Zöld hummusz

A legalapvetőbb mágia, amit egy nő csinálhat, az maga a főzés. Nem véletlenül mondják, hogy egy férfit a hasán át lehet megfogni. Teljesen természetesen így van, hiszen a férfi életét azzal az élelemmel fogom táplálni, amit én csinálok neki. És ha szeretettel csinálom, az hat arra a férfira. Akkor azt a férfit magamhoz kötöttem. Az élet tele van apró mágiákkal. És ma nem használjuk őket. Mert nincs rá idő. De megkérdezem: akkor mire van ma idő?

(Géczy Gábor, előadásrészlet)

Aki szereti az eredeti hummuszt (én rajongok érte bevallom), az ezt is nagyon fogja szeretni. Medvehagymás változat: roppant egészséges, és legalább annyira finom is. És ha azt mondom öt perc alatt elkészült, sokat mondtam. Igaz, most nem én főztem a csicserit, és nem én szedtem hozzá a medvehagymát, de ez így elfoglalt háziasszonyoknak tökéletes megoldás. Azért azt a kis mágiát így is bele lehet varázsolni... hogy maradjon másra is idő. Nem. Nem a tévézésre gondoltam.

Hozzávalók 2 főre:
1 üveges konzerv csicseriborsó (DM-ben szoktam venni, bio változat),
1/2 marék medvehagyma (2 dkg),
só,
kevés friss citromlé ízlés szerint,
1 evőkanál tökmagolaj,
annyi víz vagy főzőlé (amennyiben mi főzzük is), amennyivel krémes állagot kapunk.
Plussz tökmagolaj a díszítéshez.

A konzerv csicserit szűrőkanálban alaposan átmostam folyó vízzel, egészen addig, hogy már nem volt habja. Késes robotgépbe tettem a medvehagymával, sóval, citromlével, tökmagolajjal, kevés vízzel együtt és krémesre daráltam. Kóstolni kell, ha hiányzik valami, pótoljuk. (Citromlé, víz, olaj, só.)
Tálaláskor megcsorgattam még tökmagolajjal. Házi pászkával kínáltam, de bármilyen arab, indiai kovásztalan laposkenyérrel tökéletes (pita, csapati, roti, tortilla, stb...)
Vagy pirítóssal, ha valaki a hagyományos kenyeret jobban kedveli. Isteni. A medvehagymáról itt olvashatsz, s kérlek, ha gyűjtöd, vigyázz a növényre, hogy jövőre is teremhessen. :)

Tojásos szendvicskrém medvehagymával

az én poklomban
számolnak és mértékkel
szeretnek; órát
lesve időznek; folyton
véleményük van;
csak idő van, semmi tér.
Azt mondják: PERSZE.
Csak idő van, semmi tér;
mindenki siet,
nyilatkozik, birtokol,
temet, nemz és szül
– semmi nincs, csak történik
az én poklomban

                                                                                   (Fodor Ákos)

Ezt a receptet a közelgő ünnepre is ajánlom, vagy ünnep utánra, ha lenne sok maradék főtt tojás húsvétról. Medvehagyma is lesz még, de ha nem jutunk hozzá, újhagymával, snidlinggel is tökéletes, vagy akár petrezselyemzölddel is.

Hozzávalók:
4-5 főtt tojás,
15 dkg márványsajt,
só,
frissen őrölt bors,
1 teáskanál mustár,
1 csokor zöldfűszer (medvehagyma, stb...),
12 dkg mascarpone (vagy 7-8 dkg vaj vagy 1 tubusos natúr krémsajt),
4-5 darab aszalt paradicsom.

A márványsajtot morzsoljuk el egy tálba, majd villával alaposan törjük össze. Adjuk hozzá a mascarponét, a és a többi hozzávalót is. (Mindent aprítsunk.) Alaposan keverjük ki a krémet, kóstoljuk. Hagyjuk hűtőben összeérni 1-2 órácskát, s aztán fogyasztható. Finomabb ha nem hűtőhidegen esszük, hanem szobahőmérsékleten és igazi házikenyérrel a legjobb, vagy nem túl édes kaláccsal.

Amerikai káposztasaláta

   A kis Clara sokat olvasott. Könyvimádata nem tett különbséget, éppúgy kedvelte a Marcos bácsi titokzatos bőröndjeiből előkerülő mágikus könyveket, mint a Liberális Párt dokumentumait, amelyeket az apja íróasztalán talált. Számtalan füzetet teleírt egyéni észrevételeivel, feljegyezte bennük a fontosabb eseményeket is, ennek köszönhető, hogy nem merültek a feledés ködébe, és így most én felhasználhatom őket, hogy megidézzem a múltat.
   Clara látnok volt, ismerte az álmok jelentését. Ez az adottsága vele született, neki nem kellett bonyolult, kabalisztikus tanulmányokat végeznie, mint Marcos bácsinak, aki sokkal több erőfeszítéssel sokkal kevesebbre jutott. Az első, aki felfigyelt Clarának erre a képességére, Honorio volt, a házi kertész, aki egy napon azt álmodta, hogy kígyók másznak a lába körül, és hogy megszabaduljon tőlük, addig rugdosta őket, míg tizenkilencet megölt belőlük. Elmesélte a lánykának, miközben a rózsákat metszette, épp csak hogy elszórakoztassa, mert nagyon szerette, és sajnálta, hogy néma. Clara előhúzta a köténye zsebéből a kis palatáblát, és felírta rá Honorio álmának jelentését: "Sok pénz üti a markod, de nem fog sokáig tartani; könnyedén megszerezheted, csak tedd meg a tizenkilencest." Honorio nem tudott olvasni, de Nívea tréfálkozva és nevetve felolvasta neki az üzenetet. A kertész úgy tett, ahogyan az álom tanácsolta, és nyolcvan pesót nyert a titkos játékbarlangban, amely a szénraktár mögött volt. Vett rajta egy új ruhát és felejthetetlen dorbézolást csapott a barátaival, és egy porcelánbabát ajándékozott Clarának. A kislánynak ettől kezdve sok dolga akadt, rengeteg álmot megfejtett az anyja tudta nélkül, mert amint Honorio esetének híre járt, folyton faggatták az emberek, például arról, mit jelenthet, ha álmukban hattyúszárnyon röpködnek egy torony fölött; vagy ha csónakkal sodródnak az árban, és közben egy szirén valami özvegyasszonny hangján énekel; ha a hátukon összenőtt ikergyerekek születnek és mindkettőnek kard van a kezében; Clara pedig habozás nélkül rótta a táblácskájára, hogy a torony a halál, és aki fölötte röpköd, az megmenekül egy halálos balesetből; a hajótörött, aki a szirén énekét hallja, elveszti a munkáját, ínséget szenved, de egy asszony segít rajta, és üzletet köt vele; az ikrek férj és feleség, akiket a közös sors kényszere tart össze, de egymást sebzik a kardcsapásaikkal.
   Clara nem csak az álmokból jósolt. Jövőbe látott, és megsejtette az emberek szándékát; ez a képessége egész életén át végigkísérte, és idővel még jobban kifinomult.
   Clara úgy nőtt fel, mint a vadvirág, és Cuevas doktor hiába javasolta az Európából hozott új gyógymódokat, a hideg fürdőt és az elektrosokkot, amelyekkel ott a bolondokat kezelik.

(Isabel Allende: La casa de los espíritus (Kísértetház))

Ilyenkor tél végén már nagyon vágyom a friss zöldekre, salátára, retekre, újhagymára... de még nincsenek. Úgyhogy megszemléltem a hűtő tartalmát és készítettem egy amerikai káposztasalátát. Azt hiszem J. Olivernél láttam még régen egy műsorában. Finom, szeretem. Többféleképpen is készülhet a "coleslow", általában én így csinálom.

Hozzávalók 2 adaghoz:
20 dkg káposzta,
10 dkg sárgarépa,
1 kisebb-közepes fej lilahagyma,
1 kisebb alma,
2 normále savanyúuborka.
Az öntethez:
5-6 púposabb evőkanálnyi majonéz,
2 evőkanál tejföl vagy joghurt,
só,
lehelletnyi méz,
pár csepp valamilyen finom ecet (dió, tárkony, fehérborecet vagy verjus).

A káposztát, lilahagymát szép vékonyra szeljük, a többi hozzávalót a vastagabb lyukú reszelővel (tökreszelő) lereszeljük. Az öntet hozzávalóit is jól elkeverjük, majd a salátával szintén összekeverjük. Kóstoljuk, ha valami hiányzik, pótoljuk. (só, méz vagy ecet)
Hagyjuk állni 1-2 órácskát és már fogyasztható is. De akár egy egész éjszakát is pihenhet a hűtőben, csak finomabb lesz, jól összeérik.
Szoktam készíteni csak joghurttal is majonéz nélkül, úgy lájtosabb.

Omlós-szaftos sültcsirke

Ha három madár ül egy kerítésen, és kettő elhatározza, hogy elrepül, hány madár marad a kerítésen?

A válasz: három.
A tanulság: attól, hogy elhatározol valamit, még nem biztos hogy meg is mered tenni.

 (Robert T. Kiyosaki)

Kiegészítés: és az sem valószínű, hogy a várakozástól a sültgalamb a szádba fog repülni.
Családi közkívánatra teszem fel ezt a grillcsirkét (buli volt), mert mindenkinek nagyon ízlett. Amin meglepődött mindenki, hogy ennek a csirkének nem száraz a mellehúsa sem. Hiába. A vaj mindig csodákat tesz. :)

Hozzávalók a páchoz (ez 2 csirkére elég):
1/2 üveg Édes Anna (részemről Erős Pista),
1 csapott evőkanál koriandermag,
3 szegfűbors,
1/2 teáskanál bors,
1-2 kardamommag,
1/2 teáskanál köménymag (ha szeretjük a római köményt, tegyünk bele azt),
1/2 teáskanál mustármag,
3 gerezd fokhagyma,
6 dkg vaj.


A fűszereket mozsárban összetörtem (a fokhagymát nagyon apró kis kockákra vágtam), és az Édes Annával elkevertem. Majd szobahőmérsékletű vajjal is összedolgoztam. (Nem egyszerű... :)  )
A csirkéket finoman besóztam (mert az Édes Anna is sós, de amennyi abban van, az kevés ahhoz, hogy a csirke ne legyen sótlan), aztán rájuk kentem kiskanállal a pácot. Nehéz művelet, nem igazán akar megmaradni a kezemre bezzeg ragadt rendesen, de ne adjuk fel. :) A lényeges momentum az, hogy a csirke bőre alá, a mellehúsa fölé jócskán tegyünk a fűszeres vajból. Így lesz finom porhanyós, ízletes.
Aztán a csibéket kissé kiolajozott tepsibe tettem, 1-2 deci vizet is alájuk öntöttem és olyan 180 fokon sütöttem majdnem másfél órán át. Közben locsolgattam őket és mikor nagyon elment alóluk a víz, pótoltam. Így szaft is maradt alattuk, amit külön kínáltam a tálalásnál.
A bőre nem lett túl ropogós, mivel vizes egy kissé a pác. A nagyon ropogós sült bőr titka az, hogy teljesen száraznak kell maradnia. Ez igaz csirkére is, disznóhúsra is.

Céklás, csicseris, gránátalmás rizssaláta

A spiritualitás nem másról szól, mint arról, hogyan viszonyulunk a mindennapi élethelyzetekhez.

(Csögyam Trungpa: Munka, szex, pénz)

 

Egy nagyon finom svédasztalra való étel az ősz kínálatából. Az idei első céklás falatok. Lesz még sok, érzem... mert nagyon szeretem. :)

Hozzávalók 4 főre főételként, 6-8 főre ha csak csipegetünk:
30 dkg hosszúszemű rizs (vadrizs is lehet benne),
70 dkg cékla (tisztítva ennyi),
1 üveg csicseriborsókonzerv,
1 nagy gránátalma,
1 nagy fej lilahagyma,
1 teáskanál fokhagymagranulátum vagy 4 gerezd fokhagyma,
1 teáskanál őrölt gyömbér,
1 teáskanál frissen őrölt koriandermag,
1 teáskanál szumák (cserszömörce),
1 piros csili,
só,
1-2 evőkanál balzsamecet,
1 evőkanál olaj,
1,5 dl víz.
Plussz olaj a tálaláshoz, díszítéshez petrezselyemlevél.

A céklát megtisztítottam, 2-3 milis szeletekre vágtam és egy nagy tálba tettem. Hozzákarikáztam a lilahagymát is, megszórtam sóval, mozsárban frissen őrölt koriandermaggal, fokhagymagranulátummal, őrölt gyömbérrel, a kis kockákra felaprított csilivel, a szumákkal és meglocsoltam olajjal. Jól összekevertem, hogy mindenütt egyenletes lehessen a céklán a fűszer, s aztán meglöttyintettem a házi balzsamecetemmel is, végül egy sütőtálba tettem. Vizet öntöttem alá, lefedtem fóliával és nagy lángon 1 órán át sütöttem.
Addig főztem sok vízben a rizst, míg megpuhult, és amint készen volt, szűrőben leöblítettem.
Mikor már nem kellett azbesztkéz a céklához, az egyben sült szeleteket fölcsíkoztam, és levestől-hagymástól együtt összeforgattam a rizzsel, amihez egy lecsöpögtetett és szűrőn jól átöblített csicseriborsó konzervet is hozzáadtam. A gránátalmából kivarázsoltam a magokat, és majdnem az összeset szintén hozzákevertem a salátához. Csak díszítéshez tettem félre belőle. Tehát alaposan elkevertem mindent.
Tálaláskor a tetejét szórjuk meg gránátalmamaggal, s díszítsük petrezselyemmel. Ha kissé száraznak érezzük kóstolásnál, a tetejét meglocsolhatjuk még valamilyen jófajta olajjal is.
Ezt a céklás salátát szerintem készíthetjük gerslivel is, vagy hajdinával, vagy bulgurral is rizs helyett.
Sőt, akár önmagában (csicserivel és gránátalmával), akár köretként is tökéletes ez a sült cékla. Én még kaptam a piacon nagyon olcsón friss fügét is. No gránátalma helyett azzal is isteni...
Sajnos a fotó nem lett a legjobb, későn kaptam észbe... meg kell szoknom még hogy korán sötétedik. Viszont szép alkony volt, s a varjak is épp arra repültek. :)

Salsa verde zöld paradicsomból

  Azt hiszem, mindannyian másképp éljük meg az időt. Számomra az óraidő nem igazán létezik. Sokan évre, hónapra, napra pontosan emlékeznek eseményekre. Én erre sosem voltam képes.
  Az idő múlását sokkal inkább a természet ciklikus változásain keresztül érzékelem. Vagy a nappalok-éjszakák lüktető táncában. Az én naptáramban nem dátumok vannak - hanem élmények, érzetek, hangulatok, álmok. Illatokra emlékszem, képekre, érintésekre, dallamokra és ízekre. Talán az illatok és ízek azok, amik a legerőteljesebbek.
  A zöld paradicsom, a piruló vastaghúsú paprikák, a sütőtök és a gesztenye illata-íze számomra az őszt jelzik a végtelen idő holografikus rendjében. A csörgő avar hangja, az őszirózsa illata, a ködös hajnalok furcsa derengése, a pára nyirkos és mindenbe befurakodó jelenléte kétségtelenül érzékeltetik: a nyár véglegesen búcsút intett. S ha nem is örökre, de legalábbis hosszú időre.

(d.)

Kaptam pár darab zöldparadicsomot. Először salátát akartam csinálni belőle, de útközben módosítottam, lett belőle salsa verde, és bizton állíthatom, hogy a legjobb salsa, amit eddig készítettem, ettem. Mintha az almazöld szín frissességét, fényteliségét, extravaganciáját lefordítanánk ízre. Készítettem hozzá tortillát, sült halgombóckákat pritamingyöngyökkel, isteni volt.

Mit tettem bele?

4 normále méretű zöldparadicsomot,
1 közepes méretű fehér édes salátahagymát,
1 nagyobbacska gerezd fokhagymát,
1 kisebb zöld hosszú erőspaprikátkimagozva,
fél csokor petrezselyemzöldet (korianderzölddel is lehet),
sót,
egy csipet koriandermagot frissen mozsárban őrölve,
egy nagyobbacska evőkanálnyi olívaolajat,
cirka negyed citrom levét és
 egy egész citrom héját belereszeltem.

A zöldparadicsomot és a salátahagymát karikáztam és besóztam. Hagytam állni fél órát, mert így lehet igazán előcsalogatni az ízét, illetve a hagymát pedig megszelidíteni.Ezek után a többi hozzávalóval együtt robotgépbe tettem (kivétel a reszelt citromhéj, ezt utólag kevertem bele) és jól összeturmixoltam. Valami csoda íze van.
Tökéletes natúran sült halszelethez is, csirke vagy pulykahúshoz is, de akár sült hal vagy hús töltelékeként is el tudom képzelni. Érdemes nyáron is készíteni, akinek van a kertjében paradicsom. Mert olyan igazi nyárízélmény.

További ötletek a zöld paradicsom felhasználására:
Sült zöld paradicsom
Savanyúság (tökéletes zöldparadicsomból is)
Zöldparadicsom csatni
Csalamádé

Ciabbatta (gyorsan)

Abban hiszek, hogy az örömteli élet apró örömpillanatokból áll, amelyek kecsesen fel vannak fűzve a bizalom, a hála, az inspiráció és a hit égősorán. 

(Brené Brown) 

Ma van az élelmezési világnap, s ezzel együtt a kenyér világnapja is.
Ezt a ciabattát már többedszer sütöm, csak eddig mindig vacsorára készült és el is fogyott, úgyhogy nem tudtam lefotózni. Eredetileg Lélekdoromboló bejegyzésében láttam meg (amihez hihetetlenül édes történetet fűzött... annyira nevettem, hogy a könnyem is kicsordult), az eredeti recept Dolce Vitáé, bár ez nem hasonlít rá, mert az enyém a gyorsított változat.
A ciabatta papucsot jelent, Olaszország egyik kedvelt kenyérféleségéről van szó. Valójában a mi zsömlénk egy variációja, mert elsősorban szendvicsekhez készítik és fogyasztják. Nagyon puha, lyukacsos a belseje, isteni finom. A mai sütésnél (mivel 2 tepsiben sütöttem a nyolc darabot) rájöttem, hogy ha kicsit magasabb hőfokon és kevesebb idő alatt ütöm, akkor puha lesz a héja is, ha viszont alacsonyabb hőfokon, és 10-15 perccel hosszabb ideig készül, akkor belül puha, kívül ropogós ciabatta a végeredmény. Sajnos pontos hőfokokat nem tudok mondani, mert lekopott az összes fokjelzés a sütőmről és már jópárszor állított a szerelő a hőfokszabályzóján is, vagyis halvány delila gőzöm sincs, mikor mit hány fokon sütök... Ex has meg saccperkábé alapon megy ez nálam. Viszont így mindig erősen az intuíciómra kell támaszkodnom, szóval minden rosszban van valami jó is... :)

Hozzávalók 8 kis papucsállatkához:

50 dkg BL80-as liszt (kenyérliszt),
2 dkg friss élesztő,
1 csapott teáskanál kristálycukor vagy méz,
0,5 liter langyos víz,
1 csapott teáskanál só.

Egy csészébe morzsoltam az élesztőt és a fél liter meglangyosított vízből 1 decinyivel felöntöttem, és homogénre kevertem benne az élesztőt, aztán a mézet is teljesen elkevertem benne. Egy nagy tálba szitáltam a lisztet, elkevertem a sóval (Én úgy szoktam megállapítani, hogy elég só van-e a kenyértésztában, hogy mikor így elkeverem, szárazon megkóstolom a lisztet. Tökéletes módszer.), majd hozzáönöttem az élesztős vizet is, és a sima langyos vizet is. Fakanállal éppencsak összekevertem. Jó lágy, nokedlitésztaszerű állagának kell lenni. Hagytam kelni, míg duplájára nőtt, aztán rétesliszttel megszórtam a tiszta konyhapultot, és kiborítottam rá a tésztát. Nehéz vele bánni, mert nagyon ragad. Kilapogattam és áthajtogattam, aztán nyolc részre vágtam. Sütőpapírral (szilikonos) bélel tepsibe tettem a hosszúkásra alakítgatott darabokat, a tetejüket finoman megszórtam rétesliszttel hogy ne nagyon ragadjanak a zacskóhoz és tiszta nylonzacsival letakarva hagytam kelni még kb. háromnegyed órát. Közben előmelegítettem a sütőt, olyan 170 fokra. A megkelt papucskákat 45 percig sütöttem (így lesz ropogós a héja). A képen az első adag látszik, az a puhább héjú széria. De nekem a ropogós héjas a kedvencem. Legutóbb próbáltunk beszélgetni vacsi közben, de nem lehetett, mert annyira ropogós volt a héja (belül meg isteni puha volt), hogy nem hallottuk egymást, csak a ropogást... Mondhatom (és párom is mondta), hogy élete legfinomabb szendvicse volt. (Konkrétan elállt a szavunk... és ismét és újfent és egyáltalán: imádom az olasz konyhát!) Hajszálvékony sonkaszelet volt benne, aszalt paradicsom, hortobágyi gulyasajt, salátalevél, kapribogyó, paradicsom, olívaolaj. Fenséges volt!
Ez a mai sütés már a sokadik, mert mindkettőnk kedvence lett.

Egy tipp: a langyos vizet több részletben érdemes a tésztához adni, mert lehet hogy elég hozzá 4,5 vagy 4,7 dl is, mert a tüskeszentpéteri liszt kicsit több vizet vesz fel, mint más lisztek. 

 

Házi balzsamecet

 Senki sem kérheti számon tőlünk, hogy miért nem vagyunk olyanok, mint egy idealizált regényhős vagy egy angyal. De azt igen, hogy miért nem vagyunk önmagunk.

(Popper Péter)

A minap láttam meg kamrapolc blogján ezt a házi balzsamecetet. Gondoltam elkészítem gyorsan, amíg van még szőlő a piacon. 

Egyenlőre érlelődik.  :)

Az otelló és izabella szőlőt leszemeztem (fél kilogramm volt összesen), egy lábosba tettem és krumplinyomóval megnyomkodtam, hogy szétposszanjanak a szemek. Áttettem ezután egy nagy dunsztosüvegbe és felöntöttem 1 liter fehérborecettel. (Az olasz csemegeboltban vettem az ecetet, nagyon jó minőségű fehérborecet és nagyon olcsó is volt.)

 

Rácsavartam a fedőt és naponta kissé meglotykölöm. Hagyom állni 4-5 hétig, aztán majd leszűröm, a szőlőszemeket szitán átnyomom és a levüket is az ecethez adom. Újra átszűröm majd egy sűrű szövésű anyagon, hogy tiszta legyen, hozzáadok majd 2 evőkanál barnacukrot és beforralom. 

Én fűszereztem is fahéjrúddal, pici csillagánizzsal, szegfűborssal és pici szegfűszeggel. Nagyon finom!

megint paradicsomos... :) ... most karfiol

Miért kiabálunk amikor dühösek vagyunk?
Egy hindu szent, aki elment a Gangesz folyóhoz megfürödni, egy családot látott a folyóparton, akik mérgesen kiabáltak egymásra. Odafordult a tanítványaihoz, mosolygott és megkérdezte: "Miért kiabálnak az emberek, amikor idegesek egymásra?"

A tanítványok gondolkodtak egy ideig, majd az egyikük ezt mondta: "Azért, mert ilyenkor elveszítjük a nyugalmunkat."
"De miért kiabálunk, amikor a másik személy ott áll mellettünk? Mondhatnánk neki sokkal halkabban is" - kérdezte a szent.
A tanítványok tanakodtak még, de nem találták a megfelelő választ.
Végül a szent elmagyarázta: "Mikor két ember mérges egymásra a lelkük eltávolodik egymástól. Hogy leküzdjék ezt a távolságot kiabálniuk kell, hogy meghallják egymást. Minél mérgesebbek, annál hangosabban kiabálnak, hogy leküzdjék a nagy távolságot.
Mi történik a szerelmeseknél? Ők nem kiabálnak egymásra, hanem halkan beszélnek, mert a lelkük nagyon közel van egymáshoz. Köztük lévő távolság nincs is vagy nagyon kicsi."
A szent folytatta: "Amikor még jobban szeretik egymást mi történik? Nem beszélnek, csak suttognak és így még közelebb kerülnek egymáshoz. Végül már suttogniuk sem kell, csak egymás tekintetéből megértik egymást. Ez mutatja meg milyen közel áll két ember egymáshoz, amikor szeretik egymást."
Ránézett a tanítványaira és ezt mondta: "Ezért amikor vitáztok ne hagyjátok, hogy lelketek eltávolodjon. Ne mondjatok olyan dolgokat, amik eltávolítanak egymástól, különben egyszer eljön a nap, mikor akkora lesz a távolság köztetek, hogy lelketek többé nem talál vissza egymáshoz."

(Forrás: Divine Evolution, Tóth Kornélia fordítása)

Csak egy kis egyszerű finomság. Karfiolszezon van, így elcsábultam egy minifejre, mert nálunk csak én eszem. Most nem akartam tejszínesen készíteni, és isteni édes kerti paradicsomhegyek vannak a hűtőmben. Ilyenkor szeptemberben mégtöbbet eszem ebből az ellenállhatatlan gyümölcsből, mint nyáron, pedig akkor is naponta terítékre kerül...

Hozzávalók úgy nagyjából 1 főre:
1 pici fej karfiol (vagy 5-6 normále karfiolrózsa),
1 pici fej (diónyi méret) vöröshagyma,
2 evőkanál olaj,
2 nagy girizd fokhagyma,
1 dobozos pradicsomkonzervnyi kerti pari (kb. 30-40 dkg),
só,
frissen őrölt bors,
frissen őrölt koriander, szegfűbors, frissen reszelt szerecsendió, őrölt fahéj,
friss piros csili ízlés szerint,
Tálaláshoz díszítésként: menta vagy petrezselyemzöld.

A hagymákat apró kockákra vágtam, olajon sóval üvegesedésig pároltam. Közben a karfiolt sós vízben előfőztem.
Amikor a hagymák már puhák voltak, hozzáadtam a lehéjazott, ki kockákra vágott paradicsomhúst és a fűszereket is. Jól összerotyogtattam, végül beletéve a karfiolrózsákat is, még egyszer összerottyantottam. Mikor tálaljuk, szórjuk meg díszítésként petrezselyem vagy mentalevelekkel.
Rizzsel, bulgurral vagy kuszkusszal tökéletes. Vagy pitakenyérrel.
Szobahőmérsékletre hűlve bármilyen tésztával keverve egy jó tésztasalátának is alkalmas, de megfelel köretnek is hús mellé, vagy akár előétel is lehet.

Rachel Allen teljes kiőrlésű magos kenyere

 

 

   Van egy régi buddhista történet arról, hogyan cselekedjünk élet-halál helyzetekben.

Egy férfit tigris üldözött a dzsungelben. Gyorsabban futnak az embernél, és előszeretettel fogyasztják is azokat. Ez a tigris, a férfi balszerencséjére, igen éhes volt.

Már majdnem utolérte a férfit, de ekkor meglátott egy kutat az út mentén. Kétségbeesettségében afelé lendült. Már túljutott a holtponton, mikor meglátta, hogy mekkorát hibázott. A kút kiszáradt, és az alján jól láthatóan egy hatalmas fekete kígyó tekergőzött.

Ösztönösen kinyújtotta kezét a kút fala irányába, ahol még meg tudott kapaszkodni egy kiálló gyökérben, megállítva zuhanását. Mire feleszmélt emberünk, a kígyó már támadásba lendült; testét teljesen kinyújtva próbálta megharapni a lábát, de hajszál híján nem sikerült elérnie. Felnézve látta, hogy a tigris gyökérbe kapaszkodó keze után kapkod a mancsával, de épp hogy nem tudta elérni. Szörnyű helyzetét elemezgette, mikor észrevett két egeret, egy fehéret és egy feketét, amint kibújnak egy apró lyukból, hogy a gyökeret kezdjék rágcsálni.

Ahogy a tigris nyújtózkodott, hogy elérje áldozatát, hátsó lábai megzörgettek egy vékony fát, aminek egy ága a kút fölé hajolt, s rajta egy méhkas függött. Méz kezdett csurogni a kútba. A férfi kinyújtotta nyelvét, és megízlelte. „Mmmm! Ez aztán finom!” gondolta magában elmosolyodva.

   Az eredeti elbeszélés szerint a történet itt véget ér. Éppen ettől lesz olyan életszerű. Az életnek, mint azoknak a fránya szappanoperáknak, sosincs lezárt befejezése. Az élet állandóan teljesedik ki.

Mindemellett gyakran van úgy életünkben, mintha egy éhes tigris és egy nagy fekete kígyó közé szorultunk volna; halál és valami még rosszabb közé, minden nappallal és éjszakával (a két egér) egyre kevesebb és kevesebb kapaszkodóval. Még ilyen szörnyű helyzetekben is, valahonnan csorog egy kis méz! Ha bölcsek vagyunk, kinyújtjuk a nyelvünket és megízleljük azt a mézet. Miért ne? Amikor nincs mit tenni, ne csinálj semmit, és élvezd kicsit az élet mézét.

Mint mondtam, hagyományosan itt véget ér a történet. Én azonban hallgatóságomnak általában elmondom az igazi befejezést is, hogy kihangsúlyozzam a lényeget. Íme hát:

   Ahogy a férfi élvezte a mézet, az egerek egyre csócsálták a gyökeret, a nagy fekete kígyó mind magasabbra nyújtózott, és a tigris egyre mélyebbre nyúlt, már majdnem elérve a fickó kezét. De a tigris elszámította magát. Belebukfencezett a kútba, lezuhant a férfi mellett, halálra zúzva magát és a kígyót is a kút alján…

Hát, végülis lehetséges! És váratlan dolgok gyakran történnek. Ilyen az életünk. Szóval, miért ne élveznénk a méz ízét még a leginkább kilátástalan helyzetekben is? A jövő bizonytalan. Sose tudhatjuk biztosan, mi következik.

(Ajan Brahm - bodhibuilding blog)

Íme a második próba Rachel Allen szakácskönyvéből. Tegnap elfogyott a kenyerem, így ma délelőtt mindjárt meg is sütöttem ezt a magos kenyeret. Ezt sokan ismerhetitek, mert a tévés műsorában is elkészítette.
Tapasztalat: ennél jobb teljes kiőrlésű, magos kenyeret még nem ettem, sütöttem. Azt kenyérsütögető háziasszonytársaim tudják, hogy teljes kiőrlésű lisztből nem egyszerű könnyű, laza, nem szalonnás, nem tömörgyönyör kenyeret sütni. Ebben a receptben minimális a fehérliszt aránya, mégis csodálatosan lyukacsos, repülősen könnyed, ráadásul a héja isteni ropogós, a belseje meg nagyon puha. Ami még plussz erénye: egy kezdő is tökéletesen elkészítheti, olyan is, aki eddig nem sütött kenyeret, mert nem kell dagasztani sem, csak kikeverni - vagyis nagyon egyszerű, gyors, és mégis garantált a siker. Fantasztikus kenyér, innentől rendszeresen fogom sütni. Csekély változtatást hajtottam csak végre: 1 csapott mokkáskanálnyi köménymagot mozsárban összetörtem és ezzel még fűszereztem a kenyeret. Isteni íze lett tőle - nem érződik ki, csak megerősíti a magok és a tönkölybúza finom harmóniáját. Megsütöttem köménymag nélkül is, szerény véleményem szerint messze nincs olyan finom, mint köménymaggal. Elveszi a magok kesernyés ízét, valamint igen jó ízt ad a kenyérnek. Csak köményesen sütöm ezentúl. Illetve zabpehely helyett zablisztet tettem bele, mert a molykommandó lecsapott a zabpelyhes zacskóra és ki is végezte...
Ennél a receptnél kicsit fölülírtam Rachelt - nem a receptet... csak ez elkészítés sorrendjét.
Amit hiányolok a könyvből, hogy nincs tartalomjegyzéke, oldalszámokkal. Nehéz visszakeresni így, melyik receptet melyik fejezetben láttam.

Hozzávalók egy 80 dkg-os kenyérhez:
200 gr teljes kiőrlésű liszt (én tönkölyt használtam),
75 gr sima liszt,
100 gr szezámmag, mák és napraforgómag keveréke (ebből két evőkanálnyit hagyjunk meg a tetejére),
50 gr zabpehely,
25 gr korpa,
1 tk só,
350-400 ml kézmeleg víz,
1 ek méz,
15 gr friss vagy 7 gr szárított élesztő,
1 ek napraforgóolaj.

A kimért 350 ml vízből 100 ml vizet átöntünk egy bögrébe és belekeverjük a mézet, majd hozzákeverjük az élesztőt is. Állni hagyjuk míg összeállítjuk a tésztát hogy felfuthasson, felhabosodhasson. (Én friss élesztőt használtam, azt jobban szeretem, gyorsabb és hatékonyabb.)
Kimérjük a hozzávalókat és egy nagy tálban összekeverjük a lisztet, magokat (kivéve, amit a kenyér tetejére szánunk), sót, zabpelyhet, korpát.
A szárazanyagokhoz hozzáöntjük a felfutott élesztős vizet és a maradék 250 ml kézmeleg vizet, az olajat és összekeverjük a tésztát egy fakanállal. A tésztának nedvesnek és lazának kell lenni, ha nem ilyen, még kb. 50 ml vizet adjunk hozzá. Ha valaki szokott nokedlit készíteni az előny, mert pont olyannak kell lennie a tésztájának, mint a nokedlitésztának.
Gyújtsuk be a sütőt és melegítsük elő 200 fokra.
Egy kenyérformát béleljünk ki szilikonos sütőpapírral és öntsük bele a tésztát, a tetejét szórjuk meg a félretett magokkal. Fedjük le konyharuhával és hagyjuk kelni addig, míg följön a forma pereméig. (Ez körülbelül 10-15 perc.)
Tegyük sütőbe és 1 órán át süssük. Akkor készült el, ha kivesszük a kenyeret a formából, és megkopogtatjuk az alját - ha kongó hangot ad, akkor jó, ha nem, süssük még 10-12 percig.

Én 180 fokon sütöttem 1 óráig és tökéletesen átsült, sőt szép vastag héja is lett - ami nagyon ropogós is maradt, egyáltalán nem puhult be hűléskor sem. Tényleg nagyon jó kenyér.
A formája azért ilyen kis absztrakt, mert csak egy kisebb pástétomformám volt itthon, és ki akart kelni belőle a kenyérke. Azóta beszereztem egy rendes kenyérformát is, abba pontosan jó ez az adag.

A könyv a T.bálint Könyvkiadónál jelent meg.

Sült paradicsomos padlizsánkrém

Én a pozitív gondolkodást úgy definiálom, mint megoldás-centrikus hozzáállást. Tehát szembenézek a problémával, csak nem panaszkodom, hanem a kiutat keresem, és dolgozom azon, hogy valamiképpen megoldódjon az adott helyzet, vagy megtanuljak ép lélekkel együtt élni vele. Ha valaki azt hiszi, hogy a pozitív gondolkodás rózsaszín szemüveget jelent, örökös mosolyt, és azt hogy mindig minden nagyon szép és jó, akkor az élet gondoskodni fog arról a nagy pofonról, ami segít mélyebben látni a dolgokat.

(Dr. Domján László)

Mégiscsak külön felteszem a padlizsánkrémet is, így könnyebb megtalálni. A recept egyszerű: a padlizsánokat beszurkáltam késsel, majd forró sütőben 40 percig sütöttem. Hagytam hűlni, aztán kikapartam kanállal a húsukat a héjukból, robotgépbe tettem a maradék pár karika sült paradicsommal együtt, aminek a finom ízes olaját is hozzácsurgattam az összetevőkhöz. Sóztam, nagyonnagyon kevés reszelt fokhagymát is adtam hozzá és ennyi. Pépesítettem és lehet is enni. Bár egy félórácska állás jót tesz neki, mert összebarátkoznak benne az alapanyagok, fűszerek. Nagyon pikáns, finom. Friss pitakenyérrel a legjobb szerintem, vagy barnakenyérből készült pirítóssal.

Tipp: ha lett volna éppen készen házi tahinim (szezámmagkrém), azt is tettem volna hozzá. Szerintem szelidíti, gazdagítja és kerekíti az ízét, elrontani biztosan nem rontotta volna el.
Még padlizsánkrémek: fetás, tahinis és a jól ismert ajvár.

Egy kis "semmiség": sült paradicsom

  Néhány barátom imád étterembe járni. Alkalomadtán nagyon drága helyre mennek vacsorázni, ahol készek bődületes összeget kiadni a kitűnő fogásokért. Ugyanakkor elmulasztják az élményt, amit az étel íze adhat, mivel a partnerükkel és barátaikkal folyó társalgásra figyelnek helyette.

   Ugyan ki beszélgetne egy nagyszerű szimfonikus zenekar előadása közben? A csevej meggátolna a pompás zene élvezetében, és előbb-utóbb ki is zavarnak a teremből. Még az izgalmas és remek filmek közben is utálja az ember, ha megzavarják. Akkor miért társalkodik az ember, amikor étkezik?

   Ha egy átlagos étteremről van szó, akkor jó ötlet lehet beszélgetést kezdeményezni, figyelemelterelésként az ízetlen kajáról! De mikor az étek valóban finom, s még az árát is megkérik, mondd meg a társadnak, hogy inkább legyetek csöndben, így tényleg megkapod, amiért fizettél. Ez a bölcs étkezés.

  Még ha csöndben is eszünk, gyakran elhibázzuk a pillanat élvezetét. Ahelyett ugyanis, fogainkkal az aktuális falatot rágcsálva már a következő célpontot keressük szemünkkel a tányéron. Néhányan két vagy három falattal maguk előtt járnak – egy a szájban, egy a villán várakozik, még egy a tányéron már előkészítve, míg elménk a villán közeledő adagot vizsgálja.

   Ahhoz, hogy teljesen megízlelhessük ételünket és életünket, gyakrabban kellene csendben átélni a pillanatokat. Ekkor az élet ötcsillagos éttermében is megkapnánk, ami jár.

(Ajan Brahm: Ki kérte ezt a rakás szart? - bodhibuilding blog)

Bár tényleg semmiség(nek tűnik) a recept, higgyétek el, függőséget okoz. Hihetetlenül finom a sült paradicsom - ezt már anno a kedvenc sült fetámnál megállapítottam. Szoktam készíteni sült paradicsomos spagettit is, csak általában az egy főre készül (nekem) és eddig mindig este követtem el. Így fotó sosem készült róla. Ma azonban egy másik nagy kedvenc került terítékre délben, a lehme biszbanah (csak spenót helyett cukkinivel), így most a sült paradicsomot ehhez az ételhez készítettem. Mert saláta valahogy nekem neigen illik hozzá, a csatni meg nem arab étel, így jutott eszembe a sült paradicsom. Isteni volt hozzá. A fűszerezését is most arabosra vettem, de másképp is lehet ízesíteni. Ha spagettihez csinálom, akkor általában friss bazsalikommal, fokhagymával ízesítem, de jól illik hozzá a friss rozmaring, zsálya, kakukkfű, petrezselyemzöld, menta is.

Hozzávalók 4 főre:
1,5 kg paradicsom,
3 evőkanál olívaolaj,
só,
frissen őrölt bors és koriandermag,
chayenne bors (őrölt csípős pirospaprika de csilipehellyel is tökéletes),
szumák (cserzőszömörce, de ez el is maradhat ha nincs készleten),
kevés citromlé.

A paradicsomokat forrásban lévő vízbe dobtam fél percre mert én nem szeretem a sült és pöntyörödött paradicsomhéjakat kerülgetni az ételben, aztán lehúztam a héjukat és fél centis szeletekre vágtam őket. A tepsit alaposan meglocsoltam olajjal, aztán a karikákat szépen egymás mellé sorakoztattam. Fűszereztem őket, kevés citromlével meglocsoltam és mentek a totálerős tűzzel égő sütőbe. Körülbelül 20-25 perc múlva elkészültek. Kihűlve tálaltam.
Ha serpenyőben készül, ugyanígy nagy lángon süssük míg szinte kissé megfeketedik, akkor lesz igazán jó íze.

A sült paradicsom kitűnő kísérője bármilyen húsételnek, bundázott és ropogósra sütött zöldségeknek, de ahogy írtam fentebb is, tésztára is tökéletes. Nekem maradt belőle egy kevés, így a mai vacsora sült paradicsomos padlizsánkrém lesz pirítóssal. Apropó, bruscettának is csodás, természetesen. Sőt, krémleves - nem is akármilyen - is készíthető belőle.
A padlizsánkrémmel holnap jelentkezem, itt. Majd bővítem a bejegyzést fotóval.

Üvegbe zárt szenvedély

.

Bátran és szorongás nélkül sodródj tehát. Igaz, hogy így kiengeded kezedből életed irányítását. De ha döntesz, akkor is. Tehát bízd magad inkább a sorsra vagy a Halhatatlan Istenekre vagy a karmádra -  ahogy tetszik - , tedd le a saját életed előrelátó szervezésének reménytelenül cipelt terhét. Ahogy Horatius írja: Légy bölcs. Élvezd a mámort.

(Popper Péter)

 

És igen. Bizony. Tényleg ilyen színe van. Izzó rubinpiros gyöngyöcskék korallpirospiros tengerben. Annyira tudok gyönyörködni benne. Tudom, lökött vagyok. Mert egész délután csak néztem, néztem az üvegcséket. Teljesen elvarázsolt a látvány. És nem csak az. Az íz is. Hihetetlenül finom. Kihozza a csili fantasztikus, csodálatos aromáját. És itt nem a csípősségére gondolok - arra is persze -, hanem a csili semmihez sem fogható ízére. Illatára. Hát, Nigella zseniális, hiába.
Még télen láttam a karácsonyi adásban, és már akkor szemet vetettem rá. És most érik a csili a kiskertemben, így nem várhattam tovább vele. Csilirajongóknak kötelező! Maga a mámor.

Az az igazság, hogy nem kerestem elő a felvételt, mert még mindig kutatnék (nem vagyok egy régész típus), ezért a neten néztem utána, és meg is találtam ToPliszt blogján. Persze nem követtem teljesen a receptet, mert menet közben alakult ahogy kóstoltam, meg nem volt itthon fehérborecetem. De az arányokat megtartottam (körülbelül, mert nem akartam nagyon savanykássá tenni),  helyette mézecettel készítettem. Amit elírok, csak egy kísérleti, nagyon kis mennyiség. Érdemes triplázni, vagy négyszerezni.

Miből mennyi került az én zselémbe? 
Kettő kisebb kápiapaprika,
10 csilipaprika ( a kettő együtt ledarálva 15 dkg lett)
- ez az a nagyon kicsi, de brutális fajta -,
35 dkg cukor,
1 dl mézecet (fehérborecet),
1 csipet só,
4,5 dl víz
és a tasak leírása szerinti mennyiségű 3:1 befőzőcucc:
ez ennyi mennyiséghez nekem 2 dkg-ra jött ki. De beletehetjük az egész tasaknyi zselésítőt is, akkor sem lesz túl kemény a zselénk.
(A tasak 2,5 dkg-os.) Nem Oetker, hanem Haas.
Ha nincs fehérborecet kéznél, akkor a sima mezei ecet is megteszi, csak abból kevesebb kell: tehát először jóval kevesebbet tegyünk bele és kóstolgassuk, apránként adjuk hozzá a sima ecetet.

A lényeg az, hogy lemértem a lábost üresen. Aztán lemértem úgy is, mikor már benne volt az ecet, víz, cukor; plussz lemértem egy külön kis tálkában a darált paprikát. A kettőt összeadtam, így könnyű volt kiszámolni, mennyi zselésítőt keverjek a darált paprikába.

Tehát: gumikesztyű ajánlott! A csiliknek levágtam a zöld szárrészét, aztán kipödörgettem belőlük a magot. Nem kell félbevágni, mert ha levágjuk a csumarészt, két ujjal megfogva a kis paprikákat, ki lehet pödörgetni belőle a magokat. Tulajdonképpen a magokhoz, eréhez hozzá sem kell érni. Azért így is csíp, szóval aki félti a kezét, húzzon kesztyűt. Tehát így egyben, magok nélkül robotgépbe tettem őket, mellé a megtisztított 2 kápiapaprikát is, nagyobb darabokra vágva. Fél decinyi vizet is hozzáadtam, mert így könnyebben darálta a gép, mert nagyon kicsi ez a mennyiség. Tehát ledaráltam.

Föltettem a cukrot főni az ecettel, csipet sóval, vízzel. Én kevergettem, s mire fölforrt, szépen áttetszővé is vált, mert a cukor elolvadt benne. Közben a darált paprikához hozzákevertem a zselésítőt, és így adtam a forrásban lévő ecetes cukorsziruphoz. Mikor újra fölforrt, hagytam még forrdogálni cirka 5 percig, hogy lemenjen a habja és hogy a cukorszirup is átvegye a szép színt, és összeálljanak az ízek is.
Kis üvegcséket alaposan kimostam, mikróba 1 percre betettem 800 Wattra, így csírátlanítottam őket. A zselét kimeregettem az üvegekbe, tetejükre folpackot tettem, majd rá a tetőt. Fejre fordítottam őket fél percre, majd szárazdunsztba tettem.

dinnye, mangalicasonka és csilizselé - fantasztikus hármasság!

Mesés. A színe, az íze, az illata, az édessége. Mihez jó? Sajtokhoz. Nagyon el tudom képzelni jóféle camamberttel például. Húsokhoz. Levesekhez. Főtt tojáshoz. Ropogtatnivalókhoz. Görögdinnyéhez! És ahogy Nigella is ajánlotta: igazán csodálatos ajándéknak is.

Bazsalikomos dinnyesaláta

Mi van, ha mind sárga, mind görögdinnyéből sikerül tökízűt választani? Hát fel kell javítani! Én most így jártam. Először mentával akartam ízesíteni, de a bazsalikomom csudaszép az ablakban, a mentát meg szegényt ebben a kánikulában igen megritkítottam - a literszámra ivott limonádéba.

Így hát bazsalikomleveleket mézzel, kevés citromlével, és egy leheletnyi sóval mozsárban pépesítettem. A darabolt dinnyékkel jól összekevertem ezt az öntetet, s még egész bazsalikomleveleket is tettem bele. Isteni. Lehet még turbózni fenyőmaggal vagy dióval vagy mandulával is.
De magok nélkül mozzarellával is szuper lehet, vagy akár sonkacsíkokkal a tetején is kínálható, s ez esetben én tennék rá egy kevés olívaolajat is akár.
Készíthetünk egy mexikói ihletettségű salátát is, akkor bazsalikom helyett friss korianderzöldet használnék, s persze csilit, csilit, csilit.

Szezámsó

A zen hagyományból ismeretes az a történet, amelyben egy fiatalember olyan elviselhetetlenül szenved, hogy egyetlen nyugodt pillanata sincs. Ezért fölkeresi a mesterét, és a segítségét kéri. A mester azt javasolja, hogy tegyen egy pohár vízbe egy evőkanál durva sót, keverje el, és igya meg. A tanítvány úgy tesz, ahogy mondja. Persze a víz rettenetesen sós.
- És most - mutat a mester egy forrásra, amely a közelben bugyog elő a földből - önts egy kanál sót a forrásvízbe.
A tanítvány megteszi. A mester ekkor utasítja, hogy igyon egy pohárnyit a patakból, és a tanítvány észreveszi, hogy a só íze nem észlelhető.
- A probléma nem a sóval van - mondja a mester. - A probléma a tartállyal van. Növelned kell a tartály méretét.

(Daniel Gottlieb)

Tegnap vacsira hummuszt készítettem, házi készítésű tahinivel. Egy keveset kivettem a megpirított szezámmagból és készítettem belőle szezámsót, vagyis gomashio-t.

"A só az egyik legerősebb jang, a szezám pedig jin minőség, így keverékükben az energiák kiegyenlítődnek. Só helyett használhatjuk minden étkezéshez.

A só-szezám aránya: 
1:10 - 1:16, vagy 1:15 - 1:25
csak finomítatlan tengeri vagy bányasóval készítsük,
ezek között az értékek között, ahogy nekünk a legjobban ízlik.
(Makrobiotikus étrendben 1:18 az arány.)

Készítéséhez dörzsmozsár szükséges.

1. Megmossuk és lecsöpögtetjük a szezámmagot.
2. Előmelegített öntött vas, vagy vastag falú edényben a magokat állandó kevergetés mellett aranysárga állapotig hevítjük. Vigyázzunk, mert a magok hamar megbarnulnak, megégnek. Amikor ujjaink között szétnyomható a mag, akkor jó.
3. A dörzsmozsárba töltjük a felhevített szezámmagokat.
4. A sót addig hevítjük, amíg minden víztartalma elpárolgott. A só így felvette még a tűz jang energiáját, így könnyen összedolgozható a szezám jin olajával. A dörzsöléssel minden sószemcse szezámolajjal vonódik be.

Dörzsölésnél figyeljünk arra, hogy:
- ne őröljük nagy nyomással
- elég, ha a szezámmagok 2-3 darabra törnek, és csak 80-90 %-uk van szétmorzsolva
- ne őröljük gyorsan
- az őrlést ölben végezzük, a mozsár aljáról indulva, az oldalán spirálisan felfele haladva és vissza.

A jó szezámsó nem sós. Zárható edényekben (üveg, kő, fa, kerámia) kb. egy hétig tárolható.

Hatásai:
- kiegyenlíti a sejteken belüli kálium és a sejtközi nátrium egyensúlyát
- minden szövetelemre hat, de leginkább a csontra, epére-májra, idegrendszerre és szívre

- a szervezet savasságát semlegesíti
- erősíti az idegrendszert és immunrendszert
- a szervezet jin-jang egyensúlyát helyreállítja

- csökkenti a koleszterintet

- fokozza a szexuális energiát

- gátolja a festékes anyajegyből induló rákos sejtek növekedését

- energetizál
- fertőzésgátló"

(Somlósi Lajos receptje alapján, itt találtam a leírást)

Cékla tzaltziki

Itt a nyár. Forróság, foci, hideg fröccs. Hűs habok, Balaton. Vagy tenger. Kertipartik. 

Mai ebédem. Parázsra sütött újkrumplival. Felséges volt. :) Ez a tzaltziki majdnem olyan jó, mint az eredeti.

Recept? Reszeld le a nyers céklát a nagyobb lyukú reszelőn. Sózd, hagyd állni kicsit, majd nyomkodd ki. Adj hozzá sűrű görög joghurtot, de csak annyit, amennyivel épp elkeveredik. Ha még szükséges sózd, és leheletnyi fokhagymával, valamint ízlés szerint frissen aprított mentával vagy görögbazsalikommal bolondítsd. Olívaolajat is adj hozzá egy keveset, s mégpöttyebb vörösborecetet.
No és az enyémben kevés morzsolt feta is volt, mert volt egy darabkám, el kellett már használni.
Isteni.

Grillezett húsok mellé is tökéletes kiegészítő.

Szalonnázzunk!

A bor az egyenes vonalat nem szereti. Ezért, aki már jócskán ivott, örvénylő mozdulatokat tesz, és ha megindul, szép parabolákban és hiperbolákban jár. Azt mondják, egyensúlyát elvesztette és tántorog. Nem hiszem. A bor ezeket a lengő balanszokat kedveli. Figyeld csak meg a boros ember járását. Valóságos tánc ez, amit csinál. Öreg csavargó, fel se tételeznéd, hogy mozgásában ennyi báj van. 

(Hamvas Béla: A bor filozófiája)

Lassan itt a szendvics-hitegtál szezon, mert lassan itt a nyár - szépséges pirosló paradicsomjaival, illatos és színes paprikáival, újhagymákkal, uborkával... Minden földi jóval.
Egy nyári hidegtál elmaradhatatlan darabja a szalonna. De ma már szinte nem is lehet kapni igazi, rendesen érlelt és füstölt szalonnákat. Úgy kell vadászni rá, vagy jóban kell lenni a hentessel...
Néha szokott lenni alföldi fehér szalonna, amit nagyon szeretek. Színtiszta zsírszalonna, sóval tartósítva. Mire beérik, olyan puha lesz, mint a vaj és nagyon finom. Hűvös fröccsel, finom házikenyérrel, paprikával, paradicsommal, hagymával, uborkával szerintem utolérhetetlen borkorcsolya. A sajtot átengedem a franciáknak, én maradok ennél, vagy a zsíroskenyérnél lilahagymával.
No hát felháborodásomat (miszerint jóformán nincs rendes szalonna) tett követte. Készítettem házilag sózott szalonnát. Ahogy nézelődtem az ügyben a neten, többfélét is találtam. Megosztom veletek, mert házilag is könnyen elkészíthetők. Csak az érési időket kell betartani. Aki pedig rendelkezik füstölővel, még szerencsésebb. Én azt mondom, jobban járunk a saját készítésű, házi finomsággal. A legtöbb ötletet groccenni oldalán találtam, köszönet érte. Figyelem! Még időben elkészülhet egy darab jóféle szalonna a nagy paradicsom-paprika-hagyma-szalonna-fröccs szezonra. :)

Több szalonnafajta létezik.

Abált szalonnák: eltarthatóságuk maximum egy hét, főzött szalonnák.

1. Paprikás abált szalonna: a nyers szalonnát (hasaalja, császár) sós vízben puhára főzzük, majd még melegen lecsöpögtetjük, a tetejét zúzott fokhagymapéppel megkenjük, pirospaprikával megszórjuk. Itt található a recept.
2. Paprikás, sózott, abált szalonna: a nyers szalonnát (toka vagy hasaalja) sóval jól bedörzsöljük, és egy napig hideg helyen állni hagyjuk. Ezután megfőzzük fokhagymagerezdekkel ízesített vízben. Mikor kész, lecsepegtetjük, pirospaprikázzuk, két deszka között lenyomva tartjuk 1 napig, majd hűtőben tároljuk.
3. Abált kassai szalonna:  a szalonnát disznóöléskor negyedórát főzzük az abáló lében. Kivesszük, besózzuk és lepréseljük másnapig hideg helyen. Másnap fokhagymát apróra zúzunk, hozzáteszünk a pirospaprikát és egy pici vizet. Ezzel a péppel jól megkenjük a szalonnát és pár napra füstre tesszük. Hideg helyen egész télen eláll. (Dr. Láng Gusztávné, 1940)


Sózott szalonnák: több hétig sóban érlelődnek. Van amelyiket az érlelés után füstölik is.

1. Alföldi teaszalonna: Zsírszalonnából készül. A szalonnát 1 napig hűlni hagyjuk (ha disznóvágásból származik közvetlenül), aztán egyenlő darabokra vágjuk. Jól besózzuk, hat napig így hagyjuk, közben forgatjuk őket, hogy szellőzni tudjanak a darabok (ha több darabot készítünk egyszerre). Majd páclébe tesszük, és 6-8 napig ebben állni hagyjuk. Spárgára felfűzzük a darabokat, meleg vízben alaposan lemossuk, levegőn megszárítjuk. És már fogyasztható is. Túl sokáig nem tartható el, de hűvös helyen pár hétig eláll.

Páclé: sonkánként fél kiló só, egy kanál bors, egy kanál szegfűbors, egy kanál koriander, egy kanál majoránna, két kanál fenyőmag, egy fej hagyma, pár babérlevél.
A hozzávalókat a megfelelő mennyiségű vízben felforraljuk, majd lehűlés után ráöntjük a páclevet a sonkára. A páclének el kell lepnie a húst.

2. Fehér sózott szalonna: kihűlt szalonnával dolgozunk. A szalonnát beborítjuk egyenletesen sóval. Hagyjuk így 5-6 hétig, majd letisztítjuk a sót. Hűvös, szellős helyen több hónapig is eláll. A sóba fűszereket, fokhagymát is keverhetünk.
3. Az olasz pancetta: szintén fűszeres sózással készült szalonna, nincsen füstölve. Hasaalja szalonnából készül. Fűszerei lehetnek a szegfűszeg, bors, édesköménymag, szerecsendió, őrölt csípős paprika, fokhagyma. Minimum három hónapig szárítják, jellemző rá, hogy feltekert állapotban, de létezik sima kockaformában is. Ízesítése tájegységenként változó, védett "olaszikum".
4. Az olasz lardo: A lardo („szalonna”) az olasz konyha érlelt, zsíros szalonnája. A legismertebb fajták Toszkána két városából (Aostatal, Colonnata) származnak, ahol a kőbányászok étele volt.
A lardót sertésből nyert hátszalonna kemény, bőr alatti részéből készítik. Mivel a házisertés lényegesen nehezebb és zsírosabb, mint a szokásos hizlalt disznó, a hátszalonna ezen része kb. 5 cm vastag.
A lardo előállítása régiónként különbözhet, de általában a szalonnát nagy derékszögű szeletekre vágják, fűszerekkel, mint babérlevél, bors, zsálya, rozmaring, szegfűszeg, fahéj, boróka, szerecsendió, fokhagyma - ízesítik, sós lében egymásra rétegezik, é Carrara-márványból készült speciális teknőben, nyomás alatt 3-6 hónapig érlelik. Colonnatában ehhez a kővályúhoz külön egy kristályos szerkezetű márványfajtát használnak. A vályúk az érés időtartama alatt márványlapokkal vannak letakarva. A sós lé tartalmazhat fehérbort is. A jó lardo fehér vagy enyhén piros színű, tapintásra kívülről kemény, belül viszont puha, illatos, enyhén sós és dióra emlékeztető édes ízű. A sárga színű lardo rossz érlelésre utal, és avas.
Ez a fajta szalonna az ókor óta ismert, házi készítése azonban az utolsó évtizedekben kissé feledésbe merült, köszönhetően a csemegeboltoknak. A lardót fogyasztják előételként, felvágottként kenyérrel, sütve, és fűszeres hozzávalóként tésztaételekben, és levesek és saláták készítéséhez is használatos. (wikipédia)

Füstölt szalonnák (sokáig eltarthatóak):

1. Füstölt paprikás szalonna: Ha vastag szalonnából akarunk vékony paprikás szalonnát csinálni, az esetben a vastag szalonnát le kell jól nyesni s a bőr felett csak egy ujjnyi széles szalonnát kell hagyni. Természetesen hogy a fiatal és nem kihízott disznóból sokkal jobb, a vékony szalonna, de ha olyan épen nincsen rendelkezésünkre a vastag szalonnából is lehet vékonyat gyártani. Tenyérnyi széles szijjazatokba kell felvágni a szalonnát, azután egy kevés; igen gyengén fokhagymás és nagyon erősen paprikás, piros vizzel be kell az egész szalonna fehérét festeni, s csak e festés után kell a szalonnát jól megsózni és szép sorba egymásfelé rakni. Hideg időben két három hétig állhat ugy a paprikás szalonna s ha egyszer megfagyhat akkor még jobb lesz. Végre papirba kötözve hideg füstre kell aggatni egy hétig lehet a füstön, azután ha leszedik a papirt le kell róla fejteni és ugy kell szellős helyen felakasztva tartani. (Zilahy Ágnes, 1892)
2. Debreceni paprikás szalonna: Pörzsöléssel szőrtelenített disznóból készül. A pörzsölés megadja neki a különlegett "égett" ízt. A tisztára kapart szalonnákat 3 ujjnyi szélességű, 2 újjnyi magasságú, 40 cm hosszúságú darabokra vágjuk, sóval jól bedörzsöljük. 8-10 napig sózzuk, naponta átforgatva azokat. A végén a sót lesöpörjük róla, bedörzsöljük pirospaprikával (a bőrös részek természetesen kimaradnak ebből). Fehér tiszta papírba csavarva 1-2 napra hideg füstre akasztjuk.
3. Füstölt hátszalonna: A hátaszalonna hasábokat egyenletes, széles darabokra vágjuk. A megformázott hátaszalonna táblákat jól bedörzsöljük konyhasóval, majd 3 hétig a sóban állni hagyjuk. Két - három alkalommal megforgatjuk, ismét bedörzsöljük. Ezután langyos vízzel lemossuk, zsinegre akasztjuk, megszárítjuk, majd sárgásbarnára füstöljük. Szellős, hűvös helyen tárolandó.
4. Füstölt tokaszalonna: A tokaszalonnát előkészítjük (kivágjuk az oldalsó mirigyeket). Rövid ideig (kb fél óra) abáljuk, majd hideg vízben lehűtjük. Sóval jól bedörzsöljük, naponta forgatva 3 hétig van a sózóban, időnként újrasózva. Ezt követően felfüstöljük, majd 3-4 hónapig tárolhatjuk.
5. Kolozsvári szalonna1.:  hozzávalói: húsos szalonna, tetszés szerinti mennyiségben, ízlés szerint só, a pácléhez: l-enként 1 dkg fokhagyma, 0,1 dkg salétromsó, 20 dkg só.
Elkészítése: A szalonnát (amelyet úgy fejtettünk le a disznóról, hogy vékony húsréteg maradjon rajta) egyforma nagy szeletre vágjuk, és minden oldalán alaposan besózzuk. Egymásra rakva egy megfelelő nagyságú edényben, 10 napig mindennap megforgatjuk. Ezután annyi vizet forralunk, amennyi a szalonnát ellepi, beleszórjuk a salétrommal elkevert sót, és a megtisztított, apróra metélt fokhagymát, majd ráöntjük a szalonnára. További 10 napig érleljük a páclében. A pácból a szalonnát kivéve meleg vízben lemossuk, és néhány napi szikkadás után hideg füstre tesszük. 3-4 napig füstöljük, majd hűvös, szellős helyen felakasztva tároljuk. Nagyon sokáig eláll.
   Kolozsvári szalonna 2.: A fiatal sertés húsos szalonnáját 1 éjjel állni hagyjuk. Másnap oldalait körüligazítjuk. Sóval dörzsölve, egymásra téve, 3 naponta átforgatva, kissé utánasózzuk. 10 napig hagyjuk. Páclébe téve, 10-12 napig tartjuk benne. Kivéve meleg vízzel mossuk, bőrét tisztára kaparva, fakalapáccsal jól kiverjük. Oldalait késsel simára formázva, meleg vízben újra megmossuk, két végére erős zsineget fűzünk. Füstölőrudakra akasztva levegőn szikkasztjuk. 2-3 nap alatt hideg füstön pirosra füstöljük. Száraz helyen felakasztva tároljuk.

Vágott zsír (tartósításra, evésre való különlegesség)

És van egy különleges fajta (nem is tudom, szalonnának nevezhető-e) is, ami zalára, szlovéniára, az osztrákok felénk eső régióira jellemző, ez pedig a vágott zsír. A szalonnát üstben megfőzték, majd deszkán apróra vágták, sózták. Fogyasztották így magában is, de ezzel tartósították a lesütött húsokat a bödönben is. Van ahol össze is darálták, és így kenyérre kenhető lett. Van, ahol ezzel a vágott zsírral tepertőt daráltak össze, vagy sült húst. Kitűnő borkorcsolya vagy sörkorcsolya, kenyérre kenve, hagymával.

Miután kiművelődtünk szalonna ügyben, az én szalonnám úgy készült, hogy jó ízű sót vettem hozzá egy kilót (mert csak egy kis darabbal próbálkoztam így elsőre), fűszereztem (fokhagyma, koriandermag, zsálya), a szalonnadarabot totál beborítottam a sóval, edénybe tettem és 5 hétig állt a hűtőmben. Majd eltávolítottam róla a sót, leöblítettem, megszárítottam. Nagyon finom. :) És még ha akarom, wokban meg is füstölhetem.

Vakarcs lecsóval (cigányok pizzája)

Mert tudod, valahogy így van ez: az ember jár-kel a világban, mint valami nyugtalan vadállat, és valamit keres. De alighogy megtalálja, már hasznot akar belőle, és ezzel el is rontja a dolgokat. Mert a világ nem arra való, hogy hasznot hozzon valakinek. A világ arra való, hogy szép legyen, békés legyen, jó legyen. Hogy élni lehessen benne, fáradsággal, de haszon nélkül. Mert az élet értelme a szép. És a haszon a leghaszontalanabb szó, amit az ember valaha is kitalált. Pedig ma már annyira van vele, hogy ha valami szépet meglát, nyomban arra gondol: mi hasznom lehetne ebből? S ezért van az, hogy amit ilyen céllal fölépít, az hamarosan le is dől. Legtöbbször egy másik ember dönti le, aki irigyli a hasznot, és a helyén nem marad más, csak egy folt csalán: az ember örök nyoma.

(Wass Albert: A funtinelli boszorkány)

Ez a vacsora kooprodukciós. Mert pár napja a piacon két árus hölggyel beszélgettünk ételekről, különösképpen a lecsóról. :) Rákívántam. Már lehet kapni egészen olcsón jó minőségű paprikát, paradicsomot: magyart, fóliásat. Ezeknek már van íze. Szóval vettem egy lecsóravalót. Tegnap pedig már nem is tudom, mit kerestem a neten, de egy cigányételes oldalon kötöttem ki. Ott találkoztam vakarccsal. Már a neve is nagyon édeskedves. Mikor pediglen kiderült, hogy ez a cigányok kovásztalan, lapos kenyere, még szimpatikusabb lett. Tudjátok. Rajongok a vékony lapos, kovásztalan kenyerekért. Legyen az tortilla, csapati, roti, pászka, pita, mindegy. És a harmadik, ami még a mai vacsihoz hozzájárult, az a délről maradt főtt krumpli - kapormártást csináltam krumplival, buggyantott tojással, és maradt vagy 20 dekányi a burgonyából. Sajnáltam kidobni. Úgyhogy ez a vakarcs most krumplis lett. Azon az oldalon azt olvastam, hogy a vakarcsot előszeretettel eszik ráhalmozott lecsóval. Hát meg is értem. Cigánypizza, szuper! :)

Hozzávalók a krumplis vakarcshoz (ez 5-7 db):
20 dkg maradék főtt burgonya pürésítve,
1 csapott evőkanál zsír (vagy olaj, de a zsír autentikusabb),
só,
20 dkg liszt
és annyi víz, hogy összeállós, gyúrhatós tésztát kapjunk.
A lecsó receptje pedig itt található.

A burgonyát teljesen pürésre összetörtem, adtam hozzá zsírt, kevés sót, lisztet és annyi vizet, amennyivel nem kemény, de nem is ragacsos tésztát tudtam összeállítani. Kis gombócokat készítettem belőle, kinyújtogattam őket sorban körülbelül fél centi vastagra és serpenyőben mindkét felüket megsütöttem. Lecsót készítettem, most teljesen natúrt, csak zsíradék, hagyma, paprika, paradicsom, só és pirospaprika került bele.
Ráhalmoztam a lecsót, megcsurgattam tejföllel. Egy pohár jóféle bor vagy sör is dukál mellé. :)

Baba ganush (ganoush)

A középkorban talán azért voltak alázatosabbak az emberek, mert homokórájuk volt, és szüntelen látniuk kellett a lepergő homokszemeket. A mi óránk mutatója már körbejár, és egy kicsit becsap bennünket.

(Gyökössy Endre)

Mivel maradt a tahini-öntetemből, elkészítettem a baba ganush-t, ami egy közel-keleti padlizsánkrém, tahinivel ízesítve. (A tahini csak pirított-őrölt szezámmagból, sóból, citromléből, olívaolajból és vízből van, az öntet annyival több, hogy fokhagyma is van benne és hígabbra van készítve.) Nagyon finom. Új kedvenccé lépett elő. Nagyon szeretem a másik változatomat is, a görögöset, fetával, de ez legalább annyira jó.

Hozzávalók 1 kis tálkányihoz:
1 nagy padlizsán,
2 evőkanál tahini,
1 gerezd fokhagyma,
só,
citromlé,
2 evőkanálnyi olívaolaj,
1 csipet (tényleg csak leheletnyi római kömény),
és aki szereti a csípőset: csilipehely vagy őrölt csilipor,
és díszítésként (de bele is vághatjuk apróra): vagy korianderlevél, vagy menta.

 

Az enyémbe nem kellett más, mint egy kevés plusz só és citromlé, mert a többi már benne volt a tahiniszószban. Egy nagyon kevés római köményt tettem még bele és a menta nagyon ízlett hozzá.
A padlizsánt beszurkáljuk és forró sütőben megsütjük úgy, hogy a héj alatt megfeketedjen. Ez kb. 40 perc sütést jelent. A padlizsánt kötelező feketésre sütni, különben élvezhetetlen lesz. Én még a sütőből való kivétel után félbe is vágtam, és kevés olívaolajon még átsütöttem a vágott oldalait. Kell bele a füstös íz.
Ezután kikaparjuk a húsát, és robotgépbe tesszük sóval, fokhagymával, olívaolajjal, citromlével és tahinivel pépesre daráljuk. Ízesíthető csiliporral, római köménnyel. Tálaláskor adjunk hozzá korianderleveleket vagy mentaleveleket, mindkettő isteni hozzá. Pitakenyérrel kínáljuk, amit meg is piríthatunk.
A paradicsom is szinte kötelező hozzá (szerintem).