.
Egy kisvárosban jártunk, ahol hétvégén mindenki a turistákat igyekszik kiszolgálni, ezért hétfőn szinte semmi sincs nyitva. Csak egy helyre mehettünk: a Burger-tanya nevű hamburgerezőbe. Ezt azonban még említeni se igen akartam, mert úgy gondoltam, hogy Dr. Hew Len nem szívesen enne egészségtelen ételt. De azért megemlítettem a helyet.
- Hamburger? Remekül hangzik! - mondta látható izgatottsággal.
- Biztos vagy benne? - kérdeztem.
- Hát persze. Imádom a jó hamburgert!
Elhajtottunk az étkezdébe és leparkoltunk. Bementünk és leültünk az egyik asztalhoz. Az étlapon nem volt túl nagy választék egészséges ételekből.
- Hamburgert kérek dupla adag hússal, dupla adag sajttal, fehér zsemlével - rendelt Dr. Hew Len.
Leesett az állam. Ettől az ételtől szívrohamot lehet kapni, gondoltam. Hús? Sajt? És fehér zsemle? Nem akartam elhinni. Ami azonban még jobban meglepett, hogy én is ugyan ezt rendeltem. Gondoltam, ha a nagy sámánnak megfelel ez az étel, nekem is megteszi.
- Nem gond a hús, sajt meg fehér liszt? - kédeztem.
- Csöppet sem. Hangzott a válasz. - Reggelire mindig csilis, csípős ételt eszem. Imádom ezeket a kajákat!
- Nem mondod?
- Nem az étel a veszélyes - magyarázta -, hanem az, amit az ételről gondolsz!
Már megint az történt, hogy Dr. Hew Len világlátása meghökkentett és észhez térített. Ménkü hosszú időt töltöttem el azzal, hogy egészségügyi problémákról és a különféle ételek ilyen-olyan veszélyeiről olvastam. A végére szinte már üldözési mánia alakult ki bennem, és képtelenné váltam arra, hogy jóízűen megegyek egy hamburgert.
- Soha életemben nem ettem még ilyen finom hamburgert - jelentette ki.
Annyira ízlett neki az étel, hogy kiment a konyhába és köszönetet mondott érte. A szakács nem szokott hozzá, hogy a vendégek megköszönjék neki az olajban sült hamburgert. Nem is talált szavakat...
Ahogy én sem.
(Joe Vitale, Dr. Hew Len: Hoponopono)
A zsömle: 50 dkg liszt, 1,5 dkg élesztő, 3 dkg kristálycukor, 1 mokkáskanál só, 2 dkg olvasztott vaj, 1/2 tojás, 3 dl folyadék, ebből: 0,5 dl víz, 2,5 dl tej vagy tejszín vagy joghurt, vagy egy löttyintésnyi tejszín. A tetejére: 1/2 tojás a kenéshez, ízlés szerint szezámmag.
A lisztet egy tálba szitáltam és elkevertem a sóval. Az élesztőt a fél deci vízben elkevertem a cukorral együtt, s hozzáadtam a liszthez a tejjel, vajjal, fél tojással és kidolgoztam a tésztát. Hagytam duplájára kelni, majd kis gombócokat formáztam a tésztából (7 darabot), kissé ellapítottam, hogy ne legyenek a bucik nagyon magasak, megkentem őket tojással és szilikonos sütőpapírral bélelt nagytepsire tettem őket még kelni. Letakartam őket. Előmelegített, 180-200 fokos sütőben 20 percig sütöttem.
Hamburgerhús: 70 dkg darált marhahús, só és őrölt bors, fél dl víz.
A húskeveréket jól összedolgoztam, golyókat formáztam, majd ellapítottam a serpenyőben. Kevés olajon sütöttem meg mindkét felét.
Salátalevél (télen kínai kel), hagyma, uborka (vagy savanyú uborka), paradicsom jön még hozzá - no meg ketchup, mustár és persze az isteni sült krumpli sem maradhat el.
Persze lehet még extrásabbra készíteni, különböző házi szószokkal, a húsfélék keverésével és ízesítésével, a zöldségek vagy savanyúságok változatos kínálásával.
Szerintem ha a magyarok zöme evett volna már igazi jó házi hamburgert, vezető helyen lenne a kedvencek listáján. Épp ezért legalább egyszer érdemes házilag elkészíteni.
Tipp: tudom hogy gasztromán körökben a hamburger is elitesítve van, és mindenféle csilivili húsból csinálják, de én azt mondom, hogy ha sikerül kifogni öregebb, inasabb húst, a legjobb, ami történhet vele az az, hogy ledaráljuk és hamburger húspogácsa lészen belőle. Egyébként például az arab konyha teli van darált húsból készült ételekkel, mert sok hús - akár bárány, akár marha - önmagában nemigen értékes, de darálva tökéletesen használható. Szerintem a hamburger is valószínűleg ezért és így született meg, minden esetre remek találmány.
