Három fiú jött Hodzsához egy zsák dióval, és így szólt: – Osszad szét
közöttünk ezt a diót úgy, mintha Isten osztaná.
Hodzsa erre az egyiknek egyetlen szemet, a másiknak egy marokra való
diót adott, a harmadiknak pedig mind, ami a zsákban maradt.
A fiúk csodálkoztak. Hodzsa bólintott és így szólt:
– Nem tetszik? Jó. Akkor majd elosztom úgy, ahogy a szolgák osztanák.
Most aztán a diót egyenként megszámolta és egyenként elosztotta.
(arab parabola)
No egy nemrecept bejegyzés... :) Húsvét előtt elmentünk a lidlibe. Kellett tejszín, meg vaj, olajbogyó, olasz babapiskóta a tiramisuhoz. Ahogy nézelődtem, egy polcon görög dolgok voltak. Recina, dolmades és édességek. Persze vettem töltött szőlőlevelet is (nagyon finom, jó fajta konzerv létére), és vettem kétféle édességet. Nem is sütöttem aprósütit húsvétra, ezeket tettem ki tálba.
Mindkettő nagyon különleges. Az egyik azért, mert masztikával van ízesítve. A masztika a hioszi pisztáciafa mézgája. De ami ezen túl nagyon érdekes benne, hogy pisztáciafa másutt is nő, de csakis hiosz szigetén "könnyezik". Sőt, a szigeten belül is csak
A Terebessen olvashatsz recepteket is ezen az oldalon: ízesítenek vele likőröket, ouzo-t, édességeket, húsokat, szószokat, stb...
Amit vettem annak szerintem ez a receptje (az említett Terebess oldalon van ez is):
Édesség masztikával
Hozzávalók:
70 dkg cukor,
fél csésze víz (gondolom 12 cl),
2 kiskanal citromlé,
1 kiskanál őrölt masztika.
A cukrot felmelegítjük a vízzel, alapos kevergetés mellett, amíg fel nem oldódik. Olyan sűrűnek kell lennie mint a méz.
Hozzáadjuk a citromlevet, tovább főzzük, majd egy tálba öntjük. Amikor a szirup már majdnem kihűlt, hozzáadjuk a masztikát és fakanállal jól elkeverjük, amíg a massza fehér és sűrű nem lesz.
A másik jellegzetes édesség a halva volt, méghozzá szezámmagból készített. Szerintem isteni, mert imádom a szezámmagot. A halva valójában egy összefoglaló név, mert elterjedt az egész Földközi-tenger mentén, jellegzetes akár a török konyhában, akár bármelyik arab konyhában, de egészen Indiáig van a határa, ott is készítik. Halvát bármiből lehet csinálni. Bármilyen lisztből, magféléből, búzadarából, akár még sárgarépából is. Lényege ha jól olvasgattam az, hogy egy tömény édesség - maga a szó is ezt jelenti: édes - , amit cukorszirup, méz fog össze, és az alaphozzávalón és édesítésen kívül szinte nincs is benne más. Egyben formára van dermesztve, és aztán kis szeletekre vagy darabokra vágva. És itt hívnám fel a figyelmet: paleo-sok és testkontrollosok bátran készíthetik, mert ez kitűnő és bűntelenül ehető finomság, amennyiben vízzel és nem tejjel készül. :) Tömény és nagyon finom. A szezámoshoz szükség van sajnos egy kávédarálóra is.
Kénytelen leszek kikísérletezni, mert az egész neten nem találtam meg ennek a szezámosnak a receptjét. (Vagy csak béna valék....)
A képet megtaláltam, pont ilyen volt (a kakaós márványos középen), de receptet nem leltem. No mindegy, ettől még sosem estem bele a kétségbe. :) Viszont a Wikipédia elég kimerítően ír róla és képek is vannak.
Egy helyen tojásfehérjét is írt a receptbe.
Hozzávalók:
15 dkg szezámmag,
10 dkg mandula (elhagyható),
5 dkg mazsola (elhagyható),
15 dkg kristálycukor,
5 dkg virágméz,
5 dkg víz.
Így készült, de nagyon híg lett. A bolti egyébként éppcsak összeállós volt, és könnyen törött, szétesett, tehát azt éppcsak tartotta a szirup-méz alap. Vagy felvert tojásfehérjével nem árt szilárdítani, mint a törökmézet. (Még kísérletezem. Ha megtaláltam a jó arányokat, jelentkezem. :) ) A szezámmagot lassú tűzön megpirítottam. Vagyis épp csak annyira szabad, hogy érezhető legyen az illata és az olaj látszódjon a magokon. Valójában csak orral tudjuk megállaítani mikor jó, mert ha csak hangyányit is túlmelegítjük-pirítjuk, megkeseredik. Szóval csak addig melegítsük, míg a finom diós-mogyorós illatot meg nem érezzük.
A mandulát is megpirítottam.
A szezámmagot kávédarálón ledaráltam. Esetleg mozsárban lehet még finomra őrölni, akinek van.
Föltettem a tűzre a cukrot, mézet, vizet és fölforraltam. Forrás után még 2 percig főztem, majd hagytam állni cirka 5 percet. Ekkor belekevertem a szezámmagot, mandulát, mazsolát. Egy formát folpackkal kibéleltem, beleöntöttem és hűtőben hagytam egy éjszakán át. Szeletelve tálaljuk.
A mandula, mazsola el is hagyható, illetve tetszés szerint mással is készíthetjük: dióval, földimogyoróval, mogyoróval, pisztáciával, kesudióval, stb... Vagy egyszerűen kakaóport keverünk bele csak olyan márványosra.
Ha készít valaki otthon, ne burítsa egyből a szirupba a szezámmagot, hanem fordítva csinálja: apránként adja a szirupot a darált maghoz, és mikor már formázható, valamennyire összeáll, akkor jó is. Annyi szirup épp elég hozzá. Gyanítom ennyi folyadékhoz legalább 30 dkg darált szezámmag kellett volna. Kissé nyúlós, de isteni. :)
11 megjegyzés:
Azért paleosok csak vigyázzanak a cukorral :)
Ha csak mézzel készülne, az is sok lenne benne.
Én is szeretem ezeket a ragacsos édességeket, mindig ettem is, nálunk a munkahelyen az volt az íratlan szabály-szokás, hogy aki amerre járt a világban, onnan az adott helyre jellemző autentikus italt vagy/és édességet hozott a kollégáknak egy dobozzal, így aztán mindig kóstolgattuk a török-görög-ciprusi-máltai, arab, thai, ilyen-olyan stb.stb. finomságokat, egyszer úgy jártam a halvával, gyanútlanul bekaptam és egy fogkoronámat úgy lekapta mint a szél, na azóta nagyon kell figyelnem és vigyáznom:-))))
A szezámmagosokat is imádom:-)))
A masztikáról meg valahol ködösen úgy rémlik azt olvastam, hogy ragasztószerként is használták régen:-)))
Köszönöm az sok érdekes infót. Azt hiszem én ( erdélyi lévén) mindkét édességet ismerem ( legalábbis hasonlókat) . A masztikás szerintem a rahat, halvát pedig csak napraforgómagból készültet ettem még.
De ha ilyen kicsi helyen van masztika, vajon hogyan csinálják a rahatot? lehet jobb ha nem tudom meg az igazat. A gyerekem szerint, a Narnia krónikájában amikor a Jégkirálynő elcsábítja a fiút ( Peter?) , akkor raháttal kínálja.
A húsvéti sárgatúró a te recepted alapján készült, és sokkal jobb volt mint a tavalyi. Köszönöm.
Tudod kik használják a masztikát ragasztani, a sminkesek, a színháziak akik a parókákat, álbajuszokat és szakállakat rögzítik, erről olvastam valahol:-))))
Elnézést, de szakaszosan jut eszembe az információ:-))))
Alexandra: köszi és bocsi, nem vagyok képben annyira paleo-ban... :)
Anikó: váó, igen, a masztix!
Nekem egyébként minden ilyen tömény arabos édesség maximálisan bejön. Tudod miért szeretem őket? Egyrészt mert isteni finomak, másrészt míg egy hagyományos piskótás, akármilyen sütiből megeszel fél tepsinyit is akár, ezekből csak 3-4 falatot bírsz lenyomni egyszerre. Így csak látszólag töményebb és édesebb, valójában szerintem sokkal kevésbé ártalmas emiatt, mint egy hagyományos süti. És nincsenek tele liszttel meg mindenféle izével. :)
Kedves Gránátalma! Én is olvastam, hogy Erdélyben is ismerik és a napraforgómagosat olvastam. Érdemes lenne egyszer olyat is készíteni.
A rahatnek is érdemes lenne jobban utána nézni! Lehet, hogy ahhoz esetleg egy másik fajta fa gyantáját használják? No majd utánaolvasok, hátha megtalálom valahol!
:)) Meg fogom újra nézni a filmet! :) Egyébként is nagyon tetszett... :)
Nagyon szívesen és nagyon örülök neki, hogy ízlett! :)
Szia, örülök, hogy otthon is lehet masztikát találni. Nálam elképzelhetetlen a kalács nélküle. Egy fél kiló lisztből készült kalácsba kell 1-1,5 kk masztikapor. A könnycseppeket mozsárban töröm majd bele a lisztbe. Mivel nálunk most van Húsvét, az egész ház illatozik a masztikától. Kulurákit is készítek vele, a szmirnai kulurit, pár bejegyzéssel van lennebb a blogomban, nagyon finom, ha van kedved, próbáld ki. Kíváncsi lennék, mennyi a masztika otthon, mert nem egy olcsó mulatság ritkasága miatt. A halva az kimondottan a szezámpasztából készült édesség itt Go-ban. Itthon is szoktunk egy halva-nak nevezett édességet, grízből és cukorszirupból, nagyon finom, valahol benne van a blogomban ez is. Jó kísérletezést:) ..ja és a ragacsos édesség neve Romániában rahat, Go-ban pedig a lukumi, minden kolostorban dobják utánad:)
Imádjuk a halvát, bármennyit veszek elfogy, én mindig az egész magosokat részesítem előnyben ( a kakósat nem ), nagyon jó a leírás, köszönöm az "utazást"!
Az erdélyi napraforgósat is ismerem, talán valahol recept is van (?)
Hű Ágni, köszi az infókat! Megyek is nézelődni majd hozzád! És el tudom képzelni, milyen finom leghet vele a kalács!
Sajnos nem masztikát tudtam venni, csak ezt a lukumit, amit masztikával ízesítettek. De majd ha a hugom megy ki göröghonba, hozatok vele. :)
Ki fogom próbálni a grízest is, megnézem majd nálad, köszi szépen! :)
Szívesen Mági! Sajnos nálunk nem lehet kapni, csak a lidliben gondolom épp görög hét volt és véletlenül arra is jártunk (egy hónapban egyszer megy a párom én meg félévente egyszer) így tudtam venni. Isteni. :)
Most sajnálhatom, hogy csak úgy elmentem a görög dolgok mellett:( Pedig én hetente járok lidl-be... Láttam őket, de - mivel nem volt semmilyen információm - meg se néztem jobban őket.
Hát, így jártam:)
Roza, talán lesz még, mikor legközelebb mész! :)
Megjegyzés küldése