Csalán, pitypang, ibolya - a tavasz kincsei

.

Ma reggel a piacról hazajövet szedtem a ház mellett csalánt, pitypangleveleket, ibolyát. Bár az udvarunkat tavaly teljesen feltúrták, azért minden gyönyörű szépen kinőtt. Hiába és hála Égnek, a természet elpusztíthatatlan.
A pitypang zsenge levele enyhén kesernyés - épp ezért jellegzetes, és épp ezért nagyon jóízű kiegészítője zöldsalátáknak, s alapja más ételeknek. Az ibolya pedig nem csak szép és illatos, de ehető növény is, sőt, gyógynövény.

A pitypang vagy gyermekláncfű

Az egész növényt behálózzák a tejedények és a tejcsövek. Sérülés hatására minden részéből sárgásfehér tejnedv csurog ki, melyben viaszszerű anyagokon kívül kaucsuk is található. Keserűanyaga többek között a salátában is előforduló lactucopikrin és lactucin, amelyeknek mennyisége és egymáshoz viszonyított aránya évszakonként változik. Változó keserűanyag-tartalma virágzás idején a legnagyobb.

A pitypangot már az ókorban is használták a gyógyászatban, ma is gyűjtik ilyen célból levelét és gyökerét. Gyomor- és bélbetegségekben étvágyjavító és emésztést elősegítő. Magas kálium- és savanyú triterpénszaponin-tartalma miatt jó vizelethajtó is.

A népi gyógyászatban igen elterjedt, több étvágyjavító és vizelethajtó teakeverék állandó komponense, emellett máj- és epebetegségeknél is használják. Gyökere megpörkölve feketekávé-pótló. Élelmezési jelentősége a választék bővítésében van. Nyugat-Európa több országában fogyasztják halványítva és halványítás nélkül salátának és főzeléknek.

A népi gyógyászatban több mint 500 különböző néven ismerik, tavasszal a kankalinnal, csalánnal együtt a legelső gyógynövények egyike, amelyekkel megkezdhetjük a szervezet méregtelenítését. Nemcsak nagy (4-5%) káliumtartalmú levele, hanem feldarabolt gyökere is kiváló főzelékalapanyag, például párolva.

Pitypangméz

300 db pitypangvirág, 1 kg cukor, 2 citrom, 1,5 liter víz.
A virágokról csipkedjük le a szárakat és tegyük fel főni a felkarikázott citrommal együtt. Főzzük kis lángon 1 órán át (fedő nélkül), majd szűrjük le. A virágokat-citromkarikákat gyomkodjuk ki, sok lé maradhat benne. A leszűrt főzethez adjuk hozzá a cukrot és forrás után 30 percig főzzük. Töltsük üvegekbe és dunsztoljuk ki.
Finom mézíze van. 
Ha kevesebb cukorral készítjük, szörpnek is jó. Ezzel a módszerrel készíthetünk ehető virágokból mézet (levendula, körömvirág, stb... friss fenyőhajtás) vagy szörpöt.
 

Pitypangsaláta

25 dkg pitypanglevél, 20 dkg márványsajt, 10 dkg füstöli szalonna, 10 dkg vajban pirított kenyér, 2 evőkanál tejszín, 2 héjában főtt burgonya, 1 gerezd fokhagyma, ecet, só, bors.

Egy nagy tálban összekeverjük a tejszínt, ecetet, a szétdörzsölt fokhagymát. Hozzákeverjük a megtisztított pitypangot, az apró kockára vágott főtt burgonyát és az ugyancsak apróra vágott sajtot.A szalonnát előzőleg 5 percig vízben kell forralni és utána szárazra törölni. Tálalás előtt serpenyőben megpirítjuk a füstölt szalonnát, és az apróra vágott kenyeret, majd mindkettőt a salátába keverjük.

II.
Pongyola pitypang
Taraxacum officinale

Népies nevei. Asszonyhűség, barátfej, békasaláta, bimbófű, buborékfű, ebtej, éjjeli lámpa, férfihűség, gyermekláncfű, hányóra, kácsavirág, kákics, kikirics, kislibavirág, kopaszbarát, kotlóvirág, kutyatej, lámpavirág, májusi virág, női hűség, pampula, papatyi virág, papvesszeje, pilisfű, pimpam, pimpamparé, pimpimparévirág, pimpó, pipevirág, pippang, récevirág, sárvirág, Szent János füve, tyúkvirág, vénasszonyvirág, zsibavirág.

Leírása. Évelő, levélrózsás növény, melynek vastag, húsos, tejnedvet tartalmazó gyökere van. Sokfejű gyöktörzse minden egyes ágából tőlevélrózsát és több, egyfészkű tőkocsányt fejleszt. Számos levele felálló vagy lefekvő, 10-20 cm hosszú. Alakjuk megnyújtott visszás tojásdad. Ritkán épek, rendszerint kacurosak vagy öblösen fogasak, lefelé görbülő fogakkal, háromszögű vagy keskeny szeletekkel. A levelek a nyélre hosszan lefutók. A tőkocsány 5-10 cm magas, csöves. A virágzat (fészek) 20-25 mm hosszú, 30-35 mm átmérőjű. A virágok aranysárga színűek, csak napos időben nyílnak.

Összetéveszthetősége. A cikória tőlevélrózsás alakjával lehet összetéveszteni.

Előfordulása. Gyomnövényként mindenféle gyakori, szántókon évelő kultúrákban (lucerna, herefélék stb.), gyümölcsösben, rét-legelőn, gyepterületen, parkokban, utak szélén, házikertekben. A levelek formája a különböző termőhelyeken nagyon változatos.

Felhasználása. A tőlevélrózsa fiatal leveleit felhasználhatjuk saláta- és főzelék-alapanyagnak. Télen is fogyaszthatjuk, ha a gyökerét már ősszel, ill. fagymentes téli napon kiássuk, és homokos földdel teli ládába ültetve megöntözzük, papírral betakarva, hűvös helyre téve kihajtatjuk. Ha nem kedveljük az enyhén kesernyés ízt, akkor feldolgozás előtt a leveleket kb. 2 óra hosszat vízben tanácsos áztatni. Továbbá tanácsoljuk, hogy keverje ízlés szerint olyan lágy, harmonikus zamatú növényekkel, mint a libatop, a tyúkhúr, vagy medvetalp. A levélrózsák védelmében lévő virágbimbó­kezdemények pompás zöldségalapanyagnak számítanak. ízük igen hasonlatos a kelbimbóéhoz. A fiatal, még szőrös fészekvirágzatot sós-ecetes vízben eltéve, kapribogyó pótlására is felhasználhatjuk.

Gyűjtési ideje. Márciustól májusig a fiatal levelek és a virágbimbók gyűjthetők. Gyökerét ősszel gyűjtjük.

Pongyolapitypang-főzelék. Lehetőleg a fiatalabb és zsengébb leveleket (500 g) gyűjtjük be. A levelek kemény csúcsát levágjuk, és a leveleket legalább egy fél óra hosszat vízben főzzük. A vízből szűrővel kiszedjük, lecsöpögtetjük, majd finomra vágjuk. Lábosba szórjuk, húsleves levével felöntjük, csipetnyi sóval ízesítjük, 2-3 evőkanál pirított zsemlemorzsával összeérésig pároljuk, vagy 100 g vajon, csipet sóval és borssal puhára pároljuk, majd 1 kanál lisztet rászórva, néhány kanál húslével felöntjük, ezt követően még kb. negyedóra hosszat főzzük. Frissen tálaljuk, mint a spenótot. Resztelt burgonyával, fasírttal vagy sült virslivel fogyasztjuk.

Párolt pitypangfej Andrea módra. Ezt az ételt ínyencmestereknek ajánljuk, íze a bimbóskelhez hasonlít. A levélrózsák közötti fejletlen fészekvirágzatokat gyűjtjük össze. Ezeket a sárgás színű, összehajló „bimbókat" kb. 3 percig, lobogó vízbe szórva főzzük, majd vajjal, sóval, szerecsendióval ízesítjük. Előételnek vagy körítésnek tálaljuk.

Pitypangpüré. A fiatal pitypangleveleket felfőzzük, szitán lecsöpögtetjük, finomra vágjuk, húsleves levében megpároljuk, liszttel behabarjuk. Sóval, borssal fűszerezzük. Forró tejszínnel meglocsoljuk.

Vegyes pitypangsaláta. Olajból, borecetből vagy citromléből kevés só hozzáadásával salátaalapot készítünk. Ehhez apróra vágott zöldséget, (pl. petrezselyem, hagyma, metélőhagyma, medvehagyma) és szükség szerint finomra őrölt fűszert: kakukkfüvet, repkényt (nagyon keveset), majoránnát, bazsalikomot adunk. ízlés szerint más fűszereket is felhasználhatunk, így köményt, ánizst, koriandert, borágót, borsfüvet, lestyánt, zsályát, levendulát, rozmaringot. Ezekhez esetleg egy szétnyomott főtt burgonyát adunk. A finomra vágott zsenge pitypangleveleket a pácba tesszük, jól átforgatjuk és legalább egy órán át, ha van időnk, tovább állni hagyjuk.

Pongyolapitypang-saláta olvasztott vajban. 250 g fiatal pitypanglevelet megmosunk, finomra vágjuk, majd sóval, borssal ízesített olvasztott vajjal leöntve 30 percig állni hagyjuk, közben fokozatosan lehűtjük. Az ízesítést ecet vagy citromlé hozzáadásával fejezzük be.

Pongyolapitypang-saláta póriasan. A tál alján egy fokhagymagerezdet szétnyomunk, erre 2-3 evőkanál olajat, 1-2 evőkanál ecetet, 1 teáskanál mustárt, sót és csipetnyi cukrot adunk, simára keverjük. Ebbe a salátaöntetbe kb. 150 g alaposan megmosott, lecsepegtetett, zsenge pitypanglevelet teszünk, majd tálalásig állni hagyjuk (kb. 30 perc).

Pongyolapitypang-saláta parasztosan. Meleg, fokhagymával kikent lábosba szórjuk a pitypangleveleket majd vörösborecetben megforgatva, csipet sóval és kevés borssal meghintjük. Tálalás előtt ropogósra pirított füstöltszalonna-szeletekkel díszítjük. Franciaországban ezt a salátát fokhagymaszeletekkel eszik.

Pitypangfejsaláta. A még „bimbózó" virágzatot (200 g) keresztben finom szeletekre vágjuk, csipet cukrot, kevés sót, 1 kis, finomra vágott hagymát adunk hozzá. 2 vagy 3 szelet finomra vágott angol szalonnát ropogósra pirítunk. Ha kész van, kivesszük a serpenyőből és a forró zsiradékba 2 evőkanál borecetet öntünk. Ha felforrt, a felaprított pitypangfejeket beleszórjuk és összekeverjük. A salátát összevágott kemény tojással (fejenként 2 db) körítjük és azonnal tálaljuk.

Sajtos pitypangsaláta. A fiatal pitypangleveleket 1/3 rész ecetből, 2/3 rész olajból (ízesítés: só, bors, csipet cukor, 1 teáskanál mustár) álló öntetbe keverjük, és egy olyan szelet kenyeret, amelyet előzőleg fokhagymával bedörzsöltünk, aprítunk hozzá. Végül az egészre vékony szeletekben markáns ízű, zsírdús sajtdarabokat hintünk, összekeverjük a salátával és 30 percig érni hagyjuk.

Pitypangszirup. 3-4 marék friss pitypangvirágzatot 2 l vízben puhára főzünk, leszűrjük és a forró lébe 1 1/2 kg cukrot és 2 db citrom levét keverünk. Folyamatos keverés közben a folyadékot olyan hosszú ideig főzzük, amíg teljesen szirupszerűvé (nyúlóssá) nem válik. Ekkor a szirupot jól záródó üvegekbe töltjük. Az így nyert szirup, ha gondosan készült, a valódi méztől alig különböztethető meg.

Pitypangbor. Száraz időben 4 1/2 l pitypangvirágzatot gyűjtünk. Kb. 10 l-es fazékba tesszük, 4 1/2 liter forró vízzel leöntjük. A fazekat lefedjük, 3 napig áztatjuk benne a virágokat. Ezután a folyadékot molinókendőn átszűrjük, a virágzatokból a lét kifacsarjuk. A folyadékba dobunk egy kis gyömbérgyökeret, 3 finomra vágott narancs és 1 citrom héját valamint 1 1/4 kg cukrot. Az egészet egy nagy fazékban 20 percig lassú tűzön felfőzzük. Mázas cserép- vagy porcelánedénybe töltjük. Lehűtjük, egész addig, amíg testmeleg nem lesz. 1/2 darab élesztőt egy pirított rozskenyéren elkenünk és a folyadék tetejére téve azon úszni hagyjuk. Az edényt kendővel lefedjük, 6 napig meleg helyiségbe állítjuk, ezután a bort nagy edénybe szűrjük, és pamutkendővel letakarjuk. Három hétig sötét helyen állni hagyjuk, majd az edény tartalmát palackokba fejtjük. Az üvegeket dugóval gondosan lezárjuk. A bort legalább karácsonyig pihentessük.

(Forrás: Terebess)

Ilyenkor tavasszal a csalán friss hajtásai kitűnő teát szolgáltatnak mind immunerősítésre, mind méregtelenítésre. Ami bizony - mindkettő - rám is fér jócskán.

A nagy csalán (urtica dioica)

Népies neve:

csalány, csollán, csólyány, csanál, csohán, csovány

A növény leírása:
Csalánfélék (Urticaceae) családjába tartozik. A növénycsalád nevét a latin "uro", égni szóból kapta. Minden szerve csalánszőrökkel borított, érintése égető, viszkető érzést okoz, apró kiütésekkel. Kétlaki, évelő növény, megtalálható az ország egész területén, nyirkos helyeken, lomberdő aljnövényzeteként, árkok mentén.

Hogyan gyűjtsük?
A csalán levelét és gyökerét hasznosítják gyógyászati célra. Levelének gyűjtési ideje március-április, gyökérzetét (Urticae radix) pedig ősszel vagy tavasszal szokták gyűjteni.

Mi van benne?
A gyökér drog tartalmaz szterolokat, lignánokat, poliszacharid fehérje polimert. A csalán levél és herba tartalmaz flavonoidokat, fahéjsavakat, ásványi anyagokat, aszkorbinsavat, hangyasavat, a szőrökben pedig acetil-kolint, hisztamint, szerotonint.

Mire jó?

Gyógyteaként rendkívül sokrétű a felhasználási köre, általános erősítő, vértisztító, vizelethajtó, továbbá hólyaghurut, reuma, köszvény, bőrbetegségek, hajhullás, magas vérnyomás, gyomorhurut ellen is bizonyítottan jótékony hatással bír. Tavasszal sokan alkalmazzák a csalánteát vértisztító kúrák részeként, mivel jól átmossa a veséket, és kimossa a vesehomokot és a veseköveket, de ezek megelőzésére is jó. Ülőfürdőként aranyeres bántalmak kezelésére, borogatóként pedig bőrkiütésekre használják. Mosóvizes változatban kiválóan alkalmas hajhullás és korpásodás megelőzésére, valamint hajzsírosodás ellen. A kovasav-tartalma erősíti a kötőszöveteket, a körmöket, a hajhagymákat. A csalán gyökérzetét (Urticae radix) béta-szitoszterin-tartalma miatt a prosztata jóindulatú daganatának kezelésére alkalmazzák, növeli a vizelet mennyiségét, csökkenti a prosztata térfogatát. Főzetét külsőleg hajhullás és korpásodás ellen használják, vagy reuma elleni fürdővizet készítenek vele.

Hogyan használjuk?
Kenőcs: A leveléből készített kenőcs az ekcémás bőrfelületekre jótékony hatással van.

Tea: Csészénként 1 púpos teáskanálnyi (szárítottan ennyi, frissből 2-3 darab 10-15 cm-es hajtáscsúcsot vágjunk kissé össze és főzzünk meg) drogot öntsünk fel forrásban lévő vízzel, majd 10 perc után szűrjük le. Vértisztító kúrákhoz javasolják, mert alaposan átmossa a veséket.

Fűszerként: Friss leveléből főzelék készíthető, illetve a leveleket megpárolva húsok köreteként fogyasztható.

Fürdő: A pattanásos bőrt csalánfürdővel kezeljük. A szépségápolásban is komoly szerepet tölt be a csalán. A növény fiatal leveleit arcgőzöléshez használják, míg a belőlük készült krém bőrtisztító. A zsíros, korpás bőrre különösen hatékony. A csalánlevél drogjának nagy részéből klorofillt állítanak elő. Ez a zöld színanyag adja a levelek színét, és minden növényben megtalálható, mert a fotoszintézishez szükséges. Az élelmiszeripar és a gyógyszeripar gyakran használja színező anyagként.

Régóta használatos reumás bántalmak gyógyítására. A gyógykezelést, melynek során a fájdalmas végtagokat a csalán friss hajtásaival csapkodják meg, ma is alkalmazzák.

Jó tudni!

Ne forgalmas, poros utak mellett gyűjtsük a csalánt!
Elégtelen szív- és veseműködés miatt kialakult ödémák esetén használata nem javasolt.
Csak kesztyűben gyűjtsük!

(Forrás: www.hazipatika.com)

A csalánt inkább gyógynövénynek tartjuk számon, mint zöldségfélének. Párját ritkító vitamin és ásvány tartalma van, aki kúraszerűen alkalmazza, biztos sikert ér el. Ha elolvad a hó, a csalán az első megjelenő zöld meghúzódva enyhe helyeken a fák tövében. Ezeket a friss és üde hajtásokat kell gyűjteni, egy jó csokorra valót annyit, hogy egy fél pohár lé legyen belőle.
Csak vadon élő növénynek lehet ekkora tápértéke, mint a csalánnak van. Ha meggondoljuk, hogy erdőn, mezőn, árokparton vadon él a leghatásosabb és a legkitűnőbb gyógyszer egyike és mi nem használjuk föl, nem találunk kifejezést mulasztásunkra.
A szelén nagymennyiségben ritkán fordul elő a zöldségfélében. Ezt meghatározza a talaj, ahol termett a növény. A vadon élő növények inkább tartalmazzák ezt a fontos, az öregséget késleltető ásványt.
Csak egy a sok jó tulajdonsága közül a csalánnak. De ha megfigyeljük a többit, láthatjuk, milyen ereje van egy fél pohár kicentrifugázott csalán-lének, amit külsőleg és belsőleg is használhatunk.
Szív ödéma:
Az idősek között nem ismeretlen betegség. A nehéz lélegzés, a fulladás nagyon kellemetlenné és kényelmetlenné teszi az öregséget. Aki ebben a betegségben szenved, próbálja meg a csalánlét. Napi fél pohárral, ha elfogyaszt, könnyebb lesz számára a járás, a beszéd, az egész élet.
Általános vízhajtó:
A csalán talán a legerősebb vértisztító növény, ezért tisztítókúrák, böjtök hatékony és kedvelt gyógynövénye. A leveléből készült tea feloldja az anyagcseréből származó salakanyagokat, eltávolítja a szervezetből a mérgeket, ugyanakkor a vesét is fokozottabb vízkiválasztásra serkenti. Tisztítja a teljes emésztőcsatornát és a vizeletkiválasztó rendszert, s fokozza a szervezet védekező erejét. A vese- és hólyagkő-képződésre hajlamosaknak érdemes rendszeresen csalánteát fogyasztaniuk, mert segítségével még idejében kiválasztódik a homok. Tisztító hatásának gyomor- és bélhurut esetén is hasznát vehetjük. Teája élénkítő hatású, sok vitamint és ásványi anyagot (pl. vasat) tartalmaz.
Vérzés csillapító:
Vérzés csillapítására elsősegélyként nyugodtan használhatunk csalán levelet. A felső hajtásokat leszedve műanyag zacskóba tesszük és pépesítjük egy tiszta kővel vagy kalapáccsal. A pépet tiszta ruhára tesszük és ráhelyezzük a vérző sebre. Ugyanezt megtehetjük egy csomó spenóttal is. A vérzésnek perceken belül el kell állnia.
Fájdalomcsillapító:
Ha fájdalommal jár a vénás végtag, a fönn ismertetett eljárással enyhíthetünk a fájdalmon. Készíthetünk csalán-léből borogatást is, ami szintén azt a célt szolgálja.
Akár pépes, akár csalán-léből készült borogatással, az ütéssel járó fájdalmakat is csillapíthatjuk, valamint az ütés után megdagadt testrészeket.
Izületi bántalmak:
Vizelethajtó, emésztést serkentő és keringésjavító anyagai csökkentik a vér húgysavszintjét, ezért a csalántea hatékonyan alkalmazható köszvény, izületi gyulladások, illetve mindennemű reumatikus megbetegedés kezelésére.
A csalánnak még számos jó tulajdonságával ismerkedhetünk meg. Ha megfigyeljük vitamintartalmát, az A és a C, vitamin kitűnően együttműködik az egészségünk érdekében. S ha mindezt figyelembe vesszük, ott van még a szelén. Antoxidáns, a vitaminok segítségével megvéd az oxigén szabadgyökök sejtromboló hatásától Az A vitaminnal az immunrendszerünk éberségén őrködik, valamint serkenti a hormontermelést.
A csalán-lével hathatunk:
• csontok és az izmok egészségére,
• szív működésére és az idegrendszerre,
• vérkötődésre és a vérnyomásra,
• fehérje, szénhidrát és a keményítő anyagcseréjére,
• vese működésére,
• izmok felépítésére,
• idegek működésére,
• véredények izomzatára,
• energiaképződésre és átvitelre,
• öröklődési anyag egészséges képződésére,
• oxigén képződésére a vérben,
• immunrendszer állapotára, stb.
A szépségápolásban is komoly szerep jut a csalánnak. Összehúzó hatású fiatal levelei arcgőzöléshez használatosak, míg a belőlük készült krém alapos bőrtisztító, a zsíros bőrre pedig különösen jó hatással van. Levelei összeturmixolva üdévé teszik a leheletet. A csalán természetes hatóanyagai serkentik a fejbőr vérellátását, így erősítik a hajhagymákat. Főzetének rendszeres használatával gyorsabban nő a haj, és egészséges, szép fényű lesz.
Bár Magyarországon csak a csalánlevél hivatalosan elfogadott, a növény gyökere is gyulladáscsökkentő és immunstimuláló hatású, de csökkenti a koleszterinszintet is. A gyökérben található ß-szitoszterol enyhíti a prosztata jóindulatú megnagyobbodásának kezdeti tüneteit.
Gyógyteáját a népi orvoslás használja még köhögés csillapítására, fájós torokra, hurutos állapotok megszüntetésére, és egyes adatok szerint magas vérnyomás kezelésére, valamint külsőleg aranyeres bántalmak ellen ülőfürdőként.

(Forrás: www.nepgyogyaszat.hu)

Csalánleves receptem ITT!


Az illatos ibolya (Viola Odorata)

A kellemes illatú ibolya megjelenése a tavasz beköszöntét jelzi. Valamennyien szedtünk már ibolyát, vagy vásároltunk borostyángalléros csokrot a virágárusnál – de azt vajon tudjuk-e, hogy az ibolya virága ehető is?

Az illatos ibolya nemcsak szemet gyönyörködtető és jó illatú tavaszi virág, hanem gyógynövény is. Virága – legyen az friss vagy szárított –nyákoldó, köptető, izzasztó hatású teakeverékek összetevője lehet.

A tavasszal gyűjtött ibolyavirágokkal számos különböző ételt díszíthetünk. Gyümölcs-vagy túrótorta tetejére készítsünk áttetsző tortazselét. A zselébe még megszilárdulása előtt süllyesszük bele a friss ibolyavirágokat. A zselé megszilárdulása után a virágok lebegnek az áttetsző anyagban.
Vegyes salátákat, gyümölcssalátákat is díszíthetünk ibolyavirággal.
Egy jégkockatartó minden kockájába helyezzünk egy-egy ibolyavirágot. Öntsünk rá vizet, és fagyasszuk meg. Meleg nyári napokon különleges hangulatú, tavaszidéző a hideg üdítőitalba helyezett jégkockában lebegő, törékeny ibolyavirág.

Ha tovább meg akarjuk őrizni a virágokat, készíthetünk kandírozott ibolyát. A virágokat megmossuk lecsöpögtetjük. Egy tojásfehérjét felverünk, nem kell kemény habbá verni, csak addig, míg habosodni kezd. Egy pillanatra belemártjuk a virágot, majd jól átforgatjuk porcukorban, hogy a cukor teljesen beborítsa. Egyenként tálcára tesszük a virágokat, és meleg helyen addig szárítjuk, amíg teljesen megszáradnak. Ha légkeveréses sütőnk van, akkor nagyon alacsony hőmérsékletre (60-70 fok), állítva is megszáríthatjuk a virágokat, de nagyon vigyázzunk, ha megég, tönkremegy.

Jó tudni:
- Aki asztmás vagy allergiás, az inkább ne fogyasszon semmiféle virágot, mert a pollen problémákat okozhat.

(Forrás:ITT)