Őszi hangulatban - egyszerű zöldbabgulyás

Isten gyermeke vagy. Életed egy végtelen utazás. Boldogságod forrása rádöbbenni arra, hogy nem kell hegyeket megmozgatnod és tengereken átkelned, mert Isten szeret, elfogad, értékel. Már nem fontos, hogy mid van és mit tudsz.

Egyetlen dolog fontos, hogy téged, a marék porból született embert, szeret az Isten!... Hallod, hogy néven szólít, érzed, hogy végtelenül erős kezével megfogja kezed és vezet. Jó ráhagyni bizalommal magad, hagyni, hogy ha akar, tegyen csodát általad, építsen új világokat, vigasztaljon vagy teremtsen, de ha szent fölsége úgy látja jónak, hát vezessen akár a vértanúság rögös útjára is. Jó dolog e végtelen szeretetnek igent mondani, lassan megsejteni teremtő álmait és bizalommal hagyni, hogy átöleljen, vezessen, felfedje előtted titkait, csodálatos bölcsességének törvényeit. Ő neked a porszemnek akarja ajándékozni Önmagát!

Isten jelenlétében kitágul a világ, minden olyan egyszerű és átlátható lesz, tiszta és összesimuló. Látod benne a magad kis szerepét, és jó neked, - e kis puzzle darabnak - otthonra lelni e végtelen kirakós csodában.

Jó belesimulni az embertársaid alkotta nagy családba, otthonra lelve mindennapi egyszerű munkádban.

Igazából ez az egyetlen csoda, ez a semmihez nem fogható találkozás a végtelen Szeretettel. Minden de minden ebből fakad: alázatod, bizalmad, erőd, bölcsességed, bátorságod, minden. Érzed, hogy rád nézett és nem vádol, nem korhol, mert számára egyetlen vagy.

Mindez egy csodálatos találkozás, bepillantás a végtelen szeretetének kiáradásába, egy felpattant ajtó, mely a végtelenre nyílik...

(Böjte Csaba)

Ma két napra kellett főznöm, és ilyenkor általában valami tartalmas leves mellett teszem le a voksom, amiben bőven van akadék. És melegíthető, sőt. Másnap még finomabb, mint frissen. Összeérik.

Tényleg semmi extra, mégis nagyon finom volt. A piac tele csodás roppanósfriss zöldbabbal. Nem állhattam ellen. Megkockáztatom hogy ez az egyszerű leves még olyanoknak is ízlene, akik nem is szeretik a zöldbabot.

Hozzávalók 6 főre:

60 dkg zöldbab,

40 dkg burgonya,

60 dkg sertéslapocka,

2 közepes fej vöröshagyma,

20 dkg füstölt tarja vagy oldalas,

1 evőkanál zsír vagy 4-5 evőkanál olaj,

2 csapott teáskanál pirospaprika,

só,

2 teáskanál darált pirospaprika (Édes Anna),

8-10 szem egészbors,

1/2 mokkáskanálka egész köménymag,

1 babérlevél,

1 kisebb csokor friss tárkony vagy

2 teáskanál szárított.

Az apró kockákra vágott vöröshagymát kevés sóval üvegesre pároltam a zsíron, majd rátettem a pirospaprikát, 1 dl vizet és a kisebb kockákra vágott húst és nagy lángon zsírjára sütöttem. Majd ismét kevés vizet adva hozzá fedő alatt párolni kezdtem, de a kis kockákra vágott füstölt hússal és a két kanálnyi darált paprikával együtt. Magyarán: pörköltalapot készítettem. Mikor félig puha volt a hús, hozzátettem a megmosott, feldarabolt zöldbabot is és felöntöttem vízzel. Még sóztam, borsot, babérlevelet és tárkonyt is tettem hozzá. A zöldbabnak olyan 25-30 perc kell. Tehát a kockázott burgonyát tettem a leveshez a legvégén, mikor már a zöldbab is majdnem teljesen puha volt.

Ennyi lenne a leveske, de isteni jó. Annyi a lényeg, hogy ne vizezzük fel túlságosan, maradjon jó sűrű, tartalmas. Be lehet habarni kevés tejföllel is, nem rontja el. Vagy külön egy kis tálkában az asztalra tenni étkezéskor. Sörkiflivel, pogácsával a legistenibb. De jóféle házikenyérrel sem utolsó. És persze kínáljunk hozzá erőspaprikát is.

Végre gyönyörű, napsütéses őszi napok járnak... A virágok is ezt idézik. Sajnos nincs kertem, de az asztalunkon mindig van egy csokor kerti virág. Mindig ami éppen nyílik - most dália. Nagyon szeretem, csodás formákban és színekben tud pompázni.

Cicóka pedig a környék közös cicája. Mindenki eteti. A lángosos, a tejboltos, a húsboltosok. Én is mindig leviszem Kókusz maradékát neki. Épp befalatozta és indult a körútjára - akkor kaptam el a fényképezőgéppel. Helyes macsek. A piactéren flangál mindig felcsapott farkincával, teljes öntudatos otthonossággal. :)

És az udvarunk nagyon misztikus hely. Vannak itt ajtók, melyek a Végtelenre nyílnak...

Bimbóspöffeteg krémleves - VKF 37.

„A vadásznak, kivált ha csak fényképezni akar, mindenek előtt meg kell tanulnia feltűnés nélkül és puhán mozogni. Ezen a terepen nem járhat a maga feje után, mozdulatait össze kell hangolnia a széljárással, a színekkel, szagokkal, az egész »együttes« sajátos ritmusával.”

(Karen Blixen)

Nem gondoltam hogy lesz még egy ételem Alíz gombás VKF-jére. No nem az erdei gombák hiánya miatt, csak nem terveztem be. Ma viszont csodálatos idő volt végre a sok eső és szürkeség után, és a szilvákkal is végezetem (én győztem!) és semmi elintéznivaló sem volt mára - úgyhogy elmentünk gombászni. Isteni volt az erdőt járni ebben a szép őszi napsütésben.
Van a gombászásban valami nagyon izgalmas. Valami olyasféle izgalom, mint a vadászatban - bár még sosem vadásztam és szerintem nem is lennék képes rá. Lövés helyett azt kiabálnám az őzeknek hogy fussforesztfuss! Mégis, a gombagyűjtésben átélhetem a vadászat ősi izgalmát. Vajon találunk valamit? És mit találunk? És mennyit? És mikor az ember rábukkan egy-egy csodálatos példányra, hát az valami olyan érzés, amit nem is tudok leírni. Mint ahogy azt sem, milyen érzés a jóleső fáradtsággal gyűjtött gombát elkészíteni és megenni. Benne van egy olyan "naezértmegdolgoztam" érzés, ami nagyon jó. És ha időnként nem is taláunk gombát, sétálni a csendes erdőben mindig élmény.

Ma különösen örültem, mert az egyik nagyon szeretett gombám a bimbós pöffeteg. És jó sokat találtunk belőle. Inkább úgy fogalmaznék: ki sem lehet kerülni őket, annyi van most. Kis pici gombák, talán ezért sem szokták felszedni. Nálunk a piacon például nem lehet kapni, pedig vagy százféle gombát árulnak a gombászok. Holott hihetetlenül erőteljes aromájú, erős illatú, igazán finom fajta. Erőteljes íze és illata még a vargányán is bőven túltesz. Éppen ezért, csak keverve, más gombákkal ajánlom fogyasztani ragukban, gombapörköltben. Az egyetlen formája ahol önállóan is szerepeltethető, az a leves szerintem. És meg merem kockáztatni, hogy a világ legfinomabb gombalevese bimbós pöffetegből készül.
Roppant egyszerűen készítettem el, mert erős íze és illata nem tűri a sok fűszert. Inkább lágyítani, kerekíteni szükséges. Ez a leves maga az ízorgia, illatos mennyország, krémes tündérkert...

Hozzávalók 4 főre:

4 összmarék (nem púposan) bimbós pöffeteg,
4 dkg vaj,
1 teáskanál olaj,
2 dl tejszín,
1 gerezd citrom leve,
2 citromfalevél,
só,
1 zöldségerőleves kocka,
2 evőkanál liszt.
A tálaláshoz:
citromillatú kakukkfűlevelek,
pirított kenyérkockák.

A bimbós pöffetegből csak az jó, amelyik még kemény. Szedéskor meg kell tapogatni, mert ha puha, akkor már spórák vannak benne. Viszont fiatalon szép fehér, sima a húsa.
A gombákat megmostam - ennél a fajtánál lehet és kell, mert sok-sok apró fehér gombapor van rajta, éppen ezért külön érdemes szedni is, mert mindent összeporoz - , aztán karikákra vágtam. Vaj és kevés olaj keverékén pici sóval és a félbevágott citromlevelekkel megpároltam míg levet engedett. Kicsit hagytam rotyogni, majd felöntöttem vízzel. Úgy 1, 5 literrel. Tettem bele egy leveskockát is, citromlevet is és hagytam főni 15 percig. Közben a tejszínt kikevertem csomómentesre a liszttel. Mikor megfőtt a gomba, botmixerrel teljesen simára pürésítettem a levest. Aztán hozzáadtam a habarást is. Hagytam újra felforrni. Kóstoltam. Ha valami hiányzik belőle, lehet pótolni a végén.
Tálaláskor friss citromos kakukkfűlevelekkel megszórtam.
Ha azt mondom finom, nem mondtam semmit... Fantasztikus ez a kis pici gomba!

Tipp: ha valakinek nincs citromfácskája és citromillatú kakukkfüve, szedjen az erdőben a gomba mellett egy kis lucfenyőágacskát. A leveleivel fűszerezheti a levest, nagyon különleges lesz tőle.



És persze az erdő ismét kegyes volt hozzánk, és sok-sok gyönyörű, hatalmas őzlábgombával is megajándékozott minket. A kedvencem, egyszerűen rajongok érte. A nagy példányok rántva a legfinomabbak.

Sárgaborsóleves 3 verzióban

Ma nincs piac-nap és boltba menni sem volt kedvem. Körülnéztem, mi van itthon. Így született ez a remek leves. Egyébként három verziót is leírok, mert menet közben alakult - lehetett volna még 2 másikféle is azonos, vagy szinte azonos alappal.

Húsos verzió:

Hozzávalók 4 főre:

1 egész csirkemell,

35 dkg sárgaborsó,

1 közepes-nagyobb fej vöröshagyma,

1 nagy gerezd fokhagyma,

1 egész citrom,

só, frissen őrölt bors,

2 zöldségleveskocka vagy tyúkhúsleveskocka (vagy alaplé akinek van),

1 mokkáskanál köménymag,

1 teáskanál koriandermag,

1 nagy babérlevél,

6-7 evőkanál olaj vagy

1 evőkanál olaj és 3-4 dkg vaj,

1 csipet kristálycukor ízfokozónak,

1 dl tejszín,

a tálaláshoz friss menta vagy petrezselyemzöld.

A borsót korán reggel mossuk át és áztassuk be legalább 3-4 órára. De ha előző este megtesszük, az még jobb, mert gyorsabban megfő.

Az olajon (vagy olaj-vaj alapon) a kockákra vágott, sózott, borsozott csirkemellet jól átpirítjuk, majd kisebbre véve a lángot üvegesre dinszteljük a húsdarabokkal együtt a kis kockákra vágott vöröshagymát, az egész köményszemeket és a félbe vágott fokhagymagerezdet is. Aztán felöntjük 2 liter vízzel, leveskockát teszünk bele, sózzuk ha még szükséges, fűszerezzük frissen tört koriandermaggal és babérlevéllel és puhára főzzük a borsót. Mikor még egyben vannak nagyjából a szemek, de már puhák, akkor belekarikázunk egy jól megmosott citromot is úgy, hogy a levét is belefacsarjuk a levesbe. Így főzzük még jó 10 percig, hogy kellően citromos legyen. Nem baj, ha a sárgaborsó szétfő valamennyire a levesben, legalább be is sűríti. A cél egy jó sűrű, tartalmas leves. Mikor készen van, egy deci tejszínnel lágyítjuk az ízét. Tálaláskor friss mentával vagy petrezselyemzölddel díszítjük, vagy akár apróra vágva meg is szórjuk vele a levest. Szerintem nagyon finom.

Tipp: csak a végén citromozzuk a borsót, amikor már puha, mert ha az elején citromlé kerül a levesbe, megkeményíti a sárgaborsót és sosem puhul meg.

A vega verzióba sült tofukockák kerülnek. Én most ezt készítettem, mert tofu volt itthon. Ugyanaz a készítés módja mint fentebb, csak nincs az elején a húsdarabok megpirítása. Hanem a sózott-borsozott, kockákra vágott tofut külön megpirítottam egy serpenyőben, és a végén adtam a kész leveshez. Hagytam 5 percig együtt forrni. Fura, de én szeretem a tofut. Így a levesben egyáltalán nem volt ízetlen. Sőt.

És végül a magyaros változat. Ugyanis még füstölt parasztkolbász volt itthon és először azzal akartam készíteni, de menet közben citromos lett. Ebbe a változatba természetesen a citrom nem kell, csak az összes többi hozzávaló. Szóval a fűszerek ugyanazok, és a készítés módja azonos a vega verzióéval. (Tehát a csibemell sem kell bele.) Csak ebben az esetben a kolbászkarikákat pirítjuk meg külön serpenyőben, amit aztán a kész leveshez adunk a kisült zsírjával együtt és ugyanúgy 5 percig hagyjuk együtt rotyogni. Ebbe a változatba nem kell a tejszín sem.

Jó étvágyat hozzá!

Vargányás krumplileves - zalai tájétel

Iszogattunk, fecsegtünk, a bor hamar a fejembe szállt. Láttam, hogy arca kivörösödik, kopasz fején verejtékcsöppek gyöngyöznek; rajtam meg valahogy bő lett a ruha, alig éreztem a testemet, a fejem meg mint könnyű léggömb, föl akart szállni a magasba. A kertet, az akáclombokat, a piros nyelvű kis pulikutyát, de még az ő csillogó szemeit is mintha álmodtam volna... szinte észrevétlenül elillant az a rögeszmém, hogy minden "valóságos".
Szabad lettem.
Szabad, lebegő, kötetlen.
És ekkor rám pillantott a kisöreg, s azt mondta:
- Most úgy vagyunk, ahogy köll!

 (Müller Péter: Boldogság) 

Ez a leves igazi jellegzetes zalai finomság. Mostanában rengeteg az erdei gomba, s mifelénk különösen gazdag a vidék vargányában. Aki nem is jut ki az erdőbe, a piacon megveheti - most csak 1200 forint kilója ennek az ínycsiklandó finomságnak.
 
Hozzávalók 4 főre:
30 dkg vargánya,
2 nagyobb-közepes burgonya,
1 közepes fej vöröshagyma,
3-4 evőkanál olaj,
1 mokkáskanál pirospaprika,
só,
frissen őrölt bors,
1 csokor petrezselyemzöld,
2 dl tejföl,
1 csapott evőkanál liszt.
Ha savanykásabban szeretjük:
1 teáskanálka enyhe gyümölcsecet,
vagy kevés citromlé is mehet bele a végén.

A vöröshagymát apró kockákra vágva az olajon dinsztelni kezdjük, a darabokra vágott vargányával együtt. Először kis lángon, kevés sóval, borssal. Majd ha a hagyma már üveges, nagy lángon zsírjára sütjük az egészet. A végén hozzákeverjük az apróra vágott petrezselyemzöldet is, a pirospaprikát is, majd fölengedjük hideg vízzel. Beletesszük az apróbb kockákra vágott burgonyát is, még sózzuk és puhára főzzük. A tejfölt kikeverjük a liszttel csomómentesen, aztán a leves levéből keverünk hozzá, s végül a fölhigított habarást a leveshez adjuk. Még 2-3 percig forraljuk.
Friss házikenyeret kínálunk mellé, és egy pohár jóféle száraz fehérbor sem esik rosszul utána.
Nagyon-nagyon finom, laktató, gazdag leves.

Ezt a levest itt Zalában főzik télen is, tavasszal is, mikor nincs friss vargánya. Olyankor szárított darabokat áztatnak langyos vízbe, és azt adják a leveshez.

Kukoricaleves a'la duende

Ez a leves is a "tudtam-tudtam-csak nem sejtettem" kategóriába tartozik. Gondoltam hogy rossz nem lehet - de hogy ennyire finom lesz... Minden várakozásomat felül múlta a végeredmény. Az is hozzá tartozik, hogy a piacon évek óta egy helyen vásárlom eme istenek ajándékát - mert annál a bizonyos hölgynél mindig mézédes darabok vannak.
Valójában maradékhasznosításból született ez a leves, mert tegnap főztem kukoricát és nem fogyott el az összes.

Hozzávalók 4 főre:

2 cső főtt kukorica,

1 liter kukoricafőzővíz,
2 nagyobb burgonya (kb. 30-40 dkg),
5 dkg vaj,
2 nagy csokor újhagyma vagy
2 kisebb-közepes fej vöröshagyma vagy
4-5 db kisebb fehér főzőhagyma,
só,
csipet fehérbors,
1 dl tejszín.
Ha van otthon:
3 cl száraz fehérbor,
vékonyra szelt füstölt tarja vagy
angolszalonna vagy bacon.

Kukoricafőzés:

Egy nagy lábos alját kibélelem szebb levelekkel. Rárakom a félbe tört kukoricákat, majd a tetejét befedem szintén szép kukoricalevelekkel. Felöntöm vízzel hogy teljesen ellepje és forrástól számítva 10-20 percig főzöm fedő alatt. Ha nagyon tejes a kukorica, 10 perc is elég neki, ha már érettebb, akkor kb. 20 perc. De enyni a maximum. A kukoricát minél tovább főzzük, annál keményebb lesz.

Leves:

Az újhagymákat karikákra vágtam, a zöldje nagyját pedig félretettem. A vajon sóval megpároltam a hagymát, aztán a kisebb kockákra vágott krumplit is hozzátettem és azzal együtt is pároltam még vagy 5 percig. Aztán felöntöttem a kukorica főzővizével és késhegynyi fehérborsot adtam hozzá. Ha szükséges, még sózzuk.
Közben a főtt kukoricákról késsel levágtam a szemeket és szétmorzsoltam. Az előzőleg félretett zöld újhagyma-szárrészeket kis karikákra vágtam.
Amikor minden puha volt a levesben, botmixerrel teljesen simára pürésítettem. Beletettem a kukoricaszemeket és hagytam rotyogni még 3-4 percig. Ha lett volna itthon fehérborom, tettem volna bele egy keveset. De bor nélkül is tökéletes.
Mikor lekapcsoltam alatta a lángot, akkor hozzáöntöttem 1 dl tejszínt is és beletettem a zöld újhagymakarikácskákat is.
Lehet sütni a tetejére szalonnát vagy sonkát is - de inkább ezt csak zöldségkerülő férfiemberek kedvéért. Mert önmagában is tökéletes. A kukorica vizétől eszméletlen, igazi kukoricaízt produkál ez a leves, tényleg nagyon finom. És nagyon gyorsan készen is van.
Ha túl sűrű lenne, kukoricafőzővízzel higítsuk.
Készíthetjük konzervből is, de akkor biztosan nem lesz ilyen finom. Ez egy igazi szezonális leves.

Uborkaleves jéghidegen

A sivatagon keresztül lovagló cowboy belebotlott egy indiánba, amint az, az úton feküdt, fejét és fülét a földhöz tapasztva.
– Mizujs, főnök? – kérdezte a cowboy.
 – Nagy sápadt arcú, vörös hajjal, vezet sötétzöld Mercedest, benne németjuhász kutya, és a rendszámtábla SDT 965, nyugatra tart.
– A mindenit, főnök, azt akarod mondani, hogy te mindezt a föld hallgatásából tudod?
– Nem a földet hallgatom. Az, az őrült keresztülhajtott rajtam.

(A. de Mello) 

Állítom, hogy a nyár leggyorsabb és legfinomabb levesei közé tartozik. Aki egyszer kóstolta, utána a rabja lesz... És kánikulában hetente többször is el fogja készíteni ezt a nagyszerű levest.
(Csak hogy később ne mondjátok hogy nem szóltam, hogy erős függőséget okoz!)

Hozzávalók 4 főre:
2 nagydobozos natúr joghurt,
30 cm-es darab kígyóuborka,
1 csapott teáskanál só (kb.),
1 gerezd citrom leve,
pár szál kapor,
pár szál menta,
1 gerezd fokhagyma,
jégkockák.
A díszítéshez:
apróra kockázott uborka, paradicsom,
menta és kaporlevelek,
esetleg extraszűz olívaolaj.

Az uborkát meghámoztam, majd szeletelve a turmixgépbe tettem a többi hozzávalóval együtt. A mentát leveleire csipkedtem, a kaprot csak nagyobb darabokra téptem. A robotgépben alaposan elturmixoltam.
Tálaláskor a tálkákba vagy poharakba jégkockákat tettem, erre öntöttem az uborkalevest.
A tetejét megszórhatjuk kis paradicsom- és uborkakockákkal, vagy meglocsolhatjuk egy kevés olívaolajjal is. De egyszerűen megihatjuk csak úgy is, mindenféle flinc-flanc nélkül is. Valami fergetegesen üdíző és jó! :)
(Nem beszélve arról, hogy roppant diétás és egészséges is: tisztítja és lúgosítja a szervezetet, vízhajtó, bőrtisztító, hajerősítő, gyulladáscsökkentő.)

Kenyérleves

..
Míg kerekét hajtja a víz,
a malom őrli a szemet.
Míg a szívét hajtja a vágy,
a lány szeretőt keres.

(Cangjang-Gjaco, a VI. Dalai Láma verse - a Lelked szélfútta madártoll c. szerelmes kötetéből)

Ez az egyszerű leves is Rézi néni szakácskönyvéből való. Írója Dolecskó Terézia és 1876-ban jelent először meg, Szegedi szakácskönyv címen. Hihetetlen!
Mintha megállt volna az idő - ma is aktuális receptek vannak benne.
Húslevest főztem a héten és mára már elfogyott belőle minden, csak lé maradt. Ideális alap volt ehhez a kortalan recepthez.

Serpenyőben kevés zsíron vagy olajon szép pirosra pirítsunk meg tányéronként fél-karéj házikenyeret. Míg pirulnak, aprítsuk fel a hagymát, szeleteljük fel a kolbászt. Minden tányérba tegyünk egy darab megpirult kenyérszeletet. Ismét öntsünk kevés zsiradékot a serpenyőbe, majd a felkarikázott (vagy apróra kockázott vöröshagymát) újhagymát és kolbászt kicsit futtassuk meg a forró zsíron. Ezt is adagoljuk szét a tányérokba. Majd minden tányérba üssünk fel egy nyers tojást is, valamint reszeljünk rá szerecsendiót és őröljünk friss borsot is rá.
Merjük a tányérokba a tűzforró húslevest. (Célszerű a tányérokat is előmelegíteni - na a mikró erre pl. tökéletes!)

Ennyi. És nagyon finom. Tartalmas, ugyanakkor könnyű leves.
No és libidónövelő is - a tojás köztudottan afrodiziákum.
Ha férfi jönne hozzám... nekem tetsző... ezzel a levessel kínálnám meg. :) Természetesen szép piros, tüzes erőspaprikát is asztalra téve hozzá - egy ilyen levesnél azt hiszem elmaradhatatlan.

Gyorslevesnek is ajánlom elfoglalt emberkéknek, mert ha nincs is mindig otthon húsleves, leveskocka bizonyára van. Lehet hogy szentségtörés, de nem mindig ér rá az ember komoly hozzávalókból komoly ételt főzni. És szerintem kenyér, szárazkolbász, vöröshagyma, tojás szinte mindenkinél mindig van otthon.
Még a bóti leveskocka is elfogadható és finom levessé alakul át így - aligmunkával, alighozzávalóval.

De ha valaki nagyon-nagyon kerülné a leveskockát, annak alapléként a sima mezei főtt krumpli levét ajánlom még ehhez a recepthez. Nem kiönteni! Megvan belőle a nagyon látványos, nagyon finom leves is! :)

Vega borscs

.

Először megtűrnek téged, később nevetnek rajtad, később harcolnak ellened, majd győzöl.

(Mahatma Gandhi)

Van egy elmaradásom is. A Whise Ladynél látott vega borscsot elkészítettem, méghozzá a vadi új cserépedényemben. Isteni finom, az utolsó cseppig elfogyott.

Hozzávalók 6 főre:

1 és 1/2 öklömnyi cékla,

kb. ugyanennyi fehérkáposzta,

teniszlabdányi méretű zellerdarab,

1 nagy sárgarépa,

1 kisebb fej vöröshagyma,

2 közepes krumpli,

1 csapott evőkanál sűrített paradicsom,

só,

8-10 szem egészbors,

2 zöldségerőleves kocka vagy ha van,

zöldség erőleves 2 liter.

A céklát vékony szeletekre vágtam és aztán kis kockákra és az erőlevesben föltettem főni a sárgarépakarikákkal és zellerkockákkal együtt. Valamint beletettem félbevágva a vöröshagymát is és a borsszemeket is. Mikor már puha volt minden hozzáadtam a szélesmetéltre majd kisebb darabokra vágott káposztát is és a kis kockákra vágott krumplit is. Készre főztem.

Én nem sűrítettem semmivel, így ettük. Tálaláskor tejfölt is kínálhatunk mellé. Nagyon tartalmas mégis diétás, egészséges és ízletes.

Medvehagymaolajos karfiolkrémleves

.

A Medve a mi kultúrkörnyezetünkben a négylábúak királya volt, ő volt az erősek legerősebbje. Ha egy sámánutazásodon, vagy álmodban hírnökként találkozol vele, akkor a hírei valószínűleg nagyon fontosak és nagyon személyre szólók. A Medve erőteljes gyógyító. Képes felismerni és használni a gyógynövényeket. Így lehetséges, hogy az üzenete az egészségi állapotodra és energiaháztartásodra vonatkozik.
Mint téli álmot alvó a következőt mondhatja neked: Pihenj egy kicsit! Nyugodj meg és próbáld megemészteni, amit magadba szívtál. Másrészt egy felnőtt hím Medve a férfias princípiumokkal is kapcsolatban állhat, egy felnőtt nőnemű Medve, pedig a nőiesekkel. Ha arról van szó, hogy jó apává vagy anyává kell lenni vagy válni - vagyis, ha gyermeket vársz illetve, mint apa vagy anya a gyermekedhez nem megfelelően viszonyulsz -, akkor a Medve segítségedre lehet. A további leckék, amit ez az erőállat megoszthat veled: Bátorság, Hatalom és Sebezhetetlenség.

A Medve szent állat volt és ma is az. Már a neandervölgyiek is az állatok uraként tisztelték. A germán Wodan isten egyik reinkarnációja is egy Medve volt. Harcosai, a berserkerek, medvebőröket hordtak és a harc folyamán, és sokszor személyesítették meg a medvét a harc folyamán.
A keltáknál a medve istenség Artois volt, amely a Nagymedve Sarkcsillagával volt kapcsolatban. "Art" Medvét jelent, Artus vagy Artur pedig "Medveembert" jelent. Így kapcsolódik össze az ősi sámánizmus medveképe Artúr király mítoszának druida hagyományival. Diana/Artemis istennő gyakran vette fel állatok alakját, de mindenek előtt a medvét.
A kereszténységben a Medve Szent Gallusnak, Szent Columbának és Columbannak a jelképe. Ez utóbbi kettőnek nagy szerepe volt a kelta kereszténységben, akik majdnem egy időben éltek és gyakran keverték össze őket. E két szent erőállatai tehát a Medve és a Galamb voltak.

(Forrás ITT)

Az idén nagyon kiszámoltam a húsvéti adagokat. Volt mindenből egy-egy csipet maradék, de már tegnap az utolsó morzsája is elfogyott. Viszont még ünnepek előtt vettem karfiolt, medvehagymát, miegymást... Így hűtőnullázásba kezdtem.
Kaptam egy barátnőmtől sok krémsajtot - úgy adták a munkahelyén nyuszicsomagban. Egy részét megkaptam, fel is használtam valamennyit belőle a krémleveshez is.

Hozzávalók 4 főre:
1 közepes fej karfiol,
fél maréknyi medvehagymalevél,
1 dl olívaolaj,
só,
1/2 mokkáskanál vegeta vagy
kevés zöldégalaplé,
4 kocka tejszínes krémsajt,
1/2 dl tejszín,
pirított kenyérkockák.

A karfiolt rózsáira szedtem és sós, ételízesítős vízben puhulásig főztem, aztán beletettem a krémsajtokat is, a tejszínt is és botmixerrel pürésítettem. (A sóval csak csínján!) Én eleve kevesebb vízzel tettem föl főni, mert úgy akartam, hogy a karfiol sűrítse a levest. Hát ennyi a recept. :)
Míg főtt a karfiol, a medvehagymát olajjal jól összeturmixoltam. Egy serpenyőben pedig kis darabokra tépkedtem kenyeret és átpirítottam.
Tálalásnál minden tányér levesre 1 teáskanálnyi medvehagymás olajat locsoltam. Plussz kenyérkockákkal tálaltam.

A medvehagyma így olajjal elturmixolva nagyon kiadja az ízét. Hihetetlenül intenzív lett az olaj, ezért módjával érdemes használni ételekhez, hogy az olaj is, az alapétel is jól érvényesülhessen.
Ez az olaj egy hétig eláll a hűtőben, használható bármire. Krumplira, rizsre, húsokra, halakra, olaszos tésztákra, salátaöntetként... Belekeverhető túró vagy sajtkrémekbe is. Csak a fantáziánk szabhat határt.
Hidegen is fogyasztható, nyári hűsítő levesként.

Zuppa di lenticchie

Saját magunkkal való kapcsolatunk és az, hogy mennyi gyönyörűséget találunk az életben, végső soron attól függ, hogy az elménk hogyan szűri meg és értelmezi mindennapi élményeinket. Boldogságunk belső harmóniánkból ered, nem pedig abból, mennyire vagyunk képesek irányításunk alá vonni az univerzum hatalmas erőit.

(Csíkszentmihályi Mihály)

Megint leves... Bár annyira sűrű, hogy egytálételként ettük.

Hozzávalók 4 főre:

A levesbe:

20 dkg lencse,

1 doboz hámozott paradicsomkonzerv,

2 szál angol zeller,

2 nagy gerezd fokhagyma,

só,

frissen őrölt bors,

zsálya.

2 liter csont- vagy húsleves vagy 2 leveskocka,

1 evőkanál olívaolaj.

Levesbetét:

kenyérszeletek,

olívaolaj,

reszelt parmezán.

A vékony szeletekre vágott fokhagymát, a szeletelt zellerszárakat megfuttattam az olívaolajon

kevés sóval, majd hozzáadtam a lencsét is, az apróra kockázott paradicsomokat lével együtt és fölöntöttem az egészet vízzel. Tettem hozzá 2 leveskockát, borsoztam, zsályát adtam még hozzá.

Hagytam főni a lencse puhulásáig, ami cirka fél óra.

Közben a rozskenyeret szeleteltem, daraboltam és serpenyőben 2 evőkanál olívaolajon pirosra-ropogósra megsütöttem.

Mikor készen volt a leves, a tányér aljára tettem pirítóst, rámertem a levest és megszórtam parmezánnal. Valamint meglocsoltam még olívaolajjal. Laktató, egyszerű leves. Kellemesen savanykás, akár macskajajos-másnapos állapotban is jóleshet.

Persze, én ebbe is tettem egy csipet cukrot, így volt igazán kerek. És egy kis apróra vágott vöröshagymát is elbírt volna az étel. Majd legközelebb.

(Forrás: Az olasz konyha alapjai, Magyar Könyvklub)

 

Napmátka egyszerű gombalevese

.

Mi, asszonyok fűzzük össze az igazság pillanatait. Újra hiszünk benne, hogy jogunk van a teljességre. Fekete, sárga és fehér testvéreink találnak egymásra, s az elszórt részekből megpróbálnak egészet alkotni. Csakhogy az általunk megmentett és megőrzött részigazságok nélkül nem tud kialakulni a teljesség. Az általunk őrzött igazság nélkül az asszonyok nincsenek felvértezve, pedig szükségük van a védelemre. Ha titkainkat továbbra is magunknak őrizzük, ezzel a Gonoszt segítjük az asszonyok szellemének elpusztításában.

Ezért testvéreinknek - valamennyi Nővérünknek - kezet kell nyújtanunk, s arra kell kérnünk őket, hogy osszák meg velünk igazságukat. Nem marad más választásunk, mint hinni abban, hogy az asszonyok az egymásnak átnyújtott ajándékot szeretettel és tisztelettel fogadják. Mindez gátat vet a Gonosz hatalmának, ahogy ez már máskor is megtörtént ezen a szigeten. Az egykor tiszta vizű folyóink most szennyezettek, a zöld erdőkkel borított hegyeink kopaszok, a tenger élet-halálharcát vívja. Ahol régen halak milliói úszkáltak, most egy szál sincs belőlük. S ez a hideg Gonosz műve. Utolsó kincsünk, ami megmaradt nekünk, ami megóv a Gonosz hatalmától, az asszonyok titkos igazságai.

(Nootka indián asszony - A csend ajándéka)

Ismét egy finom levesrecept. Úgy tűnik ez a hónapom a kolleginák receptjeinek sorát fogja hozni. Láttam sok blogon nagyon sok jó receptet, amiket elmentettem - hogy az örökbecsű Hercule Poirot idézzem - szürkeállományom kis rekeszeibe. Most kerülnek elő.

A mai recept Napmátka édesanyjának receptgyűjteményéből való. Első látásra beleszerettem. Szó szerint a világ legegyszerűbb leveseinek egyike. Talán éppen ezért - roppant finom is. Megtartom, Napmátkának és anyujának pedig nagyon köszönöm.

Ez a recept is kicsit módosult, mert a konyhaművészet a pillanat intuitív művészete is. Mert mindig van maradék, egyik ételből következik a másik. Volt ugyanis előző napról 10-15 dkg-nyi főtt krumpli maradékom. És semmit sem dobok ki - minden hasznosul a konyhámban.

Az alaplevest majdnem változtatás nélkül készítettem. A burgonyából készült bele levesbetét - tulajdonképpen ennyit a módosítás.

Hozzávalók a leveshez 4 főre:

70 dkg csiperke gomba,

3 evőkanál olaj,

1 nagy csokor friss petrezselyem,

frissen őrölt bors,

só,

1 csipetnyi kristálycukor,

és ha van otthon: néhány darab szárított vargánya

vagy erdei gombapor.

A levesbetéthez:

15 dkg főtt burgonya,

5 dkg szalonna,

1 kisebb tojás,

1 teáskanál búzadara,

kb. 4 csapottabb evőkanál liszt.

A gombát megtisztítottam (ha nagyon friss akkor csak mosni kell, ha nem akkor lehántom a külső héját), majd vékony szeletekre vágtam. Az olajon sóval és frissen őrölt borssal majdnem teljesen zsírjára sütöttem, aztán felengedtem vízzel. Ismét sóztam, én egy teáskanál erdei gombaport is tettem bele, mert jó sok van még a tavalyi gombászásból. Ha van szárított vargányánk, az még jobb bele.

Ahogy Napmátka írta, egy órán át pötyögtettem kis lángon. Hihetetlenül intenzív, jó íze van. A petrezselyemzöldet én csak a végén tettem bele.

Míg forrdogált a leves, elkészítettem a levesbetétet. A krumplit összetörtem. A szalonnát kis darabokra vágtam és zsírjára sütöttem, majd a zsiradékkal együtt a pörcöt hozzákevertem egy tojás, a búzadara és a liszt társaságában a törtkrumplihoz. Külön sós vízet forraltam, abban főztem ki a masszát - kis gombóckákat formázva. Ha rögtön elfogy a teljes levesmennyiség, akkor nyugodtan főzzük ki a levesben. Ha nem, jobb külön mert másnapra nagyon sok levet beszívhat.

Körülbelül 3-4 percig hagytam a kis gombóckákat táncolni a forrásban lévő víz tetején. Ennyi idó alatt átfőttek, aztán szűrőkanálba szedtem, csap alatt hideg vízzel leöblítettem és egy kis jénaiba tettem őket. Tipp 1: A krumpligombócokat elkészíthetjük szalonna nélkül is. Tipp 2: Ez a szalonnás burgonyagombóc önálló fogásként is megállja a helyét - kizsírozott jénaiban locsoljuk meg tejföllel, szórjunk rá reszelt sajtot és pirítsuk piros-ropogósra.

A levesbe én egy lehelletnyi cukrot is tettem, nekem így volt teljesen kerek az íze. Szerintem laskagombából is, erdei gombákból is finom leves ez.

Kata indiais sárgaborsólevese

A jelen pillanat olyan, amilyen. Mindig. Tudod-e lenni hagyni?

(Echart Tolle)

Mikor Kata föltette a blogjára ezt az egyszerű kis sárgaborsólevest, már tudtam hogy valamikor asztalra kerül nálunk is. Igencsak előnyben részesítem az ehhez hasonlóan egyszerű, ám ízletes ételeket. Egyébként is a tél nekem a leves évszaka. Nyáron szinte nem is főzök ebben a műfajban - hacsak hideg gyümölcsleveseket nem. De ilyenkor! Ha egy nap nem lenne leves a tányérunkban ebédkor, hiányozna. Nem is ettem mást ma, csak ezt a finom levest. Igaz, két jó nagy tányérral.

Először az eredeti receptet akartam megcsinálni, de aztán módosult útközben. Ahogy az lenni szokott... :)

Hozzávalók 2 főre:

2 púposan félmarék sárgaborsó,

1 nagyobb burgonya,

só,

1 csipet római kömény,

1/2 mokkáskanál kurkumapor,

1/2 mokkáskanál őrölt gyömbér,

1/2 mokkáskanál koriandermag,

1 csokor petrezselyem,

diónyi nagyságú vöröshagyma,

1 kisebb gerezd fokhagyma,

2 evőkanál olaj.

Mozsárban a római köményt és a koriandert összetörtem. Az olajat kissé felmelegítettem, majd a fűszereket - római kömény, kurkuma, gyömbér, koriander - beleszórtam és kb. fél percig pirítottam kevergetve. (Vigyázni kell, nehogy túl forró legyen az olaj, mert akkor a kurkuma megkeseredik.) Sajnálom hogy a lábasból felszálló illatot nem tudom reprodukálni, mert valami fergeteges volt... 
Mikor a fűszerek kiadták az illatukat-ízüket, vízzel felöntöttem - körülbelül egy-másfél literrel. Beletettem a megmosott sárgaborsót, az apróra kockázott vöröshagymát, a félbe vágott fokhagymagerezdet és sóztam is. Hagytam főni fedő alatt jó 20 percet. Ekkor tettem bele a kisebb kockákra vágott burgonyát is és a levelekre csipkedett petrezselyemzöldet is. A hozzávalók puhulásáig főztem.

Fenségesen finom, Katának köszönet az ötletért - sokszor fogom még készíteni!

Francia hagymaleves

Egy népet nem lehet leigázni addig, amíg asszonyaik szíve ellenáll. De azután mindennek vége. Mindegy, bármilyen bátrak is legyenek harcosaik, bármilyen erősek is legyenek fegyvereik.

(Cheyenne szólás)

.
Hozzávalók 4 főre:
6 nagy fej vöröshagyma,
3-5 dkg vaj,
1 teáskanál olaj (lehet olíva),
1,2 liter víz vagy húsleves vagy zöldségerőleves,
ha nincs húslevesünk akkor 2 leveskocka,
só,
frissen őrölt bors,
4-6 szem borókabogyó,
kakukkfű,
1 - 1 és1/2 dl fehérbor,
1 mokkáskanál kristálycukor.
Levesbetét:
zsömle vagy kenyérszeletek sajttal megszórva és pirítósnak megsütve.

A hagymát tisztítás után negyed karikákra vágtam, nem túl vékonyakra és a vajon, a kevés olajon pici sóval megdinszteltem. Először kislángon hogy üvegesedjen át, aztán rápirítottam a cukorral, de csak óvatosan, kicsit nagyobb lángon. Ne elégjen a hagyma, csak karamellizálódjon, addig süssük, míg szép barnás színe lesz. Felöntöttem vízzel, tettem bele 2 maggi marhahúsleveskockát (ennek elég tűrhető íze van), ízesítettem frissen őrölt borssal, kakukkfűvel és borókabogyóval. A borókákra kissé ráütöttem a mozsártörővel, hogy szétnyíljanak. Húsz percig forraltam, majd hozzá öntöttem a fehérbort is. Kóstoltam, kell-e bele még só vagy bors.
Míg a leves főtt, elkészítettem a sajtos pirítósokat is. Tálaláskor minden tányér leves tetejére tegyünk egy-egy darabot. Pillanatok alatt beszívja a levest és már fogyasztható is.
Ha nagyon autentikus akarnék lenni, akkor a sajttal megszórt pirítóst a tányérak tetejére tenném és betolnám a sütőbe, hogy a sajt jól ráolvadjon. De ennyire nem vagyok francia, meg olyan levesestáljaim sincsenek amik bírnák a sütőt... Egyébként a francia hagymaleves egy nagyon sűrű leves. Tényleg rengeteg hagyma kell bele, így lesz tartalmas.
Isteni.

Figyelem! A levest kismamáknak nem ajánlom, mert a borókabogyó természetes szere a születés-szabályozásnak. Úgy értem, el lehet tőle vetélni. És nagyon erős szer. Valamint vesebetegek se fogyasszák sűrűn és nagy mennyiségben, mert erősen ingerli az említett szervet is.

Amennyiben nincsen kisbabánk sem vesepanaszunk, ellenben köszvény vagy ízületi fájdalom gyötör bennünket, úgy külsőleg kitűnő szer bedörzsölésre. Bedörzsőlő szer: 1 evőkanál borókabogyót összetörve áztassunk be 2 dl házipálinkába. Négy hét után szűrjük le. Ezt a leszűrt pálinkát használhatjük külsőleg bedörzsölésre az ízületekre.

Zelleres, csicseris raguleves

Csak kevés holmi van, ami hű marad az emberhez. Talán néhány könyv, egy szerencsepénz vagy egy folyton gyarapodó bélyeggyűjtemény. És a szülői ház karácsonyfadíszei.

(Stephen King)

A mai napom a kreatív konyha jegyében telt. Csak a krumplis palacsinta volt hagyományos étel a menüsorban, a másik kettőt én kreáltam. Valami gazdagabb ragulevest gondoltam a tejfölös-krumplis palacsintához. Körbenéztem, mi van itthon. És lám, a finom szárzellerről majdnem el is felejtkeztem, pedig jó sok maradt belőle.

A piacon pedig kedvenc biogazdámtól nagyon szép laskagombát vettem. Össze is állt a leves - ugyanis eszembe jutott Joli is, aki a Blody Mary-t emlegette a zellerszár kapcsán... :)

Hozzávalók 4 főre:

40 dkg sertéslapocka,
pár szál halványítózeller a zöldjével együtt,
1 nagy fej vöröshagyma,
egy kevés laskagomba vagy csiperke,
1 konzerv csicseriborsó,
1 kis fémdobozos sűrített paradicsom,
só,
csontlé vagy ennek hiányában 1 erőleveskocka,
1 teáskanál kristálycukor,
1 teáskanálnyi koriandermag mozsárban apróra törve,
frissen őrölt bors,
1/2 evőkanál sertészsír.

A húst kisebb kockákra vágtam és zsíron lepirítottam sóval és borssal. Majd mindig kevés vizet hozzáöntve majdnem teljesen puhára pároltam.

Míg a hús puhult, feldaraboltam a zellerszárakat, a vöröshagymát (nem túl vékony negyedkarikákra), és a gombát.

Mikor már jó volt a hús, hozzákevertem a sűrített paradicsomot, kicsit együtt is pirítottam, majd fölengedtem vízzel. Csontlé lett volna az igazi, de nekem nem volt, úgyhogy erőleveskockát tettem bele. Ízesítettem sóval, cukorral és korianderrel. És persze a feldarabolt hozzávalókat is beletettem: a zellerdarabokat és leveleket, a hagymát és a gombát. Puhulásig főztem, de előtte a lecsepegtetett csicseriborsót is beletettem.

Nagyon finom, pikáns, tartalmas leves.

Intenzíven paradicsomos és zelleres. Készíthetjük kevéssé paradicsomosra is, akkor csak a felét tegyük a levesbe a kis fémdobozosnak. Bármilyen hússal készíthető, akár marhával vagy szárnyassal is.

Sonkás céklaleves

Ma egy nagyon izgalmas és finom céklalevest főztem. Ez sem debütálás, már régóta szerepel az étlapunkon, mert nagyon-nagyon finom. Még a Planétásban találtam anno. Igazi gazdag, tartalmas, vitamindús téli leves.

Hozzávalók 6-8 főre:

70 dkg csirkeaprólék,

40 dkg füstölt parasztsonka,
2 közepes szál sárgarépa,
1 nagyobb szál fehérrépa,
1 nagy fej vöröshagyma,
1 akkora darab zeller mint a vöröshagyma,
3 evőkanálnyi olaj,
só,
egész bors,
2-3 babérlevél,
0,5 kg kész céklasaláta,
2 dl céklasalátalé,
1 púpos teáskanál reszelt torma,
2 dl tejföl,
2 csapott evőkanál liszt,
esetleg egy pici cukor vagy ecet.

A csirkeaprólék bármi lehet. Nekem most volt itthon hozzá csirkemellcsont, farhát, 4 darab csirkenyak, és 5 darab csirke felsőcomb.

A vöröshagymát az olajon kevés sóval üvegesre pároltam, majd hozzáadtam a darabolt aprólékot is és együtt sütöttem pár percig - míg a hús kifehéredett. Aztán felöntöttem vízzel és hozzáadtam a fűszereket is: sót, egész borsot, babérleveleket; valamint a karikákra vágott leveszöldséget és a kis kockákra vágott sonkát is. Hagytam főni lassú tűzön 2 órát. Közben a céklát csíkokra vágtam, a lisztet pedig kikevertem a tejföllel csomómentesre.

Két óra elteltével aztán a húsokat kivettem egy nagy tálba és hagytam hogy kicsit kihűljenek.

A céklát a levével együtt beletettem a levesbe. Eszméletlen színe lett! Muszáj volt lefotóznom, mielőtt a tejföl belekerült. Mint a folyékony rubin, gyönyörű. Míg a képeket csináltam, a hús is lehűlt kissé, így már le tudtam szedni a húst a csontokról. A húsdarabokat is visszatettem a lébe, és egy nagy teáskanál reszelt tormakrémet is adtam az egészhez.

Forraltam így 10 percig, aztán behabartam a levest és újraforrás után pár perccel késznek nyilvánítottam.

Kóstolni kell mindenképpen, mert vagy cukor, vagy ecet kellhet bele. Attól függ, hogyan volt készítve a céklasaláta. Én készen vettem a piacon és nagyon édes volt. Így az én levesembe még egy kevés ecet került a végén.

Isteni, valami mesés-finom! azoknak is egészen bátran merem ajánlani, akik egyébként nem nagy céklarajongók. Ez a leves szerintem még nekik is ízlene.

Mandarinkrémleves (citruskrémleves)

Egy napon felébredtem... és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben. Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos, az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedülvaló. Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van, salak és sugár, minden.

(Márai)

(Remélem, nem unjátok Márait. Én mostanában teljesen beleszerettem...)

Már az ünnepi menün gondolkodom. Karácsonykor - egyik nap legalábbis - szeretem a különlegesebb, hideg krémleveseket. Jól indul velünk a lakoma. Valójában egyik kedvenc sógorom szokása ez. Mindig nagyon-nagyon finom hideg gyümölcsleveseket készít ilyenkor. Nem csak jó színész, de remek szakács is! Gondoltam, folytatom a hagyományt, amit Ő teremtett.

Ezt a leveskét ma kreáltam, mert nem volt itthon semmi "levesnekvaló", viszont tele volt a nagy tálam mandarinnal és naranccsal. Néztem őket, aztán egyszer csak egymásra kacsintottunk. Rendben - gondoltam. Legyen. És lőn. :)

Hozzávalók 4 főre:

jó sok mandarin és narancs (???? személyenként talán 5-6 mandarin és 2 narancs),

vagy 100%-os tényleg finom narancslé (de akkor narancskrémleves lesz - úgyse baj),

2 csapott evőkanál vaníliás pudingpor,

1 darab fahéj,

8-10 szem szegfűszeg,

csipet só,

ízlés szerint cukor,

1 kis löttyintésnyi rum,

fél marék mazsola,

2-3 dl tej vagy tejszín,

durvára darált dió,

2 narancs vékonyan levágott héja.

A mandarinok és narancsok levét kifacsartam és átszűrtem hogy ne maradjon benne mag és rost.

A felét föltettem főni a két narancs vékonyan levágott héjával, fahéjjal, szegfűszeggel, sóval, cukorral és rummal. Míg fölforrt, kikevertem csomómentesre a maradék narancslevet a pudingporral.

A fűszeres narancslét hagytam forrni pár percig, hogy a fűszerek íze kioldódjon, aztán átszűrtem egy másik lábosba. Ekkor tettem bele a megmosott mazsolát is. Mikor újra felforrt, hozzákevertem a pudingporos mandarinlevet és állandó keverés mellett hagytam újra felforrni.

Most öntöttem csak hozzá a tejet és le is kapcsoltam alatta a tüzet. Az egész művelet körülbelül 20-25 perces.

Hidegvízfürdőbe állítva addig kevergettem, míg langyosra hűlt, aztán tettem is be a hűtőbe.

Durvára darált dióval megszórva tálaljuk. Tejszínhabrózsákat is nyomhatunk rá, isteni lesz azzal is. Kínálhatunk mellé rolettit is.

Akinek van esetleg - mint nekem - sűrű cukorszirupban eltett narancshéjreszeléke, azzal is megdíszítheti. Mit mondjak? Röviden: rettentő finom! :)

Ja! Szerintem citromból is működik! Csak ahhoz nem kell fejenként 2,5 dl lé. Én almával sűríteném a citromosat.

Tipp: édességként is ehető. Ha van pl. sok maradék tojásfehérjénk amivel nem igazán tudunk mit kezdeni, elhasználhatjuk. Készíthetünk rá habot. Mandarinmadártejként, habgaluskákkal.... desszertnek sem utolsó! :) Habgaluskával együtt készítve sem több az elkészítési idő, mint 3/4 óra.

Lencseleves füstölt akadékokkal

.

- Tudnál ajánlani egy jó doktort?
- Javaslom, hogy fordulj dr. Csunghoz. Megmentette az életemet.
- Hogy-hogy?
- Az úgy történt, hogy nagyon beteg lévén elmentem dr. Csinghez. Bevettem a gyógyszerét, és rosszabbul éreztem magam. Ezért aztán elmentem Dr. Csanghoz. Bevettem az ő gyógyszerét is, és azt hittem, hogy meghalok. Végül elmentem dr. Csunghoz, de ő nem volt otthon.

(Anthony de Mello)

Végtelenül egyszerű, nagyon finom és fél óra alatt elkészül.

Hozzávalók 4 főre:
35 dkg lencse,
1 szál sárgarépa,
1/2 szál fehérrépa,
1 darabka zeller,
25 dkg füstölt tarja,
10 dkg füstölt parasztkolbász,
só,
1 babérlevél,
bosikafű,
kevés egész köménymag,
pár szem egész feketebors,
1 csapott teáskanál pirospaprika,
csontlé vagy 1/2 erőleveskocka,
1 kisebb fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
1 teáskanál zsír,
1 csapott evőkanál liszt.

A lencsét nem kell beáztatni, anélkül is pillanatok alatt megfő. Alaposan megmostam, majd egy lábosba tettem a félbevágott vörös- és fokhagymával, a fűszerekkel (a pirospaprika kivételével), a karikákra vágott vegyeszöldséggel, a kockákra vágott füstölt tarjával és a karikákra vágott kolbásszal együtt. Vízzel fölöntöttem és egy fél erőleveskockát is beletettem.
Főztem a lencse puhulásáig, ami körülbelül 20-25 perc volt.
Közben a lisztből és a zsírból rántást készítettem, majd belekevertem a pirospaprikát is és berántottam vele a levest.
Tálaláskor tejfölt is kínálhatunk hozzá a friss kenyér mellett.
Ennyi. De nagyon finom.
Megspórolható a leveskocka egyébként, csak én most a legegyszerűbben akartam megfőzni. Ha a vöröshagymát az elején kevés zsíron kis kockákra vágva megüvegesítjük, és a többi hozzávalót ezután adjuk hozzá, akkor teltebb íze lesz és akkor nem kell bele leveskocka.

Vegáknak is ajánlom hús nélkül, mert úgy is nagyon finom. Tegyenek bele hús helyett burgonyakockákat a főzés felénél.

Francia tojásleves

Az egészséges elme nem más, mint a valósághoz való feltétlen ragaszkodás. Életünket egy valós világban éljük. Hogy jól éljünk, szükséges, hogy a lehető legjobban megértsük a világot. Ez a megértés nem könnyű. A valóság és a valósággal vállalt viszonyunk számos eleme kellemetlen és fájdalmas számunkra. Csak a szenvedés és az erőfeszítés vezethet el a megértésig. Ezt mindannyian szívesen elkerülnénk, ki kisebb, ki nagyobb mértékben. Bizonyos kellemetlen tényeket kilökünk tudatunkból. Azaz: megpróbáljuk tudatunkat oltalmazni a valóságtól. Erre különböző módszereket alkalmazunk, amelyeket a pszichiátria védekező mechanizmusoknak nevez. Mindannyian alkalmazzuk a védekező mechanizmusokat, így korlátozva tudatosságunkat. Ha lustaságból vagy a szenvedéstől való félelemből sikeresen védelmezzük tudatunkat, a világról alkotott képünk igen kevéssé fog hasonlítani a való világhoz. 

(M. Scott Peck: A járatlan út)

Ma két olyan ételt is készítettem, amihez hús-, csont-, vagy zöldségalaplé kell. Volt maradékom, hamis húslevesből.

Hozzávalók 2 főre:
2 kemény tojás,
1 dl tejföl,
6-7 dl húsleves vagy zöldségerőleves
(ha nincs, leveskocka is megteszi),
só,
1/2 csokor petrezselyemzöld,
2-4 cl száraz fehérbor
(ha nincs, borecet vagy sima ecet is megteszi),
1-2 dkg vaj,
1 csapott evőkanál liszt,
pirítós szeletek.

A vajból és a lisztből világos rántást készítettem, aztán felöntöttem az alaplével. Ha valakinek nincs, nyugodtan készítse erőleveskockával. (Tudom, sokan sikítanak tőle de azt gondolom, ritkán van itthon csontlé vagy húsleves leve - legalábbis nálam. Úgyhogy bátran elő a leveskockával, nem egyetértők pedig sikítsanak...)

Hagytam felforrni, majd petrezselyemzöldet is tettem bele apróra vágva. Hagytam tíz percig finoman forrni, végül kevés borecettel savanyítottam. Nem volt itthon száraz fehérborom.

Míg forrdogált a leves, addig a főtt tojások sárgáját kikevertem a tejföllel. A fehérjéket pedig kis kockákra vágtam, valamint sütöttem pirítósokat is.

Tálaláskor a tányér aljára teszünk egy kevés tojássárgájás tejfölt, rá tojásfehérje darabokat, majd ráöntjük a tűzforró levest. Pirítóssal tálaljuk.

Nagyon gyors és finom leveske, F. Nagy Angéla egyik szakácskönyvében leltem.

Brokkolikrémleves

A szeretet és az igazság olyan szoros egységet alkot, hogy gyakorlatilag nem is lehet őket szétválasztani. Olyanok, mint ugyanannak az éremnek két oldala.

(Mahatma Gandhi)

Fantasztikus gyönyörű brokkolit vettem a minap. Kilója volt 280 forint! Egy hatalmas rózsából készült a leves, mindössze 120 forintot fizettem érte. Nagyon szeretem ezt a csodálatos virágzöldséget. Fantasztikus színe és íze van, bárhogy legyen is elkészítve.
Tippek még brokkolihoz itt és itt és itt és itt. Bármilyen étel, ami karfiolra van kitalálva, az jó brokkolival is.

Hozzávalók 4 főre:
1 nagy rózsa brokkoli (kb. 1/2 kg),
1 kisebb krumpli,
diónyi vöröshagyma,
só,
1 csapott mokkáskanál kristálycukor,
ételízesítő vagy zöldség- vagy csontalaplé,
frissen őrölt bors,
frissen reszelt szerecsendió,
1-2 dl tejszín,
1 evőkanál liszt.
Gazdagításhoz:
pirított kenyérkockák vagy
kölesgolyók vagy
sült füstölt tarjacsíkok vagy
sült gombaszeletek vagy
parmezánforgácsok vagy
vegyesen a fentiekből tetszés szerint.

A brokkolit rózsáira szedtem, a vastagabb szárrészeket meghámoztam. Egy lábosba tettem a rózsákat, a szárakat, a kis kockákra vágott hámozott krumplit, az apróra kockázott vöröshagymát. Ha van otthon valamilyen alaplénk, azzal öntsük föl. Nekem nem volt, úgyhogy a saját gyártmányú vegetámból tettem bele 2 csapott teáskanálnyit. Sóztam, borsoztam, szerecsendiót reszeltem bele. Amíg főtt, elkészítettem a habarást a tejszínből és a lisztből. Mikor minden puha volt a levesben, botmixerrel pürésítettem. Tettem hozzá cukrot is. Majd hozzáadtam a levessel előtte higított habarást is. Kevergettem és hagytam fölforrni újra.
A hozzávalóknál felsorolt bármelyik kiegészítővel kitűnő leves.

Egyébként egy negyedórás gyorsleves - pillanatok alatt elkészül.

Frankfurti leves

 

Hozzávalók 4 főre: 1 kis fej kelkáposzta (vagy egy közepesnek a fele, vagy egy nagynak a negyede), 2 nagyobb burgonya, 4 darab virsli, 1 közepes fej vöröshagyma, 2 nagy gerezd fokhagyma, só, 1 teáskanál ételízesítő vagy leveskockából alaplé, 1 mokkáskanál egész köménymag, 2 csapott teáskanál majoránna, frissen őrölt bors, 2 evőkanál liszt, 1+2 evőkanál olaj vagy zsír, és tejföl, ha valaki szereti. 

A kanál zsiradékon megdinszteltem kevés sóval a kockázott vörös- és fokhagymát. Ráadobtam a kockákra vágott krumplit, a szélesebb, rövid csíkokra vágott kelkáposztát, a fűszereket és felengedtem 2,5 liter vízzel. Adtam hozzá másfél leveskockát is. Hagytam főni, közben a lisztből és a két kanál zsiradékból sötétebb rántást készítettem, amit kevés hideg vízzel csomómentesre kevertem. Amikor készen volt a leves, hozzáadtam a darabolt virslit is, és a rántást is hőkiegyenlítéssel. Hagytam forrni még 3 percig, és készen is volt a leves. Aki tejfölösen szereti, hőkiegyenlítéssel a legvégén adjon a leveshez 2 dl tejfölt. Vagy lehet külön tálalni is, mikor tányérokba szedjük.