Bodzás limonádé

Mindaz, ami az életben jólesik, az mind hasonló a halálhoz: a sok, sok mély alvás, a gondolattalan merengés, a mozdulatlan pihenés, az egyedüllét mezőn és tengeren, elsikkadni a végtelenben.

(Cserna-Szabó András)

Kivétel a limonádé, mert mindig jólesik, mert üde, s pezseg mint az élet...
Az idei bodzaszörp kissé módosult, mert szirupot főztem limonádé-alapnak. Aki hozzám hasonlóan él & hal ezért a finom italért mármint a limonádéért, az tudja, hogy a cukor milyen nehezen oldódik fel hideg italban, ha pedig még sok buborékkal is szeretjük - mint én is -, még macerásabb a helyzet, mert ha a szódás folyadékot kevergetjük, akkor meg a bubik tűnnek el nyomtalanul... szóval. A legjobb szirupot készíteni, mindig így csinálom, és most a bodza amiért szintén rajongok épp nyílik, tehát kérdés sem volt hogy e kettőt párrá tegyem. Számomra ez a nyár legfinomabb üdítőitala.

Hozzávalók:
1 normále nylonzacsi bodzavirág: kb. 30-40 tenyérnyi virágernyő (tudjátok, az a közepes lehelletvékony nylonzacskó, aminek fülei vannak, és amik mindig a legrosszabbkor szakadnak el),
4 liter víz,
5 kg kristálycukor,
2 kezeletlen héjú citrom,
10 normále citrom,
1/2 csapott mokkáskanálkányi só,
és én tettem bele kevés szalicilt is, mert a lakás nagyon meleg nyáron, lévén tetőtér...

A bodzavirágokat nem mostam meg, hogy ízesebb legyen a szirup. Egy napig hagytam állni a vízben, aztán leszűrtem. Föltettem egy jó nagy fazékba a cukorral együtt és a két karikákra vágott, kinyomkodott kezeletlen héjú citrommal főni. A többi citromnak kifacsartam a levét, azt is hozzáöntöttem. Pici sót is tettem bele, mert fokozza az ízt. (A szalicilt is hozzáadtam, 1 mokkáskanálnyit, bár szerintem a sok cukortól e nélkül is elállna, de nem akartam megkockáztatni.) Hagytam felforrni, forrás után még 5 percig főztem.
Másnapra kihűlt és üvegekbe töltöttem ismét átszűrve.

Limonádé:
Van egy literesnél kicsit nagyobb csatos üvegem. Beletöltök 1 liter szódavizet (azért először a szódát, mert a szirup is, a citromlé is iszonyúan tud habozni ha fordítva csináljuk), hozzáöntök kb. 1/2 dl szirupot (ízlés szerint), és még egy vagy másfél citrom kicsavart és átszűrt levét. A csatos üvegben nem megy ki belőle a buborék, és a hűtőajtóba is tökéletesen befér. A cukor soknak tűnhet a receptben, de egy liter limonádéhoz épp csak kell belőle, mert nagyon tömény. És isteni bodzaíze van...
És még lehet fokozni pl. friss mentalevelekkel: epres mentával, narancsosmentával, vagy citromfűvel, bazsalikommal, citromos kakukkfűvel... No és isteni házi radlert is ihatunk, ha ezt a fincsi limonádét sörrel keverjük. Garantáltan nem citromízű aromát fogunk inni, mint a boltban kaphatóban.

Az ország 100 legjobb étterme

.

Most olvasom a Food and Wine oldalon "az Év Étterme" díjjal jutalmazott éttermek 100-as listáját. És van benne egy zalaegerszegi díjazott is, a Piac Bistro. A kép a konyhaablakomból készült. Sajnos még nem voltunk, talán a nagy távolság miatt? :) Félre a tréfával, sok jót halottam már a Piac Bistro-ról és ezek után már muszáj lesz egy vacsorát is elkölteni náluk. Szégyen gyalázat, hogy csak az abalakból hallgatom és nézem éjjelente a csivitelő-nevetgélő, elégedetten távozó vendégeket cigizés, borkortyolgatás és mélázás közben. Pedig a tulajdonos srácot sokszor látom a piacon, sokszor vásárolunk egyszerre ugyanannál az árusnál. Szóval nem csalás, nem ámítás, "nomen est omen", valóban helyi alapanyagokból főznek. Ha erre jártok, térjetek be, ne hagyjátok ki.

A minap egy barátosnémmal elmentünk csevegni a város egyik legismertebb, régi vendéglőjébe, mert van kerthelysége. Az étlap 20 éve változatlan. Limonádé nincs, de van fanta citrom, friss citromkarikával, szódával higítva. Nem akartam kekeckedni, hogy ha van citrom is, meg szóda is, meg cukor is, akkor mi van a limonádéval? Khm.

Inkább hagyjuk.

Aztán itt van egy szintén tőlünk 20 méterre lévő másik étterem is, ami tavaly nyílt. Annak is van kerthelysége, ami nagyon hangulatos. De a konyhája? Nézem az étlapot: velencei csirkemáj. Rendben. Kihoznak egy sima rántott csirkemájat, kőkemény panírban. Kérdezem: ez mitől velencei? Hát nem tudják, de így jobban hangzott. Na ez már fizikailag is fájt.

És a sort még folytathatnám hosszan. Na ezért örülök a Piac Bistronak, mert égetően szükség van szerény városkánkban egy jó étteremre. A saját konyhámon kívül is.

Ahogy írom a sorokat, sok gondolat jön, egyik szüli a másikat. Ez a három és fél év gasztroblog írás nagyon sok mindenben formált engem is. Elkezdtem még komolyabban érdeklődni a gasztonómia iránt. Sok új ételt kipróbáltam - bár azelőtt sem a klasszikus gulyás-pörkölt-rántotthús szentháromsága uralta a konyhámat (nem mintha bármi baj lenne velük) -, valamilyen szinten megtanultam fotózni és képet szerkeszteni. Sokat nézem a paprikát is. Szakácskönyvet viszont nem vettem azóta sem. Engem is megérintett a divathullám, ami a globalizálódásnak köszönhető: bármilyen alapanyaghoz könnyen hozzájuthatok és bármit megfőzhetek. Ez eleinte nagyon lelkesített, de az évek során most már eljutottam odáig, hogy az a különleges, ami egyszerű, itt termő szezonális alapanyagokból készül a saját idényében. Bevallom őszintén, ha bármennyi pénzt elkölthetnék, akkor sem az elegáns éttermeket választanám szuper séfekkel, hanem az egyszerű kiskocsmákat, bisztrókat, házi kifőzdéket, kockás abroszos kisvendéglőket keresném, ahol jó az étel, jó a kiszolgálás, van kisfröccs és kovászos uborka házizsíros kenyérrel (és ahol bármikor egy igazi jó csípős lecsót összedobnak nekem ha azt kívánom) nyáron, jó borok és frissen sült kenyér lesütött fűszeres májjal télen, ahol bármikor egy igazán jó pörköltet ehetek galuskával vagy dödöllével, ahol nem akarnak mindent újragondolni, hanem egyszerűen és kreatívan állnának hozzá a finom házias ételekhez. Ahol jóféle házi sütiket lehet enni. Na ez még egy másik nagy hiányosság a városunkban. Sok cukrászda van, de mind egykaptafa. Nincs egy nagyi-sütije jellegű házi süteményeket készítő és áruló hely sem.

Szóval eljutottam odáig, amiért az olasz konyhát is a világörökség részének nyilvánították. Egyszerűség, letisztultság, tiszta, őszinte ételek, semmi faxni, csilivili, ígykutyulomúgykutyulom (mégis mákos guba a guba) variálás. Az "újragondolást" űzzék a  sztárszakácsok, ő dóguk. De úgy főzni egyszerű, helyi ételeket hogy mind a tíz ujjad megnyalod utána (és még tízzel is ezt tennéd ha lenne), nagyokat sóhajtozol s tudod, sosem felejted el ezt az ételt - számomra ez a művészet. Én csak egy egyszerű, hétköznapi háziasszony vagyok, s az is maradok. Ilyen evések élnek emlékeimben a balatoni nyaralások kapcsán, a hegyen végzett munka után a bográcsban rotyogó pörkölt illatát érezve, anyukám nagy karácsonyi lakomáit, húsvéti ételeit felidézve. Az egyszerűség dícsérete, s maradok is ennél, azt hiszem. De szeretek más népek receptjei között kutakodni, ötleteket meríteni olyan alapanyagokból készülő ételeknél, melyek itt is megteremnek. Nagy inspiráció számomra az arab és mediterrán konyha. De a jó magyaros ízeket mindig is meg fogom tartani, mert ezen nőttem fel és mert szeretem.

No de nem elmélkedek többet, irány a piac! :)  (Mer' nem lesz belőlünk semmi, oszt ki főzi meg az ebédet?! )

Szurokfüves, citromos rántotthús citrommártással

.

A mesék azért nyűgözik le a gyerekeket, mert a világot olyannak láttatják, amilyen az valójában: a határtalan lehetőségek birodalmának. Ezek a lehetőségek nem anyagi természetű lehetőségek, hanem abból a világlátásból fakadnak, amely a mesei és a gyermeki gondolkodást összeköti: miként a hős mindig több, mint mi magunk vagyunk, akképpen a világ is több, mint amennyit képesek vagyunk felfogni belőle.

A mese hősei folyton mozgásban, "úton" vannak, mert tudják, hogy nem lehet mindent egy helyen megtalálni. Nem is ott keresik. Mennek, mendegélnek, és bárhol járnak, tapasztalatokat szereznek, hogy azokat a maguk hasznára fordítsák. Nincs múltjuk, az állandó jelenben élnek. Nem tervezgetnek, hanem cselekszenek, nem elképzelik, hogy hogyan szeretnének élni, hanem konkrét lépéseket tesznek ennek érdekében.

A csodához való viszony alapjaiban határozza meg az ember életét. Nem is az a kérdés, hogy hisz-e benne, mit gondol róla, hanem az, hogy él-e vele.

(Boldizsár Ildikó)

Ahhoz képest hogy citrom-függő vagyok, régen fogyasztottam ezt a pazar gyümölcsöt más formában, mint a limonádé. Egyébként Trinity bejegyzéséről jutott eszembe. Csak úgy voltam, hogy rántott szelet is nagyon régen volt már... Kombináltam a dolgokat, ahogy az lenni szokott.
A fúzió olyan jól sikerült, hogy ha lenne kisvendéglőm (szerintem a keresztségben a Citromízű Banán nevet kapná és sok-sok citromos fogása lenne), ez lenne a ház specialitása. Sosem venném le az étlapról... Isteni. De vigyázat: nagyon citromos. Csak függőknek.

Hozzávalók 2 főre:

40 dkg sertéskaraj (csont nélkül ennyi).
A húsra:
1 evőkanál olívaolaj,
1/2 citrom leve,
1 egész citrom reszelt héja,
só,
2 púpos evőkanál szárított szurokfű (oregano),
frissen őrölt bors,
só,
2 nagy gerezd fokhagyma.
A panírba:
frissen készített nagyszemű morzsa szikkadt fehérkenyérből-zsömléből,
2 tojásfehérje,
3 cl tej,
5 dkg parmezán reszelve,
só,
liszt.
A mártásba:
3 nagy gerezd fokhagyma,
4 dkg vaj,
2 dl tejszín,
só,
1 egész citrom leve,
1 mokkáskanálnyi méz,
2 tojássárgája.

A húst kiklopfoltam szép vékonyra. Besóztam. Készítettem egy kencét egy kis tálkában olívaolajból, citromléből, citrom héjából, oreganoból, frissen őrölt borsból és zúzott fokhagymából. Jól kikevertem és a hússzeletekre kentem. Hagytam állni 20 percet. Közben robotgéppel ledaráltam a nagyszemű friss zsemlemorzsát.
A tojásokat kettéválasztottam: a sárgája a mártásba kerül, a fehérjével paníroztam. Bundázás: liszt; tejjel, reszelt parmezánnal és kevés sóval kissé elkavart tojásfehérje; zsemlemorzsa.
Míg a hús sült, elkészítettem a mártást is: a vajon sóval megfuttattam a vékony lapkákra vágott fokhagymagerezdeket. Felöntöttem tejszínnel, hozzáadtam egy citrom levét, pici mézzel ízesítettem. Kóstoljunk és ha még kell só bele, pótoljuk. A tojások sárgáját jól kikevertem egy habverővel. Mikor készen volt a mártás, a tűzről levettem és mikor már nem rotyogott, egy fél merőkanálnyit a tojássárgájához kevertem. Figyelem: ahogy csurgatjuk bele a mártást, egyből lelkesen kavarjuk is, nehogy megfőjön benne a tojássárgája. A cél csak az, hogy kissé besűrűsödjön, selymesen-krémesen gazdagítsa a mártást. Tehát mikor jól elkevertem benne az első adag mártást, adtam hozzá még egy merőkanálnyit, azt is gyorsan kikevertem, majd az egészet a lábosban lévő mártáshoz kevertem. Szépen besárgította, krémessé és teltté tette a mártást.

Ez a citromos rántott szelet ezzel a citrommártással többféle körettel is különleges és tökéletes. Fejes saláta szezonban a mártást öntetként használhatjuk: akár meleg öntetként, akár hagyhatjuk kihűlni is, mindenhogyan jó. Egyszerűen halmozzunk a tányérra salátaleveleket, öntsük meg a meleg vagy a kihűlt mártással, s így ezzel a könnyű körettel fogyasszuk a fűszeres-citromos rántott szeletet.
Eredeti ötletem a házi szélesmetélt lett volna. Tehát a metéltet egyenesen a forró mártásba szedjük ki, jól átforgatjuk, s mellé tálaljuk a rántott szeletet.
Rizzsel is teljesen rendben van, illetve jön az újkrumpli szezon: héjastul sütött steak-burgonyával tálalva is mesés.
Készíthetjük pulyka vagy csirkemellből is, de talán halfilével lenne a legtökéletesebb.

Vega variáns:
Elkészítjük a citrommártást, de egyenlőre a tojássárgája nélkül. Közben sós-cukros vízben előfőzzük a kis darabokra vágott zöld csirágot. (Ne sajnáljuk a főzővízből sem a cukrot, sem a sót.) Közben főzzünk spagettit is. Mikor félig puha a csirág, tegyük át a mártásba kevés főzővízzel együtt és rotyogtassuk össze jó, sűrítsük kissé be a mártást. Mikor készen van, keverjünk hozzá a fentiek szerint tojássárgáját. Ebbe a kész mártásba szedjük ki a spagettit. Jól forgassuk össze, hagyjuk lefedve 2 percet állni, hogy a tészta felszívhassa az öntetet, majd tálaljuk. Kaporrajongók a mártás elkészítésének végén aprróra vágott kaprot is keverhetnek bele, nagyon jól illik az ételhez.

Az első citromvirág a fácskámon! :)

Vendégpost: Húsvétra való csodás kalács (Gida Mester Kalácsa)

 .

A hétvégén szombaton buli volt nálunk. Arab estet tartottunk. Volt jó kis ezeregyéjszaka hangulat. Arab mjúzik, vizipipa, sőt, rendelésre még hastáncosnő is jött - a hugom személyében. :)) Fantasztikusan hastáncol, nagyszerű műsort adott az est folyamán. :)
Készítettem pitakenyeret, belevaló falafelt, a nem böjtölőknek sárgaborsós húsgombócokat, volt egy kondér friss vékonyra vágott zöldség: cékla, káposzta, feketeretek, lilahagyma, csírák. Készítettem fokhagymás-citromos-olívaolajos joghurtot öntetnek. És volt szirupos arab süti rózsavízzel, a gyerekeknek rózsavízes-narancsos limonádé.

Nálunk a családban két pasi is remekül süt. Az egyik a színész sógorom (ő fantasztikusan főz is), a másik sógorom viszont nagy sütögető. Olyan fonott kalácsot hozott, hogy majd' elszállt. Gyönyörű, pillekönnyű, fantasztikus. Én meg sem közelítem, sosem sikerült ilyen könnyű, csodás kalácsot sütnöm. Azért is írom e bejegyzést, mert hamarosan itt a húsvét. És kéne a recept. És ahogy sógoromat ismerem, talán húsvétig majdcsak elmondja nekem a receptet is. :) Emlékeztető. Magamnak. Hogy minden nap zaklassam a titokért telefonon. Ímélben. Szkájpon...Agykontrolos éjszakai üzenetküldéssel. Postagalambbal?! :)

Cukorban és sóban eltett citrom

Olyan világban élünk, amelyben a limonádé mesterséges aromákat tartalmaz, ellenben a bútorápoló szerek valódi citromot.

(Alfred E. Neuman)

Még elkészülhet karácsonyig. A sóban eltett citromot már ismerem, mert készítettem. És tudom, már többször zengtem ódákat róla - az illata és íze felséges, semmihez sem fogható. És igen, tudom, tudom, megrögzött citromfüggő vagyok, de akkor is.
Mivel kifogytam belőle, most kétfélét készítettem. Eltettem sóban is, és tettem el egy üveggel cukorban is. Sütikhez. Ha igazam van, a cukor is ugyanolyan intenzíven kihozza a citrom aromáját, mint a só.

Vastag héjú darabokat válasszunk, mert a só szétmarja a gyümölcs belsejét, így ami használható lesz majd belőle az a héjrész, illetve a citromos aromájú só. Valamint natúr, jódozatlan sót használjunk, mert a citromsav megfeketíti a jódot.
A citromoknak alaposan megmostam dörzsis szivaccsal, meleg vízzel, mosogatószerrel a héját, mert bio citromhoz sajnos nem tudok hozzájutni. A citromokat bevágtam hosszában negyedbe úgy, hogy az aljukat egyben hagytam, aztán jól besóztam a közepüket. Az üvegbe alulra került egy félcenti réteg só, erre a belül sóval telehintett citromok, majd ismét annyi só, amennyi teljesen ellepte és beterítette a gyümölcsöket. Mindenhova szórjunk, közéjük is, az üveg legyen tökéletesen tele sóval. Majd kissé megnyomkodtam az egészet, hogy levet engedjen valamennyire. Végül kifacsart lével felengedtem az egészet, és szorosan lezártam a kupakkal. Három-négy hét érés elég is neki. Ha cukorral tesszük el, ugyanígy járjunk el.
Egész más íz a végeredmény, mintha friss citrommal és külön sóval készítenénk el egy ételt. Ezerszer intenzívebb, aromásabb így. Bármely ételhez vagy desszerthez alkalmazható, amihez egyébként citromot használnánk.
Szóval, a karácsonyi sütikhez szánom a cukros változatot, a sósat pedig halételekhez, húsokhoz, májhoz, pástétomokhoz, csicseriborsóhoz, lencséhez, zöldségételekhez... ööö kiváló, szenzációs, fenomenális? Ezeket adjátok össze és na az a végeredmény. :))

Ó, igen.
P.s.1.: készíthetjük narancsból, mandarinból, zöldcitromból is.
2.: még a házi vaníliás cukor is elkészül karácsonyig.

VKF XXIV.: Carlo Alessi, Fortuna és én

*


A történet egészen friss. Mai.
Vasárnap - szokásomhoz híven - bolhapiacoztam délelőtt. Ott akadtam Carlo Alessi híres citrusprésére. Próbáltam a neten megkeresni, mikor is alkotta ezt a fantasztikus tárgyat, de nem sikerült. Így hát kénytelen vagyok az emlékezetemre hagyatkozni, ami pedig nem túl erős. Ha jól rémlik, ez a citrusprés anno nagyon elhíresült, díjakat is nyert vele. Mikor először megláttam egy újságban, rögtön beleszerettem - lenyűgözött a formájában valami. Talán hogy olyan egyszerű, mégis valahogy figyelemfelkeltő. És hát a citrommániámról azt hiszem, nem kell újabb szót vesztegetnem...
Kérdem az árust: mennyi? Mondja 500 forint. Nézegettem, nézegettem, aztán visszaadtam. Azt mondja: mennyiért vinné el? Mondom 300-ért. Azt mondja: Jó. Mondom: jó. És az üzlet nyélbe is üttetett! :)



Nagyon szeretem a bolhapiacot. Rengeteg konyhai tárgyam, eszközöm származik onnan. A fotókon látható tányérak, poharak nagy része, a tálalótáljaim szinte összese, a klassz konyhai robotgépem, a kenyérpirítóm, a fonott kosaraim... azt hiszem, reggelig sem érnék a végére, ha mind felsorolnám. És ezek csak a tárgyak. De ott van még a bolhászás öröme: a rábukkanás csodája, a "jééé, ezer éve ilyet kerestem" döbbenete. Az alkudozás játéka. A barátokkal, ismerősökkel való találkozások rövid-hosszabb csevelyei, az együtt megivott sör hűvössége a piaci kocsma könyöklőjénél - miközben csak nézi az ember lánya a hömpölygő áradatot, a vidáman nevető arcokat, a kutyák türelmetlen de parancsteljesítő gazdilábánálüléseit, a gyerekek szaladgálását.
A piac emberi. Közeli. Hangulata van.

Ételt így most nem prezentálok a vadiúj citromfacsarómhoz, inkább csak idelinkelem a blogon találhatóakat. Ezekből lehet válogatni:

citromos joghurttorta,
kókuszos-citromos görög süti,
torta al limone,
citromos spagetti,
citromos csirkecomb,
fish and chips mediterrán módra,
az avocadoról és a quacamole,
és temészetesen a LIMONÁDÉ!


Amiért még ezt a tárgyat választottam, az az, hogy szerettem volna én is dizájntervező lenni. De csak megvalósulatlan álom maradt. Sokszor szörnyülködöm azon, hogy miért nem alkalmaznak több kreatív embert a gyártóknál. Hiszen ugyanabból az alapanyagból lehet csinálni kétségbeejtően ronda tárgyakat és használati eszközöket is, és lehet csinálni nagyon szépeket, szemetgyönyörködtetőket is. Ugyanannyiba kerül. Akkor miért van olyan sok ronda tárgy körülöttünk? Nem értem. Már húsz éve sem értettem, most sem. Külföldön más a helyzet. Talán nálunk a coccializmus nem várt mellékhatása volt. Majd megkérdezem orvosomat, gyógyszerészemet. Ja. Persze, az én vagyok...

Egyetlen régi konyhai tárgyam van, őrzöm is, használom is. A nagymamám aludttejes nagy bögréje. Valahányszor előveszem, látom a nagyit magam előtt.




Imádta a kultúrát - nálunk így mondják, máshol írónak -, és pont anyuék lakása alatt volt egy kis tejbolt. Mindennap leküldött bennünket egy liter kultúráért. Vajas kiflivel ette. Én is nagyon szeretem, és nyáron nagyon sokszor iszom én is - behűtve felségesen finom és üdítő ital.
Szeretem ezt a bögrét.

A modern és a régi. Nálam, bennem jól megférnek együtt.




Utóirat Trinitynek:
A kedvenc tálam. Szárított csilit tartok benne, mert sokat fogyasztunk százon belőle. Mindig az étkezőasztalon van, elérhető közelségben.
(Erről írtam a hozzászólásoknál.)

Limonádé - te örök

Amikor a dolgok igazán jól mennek, nagyon figyeljünk oda, hogy észre is vegyük. Nem nagy diadalokról van szó, hanem egyszerű alkalmakról: olyasmiről, mondjuk mint limonádét inni az árnyékban egy forró délután, vagy egy közeli pékség illatát beszívni, vagy horgászni, vagy ügyet se vetni rá, fogunk-e valamit, vagy sem, vagy hallani, amint valaki csak úgy magában gyönyörűen zongorázik a szomszéd házban. 

(Kurt Vonnegut)

Nagyon meleg van még mindig a lakásban... Hála Égnek - még nyár van! :-)

Ahogy ültem a számítógép előtt nagyon megszomjaztam. És hát örök kedvenc nyári italom a limonádé, jó sok jéggel, kevés mézzel. Van úgy hogy vágok bele mentalevelet is, most csak díszítettem vele. És van úgy, hogy friss gyömbért lereszelek, a levét belefacsarom a limonádéba. Isteni! De finom friss citromfűből készült, jól lehűtött teával készítve is.

Sokszor főzök sűrű cukorszirupot, amit a hűtőben tárolok. Mert sosem bírom kivárni, míg elolvad a cukor a citromlében. Így pedig pikkpakk készen van kedvenc italom.

Tehát: főzz egy adag cukorszirupot fele víz, fele cukor arányban. Hűtsd le, tárold hűtőben. Majd facsard ki fél citrom levét egy nagy pohárba, tégy bele szirupot ízlés szerint, öntsd fel szódával, hűtsd jégkockával. Díszítsd tetszés szerint. :)