai ebédemet. Lilahagymás, kolbászos, sajtos rántotta.

Hozzávalók 1 főre:
3 tojás,
1 evőkanál tej vagy 1/2 evőkanál tejszín,
ízlés szerinti mennyiségű kolbászkarika,
1/2 fej kisebb lilahagyma,
pár szelet pannóniasajt,
1 evőkanál olívaolaj,
só.

A tojást tehát a tejjel és némi sóval jó alaposan felvertem, aztán a sajtszeleteket kisebb darabokra tépkedve a tojásba kevertem. Egy teflonserpenyőben kisebb lángon megsütöttem a lilahagymakarikákat és a kolbászkarikákat. Mielőtt a tojást hozzáöntöttem, a lángot felerősítettem. Finoman, mindig csak kicsit alá"piszkálva" sütöttem meg. Végül tányérra csúsztattam.
Friss kenyérrel ettem. De remek hozzá a savanyúság is!