Zöldséges bableves

.


      Vacsorára egy tál - elõzõ napról eltett, - felmelegített szemesbabot kapok; s egy vékony karéj, tíznapos kenyeret; s egy pohár hideg vizet a kútról; s egy félórára meggyújtjuk "a" gyertyát is; s a szoba tűrhetően langyos.
      Micsoda élmény! Hol a Lucullus, Brillat-Savarin, Traiteur Montaigné, aki valaha ilyen étellel traktálta vendégeit! Ez a szemesbab, csakugyan ambrosia! Foszfátos, omlóslisztes íze, csodálatos tápereje, illata, - mert babérlevelet is kevertek belé! - olyan étel-emlékeket idéz, amilyenre nagy ínyencek emlékezhetnek. S langyos is, - nem éppen meleg, mert este nem fűthetünk a tűzhelyben, csak a szobakályhán melegítjük az előző napi étket, - de langyos. S a pipám is megtömöm mindjárt... Úristen, volt úgy, hogy mást is akartam valaha az élettől?
      Volt. És lesz.
(Márai Sándor)



Hozzávalók 4 főre:
30 dkg szárazbab,
2-3 kisebb sárgarépa,
1 közepes fehérrépa,
1/2 teniszlabda nagyságú zeller,
1 csokor petrezselyemzöld,
1 közepes fej vöröshagyma,
2 gerezd fokhagyma,
só,
1 csapott teáskanál ételízesítő,
1 mokkáskanál borsikafű,
1 babérlevél,

1 teáskanál sűrített paradicsom,
1 teáskanál Édes Anna.
A rántáshoz:
3 evőkanál olaj,
1 csapott evőkanál liszt,
1 teáskanál pirospaprika.
A csipetkéhez:
1 tojás
kevés só,
10 dkg liszt.


A babot előző nap beáztatom. Másnap folyó vízben egy szűrőkanálban átmosom, és kb. két és fél, három liter vízben fölteszem főni a fűszerekkel és a megtisztított, felaprított zöldségekkel együtt. (A sárgarépát-fehérrépát 5-6 centis darabokra vágom, utána pedig hosszában negyedelem. A zellert kisebb kockákra vágva adom a leveshez. A hagymákat megtisztítom, és félbevágva kerülnek a többi hozzávaló mellé.) Fedő alatt főzöm.



Közben elkészítem a nagyon vékony rántást és a csipetkét is: a három evőkanál olajba egy csapott evőkanál lisztet keverek, és pár percig együtt pirítom állandóan kevergetve. Végül mikor levettem már a tűzről és kicsit hűlt, hozzáadom a pirospaprikát is. Egy mély tányérba felütöm a tojást, kicsit sózom, és annyi lisztet adok hozzá, hogy jó kemény tészta legyen. Ezután az összegyúrt tésztagombócot az egyik kezemben tartom, a másikkal pedig pici darabokat csipkedek belőle, és gombóccá is sodrom őket az ujjaimmal. Csicseriborsó nagyságúak legyenek. A tányérba szórok egy kevés lisztet is, abban mindig meghempergetem a csipetkéket, hogy ne ragadjanak össze.

Mikor minden puha a levesben, a babérlevelet, a csokorrá kötött petrezselyemzöldet és a hagymadarabokat eltávolítom. A levével engedem fel a rántást kis adagokban, és mindig elkeverve. Végül a már higított rántást öntöm bele a levesbe. Mikor fölforrt, a kész csipetkéket is beleteszem, elkeverem, hogy ne ragadjanak össze. Még 5-6 percig főzöm a levest, hogy a tésztabetét is puha legyen.

Az egész levesnek nem kell több idő, mint körülbelül egy óra, mert a beáztatott bab viszonylag hamar puhul. Tartalmas és nagyon jóízű leves. Friss fehér kenyér dukál mellé.

Megjegyzések

napmátka üzenete…
De finom leves! Képzeld, ilyenkor télen mi akár minden másnap megennénk a babot...
duende üzenete…
Én is, Napmátka! :)
Renata üzenete…
Épp most jártam Palócprovence-nál, látom többen ráálltatok a babos ételekre. Mi úgyszintén. Habár nyáron is megy, másként elkészítve, könnyedebb verzióban.

Kaland: a Nyilasok állítólag nagy kalandorok :)
duende üzenete…
Bizony Reni! A kaland az életünk! :))