Az Igazság szeretetnek nevezett aspektusa ugyanúgy ott van mindenhol, ahol maga az Igazság jelen van. Ez a szeretet túl van az érzelem hullámzásán; ez egy örökké nyitott állapot. Ha beszűkíted ezt a nyitottságot, a szeretet meghal, és meghal vele együtt az Igazság is. Ez a szeretet az, amelyik nagyon mélyen, megfogalmazhatatlan módon összekapcsol minket, embereket. Azonnal megtapasztaljuk, ha megnyílunk, és elérhetővé válunk a számára. A szavak nem tesznek hozzá és nem vesznek el belőle semmit. Ha nem ezekre, hanem a ki nem mondott, megfogalmazhatatlan oldalra figyelünk, máris ott van. Érezhetjük ezt a köztünk lévő, gyönyörű és bensőséges kapcsolatot. Ha a szavak mögé nézünk és megnyílunk, megélhetjük, ahogyan a nyitottság találkozik önmagával.
Mindenki átélte már ezt az állapotot, csak a legtöbben lemondtak róla valamiért, valami egyéb terv kedvéért. Mindaddig, míg kapcsolatban maradsz a szíveddel, ösztönösen kerülöd a hazugságokat és a féligazságokat. Épp ezért légy hűséges a szeretethez! Ha így teszel, minden kapcsolatod - még az is, amely saját magadhoz fűz - teljesen átalakul.
Mindez talán meglep kicsit, hiszen valószínűleg neked is azt tanították, hogy a szeretetedet különleges pillanatokra, helyzetekre és emberekre tartogasd. A feltétel nélküli szeretet, amely nem zár ki semmit és senkit, mintha tabu lenne. Az igazi szeretet azonban rokon értelmű az Igazsággal; nem különbözik tőle. Nem azt jelenti, hogy boldogok vagyunk a nekünk tökéletes valakivel. A szeretet legmélyebb lényege nem hullámzik, nem változik folyton. Egyszerűen csak van, és pont. Még azokat az embereket is szereti, akiket te egyáltalán nem kedvelsz. De nehogy azt gondold, hogy valami olyasmi, amelyet nemes lelkeddel, jámborságoddal vagy szenthez illő viselkedéseddel kellene kiérdemelned vagy elérned. A szeretet egy nagyon mély és egyben nagyon egyszerű felismerés, amelyben valami - minden egyes tapasztalatban, létezőben és szempárban - ösztönösen fedezi fel saját magát. minden történésben önmagával találkozik. Ha ezt tapasztalod, az már igazi szeretet. Ahol ez jelen van, ott jelen van az Igazság is. De vigyázz, nehogy félreértsd a dolgot: ennek a szeretetnek semmi köze a nemeslelkűséghez vagy a szentekhez illő jámborsághoz. Ez a szeretet öröktől fogva, mindenek előtt létezett és létezik. Mindig is volt és mindig is lesz. Egyszerűen csak van.
Ahhoz, hogy megosztott éneddel élj tovább, előbb el kellett vetned magadtól ezt a szeretetet. Ez azonban nem azt jelenti, hogy megszűnt. Ugyanúgy benned él. Épp itt található az emberi félelem egyik legmélyebb gyökere: félünk felismerni hogy valójában olyan dolgokat és embereket is szeretünk, akiket elménk megvet vagy éppenséggel gyűlöl. A halálnál talán csak a szeretettől félünk jobban.
Az igaz szeretet nem arról szól, hogy kedvelünk-e valakit, egyetértünk-e vele vagy épp összeillünk-e vele. Az igaz szeretet az Egység szeretete. Annak szeretete, hogy minden emberi álarc mögött Istent látjuk, ismerjük fel."
(Adyashanti: Az üresség tánca)
Ma ismét egyedül voltam itthon, és nem volt kedvem igazán nagy főzöcskéhez. Megszemléltem hát a hűtőszekrény kínálatát. Ó, már tudtam is: rántottát eszek! Elegánsan: omlettet. :)
Nem vagyok nagy tojás-rajongó, de a jó rántottát nagyon szeretem. Bármily furcsa, kedvenc párom tanított meg jó rántottát csinálni.
A jó rántotta titkai:
1.: Alaposan fel kell verni a tojást, igazán habosra, könnyűre. Kell beletenni egy kis löttyintésnyi tejet, vagy tejszínt, és csak nagyon pici sót. A tojásnak önmagában is sós íze van.
2: Kell alá olaj vagy zsír vagy vaj, szárazon nem az igazi. Ne sajnáljuk. Három tojáshoz 2 dkg vaj, vagy 1 csapott teáskanálnyi zsír vagy 3 evőkanál olaj. (A jó tojásos nokedlinek is ez a titka, csakúgy, mint a rakott krumplinak. Nagyon bőven kell rájuk olaj vagy zsír, mert különben ehetetlenül szárazak lesznek, ráadásul az ízük sem jön elő, mert az ízt is a zsiradék hozza ki egy ételből.). Nem baj, ha tocsog, majd kenyérrel kitunkoljuk a szaftját.
3.: Mikor a tojást beleöntjük a serpenyőbe, az legyen jó forró. Igazán forró, majdhogynem füstöljön. És csak finom mozdulatokkal nyúljunk az omletthez, csak emelgessük meg a széleit, hogy a még folyós tojás a serpenyőre tudjon folyni. Ne törjük össze, ne gezemicéljünk bele, inkább csak rázogassuk. Egyébként is, ha kellően forró serpenyőbe öntöttük a tojást, körülbelül 5-10 másodperc alatt elkészül az omlettünk..
4.: A jó rántottának remegős a teteje. Nem kell teljesen átsütni, úgy a legfinomabb, mert így krémes marad.
Na és most lássuk a mai ebédemet. Lilahagymás, kolbászos, sajtos rántotta.
Hozzávalók 1 főre:
3 tojás,
1 evőkanál tej vagy 1/2 evőkanál tejszín,
ízlés szerinti mennyiségű kolbászkarika,
1/2 fej kisebb lilahagyma,
pár szelet pannóniasajt,
1 evőkanál olívaolaj,
só.
A tojást tehát a tejjel és némi sóval jó alaposan felvertem, aztán a sajtszeleteket kisebb darabokra tépkedve a tojásba kevertem. Egy teflonserpenyőben kisebb lángon megsütöttem a lilahagymakarikákat és a kolbászkarikákat. Mielőtt a tojást hozzáöntöttem, a lángot felerősítettem. Finoman, mindig csak kicsit alá"piszkálva" sütöttem meg. Végül tányérra csúsztattam.
Friss kenyérrel ettem. De remek hozzá a savanyúság is!
6 megjegyzés:
Hmm, a rántottát én nagyon szeretem, bár inkább úgy, ha át van sülve! Én is millióféleképpen, külöféle hozzávalókkal szoktam készíteni.
Ha leharapod a fejemet, nem bánom, de ismét vár nálam egy játék!:D Engem meg a felébredt Kisebbikem...
Ez már dőzsölés! Talán meglepődsz, de leginkább a lilahagyma miatt vágyom most rá.
Hihi...ez majdnem ugyanilyen nálunk is, csak miért sajnáltad a jó kis szalonnát tőle, hogy annak a zsírjában süljön:))))
Már válaszoltam is, Edit! :)
naná, Napmátka! Tudod. Mindig hedonista vagyok... csak ma egy kicsit mégjoban! :)))
Há' mer' nem vót itthon szalonna... De a kóbászból is sok zsírgya kisűtt ám! :))
Megjegyzés küldése