Tapasztalataim a házitészta készítésről

.

Nem olyan régen sikerült a bolhán vennem egy jó kis olasz tésztagépet. Azóta tudom, hogy nem tudom, hogy élhettem nélküle?! :) Remek kis szerkezet és mióta megvan, csak házitésztát ettünk. Több módszert, receptet is kipróbáltam.

1. Eddig nem voltam jó barátságban a réteslisztekkel, nem is használtam semmihez sem. Viszont a házi tésztaához jó, állagát javítja, könnyebb dolgozni vele. Ez leginkább akkor igaz, ha nem kapunk jó minőségű finomlisztet.

2. A legeslegjobb a durum rétesliszt. A legfinomabb tészta fele sima fehér lisztből, fele durum réteslisztből sikerült. Ráadásul a színe is csodaszép sárga, állaga még jobb, mint a sima búzalisztes tésztáé.

3. Kipróbáltam a mostanság divatos "minden 10 dkg liszthez 1 tojás" tésztát is és nekem nagyon nem ízlett. Iszonyúan tojás íze van, a tésztaízt nekem teljesen elnyomja, úgyhogy ezt a verziót teljesen elvetettem. Nem beszélve arról, hogy nagyon tojáspazarló. Egyébként a bolti tésztákon feltüntetett "4 tojásos", "8 tojásos", stb... megjelölés azt jelenti, hogy 1 kg liszthez mennyi tojást adtak. Egyedül a cérnametéltet jó sok tojásosan készíteni.

4. A legjobb tészta így készült: fele jó minőségű fehér búza finomliszt, fele durum rétesliszt. Minden 20-35 dkg liszthez 1 tojás megy és annyi víz, amivel kemény, de jól gyúrható tésztát kapunk. Kinyújtás előtt pihentessük a tésztát 20 percig, könnyebb lesz dolgozni vele. Só nem kell a tésztába, az a főzővízbe megy, amibe nem kell olaj, csak só. Annyira kell sósnak lennie a víznek, mint a tengernek. Tengertjártak előnyben. :) Tehát ha négy főre készítünk házi tésztát, a fél kiló liszthez csak 2 tojást adjunk, a többi víz legyen. Az 5-ösön nyújtott tésztát felforrás után 2-3-4 percig főzöm - attól függ, mennyire kemény tésztát gyúrtam.

5. Ha túl vékonyra nyújtottam, nem hasonlított a házi tésztára, olyan bótis lett. Tehát én 5-ig nyújtom csak ki, egyedül a raviolihoz használom a 6-os fokozatot, és a cérnametélthez a 7-es fokozatot. Cérnametélt készítésekor viszont a 10 dkg liszthez 1 tojás változat a nyerő, különben könnyen elázik a levesben a vékony tészta.

6. Próbáltam csak durum daralisztből is, tojás nélkül. Nem volt rossz, de a kevert lisztes, kevés tojásos változat jobban ízlett, kezelhetőbb volt.
7. Friss tésztából többet kell számolni mint a bolti tésztából, hiszen az száraz, a víztartalom nincs benne a súlyban. Fél kg bolti tészta négy embernek elég. Friss tésztánál 15-20 dkg lisztet mérek személyenként a tésztához.

Hát erre jutottam házi gyúrt tészta ügyben. Ne is várjatok milliliterre megadott folyadékmennyiségeket és egyebeket. Tésztát gyúrni megtanulni amúgy is csak a gyakorlatban lehet, érzésből kell csinálni.

Mai ebédünk van a képeken: darás tésztát ebédeltünk, idei friss eperlekvárral. :)

Jéghideg citromos paradicsomleves

Az öt tiglio, vagyis hársfa nem hoz gyümölcsöt. Árnyékot adnak a ház melletti széles teraszon, ahol hűsölhetünk, amikor a tűző nap nem engedi, hogy a ház teraszán lebzseljünk. Szinte minden nap a hársfák alatt ebédelünk. Virágaik gyöngy fülbevalóhoz hasonló bimbókból bomlanak ki - mind az öt fa szinte ugyanazon a napon bontotta virágát, és illatukkal betöltik a völgyet. Virágzáskor az emeleti teraszon üldögélünk alig pár méternyire a hársaktól, és próbáljuk azonosítani az illatot. Szerintem olyan, mint a vegyesboltban a parfümrészleg illata. Ed szerint Syll bácsi használt ilyen illatú hajzselét. Mindenesetre a környék összes méhét ide vonzza a hársak illata, még este is szorgoskodnak, mikor mi már kávézunk. Olyan hangon döngicsélnek, mintha egy egész hadsereg közeledne.

(Frances Mayes: Napsütötte Toscana)

Azt hiszem már párszor említettem, hogy a kedvenc műfajom a leves. Legyen akár tél, akár nyár. Ilyenkor persze a könnyű, szinte üdítőital-számba menők a nyerők.

Ez most a "végtelenegyszerű" kategóriájába tartozik, viszont fordítottan arányosan jóízű és finom. Polcz Alaine receptje.

Hozzávalók 4 főre:

1 liter paradicsompüré vagy 1,5 liter paradicsomlé,
1 egész citrom héja,
8-10 db szegfűszeg,
só,
méz ízlés szerint,
1,5 dl tejszín,
1 csapott evőkanál kukoricakeményítő.

A paradicsompüréhez hozzáadtam 5 dl vizet, hogy normále sűrűségű legyen (a paradicsomléhez nem kell víz), tettem bele sót, mézet (lehet egészen fanyarra is, de egészen édeskésre is készíteni - minkét változatban finom, a szánk íze szerint), egy egész citrom körben egyben levágott héját, szegfűszeget és forraltam 10-15 percig, hogy átvegye az ízeket. (Akinek van citromlevele, azzal is ízesítheti vagy citromfűvel is kitűnő íze lesz, bele is főzhetjük, majd eltávolítjuk, tálalásnál friss levelekkel díszítjük a levest.) Végül hozzáöntöttem a tejszínt is, újra kóstoltam és ha kellett még sót, méz, adtam hozzá. Mikor újra felforrt, fél deciliter hideg vízben elkevert 1 csapott evőkanál kukoricakeményítővel besűrítettem. Aztán eltávolítottam a fűszereket belőle, nehogy megkeserítsék a levest. Hagytam hűlni, majd hűtőbe tettem.

Jégbe hűtve tálaljuk.

Kerti-paradicsom idényben természetesen készítsük friss paradicsomból: paszírozzuk ki, aztán a többi mint fent.

Tipp: Ha tartalmasabban ennénk, főzhetünk bele rizst, vagy árpagyöngyöt vagy kölest, tehetünk bele pirított vagy natúr kukoricakását (polentát) is, szikkadt kenyérdarabkákat is.

Még gyűjthető a hársfa virágja szárításra. Ne út mellől szedjük, hanem tiszta, védett helyekről. Teája kitűnő  meghűlésre, valamint nyugtató is, csakúgy mint a méze.

Fehérboros, rozmaringos szarvasragu

All'alta fantasia qui manco possa;

ma gia volgeva il mio disio e il velle,

si come rota ch'igualmente e mossa,

l'Amor che move il sole e l'altre stelle

(Dante Alighieri: Divina Commedia, Par., XXXIII. 142-145)

(Csüggedtem volna, lankadt képzelettel,
de folyton-gyors kerékként forgatott
vágyat és célt bennem a Szeretet, mely
mozgat napot és minden csillagot.)

Kedvenc olasz szakácskönyvemben találtam a receptet. Mivel vadhúst a múltkori pörköltig nem készítettem még, kissé bátortalanul állok még hozzá. Ezért kerestem receptet és találtam is. Bárányból írta a könyv, de szarvasból is nagyon finom lett.

Hozzávalók 4 főre:

1 kg szarvas apróhús,
30 dkg vöröshagyma (tisztítva ennyi),
5 gerezd fokhagyma,
1,5 dl száraz fehérbor,
6 dkg vaj,
3 evőkanál olívaolaj,
néhány ágacska friss kakukkfű (szárított is jó),
1 ágacska friss rozmaring,
1 evőkanál szárított majoránna vagy oregano,
só,
frissen őrölt bors.

A húst tisztítás után felkockáztam. A vöröshagymát és fokhagymát úgyszintén, jó apróra. A lábosba tettem 2 dkg vajat, 1 evőkanál olívaolajat és jól felhevítettem, aztán a húskockák harmadát hirtelen pirulásig átsütöttem rajta. Ezt még kétszer megcsináltam - azért kell, hogy a hús piruljon és ne főjön, mert ha egyszerre tettem volna az edénybe, levet engedett volna, mert nagyon lehűtötte volna a zsiradékot.

A visszamaradt zsiradékon (ha nem maradt akkor öntsünk még olívaolajat, kevés vajat az edénybe) kevés sóval üvegesre dinszteltem a hagymákat, majd beletettem a húskockákat is, fűszereket is (rozmaringot nagyon apróra vágtam), sóztam, borsoztam és felöntöttem fehérborral. Fedő alatt kis lángon pároltam a hús puhulásáig. Időnként meg kell keverni és pótolni az elfőtt folyadékot borral vagy vízzel.

Én a húskockákat kissé megszórtam liszttel és úgy sütöttem ki, ezért a szaftja nagyon jó sűrű lett. Viszont ez azzal járt, hogy 5 percenként kevernem kellett, mert különben lekapta volna a szaftot a liszt miatt. Szóval ha nem akartok sűrűn keverni, ne lisztezzétek a húskockákat, ha sűrűbb szaftot akartok akkor igen.

Körete lehet: házi metélt, polenta, aprócska újkrumplik parázspirosra sütve vajon vagy friss kenyérlángos (focaccia). Írja még hozzá a könyv, hogy sült paradicsomszeletekkel kínáljuk, paradicsom szezonban ki fogom próbálni, mert biztosan finom hozzá. A paradicsomot centi vastag karikákra vágjuk és olívaolajon nagy hőmérsékleten hirtelen meggrillezzük. Sózzuk-borsozzuk.

Az ország 100 legjobb étterme

.

Most olvasom a Food and Wine oldalon "az Év Étterme" díjjal jutalmazott éttermek 100-as listáját. És van benne egy zalaegerszegi díjazott is, a Piac Bistro. A kép a konyhaablakomból készült. Sajnos még nem voltunk, talán a nagy távolság miatt? :) Félre a tréfával, sok jót halottam már a Piac Bistro-ról és ezek után már muszáj lesz egy vacsorát is elkölteni náluk. Szégyen gyalázat, hogy csak az abalakból hallgatom és nézem éjjelente a csivitelő-nevetgélő, elégedetten távozó vendégeket cigizés, borkortyolgatás és mélázás közben. Pedig a tulajdonos srácot sokszor látom a piacon, sokszor vásárolunk egyszerre ugyanannál az árusnál. Szóval nem csalás, nem ámítás, "nomen est omen", valóban helyi alapanyagokból főznek. Ha erre jártok, térjetek be, ne hagyjátok ki.

A minap egy barátosnémmal elmentünk csevegni a város egyik legismertebb, régi vendéglőjébe, mert van kerthelysége. Az étlap 20 éve változatlan. Limonádé nincs, de van fanta citrom, friss citromkarikával, szódával higítva. Nem akartam kekeckedni, hogy ha van citrom is, meg szóda is, meg cukor is, akkor mi van a limonádéval? Khm.

Inkább hagyjuk.

Aztán itt van egy szintén tőlünk 20 méterre lévő másik étterem is, ami tavaly nyílt. Annak is van kerthelysége, ami nagyon hangulatos. De a konyhája? Nézem az étlapot: velencei csirkemáj. Rendben. Kihoznak egy sima rántott csirkemájat, kőkemény panírban. Kérdezem: ez mitől velencei? Hát nem tudják, de így jobban hangzott. Na ez már fizikailag is fájt.

És a sort még folytathatnám hosszan. Na ezért örülök a Piac Bistronak, mert égetően szükség van szerény városkánkban egy jó étteremre. A saját konyhámon kívül is.

Ahogy írom a sorokat, sok gondolat jön, egyik szüli a másikat. Ez a három és fél év gasztroblog írás nagyon sok mindenben formált engem is. Elkezdtem még komolyabban érdeklődni a gasztonómia iránt. Sok új ételt kipróbáltam - bár azelőtt sem a klasszikus gulyás-pörkölt-rántotthús szentháromsága uralta a konyhámat (nem mintha bármi baj lenne velük) -, valamilyen szinten megtanultam fotózni és képet szerkeszteni. Sokat nézem a paprikát is. Szakácskönyvet viszont nem vettem azóta sem. Engem is megérintett a divathullám, ami a globalizálódásnak köszönhető: bármilyen alapanyaghoz könnyen hozzájuthatok és bármit megfőzhetek. Ez eleinte nagyon lelkesített, de az évek során most már eljutottam odáig, hogy az a különleges, ami egyszerű, itt termő szezonális alapanyagokból készül a saját idényében. Bevallom őszintén, ha bármennyi pénzt elkölthetnék, akkor sem az elegáns éttermeket választanám szuper séfekkel, hanem az egyszerű kiskocsmákat, bisztrókat, házi kifőzdéket, kockás abroszos kisvendéglőket keresném, ahol jó az étel, jó a kiszolgálás, van kisfröccs és kovászos uborka házizsíros kenyérrel (és ahol bármikor egy igazi jó csípős lecsót összedobnak nekem ha azt kívánom) nyáron, jó borok és frissen sült kenyér lesütött fűszeres májjal télen, ahol bármikor egy igazán jó pörköltet ehetek galuskával vagy dödöllével, ahol nem akarnak mindent újragondolni, hanem egyszerűen és kreatívan állnának hozzá a finom házias ételekhez. Ahol jóféle házi sütiket lehet enni. Na ez még egy másik nagy hiányosság a városunkban. Sok cukrászda van, de mind egykaptafa. Nincs egy nagyi-sütije jellegű házi süteményeket készítő és áruló hely sem.

Szóval eljutottam odáig, amiért az olasz konyhát is a világörökség részének nyilvánították. Egyszerűség, letisztultság, tiszta, őszinte ételek, semmi faxni, csilivili, ígykutyulomúgykutyulom (mégis mákos guba a guba) variálás. Az "újragondolást" űzzék a  sztárszakácsok, ő dóguk. De úgy főzni egyszerű, helyi ételeket hogy mind a tíz ujjad megnyalod utána (és még tízzel is ezt tennéd ha lenne), nagyokat sóhajtozol s tudod, sosem felejted el ezt az ételt - számomra ez a művészet. Én csak egy egyszerű, hétköznapi háziasszony vagyok, s az is maradok. Ilyen evések élnek emlékeimben a balatoni nyaralások kapcsán, a hegyen végzett munka után a bográcsban rotyogó pörkölt illatát érezve, anyukám nagy karácsonyi lakomáit, húsvéti ételeit felidézve. Az egyszerűség dícsérete, s maradok is ennél, azt hiszem. De szeretek más népek receptjei között kutakodni, ötleteket meríteni olyan alapanyagokból készülő ételeknél, melyek itt is megteremnek. Nagy inspiráció számomra az arab és mediterrán konyha. De a jó magyaros ízeket mindig is meg fogom tartani, mert ezen nőttem fel és mert szeretem.

No de nem elmélkedek többet, irány a piac! :)  (Mer' nem lesz belőlünk semmi, oszt ki főzi meg az ebédet?! )

Hideg zöldfűszeres tökleves forró napokra

.

A nyári ebédekhez nélkülözhetetlen egy hosszú tavola. Most, hogy elkészült a konyha, nekünk is kell egy kerti asztal. Minél hosszabb, annál jobb. Egyrészt azért, mert a heti piacon mindig túlságosan megrakom a szatyrokat, másrészt azért, mert gyakran toppannak be barátok, ismerősök - az otthoni barátaink, a rokonaink barátrai, akik csak beköszönnek, ha már erre jártak, meg az itteni új barátaink, akik természetesen magukkal hozzák az ő barátaikat is. Ilyenkor pár marékkal több tésztát zuttyantok a fazékba, kihozok még néhány tányért és poharat, meg pár széket. Az asztal és a konyha kötelez.

Alaposan átgondoltam, mekkora legyen az asztalom és milyen. Ha gyerek lennék, bemászhassak a végtelenül hosszú asztal alá a sárga fénybe, és megbújhassak az abrosz menedékében. Hallgatnám a hangos nevetést az asztal körül, a poharak koccanását, a felnőttek beszédét, a "Salute" és a "Cin-cin" vándorlását körbe-körbe; bámulnám a lábakat, a hőség miatt felhajtott szoknyákat. Egy ilyen asztal körül egy kutya is nyugodtan rohangászhat. Az asztal végében mindenképpen lenne egy hatalmas váza, melyben elférne az összes virág, amely nyílik a vidéken. Az asztal éppen olyan széles lenne, hogy középen kézről-kézre lehessen adogatni a tálakat, de elférnének rajta a felgyűlő boros és ásványvizes palackok is, meg a hideg vizes tál, melyben a szőlő és a körte hűl. És lenne helye egy letakarható tálnak is, melyben ott pihen a gorgonzola és a caciotta, egy helyi lágy sajt. Az olajbogyó magját a hátuk mögé dobhatják a vendégeink is. Egy ilyen asztalhoz vagy pasztellszínű, például világoskék kockás vagy zöld-piros skótkockás abrosz való, semmi esetre sem hófehér, mert attól káprázik az ember szeme. Azért is fontos, hogy elég hosszú legyen az asztal,, mert akkor nem kell folyamatosan ki-be rohangászni a konyhába, mindent ki lehet hozni egyszerre. Egy ilyen asztal minden élvezetek legnagyobbikát nyújtja: az elhúzódó ebédekét a fák árnyékában. A szabad levegő könnyeddé, lazává, szabaddá tesz. Ilyenkor az ember saját maga vendége - ez a legjobb a nyárban, ilyen az igazi nyaralás.

(......) A szabadban elköltött hosszú ebéd után csak egyetlen dolog következhet: a szieszta. A nappalt kettéosztó háromórás ájulás tökéletesen logikus. Hóna alá csapja az ember a Piero della Francescáról szóló könyvet, és irány az ágy.

Abban biztos vagyok, hogy fából készült asztalt szeretnék. Felhívtuk Marcót és Rudolfót, a szerény, csöndes asztalosokat. Mindig jól szórakoznak rajtunk, amikor itt dolgoznak. A tíz személyes, festett asztal ötlete váratlanul éri őket. Ők a gesztenyepáchoz vannak szokva. Biztos, hogy azt akarjuk? Látom, hogy lapos pillantásokat küldenek egymás felé. Két év múlva át kell festeni...! Nem praktikus. Vázlatot is csináltunk Eddel, és a festékminta is megvan. Sárga.

Négy nap múlva már hozzák is az asztalt, befestve. Hihetetlen, hogy ilyen gyorsak voltak, hiszen mindig nagyon sok a munkájuk. Nevetnek. Szerintük az asztal világítani fog a sötétben. Hát, tényleg jó erős a színe. A helyére állítják, oda, ahol a legszebb a völgyre nyíló panoráma. Az árnyékban tényleg ragyog a sárga, csábít, hogy hozzuk a poharakat, a tálakat, a gőzölgő ételt, a gyümölcsöt a kiskosárban, a friss sajtot a szőlőlevélben.

(Frances Mayes: Napsütötte Toscana)

Megint sikerült rábukkannom egy nagyon egyszerű, ugyanakkor könnyű és finom hideg zöldséglevesre, mely a forró nyári napokra kitűnő fogás lehet. Egészen mást kerestem... és épp volt egy minitök a hűtőben. A sors útjai kifürkészhetetlenek, ugye. :) Tavaly a hideg uborkalevesnek is nagy sikere volt...

Beírom ide az eredeti receptet, amit a Terebessen találtam. A leves az üzbég konyha remeke.

Hozzávalók 4-6 főre:
 

40 dkg tök (tisztítva)

4 dl víz

1 pohár rizs (2 dl)
2 l tej
1 kávéskanál só
10 dkg vaj
só, bors, sáfrány,
kapor ízlés szerint.

A tököt lehéjazzuk, megmossuk, kimagozzuk, kockára vágjuk. Egy fazékba tesszük a vajat, a megmosott rizst átpirítjuk rajta üvegesedésig, majd hozzáadjuk a tökkockákat, felöntjük a vízzel, sózzuk, borsozzuk, sáfrányt, kaprot hintünk bele.
Félig megfőzzük.
Majd ráöntjük a tejet és tíz percig együtt főzzük.
Ezután jégre téve lehűtjük.

Ez az eredeti recept. De lehet ezt variálni is.

Tippek: más zöldfűszerekkel is készíthető szerintem. Pl.: menta, bazsalikom, kakukkfű, citromfű, lestyán, metélőhagyma, fokhagyma, újhagyma, tárkony lehet még a fűszere. Egyszerre csak egyet használnék, a leves egyszerűségéhez nem illik véleményem szerint a túlfűszerezés. A tárkonyról jutott eszembe az Alíznál látott erdélyi tartósítási mód, és ehhez a leveshez az a sóval, ecettel eltett tárkony kitűnően illenék. Csak akkor tejszínnel készíteném a levest, mert valószínűleg a tejet szétcsapná az ecet, a tejszínt viszont nem.

Víz helyett használhatunk hozzá zöldségalaplevet is. 

Én vízzel és tejjel készítettem, viszont tettem bele egy csipet cukrot is, még kerekebb lett az íze. És nem volt itthon sáfrány, így sáfrányos szeklicével díszítettem. És vaj nélkül főztem, így is tökéletes volt.

Vaj helyett tálaláskor meglocsolhatjuk extra szűz olívaolajjal is, vagy tökmagolajjal is.

Rizs helyett főzhetünk bele árpagyöngyöt is vagy kölest is, vagy tehetünk bele szikkadt, másnapos házikenyérdarabokat is. Készíthetjük cukkiniből, csillagtökből, sütőtökből, céklából, salátából, sóskából, spenótból is. 

Ha savanyítanánk a főzés végén citromlével vagy valamilyen finom ecettel, akkor tejszínnel készítsük a levest.

Elkészíthetjük nyersen is ugyanúgy, mint a hideg uborkalevest. Nagyon egészséges.

Kardamomos-mézes semifreddo

„Ha eltévedsz a rengetegben,
állj meg mozdulatlan:
a fák sohasem tévednek el.”

(indián tanítás)

Sajnos csak egy régi, kis mélyhűtős hűtőszekrényem van, amiben max. mínusz 6 fok van. Ezért nem is nagyon kísérleteztem a fagyikkal, de múltkorában kapcsolgattam a TV-t, és a paprikán Nigella ment, az első sorozata. Abban készítette ezt a mézes semifreddo-t. Azt hiszem, megtaláltam az ideális fagyifélét ezzel, mert rendkívül habos, könnyű. Nem kell átkevergetni, nem kell fagyigép sem hozzá. És az én kis hűtőmben is tökéletes. Minden hűtőben tökéletes.

Hozzávalók:

1 egész tojás,

4 tojás sárgája,

10 dkg folyékony virágméz,

3 dl tejszín.

Ez az alap, ezt készítette Nigella a műsorban. Én levettem a mennyiségből, kettőnknek soknak tűnt, plussz kicsit fűszereztem.

Az én mennyiségeim:

1 egész tojás,

2 tojás sárgája,

2 dl tejszín,

8 dkg méz,

4 zöld kardamommag.

A tetejére tálaláskor:

plussz kevés méz,

só,

mandula,

szőlőmagolaj.

És ami lemaradt a képről:

sárgabelű hámozott őszibarackgerezdek,

tejszínhab.

Föltettem egy nagyobb lábost félig vízzel forrni. A kardamommagokat megtörtem és a kis fekete magokat mozsárban porrá őröltem. A tojást, a sárgákat a kardamommaggal és a mézzel felvertem fehéredésig kézi habverővel egy akkora kisebb lábosban, ami illeszkedett a vízzel teli nagyra. Mikor már jó habos volt, föltettem a forrásban lévő víz fölé és ott is vertem addig, míg a tojáshab besűrűsödött. Figyeljünk rá, nehogy sokáig keverjük, mert akkor rántotta lesz belőle. És ne érjen az alja az edényünknek a forróvízbe, csak fölötte legyen, csak a gőz érje.

Mikor készen volt, hagytam kihűlni langyosig. Közben felvertem a tejszínt is jó kemény habbá. Összekevertem a kettőt finoman. Egy hosszúkás formába folpackot tettem, ebbe öntöttem a masszát. A tetejére is folpack került.

Egyébként bármilyen formába tehetjük, vagy műanyag dobozkába is, aminek van teteje.

Tálalásnál vagy szeleteket vágunk belőle, vagy fagyiskanállal szedjük ki.

Tálalás: mandulát forróvízbe dobtam fél percre, majd szűrőben hidegvízzel leöblítettem. Így könnyen lejön a héja. A lehéjazott mandulát egy fél mokkáskanálnyi szőlőmagolajon megpirítottam. Sóztam is kissé, majd robotgépben durvára daráltam. Ezt a sós, pirított mandulát szórtam a tetejére és kevés mézzel megcsorgattam. Őszibarackot hámoztam és vékony gerezdekre vágva a fagyi mellé tettem, s mindezt tejszínhabbal megkoronáztam.

Reggel a fotózáskor annyira siettem, hogy elfelejtettem a tejszínhabot is, a barackot is. Pedig nagyon jó hozzá! A kardamom pedig egészen megbolondította.

Finom! :)

Van aki forrón szereti. Én inkább hidegen - A TEA

Szembe-fordított tükrök

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni,
gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted
az ég, benned a létra.

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Még a jeges teáról sem írtam, talán mert annyira magától értetődő itala a forró nyári napoknak. De most eszembe jutott, mert az idén nyáron szinte csak ezt iszom. Gyümölcs nincs most, szörpöket nem tudtam és tudok eltenni. Marad a jeges tea, amit rendkívül szeretek. Főleg a zöld teát, mert igazán frissítő, üde íze van. Sok citrommal meg méginkább.Emellett a zöld tea rendkívül egészséges is, számomra például a vízhajtó tulajdonsága a legfontosabb. Sokszor bedagad a lábam, mert nagyanyám szép visszereit örököltem. A zöld tea hihetetlenül hatékonyan ki tudja hajtani a szervezetből a fölösleges vizet.
Emellett még jó tulajdonságai a következők: a fogyást is nagymértékban segíti, mert zsírlebontó tulajdonsága is van. Emellett étvágycsökkentő is. Állítólag védi a szívet is, az érrendszert is - már a zsírbontó enzimek miatt is - és ráksejt pusztító is. Ha nem lenne ilyen egészséges, akkor is szeretném, mert nagyon jó íze van. Ha tehetjük vegyünk mindig kimért, ömlesztett teát, mert az a jobb minőségű és csak látszat hogy drágább. Ha kiszámoljuk a filteres tea kilónkénti árát, legtöbb esetben többre jön ki, mint a sokkal jobb minőségű társáé.
A filteres tea ráadásul csak törmelék, míg a kimért tea nagyra vágott, jó minőség általában.Amit még szoktam főzni jeges teaként is, az az Earl Gray - nagyon szeretem az ízét.
De még jobban kedvelem a vörös teát, vagy rooibost. Valami fantasztikus íze van! Jó hatásairól ITT olvashattok.
És az örök kedvencem, a mate tea. Jeges teának is tökéletes. Ha energiaszegény vagyok és fel kell turbózódnom, mindig a mate teát választom.
Aztán nagyon szeretem friss fűszernövényből a menta és a citromfű teát is. De a csalán is kedvencem, nagyon üdítő jeges formában.

Úgy készítem a jeges teát, hogy csalok. Mert nagy melegben nagyon lassan hűl le, főleg nagy mennyiségben. Ezért mindig felforralok 2 liter vizet, majd forrás után lezárom a lángot alatta. Várok 3 percet, aztán beleteszem a két evőkanál teát. Lefedem. Hagyom állni 10 percig. Ezután egy nagy lábosba átszűröm és hozzáöntök 2 lier buboréktalan ásványvizet, vagy sima csapvizet. Így hamar kihűl. Citromlét, cukrot vagy mézet keverek hozzá. (Ha fokozni akarom a vízhajtó hatást, a citromlét a forró teához keverem.) Kihűlés után palackozom (üres 2 literes ásványvizes palackokba) és hűtőbe teszem.
Sok jégkockával és még plussz citromszeletekkel szoktam inni.
Tökéletes hűsítő egy forró nyári napon.

Ti melyik teát szeretitek?





Itt finom, sokféle és jó minőségű teákat vehettek: www.mosolytee.hu

.

Rácponty

Az igazság szabaddá tesz.

(Jézus)

A rácponty azt hiszem elég megosztó étel. Van aki nagyon szereti, van aki nagyon nem. Én az első kategóriába tartozom. Bár nem pontyból készítettem, mert eme halféléért én sem vagyok túlzottan oda. Busafiléből készült és tökéletesnek bizonyult ehhez az ételhez.

A rácponty többféleképpen is készíthető. Szerintem mindenki másképp csinálja - hogy a klasszikusokat idézzem.

Ez az én verzióm.

Hozzávalók 4 főre:

1 kg busafilé,

1 kg burgonya,

3 közepes paradicsom,

3 csípős csöves paprika (piros, zöld),

2 közepes fej hagyma,

2 csapott teáskanál pirospaprika,

kevés liszt,

só,

15 dkg füstölt nyers húsos szalonna,

3 dkg vaj,

2 evőkanál olaj,

2 dl tejföl.

Az újkrumplit megtisztítottam és hosszában négy gerezdre vágtam. Sós vízben megfőztem, de roppanósra - ne főjön szét. A vizet leszűrtem róla.

A szalonnából 4 vékonyabb csíkot vágtam és bevagdostam, kakastaréjnak. A többi szalonnát kis kockákra vágtam. Egy serpenyőben a 2 evőkanál olajon megsütöttem a kis kockákat és a kakastaréjt is, majd kivettem a zsírjából. Félretettem, majd a negyedkarikákra vágott vöröshagymát és paradicsomot, valamint a karikákra szelt csípős paprikákat kevés sóval átsütöttem a serpenyőben. Egy tálba tettem és pirospaprikával elkevertem. A visszamaradt zsiradékon és 3 dkg vajon a besózott, belisztezett halszeleteket körbesütöttem minden oldalukon.

A lábosban, amiben a krumpli várakozott, összekevertem a szalonnapörcöket és az elősütött paprikát, paradicsomot, hagymát a főtt burgonyával, csak finoman hogy ne törjem össze. Aztán egy sütőtálba öntöttem. A tejfölt kissé meghigítottam vízzel - mert a mostani tejfölök nagyon sűrűk - és a krumplis keverékre öntöttem. Mindennek a tetejére helyeztem az elősütött halszeleteket, minden szeletre pedig egy kakastaréj szalonnát tettem. Forró sütőben 15-20 percig sütöttem.

(Én a tejfölhöz kevertem most a pirospaprikát, mert kifelejtettem a lecsóból, de jobb, ha a zsíros hagymáspaprikásparadicsomhoz keverjük.)

Ha télen készítjük, nem kell bele paprika, paradicsom - csak hagyma. Nyáron azonban vétek szerintem kihagyni őket ebből az ételből, mert igazi mediterrán, nyárias ízt kölcsönöznek. A lecsóalapot épp csak pirítsuk-süssük pár percig, hogy a szalonna zsírjának ízét átvegye. Ne süssük túl, mert akkor a sütőbe téve semmi sem marad majd belőle a kész ételben, csak pöntyörödött paprika és paradicsomhéjak és az nem is finom, nem is guszta. Ha kissé pikánsabbra készítenénk, szerintem sűrűbb natúr joghurtot is használhatunk tejföl helyett.

Valamint szintén pikantéria: a tányéron meglocsoltam kevés citromlével, nem rontotta el.

A rácponty készülhet nyersen is. Akkor a burgonyát vékony karikákra szeljük és ehhez keverjük az elősütött pirospaprikás lecsót, az elősütött szalonnát, a tejfölt. Sütőbe tesszük letakarva alufóliával 30 percre. Közben elősütjük a halszeleteket, amiket a már puha burgonyás keverék tetejére teszünk és még 20 percig sütjük az egészet. Egy pohár jóféle fehérborral igazi könnyű, nyári finomság.

Kenyérlángos, alias focaccia

Zuigan mester minden nap szólította magát.
- Mester!
És válaszolt:
- Igen, uram!
Akkor azt mondta:
- Legyél nagyon éber!
És válaszolt:
- Igen, uram!

(Mumonkan)

Ismét egy sör és foci mellé való finomság. Sokszor sütök kenyérlángost és meglepődve konstatáltam, hogy a blogon még nincs fenn. Ezennel pótolom a hiányt.

A kenyérlángos alias elegánsan focaccia szerintem mindenki számára ismert.

Sima egyszerű kenyértészta, csak éppen laposan megsütve. Nem annyira vékony, mint a pizzatészta, hanem olyan1- 1,5 cm vastag. Pékségekben is lehet kapni, nálunk itthon inkább csak natúran árulják vagy fokhagymás olajjal megkenve.

A focaccia vagy kenyérlángos azonban rendkívül variálható. Bármit tehetünk a tetejére - ami éppen kéznél van vagy amire gusztusunk van. Ma azért is ez készült vacsira, mert gyakorlatilag semmim nincs most itthon - kifogytam a készletekből. A focaccia tökéletes példája a semmiből valami nagyon finomat varázslatának.

Az olasz verziót általában fűszerezik, vagyis vagy a tésztájába, vagy a tetejére kerülnek fűszerek: oregano vagy bazsalikom, rozmaring vagy ruccola, zsálya. Vagy szárítottan vagy frissen - ha van.

Tehetünk a tetejére hagymát, aszalt vagy friss paradicsomot, olajbogyót, paprikát, cukkinit. A lényeg, hogy ne pakoljuk nagyon túl, mert a kenyérlángos lényege a kenyér maga. Épp csak ízesítse az alaptésztát.

Készíthetünk magyaros verziót is, hiszen a kenyérlángos vagy kenyérlepény nem olasz találmány, nálunk is már nagyon régóta sütik. Tehetünk a tetejére szalonnát vagy kolbászt, tejfölt, sajtot, hagymát - csak módjával. És már ki is lyukadtunk a töki pomposnál... Hiába, nincs új a nap alatt.

Én a dagasztás nélküli kenyér tésztáját használom újabban, tökéletes mindenhez, így kenyérlángoshoz is. Ha úgy tartja kedvünk, 1 teáskanálnyi olívaolajat is tehetünk a tésztába. Ha gyorsítani akarjuk a kelést, 1 mokkáskanálnyi kristálycukrot keverjünk a vízbe, amit a gyorsabb kelés érdekében langyosan (kézmelegen) keverjünk a tésztához.

Mikor megkelt a tészta, áthajtogattam, kicsit átgyúrtam és hagytam letakarva 20 percig még kelni, közben begyújtottam a sütőt hogy jó forró legyen.

Húsz perc elteltével kilapogattam a tésztát és a kissé belisztezett tepsibe tettem. A tetejét megcsorgattam fokhagymás olívaolajjal, majd hagymát, olajbogyót, paradicsomot, ruccolát tettem rá úgy, hogy az ujjaimmal bele is nyomkodtam kissé a tésztába. Ez azért szükséges, mert egyrészt lepotyogna róla a rávaló, másrészt a tészta felfújódna egy nagy léggömbbé. Tehát ha nem is teszünk rá mást, csak olívaolajat, fokhagymadarabkákat és nagyszemű sót pl. , akkor is nyomkodjunk be az ujjainkkal. Megszórtam nagyszemű sóval is. Hagytam még kelni 10 percet, aztán forró sütőbe tettem.

Vághatjuk kis darabokra is, de törhetjük is. Tökéletes sör vagy borkorcsolya. Ezt a verziót olívaolajjal megcsorgatott mozzarellához is ajánlom.

Meggyes ropogós

Nem nekünk vannak titkaink, hanem az igazi titkok birtokolnak minket.

(Carl Gustav Jung)

Ezt a sütit már másodszor készítem. Előszörre olyan gyorsan elfogyott, hogy fotózni sem volt időm. Ms. Poppyé az érdem, nála találtam - hálám örökké üldözni fogja... :))
Szeretem az egyszerű, nagyon finom és gyorsan elkészíthető édességeket. Amely desszert nem tudja felmutatni ezeket a kritériumokat, az lehet tőlem csodás, gyönyörű meg minden - de nálam szóba sem jöhet. Kivétel a kelt tészták.

Na ez ilyen. Egyszerű, gyorsan készen van és hihetetlenül finom! És még egy nagy előnye van. Bármilyen idénygyümölcsből készíthető. Sőt. Lehet tölteni lekvárral, pudinggal, csokikrémmel, stb... kinek mi szimpatikus.
A receptet híven követtem, tökéletes.

Hozzávalók kb. 16 darabhoz:

A tésztához:
18 dkg liszt,
6 dkg vaj,
1 csipet só,
3 csapott evőkanál porcukor,
1 evőkanál rum,
1 vaníliás cukor,
1 tojássárgája,
1 evőkanál tejföl.
A töltelékbe:
20 dkg kimagozott megy,
1-2 evőkanál porcukor (attól függ, mennyire savanykás a meggy),
a kenéshez 1 tojásfehérje.
Plussz:
bő olaj a sütéshez,
a tetejére porcukor.

A tésztát gyorsan összeállítottam, gombócoltam, majd folpackba csomagoltam és hűtőbe tettem 1 órára. Közben kimagoztam a meggyet és lecukroztam.
Mikor már állt egy kicsit a cukorben és levet engedett, akkor kézzel jól kinyomkodtam a gyümölcshúst és egy kis tálba tettem. Jó sok cukros leve maradt, azt szörpként megittam.
Ha kinyomkodjuk a gyümölcsöt, akkor nem áztatja el a tésztát, nem folyik ki és nem fog a forró olaj spriccelni.

A tésztát kissé lisztezett deszkán 1/2 cm vastagra nyújtottam és 10-szer 10 cm-es kockákra vágtam. A leeső tésztákat is összegyúrtam, azt is kinyújtottam, kockáztam. Minden kockát lekentem tojásfehérjével és mindnek a közepére meggyet tettem. Félbehajtottam a lapokat, majd a széleket összenyomkodtam. Végül minden kis rudacska széleit villával is összenyomkodtam, hogy biztosan ne nyíljanak szét.
Egy kislábosba 4-5 cm magasan olajat öntöttem. Egyszerre csak 2-2 darabot sütöttem. Az olaj gyöngyözzön, de ne égjen. Figyelni kell, mert gyorsan sül. Konyhai papírtörlőre kiszedegettem és porcukorral megszórtam. Nagyon finom! :)

Tipp: ehhez a sütihez választhatjuk tésztának a csörögefánk tésztáját is.

Nyárelő burgonya

.

Nem egy különösebben bonyolult vagy extra recept. Cukorborsó krémlevest akartam készíteni, de aztán kevésnek bizonyult hozzá a kifejtett borsó. Így köretként szerepelt - igaz, csak mellékszereplőként.

Hozzávalók 4 főre:
90 dkg újkrumpli,
60 dkg csöves borsó,
2 csokor zsenge bébisárgarépa,
1 nagy csokor petrezselyemzöld,
só,
1-2 löttyintésnyi olívaolaj,
2 dl tejszín.

A burgonyát megtisztítottam, a cukorborsót kifejtettem, a sárgarépákat csak alaposan megmostam. Egy nagy tálba vékony karikákra felszeltem a krumplit, hozzátettem a sós-cukros vízben megfőzött cukorborsót, és a kis negyedhasábokra vágott sárgarépát. (Őket nem főztem elő.) Valamint az apróra vágott petrezselyemzöldet, sót, kevés olívaolajat. Kézzel jól átkevertem, hogy a só mindenütt egyenletesen érje. Egy tálba terítettem, majd ráöntöttem a tejszínt is. Alufóliával lefedtem és sütőbe tettem. A fóliát 30 perc után levettem, és addig sütöttem, míg kissé pirosasra megsült a teteje.

Jó szaftos, gazdag köret, így egyszerű grillezett csirkemellet sütöttem hozzá.
A csirkemellről levágtam azt a kis szárnyacskát - azt a kissebb részt. A nagy darabot kettőbe szeltem és besóztam, megborsoztam. A csirkemell akkor finom grillezve, ha nem sütjük túl - mert akkor ehetetlenül száraz lesz. Emellett én mindig vajjal sütöm, kifejezetten jót tesz neki. A lényeg az, hogy akár grillserpenyőnk van, akár sima teflonserpenyőnk, jó forróra kell hevíteni és csak ekkor beletenni a vajat, valamint a mellszeleteket. (Így nem ragad a grillre.) Egy-egy oldalát 2-3 percnél nem szabad tovább sütni. És már készen is van - szaftos, omlós lesz így a húsunk.

Készíthetjük természetesen más évszakokban is fagyasztott borsóval, sárgarépával.

Házi tarhonya

Gyakran járkáltam piacon, s a legszívesebben ott álldogáltam, ahol a háztartás tárgyait árulták. Szép tiszta cirokseprőt, étvágygerjesztő, símára gyalult gyúródeszkát, sodrófát, fakanalat. El voltam ragadtatva e tárgyak szerény egyszerüségétől, hogy mennyire a haszon látszatába tudták rejteni szépségüket. Az emberek százszámra rohannak el mellettük, és mindegyik így szól magában: Milyen ordináré eszköz, fakanál!

Kedves fakanál, fehér kőrisfából készült nemes, karcsú kanál, te tudod, hogy alázatod engem sohasem tévesztett meg, amellyel oly egyszerű munka elvégzésére hűségesen felajánlottad magad. Mindig csodáltalak finom vonalaidért, kedves fejedért, amely olyan, mint egy virág. S hogy hasznos vagy, nem vezet félre, csak növeli hozzád való megmagyarázhatatlan ragaszkodásomat.

(Hamvas Béla)

Mi van, ha az ember lánya jó kis zuzapörköltet főz, aztán úgy jár hogy csak hitte: van itthon tarhonya? És nincs kedve boltba menni 11 fokban, orkán erejű szélben és szakadó esőben?

Igen, kitalálta! Ön nyert egy hangszórót: ember lánya nekiáll házi tarhonyát gyártani.

Míg fő a zúzaperkelt, addig meg lehet csinálni.

Hozzávalók:
személyenként 12 dkg liszt,
annyi tojás, ahány 12 dkg liszt,
kevés só,
és annyi kis víz, amitől összeáll a tészta.

A lisztet tálba szitáltam, majd elkevertem egy kevés sóval. Beleütöttem a tojásokat és elkezdtem összedolgozni. Apránként kevés hideg vizet adtam hozzá. Ne legyen lágy a tészta, olyan legyen, mint amit más tésztákhoz is gyúrnánk, vagyis viszonylag kemény tésztáról van szó. Mikor összeállt, lisztezett deszkán jól átgyúrtam, majd kisebb darabokra gombócoltam. Akkorákra, amik kényelmesen elfértek a tenyeremben, így könnyebb reszelni. A reszelő tökgyalu részén végezzük a műveletet. Sűrűn kell leütögetni róla az apró szemeket, különben ragad és alaposan be is kell lisztezni mindig a kézben lévő tésztát is, és a már ledarált tarhonyát is.

Jól szétterítettem a deszkán mikor elkészült és hagytam egy órát szikkadni. Igazából az a legjobb, ha előző nap készítjük, hogy tudjon száradni, de így sem volt vele semmi bajság. 

A házi tarhonya hasonlóképpen készül, mint a rizs.

Elég sok zsiradékon meg kell pirítani, de úgy igazán. Tényleg barnásak legyenek a szemek. Én úgy csináltam most, mivel lágy volt még a tészta, hogy forró olajba tettem bele, így nem ragadt össze, egyből pirult.

Mikor kellően megbarnultak a kis szemek, felöntjük vízzel. Friss tésztánál nem kell a dupla mennyiség, csak lepje el. Sózzuk és kis lángon fedő alatt főzzük, míg majdnem az összes vizet beszívja. Aztán lekapcsoljuk alatta a lángot, de hagyjuk még 20 percig fedő alatt.

Ha száraz tarhonyát készítünk, akkor a tarhonya mennyiségének a duplája kell a vízből.

A friss tarhonya - vagy reszelt tészta nagyon finom húslevesbetétnek is, én a cérnametélt mellett még ezt a fajta tésztát vagyok hajlandó megenni egy jó levesben. De akkor természetesen nem pirítjuk, csak kifőzzük, mint ahogy más tésztákat szokás.

Nem csak zúzapörkölt mellé finom, de jó csípős lecsóval is, amit kevés tejföllel még meg is koronázhatunk.

Lekváros bukta

Amikor a zen mester elnyerte a Megvilágosodást, ünneplésként a következő sorokat írta le:

Oh, valóságos csoda:
Fát vágok!
Vizet húzok a kútból!

(A. de Mello)

A magyar konyha egyik nagy klasszikusa a lekváros bukta.
Ma aput vártam hozzánk ebédre és nyári töltött káposztát ígértem neki - meg is főztem. De gondoltam, valami kis desszert is kéne utána. Két hete kedves jóatyám nekiállt maga buktát sütni, mert az egyik kedvence. Ahogy a híreket hallgattam, nem úgy sikerült... Aztán tegnap Whise Lady is a buktát emlegette. A töltött káposzta után tökéletes volt. :)
Sajnos a szilvalekvár készletem már rég a múlté (pedig olyan igazi pöntyörőshéjú, sűrű finomság volt.... béke poraira), ezért sárgabarack- és eperlekvár került a buktákba. Kínlódtan is vele, mert hát a házi lekvár ugye nem hitlerszalonna, szóval csak nagyon gyakorlott háziasszonyoknak ajánlom elkészíteni. Vagy kell venni hozzá azt a bizonyos szalonnát.
Az az igazság, hogy mostanság spórolok a gyümölccsel. Amit megveszek horror áron a piacon, azt inkább magában, nyersen megesszük. Marad a kis kincseskamra rejtett tartaléka édességekhez. De hogy jövőre mi lesz a kincseskamrával azt nem tudom... Talán szilva lesz azért a hegyen. Meg málna. Ennyi sajnos.


Hozzávalók egy közepes tepsi buktához:
40 dkg liszt,
5 dkg rétesliszt,
8 dkg vaj,
1 tojás,
3 dkg élesztő,
3,5-4 dl langyos tej,
1/2 csapott mokkáskanálkányi só,
6 dkg kristálycukor,
sűrű lekvár.
Plussz:
8 dkg olvasztott vaj.
A tetejére:
tojás,
porcukor.

A liszteket egy nagy tálba szitáltam és elkevertem a sóval. Az élesztőt elkevertem a langyos tejben a cukorral, majd a liszthez adtam (először csak úgy a háromnegyedét, mert látnom kellett mennyi tejet vesz fel a liszt, aztán a többit is mikor már láttam hogy még kell bele), csakúgy mint az olvasztott vajat és az egy tojást. A tészta álljon össze, de inkább lágy legyen, jól dagasztható, könnyű. Addig dagasztottam, míg elvált a kezemtől és a tál falától is és szép fényes lett. Ekkor alá és föléliszteztem és letakartam egy tiszta nylonzacsival a tálat. Hagytam duplájára kelni. 

 
Mikor megkelt, lisztezett deszkára borítottam és sodrófával téglalapra nyújtottam olyan 1 cm-es vastagra. Kb. 10 cm-szer 10 cm-es kockákra vágtam. A vajat felolvasztottam és kikentem egy közepes méretű tepsit. A kis tésztakockák közepére lekvárt tettem, majd a két végüket összenyomva feltekertem a tésztát. Nekem folyt azért rendesen sajnos - tényleg nagyon besűrűsödött, régi lekvár kell hozzá.
Minden kis kockát betöltöttem, majd a tésztahengereket körben mindenhol alaposan egy ecsettel megvajaztam. Egymás mellé sorakoztattam őket jó szorosan. Nekem két sorom lett.
A tetejüket megkentem felvert tojással, majd újra letakartam és még 1/2 órát hagytam kelni. Addig begyújtottam a sütőt.
Mikor megkelt, 3/4-es lángon 30 percig sütöttem.

Nagyon könnyű, repülős lett a tésztája - finomra sikeredett. A buktát tölthetjük ízesített túrókrémmel is, vagy akinek van sok friss gyümölcse, frissen főzött, sűrű gyümölcsízzel is - amit aztán kedvünkre ízesíthetünk, az egészen extra kombinációkig.

Tűzzel-lobbal: Mártások, salsák, fűszervajak (VKF 35)

.

Rakjunk tüzet - hirdette Kata az új VKF fordulóra. Ha én tüzet raknék... hát nem tudom, bár... a konyhakő talán bírná. :)

Gondolkodtam, milyen étellel rukkoljak elő. Választhattam volna valami bográcsost is, hiszen azt a konyhámban is meg lehet főzni. De tűz nélkül?! Mintha úszni akarnék tó nélül. Inkább letettem róla.

Maradtam a grillezésnél, mert egyetlen pici grillserpenyőm azért van. De aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen ha egy szelet húst csak úgy földobunk a parázsra, már az is tökéletes. A faszénen sütött húsokat, zöldségeket lehetetlen elrontani - na jó a sütés mikéntje nem mindegy -, ha csak olajban per'hetz pár fűszert elkeverünk és belesimogatjuk leendő étkünkbe, már nyert ügyünk van. A sütés hőfokáról és módszeriről meg úgysem tudnék receptet írni, mert ahoz bizony a való élet tapasztalatai kellenek.

Így hát a grillezettt húsokat, zöldségeket, nyársakat is elvetettem.

Aztán eszembe jutott - mert már megint hetek óta nem eszem húst, hogy imádom ugyan a grillezett cukkinit, gombát, padlizsánt, sajtot, krumplit - de magukban nagyon üresek. És ez igaz a grillezett húsokra, halakra is. Az isteni szikra hát mégis kipattant sajnos csak képzeletben föllobbantott tüzemből: mártásokat fogok csinálni. Kísérőket, amikkel sokszorosára fokozható a szabadtűzön sült finomságok íze, zamata.

Készítettem két kenyérrel sűrített mártást. Egy dió - vagy mandula - mártást, aztán ezt az alapot tuningolva.

Hozzávalók a diómártáshoz:

1 csésze darált dió (vagy hámozott mandula),

4 szelet szendvicskenyér a héja nélkül,

4 evőkanál sűrű tejszín,

só,

frissen őrölt bors,

frissen reszelt szerecsendió.

Robotgépbe tesszük a hozzávalókat és jó alaposan mixeljük. A sűrűségen kenyérbéllel, vagy tejszínnel tudunk állítani.

Szárnyasokhoz és halakhoz ajánlom. illetve cukkinihez és padlizsánhoz.

Hozzávalók a zöldfűszeres változathoz:

diómártás,

1 evőkanál olívaolaj,

2 evőkanál sűrű natír joghurt,

2 gerezd fokhagyma,

1 evőkanál apróra vágott bazsalikom,

1 evőkanál apróra vágott oregano,

1 evőkanál apróra vágott petrezselyemzöld.

A hozzávalókat alaposan összekeverjük és hagyjük érni hűtőben 1 órácskát. (A fokhagymát reszelve tegyük bele.)

Szintén szárnyasokhoz és halakhoz, cukkinihez, padlizsánhoz.

A következők a majonéz alapú dresszingek. Klasszikusak, kihagyhatatlanok, finomak. Múlkorában láttam Sedithnél a botmixerrel készíthető, kb. 10 másodperc alatt elkészülő majonézt. És tényleg... hihetetlen. Egy tökéletes textúrájú, igazi majonéz került ki a botmixer kése alól - pillanatok alatt.

Hozzávalók az alap majonézmártáshoz

(én ezt is kicsit tartárosra szoktam ízesíteni):

1 egész tojás,

2 dl olaj (1/4-e lehet olíva),

1/2 teáskanál só,

3/4-ed citrom leve,

1 teáskanál kristálycukor,

1 teáskanál mustár,

kevés frissen őrölt bors.

Egy dunsztosüvegbe beleütöttem a tojást, aztán rá az olajat és a többi hozzávalót is. A többit elintézte a mixer. :) Ha keverünk hozzá 2-3 evőkanál sűrű, zsírdús tejfölt is, már tényleg kész is a tartármártás, ami alapnak nagyszerű - bárhogy ízesíthetjük.Én most egy zöldfűszeres és egy paradicsomos verziót csináltam.

Hozzávalók a zöldfűszereshez:

bármilyen friss fűszernövény, amihez hozzájutunk:

menta,

tárkony,

petrezselyem,

kapor,

kakukkfű,

borsika,

oregano,

bazsalikom,

borsmustár (rucola),

citromos kakukkfű,

zellerlevél,

apróra vágott karibogyó és

tartármártás.

A zöldfűszereket apróra vágjuk, majd jól elkeverjük a tartármártással. Halakhoz, szárnyasokhoz, gomához, cukkinihez, burgonyához, paradicsomhoz, sajthoz.

Hozzávalók a paradicsomoshoz:

1 tojásból gyors majonéz,

1 és 1/2 csésze paradicsomhús,

olajbogyó apróra vagy karikára vágva,

2 gerezd reszelt fokhagyma,

1 szál újhagyma apróra vágva.

A hozzávalókat vegyítjük. Célszerű a paradicsomot kimagozni és csak a húsát apróra vágni, hogy ne nagyon áztassa szét a majonézt. (Én most elég rusztikusra vágtam, de jobb, ha tényleg apróra vágjuk a belevalókat.)

Szárnyasokhoz, halakhoz, padlizsánhoz, cukkinhez, krumplihoz, disznóhúshoz ajánlom.

A következő két mártás besamel alapú. Uborkás és hagymás ízzel.

Hozzávalók az uborkamártáshoz:

3 dl besamelmártás (tej, vaj, liszt),

1 nagy kígyóuborka,

só,

1/2 fej vöröshagyma nagyon apróra kockázva,

1 teáskanál kristálycukor,

1-2 evőkanál citromlé,

1 dl tejszín vagy sűrű joghurt.

Aki szereti: kapor.

Elkészítettem a besamelt: 4 dkg vajon kis lángon megpirítottam - de csak világosan - a 3 evőkanál lisztet. Lassanként adagoltam hozzá a tejet, annyit, amennyitől még jó sűrű maradt.

Az uborkát apróra kockáztam (meghámozás után) és kissé sós vízben főztem 10 percig. Majd leszűrtem és hozzákevertem a besamelhez a cukorral, sóval, citromlével, vöröshagymával együtt. Aki kaporrajongó, azt is tehet bele. Végül kevés tejszínnel (joghurt is tökéletes) higítottam kissé. Pikáns legyen. Édes-sós-savanykás. Hagytam kihűlni, aztán hűtőbe tettem. Ha nagyon besűrűsödne, joghurttal vagy tejszínnel - amivel készítettük - higíthatjuk. Készíthetjük nyersen is, de akkor reszeljük apróra az uborkát és kissé nyomkodjuk ki, hogy ne nagyon higítsa el a besamelt.

Halakhoz, szárnyasokhoz, disznóhoz, marhához, és mindenféle zöldséghez kiváló.

Hozzávalók a hagymamártáshoz:

ugyanannyi besamel, mint az uborkáshoz,

2 nagyobb fej vöröshagyma,

frissen őrölt bors,

frissen reszelt szerecsendió,

só,

1 evőkanál száraz fehérbor,

1 teáskanál kristálycukor,

1 dl tejszín vagy tejföl.

A hagymát kevés vajon sóval sütöttem, míg üvegesedni nem kezdett, amjd kevés vízzel felöntve puhára pároltam. A hagymát kevés főzővízzel együtt a sűrű besamelhez adtam, majd botmixerrel simára kevertem. Tejszínnel, cukorral, fehérborral, fűszerekkel ízesítettem. Ezt is hűtőbe tettem összeérni.

Bármilyen húsfajtához, bárányhoz is kiváló. A zöldségekhez is mindhez illik.

A következő mártás már inkább egy salsa-féle. Piros mártás, röviden. A Planétásban találtam és  mondhatom, valami fergeteges jó!

Hozzávalók a vörös mártáshoz:

4-5 paradicsom vagy kápia vagy 2 nagy kaliforniai piros paprika,

1,5 dl olaj (olíva),

1 dl száraz vörösbor,

1 kicsi fémdobozos sűrített paradicsom,

1 evőkanál vörösborecet,

1 kicsi fej vöröshagyma,

1 csapott mokkáskanál csilipor vagy csilipehely vagy friss csili.

A hozzávalókat robotgépben jól megdaráljuk. Ennyi, de valami fergeteges. Vörös húsokhoz, padlizsánhoz, cukkinihez ajánlom.

És végül a fűszervajak. Grillezett hal, hús, zöldség nem lehet meg nélkülük.

Kétfélét készítettem ebből is, egy gombásat - elvégre rengeteg erdei gomba van az idén - és egy paprikásat.

Hozzávalók a gombáshoz:

4 közepes fej gomba (ha van erdei az a legjobb, de sampionból is jó),

10 dkg vaj,

só,

frissen őrölt bors,

petrezselyemzöld,

pici kakukkfű.

A gombát nagyon apróra vágtam és kevés olíván sóval és fűszerekkel zsírjára sütöttem. Mikor kihűlt a szobahőmérsékletű vajhoz kevertem, aztán egy alufóliadarabon hengert formáztam belőle és fagyasztóba tettem 1/2 órára. Jól megdermed, így kiválóan szeletelhető. Egy-egy karika fűszeres vaj jár minden szelet grillezett húsra, halra vagy zöldségre.

Tökéletes bármihez: halhoz, szárnyashoz, bárányhoz, marhához, sertéshúshoz is. Zöldségek közül bármihez.

Hozzávalók a paprikáshoz:

10 dkg vaj,

1/2 piros kaliforniai paprika vagy 1 pritamin paprika vagy 1 kápia paprika,

1 teáskanál erős pista vagy édes anna (vagy házi paprikakrém ha van),

só (vigyázat, a paprikakrém is sós),

1/2 csapott mokkáskanál fűszerpaprika.

A paprika húsát nagyon apróra vágtam, amjd a többi hozzávalóval együtt kikevertem a vajjal. Ugyanúgy kifagyasztottam, mint a gombás vajat.

Vörös húsokhoz illik leginkább. Fűszervajat készíthetünk sokfélét. Diósat, narancsosat, citromosat, fokhagymásat, zöldfűszerest, szardellást, olajbogyóst, kaprist - tényleg korlátlanok a lehetőségek.

És végül, a legegyszerűbb mártások grillen sültekhez a muzsdéjok, amit szintén Sedithtől tanultam. Erdélyben jellegzetes, nálunk sajnos nem. Pedig nagyon finomak, kár kihagyni egy grillpartiról őket!

Hát kérem. Most már csak Földanyához imádkozzunk, hogy kicsit szelídebb legyen - most kissé szélsőséges. Biztosan megvan rá az oka...

És azért ha kerti hangulatot nem is tudtam varázsolni, egy szép naplementét megoszthatok veletek!

.