Becsináltleves (gyerekkori ízek)


A múltkor, mikor Edit felkérésére írtam gyerekkorom ízeiről, egy nagyon fontosat kifelejtettem.

A kőlevest. Igen, kőleves.


Egyszer az egyik nagyimmal egész nyáron kint voltunk a hegyen. Hét éves lehettem. Nagyszerű volt, reggeltől estig levegőn voltunk, fára másztunk, a mezőn a vadvirágokat rajzoltam és a kis kápolnát. Akkoriban rengeteg gyerek volt kint, velük bóklásztunk és játszottunk. Emlékszem, akkor ment valamelyik dalfesztivál. És mi megrendeztük, mert kiadták a dalokat füzetben is. Mindannyian választottunk egy dalt és elő is adtuk. Kimittudokat is csináltunk, az egyik nagyobb fiú a hársfáról zsűrizett... Isteni zöldalmákat ettünk és napon érett paradicsomot, meg paprikát, cseresznyét és meggyet, őszibarackot - a leve csak úgy csurgott az állunkon.

Nos, kedvenc játékom - az egyik - az volt, hogy kőlevest főztem. Összegyűjtöttem mindenféle vadvirágot és szép levelet, meg kisebb köveket-kavicsokat. Felöntöttem vízzel és a nap melege fejezte be a műveletet. Tálaltam is, szépen. Katángkóróvirággal díszítettem, és láthatatlan barátaimat hívtam meg ebédre. Hát igen... Akkoriban abszolút kezdő voltam, de a kőlevesemet még ma is emlegetik a hegyen a fák közt suhanó tündérek...




Ma abszolúúúúút klasszikus ebédet főztem. Csirkebecsinált levest - gyerekkori ízek - és túrógombócot. A leves receptjét az aputól kérdeztem, ő szokott nagyon finomat készíteni. Kicsit módosítottam rajta - de annyira finom lett, hogy mostantól ezt a variációt nevezem ki klasszikus becsináltlevesnek. A hozzávalók hosszú sora ne rémítsen el senkit, egyszerűen csirkeaprólék és vegyeszöldség kell bele - de leírom, miből mennyit tettem a levesbe.
Egyébként becsinált levest sem lehet igazán kis mennyiségben főzni. Így holnapra is maradt bőven, a túrógombócnak viszont csak a féladagját készítettem el. Holnap tehát ismét egy klásszikussal jövök, egy abszolúúút zalai édességgel, a szilvalekváros kukoricaprószával.

Hozzávalók 8-10 főre:
3 db csirkemáj szívvel,
4 db csirkeszárny,
3 db csirkezúza,
2 db csirkenyak,
3 db csirkeláb,
4 db csirke felsőcomb,
5-6 evőkanál olaj,
1 nagy fej vöröshagyma,
1 közepes szál sárgarépa,
1 kisebb szál fehérrépa,
1/2 teniszlabdányi zeller,
1/2 teniszlabdányi karalábé,
só,
őrölt bors,
3 teáskanál pirospaprika,
1 csapott evőkanálnyi tárkony,
1 púpos evőkanálnyi majoránna,
1/2 csokor petrezselyemzöld aprítva,
1 babérlevél,
1 teáskanálnyi 10 %-os ecet (tárkonyecet ha van),
4-5 evőkanálnyi árpagyöngy (gersli),
1 pici gerezd fokhagyma.

A leveshezvalókat előkészítettem: a zöldségeket tisztítottam és kis darabokra vágtam. A húsokat szintén megtisztítottam, kicsit daraboltam. A szárnyákat félbevágtam, a májról leválasztottam a szíveket, a felsőcombokról két oldalt levágtam a színhúst és ezeket is feleztem. A csont is természetesen ment a levesbe. A csirkelábakról levágtam a körmös ujjavégeket.
A nagy fej vöröshagymát jó apró kockákra vágtam és az olajon kevés sóval üvegesre pároltam. Ezután hozzáadtam a csirkedarabokat, még sóztam és pirospaprikát tettem rá. Aláöntöttem egy kevéske vizet és nagy lángon pirítottam körülbelül 10 percig. Mint ahogy a pörköltnél szoktuk.
Ezután hozzáadtam a feldarabolt zöldségeket is, és még jó 10 percig fedő alatt pároltam így együtt. Végül felöntöttem vízzel, fűszereztem. A fokhagymát egyben tettem bele. Mielőtt kész lett volna teljesen a leves, beleszórtam az árpagyöngyöt is és még 15 percig főztem. A végén egy nagyon kevés tárkonyos ecetet adtam hozzá.
Általában grízgaluskával ettük otthon, de én azt soha nem tudtam megszeretni. Apu néha rizzsel csinálja, de szerintem a gersli - ez volt a módosításom - abszolúúút telitalálat volt bele! :)

Megjegyzések

napmátka üzenete…
Nagyon tetszik a levesed, de a történeted legalább annyira, jó volt olvasni a kőlevesről és a tündérekről(is). Olyan felhőtlen boldogság áradt belőle, amit csak a gyerekkor ismerhet.
napmátka üzenete…
Ja, és nagyon várom a prószát!
KataKonyha üzenete…
Tényleg gersli a levesbetét? Én csak most ismerkedtem vele a hétvégén, de tényleg jó lehet... Ezt a levest pedig szeretem, anyukám főzi nekünk...grízgaluskával:)
Maimoni üzenete…
Ó,én a mamáéknál az udvaron a sarat szoktam késsel felvagdosni,mint valami sütit... Teljesen sima tetejű, agyagos-saras föld volt, megrepedezve. Szép nagy táblákat lehetett kiemelni. Azt hiszem, a kutyának zsíros kenyér gyanánt kínálgattam.
Az Absolut beginners nekem is nagy kedvencem volt!
duende üzenete…
:)
Holnap olvashatod, Napmátka!
duende üzenete…
Igen Kata, és nagyon finom benne!
Igen, grízgaluskával klasszikus igazán. :)
duende üzenete…
:)

Szép a gyerekkor, Maimoni...
És tényleg? Bowie nekem örök szerelem! :)
Palócprovence üzenete…
Nagyon jó a történet és a levesed is tetszik! :))
duende üzenete…
:) Köszönöm!

Nagyon laktató, finom leveske.
Renata üzenete…
Az erdei leves nagyon tetszik!
Én is főzőcskéztem hasonlókat. A második ház, ahol laktunk, annak a végében volt egy nagy búzatábla, búzavirág, pipacs miegymás.
duende üzenete…
:)

A mágia gyönyörű. Csak maradjon meg a lelkünkben, és akkor nem lehet baj! :)
Renata üzenete…
Néha nehéz benntartani.
Vagy túl nagy a hatósugara :)
Renata üzenete…
Látom kódolva is megy :))
duende üzenete…
:) Naná! :))
Névtelen üzenete…
De jó volt meghallgatni ezt a számot!David Bowie.Misztikus hang,misztikus és a legszebb csúnya pasi.Köszi!A citromos képed telitalálat,gyönyörű és melegséges színvilág.Ha így tudnék festeni,csak festenék éjjel s nappal.Kedin
duende üzenete…
Köszönöm, Kedin!
De tényleg nem is tudok festeni... :))
Csak szeretem a festékszagot. :)

Azért... van még egy-két gasztronómiához is köthető képem, majd lehet hogy azokat is felteszem. :)
Így legalább lefotózom őket, mert szana-szerte vannak.

Hát igen. BOWIE. Nekem csupa nagybetűvel, a kedvenc.

Különben, egy lusta disznó vagyok. Évi 2-3 kép, az semmi. :))