Gombás rizotto

A szerelem valahogyan a legutolsó és legmagasabb, amihez az emberi lét fel tud szárnyalni.

(Viktor E. Frankl)

Ritkán eszem rizst, de a rizottókat néha megkívánom. Nagyon változatosan készíthetők, akár zöldségfélékkel, akár hússal, akár hallal.

Én most gombásan készítettem.

Hozzávalók 2 főre:

18 dkg kerekszemű rizs,

30 dkg vargánya vagy más ízletes erdei gomba (ha nincs, akkor sampion gomba),

1 közepes fej vöröshagyma,

2 gerezd fokhagyma,
0,5 dl száraz vagy félédes fehérbor,

só,

frissen őrölt bors,

kakukkfű,
9 dl alaplé,

parmezán,
2 dkg vaj,

2 evőkanál olívaolaj.

A gombát megmostam, és szeletekre vágtam. Az olívaolajon elkezdtem sóval, borssal és kakukkfűvel erős lángon pirítani, egészen addig, míg zsírjára nem sült és szépen meg nem pirult egy kicsit. Ekkor hozzáadtam az apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát is, és innentől kis lángon pároltam a hagyma üvegesedéséig. Mikor megfonnyadt a hagyma, beletettem a rizst is. Addig kevergettem-sütöttem, míg a rizsszemek is megüvegesedtek, majd kevés alaplevet öntöttem hozzá. Folyamatosan kevergettem, mindig csak annyi lével öntve fel, amennyit a rizs magába szívott. Mikor már puha volt a rizs is, reszelt parmezánt és vajat is kevertem hozzá.

Az olaszos rizotto - mert ez most annak készült - kicsit tocsogós, nagyon sűrű, kevés szaftja marad, a rizs pedig al dente benne. Tehát nem kell pépesen puhára főzni a rizst, a szaftját sem szabad teljesen elfőzni róla. A vajat mindig csak a végén teszem bele, ettől még krémesebb lesz.

Figyelem! Azonnal fogyasztandó, mert ha állni hagyjuk, beszívja a szaftját, gezemicévé válik, és úgy már nem az igazi.

Az olasz rizottókba szoktak tenni fehérbort is, akinél épp akad kéznél, ne habozzon! Bátran tegyen bele, méghozzá a legelején még az alaplé előtt, és hagyja elfőni. Nekem most nem volt itthon csak vörösborom, az pedig elszínezte volna. De bor nélkül is finom volt.

Lencsefasírt

Diogenész, a filozófus lencsét evett vacsorára. Meglátta ezt egy másik filozófus, Arisztippusz, aki kényelmesen élt, mivel hízelgett a királynak.

Arisztippusz megjegyezte:

- Ha megtanulnád a királyt szolgálni, nem kellene ilyen szeméten élned.

Mire Diogenész ezt válaszolta:

- Ha megtanultál volna lencsén élni, nem kellene a királynak hízelegned.

(Anthony de Mello)

Ez a kedvenc vega fasírtom, irtó jó íze van! Viszont senki se próbálja meg tojás nélkül elkészíteni... Én ma megpróbáltam. Nem lehet, teljesen szétesik.

Hozzávalók 4 főre:

40 dkg lencse,

2 tojás,

só,

őrölt bors,

1 teáskanál pirospaprika,

1 mokkáskanál frissen tört köménymag,

1 mokkáskanál frissen tört koriandermag,

1 mokkáskanál ételízesítő,

1 közepes fej vöröshagyma,

1 nagyobb gerezd fokhagyma,

2 babérlevél,

1 csapott evőkanál búzadara,

zsemlemorzsa,

1 teáskanál olaj.

A lencsét jó alaposan átmostam, majd föltettem főni a babérlevelekkel és sóval. Mikor megpuhult (elég neki 30 perc), leszűrtem és egy nagyobb tálba tettem. Villával csak úgy rusztikusra törtem. Mikor langyosra hűlt, a hagymákat apró kockákra vágva adtam hozzá és fűszereztem. Beleütöttem a két tojást is, hozzátettem a darát, olajat és jól összedolgoztam. Ha folyós lenne, kevés áztatott zsömlével, vagy zsemlemorzsával lehet javítani az állagán. Én zsemlemorzsát kevertem még hozzá egy keveset. Formáztam, zsemlemorzsába forgattam és bő, forró olajban kisütöttem. Nem kell kislángon sütni, hiszen a lencse már főtt benne és csak beszívná az olajat, ha túl hosszadalmasan sütnénk.

Nagyon emlékeztet az igazi fasírtra, tényleg nagyon finom. Alkalmas bármilyen főzelékhez feltétként is. Finom rizzsel is, krumplipürével is, franciasalátával vagy krumplisalátával is. Én ez utóbbit készítettem hozzá. Mennyei ebédünk volt! :)

Hamvazószerda: Céklakrémleves a' la Renáta

Mindig csak a mulandóság üres tarlóit nézegetjük - és nem vesszük észre azokat a tele csűröket, amelyekbe életünk termését elraktároztuk - a megtett cselekedeteket, a megalkotott műveket, a megélt szerelmeket és a bátran, méltósággal kiállt szenvedéseket. Ez adja meg egy ember értékét, a jelen minden hasznosságán túli értékét: ez az érték a múltból vezethető le, ezért eltörölhetetlen.

(Viktor Emil Frankl)

A recept Renátától, a Léttudatos Konyha szerzőjétől származik. Köszönöm Neki a receptet, mert isteni finom leveske!

Módosítottam egy kicsit rajta, de csak a fűszerezésben. Én elhagytam a kurkumát, a szerecsendiót, a petrezselymet, helyette viszont jó sok őrölt gyömbért tettem a levesbe. Finom melengető-csípős lett tőle. Az őrölt kömény az én levesemben is maradt, plusz még egy kevés ételízesítőt is adtam a leveshez.

Én bulgurt (búzatöretet) is főztem bele a végén, már a pürésítés után.

Nagyon telt ízű, roppant egyszerű és finom leveske. A csilit is elbírja, aki szereti az erőset.

Hozzávalók:

1 nagy fej cékla
3 db burgonya
1 közepes fej zeller
1 ek só
1 mk kurkuma
1 mk őrölt fűszerkömény
kevés reszelt szerecsendió
petrezselyemlevél


Elkészítése:

A zöldségeket megtisztítom, feldarabolom. Nagyjából annyi vizet öntök rá, hogy kétszeresen ellepje.
Hozzáadom a fűszereket. Puhulásig főzöm. A végén beleteszem a petrezselymet. Langyosra hűlt állapotban botmixerrel krémesítem. Ha nagyon sűrű lenne, kevés vízzel hígítom.

Van egy keleti ihletésű, szintén nagyon finom céklalevesem is, ha valaki nagyon "rákattanna" a céklára... ITT.

Körözött

Nagyon szeretem a juhtúrót. Bármilyen formában. Sztrapacskára, vagy csak kikeverve kis vajjal, tejföllel natúran. De a körözöttet is nagyon szeretem.

 

 

Tudom, a körözött mindig juhtúrós, de én is szoktam körözöttesen ízesíteni tehéntúrót is, ha épp nem kapok brinzát hozzá. De mindenképpen juhtúróval az igazi. Sőt, aki nagyon bírja a juhtúró erőteljes ízét, az készítheti csak brinzából is, akkor tejföl nem kell bele, csak vaj, abból viszont kicsit több.

Hozzávalók:

125 gr juhtúró (brinza)

25 dkg sima tehéntúró

5 dkg puha vaj

2-3 evőkanál tejföl (annyi, amennyivel kenhető, de nem túl lágy állagot kapunk)

só

1 mokkáskanál pirospaprika

1 púpos mokkáskanál őrölt kömény

1 teáskanálnyi szardellapaszta (el is hagyható)

1 teáskanál dijoni mustár (csípősebb fajtát tettem bele)

1 kisebb szál újhagyma (vagy diónyi vöröshagyma nagyon apróra kockázva)

A hozzávalókat jól kikeverjük, és hagyjuk 30 percig állni, hogy összeérjen.

Alapvetően a köménymag az, ami nélkül a körözött számomra elképzelhetetlen.

Pirítóssal isteni finom, jó étvágyat hozzá!