Zapekanka - orosz túrótorta

Rajongok a jó túrótortákért. Inkább a sültekért, a nyers túróhoz nekem valahogy a retek, hagyma, paradicsom, paprika jobban illik. :)

A receptért köszönetem Chili&Vaníliának, isteni, megtartom. A fent említett okból is meg azért is, mert elkészíthető gluténmentesen is: vagyis az enyém nem búzadarával, hanem kukoricadarával készült és tökéletes.

Van már a blogon egy ehhez nagyon-nagyon hasonlító sütemény, tényleg majdnem ugyanez és mégis más. Azt kekszalappal készítem, és maga a túrós része lágyabb, remegősebb, viszont ez a Zsófi-féle meg sokkal egyszerűbb és legalább olyan finom, és az sem hátrány, hogy ezt a változatot lehet készíteni egy gazdag leves vagy akár egy székelykáposzta után is.

Én levettem a mennyiségből, mert kettőnknek sok lett volna - így sem kevés, hat embernek is kiadós desszert lesz belőle.

És Zsófi írta, hogy krémes túró kell hozzá, hát én tegnap belefutottam a Zalaconál egy 50%-os leértékelésbe (ha nagyon közeli a lejárati dátuma a kimért túrójuknak, mindig féláron adják), és hát nem mindegy. Náluk csak rögös túró van, de a krémes túrótortánál már megszokott botmixeres pépesítés ennél a receptnél is tökéletesen bevált. De egyszerűbb persze eleve krémes túróval készíteni.

Hozzávalók egy 18-as 
vagy 22-es tortaformához:

50 dkg krémes túró
3 tojás
12 dkg porcukor
13 dkg tejföl
5 dkg kukoricadara
3+2 dkg olvasztott vaj
3/4 teáskanál só
1 citrom reszelt héja
7 dkg mazsola

A túrót, cukrot, tojásokat, a tejfölt, az olvasztott vajat egy nagy tálban botmixerrel teljesen simára mixeljük, majd hozzákeverjük a kukoricadarát is, lefedjük és fél órát állni hagyjuk, hogy a dara kissé megszívhassa magát. Aztán ízesítjük sóval, reszelt citromhéjjal és beletesszük a mazsolát is. 

Bemelegítjük a sütőt 180 fokra.

A tortaformát kibéleljük szilikonos sütőpapírral vagy kikenjük vajjal, és 45-50 percig, tűpróbáig sütjük.

Langyosan a legfinomabb, de én kóstoltam ma reggel is: szobahőmérsékleten, nem teljesen frissen is tökéletes. Nem keményedik meg és nem száraz.

Gyümölcslekvárral és tejföllel kínáljuk, vagy kompóttal, de szerintem egy karamellöntet sem tenne rosszat neki.

Székely fokhagymaleves buggyantott tojással

Rákívántam nagyon a fokhagymára, de krémleveshez most nem volt kedvem. Főztem hát inkább egy erdélyi fokhagymalevest, vagy majdnem azt. Nem szép, nem látványos, de isteni finom. Megtartom.

A receptet köszönöm a Székely kuktának.

Hozzávalók 4 főre:
6 nagy gerezd fokhagyma
1 közepes vöröshagyma
3 dkg zeller
6 dkg sárgarépa
3 evőkanál hidegen sajtolt repceolaj vagy 2 evőkanál olvasztott zsír
só, frissen őrölt bors
1 mokkáskanál kurkuma (szebb lesz a színe, meg szupergyógynövény)
2 félmarék rizs
0,5 dl tejszín
4 tojás
1 teáskanál 10%-os ecet
1 zöldségleves vagy húsleves kocka
2 liter víz

A zsiradékon pároljuk üvegesre az apróra kockázott vöröshagymát, a zúzott fokhagymát, és a tökreszelőn legyalult zellert és sárgarépát kevés sóval. Ha puhák, a rizst is adjuk hozzá, majd öntsük fel a vízzel. Ízesítsük sóval, leveskockával vagy ha van kész húsleves, azzal a legjobb felönteni. Kóstoljuk és ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Forrás után kis lángon addig hagyjuk főni, míg a rizs teljesen megpuhul a levesben. Üssünk bele annyi tojást, ahány főnek főzzük, és csak kissé keverjük, így egyben maradnak, vagyis bugygantott tojások lesznek. Ha főttek 3-4 percig, öntsünk a leveshez kevés tejszínt és pici ecettel kissé savanyítsuk, hogy pikánsabb legyen.

Tálaláskor minden tányér levesbe jusson egy buggyantott tojás.

Tipp: leveskocka nélkül is ízletes, ha valaki nem szereti használni.

Körömpörkölt

Elméletileg ősz van, de csak naptárilag. Pedig írhattam volna, hogy itt az ideje a téliesebb ételeknek, mint amilyen például a körömpörkölt. De hát... lehet hogy tél sem lesz. Ma egy hosszú kötött kardigában voltam a városban, és lesült rólam. Nagyon fura nekem ez a lassan novemberi nyár.

Múlkorában két helyen is szóba került a körömpörkölt. És a blogon sincs még fönn, mert ezer éve nem főztem (az is lehet hogy sohase' már nem emlékszem), meg akciós is volt a köröm, úgyhogy most sort kerítettem rá. 

Az a kategória ez az étel, amit valaki vagy nagyon imád, vagy nagyon utál. Mi szeretjük. Lehet főzni más hússal együtt is, például lapockával vagy csülökkel szokták összeházasítani. Szerintem annyira tömény és ízgazdag, hogy nem kell bele más, persze ha bográcsban, nagyobb társaságnak készül, akkor érdemes dúsítani. 

És egy fontos megjegyzés: mivel mondtam kedvenc hentesemnek (mindig megkérdi, mi lesz az ebéd), hogy pörkölt lesz, ezért esélyem sem volt szólni, hogy ne darabolja fel a körmöket. Sajnos ha bárddal szétcsapkodják, nagyon szilánkosra törnek a csontok, lehetetlen minden kis csontdarabkát eltávolítani, akárhogy is próbálkozunk. Szóval: ne daraboltassátok, hagyjátok egyben a körmöket. Ha nagyon úgy gondoljátok, hogy vágni kéne, akkor csak hosszában hagyjátok szétvágni a hentesnek, úgy sokkal kevésbé lesz szilánkos, mintha keresztben is szétüti a bárddal több helyen. 

Hozzávalók 4 főre:
4 köröm (ha lehet első, kisebbek és kevésbé csontosak, de a hátsó is jó persze)
3 nagyobb fej vöröshagyma (olyan 30-40 dkg összesen)
2 normál gerezd fokhagyma
1 evőkanál zsír
2 púpos teáskanál őrölt pirospaprika
1 mokkáskanál köménymag (vagy őrölt kömény)
1 nagyon picike babérlevél fele
1 szem szegfűbors
só
1 evőkanál darált és sóban eltett kápiapaprika (közismertebb nevén: Édes Anna vagy Erős Pista)
2 teáskanál sűrített paradicsom

A körmöket mossuk meg, eldobható borotvával az esetlegesen rajta hagyott szőröket borotváljuk le, a szilánkokat alaposan mossuk ki. Egy széles, nagy lábosban vagy fazékban olvasszuk fel a zsírt és kevés sóval dinszteljük meg rajta az apró kockákra vágott vörös- és fokhagymát. Adjuk hozzá a pirospaprikát, babérlevelet, a szem szegfűborsot, a köményt, darált paprikát, sűrített paradicsomot, tegyük bele a húst is és öntsük fel annyi vízzel, hogy a körmöknek olyan háromnegyedéig érjen. Sózzuk is. Hagyjuk nagy lángon rotyogni vagy 10 percig, aztán fedjük le, és kis lángon főzzük cirka 2-2,5 órán át. A végén ismét vegyük le a fedőt, és ha túl sok szaftja lenne, tegyük ismét nagy lángra a gázt, és rotyogtassuk el a fölös folyadékot. Ha nem is túl sok rajta a szaft, akkor sem árt neki a végén egy 10 perces nagy lángon főzés. Sűríti. Kóstoljuk, és ha elég puhának érezzük a körmöket, elkészült. Natúr főtt burgonyával vagy olyan "kaszálósszeletre" szelt friss házikenyérrel és savanyúsággal (uborka, ecetes almapaprika, csalamádé, stb...) vagy valamilyen salátával (tejfölös uborkasaláta, svéduborka saláta vagy káposztasaláta) tálaljuk. A savanyúság vagy saláta szerintem kell hozzá, elmaradhatatlan a körömpörkölt mellől.

Tipp: ennek a pörköltnek pontosan olyan íze van, mint amilyet anyukám főzött régen. Teljesen. Viszont lehet abszolút minimalista stílusban is készíteni: zsír, vöröshagyma, pirospaprika, só és víz. Úgy is tökéletes lesz.

Zsebes egybensült karaj

Szeretem a sütőben egybensülteket, mert csak elő kell készíteni, s a többit elvégzi a tűz. Persze vannak fortélyai, hogy finom omlós legyen és jóízű. Az egyik az, hogy kellően be kell sózni a húst. A másik, hogy érdemes kicsi vizet aláönteni és lefóliázni. Garantáltan nem lesz száraz. Én a vízbe is szoktam kevés sót tenni, biztos ami ziher alapon. És mindig így a jó, mert ha a szaftja sós is lesz kissé, maga a hús így lesz tökéletes ízében. A harmadik: minél alacsonyabb hőfokon sütjük, annál porhanyósabb lesz a végeredmény. S végül a sütés végén ha levesszük az alufóliát és nagy lángra tesszük a sütőt, a sültünk valóban sült lesz: szépen megkérgesedik, megpirul a külseje.

A zsebes karaj akkor jó ötlet, ha nem akarsz kínlódni valamilyen göngyölt hússal - mert ízhatásában ugyanaz, csak nem kell óvatosan és nagy ügyességgel kiterített nagy szeleteket vágni, nem kell klopfolgatni és nem kell kínlódni a tekercseléssel. Bevallom, én ritkán göngyölök, mert macerás, és hát oké, finom, de annyira nem, mint amennyire munkás. Szóval a zsebes a nyerő. (Amúgy ha ízesített egybensültet akarok, általában dagadót veszek és azt töltöm mindenféle dolgokkal.)

Hozzávalók 4 főre:
1,2 kg karaj csont nélkül
16-18 vékony szelet kolozsvári szalonna (ne bacont vegyünk, mert az borzalmas, vegyünk igazi kolozsvárit és szép vékonyan szeleteljünk belőle)
2 salotta hagyma karikákra vágva (lehet lilahagyma is)
1 kápia paprika
5 dkg vaj olvasztva
só
frissen őrölt bors
1 gerezd fokhagyma pépesítve
1 teáskanál mozsárban porított koriandermag
1 csapott evőkanál szárított majoránna
1 mokkáskanál pirospaprika
1 dl víz

A sütőt gyújtsuk be olyan 150 fokra. A sütőedényt vajazzuk ki. A maradék vajba keverjük bele a fűszereket a só kivételével. A karajt vagdossuk be úgy, mintha szeletelnénk, de az alján hagyjuk egyben: értelemszerűen a hártyás rész kerül alulra és a csontról lefejtett, hártya nélküli húsrész pedig felülre. Így a viszonylag erős hártyája összetartja. Olyan fél-egy centinként vagdossuk be. Sózzuk be alaposan, majd kenjük meg a fűszeres vajjal, minden szelet közé is kerüljön a keverékből. Aztán minden résbe tegyünk egy szelet szalonnát, egy karika hagymát és egy karika paprikát. Én a megtöltött karaj két végét hústűkkel rögzítettem. Kevés vizet öntöttem alá, azt is kissé sóztam, lefóliáztam és két órán át sütöttem, végül levettem a takarást, és a legnagyobb fokozaton rásütöttem, míg szép pirosbarnás lett. 

A sütőből való kivétel után vissza szoktam tenni a húsra a fóliát, és pihentetem 10-15 percig, így szebben lehet szelni és nem is hűl ki. Ferdén szeleteljük, srévizavé, mert akkor szép legyezőmintás szeleteket kapunk. 

Tipp: ha hidegtálra szánjuk, akkor ne csak hústűt használjunk, hanem kötözzük is át a sültet, jobban összeragad, jobban egyben marad. Hagyjuk fóliába tekerve kihűlni, majd legalább 12 órát hagyjuk hűtőszekrényben is pihenni. Ezután gyönyörűen lehet átlósan szeletelni, s hidegtálra tenni. A hidegtálon kevés zselatinnal dúsított alaplével kenjük meg, csillogóvá teszi és nem szárad ki. (Annyi zselatin kell, amennyit a kocsonyához ír a tasak.)

Végül: a fűszerezése bármilyen lehet, amilyet éppen kitalálunk vagy ennénk. A töltelék is változhat, abszolút variálható.