Retekzalziki

Átvezetett a tetőn egy kis toronyig, igazából egy kis minaretig, és egy újabb szűk lépcsősorra mutatott, ami a torony legtetejébe vezetett, és azt mondta: – Én most magadra hagylak. Menj fel a toronyba. Addig ne gyere le, amíg be nem fejezted.

   – Micsodát? – kérdeztem

   A férfi csak mosolygott, kezembe nyomott egy zseblámpát, hogy „egészben le tudjak jutni, amikor végeztem”, meg egy összehajtogatott papírlapot, és elment.

   Felmásztam a torony tetejére. Az asram legmagasabb pontján álltam, ahonnan teljes egészében rálátni az indiai folyóvölgyre. Hegyek és megművelt földek sora húzódott végig, ameddig csak a szem ellátott. Gyanítottam, hogy a diákok nem jöhetnek fel ide, de olyan csodálatos érzés volt a tilosban járni. Lehet, hogy a Guru innen bámulja a naplementét. És a nap éppen lemenőben volt. Meleg szellő fújdogált. Kihajtogattam a papírlapot, amit a költő barátom nyomott a kezembe.

   Ez állt rajta nyomtatva:

   HOGYAN VÁLJ SZABADDÁ. INSTRUKCIÓK:

   Az élet metaforái Isten instrukciói.

   Felmásztál a tetőre és még annál is magasabbra. Semmi sem áll közted és a végtelen között. Most pedig engedd el.

   A nap a végéhez közeledik. Itt az ideje, hogy valami, ami csodálatos volt, átváltozzon valami mássá, ami szintén csodálatos. Engedd el.

   A megoldás iránti óhajod imádság. Az, hogy itt vagy, Isten válasza a könyörgésedre. Engedd el, és figyeld, ahogy feljönnek a csillagok – fenn az égen, és bent, önmagádban.

   Teljes szívedből kérj kegyelmet, és engedd el.

   Teljes szívedből bocsáss meg neki, BOCSÁSS MEG ÖNMAGADNAK, és engedd el.

Célod az legyen, hogy megszabadulj a felesleges szenvedéstől. Engedd el.

   Figyeld, ahogy a nappal forrósága helyet ad az éjszaka hűvösének. Engedd el.

   Amikor a párkapcsolat karmája bevégeztetett, csak a szeretet marad. Biztonságban vagy. Engedd el.

   Amikor a múlt végre elszakad tőled, engedd, hadd menjen. Aztán mássz le a toronyból, és kezdd el élni az életed hátralevő részét. Méghozzá boldogan.

Az első néhány percben nem bírtam abbahagyni a nevetést. A mangófák esernyője felett beláttam az egész völgyet, a hajam zászlóként csapkodott a szélben. Néztem, ahogy lemegy a nap, aztán a hátamra feküdtem, és figyeltem, ahogy előbújnak a csillagok. Valahányszor egy újabb csillag bukkant elő a sötétedő égbolton, elmormoltam egy rövid szanszkrit imát, és olyan volt, mintha én magam hívnám elő a csillagokat, de aztán olyan gyors ütemben kezdtek feltünedezni, hogy nem bírtam lépést tartani velük. Hamarosan az egész égbolt a csillagok fényjátékává vált. Az egyetlen dolog, ami köztem és a Mindenható között állt… nos, nem állt köztünk semmi.

 

(Elisabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek)

Egy újabb roppant egyszerű nemrecept. :) Retekzalziki. Hát mennyiségeket most tényleg ne várjatok. Étvágyszerint, retegnagyság szerint, stb... de én egy csokor normál méretű retekből készítettem és a házi pászkámmal éppenpont jól is laktam vele ebédre.
Ha előételnek készül, kevesebb is elég belőle.
A recept csak ennyi: lereszeltem a retket a nagyobb lyukú reszelőn, ahogy a zalzikinél szokás az uborkát is. Ha igazi zazikit akartok belőle, akkor sózzátok be enyhén a retket, hagyjátok 2-3 percig állni. Aztán ki lehet nyomkodni és így nem áztatja hígra a sűrű görög joghurtot, mert az kell hozzá. De még lehet úgy is sűríteni, hogy a sűrű görög joghurtot keveritek mascarponéval. (Az enyém nagyon híg, mert csak normále joghurttal kevertem, nem volt időm kicsöpögtetni.)
A kinyomkodott retket el kell keverni a sűrű joghurttal, kevés fokhagymát adni hozzá reszelve - én medvehagymát tettem bele mert szezonja van - lehet kissé sózni ha szükséges, pár csepp citromlét is hozzákeverni, tálalni, a tetejét olívaolajjal vagy tökmagolajjal bőségesen meglocsolni és már készen is van.
Előételnek is jó, de itt a grillszezon - grillezett húsokhoz, halakhoz is kitűnő.

Zöld hummusz

A legalapvetőbb mágia, amit egy nő csinálhat, az maga a főzés. Nem véletlenül mondják, hogy egy férfit a hasán át lehet megfogni. Teljesen természetesen így van, hiszen a férfi életét azzal az élelemmel fogom táplálni, amit én csinálok neki. És ha szeretettel csinálom, az hat arra a férfira. Akkor azt a férfit magamhoz kötöttem. Az élet tele van apró mágiákkal. És ma nem használjuk őket. Mert nincs rá idő. De megkérdezem: akkor mire van ma idő?

(Géczy Gábor, előadásrészlet)

Aki szereti az eredeti hummuszt (én rajongok érte bevallom), az ezt is nagyon fogja szeretni. Medvehagymás változat: roppant egészséges, és legalább annyira finom is. És ha azt mondom öt perc alatt elkészült, sokat mondtam. Igaz, most nem én főztem a csicserit, és nem én szedtem hozzá a medvehagymát, de ez így elfoglalt háziasszonyoknak tökéletes megoldás. Azért azt a kis mágiát így is bele lehet varázsolni... hogy maradjon másra is idő. Nem. Nem a tévézésre gondoltam.

Hozzávalók 2 főre:
1 üveges konzerv csicseriborsó (DM-ben szoktam venni, bio változat),
1/2 marék medvehagyma (2 dkg),
só,
kevés friss citromlé ízlés szerint,
1 evőkanál tökmagolaj,
annyi víz vagy főzőlé (amennyiben mi főzzük is), amennyivel krémes állagot kapunk.
Plussz tökmagolaj a díszítéshez.

A konzerv csicserit szűrőkanálban alaposan átmostam folyó vízzel, egészen addig, hogy már nem volt habja. Késes robotgépbe tettem a medvehagymával, sóval, citromlével, tökmagolajjal, kevés vízzel együtt és krémesre daráltam. Kóstolni kell, ha hiányzik valami, pótoljuk. (Citromlé, víz, olaj, só.)
Tálaláskor megcsorgattam még tökmagolajjal. Házi pászkával kínáltam, de bármilyen arab, indiai kovásztalan laposkenyérrel tökéletes (pita, csapati, roti, tortilla, stb...)
Vagy pirítóssal, ha valaki a hagyományos kenyeret jobban kedveli. Isteni. A medvehagymáról itt olvashatsz, s kérlek, ha gyűjtöd, vigyázz a növényre, hogy jövőre is teremhessen. :)

Meleg burgonyasaláta mediterrán módra

Bizony a hajnalpír az áldozati paripa feje. A nap a szeme, a szél a lélegzése, a Mindenember Tüze a torka, az év a teste. Az Ég a háta, a levegőég a hasürege, a Föld a hasa domborodása. Az égtájak az oldalai, a mellékégtájak a bordái, az évszakok a tagjai, a hónapok és a fél hónapok az ízületei, a nappalok és az éjszakák a patái, a csillagok a csontjai, a felhőzet a húsa. Abraka a sivatag homokja, erei a folyók, mája és tüdeje a hegyek, szőre a füvek és a fák. A napfelkelte az elülső fele, a naplemente a hátulsó fele. Ha vicsorít, az villám, ha megrázza magát, az mennydörgés, ha vizel, az eső. Hangja a szó.

(Brihadáranyaka-upanisad, 1.1.1.)

Nem. Nem húsvéti. Mediterrán, nyáridéző, tengertlátó, melegséghozó. Mert az idén úgy tűnik elmarad a tavasz. Mintha kiestünk volna az időből, mintha belefagytunk volna a télbe, mintha nem akarnánk elereszteni az elmúlt pillanatok jégycsapujjaival belénk csimpaszkodó kezét. Hát nem jól van így, mert tovább kell menni, mert életre kell kelni. Bármilyen varázslat állította is meg az időt, nem állhat meg örökre. Nem rekedhetünk két világ között, a senki földjén. Jöjj tavasz, jöjj nyár végre már!

A mennyiség vagy egy főre szól - ha nagyon éhes vagy és mást nem eszel ha megkóstolod nem is akarsz majd mást enni, és két főre ha csak köretként vagy előéltelként szerepel a menüben.

Hozzávalók:
3 nagyobb burgonya,
2 evőkanál kapribogyó,
8-10 darab aszalt paradicsom,
1 nagyobb gerezd fokhagyma fele,
1/2 citrom lereszelt héja és kevés leve is,
só, frissen őrölt bors és koriandermag,
bőségesen olívaolaj - kb. 1/2-1 decinyi (ne sajnáld,a  burgonya csak úgy issza ezt a finom nedűt),
és más azt hiszem nem is kell rá.

A krumplit süsd meg előmelegített forró sütőben hajával együtt - egy óra elég neki. Tíz perccel azelőtt, hogy kivennéd, csináld meg az öntetet. Mozsárban zúzd össze a fél gerezd fokhagymát durva szemű sóval, borssal, korianderrel. Öntsd fel olívaolajjal, tégy hozzá kevés citromlét is, reszelt citromhéjat is és jól keverd el. Add hozzá a kaprit és a csíkokra vágott aszalt paradicsomot is. A burgonyát hámozd meg, vágd kockákra és jól keverd össze az öntettel még forrón. Azonnal fogyasztandó.

Medvehagymás spagetti

  

A szél mögé szegezem szárnyaim
Nem talál rám senki és semmi
Mint szennyes ruhákból úgy bújok ki
Minden fájdalomból és elutasítottságból
Egyetlen feladatom van a Földön
Életet kell menteni!

Kuplerájtól Mennyországig koptatták e titkot
Mégis ez az egyetlen út:
Engedem hogy megszeress
S te engedd meg hogy szeresselek

                                                                         (Tornay András) 

Az egyik kedvencem lett, mert annyira finom... a sajtos-tejfölös tészta kicsit extrább, olaszosabb változata. Ha egyszer kóstoltad, többször el fogod készíteni, mert isteni.

Hozzávalók 2 főre:
25-35 dkg spagettitészta (étvágy szerint),
2 félmarék medvehagyma,
1 nagy gerezd fokhagyma,
1/2 dl fehérbor,
3 dkg vaj,
kevés olívaolaj,
só, frissen őrölt bors,
1 kisdobozos tejföl (zsírdús),
5-10 dkg reszelt olvadós sajt (lehet benne kevés füstölt is).

Tegyünk fel vizet sóval forrni a tésztának. Közben a vajat olvasszuk fel egy nagy serpenyőben, adjunk hozzá egy teáskanálnyi olívaolajat is. A fokhagymát vágjuk apró kockákra és futtassuk meg kevés sóval kis lángon a vajon. Majd öntsük hozzá a fehérbort, tegyük nagyobb lángra az egészet. Hagyjuk kissé forrni, hogy az alkohol elpárolgoghasson belőle. Tegyük bele a jól összeaprított medvehagymát is, sózzuk, borsozzuk, majd a tejfölt is keverjük hozzá. Kóstoljuk. Ha savanykás lenne a bortól, csipetnyi cukorral kerekítsük az ízét. Végül keverjük hozzá a reszelt sajtot is, hagyjuk teljesen elolvadni.
A kifőtt spagettitésztát szedjük bele a szószba, és jól keverjük át. Kevés főzővizet is löttyinthetünk hozzá, ha túl sűrű lenne a mártás. (Épp ezért a sózással óvatosan, mert a főzővíz ugye elég sós.)
Tálaláskor meglocsolhatjuk a tányérban még plussz olívaolajjal vagy tökmagolajjal. Tényleg nagyon finom.
Ha valaki nem jut medvehagymához, szerintem snidlinggel vagy petrezselyemzölddel helyettesíthető.
 

Tojásos szendvicskrém medvehagymával

az én poklomban
számolnak és mértékkel
szeretnek; órát
lesve időznek; folyton
véleményük van;
csak idő van, semmi tér.
Azt mondják: PERSZE.
Csak idő van, semmi tér;
mindenki siet,
nyilatkozik, birtokol,
temet, nemz és szül
– semmi nincs, csak történik
az én poklomban

                                                                                   (Fodor Ákos)

Ezt a receptet a közelgő ünnepre is ajánlom, vagy ünnep utánra, ha lenne sok maradék főtt tojás húsvétról. Medvehagyma is lesz még, de ha nem jutunk hozzá, újhagymával, snidlinggel is tökéletes, vagy akár petrezselyemzölddel is.

Hozzávalók:
4-5 főtt tojás,
15 dkg márványsajt,
só,
frissen őrölt bors,
1 teáskanál mustár,
1 csokor zöldfűszer (medvehagyma, stb...),
12 dkg mascarpone (vagy 7-8 dkg vaj vagy 1 tubusos natúr krémsajt),
4-5 darab aszalt paradicsom.

A márványsajtot morzsoljuk el egy tálba, majd villával alaposan törjük össze. Adjuk hozzá a mascarponét, a és a többi hozzávalót is. (Mindent aprítsunk.) Alaposan keverjük ki a krémet, kóstoljuk. Hagyjuk hűtőben összeérni 1-2 órácskát, s aztán fogyasztható. Finomabb ha nem hűtőhidegen esszük, hanem szobahőmérsékleten és igazi házikenyérrel a legjobb, vagy nem túl édes kaláccsal.

Tarlórépa paradicsomosan, csőben sütve

Magamon is érzem, hogy egyedi ízzel vonzódom az abszurdhoz, a helyzetkomikumhoz, az anti-hősökhöz és általában az elutasítottsághoz; különösképp szeretem a nehéz, fájdalmas hangon megszólaló zenét; képtelen vagyok egyszerre tudós akadémikus és elmélyült művész lenni, ráadásul azt érzem, hogy ezek mind-mind a normális világon kívül eső dolgok. Ahogy egyre idősödöm, lépésről-lépésre felismerem és magamhoz ölelem hóbortosságomat, és meglelem benne a szabadságot. A dühöm és különféle idegenkedésem mértéke fájdalmas elzárkózottságba taszíthat, de már az is megváltás, ha nem zárkózom be a kisebbrendűség érzésébe. A mérleg nyelvén táncolok, nem kevésbé ingatag helyzetben, mint mondjuk Glenn Gould, félúton a társadalomból való kilépés és benne maradás, az értelem és az abszurditás, az egyéni arculatom elvesztése és saját, testre szabott kreativitásom között.

(Thomas Moore: A lélek sötét éjszakái)

A tegnapi saláta után egy újabb "mentsükmegWilliet" recept. Találtam pár kerekrépát (tarlórépát) még a vízözön előtti időből a hűtő egyik alsó dobozában, meg egy felbontott féligteli sűrített paradicsomos üvegcsét. Szegénykék már elég fáradtak és sebesültek voltak... és láss csodát: a feltámadás tényleg létezik és élet és elevenség rejlik benne... Tényleg, Noé vajon növénymagokat is vitt a bárkáján?!
Az étel tökéletes szerintem cukkiniből, karalábéból, karfiolból, brokkoliból, de leginkább én legközelebb kelkáposztából fogom készíteni. Csak azt nyolcadcikkekre kell vágni, kissé előfőzni forrásban lévő vízben, s a többi ugyanaz.

Hozzávalók 2 főre:
3 db közepes méretű tarlórépa (kb. 60 dkg tisztítva),
3 nagy gerezd fokhagyma,
1 kis fémdobozos sűrített paradicsom,
só,
kevés liszt,
olaj, olívaolaj, vaj,
csipetnyi cukor,
valamilyen zöldfűszer (majoránna, kakukkfű, zsálya, rozmaring, petrezselyemzöld, bazsalikom, szurokfű, stb...)
füstölt és sima olvadós sajt a tetejére,
illetve 1 tojás+1 dl tejszín felvert keveréke.

A kerekrépát meghámoztam és 2-3 miliméteres vékony szeletekre vágtam. Besóztam kissé és finoman lisztbe forgattam őket. Kevés olaj-vaj keverékén piros-ropogósra megsütöttem a szeleteket egy serpenyőben. (A lisztbe forgatás el is maradhat...) Figyelmeztetés: már így is isteni, vigyázzunk a kóstolgatással, mert hajlamos elfogyni a készlet a tányérról!!! :)
A visszamaradt zsiradékon megfonnyasztottam a kis kockákra vágott fokhagymát, hozzátettem a sűrített paradicsomot is, kevés vízzel felöntöttem, hogy olyan szósz sűrűségű legyen. Fűszereztem zöldfűszerrel (én most majoránnával), és 1-2 percig forraltam, hogy összeálljon az íze. Végül beleforgattam az elősütött répaszeleteket, végül kivajazott hőálló tálba tettem. Ráöntöttem a tojás-tejszín keveréket, megszórtam reszelt sajttal és forró, előmelegített sütőbe tettem 10 percre. Tálaláskor alaposan megöntöztem még finom olívaolajjal.
Elmaradhatatlan mellé valamilyen finom száraz, de friss, gyümölcsös fehérbor. Salute!

Amerikai káposztasaláta

   A kis Clara sokat olvasott. Könyvimádata nem tett különbséget, éppúgy kedvelte a Marcos bácsi titokzatos bőröndjeiből előkerülő mágikus könyveket, mint a Liberális Párt dokumentumait, amelyeket az apja íróasztalán talált. Számtalan füzetet teleírt egyéni észrevételeivel, feljegyezte bennük a fontosabb eseményeket is, ennek köszönhető, hogy nem merültek a feledés ködébe, és így most én felhasználhatom őket, hogy megidézzem a múltat.
   Clara látnok volt, ismerte az álmok jelentését. Ez az adottsága vele született, neki nem kellett bonyolult, kabalisztikus tanulmányokat végeznie, mint Marcos bácsinak, aki sokkal több erőfeszítéssel sokkal kevesebbre jutott. Az első, aki felfigyelt Clarának erre a képességére, Honorio volt, a házi kertész, aki egy napon azt álmodta, hogy kígyók másznak a lába körül, és hogy megszabaduljon tőlük, addig rugdosta őket, míg tizenkilencet megölt belőlük. Elmesélte a lánykának, miközben a rózsákat metszette, épp csak hogy elszórakoztassa, mert nagyon szerette, és sajnálta, hogy néma. Clara előhúzta a köténye zsebéből a kis palatáblát, és felírta rá Honorio álmának jelentését: "Sok pénz üti a markod, de nem fog sokáig tartani; könnyedén megszerezheted, csak tedd meg a tizenkilencest." Honorio nem tudott olvasni, de Nívea tréfálkozva és nevetve felolvasta neki az üzenetet. A kertész úgy tett, ahogyan az álom tanácsolta, és nyolcvan pesót nyert a titkos játékbarlangban, amely a szénraktár mögött volt. Vett rajta egy új ruhát és felejthetetlen dorbézolást csapott a barátaival, és egy porcelánbabát ajándékozott Clarának. A kislánynak ettől kezdve sok dolga akadt, rengeteg álmot megfejtett az anyja tudta nélkül, mert amint Honorio esetének híre járt, folyton faggatták az emberek, például arról, mit jelenthet, ha álmukban hattyúszárnyon röpködnek egy torony fölött; vagy ha csónakkal sodródnak az árban, és közben egy szirén valami özvegyasszonny hangján énekel; ha a hátukon összenőtt ikergyerekek születnek és mindkettőnek kard van a kezében; Clara pedig habozás nélkül rótta a táblácskájára, hogy a torony a halál, és aki fölötte röpköd, az megmenekül egy halálos balesetből; a hajótörött, aki a szirén énekét hallja, elveszti a munkáját, ínséget szenved, de egy asszony segít rajta, és üzletet köt vele; az ikrek férj és feleség, akiket a közös sors kényszere tart össze, de egymást sebzik a kardcsapásaikkal.
   Clara nem csak az álmokból jósolt. Jövőbe látott, és megsejtette az emberek szándékát; ez a képessége egész életén át végigkísérte, és idővel még jobban kifinomult.
   Clara úgy nőtt fel, mint a vadvirág, és Cuevas doktor hiába javasolta az Európából hozott új gyógymódokat, a hideg fürdőt és az elektrosokkot, amelyekkel ott a bolondokat kezelik.

(Isabel Allende: La casa de los espíritus (Kísértetház))

Ilyenkor tél végén már nagyon vágyom a friss zöldekre, salátára, retekre, újhagymára... de még nincsenek. Úgyhogy megszemléltem a hűtő tartalmát és készítettem egy amerikai káposztasalátát. Azt hiszem J. Olivernél láttam még régen egy műsorában. Finom, szeretem. Többféleképpen is készülhet a "coleslow", általában én így csinálom.

Hozzávalók 2 adaghoz:
20 dkg káposzta,
10 dkg sárgarépa,
1 kisebb-közepes fej lilahagyma,
1 kisebb alma,
2 normále savanyúuborka.
Az öntethez:
5-6 púposabb evőkanálnyi majonéz,
2 evőkanál tejföl vagy joghurt,
só,
lehelletnyi méz,
pár csepp valamilyen finom ecet (dió, tárkony, fehérborecet vagy verjus).

A káposztát, lilahagymát szép vékonyra szeljük, a többi hozzávalót a vastagabb lyukú reszelővel (tökreszelő) lereszeljük. Az öntet hozzávalóit is jól elkeverjük, majd a salátával szintén összekeverjük. Kóstoljuk, ha valami hiányzik, pótoljuk. (só, méz vagy ecet)
Hagyjuk állni 1-2 órácskát és már fogyasztható is. De akár egy egész éjszakát is pihenhet a hűtőben, csak finomabb lesz, jól összeérik.
Szoktam készíteni csak joghurttal is majonéz nélkül, úgy lájtosabb.

Banánkenyér

A hétvégén egy barátnőm nálam volt vendégségben, és mindketten vettünk banánt... :) Így a gyümölcsöstálamra tekintve mentőötletként jutott eszembe a banánkenyér. Már több helyen is láttam, de még sosem sütöttem. Jó érett darabok kellenek hozzá, ez adva is volt. A süti finom, puha, több napig friss marad a benne lévő krémes gyümölcstől és a joghurttól. Egy csésze finom kávé vagy forró csokoládé mellé ideális kísérő. A recept tökéletes, hálás köszönetem érte Vikinek.

Hozzávalók:

2 pohár liszt
1 tk. szódabikarbóna
1/2 tk. sütőpor
kb. 120g puha vaj
1/2 pohár barna cukor
1/2 pohár kristálycukor
1/2 tk. só
2 tojás
1/2 tk. vanília aroma
4 ev. joghurt
5 érett banán

Még robotgép sem kell hozzá... Előmelegítjük a sütőt 180 fokra. A sütőformát kibéleljük sütőpapírral.

A lisztet elkeverjük a sütőporral, szódabikarbónával, sóval.

A puha, szobahőmérsékletű vajat kikeverjük a cukrokkal, majd a tojásokat egyenként hozzákeverjük, s aztán a vaníliakivonatot, banánpépet, joghurtot is hozzákeverjük. Végül öszekeverjük a sütőporos, szódabikarbónás liszttel. Nem kell nagyon kikeverni, csak úgy lazán összedolgozni. Formába öntjük, és 45-55 percig sütjük.

A banánt nagyon egyszerűen krumlinyomóval törtem össze. Ha jó érett, nem kell hozzá botmixer vagy robotgép sem.

Csokidarabkákkal még extrábbá tehetjük, vagy akár kaphat egy karamella-cukormázat is, elrontani nem fogja. :)

Mákos guba vaníliaöntettel

Azt mondják, a tölgyfát két, egyidejűleg ható erő hozza a világra. Az egyik természetesen nem más, mint a makk: a mag, mely magában hordozza mindazt a jövőbeni lehetőséget és ígéretet, amelyből aztán idővel kifejlődik a fa. Ez mindenki számára világos. De csak kevesen jönnek rá arra, hogy egy másik erő is működésbe lép – a jövőbeni fa maga, mely olyannyira szeretne megvalósulni, hogy létrehozza a makkot, a vágyakozásának erejével a semmiből előhívja a facsemetét, amit aztán a teljes kifejlődés felé vezérel. Ebből a szemszögből nézve, mondja a zen, maga a tölgyfa az, amely létrehozza a makkot, melyből aztán kifejlődik.

(Elisabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek) 

Életemben először készítettem mákos gubát. Nálunk valamiért sosem volt családi hagyomány karácsonykor sem az elkészítése. Mivel böjt van hamisgulyást főztem, s második fogásnak tökéletes volt hozzá a guba. A recepttel viszont megint bajban vagyok...

Hozzávalók 4 főre:
személyenként 2 normále kifli,
kb. 3 dl tej (attól függ, mennyire szárazak a kiflik),
kb. 10 dkg mák, 10 dkg porcukor (vagy méz),
vaj a forma kikenéséhez.
A vaníliasodó receptje pedig itt található. (Ehhez a kis adaghoz a fele mennyiség is elég.)


A kifliket felkarikáztam előző este és elől hagytam, hogy megszikkadhassanak. Másnap egy formát kikenetem vajjal, aztán a kiflikarikákat egymás mellé sorakoztattam egy rétegben. Meglocsolgattam a fölmelegített tejjel és megszórtam a tetejét a cukros mákkal (ha mézzel készítjük, akkor szórjuk meg mákkal majd csorgassuk meg mézzel). Aztán megint egy sor kifli, tej, mák. Lefedtem és körülbelül 200 fokon 25-30 percig sütöttem.
A vaníliaöntettel kezdtem, mert annak hűlnie kell, csak utána raktam össze és sütöttem meg a gubát.
A tej mennyisége attól is függ, ki mennyire lágyan szereti ezt az édességet. Én nem szeretem ha nagyon szétázik a kifli, úgyhogy ha valaki "tocsogósabban" enné, több tejet használjon.

Fokhagymás, citromos kelkáposzta

Megismerhetetlenül szeszélyes mester az élet, oly csodálatos módon önti formába a maga dolgait, ahogy rajta kívül senki. Megcáfol, felrúg minden törvényt, minden emberi okoskodást, és hinnünk kell az ő bölcsességének.

(Lakatos Menyhért)

Sokan nem kedvelik a kelkáposztát, én viszont nagyon szeretem. És ez tényleg nem a megszokott főzelékforma. (Nem mintha azzal baj lenne, mert azt is imádom.) Tökéletes köretként is, de akár önálló fogásként is, mondjuk párolt rizzsel.

Hozzávalók 2 főre:
1 kisebb-közepes fej kelkáposzta,
5 dkg vaj,
1 teáskanálnyi olívaolaj,
só,
1 citrom levágott héja és pár csepp leve,
szárított oregano ízlés szerint,
2 teáskanálnyi sós lében eltett zöldbors vagy
1 púpos evőkanálnyi kapribogyó,
1 fej fokhagyma,
1 teáskanálkányi méz.

A kelkáposztát megtisztítottam és a torzsán keresztül 8 cikkbe vágtam (így egyben marad), aztán kissé sós forrásban lévő vízbe tettem és majdnem készre megfőztem.
Közben a vajon-olívaolajon megsütöttem a fokhagymagerezdeket és a nagyobb darabokban hagyott citromhéjakat kevés sóval, oreganoval, mézzel, pici citromlével. Kóstoljuk, úgy lehet az édes-savanykás ízt összhangba hozni. Aki nem szereti a kesernyés ízt, csak a citrom héjának sárga részét tegye bele.
(Ne süssük túl nagy lángon, mert megéghet a fokhagyma.)
Mikor már puha volt a fokhagyma is, a citromhéjak is, hozzátettem a zöldborsot is, és a kelkáposztacikkeket is. Most már nagy lángon jól átsütöttem, hogy igazán összesimuljon az egész étel.
Citromlé helyett savanyítható kevés fehérborral is, ha épp az van kéznél.
És igazán sóban eltett citromhéjjal finom, ha van otthon készleten.

Téli vitaminsaláta

Minden titkos emberi kapcsolat - barátság, szerelem s azok a különös kötöttségek, mikor ellenfelek találkoznak és szegődnek el, életre-halálra! - ezzel a varázsos megérintettséggel kezdődik; az álomszerű érzékeléssel, amely igazán olyan, mintha az álomban a valóságot érzékelné az ember: tömegben, idegenek között egyszerre megérint egy szempár, egy hang, s mintha elszédülnél, mintha a jelent egyszer már megélted volna, mintha előre tudnád mindazt, ami történni fog, a szavakat és mozdulatokat is; s mindez a legkomolyabb, végzetes valóság; s ugyanakkor álomszerű.

(Márai Sándor)

Jó régen nem jelentkeztem, most meg jövök egy nemrecepttel... :) Csak egy egyszerű téli vitaminbombasaláta, de nagyon finom. Lereszeltem egy nagy sárgarépát, egy darabka zellert, egy darabka céklát, tettem hozzá fél fehér salátahagymát, megsimogattam a lelkét egy kevés balzsammal ecettel, sóztam, pici mézet is tettem rá, s olívaolajt, tökmagolajat. Borsozható is, de én a csilit is csilivel, úgyhogy azt morzsoltam rá... mert tényleg imádom... A kézitáskámban pl. mindig van parfüm mert az illat, az illat... az kell, napszemüveg csak mert dögös és olyan olaszosszínésznős és persze csili mert vannak olyan elvetemült rokonok és vendéglősök, akik nem tartanak készleten, és persze kagylóhéjak és szép kavicsok és madártollak. Ezek fontosak.

Önmagában is finom, de... hm. Hajában sült krumplival meg. Isteni. Nem beszélve arról, milyen jó meleget csinál a tűzhely a konyhában ebben a zord télben. És a saláta színe is... maga a tűz.

Mazsolás-túrós kenyérszuflé? puding?

Apám mindig azt mondja: "Az aggály és a kétely a jó szakácsok fő ellenségei. A szuflé vagy megdagad, vagy nem. Sehogy sem lehet beleavatkozni. Jobb ha az ember leül és vár, hogy mi lesz a vége."

(Sisko kapitány, Star Trek) 

Minek nevezzelek te szépség? Szuflénak? Pudingnak? Vagy csak rakott kenyérnek? Tényleg nem tudom. Azt hiszem, nem igazi szuflé, az angolok viszont kenyérpudingnak hívják. Mindegy is, ha finom. És ha hisztek nekem ha nem is, a legjobb dolog, ami maradék szikkadt kenyérrel történhet. Egyébként ez még a múlt szombati buliról megmaradt kilós darabból készült. Semmi sem vész kárba, csak átalakul. :)

A maradékfelhasználós receptekkel mindig bajban vagyok, nagyon nehéz mennyiségeket megadni, mert inkább érzésre rakja össze az ember lánya, mintsem pontos recept alapján.

A jénait kivajaztam jó vastagon, és elég kócosan belerakogattam a kenyérszeleteket, rádobtam a mazsolát, túrót. Három tojást felvertem, reszeltem bele citromhéjat, tettem bele valódi vaníliamagokat, 10 dkg cukrot és 4 dl tejjel felöntöttem. Rácsorgattam a szeletekre és vártam egy órácskát, hogy magukba szívhassák az éltető folyadékot, s aztán forró (kb. 200) fokos sütőbe tettem úgy félórára.
Volt kibontva az isteni citromlekváromból, így 2 evőkanálnyit vízzel öntet sűrűségűre higítottam, s ezzel a mennyei finomsággal még megcsorgattam. Nem volt rossz. :)

Céklás, csicseris, gránátalmás rizssaláta

A spiritualitás nem másról szól, mint arról, hogyan viszonyulunk a mindennapi élethelyzetekhez.

(Csögyam Trungpa: Munka, szex, pénz)

 

Egy nagyon finom svédasztalra való étel az ősz kínálatából. Az idei első céklás falatok. Lesz még sok, érzem... mert nagyon szeretem. :)

Hozzávalók 4 főre főételként, 6-8 főre ha csak csipegetünk:
30 dkg hosszúszemű rizs (vadrizs is lehet benne),
70 dkg cékla (tisztítva ennyi),
1 üveg csicseriborsókonzerv,
1 nagy gránátalma,
1 nagy fej lilahagyma,
1 teáskanál fokhagymagranulátum vagy 4 gerezd fokhagyma,
1 teáskanál őrölt gyömbér,
1 teáskanál frissen őrölt koriandermag,
1 teáskanál szumák (cserszömörce),
1 piros csili,
só,
1-2 evőkanál balzsamecet,
1 evőkanál olaj,
1,5 dl víz.
Plussz olaj a tálaláshoz, díszítéshez petrezselyemlevél.

A céklát megtisztítottam, 2-3 milis szeletekre vágtam és egy nagy tálba tettem. Hozzákarikáztam a lilahagymát is, megszórtam sóval, mozsárban frissen őrölt koriandermaggal, fokhagymagranulátummal, őrölt gyömbérrel, a kis kockákra felaprított csilivel, a szumákkal és meglocsoltam olajjal. Jól összekevertem, hogy mindenütt egyenletes lehessen a céklán a fűszer, s aztán meglöttyintettem a házi balzsamecetemmel is, végül egy sütőtálba tettem. Vizet öntöttem alá, lefedtem fóliával és nagy lángon 1 órán át sütöttem.
Addig főztem sok vízben a rizst, míg megpuhult, és amint készen volt, szűrőben leöblítettem.
Mikor már nem kellett azbesztkéz a céklához, az egyben sült szeleteket fölcsíkoztam, és levestől-hagymástól együtt összeforgattam a rizzsel, amihez egy lecsöpögtetett és szűrőn jól átöblített csicseriborsó konzervet is hozzáadtam. A gránátalmából kivarázsoltam a magokat, és majdnem az összeset szintén hozzákevertem a salátához. Csak díszítéshez tettem félre belőle. Tehát alaposan elkevertem mindent.
Tálaláskor a tetejét szórjuk meg gránátalmamaggal, s díszítsük petrezselyemmel. Ha kissé száraznak érezzük kóstolásnál, a tetejét meglocsolhatjuk még valamilyen jófajta olajjal is.
Ezt a céklás salátát szerintem készíthetjük gerslivel is, vagy hajdinával, vagy bulgurral is rizs helyett.
Sőt, akár önmagában (csicserivel és gránátalmával), akár köretként is tökéletes ez a sült cékla. Én még kaptam a piacon nagyon olcsón friss fügét is. No gránátalma helyett azzal is isteni...
Sajnos a fotó nem lett a legjobb, későn kaptam észbe... meg kell szoknom még hogy korán sötétedik. Viszont szép alkony volt, s a varjak is épp arra repültek. :)

Tonhalas spagetti

Mint víz tükrét a fecske szárnya
Legyintvén - pár csillogó csöppet
Visz magával a magasságba:
Úgy szeretném legyintni én is
Lélekszárnnyal az életet,
S ragadni fel a végtelenbe,
Viharzó zsoltárt énekelve,
A megmentett szépségeket.

 





És én fenyőtől fenyőhöz megyek
És minden fenyőt megsimogatok.

És megkérdezem: virrasztotok még?
És megkérdezem: hogy aludtatok?

És aztán feltűzöm a szívemet
A legmagasabb fenyő tetejére, -
S imába kezdek: Magány, Mi Anyánk...
Néked ajánlom égő szívemet...







Add a kezed, nincsen vágy a szívünkbe`,
Innen hova hághatna még a láb?
E csönd, e béke: ez itten a csúcs -
És nincs tovább.

                                                                                                                     (Reményik Sándor) 

Egy gyors, de finom étel a mai - sokaknak rohanós - napra. Hogy maradjon idő a csendre, az emlékezésre is.
 
Hozzávalók 2 főre (főételnek):

35-40 dkg spagetti,
1 doboz tonhalkonzerv,
4 normále gerezd fokhagyma,
só,
1 piros csili,
10-15 szem olajbogyó,
1 evőkanál olívaolaj + a tonhalkonzerv olaja,
1 csokor petrezselyemzöld,
1 doboz hámozott paradicsom konzerv.


Felteszünk sok vizet sóval a spagettinek.
Közben egy nagyobb serpenyőben vagy lábosban az olívaolajon finoman megfuttatjuk az apró kockákra vágott fokhagymát pici sóval, majd hozzádobjuk a szintén apró kockáékra vágott, kimagozott csilit is, és a félbevágott olajbogyókat. Végül a kis kockákra felszeletelt hámozott konzervparadicsomot is hozzáöntjük, lével együtt. Beletesszük a tonhalkonzervet is, olajostól. Kóstoljuk és ha só kell bele, pótoljuk. Majd a főzés végén az aprított petrezselyemzöldet is beletesszük. Addig rotyogtassuk a szószt, míg megfő a spagetti. Aztán a tésztát tegyük át a szószba, jól keverjük át és tálalhatjuk is. Petrezselyemlevelekkel díszítjük.

 

Tarlórépa (kerekrépa) dióval

Tarts ki szilárdan utadon, még ha a világ rossznak bélyegzi is, ami több mint valószínű.

(Henry David Thoreau)

 

A kerekrépa vagy más néven tarlórépa készülhet így is. Nálunk zalában ugyanis szinte csak savanyítva fogyasztják. Pedig az egyik legfinomabb ízű-állagú téli zöldségféle. És már megjelent a piacon, szépséges darabokat vettem belőle. Ebben a formában lehet köret, és lehet önálló fogás is rizzsel vagy hajában sült burgonyával. A dió nagyon izgalmassá teszi, a méz egészen megbolondítja és a két titkos fűszer - amit hamarosan elárulok - annyira természetesen belesimul a répa lényébe, mintha mindig is együtt táncoltak volna a forró parketten. Finom, na. :)

Hozzávalók 2 főre:
2 nagyobb darab kerekrépa,
1/2 marék durvára vágott dió,
2-3 teáskanálnyi dióecet (alma vagy fehérborecet is megteszi),
1 evőkanál napraforgóolaj,
2 teáskanál dióolaj,
5-6 gerezd fokhagyma apróbb-nagyobb kockákra vágva,
só,
kevés frissen őrölt bors (csak csínyján),
1 teáskanál koriandermag,
2 zöld kardamom magjai,
3 teáskanálnyi finom virágméz.

A répákat meghámoztam, vastagabb csíkokra szeltem. Minden hozzávalót rászórtam-locsoltam, kézzel jól összekevertem. (A koriandermagokat, kardamommagokat mozsárban őröljük meg.) Jó kézzel keverni, mert az ujjainkon marad az olajos-fűszeres pakolásból, s így meg tudjuk kóstolni. Ha bármi hiányozna belőle (méz, só, ecet), pótoljuk.
Sütőedénybe tettem, körülbelül fél dl vizet is aláöntöttem, s lefedtem alufóliával. Nagy lángon sütöttem végig fólia alatt körülbelül 45-50 percig.
Aki nem jut hozzá tarlórépához, készítheti ugyanígy zellerből, karfiolból, céklából is.

Salsa verde zöld paradicsomból

  Azt hiszem, mindannyian másképp éljük meg az időt. Számomra az óraidő nem igazán létezik. Sokan évre, hónapra, napra pontosan emlékeznek eseményekre. Én erre sosem voltam képes.
  Az idő múlását sokkal inkább a természet ciklikus változásain keresztül érzékelem. Vagy a nappalok-éjszakák lüktető táncában. Az én naptáramban nem dátumok vannak - hanem élmények, érzetek, hangulatok, álmok. Illatokra emlékszem, képekre, érintésekre, dallamokra és ízekre. Talán az illatok és ízek azok, amik a legerőteljesebbek.
  A zöld paradicsom, a piruló vastaghúsú paprikák, a sütőtök és a gesztenye illata-íze számomra az őszt jelzik a végtelen idő holografikus rendjében. A csörgő avar hangja, az őszirózsa illata, a ködös hajnalok furcsa derengése, a pára nyirkos és mindenbe befurakodó jelenléte kétségtelenül érzékeltetik: a nyár véglegesen búcsút intett. S ha nem is örökre, de legalábbis hosszú időre.

(d.)

Kaptam pár darab zöldparadicsomot. Először salátát akartam csinálni belőle, de útközben módosítottam, lett belőle salsa verde, és bizton állíthatom, hogy a legjobb salsa, amit eddig készítettem, ettem. Mintha az almazöld szín frissességét, fényteliségét, extravaganciáját lefordítanánk ízre. Készítettem hozzá tortillát, sült halgombóckákat pritamingyöngyökkel, isteni volt.

Mit tettem bele?

4 normále méretű zöldparadicsomot,
1 közepes méretű fehér édes salátahagymát,
1 nagyobbacska gerezd fokhagymát,
1 kisebb zöld hosszú erőspaprikátkimagozva,
fél csokor petrezselyemzöldet (korianderzölddel is lehet),
sót,
egy csipet koriandermagot frissen mozsárban őrölve,
egy nagyobbacska evőkanálnyi olívaolajat,
cirka negyed citrom levét és
 egy egész citrom héját belereszeltem.

A zöldparadicsomot és a salátahagymát karikáztam és besóztam. Hagytam állni fél órát, mert így lehet igazán előcsalogatni az ízét, illetve a hagymát pedig megszelidíteni.Ezek után a többi hozzávalóval együtt robotgépbe tettem (kivétel a reszelt citromhéj, ezt utólag kevertem bele) és jól összeturmixoltam. Valami csoda íze van.
Tökéletes natúran sült halszelethez is, csirke vagy pulykahúshoz is, de akár sült hal vagy hús töltelékeként is el tudom képzelni. Érdemes nyáron is készíteni, akinek van a kertjében paradicsom. Mert olyan igazi nyárízélmény.

További ötletek a zöld paradicsom felhasználására:
Sült zöld paradicsom
Savanyúság (tökéletes zöldparadicsomból is)
Zöldparadicsom csatni
Csalamádé

Ciabbatta (gyorsan)

Abban hiszek, hogy az örömteli élet apró örömpillanatokból áll, amelyek kecsesen fel vannak fűzve a bizalom, a hála, az inspiráció és a hit égősorán. 

(Brené Brown) 

Ma van az élelmezési világnap, s ezzel együtt a kenyér világnapja is.
Ezt a ciabattát már többedszer sütöm, csak eddig mindig vacsorára készült és el is fogyott, úgyhogy nem tudtam lefotózni. Eredetileg Lélekdoromboló bejegyzésében láttam meg (amihez hihetetlenül édes történetet fűzött... annyira nevettem, hogy a könnyem is kicsordult), az eredeti recept Dolce Vitáé, bár ez nem hasonlít rá, mert az enyém a gyorsított változat.
A ciabatta papucsot jelent, Olaszország egyik kedvelt kenyérféleségéről van szó. Valójában a mi zsömlénk egy variációja, mert elsősorban szendvicsekhez készítik és fogyasztják. Nagyon puha, lyukacsos a belseje, isteni finom. A mai sütésnél (mivel 2 tepsiben sütöttem a nyolc darabot) rájöttem, hogy ha kicsit magasabb hőfokon és kevesebb idő alatt ütöm, akkor puha lesz a héja is, ha viszont alacsonyabb hőfokon, és 10-15 perccel hosszabb ideig készül, akkor belül puha, kívül ropogós ciabatta a végeredmény. Sajnos pontos hőfokokat nem tudok mondani, mert lekopott az összes fokjelzés a sütőmről és már jópárszor állított a szerelő a hőfokszabályzóján is, vagyis halvány delila gőzöm sincs, mikor mit hány fokon sütök... Ex has meg saccperkábé alapon megy ez nálam. Viszont így mindig erősen az intuíciómra kell támaszkodnom, szóval minden rosszban van valami jó is... :)

Hozzávalók 8 kis papucsállatkához:

50 dkg BL80-as liszt (kenyérliszt),
2 dkg friss élesztő,
1 csapott teáskanál kristálycukor vagy méz,
0,5 liter langyos víz,
1 csapott teáskanál só.

Egy csészébe morzsoltam az élesztőt és a fél liter meglangyosított vízből 1 decinyivel felöntöttem, és homogénre kevertem benne az élesztőt, aztán a mézet is teljesen elkevertem benne. Egy nagy tálba szitáltam a lisztet, elkevertem a sóval (Én úgy szoktam megállapítani, hogy elég só van-e a kenyértésztában, hogy mikor így elkeverem, szárazon megkóstolom a lisztet. Tökéletes módszer.), majd hozzáönöttem az élesztős vizet is, és a sima langyos vizet is. Fakanállal éppencsak összekevertem. Jó lágy, nokedlitésztaszerű állagának kell lenni. Hagytam kelni, míg duplájára nőtt, aztán rétesliszttel megszórtam a tiszta konyhapultot, és kiborítottam rá a tésztát. Nehéz vele bánni, mert nagyon ragad. Kilapogattam és áthajtogattam, aztán nyolc részre vágtam. Sütőpapírral (szilikonos) bélel tepsibe tettem a hosszúkásra alakítgatott darabokat, a tetejüket finoman megszórtam rétesliszttel hogy ne nagyon ragadjanak a zacskóhoz és tiszta nylonzacsival letakarva hagytam kelni még kb. háromnegyed órát. Közben előmelegítettem a sütőt, olyan 170 fokra. A megkelt papucskákat 45 percig sütöttem (így lesz ropogós a héja). A képen az első adag látszik, az a puhább héjú széria. De nekem a ropogós héjas a kedvencem. Legutóbb próbáltunk beszélgetni vacsi közben, de nem lehetett, mert annyira ropogós volt a héja (belül meg isteni puha volt), hogy nem hallottuk egymást, csak a ropogást... Mondhatom (és párom is mondta), hogy élete legfinomabb szendvicse volt. (Konkrétan elállt a szavunk... és ismét és újfent és egyáltalán: imádom az olasz konyhát!) Hajszálvékony sonkaszelet volt benne, aszalt paradicsom, hortobágyi gulyasajt, salátalevél, kapribogyó, paradicsom, olívaolaj. Fenséges volt!
Ez a mai sütés már a sokadik, mert mindkettőnk kedvence lett.

Egy tipp: a langyos vizet több részletben érdemes a tésztához adni, mert lehet hogy elég hozzá 4,5 vagy 4,7 dl is, mert a tüskeszentpéteri liszt kicsit több vizet vesz fel, mint más lisztek.