2009. május 17., vasárnap

Sárkányfűleves szegfűgombával, diós kecskesajttal


„Kiskoromban a főszakács nagyon kedvelt engem. Annyira szerettem őt, hogy mindig vele akartam lenni, még ha ez csak annyit jelentett is, hogy a köntöse szegélyét láthattam a tibeti házakban a helységek elválasztására szolgáló függönyök alatt. Ő pedig, szerencsére, jól viselte a viselkedésemet. Szinte teljesen kopasz, roppant nyájas és egyszerű ember volt. Nem volt túl jó mesélő, és nem nagyon szeretett játszani, de ez egyáltalán nem számított. Azóta sokat tűnődtem kettőnk viszonyáról. Néha úgy gondolom, az étel alapvető alkotóeleme az élőlények közti, mindenfajta kapcsolatnak.”
(Tenzin Gyatso, a XIV. Dalai Láma )




A mai leves abszolút spontán jött. Piacon voltam, és vettem egy pici kupóc csirkegombát. Ezen kívül a bolhán megkiabált egy hatalmas, mexikói stílúsú fontott gyümölcsös tál. Az udvaron pedig megláttam a hatalmasra nőtt csalánokat. Gondoltam, a tál épp alkalmas a teleszedésre. Így készült ma sárkányfűleves - akarom mondani klorofillleves, akarom mondani csalánleves - csirkegombával, diós kecskesajttal és rozskenyérpirítóssal.

Hozzávalók 4 főre:
1 nagyobbacska csokor csalánlevél,
1 kis kupóc szegfűgomba,
4-5 fej fokhagyma,
2 dkg vaj,
só,
1 csapott teáskanál kristálycukor,
zöldségerőleves vagy egy kevés ételízesítő,
2 dl sűrített tej,
1 evőkanálnyi liszt,
rozskenyér.

A csalánt forróvízbe dobtam, így már nem csíp. Leleveleztem és apróra vágtam, mint a spenótot szokás. A vajon a vékony szeletekre vágott fokhagymát megfuttattam sóval, majd hozzáadtam a csalánt is. Kicsit együtt pároltam őket, aztán felengedtem vízzel. Ételízesítőt, sót, cukrot tettem bele. Hagytam forrni 5 percig, majd a sűrített tejből és lisztből készített habarással behabartam. Aztán botmixerrel alaposan pürésítettem.
A gombát megmostam és sóval, borssal, kakukkfűvel serpenyőben megsütöttem. A levest a sült gombával, morzsolt diós kecskesajttal, és kis rozspirítósokkal tálaltam.
Ha valaki tejérzékeny, főzzön bele 2 szem burgonyát, kiválóan sűrít és finom ízt is ad a levesnek.

10 megjegyzés:

erős ildikó írta...

Miket tudsz Te, miket tudsz Te!
Nagyon tetszik a finom zöld kis levesed! Másnak is nevezik a csirkegombát? Mi hogy ismerhetjük?
Tetszik, ahogy vásárolsz (a piacon is és a bolhán), gondolom, fel is töltődsz tőle.

duende írta...

Nem is tudom, Napmátka. Felénk így hívják. Mezőn nő, nem erdei, és kicsi.

Egyébként essszméletlen zöld színe volt! :))

De fel ám! :) Gyönyörű az a gyümölcsös, és 300 forintért vettem. Lealkudtam 500-ról. :))

trinity írta...

Micsoda jó kis bolhapiac és milyen ügyes vadász vagy:))))

Percekig gondolkodtam, mi az a sárkányfű-csak a Süsü jutott eszembe róla, de már megvilágosodtam:)Klassz!!!

Renata Kalman írta...

Én is pont ezeket akartam kérdezni, a csirke- nem lehet, hogy a rókagomba?

akkor a sárkányfű = a csalán...
:))
én alkudni nem tudok, valamiért nem megy.

duende írta...

:)))

Trin... :))

duende írta...

Nem, Renáta. Az tölcséres és sárga, és még nincs szezonja.

Majd valahol utánanézek, melyik is ez a gombácska más néven.

Alkudni nem tudsz? Csak meg kell kérdezni, és kész. Azt mondja 500, Te visszakérdezel: 300? És vagy igen, vagy nem. Ennyi az egész... :)9 Ezért piac a piac. Általában mindig engednek, bele van kalkulálva az árba.

ágota írta...

megtaláltam, nagyon szerethető tényleg, így gombával, sajttal szép láncreakció lett :)

duende írta...

Köszi szépen Olzka! :) Most tavasszal is biztosan készítek hasonlót, a zsenge csalán a legjobb hozzá!

Foodafok írta...

Csodás leves!

duende írta...

Foodafok: Köszönöm szépen! :)