Kolozsvári rakott káposzta

Az egyik kedvenc... :-)

Ezt az ételt csak nagy mennyiségben lehet készíteni. Nagycsaládosok előnyben!

Hozzávalók:

60 dkg lapocka vagy dagadó (csont nélkül),

90 dkg savanyúkáposzta,

20 dkg füstölt szárazkolbász,

45 dkg rizs,

2 közepes vöröshagyma,

1/2 liter tejföl,

6-8 evőkanál olaj vagy zsír,

só,

2 teáskanál pirospaprika.

Kicsit macerás étel, de megéri összerakni... Mindent elő kell főzni-sütni ugyanis.

A rizst megfőztem. A húst nagyon apró kockákra vágtam, és pörköltet készítettem belőle. A kolozsvári rakott káposztát darált hússal szokták készíteni, de én sokkal jobban szeretem apróra kockázott hússal. (Egyszer csináltam darált hússal, hát meg sem közelítette a másikat, úgyhogy én maradok a kicsire vágott húsosnál, sokkal finomabb. De persze aki nem akar annyit bajlódni vele, vegyen darált húst.)

A káposztát 2-3 evőkanál zsiradékon, fedő alatt kisebb lángon megpároltam, majd nagy lángon rásütöttem, hogy szép sárgás-barnás színe legyen. Sokszor kell kevergetni, nehogy leégjen. Nem baj, ha időnként kicsit odakapja, mert ha átkeverjük, eloszlik a barnaság. Igazán úgy finom ez az étel, ha a savanyú káposzta tényleg meg van rendesen sütve, karamellizálva.

A kolbászról lehúztam a bőrét, és vékony karikákra vágtam.

Mikor mindennel elkészültem, a vsedényembe rétegeztem a hozzávalókat. Tepsiben vagy römertopf-tálban is lehet készíteni.

Alulra egy réteg káposzta, rá egy sor kolbász, kevés tejföl, rizs, rá a pörkölt, savanyú káposzta, kolbász, tejföl és így tovább. Rétegezzük, míg el nem fogynak a hozzávalók. A tetejét is jó alaposan megtejfölöztem.

Sütőben alaposan összesütöttem - kb. 3/4 vagy 1 óra kell neki.

Friss kenyérrel, plusz tejföllel kínáljuk, és ajánlott mellé valamilyen jóféle bor is - csapatónak, mert ez nem egy Norbi-update mifene.:)

Csokoládés profiterole

A kollektív megoldások, melyben oly sok ember hisz kétségbeesetten, soha nem lehetnek kielégítőek. Hogy megértsük a bennünk, és ezáltal a külvilágban is jelenlévő szenvedést zűrzavart, először önmagunkban kell rálelnünk a tisztánlátásra, ez a tisztánlátás pedig csakis a helyes gondolkodásmód révén valósulhat meg. A helyes gondolkodásra csakis az önismeret által juthatunk el. Ha nem értjük meg önmagunkat, gondolkodásunknak nincs alapja, önismeret nélkül nem lehetnek igazak gondolataink. Ha bizonyos jelképrendszerek tökéletes helytállóságába és felsőbbrendűnek tartott értékeibe vetjük hitünket, az nem a szabadsághoz, csak a történelem és a régi katasztrófák megismétlődéséhez vezet.

(Aldous Huxley)

Van egy jó kis (nagy) süteményes könyvem. Ez az édesség is abból készült.

Hozzávalók a tésztához:

1 bögre víz (2,5 dl-es teásbögre),

10 dkg vaj,

1 bögre finomliszt,

4 tojás,

csipetnyi só.

A krémhez:

1/2 bögre cukor,

3 tojássárgája,

2 evőkanál liszt,

kb. 1 bögre tej,

6 dkg darabokra tört étcsokoládé,

1 evőkanál narancslikőr.

A díszítéshez:

20 dkg olvasztott étcsokoládé.

A tésztához a vizet és a vajat a kevés sóval felforraltam, majd hozzáöntöttem a lisztet is. Úgy egy percig kevergettem, míg szép simára össze nem állt az egész. Ekkor félrehúztam a tűzről, és a tojásokat egyenként hozzákevertem - minden tojásnál addig -, míg a tészta szép fényes és sima lett.

Egy nagy tepsit kivajaztam, és teáskanállal kis halmokat tettem sorban egymás mellé. Hagytam helyet is, mert kb. a háromszorosára nő meg sülés közben.

Háromnegyedes lángon sütöttem (előmelegített sütőben) tíz percig, majd feles lángon még tíz-tizenöt percig, aztán kivettem hűlni.

A krémhez a tojássárgájákat addig kevertem a cukorral, míg ki nem fehéredett, és fel nem hólyagosodott, aztán a lisztet is hozzákevertem. A tejet föltettem forrni a likőrrel, és a csokidarabokkal. (Én most aszalt sárgabarackot vágtam nagyon apróra, és azt is a krémhez kevertem, valamint citromhéjat reszeltem bele, mert nem volt itthon sem narancs, sem narancslikőr.) Mikor mindez felforrt, lassanként hozzákevergettem a lisztes tojássárgájákhoz, aztán az egészet visszatettem a tűzre, hogy újra felforrjon, és besűrűsödjön a liszttől.

Amíg a krém hűlt, felvágtam félbe a tésztákat, majd teáskanállal megtöltöttem a kis labdacsokat a krémmel. Aztán egy alufóliára sorakoztattam őket, és a felolvasztott csokoládéval megcsorgattam.

Guacamole

Az ember szempontjából így hangzik a döntő kérdés: vállalod-e a végtelent vagy sem? Ez életének kritériuma. Csak akkor nem vesztegetem érdeklődésemet semmiségekre és csekély jelentőségű dolgokra, hogyha tudom, hogy a határtalan a lényeg. Ha ezt nem tudom, akkor ilyen vagy olyan tulajdonság kedvéért, amelyet személyes javamnak tekintek, ragaszkodom hozzá, hogy a világban számítsak valakinek. Tehát, mondjuk, a tehetségem vagy a szépségem miatt. Minél erősebben ragaszkodik vélt tulajdonához az ember, és minél kevésbé érzi meg a lényeget, annál kevésbé elégíti ki az élete. Korlátozva érzi magát, mivel korlátozottak a szándékai, ez pedig irigységet és féltékenységet szül. Megváltoznak a vágyak és a beállítódás is, ha megértjük és érezzük, hogy már ebben az életben hozzákapcsolódtunk a határtalanhoz. Végső soron csak a lényeg révén számít valaminek az ember, és ha az nincs a birtokában, akkor elrontotta az életét. A másik emberrel való kapcsolatban is az a döntő, vajon kifejeződik-e benne a határtalan vagy sem. 

(C.G. Jung)

A quacamole egy mexikói mártás, amit ott szinte mindenhez kínálnak. Avokadóból készül, és tényleg nagyon finom. És nagyon egészséges. Az avokadónak nagyon tetemes a természetes olajtartalma, és rengeteg vitamint és ásványi anyagot tartalmaz.

Ahány ház, annyi féle quacamole...

Lényeges, hogy az avokadó jó érett, puha legyen. Félbevágjuk, a magját eltávolítjuk, és kanállal kikaparjuk a húsát egy tálba, amit aztán villával összetörünk-nyomiszkolunk. Adunk hozzá némi olívaolajat, nagyon kevés jó apróra vágott vöröshagymát, lehet bele tenni fokhagymát is, apróra vágott csilipaprikát is, apróra kockázott paradicsomhúst, és ami elengedhetetlen: a citromlé. Természetesen sózzuk is.

Lehet kísérletezni az arányokkal és hozzávalókkal. Pirítóssal mennyei, de bármilyen sült mellé is kiváló. Ha több olívaolajjal készítjük, salátaöntetként is megállja a helyét. Én néha egész krémesre szoktam pépesíteni botmixerrel, és adok hozzá majonézt. Avonéznek hívom...

http://www.terebess.hu/tiszaorveny/zoldseg/avokado.html

Cékla-narancs koktél

És mégis olyan sok minden van, ami csodálattal tölt el: a növények, az állatok, a felhők, a nappal és az éjszaka és az emberben rejlő örök lényeg. Minél bizonytalanabbá váltam önmagamban, annál erősebb rokonságot éreztem a dolgokkal. Igen, úgy érzem, mintha az az idegenség, amely oly sokáig elválasztott a világtól, átköltözött volna belső világomba, és váratlanul kinyilvánította volna, hogy magamnak vagyok ismeretlen.

(C.G. Jung) 

Egy ilyen borongós reggelen, amilyen a mai is, igazán lélekderítő és testfrissítő ez a koktél reggelire! A cékla és a narancs igazán finom együtt. Legjobb arány az 1/3-ad céklalé, 2/3-ad narancslé szerintem.

Egy gyümölcscentrifuga kell csak hozzá.

Egészségünkre!