Mindenesetre. A filmet megnézem. És holnap... kiáltok egy égbevaló nagyot.
Én egy csatnit készítettem zöldparadicsomból. Meghámoztam, apróra vágtam és sóval, cukorral, kevés vörös- és fokhagymával, őrölt gyömbérrel, zöld kardamommaggal főzni kezdtem. Kevés vizet is öntöttem alá, mert a zöld paradicsom nem igazán lédús. Főztem, míg puha lett, majd botmixerrel pürésítettem. Kevés ecettel állítottam az ízén a végén. Nagyon finom, nekem jobban ízlik, mint az érett paradicsomból készült csatni. Párolt rizzsel, indiai kenyérrel, vagy szamoszával (töltött indiai kenyérke) szerintem isteni. Húsevőknak sültek mellé is bátran ajánlom. Ha forrón üvegekbe töltjük, majd dunsztba tesszük, télre is spájzolhatunk belőle.
A paradicsomot szeld fel körülbelül 1/4-es hüvelykes szeletekre. Ízesítsd sóval, borssal. Panírozd be a szeletek mindkét oldalát kukoricaliszttel. Végül forró szalonnazsírral kikent serpenyőben süsd világosbarnára.
Azt hiszed, hogy meghaltál és a mennyországba kerültél!
Nincs a világon ennél finomabb."
Nos, mindenesetre kipróbálandó! Holnap elkészítem, maradt még néhány zöldparadicsomom. :)
Ha elég bátor voltál és elkészítetted a világhíres sült zöld paradicsomot, akkor csüccs ide a gép elé és majszolás közben olvasgass egy kicsit a regényből ha van kedved.
(Az alabamai Whistle Stop hírlapja)
1936. június 24.
TRAGÉDIA A KÁVÉHÁZ ELŐTT
A gyerek még mindig a birminghami kórházban van, és - bár rengeteg vért vesztett - jól van, és hamarosan hazajön.
Ebebn az évben tehát egy lábat, egy kart és egy mutatóujjat veszítettünk Whistle Stopban. S ott van még az a színesbőrű, aki meghalt. Mindez egy dologra figyelmeztet mindannyiunkat, éspedig hogy a jövőben jóval óvatosabbnak kell lennünk. Már megelégeltük, hogy szeretteink elvesztik végtagjaikat meg egyebeiket.
Ráadásul én már írni is belfáradtam erről."
Old Montgomery Highway
Birmingham, Alabama
1986. február 23.
Valami azonban, amit a múlt héten mondott, felkeltette Evelyn érdeklődését, és kíváncsisága nem hagyta nyugodni.
- Mrs. Threadgoode, ugye azt mondta, hogy Idgienek és Ruthnak volt egy gyereke?
- Úgy bizony, a Csonka. S maga még nem látott nála férfiasabb kis fickót, amilyen még fél karral is volt.
- Úristen, mi történt vele?
- Leesett az egyik vonatról, és levágta a kezét, éppen a könyöke felett. Ifjabb Buddy Threatgoode volt az igazi neve, de csonkána hívták, mert az egyik kezéből csak egy csonk maradt. Cleo és én meglátogattuk a kórházban, és a gyerek olyan bátor volt, hogy még csak nem is sírt, nem is hallatta a hangját. De hát Idgie nevelte olyanra, keményre és állóképesre.
Idgie elment az egyik barátjához, akinek volt egy kis sírkő készítő műhelye, és egy apró sírkövet csináltatott vele, amibe belevésette:
1926-1936
VISZLÁT, ÖREG CIMBORA
Idgie kezdte el Csonkának hívni, amitől Ruth majdnem rohamot kapott, mondván, hogy nagyon gonosz dologa csúfolódás. De Idgie elmagyarázta neki, hogy ez a lehető legjobb, amit tehetnek, mert így legalább senki sem fogja a háta mögött csúfolni. Aztán azt is mondta, jobb, ha szembesül vele, hogy egyik karja hiányzik, és nem lesz túlérzékeny miatta. S be is bizonyosodott az igaza, mert senki sem tudott többet csinálni egy karral mint Buddy... mert tudott golyózni, vadászni, halászni, amit csak akart. Ő volt a legjobb lövő Whistle Stopban."
"Evelyn soha nem volt vallásos, de ezen a napon szinte felemelkedett üléséből, megszabadult félelmeitől, amelyek mindaddig fogva tartották.
Érezte, hogy szíve kinyílik és megtelik a létezés és az élet megélésének színtiszta csodájával.
Fellebegett az oltárra, ahol sápadt, sovány töviskoronás fehér Jézus lenézett rá a keresztről, és így szólt hozzá: - Bocsáss meg nekik, gyermekem, hiszen nem tudják, mit cselekszenek...
Mrs. Threatwoode-nak igaza volt. Evelyn elvitte a gondjait az Úrnak, és Ő megszabadította a terheitől.
Mély lélekzetet vett, és a harag meg a gyűlölet nehéz terhe Towandát is magával ragadva, feloldódott a levegőben. Evelyn szabad volt, és abban a pillanatban megbocsátott a goromba fiúnak a szupermarketben, anyja orvosának és a lányoknak a parkolóban... és magának is megbocsátott. Szabad volt. Szabad, mint ma ezek az emberek, akik annyi szenvedéssel a hátuk mögött nem hagyták, hogy a gyűlölet és a félelem elpusztítsa a lelkükben élő szeretetet."
Old Montgomerry Highway
Birmingham, Alabama
1986. szeptember 28.
- Megmondom én, mi ám a jó, Mrs. Threatgoode: a fagyasztott mézes fánk.
- Mézes fánk?
- Igen. Olyan, mint a fahéjas fánk. Tudja.
- Ó, szeretem a fahéjas fánkot. Egyszer ehetnénk. Mit szól hozzá?
- Rendben van.
- Tudja, Evelyn, úgy örülök, hogy abbahagyta a fogyókúrázást. A nyers élelsmiszerek tönkreteszik. Eddig nem akartam mondani, de Mrs. Adcock egyszer majdnem belepusztult valamelyik fogyókúrájába. annyi nyers dolgot evett össze, hogy gyomorfájással kórházba kellett vitetni, és bajfeltáró műtétet kellett végezni rajta. Elmesélte, amikor a belső részeinek vizsgálata közben az orvos kivette a máját, hogy jobban megnézze, leejtette a földre. Négyet vagy ötöt pattant, mielőtt fel tudták volna venni. Mrs. Adcock állítása szerint ettől vannak azóta is azok a szörnyű hátfájásai.
- Jaj, mrs. Threatgoode, csak nem hisz el ilyesmit?
- Hát így mesélte valamelyik este az étkezőasztalnál.
- Kedves néni, ez csak kiagyalmány. Az ember mája össze van nőve a testével.
- Nos, lehet hogy összekeverte a veséjével vagy valami mással, de a maga helyében nem ennék több nyers élelmiszert."